Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-21 / 300. szám
Két tárlat Szilágyi c • í ■< K&&M ' " - , WM :■ Elek e^ri tárlatáról ••»zhágv; Elek festönüivé.s - ^'••fr.-j Ki-.-'!1, t.-.s, rendezett K.!s:>. ] ■ í-rtS)an. ,4 m?;~ vvsz tszz&f ú tárlatáról visz- szakössüv ■ '.z elmúlt évtized- ”ek> epri barátainak is. akiket néhány évvel ezelőtt hu gyott itt. az országos vándor las kedvéért, hogy végül is haza találjon szűkebb pátriájába, a Hajdúságba. Emlékezünk 1961-f^ egri kiállítására, arra a friss szemű fiatalemberre, aki jóke- fíéllye). az értelmes barátság és a fiatalság rendíthetetlen hitével magyarázta művészi elképzeléseit, terveit, azt a hitet, amely nélkül alko.tni- teremteni nem lehet. Akkor mondottuk, talán le is írtuk, hogy Szilágyi Elek nyers ereje, optimizmusa érdekes, és amit csinál, abból lesz /valami. Akkor az izmusok, az absztraktok, nem absztraktok vitás-változó világában éltünk, mindenkinek voltak megváltó és egyedül üdvözítő elképzelései a magyar festészetről, az európaiságról, arról, hogyan lehet a 'század eleje óta romboló- újjáalakító festészeti mozgalmakat végre nyugalmi helyzetbe hozni. Mindenki a maga kis mini-világában ke- reste-kutatta a művészi formálást és a művészi tartalmat. Ez a láz volt a tűnd fiatalság? Szilágyi Elek mostani kiállítása még csak nem is emlékeztet arra a jókedvű fiatalemberre, arra a nagy-nagy tervekkel. buzgalmakkal küzdő férfira, akitől tíz esztendőnek előtte Egerben búcsút vettünk. A napfény, a derű elpárolgott képeiről, az erő is szertefoszlott, mintha a könnyedség egyúttal tiszteletlenség is lenne a témával szemben, amely a festőt foglalkoztatja. A világ, amelybe most bevezet minket Szilágyi Elek és amelyben nyilván önmaga is él. drámai feszültségektől terhes, elnehezült, súlyos világ. Képeinek tónusa sötétlő. mintha a szikár és egyszerű környezetben, amelybe hőseit beleáUítja. csak töppedten. magukba roskadtan tudnának élni az emberek. Mintha ez a drá- maiság egy kicsit fülledt is lenne. Rokkant vállú asszonyok néznek itt messzire.' \ munkás is, ha velem szemben ülve akar velem valamit közölni, azt is passzívan cse- lekszi, pedig robusztus ereje éppen az ellenkezőjéről kíván meggyőzni. Hogy a festőnek akad viaskodni valója önmagával is, arról finoman és szemérmesen árulkodnak az önarcképek, amelyeket feltételek nélkül őszintéknek és igazaknak kell ' minősítenünk. Mintha valami kife- jezhetetlen szorongás kísérné a művészt, mindenütt ott lógnak a képein azok a nagy kék hegyek, ezek a nagy kék ballasztok, ugyannyira, hogy a néző felkérdezi magában; nem túl sok ez a hideg szín ehhez az emberhez? Legjobb képein, mint például a Tavaszi este, a Templom a hegyek között, az Egyedül, vagy a Tékás csend és az önarcképek komoran ne - ző harmóniában is az a túlméretezett komolyság és feszültség uralkodik, ami miatt nem fogad közel magához bennünket az alkotás. A tárlaton szereplő krokik, apró rajzos felvillanások mutatWTt- december 21,j csxHűrtok iák. hogy a mozgás, az utazás. az idegen tájak varázsa mozgatná meg igazán a művész. képzeletét és bátorítaná lendületesebb, levegősebb világba. Mintha kifejezési eszközeiben lenne túlzottan szerény Szilágyi Elek. Keveset és zordan akar közölni magából és önmagáról. Itt van példának a Kodály Zoltán portré. Az országnak ismerős arc, a nehezen megközelíthető zeneművész jellegzetes tartásával ül előttünk: merevségében semmi muzsika, legkevésbé az a költészet, amely őt annyira jellemzi: és mögötte házak, épületek, amelyek inkább magtárra, vagy bérházszil nettre emlékeztetnek. Ez így lehetett' környezet akkor, amikor a festő találkozott a zenésszel, de így képben ez. nem iga/., nem valódi. S hogy miért van ez? Minden bizonnyal nagy szerelje van mindennek a kialakulásában annak a ténynek, hogy a művész témaköre, környezeté diktálja neki a megoldásokat. Ha pedig Szilágyi Elek eljutott ide. ezekhez a kemény mindennapi- ságokhoz. amikben az állapot a fontos, és nem az emberi élet mindenütt megtalálható költészete, akkor ezt és őt így kell elfogadnunk. A festőt a fiatal évek derűje után meglepte a borongás, az a bizonyos fanyarság, amely mélyebb gyökerekből táplálkozik. Miután Szilágyi Elek nyitott szívvel hozta Egerbe értékes alkotásait, mi is a barátok kötelező őszinteségével köszönünk neki vissza. Szeretnénk mihamarabb látni újabb tárlatát Egerben, a szkepszis, a rideg kékség, vagy a kék ridegség stigmái nélkül. (farkas) Kokas Ignác akvarelljei Kis terem, fehérre meszelt falait, s 21 kép. Ez fogadja a látogatói a budapesti József Attila Kullúrházban. Az akvarellek mind egyforma meretben, fehér keretben üveglap alatt sorakoznak, semmiféle szenzációt sem sejtetve. Am a tárlat mégis rendkívüli éiménvt jelent a látogatóknak. A kiállítás megfog, magához ölel és vonz mindenkit, és mindenki magába olvaszthatja azt a küzdeni akarást, küzdeni tudást, amely Kokas Ignácot vezeti alkotás közben. Kokas képeinek témája Ginza-puszta, Vál, Kajászó * müvész közvetlen szülőföldje. A szülőfaluja ugyanis Vál, ahol 1926-bán latfa meg a napvilágot. Innen később elkerült, 1947- ben a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Mesterei Kmetty János, majd Bernáth Aurel voltak. Es bár 1966- ban Munkácsy-díjjal tüntettek ki, 1967-ben pedig Magyarországot képviselte a XXXíV. velencei biennálén (ahol két társa Vilt Tibor es a napokban tragikus hirtelenséggel elhunyt Kondor Béla volt), első önálló kiállítása csak 1969-ben nyílt meg. A Heves megvei közönség azonban már előbb ,s megismerkedett, munkáival: az 1968-ban megrende- zett egri I. országos akva- ■i ellbiennalé résztvevője volt A zsűri a bemutatott munkaiért Kokas Ignácnak ítélte a kiállítás nagydíját S most ismét akvarellekkel ie- lentkezik. Az egri közönség tiífl, ^•'sT®rt munkáknál lahm meg kiforrottabb, mé" meggyőzőbb alkotások ezek A terembe három Ginza- pusztai táj című kép vezet -.'•.Az,_uraíkodó tónus Itt a setetes-bamás zöld. miként ez szinte valamennyi itt kiállított képére jellemző a művésznek. Egyik képének címe is ezt mondja: A zöldbe bor ült Ginza. Itt a zöld olyan éles harcot vív ön«;‘iáual - a. kétféle; a sö- tetes-barnas és a tiszta vi- la goszold —, amely a tér- meszetre jellemző, mikor tavasszal megvívja harcát — 3BT“ ~ “ ÚJ h“i«_A '«M? a Vihar f,w- muven’ h°gy az eső- tuggony, a fellegek, a vihar mikent változtatja meg a puszta arcát. Érezzük azonhnMco az elemek tom- aO SS.n ™ sokáig tar* kéke- napsütés kö- ?^nt a tatra. Optimista vi- lagszemieletű ez a képe éppen úgy. mint a Kis tó cí- mu alkotás, melyen egv he- küritr?1!'1 r9töz5’ nádassal tük^t ta- t0- kék Vlzének tükrét adja vissza zöld színeivel — a kéket teljesen kirekesztve. J en f-és a "cmlét kérdését látszólag az ember kirekesztésével, a természetre vetítve vizsgálja, hiszen bemutatott 21 képén az ember, mint az ábrázolás közvetlen alanya, sehol nem szerepel. De gondoljuk meg! A romok csak az emberi munka eredményének pusztulásaként jöhettek létre, bir- kahodólyt is csak emberek készítenek. A képek hátterében, gondolatvilágában mindig megtaláljuk az embert, problémáit, küzdelmeit. Egyértelmű ez olyan képek esetében, miht a Volt cseléd- lakások romjai. Nem véletlen. hogy ez a kép a legsötétebb hangvételű az egész tárlaton. A cselédség emléke a romokon keresztül is sötéten kísért. Az elmúlás gyásza és az élők közönye találkozik Gazdátlan temető című képén. Kokas zöldjei élénken tiltakoznak a köny- nyen feledő utódok, a múlttal nem törődök ellen. Festészete talán éppen ezért olyan meggyőző és igaz: a múltat tudatosan vállalva alkotja újjá a jelent. A múltat — mind a társadalmi, mind a művészi múltat — beépíti művészetébe, s ehhez olyan új színes formavilágot alkotott, amely nem spekulatív ügyeskedés, hanem a legnemesebb, legtisztább érzelmi indulatok összessége. Chikán Bálint Fekete Sándor: Ma este premier a Gárdonyi Géza Színházban Molnár Ferenc: Doktor úr Molnár Ferenc zsonglőré a színpadnak. Mindent tudott ami kellett a hatáskeltéshez, a neveltetéshez, a sikerhez Avatott bűvészként bűvöli a közönséget, s vígjátékai nemcsak karában arattak kirobbanó sikert úgyszólván világszerte, hanem ma is frissek, szellemesek, hatásosak, vonzzák a színházlátogatókat. A Doktor úr egri premierje előtt — örökzöld zenéjét Zerkovits Béla szerezte — Hegedűs László rendezőtől kérdeztük: mit jelént számára Molnár Ferenc- vígjátékot színpadra vinni? — Karinthy Frigyes mondta Molnárról, hogy olyan művész, aki az egy ujja hegyére állított piramist is fölényes, könnyed eleganciával egyensúlyozza. Hogy ez mennyire nem túlzás. azt bizonyítja a Doktor úr is.' Nemcsak a kiváló színpad- ismeret, a szakmai biztonság teszi emlékezetessé ezt a vígjátékot, hanem az író szellemes társadalombirálata egy olyan világról, aho! Puzsér, a betörő, a legtisztességesebb figura Ügy érzem. sok ílven épkézláb, mai témájú vígjátékra lenne szükség, csak hát ehhez olya:’ mindent tudó szerzők kellenének, mint Molnár volt Sokszor'és sok helyütt bemulatták már a Doktor urat, magam is láttam néhány előadást. Arra törekedtem hogy lehetőleg minél hűeb 1 >“n. karakterért ikusabba’’ iéfczem re’ n kort. Ezért tét iem cseiekmé" vét későbbre, a húszas évekre, mert ennek az időszaknak ruha viseleté zenei stílusa kifejezőbb, groteszkebb színt ad a darabnak. A többi már Molnár Ferenc dolga, s benne aztán meg lehet bízni. Csapó János alakítja Pu- zsért, a becsületes betörőt, aki önérzetesen vágja oda Sárkány doktornak, a szélhámos ügyvédnek, hogy ő csak gazdag embereket rabol ki. míg Sárkány gátlástalanul fosztja ki a kispénzű- eket is. — Ez a mondat szabj meg Puzsér jellemét, s ezer is szimpatikus figura szá momra túl azon, ' hogy a alakítás lehetőségei nyújt érbú komédiázpifru. Egysze . mái- játszottam Molnár-figu rat, az Olympia Albertját Akkor is éreztem, ma vallom. hogy Molná átszani nagyszerű le letőseg egy színész számára -iszeri kitűnő szerepeltet irt étszik Pu ac f alak ja. ám az s meg kell vallanom, h íem vpit könnyű éleire kel ■-•ni. mert meg kellett birkózni annyi jó alakítás cm lékével Ezt a figurát valaha i legnagyobb komikusok játszották el. s az elmúlt években én is láttam jó néhány Doktor úr-előadást. Ha sikerül, úgy érzem, Puzsér/ va- gánysága segített. \ darab többi figuráját llozsa Sándor (dr Sárkány): Páva Ibolya (Lenke); Botír Endre (Bertalan): Máthé Fia (Sárkánvnél. Máté Éva (Marosiné) alakítják. \ (pécsi) ELHALT a gépek dobogása a visontai határban. Pihenőre tértek az ekék, mindenütt befejezték a szántást. A szőlőtáblák befedve várják a telet. A mátraalji csendet csak a metszőollók csattogása töri. meg. A 320 holdnyi közös művelésű szőlő több mint egyharmadán végeztek már a metszéssel a gyakorlott, fürge munkáskezek. A visontai Reménység Termelőszövetkezet minden évben ezt a december végi lélegzetvételnyi időt. pihenőt használja fel a jól dolgozó tsz-tagok jutalmazására, kulturális rendezvények megtartására. Mozgalmas, zsúfolt ez a visontai decemberi eseménynaptár. Egy régebbi közgyűlés határozat szerint mindazok a dolgozók. akik egész évi munkavégzési kötelezettségüknek eleget tettek — külföldi kiránduláson vehetnek részt. Mint arról már a Népújságban is beszámolt 180 szövetkezeti tag vett már eddig részt szovjetunió—biti- gária—románia—NDK- beli tanulmányúton. Az idősebb dolgozók között persze sokan akadnak, akik a távoli utazásoktól idegenkedve inkább a honi tájakra, városikba vágynak. A híres debreceni gyógyvíz innen, Visontáról is sokakat csábít a nagy múltú alföldi városba. A napokban utazott A költő később önvallomásos szenvedéllyel magyarázta meg, hogy színészi vágyai milyen mélyen összefüggtek legfőbb jellemvonásával, szabadságszeretetével. Első esküm címmel verse szerint i azért akart színészek közé állni, „csakhogy szabad, hogy független” legyen. A fiú lázadó hajlamai ime már akkor megmutatkoztak, amikor családja még aránylag jólétben élt. Még dacosabban fordul szembe a világgal, amikor Aszódról ha- $ zatérve meg kell tudnia, $ hogy az 1638 as nagy árvíz elvitte szülei házát, tanyáját, jószágait, s szegények lettek. A természet kártevését Petrovics István a reá jellemző szorgalommal még jóvá tudta volna tenni. De üzleti vállalkozásai is balul ütöttek ki, a bizalmával visszaélő emberek ellen nem volt orvosszere: a jómódú bérlőből hamarosan elszegé- nyült kocsmáros lett. Mindez végzetes változást idézett elő a család életében. Az apa egyre kevésbé látta értelmét annak, hogy erejét meghaladó áldozatokat hozzon gyereke tanulásáért, a fiúban viszont éledeztek a költői-művészi hajlamok, s Visontai ■ ■ ■■ ■■ | oromok el a termelőszövetkezet ajándékaképpen .10 napos pihenésre 40 dolgozó a debreceni tsz-üdülőbe. Színes, szép program várja ott a , főleg idősebb emberekből álló csoportot. A hajdúsági főváros és környéke nevezetességeinek megtekintése mellett az üdülés kedves színfoltjának ígérkezik a Csokonai Színház művészeivel tervezett baráti találkozó. A MÜLT VASÁRNAP a szüreti munkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó növénytermesztő brigádok 45 tagja Budapesten tett egynapos kirándulást. A Hadtörténeti Múzeum, a Vár, a Mátyás-templom, a Parlament megtekintése után a Thália Színházban az „Arisztokraták” című darabot nézték meg együtt a közös gazdaság dolgozói. A termelőszövetkezet gépcsoportjának 45 tagú szocialista brigádja az egész évi munka dandárjában bizony a vasárnapokat Ás a földe- ' ken, a gépek mellett, a szerelőműhelyben töltötte. Az őszi munkák elvégeztével ezen a héten éppen egy munkanapjukat töltik el hallani sem akart arról, hogy apja mesterségét fqlytassa. Valószínűleg az anya odázta el a végső összeütközést, ő bírhatta rá férjét arra, hogy a szeretett fiú tovább tanulhasson. 1838 őszén tehát Petőfi megjelent Selmecen. Eszmeiérzelmi fejlődésének szerencséjére, tanulmányi eredményeinek kárára a líceumban kisebbfajta nemzetiségi háború dúlt. Az osztályfőnök a szlovák hazafiak ama szerencsétlen típusának képviselője, amely az osztrák elnyomók előtti buzgó hajbókolással akart magyarellenes izgatásához támaszt találni. Megdöbbent, amikor a szlovák nevű fiú nem a „Tót Irodalmi Kör”, hanem a „Nemes Magyar Társaság” tagjául jelentkezett. Az ifjú költőnek — szavahihető is- •{kolatársi vallomása szerint — „legkedvesebb tudománya a magyar történet volt, melyben való jártasságát” még a jó tanulók is bámulták. Természetes tehát, hogy rendhagyó módon: a közgyűlés hatezer forintos, közijs célokra felhasználható ajándékából szintén a fővárosba ruccannak fel egy kis kikap csolódásra. Ok a Szépművészeti és Néprajzi Múzeumra kíváncsiak, s egy operett megtekintése mellett döntötték: a műsorfüzetből a Fővárosi Operettszínház Sy bili-előadását választották ki. Nagyban készülődik a tsz. menyecskekórusa, tánccsoportja és KISZ-fiatalokból álló irodalmi színpada a hagyomány szerint mindig ilyenkor karácsony előtti napokban megrendezendő öregek napjára. A kultúrműsorral, uzsonnával készített ünnepeiteket a termelőszövetkezet szép karácsonyi ajándékkal lepi . meg a szociális bizottság napokban megtartott ülésének döntése alapján kilencvenháromezer forintot osztanak sz.ét a száznyolcvan járadékos és nyugdíjas, munkában megöregedett tsz-tag között. A KARÁCSONYI vásárlásokat tekintve figyelmes gesztus, hogy a héten megkezdték a tsz pénztárában a földjáradék, illetőleg a földmegváltás kifizetését is. A hatszázezer forintot megközelítő összeg szintén a község idősebb lakóit érinti főleg. T. Mányi Judit a reakciós osztályfőnök megbuktatta Petrovics Sándort — és épp történelemből buktatta meg. Amikor az anyagi gondoktól hajszolt Petrovics István megtudta, hogy fia bukással hálálja meg a szülői áldozatot, indulatának első rohamában kitagadta őt. Mindez 1839. februárjában történt, tehát félévkor. Ha Petőfi meghunyászkodik osztályfőnöke előtt, év végéig kijavíthatta volna jegyét. Anyai közbenjárással apai bocsánatot is szerezhetett volna. S akkor megtakarítja az elkövetkező évek megannyi nyomorúságát. De nem lett volna Petőfi, ha így cselekszik. Elhatározta, hogy megszökik Selmecről. Petőfi „könnyelmű” döntéseiben is számolt a következményekkel, legfeljebb nem mindig váltak be számításai. E nem csupán vér- mérsékletéből, hanem teremtő erejéből fakadó hirtelen elhatározó képesség jellemének egyébként egyik legnagyobb erénye volt. „Katonának száműzött balvégzctem...” A kitagadott fiú 1839. feb-j ruár közepén hagyta el Sel- mecet. Kopott köpenyében, gyalogosan vágott neki az útnak: Pest felé tartott. „Hat esztendeig voltam istentől, embertől elhagyott földönfutó; — írta később — hat esztendeig volt két sötét árnyékom; a nyomor és a lelki fájdalom... és mikor? ifjúságom kezdetében, az élet legszebb szakában, mely csupán az örömökre van teremtve, tizenhatodik esztendőmtől a huszonkettedikig”. (Üti levelek) A ha.esztendei nélkülözés, megaláztatás más embert talán összetört volna, de az ő erős jellemét nem tudta kikezdeni, sőt megedzette. E hat év tapasztalatai beépülnek majd verseibe és a valóság ezer színével gazdagítják azokat, (Folytatjuk.)
