Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

MunkaerőgomdciK Sdtef&eB» tok, s esek nagyobb Űzi ricrrrtnir volna, mint «meny­nyit a bejárát költségéhez fizet a gyár. — Mennyit tea ki ez ex összeg jelenleg? — Évente hatmillió forin­tot Németh Gyula, a propa­ganda- és tájékoztatási osz­tály helyettes vezetője gyor­san kiszámította, hogy egy Bükkszékről bejáró dolgozó utazási költségeihez például havi 600 forintot adnak. — Ma már nincs ilyen ál­láspont mégsem a gyárban, hogy nem veszünk fel be­járókat Ennek egyébként nemcsak az az oka, amit már említettem — folytatja Iügi A sárral Mvert oldalú autóbusz a hosszú főutcás fa­lu közepén fékez, majd meg­áll Kivágódik az ajtaja, s megszokott nyugodt tempó­jú lépésekkel szállingóznak róla lefelé az utasok. Egyi­kük a hóna alatt szorongat­ja, másikuk szíjra kötve, a vállára akasztva lóbálja a lapos, kopott elemózsiás tás­kát. Elfogyott belőle az étel délelőtt a műszakon vagy, -ahogy itt mondják: a aktá­ban. A buszok egymás után ér­keznek ilyenkor, fél három körül Tamaléleszre, Bükfc- szenterzsébetre, Pétervásárá- ra, Váraszóra, Szentdomon­kosra. Ózdról és Nádasdről jönnek, a kohászattól a le­mezgyárból és a banyától Utasaik munkások, bejárók. Másként is szokták még ne­vezni őket: kétlakiak. Egyik műszak a gyárban, a távoli üzemben vagy bányában, másik pedig otthon, a háztá­jiban, vagy olykor-olykor be­segítő családtagom a ter­melőszövetkezetben. ■ ■ ■ ■ — Innen, Ledesznő! mindig sokan járunk Ózdra. Már ke­vesebben megyünk, de száz­nál még mindig többen — mondja Kovács Gábor, az ózdi gyár közlekedési gyár­részlegének művezetője, aki­vel reggel a leleszi presszó­ban találkoztunk össze. Az 6 számára kevésbé kellemetlen és fárasztó az a bizonyé» ott­honi műszak, mert a felesé­ge a presszó vezetője. It£ könnyebb a segítés, s még szórakozik is közben. — Nem olyan gyakran já­rok ide — mondja —, mert csak van nekem is egy kis kertem, meg a ház körül is mindig van valami, amivel elszöszmötol az ember. Nem beszélve az autóról Szere­tem, ha tiszta, hibátlan, út­ra kész, s a szép ház is úgy szép, ha a környéke is rend­ben van... ■ ■ ■ ■ Ózd felé tartva — Lele- szen, Szenterzsébeten, Szent- 'domonkoson, Nádasdon, Jár- óLánházán, Arlón — szép há­zak, valóságos kis paloták mellett suhanunk éL Van persze ócska, düledező, régi falusi ház is köztük, sőt egyik községben még „él” az egykori Rima-Murányi Rt munkáskolóniájának néhány maradványa is. Vibráló, nyugtalan vidék. Nem falu, nem város. Kétlaki lakóhely. ■ ■ a ■ Ózdon a gyáróriást ma már hatalmas lakóházak, egy fé­lig kész, új város veszi kö­rül. Egyre többen jutnak az egykori bejárók közül is itt lakáshoz. Ennek elelnére a közel tizenötezer dolgozóból még ma is majdnem ötezer a bejáró munkás. Heves me­gyéből jelenleg félezren jár­nak Ozdra, az Ózdi Kohá­szati Üzemekbe. Kissé meg­csappant az elmúlt években a bejárók száma. A gyár ve­zetői 1968-ban elhatározták, hogy a létszámukat fokoza­tosan a minimumra csök­kentik. Megindult az átirá­nyítás. s nem vettek fel új dolgozót aki bejáróként tu­dott volna munkát vállalni. — Ezt az álláspontot, il­letve döntést már egy év múlva sürgősen felül kellett vizsgálnunk — mondja Val- lus István, a nagyüzemi párt- bizottság osztályvezetője. — QrkWÜsB# JKSt december i, vasárnap is dolgozott Most esz sx fisa* szeg csökkent vagy ezer fo­rinttal, amit idősebb Kucsma István pótolni is akar, meg: — Mozogni is kell az em­bernek, amíg bírja magát Azt olvastam valahol, hogy az orvosok szerint beteggé teszi az embert a tétlenség. Nem szabad egyszerre leáll­ni. .. Ezután én is járok majd a téeszbe, a harmados kuko­ricát kapálni leginkább. Ed­dig mindnyájan egyformán mentünk, mert egyikőnknék sem volt sok szabad ideje a sikta után. Felváltam a fe­leségemet is, meg a fiatalo­kat Úgyis autót szeretnének venni, ahhoz meg szabad idő is kell Fia élmosolyodat És egy­ből kivágja: — Minden vágyam az volt, hogy egyszer nekem is le­gyen egy autóm. A garázs már készen áll, s gyűlik a pénz a kocsira is... — Hát, tudja — szól közbe a mama —, kosztra nem so­kat költünk, legalábbis nem annyit min dia bent laV-nz-v As apa: „Huszonhat évet melegüzemben, a finomhen germánéi dolgoztam...9 VaUus István —, hanem az is, hogy a hagyományos ko­hász, hengerész szakmákban helyből nincs is utánpótlás. Valahogy már a gyár meg­indulása, több mint egy év­százada úgy alakult, hogy ezekben a „markosabb” mun­kakörökben mindig * vidé­kiek dollgoztak. ■ ■ ■ ■ A délelőttösök már javá­ban az „otthoni műszak” ten­nivalóival foglalatoskodnak Leleszen. Kacséra István — a családfő — már mindig is ebben a „beosztásban” dol­gozik. 32 év nehéz szolgálat után nyugdíjazták. — Ebből 26 évet meleg­üzemben, a finamhengermű- nél dolgoztam hengerészként Még nem vagyok a nyug­díjkorhatárnál, de az állan­dó, 60—70 fokos meleg, meg a nagy fogóval oly sokszor emelgetett, nehéz vas idomok élőbb elnyüvik az embert mondja idősebb Kucsera Ist­ván, akivel otthon, gondo­zott, szép leleszi házában beszélgetünk. Felesége az aprójószágot eteti, s lusta hangon röfög az ólban a hízó. — Ez év október elseje óta már csak itthon dolgoz­gatok. Elég nagy a kertünk. A közelmúltban ásóztuk fel a fiammal. Mindig van tér. /“ nivaló. Bemegyünk a meleg kis házba A szépen bepuoolt családi ház mellett épült nyá­ri konyhának, de ősszel is ebben él a család. Nappal legalábbis. Odabent, a nagy .házban, szép rend van. Gyak­ran kell egy ilyen háztartás, itthoni állattartás miatt ki- s bejárni, s így mégse a tisz­ta lakásban „piszkolnak”. Kucsera István nem egye­dül járt el a családból az utóbbi évtizedben az ózdi gyárba: már nyolcadik éve fia is ott dolgozik. — Most kelt fel éppen — mondja a mama —, éjjeles ezen a héten. A felesége meg délutános a Liszkóban. Alig találkoznak... Beszélgetünk, számolga­tunk. Négyen vannak más­fél éve — mióta a fiatalok összeházasodtak — a család­ban és mindenki más-más munkát végez, illetve vég­zett, amíg a családfő is el­járt dolgozni. Igaz, ők ketten egy brigádban dolgoztak a fiával, de más-más munka­körben. ő hengerész volt, a fia meg a kormánypadot irá­nyítja. A fiatalasszony Lisz- kóba, a siroki gyárba jár a mama meg az elemózsiás táskákat készíti elő az út­ra, főz takarít, a kertben a, jószágok körül foglalatos­kodik. A „pénzkeresők” hárman olyan hétezer forint körül ke­restek havonta, afiíg az apa Favágók helyeit- erdőgazdasági gépészeket... A fi»: „Minden vágyam as, hogy egyszer nekem is legyen egy autóm...9 (Foto: Tóth Gizella) ózdon. A kert, a harma­dos kukorica, a háziállatok jól kiegészítik a gyári fize­tést Ezért tudunk félreten­ni __ Ahog y a munkával töltött napi időt is számolgatjuk, akikor viszont az is kiderül: szinte örökké csak a mun­ka, a munka. — És egy kis vigasság, szórakozás? — Azért ilyen is akad — mondja a családfő — leg­utóbb a nászéknád voltunk odaát Erzsébeten a búcsú­ban, azelőtt meg ők voltak nálunk. — Ha majd a kocsi meg­lesz — szól közbe a fiata­labb Kucsera István —, akkor még több lesz a szórakozás. Égy kicsit legalább megis­merjük az ország más tájait is, nemcsak a Lelesz—Ózd közötti vonalat... Faludi Sándor AZ ERDEI TÁJ évszáza­dok óta hozzá tartozik a ma­gyar vidék életéhez. Az erdőt korábban úgy vették tudo­másul az emberek, mint a le­vegőt, vagy a vizet, hogy egyszerűen van és bármikor tetszés szerint lehet meríte­ni belőle: fát, vadat, gombát, gyümölcsöt és mézet Az ipa­ri termelés kialakulásáig úgy tűnt hogy az erdő kimerít­hetetlen. Azután a papír­gyártás, az üveg- és acél­gyártás kifejlődésével ug­rásszerűen megnőtt a fafo­gyasztás és kiderült, hogy az erdő mégsem olyan kimerít­hetetlen, mint a tengerek vi­ze, vagy a levegő. Az erdő ma már emberi mű, „emberművelte táj”, ahol a legnehezebb munkák egész torát végzik: a fakitermelés­től a rönkök darabolásán át, a faanyag fuvarozásáig. Az erdővel való okszerű gazdál­kodás, a meglévő készletek takarékos beosztása, a kiter­melt és felhasznált fameny- nyiség pótlása fontos népgaz­dasági érdek. Az elmúlt két évtizedben államunk nagy erőfeszítéseket tett. hogy gya­rapodjék az ország erdőterü­lete. Több százezer hektáron új erdőt telepítettek, ehhez korszerű nagyüzemi csemete­kerteket hoztak létre, a faki­termeléshez pedig gépeket konstruáltak. Az erdőtelepítéssel és a fo­kozatot gépesítéssel lépést tartott-e a szakmunkáskép­zés? Sajnos nem, annak eile-/9 nére, hogy sok szak- és beta­nított munkásra lenne szük­ség az erdészetekben. Három évvel ezelőtt a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisz­térium a szakemberellátás javítására erdészeti szak­munkásképző iskolát létesí­tett Heves megyében. A mát- rafüredi szakiskola Észak- Magyarországon az északi-kö­zéphegységi tájon, Pilistől a Zempléni-hegységig terjedő erdészeteket látja el fiatal szakmunkásokkal. Ezenkívül hathónapos tanfolyamokon felnőtt erdőgazdasági szak-' munkásokat is képeznek. Az elmúlt két évben például kö­zel 100 felnőtt szakmunkás szerzett itt bizonyítványt, különösen megyénk termelő­szövetkezeti erdészeteiben dolgozók: Pétervásáráról, Váraszóról, Bodonyból, Száj­úról. I970-IG az erdészeti szak­munkásképzésben elsőrendű feladat volt az erdőművelés­sel összefüggő ismeretek ok­tatása, emiatt bizonyos fokig háttérbe szorult a gépesítés, annak ellenére, hogy a tech­nika gyors ütemű fejlődése ezt is megkövetelte volna. Néhány szakoktatásban dol­gozó lelkes szakember igye­kezett lépést tartani a techni­ka által nyújtott lehetőséggel, amelyet természetesen a kor­szerű erdőgazdálkodás ma már nem nélkülözhet Bőví­tették a tananyag tartalmát és újítottak a tantervi köve­telményeken. Tényleges változást azon­ban csak az idén szeptem­berben életbe lépett új tan­terv és utasítás hozott, amely az erdőműveléssel kapcsola­tos ismeretek elsődlegessége helyett a korszerű gépészeti ismereteket helyezi előtérbe. így lehetőség nyílik arra, hogy a jövőben az erdőmű- veló-faki termelő szakmunká­sok helyett erdőgazdasági gépkezelő szakmunkásokat képeznek, mélyeket valóban az élet követel. De megvannak-e a techni­kai és anyagi feltételek a korszerűbb képzéshez? Mát- rafüreden hamarosan meg­lesznek, 1973-ban ugyanis hozzálátnak az új szakmun­kásképző kombinát építésé­hez, melynek tanulmányter­ve már elkészült A 80 millió forintos költséggel épülő kombinátban egymás mellett kap majd helyet az iskola, a kollégium, a tanműhelyek, a szertárak és a gyakorlóterü­let, amely a magasabb szintű oktatást és nevelést szolgálja. Hogy mennyire élnek az erdőgazdaságok és a terme­lőszövetkezetek a szakmun­kásképzéssel? Még kevésbé. A Mátraalji Erdő- és Pofét* dolgozó Gazdaság a többi er­dőgazdaságok közül örvende­tesen kivétet mert jelenleg is a legtöbb — tíz társadalmi ösztöndíjas tanulóját — ké­pezik fiatal szakmunkássá Mátrafüreden. A termelő­szövetkezetekben az utóbbi 10 évben azonban korántsem növekedett az erdőgazdasági szakmunkások száma. Pedig a termelés fejlesztésének tör­vényszerűségei éppen úgy hatnak a szövetkezeti erdő- gazdaságokban, mint az álla­mi erdő- és fafeldolgozó gaz­daságokban. Korszerű erdő­gazdálkodást pedig megfelelő munkagépeket kezelő és mozgató szakmunkások nél­kül nem lehet megvalósítani. MIT TEHETNEK tehát a termelőszövetkezetek, az ál­lami erdőgazdaságok, hogy növeljék szakmunkás-létszá­mukat? Válasszák ki a tagok és a dolgozók nyolc általá­nos iskolát végzett fiútanulói közül a testileg és szellemi­leg rátermett fiatalokat. Ezek közül évente legalább egyet társadalmi ösztöndíjjal küld­jenek az erdőgazdasági szak­munkásképző iskolába. Ugyanakkor éljenek a közös gazdaságok a felnőtt tovább­képző tanfolyamokkal is, ahol megtanítják a már dolgozo szakmunkásokat az újabb er­dőgazdasági gépek kezelésére és karbantartására. Mentusz Károly Utazzék az ÁFÉSZ zsebére! Hallom, verseny indul Hat­vanban a fogyasztóért. De­cember első felében különböző kedvezményekkel csalogatja áruházaiba a vevőket a helyi ÁFÉSZ, ötszáz forintos vásár­lásnál például megtérítik a vi­dékről ideutazó vevők útikölt- ségét, az új-hatvani ÁBC-áru- házban pedig háromszáz forint ton felül borítékos ajándékje­gyet kap mindenki, s rögtön kezébe nyomják a nyeremény- tárgy at, aminek' a neve a 'je­gyen áll. A szerencse forgaru- dó. Egyik kuncsaft majd érté­kes villanydarálót kap, míg a másiknak szelet csokoládéval keU beérnie. Fő a lehetőségi Érdekes a fogyasztói közvé­lemény-kutatás, amelynek meg­rendezésére szintén sor kerül az ünnepek előtt. Az ÁFÉSZ két — áruházában több ezer kérdőívet osztanak ki, s ezeken nemcsak arra várnak választ, hogy a kedves vevő szerint kielégítő-e az üzlet ciícklisiája, hanem ja-, vaslatát kérik a készlet bővíté­sére, továbbá az eladók jó vagy rossz modoráról érdeklődnek. Bevallom, nekem az utolsó kérdés a legszimpatikusabb. És függetlenül attól, hogy felve­szi-e az odadobott kesztyűt az állami kereskedelem, zászlót hájtök ' az' ÁFÉSZ előtt. Végre ' egy gesztus, - ami arról 'tudósit, hogy remélhetem:. eztán az üz­letben nem "csupán fosztható szőlőtőkének tekintenek, hanem nyolcvan kiló kéz-, láb-, szív­embernek, aki csoki, sonka, bor, új cipő mellett olykor figyel­mességet is áhít. Erre igyunkJ (moldvay) A mosógép nem luxuscikk... Különösen nem az egy bölcsödében, ahol naponta 50—60 gyermekre kell tisz­ta ruhát, pelenkát biztosíta­ni. Érthető tehát az egri Do­bó Katica bölcsödé dolgozói­nak felháborodása a GELKA. Zalár utcai dolgozóinak el­járása miatt. A hevesi tanács titkárának jó napja volt... Egy jő hfr invitált Heves­re. Röviden így hangzott: van pénz, lesz új iskola és új kollégium Hevesen. Hogy a gyerekeknek mit jelent egy új iskola, vagy a tanyasiaknak egy új kollé­gium, azt ma még nem is tudják a kisiskolások. — Meglesz! — ezzel a ha­tározott kijelentéssel fogad Mór József, a nagyközségi tanács titkára. És hozzáte­szi: — november 24-én el­hárult minden akadály. Azt Is mondhatnám, jöhetnek az építők. Évek óta érlelődő elgon­dolás: egy új iskola és egy új kollégium építésével jobb körülményeket kell teremte­ni a hevesi és környéki is­kolás gyermekek számára. Ügy tervezték. 16 tanter­mes iskolát és 120 férőhe­lyes kollégiumot és torna­termet építenek az Április 4. úton, a régi iskola mellé. Az elképzelés szép volt, lel­kesítő, csak éppen a pénz-7 bői volt kevés. A beruházási program ugyanis 20 millió forintot követelt. így nem volt más választás, mint az, hogy megbarátkozzanak egy reálisabb elképzeléssel. Hosszú tárgyalások, viták, változtatások és egyeztetések után született meg az új tervezet És ami még ennél is fontosabb, lett pénzügyi fedezet is: a megyei tanács a TV. ötéves tervben közel 16 millió forintot ad. Ezek után, ahogy mondani szo­kás, már tető alá lehetett hozni a terveket. Tulajdonképpen ez történt november 24-én. — Jó nap volt — meséli tovább a titkár — mondhat­nám így is: örömnap. így igaz valójában, hiszen hosz- szú huzavona után végre megegyeztünk. Itt voltak az illetékesek, az építők, a be­ruházók, az oktatás képvise­lői, s végre elfogadtuk a tervet. Külön öröm, hogy a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 11 millió forintért vállalta az iskola és a kollégium felépítését. És fix áron! Tehát építés közben nem emelkedik az összeg. Még egy jó hír: marad pénzünk arra is, hogy új berendezésekkel szereljük fel az új iskolát és kollégiu mot. A titkár a terveket mutat ja. — Két-három szintes épü­letről van szó. Az egyik a nyolctantermes iskola, a má­sik a 120 férőhelyes kollégi­um. Helyet kap az épületben néhány előadóterem, egy 600 adagos konyha és egy étte­rem is. Ennyi épül most, er­re kötünk szerződést. De a bővítésről nem mondunk le. És még valamit: számí­tunk az üzemek, a vállala­tok, az intézmények segítsé­gére is. A társadalmi mun­kával ugyanis csökkenteni tudjuk a költségeket, s így távolabbi terveink is előbb valósulnak meg. A külterületeken, a tanyá­kon élő gyerekek ma még gyalogosan, vagy a Burkus- nak nevezett lovas kocsin kö­zelítik meg az iskolát, ök lesz­nek majd az új kollégáim lakói, az új iskola tanulói. — Mikor? — A tervek szerint ez év decemberében, vagy 1973. januárjában kezdik a mun­kát, s 1974. szeptember 1-ére átadják az épületet. Így legyen!.., (ml 1972. szeptember 5-én je­lentették be a szerviznek, hogy az egyik mosógép el­romlott, folyik. Kérték, ja­vítsák meg, vagy ha nem javítható, adjanak egy pa­pírt, hogy kiselejtezhessék, s vásárolhassanak egy mási­kat A bejelentésre ugyan gyorsan kijöttek, s megálla­pították, nem kell selejtezni, a motor tökéletes, csak pa­lástcseréi kell végrehajtani. Két nap múlva kész is lesz, ígérték, és elszállították a hibás mosógépet. És azóta nincs mosógép. Többszöri sürgetés után ugyan másfél hónap múlva visszaküldték, de akkor már a motor sem működött. Természetesen a bölcsőde dolgozói azonnal reklamáltak, s vissza is vit­ték a szervizbe. Kifizették ugyan a körülbelül 700 fo­rint javítási díjat, de mosó­gép azóta sincs. És azt sem tudják, mikor lesz? Dátumot ugyan jelöltek meg a szerviz dolgozói, de a gép azóta még nem vált használhatóvá. És most itt állnak a bölcsödé dolgozói a nélkülözhetetlen mosógép nélkül, s tanácstalanul. Kér­dezik: mit csinálhattak s géppel, ha az azelőtt jó m 1 ködő, s általuk is jónak ta Iáit motor nem működik, < miért nem lehetett hárc hónap alatt megj ~ íta>~' Végső soron ígérettel ne lehet pelenkát mosni, s a gyermekek nincsenek te' tettel arra, hogy a GFTX * szerviz dolgozói nem ké­szülnek el az ígért határ­időkre a javítással. S külön­ben is, a bölcsödnek mo­sógép kellene, de sürgősen és nem halogató ígéretek.- d. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom