Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-12 / 292. szám
Tudománnyal a népért Közös ügyünk a gazdasági műveltség terjesztése Egy 1968-as reprezentatív felmérés értékelése során kiderült, hogy a megkérdezettek 18 százaléka alig, 26 százaléka csupán félig-meddig tájékozott a közgazdasági fogalmak, a termelés hatóerőinek világában. Noha a helyzet az eltelt négy év alatt sokat javult, még ma is szép számmal akadnak olyanok, akik ma sincsenek tisztában még például a gazdaságirányítási rendszer alapelveivel, nem értik a termelési költségek és az árak mozgásának összefüggéseit, idegenkednek az időszerű munka- és üzem- szervezési feladatoktól, nehezen igazodnak el a legegyszerűbb gazdasági kérdésekben is! Mi hát a teendő, hogyan és milyen módszerekkel emelhetnénk a kívánt szintre a gazdasági műveltségünket? Az említett problémák nyomán vetődtek fel ezek a kérdések a napokban véget ért országos TIT-tanácskozáson is, ahol » résztvevők egyértelműen Jsijelentették: a járható út a hatékonyabb ismeretterjesztés! A közel négy esztendei műveltségközvetítő munkát értékelve, a Tudományos Ismeretterjesztő Tár- sulat elnöksége egyebek között megállapította: ^A társulat. .. elősegítette a 111. és a IV. ötéves tervnek, a szocialista tervgazdálkodásunknak — az ipari és a mezőgazda- sági termelés, a közlekedés és a kereskedelem időszerű feladatainak —, országunk KGST-hesz tartozásánalc, a világgazdasag helyzetének, stb. megismerését’' Főként a TIT érdeme tehát, hogy az elmúlt négy évben előtérbe került a közgazdasági, valamint a műszaki-termelési ismeretterjesztés. Ezzel együtt pedig feltétlenül megváltozott az említett kérdésekben jártas^ illetve az alig tájékozottak aránya. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése idején érezhetően megnövekedett — napjainkban viszont csökkenőben van — az igény a köz- gazdasági és a műszaki-termelési ismeretterjesztő előadások, tanfolyamok iránt. Bár 1968 óta Heves megyében 1181 közgazdasági témájú előadást tartottak, az ipari és a mezőgazdasági termelés új módszereit, formáit ismertető TIT-programok száma 1971 volt, sokkal többet tehettünk volna. Az előadásokon megjelent mintegy 130 ezer mezőgazdasági és ipari dolgozó, mérnök, illetve tanuló sem egy év statisztikai átlagaként szerepel a kimutatásokban, hanem a vizsgált időszak adataként. S ez megosztott mennyiség — hozzávetőlegesen évi 32 ezer hallgató — apró töredéke a megye dolgozó társadalmának. A TIT megyei szervezete jelenleg 51 olyan rutinos előadót tud biztosítani, akik valamennyien szakemberei a közgazdasági tudományoknak. Mellettük 180 ipari és mezőgazdasági mérnököt vontak be a munkáiba, akik mindegyike közérthető, megfelelő színvonalú előadást tud tartani. Ezek a szakemberek — mindent összevetve — több mint 11 és fél ezer előadást tartottak az ipari vállalatoknál és a mezőgazdasági üzemekben, községekben. A számok eredményes munkáról tanúskodnak. Am ha részleteikben vizsgáljuk őket, kiderül, hogy több ipari nagyüzemünkben ezekből az előadásokból nem jut több évi tíznél! Nem egy helyen csak a papírra rögzített elképzelés marad a megbeszélt program, s a TIT előadója — aki feláldozva szabad idejét, több tíz kilométert utazik az előadás helyére — a harma dik alkalommal is fűtetlen klubszobát, üresen kongó termet talál! Máshol viszont nem győzik lekötni az előadókat, mint például a Hatvani Cukor- és Konzervgyárban, ahol a megalakult TIT- csoport elsőrendű munkát végez. Köztudott tény, hogy napjaink megkövetelik az ismeretek, a tudás szélesítését. Az emberek hajlandók éppen ezért időt és pénzt áldozni az egyre növekvő információk megszerzéséért, elsajátító' sáért. Csupán az érdeklődé’ süket kell felkelteni és fenntartani. S ebben a TIT-nek kell vállalnia az oroszlánrészt, a újabb formákat, módszereket kell találnia, mert az egyszerű előadások, s talán még a szaktanfolyamok iránt is csökkent az érdeklődés. A gazdasági műveltség kívánt szintre való emeléséhez azonban óriási szükség van az üzemek, vállalatok. szakembereinek a támogatására. A legtöbb helyen ugyanis valahogy nincs gazdája ennek a fontos munkának: nem szorgalmazzák az ismeretterjesztést, nem keresik az érdéklödéskeltes modem formáit sem! A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat VI. országos küldöttgyűlése nyomán nagyobb erkölcsi és anyagi támogatásra számítanak az is- meretterjesztes hivatásos es amatőr munkásai, emellett pedig az üzemekkel, vállalatokkal való szorosabb együttműködés megteremtésére. Csak így valósítható meg a TIT-tamácskozás célkitűzése: tudománnyal a népért, hogy klasszikus műveltsége mellett magas szintű legyen a gazdasági tájékozottsága is. Szilvás István hipmpre&Sí'ige ríj, ő! Az egri Finomszer elvény- gyárban készítik ' a hazai háztartási hűtőgépek kompresszorait, ameíyek- ből az idén 200 ezer darabot gyártanak. Készül még az üzemben nagyobb teljesitmenyű ipari kompresszor is. Képünkön: ellenőrzik az ipari kompresszorokat. (MTI-foto — Erczki K. Gyula.) Mitől jó a kenyér? LEGPONTOSABB közszükségleti cikkeink egyike a kenyér, melynek minősége, színe, zamata, íze, vagy íz- telensége gyakori beszédtéma Nem is csoda, hiszen a fogyasztó puha belű, ízletes kenyeret vár nap mint nap a sütőüzemektől és vásárol szívesen az üzletekben. Hogy mi a feltétele a jó minőségű, közmegelégedettséget kiváltó pékárunak? Alapvetően a liszt, amelynek kedvező összetétele mindenkor meghatározza a kenyér sütőipari értékét. Kedvező összetételű lisztet viszont csali jó minőségű búzából őrölhetnek a malmokban. Kökényesen jártunk Szerencsés téli nap Ma jó napunk lesz. Kora délelőtt a falu kéményseprőjével futunk össze. — Azért ne bízzák el magukat! — legyint csupa korom kezével Nagy István. — Egész pályafutásom alatt egyetlen esetről tudok, amikor szerencsét vittem valakinek. A salgótarjáni elágazásnál állított meg egy néni, hogy töltsem ki a totóját. Képzeljék, minden meccset eltaláltam, s két hét múlva háromezer forinttal kopogtatott be hatvani lakásomon az , öregasszony... ★ A tanácsházán mégis jóval fogad bennünket Lőrincz János és Pólyák Jánosné. —• Remekül szuperál az ősszel felavatott vízmű, jól szolgál mind a huszonkét Közkifolyó. Sok háznál megkezdték már a bevezetés előkészítését is. Ássák az árkokat, fektetik a csöveket. Persze, bekötésükre csak tavasszal kerül sor, de fő a gerincvezeték! — igy a pénzügyi előadó, s veszi a kabátját, hogy beteg feleségéhez induljon Hatvanba. — Vettünk nyolcszáz rózsatövet és kiosztottuK a lakóknak Jövő nyáron minden kökényesi ház előtt rózsa fog illatozni' — mondja Pólyáimé. ★ Az iskolácan Török László igazgató fogad, s nem kisebb örömhírrel, minthogy megkapták nemrég a magnóberendezést, tíz par fejhallgatóval. Van automata diavetítőjük is. — Hogy miért jó ez? — Kicsi a tanulólétszám, összevont osztályokkal dolgozunk. A magnóra felvett óraanyag lehetővé teszi, hogy amíg a tanár közvetlenül foglalkozik az egyik társasággal, addig a másikhoz fejhallgatókon keresztül jusson el a tudomány. Persze, még a kísérletezés stádiumában vagyunk, de bízom benne, hogy néhány év alatt sikerül olyan szalagtárat kialakítanunk, amely hatásosan növeli nevelőmül! kánk eredményességét. Bemutatót is rögtönöznek Az első padban ülő Laczi Miki vezényletével páráiéi logrammákkal kapcsolata feladatot oldanak meg tisz teletünkre a hetedikesek Polgár Anna, Laczik Erzsi Katona István, Pólyák János, Komáromi Zsuzsa. ★ Azt mondják, bizakodva tekintenek a zárszámadá: elé Nagykökényes szövetkezeti gazdái. Mi ebből az igazság? — Biztos, hogy hozzuk a tervezett 50 forintot — mondja Szabó István elnök- helyettes. — S ebben nagyon nagy szerepe van a csibefarmnak. Nemcsak úgy, hogy nyolcmilliónál többet forgalmazott bruttóértékbei), hanem mert 230 deka abrakból ki tudtunk állítani egy kiló húst... Aztán ott a cukorrépa! Száztíz hold vetésünk volt, s átlagban 193 mázsával fizetett. Legfeljebb annyi panaszunk lehet répaügyben, hogy nekünk, akik a legkritikusabb időkben is hűségesek maradtunk ehhez a termékhez, hatvan forintjával fizetett a selypi gyár, míg akik az idén ugrottak ( be a programba, hatvanötöt kaptak mázsánként. Mint az elnökhelyettestől később megtudtuk, a sérelem ellenére emelni akarja 1973-as répaterületét a kökényesi gazdaság. Mégpedig harminc holddal. És hogy el is tudják végezni a megnövekvő munkát, répakombájn után érdeklődnek. A kétszázezer forint meglesz rá’. Ennél jóval többet ér, hogy nem kell mindent tíz körömmel kiszedniük a földből az asszonyoknak. A nap kedves, hangulatos estével: zárult Nagykökényesen. Régi szokáshoz híven az öregeket köszöntötték a községi klubban, terített asztaloknál. Pörkölt illata lengett a levegőben, poharak koccantak össze, s kipirul - tan hallgatta száztíz helybéli Bóna Ferenc szövetkezeti elnök baráti üdvözletét, no meg az iskolásgy er^kek talpraesett műsorát. Harmincezer forint jutalom is gazdára lelt az est folyamán. Ez kiváltképpen jól jött a gazdaság nyugdíjasainak az ünnepek közeledtével. (moldoay) Nos, ennek az utóbbi évekhez hasonlóan az idén is megvannak a feltételei, annál is inkább, hiszen rekord- mennyiségű kenyérgabonát takarítottak be megyénkben. A kenyérgabona minőségére sem volt különösebb kifogás. Ennek ellenére az elmúlt két hónapban solcat panaszkodtak megyénk fogyasztói a kenyér minőségére, különösen Gyöngyösön — nem is alaptalanul —, melyet a liszt gyenge minősége okozott. .Az idei új búzából több mint 10 ezer vagonnal vásárolt fel a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, melynek 80 százaléka időben a' raktárakba' került. Az augusztusi esőzések viszont hátráltatták a még lábon maradt búza betakarítását. Emiatt az utóbb felvásárolt kenyérgabona egy kis hányada kicsírázott. A csírázott gabonából őrölt liszt ugyan megfelelt a szabványnak, de sütőipari minősítése már sok kívánnivalót hagyott maga után. Ezt bizonyítják a Mát- ravidéki Sütőipari Vállalat laboratóriumának jegyző- könyvi adatai. Október második felében már örvendetesen javult a kenyér , minősége Gyöngyösön, és azóta nincs probléma ezzel. Hogy minek köszönhető a javulás? A közös megegyezésnek. A Mátra vidéki Sütőipari Vállalat javaslatára ugyanis a Heves megyei Gabonafei- vásárló és Feldolgozó Vállalat dolgozói gondosabb, kö - rültekintőbb munkával jobb keverésű lisztet biztosítottak és biztosítanak ma is a kenyérgyáriadhoz. A PROBLÉMA gyökere azonban ennéi sokkal mélyebb. A Gabonaíelvásárló és Feldolgozó Vállalat az ösz- szegyűjtött hatalmas meny- nyiségű — több mint tízezer vagon — kenyérgabona telét tudta csak elhelyezni tárolóhelyein. A többi meny- nyiség viszont férőhely hiányában ideiglenes'tárolókba került. Ezekben a szükségtárolókban a tapasztalatok szerint az idő múlásával csökken a gabona értéke. Az ebből őrölt liszt minősége és sütőipari értéke nem a legkifog ás talanabb. így a sütőipar nem képes egyenletes, jó minőségű kenyeret gyártani. Emiatt előfordulhatnak a jövőben is minőségi problémák ... Kevés Heves megyében a gabonaraktártér. A vállalat hat malmot üzemeltet, amelyek közül egyedül a selypi malom mellett van gabona- tároló. Ez utóbbit, az 1400 vagonos silót csak jövőre helyezik üzembe. Becslések szerint minden malom mellett ötszáz vagonos tárolótérre és 20—30 vagonos liszttároló kamrára lenne szükség az ideális lisztkeverés megvalósítására. Ezek megépítésére pénz hiányában azonban egyelőre nem kerülhet sor... Nehézségekkel küzd a sütőipari vállalat is. A megnövekedett kenyérfogyasztói igényt ugyanis nagy tömegben, gyárszerű termeléssel, többféle technológiai lánccal biztosítja. Nehezíti az egyenletes kenyérminőséget, hogy kevés a korszerű pék- üzem a megyében, bár 1973- ban további jelentős javulás várható a kenyér minőségében. A már működő korszerű gyöngyösi 3. számú sütőüzem mellett megkezdi termelését az egri és a hatvani kenyérgyár is. Az egri gyárban naponta 27 tonna, a hatvani gyárban pedig 13 tonna kenyeret készítenek. A hatvani telep lesz a legkorszerűbb, ahol világszínvonalú fran ia kemencéket szerelnek fel. Ezzel a technológiával várható, .hogy a gyengébb minőségű lisztből is kedvezőbb sütőipari értékű kenyeret gyártanak majd. A FEJLŐDÉS tehát fokozatos. Ahhoz azonban, hogy a jelzett problémák megoldódjanak és minél jobb minőségű kenyér kerüljön a ’ fogyasztókhoz, további erőfeszítésekre, gondosabb, körültekintőbb munkára lesz szükség mind a gabonafelvásárló, mind a sütőipari vállalat részéről. Mentusz Károly 1972. december 12* kedd
