Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-06 / 287. szám
Pszichológus a gyárban Körös-körül erdő, lombjaiktól vetkőző fák. Kiterjedt tisztás modern, korszerű épületekkel: csupa üveg és beton itt minden. A falak mögött emberek dolgoznak, emberek élnek. S ahány ember. annyi a gond, a probléma. Előfordul, hogy baj üti fel a fejét, ellentét, széthúzás támad az emberek kozott. emiatt akadozik, nehézkessé válik a munka. Ilyenkor Daubner Beidnél is ..előveszik”. S a kedves, bájos, szép fiatalasszony kikutatja a bajok forrását, megmond - ja. mit lehetne tenni, hogy a munka termelékenyebbe, könnyebbé és élvezetesebbé váljék. Nincs abban semmi különös, hogy éppen őhozzá fordulnak segítségért. Daubner Béldné — pszichológus.- Tizedik esztendeje dolgozik az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárának, munkalélektani laboratóriumában, melynek hosszú idő óta a vezetője. Sokat tud a gyárban dolgozó emberekről. Ismeri intal- ligenciahányadosukat, különböző képességeiket, egyéniségük összetevőit, tulajdonságaikat. A munkalélektani laboratórium földszintes épület a gyár kapujában. A szobákban. különös rendeltetésű berendezések, műszerék. Ezek más és más képességeket re-j gisztrálnak, mérnek. — Évente kétezer „pátién* sünk” akad — magyarázza Daubner Béláné. — Megfordul itt mindenki, aki a gyárban dolgozni akar, vagy leszámol és elhagyja a gyárat, A laboratórium legtöbb munkáját az alkalmassági vizsgálatok adják. Az üzemi pszichológus tevékenységében ez rutinmunkának szár, mit, ám igen nagy felelősséget kíván. Hiszen olyan foglakozásokról van szó, ahol á téves cselekedetek súlyos baleseteket idézhetnek elő, ahol különleges képességék szükségesek, s ugyanakkor a betanítás hosszadalmas es nagy költségekkel jár. A pszichológus ismeri a foglalkozásokat, ismeni azok köve7 telményeit, s azt kell eldöntenie, hogy mennyiben felelnek meg ehhez a jelentkezők képességei, adottságai. Ennek megállapítására egész sor módszer van. Vizsgálják például: van-e balesetveszélyes hajlam, mennyire összehangolt a mozgás, milyen az igényszint, az intelligencia foka stb. — Különleges vizsgálatokat is szép számmal végzünk. A mi vizsgálataink után indították be például a meza- részleg munkáját. A meza a félvezetők egyik fajtája. Az itteni munka roppant nagy kézügyességet, kézibiztonsá- got kíván, hiszen naponta több ezer, hajszálnál vékonyabb aranyszálat kell megfelelően a helyére igazítani. A mi feladatunk volt azoknak az embereknek a kiválogatása, akik e munka elvégzésére képesek. A jelentkezők közül kiszűrtük a türelmetleneket, a figyelmetleneket, a rossz, gyenge szeműeket, s azokat is, akiknek nem erős oldaluk a számolás. Másik különleges feladatunk a B csarnokban végzett szín- dinamikai vizsgálat volt. A munkába állított új hegesztő berendezés „magatartását” ellenőriztük, s azt, hogy milyen hatással vannak a megváltozott új körülmények az itt dolgozó emberekre. Nagyszabású szociometria- vizsgálatot folytatott a munkalélektani laboratórium a 1972. deatmber ö„ szerda félvezetőgyárban. Elsősorban a spontán csoport-megosztásokra voltak kíváncsiak: kiket kedvelnek és kiket szigetelnek el a csoportok tagjai Közűi? Milyen a csoportokban az összetartó erő, mi lazítja az összetartást, s egyes csoportok a szétesés, szétbomlás milyen fokán állanak? Az érzelmi vonalak, választások szerkezeti elemzése után javaslatikat tettek a vállalatvezetésnek, amelyek az új brigádok szervezéséhez, új brigádvezetők vá-> lasztásához adott jelentős segítséget. A gyakorlati lélektan sóik módszerét felhasználjak az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárában. Azt elősegítendő, hogy a dolgozók kevesebb erőfeszítéssel és fáradsággal állíthassanak elő több terméket, s anyagi életszínvonaluk, emelkedjék. A szakmai sikereket, a termelést fokozhatja az, ha magát a munkát teszik az ember számára alkalmassá, megfelelővé. Ets nemcsak erkölcsi ólhaj, hanem sürgető szükséglet is. Ennek érdökében rendszer-eres ellenőrzéseiket végez a gyár munkahelyein a laboratórium. Állandóan mérik például a fény és zaj szintjét, a dolgozók mwnkaheiv'i közérzetét. Fáradási és monotómraS tüneteket tártak fel a dióda- gyártás és más ammkafalya- matokmál tartott vizsgálataik során. Kísérletekkel állapították meg; hogy nappali műszakiban 7 órától fél 10-fg tart a felfutás, amit fokozatos süllyedés követ, s as elfáradási görbe lt órakor éri el mélypontját. A pszichológus frissítő tornát ajánlott, a ez meg is hozta a kellő eredményt. Hat-hét perces torna- gyakorlat után senki nem panaszkodik fáradságra, s a munka üteme is tartósodon. — Beszélgetésünk elején említette: azok is megfordulnak a munkalélektani laboratóriumiban, akik leszámolnak és itt hagyják a gyárai. Miért? — Érdekel bennünket, hogy milyen okok késztetik a dolgozókat távozásra, hiszen az így nyert tapasztalatok ugyancsak hasznosíthatók. Az okok — ki miért válig meg a gyártól — nagyon megoszlóak. Annyi bizonyos, hogy nem az az igazi Ok, amit felmondólevelükben leírnak. Panaszkodnak az emberek a rossz munkaszervezésre például, vagy arra, hogy több erkölcsi megbecsülést, több emberi megértést vártak, amit nem kaptak meg. Egy nem jellemző, de mégis érdekes példát hadd említsek. Az egyik asszonynak súlyos családi problémáját kellett volna rendeznie. Egyszem kislánya, aki 15 éves, belehabarodott egy fiatalemberbe és otthonról is megszökött. Az asszony fizetés nélküli szabadságot kért, s ezt nem adták meg neki, mert üzemvezetője nem javasolta. Az asszony „kilépett” bejegyzéssel távozott a gyárból.». — Rendszeres feladataik mellett milyen új vizsgálatra készülnek most? — A munkalélektan fel- használása a vezetésben — ez témája legújabb tervezett vizsgálatunknak. Ennek egyik részkérdését említeném. Minden munkahelyen és kollektívában külön ki akarjuk kutatni, mit szükséges megjutalmazná és hogyan, s miként kapcsolódik össze az anyagi ösztönzés a társadalmi serkentéssel, hogy a dolgozók megelégedése maximális legyen. — Végül egy oóligát kérdés: milyen a pszichológus közérzete, hogyan érzi magát Daubner Béláné a gyári környezetben? — Tizedik esztendeje dolgozom a munkalélektani laboratóriumban, s úgy érzem, sikerült beilleszkednem a gyári életbe. Egyénileg meg- elégedettebb lennék, ha vizsgálataink eredményei közül mind többet — és az eddiginél is többet! — hasznosítani tudna a veretes.». Az Országos Filharmónia hangversenysorozatában, hétfőn este lépett fel a Gárdonyi Géza Színházban a Magyar Rádió világot járt gyermekkórusa. A kis énekesek, Csüngi László és Botka Valéria együttesének szereplését, nagy érdeklődés előzte meg. A táblás ház néhány szamot megismételtetett. A gyermekek sikere alapos és indokolt. Műsorukon a kórusirodalom legszebben hangzó és hatásosan előadható művei szerepelnek. Énekkultúrájuk Bartók és Kodály zenei világában gyökeredzik. Technikailag kitűnően, kiérlelten, az árnyalatok sok-sok szépségét felvonultatva, megszólaltatva bontják ki egy- egy dallam, egy-egy harmónia szépségét. Majdnem azt állítjuk, igazságát. Pedig ez így nem teljesen igaz! A gyermeki hang, a gyermeki lélek és báj, a puha és finom hangok nem szólnak, nem szólhatnak érett szenvedéllyel, mert a felnőttek világát, a szenvedélyeket, a nagy örömöket és bánatokat, nik, kiérünk egy térre, oldalt | valami parknak a röntgenké-5 pe. csak a fák gerince, az? ágak bordói feketéllenek as reflektorok fényében, a pa-s dók betonlábai közt boti adó-s zik a pillantás — ha nincs? az a szekér, ha a fiúk közt? vagyok, jól tudom, már arról | regélek, miféle mókák folynak a diáklányokkal ezeken? a padokon. Miért szíemét az? ember hét napból hatszor, s| miért tud rendes lenni a hetediken? Ha nem lenne hülyeség? még a gondolata is, most? odaállnék a kocsikról leugrá-? ló bajtársak elé és prédikálPataky Dezső Hatvani galambászok közölt Azt hiszem, Hatvan legboldogabb emberei közé tartozott vasárnap este Fehér István, a helyi galambtenyésztő egyesület elnöke. Félezernél több látogatója volt kétnapos kiállításuknak, s ugyanakkor King-galambját első díjra érdemesítette a négy részvevő megye leghíresebb tenyésztőiből álló zsűri. — Húszéves munkánk kezd beérni!1 Tagságunk egyre bővül, a kereskedelem pedig igényli a húsgalambot. Az országban sokfelé megy már ez, s a következő esztendőtől a hatvani fogyasztási szövetkezet is foglalkozik felvásárlással, értékesítéssel. Várjuk az intézkedést, szívesen kapcsolódunk az országos húsellátásba ... Balogh István német postagalambjaival Úti Mihály magyarházi óriásaival, Csintalan Ferenc lengyel hiúz- párjával, Puskás József magyar pávagalambjaival jutott még értékes első díjhoz a kiállítók közül. Utóbbi díszbaromfival is szerepelt a bemutatón, s aligha tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy tizenkét kilós bráma- kakasával a két nap szenzációját szállította. — Ez az Amerikából származó baromfi csak1 most kezd elterjedni Magyarországon. Pesten és Hatvanban kísérleteznek néhányan a tenyésztésével. Húsáért, tojásáért érdemes foglalkozni vele. Nagyon előnyös tulajdonságai vannak. Jó tojó, jó kot- ló. Egyelőre 200 forint tojásának darabja, emiatt húzódoznak tőle a mieink — mondotta kiállítási sétánk alkalmával Úti Mihály, az egyesület titkára. Tekintélyt parancsoló, mél- tóságos jószág a brámakakas, akár a párja, vagy két spriccelt jércéje, amelyek most négyhónaposan elérik a három kilót darabonként. — Hobby? Sport? Szórakozás?— ez az utolsó kérdésem a hatvani galambászok vezetőjéhez. — Kinek-kinek! Illetve a korábbi évtizedekben volt a galambászat inkább kedvtelés, s újabban, hogy nem ritka a 60—80 forintos kilónkénti átvételi ár, egyre jobban kidomborodik hasznossága. Tehát üzlet is, jó és hasznos mellékjövedelem forrása bármely háztartásban. (moldvay) Megjött a télapó.. . . .... ■ itó s: ÄlpilÄiÄ V mm Ip. (Foto: Tóth Gizella.) Á Rádió Gyermekkórusának egri hangversenyéről 23. A sofőrt nem érdekli a kedélyállapotom. Kinéz az örögre. aztán valahoiinét előhúz egy kis dobozt, kinyitja. Bársonybélésű kis doboz, apró rézmérleg van benne, alul fényes kis súlyok. — Itt van a félszemű török — és jelentőségte] jesen odabök az ujjával. Akkora pecsétgyűrűt látók rajta, mint egy kistányér. — Mi vagy te. ékszerész? — Képzeld, az vagyok — közli nyugodtan —, de nem mindegy az neked ? Az a fontos, hogy nekem van pénzem, neked meg van egy láncod, meg egy érméd, amit pénzzé akarsz tenni. — Akar a nyavalya! Várom, mikor jön ki a sodrából. Várnatom. Elpakolja a mérlegét, még csak válaszra se méltat, felém se fordul. Hülye. Kiszállnék, de már az öreg is jön. — Ismerős itt? — kérdi a pilótát. •— Igen. Se „jelentem”, se semmi. Állati blazirt kólók. Indítunk, Mögöttünk félidőborögnek a tehergépkocsik. Ha órám volna, kiszámíthatnám, mennyit jöttünk. Későre járhat. Útkereszteződéshez érünk: várom, hogy a katona, aki középen áll, utat enged —de nem, Keresztben mindenféle jármű, oda is, vissza is, ormótlanul megpakolva. Sokáig kell várni. Már a nyelvem hegyén van, hogy mondjak egy-két szót a forgalomirányíó címére, de inkább hallgatok, nem vagyok én még itt olyan stabil, hogy cukkoljam az öreget. Azon gondolkodom, kapunk-e valami vacsorát. No, végre! Indulunk! S ahogy lassan elhaladunk, meglátok egy szekeret. Két olyan ló áll a rúd mellett, csoda, hogy bű-ja a lába: mindegyiknek kinn vannak a bordái, lóg a feje, a csülke sáros. A bakon egy rongyos lópokrócban didergő kislány, a lyukak a gépkocsik reflektorfényében, mint egy-egy fekete tusfolt. A szekérde- dékban pedig, párnák között, egy kopasz öregasszony. Néhány szál haja van, hordja a szél. A feje félrebillenve, a szeme lehunjras, Él még, s halálán van? Vagy már mindegy neki, hová viszi a rozoga szekér? Hol van a családja, s mit hagyott ei, ami nem fért föl melléje? A kérdések úgy buknak föl az agyam bass mint háborús filmekben a rohamozó katonák a lövészárkokból. De már minden elmarad mögöttünk, idegen homlokú, lezárt szemű házak közt kanyargóink, a forgalom eltünék, mint Aranyszájú Szent? János. Szétfeszítenek a hír-? télén támadt gondolatok.? Beülök a kocsi sarkába, onnan figyelem, mi lesz. Nem? kaptam parancsot, s most? örülök neki. (Folytat} uk) a lélek dalra fakasztó indulatait ezek a csöppségek még nem értik, nem is érthetik. A szépséget, a harmóniát, a szavak összehangzásá ban és a ritmus lüktetésében azonban már felismerik és át tudják adni nekünk, hallgatóknak azt, amiért ezek a népdalok, alkotások fennmaradnak. A 90 éve született Kodályra emlékezve is elsősorban azokat a játékosságokat, a jókedvnek azokat a sziporkázó ritmusait elevenítették fel a legőszintébben, amelyek közel állnak a gyermeki lélekhez. Bartóktól a Héjjá, héjjá, karahéjja, a Játék, a Legénycsúfoló, a Leánycsúfoló hang- aott el, s mintha ezek a számok is bizonyítanának állításiunk mellett Igaz, a líra is, a lágy hangulatok is szót kaptak ebben a műsorban: Kodály Esti dala, a Zöld erdőben, az Ave Maria ebbe az érzelmi világba vitték el a hallgatóságot. A műsort magyar népdal- csokor vezette be, hogy Bartókon és Kodályon át a pre- klasszLfcusofcág, a romantikus szerzőkig vagy a kórus világjáró útjain tanult dalokig eljussanak a kis énekesek. Mondanunk sem kell, hogy az egymás után következő bravúrszámok megtették hatásukat és a közönség ráadást követelt a fáradhatatlan és nagyon fegyelmezett gyermekektől, akik ismét és megint bizonyították, milyen kitűnő pedagógusok és karvezetők így együtt, Csányi László és Botka Valéria, A hangversenyen. Bársony László, mélyhegedűn Kodály Adagióját és Farkas Ferenc egyik feldolgozását adta elő. Zongorán Szabóki Márta kísérte. A fiatal művész inkább a lírai Kodál.y-darabbal váL tott ki őszinte hatást, mert á vallomásszerűen intim dallamot nemes egyszerűségében keltette életre. Évek óta először fordul elő talán, hogy a Filharmónia ilyen osztatlan sikerrel találkozzék, , mint ebben az évadban. Sorjában ez már a harmadik koncert az idén, amelyen a közönség telt házat produkál és lelkesen tapsol művészvendégeinek. Bitonyá- ra azon is múlik ez, hogy a Filharmónia egyre komolyabban veszi vidéki közönségének szolgálatát. _____( fmkasb.
