Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-18 / 14. szám

Viharos alkonyat Rahmanov színmüve az egri Gárdonyi Géza Színházban Fiatalít az egri Harlekin bábegyüttes Huszonnyolc előadás kicsiknek, nagyoknak ként a közelmúltban játszol­r fUhmaiiov "hőse,Poteasajec professzor, már visszaköszön a színpadról. Visszaköszön, miután mi, a közönség a szellemi- Ősöknek kijáró el­ismerő tisztelettel üdvözöltük őt és környezetét, miként a jó ismerősöket szokás, s az olyan embereket, akiknek példája — példázata — min­dig szolgál valamilyen ta­nulságul. 9 Akik ismerik a drámát, jól tudják, hogy nem írói re­mekműről van szó. Rahma­nov nem a professzor belső drámáját írta meg, nem azt « konfliktust ábrázolta, amely ott feszül a felismerés mögött, s ezért nem lehe­tünk tanúi egy nagyszerű jellem fejlődésének, kibon­takozásának és csak sejté­seink vannak arról is, hogy « cári burzsoáziához és a müveit Nyugathoz ezernyi szállal kötődő Polezsájev miért igenli, sőt támogatja a forradalmat. A hős belső drámája helyett tehát csak mz eredményt látjuk, egy nagy humanistát, egy tisztán látó zseniális tudóst, egy elvan ritka embert, aki a maga korában nemcsak a bo­tanikában, hanem a társa­dalomtudományban, s így a forradalomban ie pontoson tudja, mi a tömémyazetA ém nti a z igazság. Ha nem is temetanö m Mfe haros alkonyat, mindeneset­re értékes alkotás, amelyet tiszta eszmeisége és nem utolsósorban j& ‘játszható szerepei teszik alkalmassá arra, hogy jelen legyen rakta- házi életünkben. Más kérdés, hogy mennyire indokolt ez a jelenlét napjainkban, és itt és most az egri színpadon, mégpedig abbé! az alkalom­ból, hogy fennállásának tét évszázadát ünnepli a Szov­jetunió, Nem vitatjuk, egf ilye« ünnepre is alkalmas a Viha­ros alkonyat bemutatása. A forradalomról szól, olyan embereket választ*’ hőseiül, akiknek bár különböző volt az indításuk, mégis egyazon eszméért lelkesednek és ami számunkra ma a legfonto­sabb, cselekszenek is. Mind­ezek ellenére úgy tűnik — és erre utalnak a korábbi pél­dák is —, hogy elsősorban valamilyen dramaturgiai ké­nyelem (vagy a dramaturgia hiánya?) tűzte műsorra Rah- manoo színművét. Félreértés ne essék, nem a Viharos al­konyat bemutatását kifogá­soljuk — hiszen végered­ményben minden drámában annyi a mai téma. amennyit eljátszanak belőle — inkább azt az új szovjet drámát hiá­nyoljuk, amely a mai valóság ábrázolásával izgalmas, mo­dem formában szólhatna napjaink problémáiról, el­lentmondásairól. S ez az wj szovjet dráma bizony már évek óta hiányzik az egri színpadról. 0 De maradjunk ‘a Viharos alkonyainál, amely a hagyo­mányokat ápoló stílusban és korrekt rendezésben került színpadra. Illés István főis­kolai hallgató rendezése tu­lajdonképpen előcsatározás- nak számít a készülő vizsga­munkához, mégis önálló színpadi alkotás, amely tisz­tánlátásról és hozzáértésről tanúskodik. Illés bátran vál ­lalta ugyan a színmű 'roman­tikus hevületét, de ugyanak­kor igyekezett a ma nézőjé­hez igazítani az előadást. Határozott húzásai nemcsak hogy pergőbbé tették az egyes jeleneteket, egyben ki­hangsúlyozták a mához szóló mondanivalót, amely röviden így fogalmazható: nem elég elfogadni egy eszmét, vagy egy társadalmat, kinek-ki- nek a maga módján csele­kednie is kell érte. Ez a cse- lekvökészség mozgatja a színmű szereplőit, s magatar­tásukat már a ma tükrében mutatja fél a rendező, ezzel is igazolva az utókor ítéletét, amely választóvíznek tartja: M kinek az oldalúm, áll a kritikus időben, A fiatal rendező hangu­latteremtő erejét csak dicsér­ni lebet, s azt is amilyen erő­sen tartja kézben a szereplő­ket, — persze csak azokat, akik győzik tehetséggel is. Nagyszerű jeleneteket lát­tunk, többek között Polezsá- »ev hazatérését, telefonbe­szélgetését Leninnel, vagy rögtönzött szavait a frontra induló matrózokhoz. És hogy el ne feledjük a hagyomá­nyos jelenetet: a matróz megérkezését. Ezek voltak az előadás forró pillanatai. De voltak lapos jelenetek is, olyanok, amelyek az tö­mény magaslatáról rántották vissza a nézőt az unalom la­pályára. Az egyetemisták je­lenete például sem, rendezői- leg, sem szinészileg nincs megoldva. Ebben a drámá­ban is és ebben a szituáció­ban is csak színészek léphet­nek színpadra. Sőt, csak jó színészek! Suki Antal ötletes díszlet- megoldása tetszett. De az a rendezői ötlet, amely háttér­re festett hadihajókkal, íegy- verropogással és némi zené­vel igyekezett a helyszínre hozni a forradalmat, már ke­vésbé. Az ilyesfajta megol­dás már stílustörésnek szá­mít, hiszen ezek a Hangos „kellékek” ellentmondanak a színmű kamara jellegének„ nem beszélve arról, hogy eb­ben a drámában maguk a szereplők hozzák és képvise­lik is a forradalmat. Még­pedig elég hatásosan. 1 A professzor szerepét a hosszú távoliét után vissza­térő Simon György alakítot­ta. Évekig nem láttuk őt az egri színpadon, s most öröm­mel tapasztaljuk, hogy játéka finomabb, érleltebb és visz- szafogottabb lett. Professzora egy érett művész sokoldalú tehetségéből bontakozott ki, Simon György nem egysze­rűsíti öreg emberré a figurát, remek színpadi hőst formál, miközben felmutatja ennek az embernek sokféle tulaj­donságát: emberszeretetét, zseniális tudását, fogékonysá­gát az új iránt és zsörtölődő természetét is, mert az idős professzor bizony a maga módján eléggé bogaras em­ber. Simon ezt is eljátszotta, sőt a professzor humorát, iróniáját is. Legjobban mé­gis az tetszett, hogy Simon professzora, mint jó pszicho­lógus, mindig hangot talál környezetével, pontosan tud­ja, hogyan kell beszélgetni feleségével, az ifjú tudósnem­zedékkel, a matrózzal, vagy akár Leninnel, Egyszerűség jellemezte ezeket a dialógu­sokat, amelyek hitelesítették az egész előadást. Szívesen gondolunk például arra a drá­mai pillanatra, amikor le- söpri virágait. A szöveg és a mozdulat mögött nemcsak indulat feszül, keserűség is: egy botanikus törte össze szeretett virágait. De igazi drámai pillanatokat szül az a jelenet is, amikor összecsap tanítványaival, s szinte előt­tünk öregszik egy évtized­nyit. Kél Olyan Jdteiaete te van a drámának, amelynél szí­nészt és rendezőt könnyen el­ragadhatja a harsogó pátosz. Az egyik a telefonjelenet, a másik a beszéd. Simon György mindkettőt magától értetődő egyszerűséggel ol­dotta meg. Amikor Leninnel beszélt, finoman éreztette a nagy ember iránti tiszteletét, de ugyanakkor nagyon is ter­mészetesnek tartotta a gra­tulációt és az érdeklődést. Érdemes visszaidézni a má­sik jelenetet is. Polezsájev ott áll a picinyke erkélyen és beszédet intéz a harcba induló matrózokhoz. Ponto­sabban nem is a matrózok­hoz, hanem hozzánk, a kö­zönséghez és nem is mond beszédet, inkább csak né­hány szót, de olyat, amely hitet és erőt sugároz. A feleség szerepét Deme­ter Hedvig alakította. Hosszú évek után ő is most tért vissza az egri színpadra. Csak látszólag egyszerű fel­adat eljátszani a professzor feleségét. Ha jól odafigye­lünk, látjuk, hogy nagyon is összetett ez a szerep, hiszen Mária Lvovna nemcsak egy­szerűen egy nagy ember fele­sége, de segítője, kontrollja és buzdítója is, sőt olyan há­zi diplomataféle, aki egy- egy jó szóval, vagy gesztus­sal igyekszik békét teremte­ni az indulatok között. Tet­szett, hogy Demeter Hedvig játékában érzékeltetni tudta, hogy végeredményben na­gyon jelentős személyiség ez a feleség, mert nélküle talán Polezsájev nem lenne ilyen zseniális és főleg ilyen ember. Kuprijanovot Paláncz Fe­renc játszotta. Számos mat- rőzalakítással a háta mögött, magabiztosan formálta meg az egyszerű, fegyveres kato­nát, azt az embert, akit még nem a tudomány, hanem ösz­tönös megérzései és a hűsé­ge vezet a forradalomba. Pa­láncz 1957-ben játszotta már ezt a szerepet Egerben. Most finomabb árnyaltabb volt, s nemcsak nyers erővel, ha­nem némi öniróniával vegyít­ve alkotta meg a figurát. Csak a húslevesjelenet nem tet­szett, legalábbis nem így képzeljük a matróz távozá- &át» Kulcsár limre ismét bebi­zonyította, hogy különböző szerepkörök betöltésére is alkalmas. Varabjevet, az egyetemi magántanárt ját­szotta, azt a típust, aki nem eléggé zseni és nem eléggé ember ahhoz, hogy megértse az idők szavát, de azért ah­hoz van ereje — vagy fé­lelme? —, hogy szembefor­duljon mesterével. Varabjev tulajdonképpen a professzor csalódása, de Kulcsár sze­rencsére nem harsány intri- kusi eszközökkel,- hanem mértéktartó emberi vonások­kal játszotta el ezt á szere­pet. Bocsárovot, a forradalmár egyetemi hallgatót Varga Ti­bor alakította. Nagyon is összetett figurát kellett vol­na játszania. Bocsárov nem­csak jövőt hirdető agitátor, nemcsak fegyvert fogó for­radalmár, hanem az ifjú tu­dósnemzetség képviselője, Polezsájev tudományos mun­katársa is. Varga Tibor csak a lelkes forradalmárt, csak a harcba induló katonát játszotta el, s azt is eléggé külsőséges eszközökkel. Az epizódszereplők közül Nagy Mari nyelves cselédlá­nya érdemel említést. Mozgalmas és sikeres esz­tendőt zárt az egri Harlekin bábegyüttes. így foglalható össze annak a társulati ülés­nek a lényege, amelyet a napokban tartottak, hogy megvonják az 1972. évi mér­leget és az új esztendőre ki­dolgozzák programjukat. Minden második héten volt egy előadásuk 1972-ben: fel­nőtteknek és gyerekeknek egyaránt 14—14 előadást tar­tottak. A megyeszékhelyen kívül Debrecenben, Gyön­gyösön, Hatvanban játszot­tak az egri bábosok, és gya­kori vendégei voltak a KISZ felsőtárkányi vezetőképző tá­borának, ahol " főiskolások, üzemi és iskolai ifjúsági ve­zetők tapsoltak műsoraiknak. A gyerekek számára a tél­apóünnepségek idején, a ta­nítási szünetben tartották a legtöbb előadást. Ehhez jön még a televízió nagy nyil­vánossága: a nézők a Ki mit tud? alkalmával győződhet­tek meg a Harlekin együttes szellemességéről, kitűnő já­tékáról. S hogy a nagy ver­seny nemcsak a tv-nézőkhöz, hanem egymáshoz is köze­lebb hozta a szereplő báb­együtteseket, bizonyítja, hogy éppen az egriek vendégei­Az ifjúsági törvénynek* művelődésügy területén tör­ténő eredményes végrehajtá­sáról intézkedett utasításá­ban a művelődésügyi minisz­ter. A rendelkezés egyebek között aláhúzza: a munkál­tatók segítsék elő, hogy a pályakezdő fiatalok a kép­zettségüknek és képességük­nek megfelelő munkakört kapjanak. Helyzetükre meg­különböztetett figyelmet kell fordítani. A munkába lépés­től számított öt évig kötele­sek a munkáltatók — a szakszervezet és a KISZ- szervezet bevonásával —, a fiatalok munkakörülményeit évenként megvizsgálni. Kü­lönös gondot kell fordítani a fiatalok életkörülményeire, beleértve a letelepedéssel, családalapítással együtt járó lakásügyi, étkezési, bölcsődei és óvodai ellátás segítését is. Az utasítás részletesen foglalkozik a fiatal pedagó­gusok és oktatók támogatá­sával is. Egyebek között le­szögezi: a munkáltatók nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy a fiatal nevelők érdek­lődésük szerint bekapcsolód­hassanak a pedagógiai tudo­mányos kutatásokba, kísér­letekbe és ebben a tevékeny­ségükben megfelelő támoga­tok nagy sikerrel felnőttek­nek és gyerekeknek az úttö­rőházban a háromszoros Ki mit tud? győztes pécsi bó­bitások. Az eredményes év után máris számos meghívásuk van: legközelebbi bemutat­kozásuk a jövő hónapban Budapesten lesz, ahol önálló est keretében adnak ízclitől egyre bővülő repertoárjuk­ból. Sok helyen várják az Ipari Szövetkezetek Heves megyei Szövetkezeti Bizott­sága fenntartrásával működő bábosokat a megyében, a me­gye, sőt az országhatáron túl is. Egy új tv-megbízás telje­sítésén dolgoznak, ugyanak­kor az egri gyermekszínház­ban vállalt szerepük, a hazai és nemzetközi fesztiválokra való felkészülés, mind mind olyan terhet ró az együtt- tes jelenlegi tagjaira, hogy elhatározták, újabb tehetsé­ges fiatalokat fogadnak kö­rükbe. Éppen ezért az úttö­rőházban levő műhelyükben várják olyan 14 éven felü­liek jelentkezését, akik ked­vet és tehetséget éreznek a bábjátékhoz. tást kapjanak. Segítsék őket abban is, hogy a tanulmá­nyaik során elsajátított kor­szerű módszereket a gyakor­latban alkalmazhassák, tá­mogatást kapjanak az okta­tói-nevelési gyakorlat meg­szerzéséhez. Fontos, hogy a fiatal pedagógusok a képesí­tésüknek megfelelő tantár­gyat oktathassák és a tanítá­si órákra való felkészülésük­höz segítséget kapjanak. Az utasítás másik fejezete a közművelődési és a művé-( szeti területen a fiatalok se-‘ giléséről intézkedik. Többek között aláhúzza: elő kell se­gíteni, hogy a fiatal alkotók pályájuk kezdetén a képzett­ségüknek és a képességeik­nek megfelelő munkavi­szonyt létesíthessenek. A te­hetséges fiatal írók, alkotók es előadóművészek számára — a művelődéspolitikai cé­lokkal összhangban — biz­tosítani kell a publikálási, a kiállítási, illetőleg az előadói lehetőségeket. A legtehetsé­gesebb fiatal művészeket rendkívüli szabadság, ösz­töndíjak, pályázatok és díjak biztosításával is támogatni kelL Márkusz László AAAA/V/V>AAA/VVVVV^AAA/S/V>>AAAAAAAAA/VVVVVVVVVVVVVWVVVVVVVVVV,^/WVVV\AArfS/VAAA/VVA^^ Az ifjúsági törvény végrehajtása a művelődésügy területén A következő nap Nyina kihozta a nyáj­ból a négy világos rénszarvast, Mikul ked­venceit és befogta a szánba. — Messze mész? — kérdezte Irina anyó. — Elmegyek megnézni a csapdákat. A szántalpak mögött felcsapott a porhó. fehér felhőként repült a szán végig a tund­rán. Az egész környéken jól ismert négy szarvas könnyedén szágudott, ha csak a lá­bukat nézte az ember, mintha táncoltak vol­na. mint ahogy táncol a hosszúlábú tavaszi eső. Nem kellett őket hajtani, se bottal, se kiáltással biztatni, a végtelen havas tundra mint a körhinta kavargóit a szánkó két ol­dalán, közeledtek és elfutottak a dombok. A dombok hajlatán hosszan elterülő kék sáv a füzes. Mögüle kiúszott, szinte a hó alól, egy másik szán. A szürke rénszarvasok meg­álltak a közeli dombokon. A szánon ülő em­ber Nyina felé nézett. Nyina már messziről megismerte Mityka Valejt. Megrántotta a gyeplőt, a szarvasok lassítottak. Mit tegyen? Még más irányba fordulhatna. „Különben mitől félek — gondolta —. vaey kitől? Talán önmagámtól?” — és még erősebben szorította a gyeplőt. Hiszen Mityka most boldog, épségben tért • A fiatal Vaszili) Lcdkcyo a Szovjetunió területén élő egyik finnugor nyelvrokonunk, a nyenyec nép írója. A Jamal­Nycnycc Nemzetiségi Körzet székhelyén, Szálehardban él. A közölt részletet az Elcsitul m forgetcu című, oroszul is megjelent regényéből cet- •mi (Moszkva* máié _ VASZIUJ LEDKOV*; Az élet szádjai haza a frontról, itthon fiatal feleség várta, hamarosan meglesz a kisbaba... „Azért is odamegyek hozzá” — határozta el Nyina és megrántotta a vezérszarvas gyep­lőjét: a szán hófelhőt kavarva maga után, felszáguldott a dombra. Mityka szélesen mosolygott. Már körül­járta a legelőt, ö is mindjárt megismerte Nyina szánját és most várt. A tundrán kü­lönben is hagyomány: ha látsz egy másik szánt, várd be, kérdezd meg, hátha segít­ségre van szüksége. * Nyina ledobta a hóba a botot, a gyeplőt, odament Valejhez és mint egy férfi, elsőnek nyújtotta a kezét: — Szervusz, Mitya. — Örülök, hogy látlak — válaszolta a másik. Az asszony belenézett mélyen a szemé­be és hirtelen forró vérhullám öntötte el az arcát. Mityka is nézett rá és feltűnt előtte a múlt, olyan elevenen, mintha most történt volna.. • Együtt nevelkedtek, egy szálláson. Nyina vidám, pajkos kislány volt. Mityka tréfált vele, játszották, nevettek. Aztán fel­nőttek. Mityka kezdett más szemmel nézni a lányra: minden mozdulatát észrevette, minden szavát megjegyezte. Beszélt róla a füveknek, a. felhőknek, a szelnek, Kereste & találkozást a lánnyal. De Nyina már nagy­lány volt... Egyszer mégis neki bátorodott, amikor vé­letlenül találkoztak, a szállástól távolabb. — Ha tudnék írni — mondta neki pirul­va, és nem tudta hová rejtse hosszúra nőtt kezét —, papírra írnám a neved, a folyó­part nedves homokjára, vagy köbe vésném. És ha lehelne, felírnám a vízre meg az égre. Nyina rámosolygott és olyat mondott Mitykanak, hogy hosszú évekig item feleltei­4c el; mintha éles kést szúrtak volna a szi­vébe: — Lehet, hogy meg is tudnád tenni, Mity­ka, de él a földön egy fiú. Mikul Pahanzeda. övé a szívem. Mityka előtt elsötétült a világ. Fájt ránéz­ni az égre, a földre, az egész világra. Nem szökött könny a szemébe, a férfiak hanga ­daton sírnak, befelé. Lehorgasztotta a fejét, elfordult és elnehezült lábbal botorkált az apai kunyhó felé. De Nyina utolérte és a fii»» lébe súgta: — Jő fiú vagy, Mitya.'.', rmgyrm jő fiú, Mitya nem állt meg, nem emelte fel a fe­3ét... hosszú évekre közéjük állt Miked Pgc. hanzeda. Most Mikul a fronton verniMS legyen vele. Mitykával? Hiszen Nyina talán a mftfi napig se tudja, hogy éppen a háború kitö-, rése.előtt Mityka miatta. Nyina miatt csa­pott olyan lakodalmat, hogy híre volt aa egész tundrán. Mi lesz most? A tundra mélán, dermedten hallgatott a borús ég alatt. Annyi év után először néztek egymás szemébe. A szemükben benne volt a múlt, az a folyóparti este és minden, ami idáig történt. A tundra fázósan húzódott össze a borús ég alatt. Nyina elsőnek lépett oda Valejhez. Mityka átölelte. Először kulcsolódott össze két kéz, amelyek annyi idő óta keresték egymást, Először olvadt össze két izgalomtól égő száj, Nyina elfulladva azt suttogta: — Titkunkat őrizze meg a tundra és a szél. ... És nemsokára ott, ahol a szánkók áll­tak már csak a hópelvbek ezüstlöttek ho~ műi \«a”. magányos szél kószált és suta hal­mocska emelkedett a táguló borús ég alatt, - . MfiffWottol Z- Hering Margit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom