Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

Hogyan lehet több pénzt heresni 7 Asztalom fiókjában őrzöm a levél másolatát, amelynek feladója — egy ötven év fe­lé közeledő, kitűnő eszter­gályos — tudatja, hogy meg­sértődött, visszaküldte válla­latának a 400 forintos jutal­mat. S tette ezt azért, mert a szomszédja is annyit ka­pott, mint ő, pedig csak há­rom éve van a vállalatnál, és fele annyit sem dolgozik, mint a levél írója. Véleményünket azóta már szóban is kicseréltük a tör­téntekről. En nem helyesel­tem d pénz visszaküldését, abban viszont teljesen egyet­értettem vele — akárcsak a 27 közvetlen munkatársa Is —, hogy lényegesen többet érdemelt volna kollégájától. Egyszerűen ezért, mert oko­sabb, műveltebb tőle, többet dolgozik, s valóban jobban is érti az esztergályos mes­terséget is. A példa is azt bizonyítja: a több, a jobb munka saj­nos, még nem garancia a nagyobb jövedelemre. Üze­meink, vállalataink százez­reket, milliókat fizetnek ki jutalom, prémium címén. Csak még nem tanultak meg, még nem mernek osztani. Az egyenlősdi pedig márré- ges-rég megbukott, nincs ösztönző, nincs húzó ereje, s válóban sérti azokat, akik többet vállalnak magukra. Pedig a differenciált anya­gi, erkölcsi megbecsüléssel lényegesen több kerülhetne a borítékokba, és elsősorban azoknak, akik megérdemlik a megkülönböztetést. Elvben ezzel valamennyi vállalatve­zető egyet is ért, csak éppen a gyakorlat, a pénz szétosz­tása történik másképpen. Több, mint tízéves barát­ság köt össze egy négy szak­mát nagyszerűen értő ' mun­kásemberrel. A közelmúlt­ban boldogan újságolta, hogy az év végén otthagyta a ma­szekot, mert elege volt a hajtásból és jövőre elmegy egy üzembe, ahol kevesebb iesz ugyan a pénze, de leg­alább kipiheni magát. Arról nem beszélt, hogy melyik üzemet választja, de bárhogyan is dönt: pihenés­re bőven nyílik majd alkal­ma. Nagyon is jó] értesült: az állami iparban nem kér­dezik meg naponta, hogy mit, mennyit dolgozott, a munkaidő aiatt is elvégez­heti ügyes-bajos dolgait, jó­kat beszélgethet egykori cimboráival is. Mert az állami iparban valóban más a helyzet. Bi­zonyíthatjuk párt-, állami, gazdasági vezetők' vélemé­nyével, hivatkozhatunk mi­niszterekre, közgazdászokra, tudományos intézetekre, ha- tározatokra és utasításokra, amelyek na más-más sza­vakkal, ha más-mas elem­zésben is, de ugyanazt sür­getik: a munkahelyi rend, fegyelem megszilárdítását,' a termelés hatékonyságának növelését, emelését. „A kérdések kérdése lett népgazdaságunkban a terme­lékenység és a hatékonyság” — hangsúlyozta a közelmúlt­ban az Országos Tervhiva­tal elnöke is. Az ország di­namikus fejlődésének to­vábbi menete, üteme — mondotta — attól függ, hogy a népgazdaság mennyit, s hogyan dolgozik majd. Több pénz ott lesz, több pénzt azok az üzemek, vállalatok tudtak eddig is és tudnak ezután is fizetni, ahol nem­csak a bevételeket, hanem a kiadásokat, a ráfordításokat is elemzik, mérlegelik. Ahol számon kérik, mérik a mun­ka minőségét, mennyiségét, ahol biztosítják a folyama­tos, a gazdaságos munka technikai, személyi, tárgyi, piaci feltételeit. Nem véletlen, hogy pár­tunk Központi Bizottsága a november 14—15-i üléséről kiadott, a gazdasági munká­val kapcsolatos határozatai­ban is elsősorban ezeken a területeken sürget mielőbbi változtatásokat. Az említett dokumentum napi és folya­matos feladatnak határozza meg a munka hatékonysá­gának rendszeres emelését, a gazdaságos termékszerke­zet kialakítását, a termékek önköltségének csökkentését, a vezetés színvonalának nö­velését, a korszerű termelői kapacitások fokozottabb ki­használását, a termékek mi­nőségének javítását. Az ötéves tervünk végre­hajtása — hangsúlyozza a továbbiakban — megkíván­ja a fegyelmezett és az in­tenzív munkát, a jobb mun­ka megkülönböztetett díjazá­sát, szocialista bérezés elvé­nek érvényesítését. Teljesen igaza van a Mát- ravidéki Fémművek egyik hatszoros szocialista brigád­ja vezetőjének, aki így sum­mázta az említett' határoza­tokról. eeyben a jövőről is véleményét: „őszinte. világos, tiszta program. Vita csak azon le­het. hogy melyik módszer a jobb, az eredményesebb. Az eavénnek, az üzemnek, a vál­lalatnak, a társadalomnak egyaránt. Mert nekünk, il­letve valamennyiünknek csak úev jut több pénz a borí­tékba, csak úgy lesz több pénzünk, egyéni társadalmi céljaink megvalósításához, ha a munkánk js több és jobb lesz mint eddig.” Koós József Vietnami alapra, óvodaépítésre Háromezer munkás kommunista műszakja Zúgó gépek, a szokásos sürgés-forgás az üzemcsar­nokok folyosóin; a tegnapi szabad szombaton is dolgoz­tak az EIVRT gyöngyösi fél­vezető- és gépgyárának mun. kásái. Kommunista műszak volt a dolgozók egységes el­határozásával: a gyár kom­munistáinak felhívásához csatlakozva a szombati há­rom műszakban mintegy há­romezren álltak a munka- padok mellé. Napi keresetü­ket a vietnami segélyalapra, illetve egv gyöngyösi új óvo­da felépítésére ajánlották fel. Az egyes üzemben auto­mata fénvesőforrasztó gépe­ket készítenek elő átadásra. A nagy értékű berendezések szovjet exportra készülnek. — Az idén egy alkalom­mal rendeztek már a gyár­ban kommunista szombatot a KISZ-esek, de az kevesebb embert érintett. Itt most mindenki jelen van. Mi két gépet fogunk a mai műszak­ban átadni — mondja Kiss Szilveszter szerelőlakatos. — Ilyenkor, év végén, 233 millió forint élet- és balesetbiztosításra «Zárszámadás" a biztosítási és önsegélyező csoportokban Ezekben a napokban tartják az üzemekben, a vállala­toknál, idei utolsó ülésüket a CSEB intéző bizottságai. Az országban mintegy 2000 ilyen testület áll a biztosítási és ön­segélyező csoportok élén. A mostani „zárszámadó” értekez­leteken értékelik az 1972. évi munkát, az eredményeket, s azt. hogy miként gazdálkodtak a csoportok szociális alap­jukkal. Országosan ma már a két és fél milliót is meghaladja a CSÉB-tagok száma, vagyis a bérből és fizetésből élő dol­gozók közül minden másodiknak van csoportos élet- és bal­esetbiztosítása. Á CSEB-ek az idén életbiztosítási térítésként 132 millió forintot, balesetekre 101 millió forintot fizettek ki. A biztosítási és önsegélyező csoportok a havi díjak egv részéből az idén mintegy 100 millió forint szociális nlanot képeztek és fizettek ki rendkívüli esetekre, házasságkötés­re. szülésre, hosszan tartó betétgségre stb. Ebből az alap­ból több ezer tagjukat vitték üdülésre, országjárásra, város­nézésre. (MTI) Ötmillió forintba kerül egy automata fénycsőforraszló berendezés. Képünkön az átadás előtti szerelési munkákat végzi Csepegő József és Kovács László szerelőlakatos. gondolhatják sokan, azért keit a kommunista műszak, hogy a tervet v teljesítsük. Ilyenről azonban nincs szó — folytatja munkatársa Kovács László. — Tudomásom sze­rint mindegyik üzemünk jól áll a tervekkel, sőt, túl is teljesítjük. A vietnami se­gélyalaphoz való hozzájáru­lást még szeptemberben fel­ajánlottuk, az óvoda pedig, azt hiszem, ahol ennyi nő is dolgozik, igen fontos dolog... Kozma Mária az. ötvözés­ből kikerült tranzisztorokat ellenőrzi. — Mivel töltenék el egyébként a szabad szomba­tot? — Hát, természetesen, pi­henés, szórakozás lenne a lő program, a délelőtti házi munkák után. Persze, a szó­rakozás azért így sem ma­rad el, — teszi hozzá moso­lyogva. „Telt ház” a tranzisztor­üzemben is. A mai műszak­ban 30 ezer darabot szerel­nek össze a nagy teljesítmé­nyű tranzisztorokból, s leg­alább 60 ezret a kis teljesít­ményű típusokból. Itt szinte kivétel nélkül nők dolgoz­nak; a sorok között nemigen találni üres székeket. — Én ugyan Gyöngyöspa­táról járok — mondja Varga Erzsébet, a tranzisztorok technológiai ellenőre —, de én Is tudom, itt új óvodára nagy szükség van. Ez is egyik oka, hogy mindenki szívesen bejött dolgozni. Háromezer ember munka- felajánlása: termelési érték­ben mintegy kétmillió forint. 150 ezer forint munkabér az óvodákra és a vietnami se­gélyalapra. A nagyrészt nő­ket foglalkoztató gyárban most is 430-an vannak gyer­mekgondozási segélyen. Az üzemekből hiányzik a mun­káskéz, ám sokan nem tud­nak visszatérni az óvodai fé­rőhelyek hiánya miatt. Ezért is szép az elhatározás, ezért, is dolgoznak önzetlen segí- teniakarással... , (hekelí) Megígérték. Teljesítik? Jó adag derűlátás kei ah­hoz. legalábbis úgy tűnik, hogy a gyöngyösi Mátra Szál­lón most folyó munkák alap­ján bárki azt mondhassa, az építők állják a szavukat. Megígérték, hogy még ebben az évben elkészülnek a rég­óta folyó felújítással. íme, nemcsak a levegőbe beszél­tek. Az adott kép nem’ ilyen egyértelmű. Persze, ez csak a látszat. o o o o A szállónak a Fő térre né­ző homlokzata már a befe­jezettség állapotát mutatja. Még az érdes felületű kő­burkolat egy részét most he­lyezik fel a munkások a lá­bazatnál, a fémkeretű ajtók piroslanak a míniumtól, a nagy üvegtáblák helyét le­mez foglalja el a keretben, de már a falak új ruhát öl­töttek, a neonfeliratok a he­lyükre kerültek. A Mátyás király utcai épü­letrész előtere még nagyon a kialakulás kezdetén tart. Itt hulladékkupacok, építési anyagok gúlái akadályozzák a lépést. Csövek és huzalok, jö­vés-menés, nyüzsgés: mint a megbolygatott hangyavár. 0000 Nyugodtan mosolyog a lé­tesítmény művezetője, Hova- necz Gábor, amikor az idő­pontok felől érdeklődünk tő­le. Szilárdan optimista, és ő tudja, miért. Studer János, aki a vállalat vezetőségének „különleges tanácsadója” itt, már nehezebben mondja ki a szavakat. Nem lenne sem­mi baj, szerinte, ha az Ér­dért és Keripar már dolgoz­na a földszinten: az étterem, a presszó, a söröző, az elő­csarnok rájuk vár. Parket- táznák az éttermet, ha az alumíniumból készíteti ál­mennyezetet a helyére tették vom* az ai vállalkozó embe­rei. ígérték, hogy december első hetében hozzákezdenek a tennivalóikhoz, de hiába hajtottunk már néhány lapot az utolsó hónap naptárja bán­ók még sehol. A második emeleten már a szálloda dolgozói serény­kednek. Nem fogtak hozzá a műszaki átadás tényleges le­bonyolításéhoz, tehát a fele­lősség még teljesen az épí­tőké, de a sürgető idő kény­szerítette a kivitelezőt az ésszerű kompromisszumra. Annyi biztonsági intézkedést hoztak, hogy a kulcsokat egy dolgozójukra bízták, ö ott kulcsárkodik egész nap. Nyit­ja és zárja az ajtókat, hogy a rend látszatát fenntarthas­sák. Az utolsó hetek mindig rengeteg izgalmat tartogat­nak. Egymás hegyén-hátán a különböző szakmák emberei, szinte lélegzethez sem tud­nak jutni egymástól. A káosz teljesnek tűnik ilyenkor a kívülálló számára. De a szakember látja a szervezett­séget, a rend erővonalait a céltalannak tűnő szaladgálá­sokban is. Igaz, hogy a sok ember mégiscsak akadályozza egy­mást a nyugodt munkában. Dehát mit lehet lenni? Egye­lőre még ezek a csúcsok ve­lejárói az építkezések befeje­zésének. De az is igaz, hogy a ha­táridő tartása már szintén velejárója a Heves megyei ■ -r­Állami Építöiipiari Vállalat munkájának. Nem is olyan régóta van ez így. De milyen, jó. hogy már így van. Most is mindent megtesz­nek, hogy a december elejére kitűzött átadást semmi se hiúsítsa meg. © O © © A vállalat műszaki igazga­tóhelyettese. Sápi István, szinte mindennapos látogató- a szállónál. Nem érdeklődni, kíváncsiskodni jön. hanem ellenőrizni és segíteni, ha kell. Ö mondta, hogy novem­ber végére jelentették a munkát készre, a műszaki át­adás folyamata téhát decem­ber első felére húzódik át. Lelkiismereti kérdést csi­nálnak a felújítás befejezésé­ből. Más dolog, hogy tulajdon­képpen a végső időpont az alvállalkozók serénységétől függ. Amíg ők nem végeztek a földszinttel, addig nem le­het az utolsó befejező mun­karészeket csinálni. Az álla­mi építők erőfeszítései tehát csak a két alvállajcozó tenni- akarása szerint hozhatnak si­kert. Kutyaszorító ez. amit a külső szemlélődő nem tud érzékelni © © © © Szilveszter. Ezt a napot em­legeti mindenki a Mátra Szállóval összefüggésben. Ma még inkább kérdő hangsúly- lyal mondják ki a szót a szálló dolgozói, nem olyan közlő nyugalommal, mint az építők. Hogy habzó pezsgő csurran-e majd az óév bú­csúztatására a Mátra Szálló éttermében, bárjában, azt csak feltételezni lehet. Hogy mi lesz belőie. a jövő titka. Ha az állami építők kije­lentéseire alapítunk, akikor valóban így lesz. Ok meg­ígérték, hogy decemberben átadják a szállót, és ígéretü­ket teljesíteni akarják. Miért kételkednénk ben­nük? Ki. Molnár FJ Varga Erzsébet ellenőrzi a tranzisztorokat. (Foto: Tóth G.) Folozóbloiili A Mátravidéki Kőbánya Vállalathoz tartozó eger—ti- haméfri kőbányából egyre na­gyobb mennyiségű, jó minő­ségű tufakőből faragott fala­zóblokk kerül értékesítésre. A földréteg eltávolítása után korongos kőzetvágó géppel termelik ki a tufa blokkokat. A bánya gépesítése azt je­lentette, hogy évente 850 ezer blokkot tudnak -kiter­melni a tihaméri üzemből A méretre vágott, 40 kilo­grammos tömbök kiválóan alkalmasak családi házak, mezőgazdasági üzemek, mű­helyek építésére. A falazó­blokk jól alakítható, jó hang­Egerből... és hőszigetelő. A megye ha­tárain túl is főleg kislakás- építkezéseknél alkalmazzák, mert olcsó, gyorsan építhető belőle bármilyen építmény és kevés záróréteget, habarcsot kíván. A tihaméri üzem " jobb üzem- és munkaszervezéssel igyekszik kielégíteni az egy­re növekvő igényeket. msmsmíb 1972. december 10« vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom