Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-04 / 2. szám
Ä Népújság Europa fóruma BULGÁRIA Válaszol: Dimitr C. Bratanov, az európai biztonság nemzeti bizottságának elnöke, a Brüsszelben székelő nemzetközi bizottság tagja Körülnéztünk a SZÖVTERMÉK-női — Az év folyamán melyik eseményt tartja a legfontosabbnak az európai béke és biztonság megszilárdításának szempontjából, különösen a balkáni országok közötti jószomszédi viszony fejlődésének vonatkozásában? — Az 1972. évet az összeurópai értekezlet előkészítése és összehívása folyamatának elmélyülése jellemzi. Az egesz év folyamán több esemény azt mutatta: törvényszerűen érlelődnek az objektív és a szubjektív feltételek ahhoz, hogy Európát a háborús konfliktusok szférájából a megértés, a biztonság és az együttműködés felé vezessük. — A Szovjetunió és a Varsói Szerződésben résztvevő szocialista országok már 1972. januárjában, prágai nyilatkozatukban mefauatá- rozták az európai államok közötti békés egymás mellett élés, valamint a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés fejlesztésének elveit. — Az NSZK-ban a Szovjetunióval és Lengyelországgal megkötött szerződést éles politikai harcok közepette ratifikálták, s ez a folyamat a revansizmustól fűtött reakciós erők bázisának szűkülésére vallott. A Nyugat« Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodás, az NDK és az NSZK közötti alap- szerződés, valamint az NDK nemzetközi tekintélyének növekedése az európai változások újabb momentumai. Fontos esemény volt a re- vansista és neonáci erőknek az NSZK-ban lezajlott választásokon elszenvedett veresége is. Lehetőségek tárultak fel az NSZK és az NDK közötti normális kapcsolatokra, valamint a békés együttműködés politikájának megvalósítására egyrészt az NSZK, másrészt a Szovjetunió és a szocialista országok között. — Az európai biztonság és együttműködés ügyének nagy politikai sikereként könyvelhető el, hogy Helsinki ben 1972 végén megkezdődtek a sokoldalú konzultációk európai országok, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvé,elével. Ennek a gyakorlati eredménynek az alériséhez történelmi jelentőséggel járult hozzá a Szovjetunió és a szocialista országok állandó ilyen irányú tevékenysége: alkotó, a békére irányuló kezdeményezéseik sora. Az európai szocialista országok állhatatossága, elvszerűsége és realizmusa nem csupán szétzúzta az európai biztonság és együttműködés ügyével szemben táplált bizalmatlanság és a tagadás gátjait. Ezen túlmenően olyan konstruktív javaslatokat eredményezett, amelyek a helsinki konzultációkon pozitív jelentőségűeknek bizonyultak. Ki kell emelni a béke ügyéhez nyújtott ama nagy pozitív hozzájárulást, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára által vezetett szovjet párt- és kormányküldöttsége nemrégiben Magyarországon tett látogatása jelentett, valamint a Todor Zsivkov elvtárs vezette bolgár párt- és kormányküldöttségnek a Szovjetunióban tett látogatását — Meg kell említeni, hogy az európai népek képviselőinek brüsszeli értekezlete Á mezöszemerei Dózsa Tsz- ben közel egy évtizede foglalkoznak baromfitenyésztéssel. A jó minőségű húscsirkék előállításával az utóbbi időben híressé vált közös gazdaság, 1972-ben a Bábolnai Állami Gazdaságból vásárolt „Tetra B” nevű hús- hibridből 45 vagonnal szállított a BOV törökszentmiklósi gyáregységének a tervezettnél 4—5 vagonnal többet. Az üzemág 10 millió forint 1972 júniusában a legszélesebb tömegeket tette érdekeltté a kollektív biztonság kialakításában, valamint a gyümölcsöző együttműködésre irányuló intézkedések kidolgozásában. — Mit vár az 1973-as évtől? — Az 1973-as évet az óssz-európai értekezletről fogják elnevezni: összekapcsolják aazal az eseménnyel, amelyek újabb távlatokat tár majd fel a földrészünk népei közötti békés fejlődés, és együttműködés számára. Nem lehet kétséges, hogy 1973-ban, a Helsinkiben ösz- szeülő értekezleten . reális alapot fektetnek majd le az európai kollektív biztonság és együttműködés kialakítására. Az össz-európai értekezlet határozatai gyakorlati távlatokat tárnak majd fel Európában, s ezek új történelmi jelentőségű változásokhoz vezethetnek a béke, a biztonság és az együttműködés jegyében. Az általános európai enyhülés pozitív hatást gyakorol a balkáni népek közötti barátság és együttműködés légkörének megteremtésére. Meggyőződésünk, hogy az 1973-as esztendőben sokoldalú tevékenység bontakozik majd ki a balkáni államok és népek között ennek a folyamatnak az erősítésére. Varga József bevételt eredményezett a szemereieknek. A szövetkezetben Idén a Hollandiából importált „Hib- ro” húscsirke tenyésztésére térnek át, amelyet a korábbi nyolc hét helyett hét hétig nevelnek ugyancsak holland baromfitáppal. Az idén is mintegy 40 vagon baromfit értékesítenek a törökszentmiklósi gyáregységnek. Ezek nagy részét külföldre exportálják. mint egv óriási konzerv-, és mirelité«^ ár ~j Nagy a forgalom a Heves megyei SZÖVTERMÉK Vállalatnál Egerben. A főkapunál a sorompó éjjel-nappal üzemel, jönnek az áruval megrakott teherautók a megye minden részéből. Hozzák a burgonyát, álmát, friss zöldségfélét, tojást, s a rengeteg elejtett vadat, szarvast, vaddisznót, fácánt. Olyan igyekezettel dolgoznak az emberek, mintha az egész ország zöldség-gyümölcs ellátásáról nekik kellene gondoskodni. Osztályozzák, csomagolják az árut, savanyúságot raknak el öt-tíz literes üvegekbe. A megrakott vagonok egymás után hagyják el a térséget, hogy Budapesten, Berlinben, Varsóban, Moszkvában másnap már vásárolhassanak a háziasszonyok a különlegesen finom ízű Heves megyei gyümölcsből, zöldségből. Olyan ez a közös szövetkezeti vállalat, mint egy óriási konzerv, és mirelitegyár. Az elnök Cifra Miklós és az igazgató Patkó József ott van mindennap a telepen, ellenőrzik a csomagolást, a szállítást, irányítják a munkát, megbeszélik az új csarnokok építésével kapcsolatos problémákat. — Nagyon sokan dolgoznak a telepen... Hogyan sikerül napról napra ennyi embert toborozni ehhez a csaknem idényjellegű munkához? — Először szervezés kérdése, másodszor pedig jó kereseti lehetőséget kell biztosítanunk a dolgozóknak. Nálunk mindenki megtalálja a számítását — válaszolta Cifra Miklós elnök. — Mikor létesült eg s mammut vásárcsarnok a megyében? — Egy évvel ezelőtt alakult meg nyolcvanöt Heves megyei termelőszövetkezet részvételével hazánk legnagyobb SZÖVTERMÉK Vállalata. Az induláshoz minden termelőszövetkezet ötvenezer forinttal járult hozzá. — A termelőszövetkezetek milyen formában vesznek részt a vállalat munkájában? — Először is szerződés alapján szállítják nekünk különböző termékeiket. Aztán minden termelőszövetkezetnek van egy képviselője a vezetőségben, i akik részt vesznek az irányító, ellenőrző, valamint az áruterítés munkájában. így mindenhol azonnal tudják, mikor mire van szüksége a cégnek, hová, mennyi zöldséget, gyümölcsöt szállítsunk, milyen elárusító helyeket építsünk. — A jó áruellátás érdekében a vállalat kötelezheti-e a termelőszövetkezeteket bizonyos mennyiségű zöldség-, vagy gyümölcstermelésre? — Nem. Ennek a vállalatnak úgy kell működnie, fizetnie az áruért, hogy a termelőszövetkezetek vezetői, tagjai lássák: érdemes bajlódniuk a sok munkát igénylő zöldségtermesztéssel is. De ugyanakkor nekünk semmit sem lehet drágábban adni, mint más állami vállalatnak. Sőt, a friss zöldséget, hamvas gyümölcsöt olcsóbban is kell terítenünk a piacokon, hiszen tagszövetkeze- teink jó jövedelmének biztosítása mellett elsősorban az a célunk, hogy a háziasz- szonyok elégedetten térjenek haza bevásárló útjaikról — vette át a szót Patkó József igazgató. — Mennyi árut szállítanak el innen? — Évente háromezer megrakott vagon hagyja el telepünket. Ennek több mint a fele a fővárosba és megyénk üzleteibe kerül es jut exportra Is belőle. Tizennégy országba ' küldünk naponta friss árut. A szükséges áruellátáson kívül bérmunkát is vállalunk. A MAVAD-nak száznyolcvan vagonnyi mélyhűtött húst tárolunk, nyolcvan vagon savanyúságot készítünk, a hulladék gyümölcsből pálinkát főzünk és a prizmákban hatszáz vagonra való káposztát, burgonyát raktunk le, hogy a téli áruellátás zavartalan legyen. Exportra is vállalunk befőttkészítést, gyümölcsaszalást. — Ha jól ertettem, saját üzlete is van a SZÖVTER- MÉK-nek? — Nyolcvannyolc városi és falusi boltunkat mindennap ellátjuk friss áruval. Ezenkívül a Bosnyák, a Teleki téri, a Garai piacon levő standjainkon, ha a szükség úgy kívánja, főleg ünnepek előtt, naponta kétszer is fordulnak a teherautók. — A jó ár . mellett a termelőszövetkezetek részesülnek valamilyen kedvezményben a pontos, minőségi áru szállításáért? — Tagszövetkezeteinket újfajta minőségi vetőmaggal látjuk el. Ezenkívül jelentős anyagi támogatásban is részesülnek ha tervünkhöz alkalmazkodva gyümölcsöst telepítenek. így például meggyfával százötven holdat ültetnek be évente. — Az elmondottak és a látottak alapján úgy tűnik, itt minden rendben van, az áruterítéssel nincsenek különösebb gondok. 45 vagon csirke Mezőszemeréről N em vagyok hivatásos közvéleménykutató, méginkább nem elméleti szakember, ezért csak magán- szorgalomból, megírni_ való témák után kutatva kérdezgettem ismerős vagy addig ismeretlen embereket, hogy szerintük ki tekinthető manapság munkásnak. A legtöbben nem Kapásból válaszoltak, némi töprengés után azzal kezdték, hogy ez nem is olyan egyszerű. Az orvos, aki felkészülten és folyamatosan beszélt a veseátültetések hazai helyzetéről, a fenti kérdésre rövid habozás végén azt felelte, hogy munkás az, aki fizikai munkát végez, utóbb azt is hozzátette, hogy az iparban. Az egyik kollégám az osztály lenini ismérveit idézte, s a mi viszonyainkra alkalmazva kijelentette, hogy természetesen a nagyüzemi munkásság képezi a munkásosztály gerincét, de hozzátartozónak kell tekinteni a szocialista mezőgazda- sági nagyüzemek dolgozóit is. A gyárigazgató a munkásosztály kategóriájába sorolta a műszaki értelmiséget is, tehát a termelésben közvetlenül résztvevő mérnököket és technikusokat. Ugyanott egy gépen dolgozó asszony vállatvont és azt mondta, hogy a válasz benne van a kérdésben. Munkás az, akinek ez a foglalkozása, tehát szakmunkás, betanított munkás vagy segédmunkás. Az idős szociológus viszont addig tágította a mai értelemben vett munkásosztály határait, amíg belekerültek az alkalmazót-: tak és mindenki, aki bérből, fizetésből él, a szocialista szektorban dolgozik, beleértve a kereskedelem eladóit, a különböző állami intézmények tisztviselőit is. A katonatiszt kereken kimondta, öt sérti, ha nem tartják nyugimsaakj, túsücu xüiuiüu Munkáspoüfika tiszti Iskolára küldték volnaj esztergályosként dolgozott Tehát ha jelenlegi foglalkozását tekintve nem is, de politikai értelemben mindenképpen1 a munkásosztály soraihoz számítja önmagát. A kérdés eldöntése természetesen nem az én dolgom, ekörül vannak és lesznek is még viták, különféle nézeteltérések, felfogásbeli értelmezések. Mindenesetre bizonyára tévednek azok, akik a „ki ma a munkás?” problémát csupán elméleti, akadémikus okoskodásnak tartják, mondván, hogy nem az elnevezés a lényeges, ettől még nem változik meg semmi. Az igaz, hogy egyetlen állampolgárt sem érhet hátrányos megkülönböztetés, amiért ilyen vagy amolyan meggondolások alapján a szorosan vett munkásosztályhoz, a parasztsághoz. az értelmiségi vagy alkalmazotti réteghez sorolják. Mégsem lényegtelen, hogy miként vélekedünk a mai munkásosztály fogalmáról, hiszen a magyar társadalomban a munkásosztály vezetőszerepe, munkáspoliti- ka érvényesül. Abban, hogy érvényesül, sokkal nagyobb az egyetértés, mint a munkás fogalmának meghatározásában. De csak atekintetben, hogy érvényesül a vezető szerep. Azt viszont, hogy milyen mértékben. csökkenő vagy nem csökkenő arányban, már többen eltérően ítélik meg. Megint csak magán közvélemény-kutatásaimra hivatkozva azt tapasztaltam, hogy a munkásosztály vezetőszere- pércí beszélők különböző ^««iUásjgól Wftäg» 4e SKfr formán az értelmiség problémái körül keringenek. Nevezetesen, hogy a vezetésben ugrásszerűen megnőtt az értelmiség szerepe. Azért hangsúlyoztam, hogy különböző nézőpontból mondják ezt, mert értelmiségi körökben többen úgy vélekednek, hogy ez természetes és üdvözlendő. Kifejtik, hogy népgazdaságunk és vele az egész társadalom eljutott arra a fejlettségi szintre, amelyen a szakértelem már mindenen felül álló követelmény, a legfontosabb kérdéseket gazdasági szakemberek, közgazdászok döntik el. a munkásoknak ebbe érdemi beleszólásuk nincs és nem is lehet. Ezzel szemben a másik oldalról olyan hangokat hallani, amelyek szerint az értelmiséget és különösen a műszaki értelmiséget vissza kell szorítani az egyszerű végrehajtás korlátái közé, változatlanul a politikai megbízhatóságon van a hangsúly, a szakértelem legfeljebb másodlagos. Éppen ezért fel kell eleveníteni az államosítások, a fordulat évének hagyományait, fizikai munkásokat vinni az állami és társadalmi élet irányító tisztségeibe, mert a munkásosztály vezető szerepe főként a kétkezi munkásoknak a vezetésben való személyes részvételével érvényesülhet. A magam részéről nem hiszem, hogy akár az egyik, akár a másik nézet hirdetőinek volna igaza. Illetőleg mindkettőben van némi igazság és jó adag túlzás. Az értelmiség szerepe csakugyan megnőtt, egy-egy üzemi főmérnök döntési jogköre gazr] r.f ÜÜ & “ ben lényegesen nagyobb, mint korábban volt. A már említett textilgyári vezérigazgató, amikor a Piac várható igényeinek és a helyi adottságoknak a figyelembe vételével eldönti, hogy milyen szöveteket és milyen mennyiségben gyártsanak, akkor határoz a nyereségről, a munkások jövedelmét alaposan befolyásoló tényezőről is. Ez igaz, de ugyanez az igazgató fáradhatatlanul járja a gyár telepeit, meghallgatja a gyáregységvezetők, műszaki értelmiségiek, művezetők, munkások és munkásnők véleményét is, mert tudja, hogy enélkül nem vállalhatja a döntés kockázatát, hogy gyorsabban haladni csak a munkásközösség egyetértésével és támogatásával lehet. Az igazgatót kevesen sorolnák a munkásosztály kategóriájába, közgazdász. Viszont párttag, kommunista szakember, aki üzemében munkáspolitikát valósít meg. Azt hiszem ez a kérdés lényege. A munkásosztály vezető szerepét, a következetes munkáspolitika érvényesítését társadalmi-gazdasági fejlettségünk jelenlegi szintjén aligha biztosíthatnánk azzal, hogy a vezető tisztségekbe kellő szakértelem nélkül fizikai munkásokat helyezünk. A munkásosztály, társadalmi méretekben vezető osztály, amelynek élcsapata a kommunista párt. A forradalmi elmélet és a hazai forradalmi tapasztalatok birtokában a párt képes érvényesíteni a munkásosztály vezető szerepét, a következetes elvi és gyakorlati munkáspolitikát. Ez egyúttal az egész dolgozó Lár^-'rt-'ÓW emelését is szolgálja, hiszen a parasztság, az értelmiség és az alkalmazotti rétegek érdekei szorosan egybeesnek a munkásokéval. Jól emlékszem és mások is emlékeznek arra, hogy a felszabadulás utáni történelmünk jelentősebb állomásai előtt mindig a párt volt az, amely a helyzet- elemzés alapján megszabta a tennivalókat, azok sorrendjét és végrehajtásukra mozgósította a tömegeket. Csak így tudtuk lerakni hazánkban a szocializmus alapjait, általánossá tenni a szocialista viszonyokat a mezőgazdaságban is és magasabb szinten folytatni az új társadalom építését. A párt tűzte napi- renre gazdaságirányítási rendszerünk reformját is, amikor eljött ennek az ideje. A szakemberek javaslatainak mérlegelése alapján szintén a párt döntött ebben a rendkívül fontos kérdésben, a munkáspolitika szellemében, megnyerve az ügynek a szélesebb közvéleményt is. És kell-e külön hangsúlyozni, hogy legutóbb a Párt Központi Bizottsága a mun- káspolitika gyakorlati érvényesítésében tett újabb lépést, amikor előtérbe állította a nagyüzemi munkások életkörülményeinek gyorsabb javítását. S ezzel együtt kimondta. hogy a párt soraiban — a munkásosztály vezető szerepét megtestesítő élcsapatban — fokozatosan több munkásnak, nagyüzemi fizikai dolgozónak kell helyet kapnia. Ú gy érzem, minden alapunk megvan a bizakodásra : a munkáspolitika, amely a szocialista Magyar- országon egyben nemzeti politika is, mind maradéktala- nabbul és eredményesen érvényesül életünk valameny nyi területé®. '**t*M. _ >*•<*«**<*— Nagyon sok gonddal kell megküzdenünk, hogy mindennap zavartalan legyen az áruterítés. A termelőszövetkezeteket nemcsak érdekeltté kell tenni a zöldségtermelésben, hanem megértetni velük, a mindennapi zöldség-gyümölcs igények kielégítésihez hozzá kell járulniuk tpég akkor is,. ha ez számukra költségesebb mint más áruféleség termelése, vagy több munkájuk vart vele, és több gonddal jár. Mert például egy hold paradicsom termesztéséhez százötven munkanap szükséges, a búzánál viszont ugyaneny- nyi területen elég egy hét. Aztán ma már nem elég csak az árut ömlesztve teríteni. Vigyázni kell, hogy ne törjön, friss és szép maradjon napokon át. A kulturált terítésre egyre több gondot fordítunk. Ez ,is több munkával, kiadással jár. — A vásárlók igénye napról napra nő. Hogyan készülnek fel arra, hogy ne legyen probléma később sem az áruterítéssel? — Egyéves tapasztalatunk alapján készítettük el sok esztendőre szóló távlati tervünket. Elértük azt, hogv tagszövetkezeteink örömmel és bizakodón vállalkoznak a több és jobb minőségű, de sok fáradsággal járó zöldség- termelésre, szállításra. Az áru fogadására, feldolgozáséra nekünk is készülni ke1' A konyhakész zöldsé«1'';i° előállításához nyolcmillió forintos költséggel új üzemet építünk, gépesítjük a csőm a, golórészleget. A steril hűtő - tér bővítésére tizenötmilliót fordítunk és több városban, faluban létesítünk űi üzletet. András Ida j&auáx ,4»
