Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-19 / 298. szám

Először az NB l-ben Egri finommechanika ,érfi kosárlabdacsapatának sikeréről Az NB II. keleti csoportjának 1972. évi bajnokcsapata. Állnak (balról jobbra): Kiss Jenő, szakosztályvezető, Markó Géza sportköri elnök, Sipeki József, Busák István, Madarász Béla, if j. Csányi Barna edző, Kiss András, Zahár Tamás, Jenes Pál vállalati igazgató, Gál János, elnökhelyettes. Guggolnak: Merezel András, Korepta József, Le- zsák Sándor, Horváth Béla, Kovács Gyula, Cseh Kálmán, Sípos József, Nemeth István. Holtversenyben a tizenhatodik...? Beszélgetés az A hír gyorsan terjed nem­csak egy országon belül, de sokszor a határokon túl is. Az Egri Finommechanika kosarasa' nemrég harcolták ki az NB I-be jutást, s máris három külföldi egye­sület kereste velük a kap­csolatot csereutazás szerve­zésűre mérkőzések játszásá­ra. Bizonyára Heves megyé­ben sihes olyan sportrajon- t,o. aki ne tudna 'erről az örömteli hírről. Azt viszont kevesebben tud iák, hogy mi­lyen ót megtételével, milyen munka árán jutott el eddig a pontig az együttes. — 1963-ban váltottam apá­mat az edzői poszton — mondja ifj. Csányi Barna, a Finommechanika kosarasai- nats szakmai vezetője. — Az­óta hol fent', hol lent, néha nagyobb, máskor kevesebb sikert hoztak az évek. Há­rom esztendeje annak, hogy változtattunk az edzésmun­kán, az edzésmódszereken. Ez nemcsak az edzésszám, de az intenzitás növekedé­sét is jelentette. Első évben negyedik lett a csapat, ta­valy nagy balszerencsével kerültünk a dobogó második fokára a SZEOL mögé. Az­zal a szemlélettel indultunk az új bajnoki évnek, hogy az első hely kivételével szá­munkra minden egyéb bal­siker. Ez kicsit nyomasztó­an nehezedett néha a játé­kosok vállára, de hajtotta is őket, lendületet és erőt is adott nekik sokszor. Teljes mértékben amatőr körülmé­nyek között a mindennapos edzés, sőt alkalmanként en­nél több is, komoly terhe­lést jelentett. De sikerült meggyőzni a fiúkat arról, hogy megfeszített munka, sokszoros igyekezet, lelkese­dés nélkül nem juthatunk előbbre. A sikernek, s az ebből fakadó örömnek egyaránt aktív, tevékeny részese Kiss Jenő szakosztályvezető. A sportkör fennállása óta vé­gez hatékony, áldozatkész társadalmi munkát minden területen, ö veszi át a szót az edzőtől. — Idén ünnepelte az egye­sületünk megalakulásának huszadik évfordulóját. Őszintén kívántuk, hogy ko­sárlabdacsapatunk jó bajno­ki szereplésével tegye még emlékezetesebbé a jubileu­mot, reménykedtünk abban, hogy megszerzi az NB II. bajnoki címét, de ebben a legmélyebben maga az edző hitt. A tavaszi idény pont­vesztés nélküli végigjátszása aztán igazolta a terv meg­alapozottságát. Ekkor már nyilvánvaló volt az is, hogy rgnagyobb vetélytársunk az OSC, de ellenük ősszel hazai pályán kellett mérkőznünk. Baján dőlt el végleg ja­vunkra a küzdelem. A ba- jaiak nagyon igyekeztek, hi­szen két éve voltak veret­lenek otthonukban. Együtte­sünknek azonban talán ott ment legjobban a játék, így a két idényben mindössze a TFSE-től szenvedtünk el egyetlen vereséget, úgy is mondhatnám végig élen áll­va, fölényesen és megérde­melten lett bajnok a csapa­tunk, a sportkör legrango­sabb eddigi eredményét el­érve. Én a siker okai között fontosnak tartom, hogy va­lamennyi játékosunk saját nevelésű. A kosárlabda­szakosztály 1961 óta műkö­dik, s az eltelt idő alatt sok tehetség nőtt itt fel. Igaz, sokan el is mentek tőlünk, főként továbbtanulásuk mi­att, de ha erősíteni kívánjuk az együttest, ami természe­tes is az NB I-be jutás utáni akkor főként ilyen já- visszaigazolására ti .'"i-’ ’i mk .Jelenleg egy befejezett ilyen erősítésről — Komenczy La­jos visszatéréséről — szá­molhatok be, de mások is szóba kerültek már. — A képességeket és a teljesítményt egybevetve elé­gedett-e csapatával, játéko­saival? — kérdezzük Csányi Barnát. 1*72. december 19.» kedd — Határozott elképzelé­sem az volt — válaszol —, hogy a csapat védekezésén kell javítanunk. Ősszel át is tértünk egy erőszakosabb védekezési formára, az egész pályás letámadásra- Ez azonban csak akkor igazán eredményes, ha valamennyi játékosnak vérében van, ért­ve ezalatt a cseréket is. Az edzéseken megszokták, kel­lően begyakorolták a fiúk a letámadást, és ez szerintem küzdőszellemükre is kedve­zően hatott. Mert rosszul játszani lehet, de lélek nél­kül nem. Mérkőzéseink többségén nem játszottunk közepesnél gyengébben. Az OSC elleni utolsó találkozón volt leggyengébb a teljesít­mény, de az igyekezet, a lelkesedés itt is sikert ho­zott. — Egyénileg Korepta Jó­zsef csapatkapitány egész idényben a támadásban vá­logatott szinten játszott. Kiss András játékszemléle­tében jelentős változás mu­tatkozott, ősszel a csapat egyik kulcsembere lett. Za­hár is sokat. javult, de ben­ne még több tartalék van, elsősorban fizikailag kell erősödnie. Sipos József, ha egy idényt rendszeresen vé­gig tudna edzeni, a legki­válóbb védő lehetne. Saj­nos, munkahelyi elfoglalt­sága erősen korlátozza ide­jét. Cseh Kálmán kitűnő labdaérzékkel rendelkezik, ő a csapat irányító embere. Feltétlenül szükségünk len­ne továbbra is játékára, azonban vissza akar vonul­ni. Remélem, hogy legalább még a tavaszi idényben szá­míthatunk rá. Fizikailag kell erősödnie Merednek, Lé- zsáknak pedig a dobásokra kell bátrabban vállalkoznia, idén mindketten hullámzó teljesítményt nyújtottak. A fiatalok közül Busák István kivételes fizikai képességek­kel rendelkezik. Augusztus óta kedvező változás jelent­kezett igyekezetében. A le­pattanó labdák megszerzése­kor szinte korlátlan úr volt. Sipeki ebben az évben nem­csak a Finommechanikának, de az ifjúsági válogatottnak is stabil tagja lett. Kovács mint irányító játékos, nagy ígéret. Madarász munkahe­lyi élfoglaltsága miatt keve­sebbet edzett, így nem nyújtotta azt, amire képes. Ugyancsak a kevesebb ed­zésmunka miatt szerepelt gyengébben Horváth, vala­mint Németh. Szóhoz jutott még és használható’, játé­kosnak bizonyult Tartsányi Péter. Nagyon kedvező, hogy a csapat átlagéletkora 21,5 év, a legjobb 12 játékós át­lagmagassága viszont csak 190 centiméter és ez az NB I-ben komoly hátrányt je­lenthet.- 0 — Milyen elképzelésekkel indulnak az 1 osztályban? — vetjük közbe. — Természetesen az a cé­lunk, hogy az NB I-ben játszhasson egy év múltával is a csapat — válaszol Csá­nyi Barna. — Nagyon rö­vid idő áll rendelkezésünk­re a felkészüléshez, hiszen a bajnokság január 14-én kez­dődik. Ezért december 18-tól napi két edzéssel szeretnénk készülni, majd az első for­duló előtt áttérünk a heti hét edzésre. A játékosok idejének biztosításában szá­mítunk az érintett vállala­tok megértésére, segítségére. — Az idő nagyon szorít bennünket — kapcsolódik a beszélgetésbe Markó Géza sportköri elnök. — Az NB I-ben szereples feltételeit ugyanis még ezután kell megteremtenünk. A Szilágyi Gimnázium tornatermén sok javítanivaló akad. Ezenkí­vül egy üvegpalánkot és egy elektromos időmérő beren­dezést is be kell szereznünk, mert ezek hiányában nem rendezhetünk mérkőzést. Vállalatunk egyik szocialis­ta brigádja hamarosan elké­szíti a tornaterem ablakai­nak védőrácsozatát. A szer­vezésben a feljutás színvo­nalasabb, igényesebb munkát Hanti-Manszijszikiba utaz­tam, hogy riportot írjak a nemzetiségi körzet megala­kulásának 40. évfordulója tiszteletére rendezett hagyo­mányos népi sportversenyek­ről. ... Hanti-Manszijszkban a lakóházaik, a szálloda, az étterem, a nagy halikonzer- váló üzem, az üzletek mind­mind fából épülteik. A kő­épületeket az ujján elszá­molhatja az ember. Persze egy ilyen favárosnak is meg­van a maga varázsa: este, mikor kilépsz az utcára, ér­zed a fenyők kellemes illa­tát... A versenyek napján az első szám a pányvavetés volt. A laikus számára meg­lehetősen egyszerűnek tűnik ez a sport: egy földbeszúrt ötméteres botra legalább ti­zenöt méter távolságból pányvát kell ráhurkolni. Minden versenyző három kísérletet tehet. Az északi népi sportok a hétköznapok gyakorlatában gyökereznek. Amikor a rén­szarvas elkódorog a csordá­tól, a pásztornak nem marad más hátra, mint hogy a rén­szarvasbőrből font pányvá- hoz folyamodjon. A hosszú bot szintén hozzátartozik a rénpáüztar felszerelésséhez. A szarvas- vagy kutyaszá­non ülve ezzel tereli az álla­tokat. Ezen a napon Borisz Mar- csenko, a Jamai-Nyenyec Nemzetiségi Körzet váloga­tottjának tagja érte el a legjobb eredményt, aki 36 és fél méterről hurkolta a Ú tra a pányvát. Borisz az omszki orvostu­dományi egyetem elvégzése után került Szalehardba. Egyszer a stadionban meg­látta a pányvavetők edzé­sét, és aznap a futócipőt mar elő sem vette a sport­követei a sportkör és a szakosztály vezetőitől. Mun­kánk ezen a téren nem nö­vekszik, sőt talán csökken, mert az ificsapat a junior­ba jnaksagban a felnőttekkel párhuzamosa« szerepel. Költ­ségvetési keretünk nem a legnagyobb, de reméljük, hogy különösebb probléma nélkül sikerül ebből a leg­szükségesebbeket előteremte­nünk. A feladataik sorolása köz­ben egyre inkább a követ­kező napok terveire, időbe­osztására terelődik a szó. Mindegyikük nagyon elfog­lalt ember, az idő rövidsé­ge pedig sürgeti őket. Azon fáradoznak, hogy ne csak egyéves legyen az Egri Fi­nommechanika férfi kosár­labdacsapatának látogatása az NB I-ben. Tudják azt is, hogy nagyon nehéz lesz ter­vüket megvalósítani, de megkísérlik, és biztos, hogy nem egykönnyen mondanak le erről. szatyrából. Első látásira be­leszeretett ebbe a sportba. Már ötödik esztendeje űzi. — Vannak ennél még jobb eredmények is — világosít fel a nyenyec csapat kapi­tánya, Szemjon Okotetto, és elmondja, hogy 1962-ben egy Teszida nevezetű rénpásztor 43 méterről taláta el a célt. Szalehardban Borisz az északi népi hármasugrást is kitűnően elsajátította. — Az északi hármasugrást általában kis réten, egyen­letes terepen hajtják végre — magyarázza Marcsenko. — Elugrógerenda nincs. A nekifutás nem tilos, ám így nem lehet elvégezni a gya­korlatot, mivel itt nem láb­ról lábra kell ugrani, minta klasszikus hármasugrásnál, hanem egyszerre két lábbal elrugaszkodva. Kívülről néz­ve nem olyan bonyolult, de próbálja csak meg... Kísérőim, egy kosárlabdá­zó megkísérelte: hat .métert sikerült ugrania. Marcsenko kilenc méter 23 cm-es ered­ménnyel győzött!, ... A versenybírók egy­más után szólítják a fejsze- hájítás résztvevőit. A fejsze­hajításnál a versenyző neki­futás után a feje fölött meg­pörgeti a fejszét, az eldobás előtti pillanatban megdönti törzsét — ilyenkor kifeszí­tett íjra hasonlít —, vagyis éppen úgy, mint a gerelyha­jításnál. A hanti-manszijszki , taní­tóképző tanára, Mihail Sala- mov 92 méterre hajítja a fejszét. Az első nagy tapsot Alekszej Tajbarej, egy rén- tenyesztö kolhoz tagja kap* A napokban bejárta a vilá­got egy sporthír, ami mellett úgy érzem, nem mehetünk el szó nélkül. A hír szerint a világ 34 országának vezető sportsajtója, szavazás alapján megválasztotta az 1972-es év legjobb sportolóit, a férfiak­nál a hét aranyérmet nyert Mark Spitzet, a nőknél az ugyancsak úszó ausztrál Shane Gouldot. Érdemes megnézni, kik követik Spit­zet a sorban. A második a belga kerékpáros Merck, a harmadik a finn futó, Viren, a hetedik a sakvilágbajnok Fischer, a nyolcadik a brazil autóversenyző világbajnok Fittipaldi, a tizedik a góllö­vőcsoda Gerd Müller. A sor­ban a tizenhatodik, hármas holtversenyben, két szavaza­ti ponttal — Balczó András, az öttusa 1972. évi olimpiai bajnoka­... és itt van, ami mellett nem lehet elmenni szó nél­kül! Egyáltalán a szóban for­gó nevekhez lehet néhány szavunk, meg az újságíró kollégáink sportszemi életé­hez. Megkérdezzük például tőlük, hogy egy kerékpáros, egy sakkozó, egy focista, egy autóversenyző hogyan előz­het meg egy ilyen rangsor­ban egy olyan embert, áld ötször nyert világbajnoksá­got abban a sportban, amelyben világszínvonalon kell tudni lovagolni, vívni, óKTi-n, pisztollyal lőni ég fut­ni? Hogyan előzheti ennek a rendkívül összetett sportág­nak az olimpiai bajnokát egy olyan ember, aki technikai sportot űz —* autónk, bicik­li Titr — vagy éppen egy csa­patsportban — labdarúgás­ban _ kiválóság? Aztán akad még e dolog kapcsán egy-két kérdés. Hyenefe: mit csinálna Merckx, ha el kellene indul­nia a magyar párbajtőrvívó bajnokságon — Baleaó rend­szeresen indul — és le kel­lene győznie — Balczo már legyőzte őket — Fenyvesi dr.-t, B. Nagy Pált vagy Kulcsár Győzőt? Hogyan ál­lana a sportpisztoly Emerson jta 114 méter 38 cm-es ered­ményért. Ám ez a rekord sem hosszú életű... Fjodor Hatanzejsakáj áll a rajthoz. Megforgatja kezében a fej­szét, mintha a súlyát mére­getné, aztán öszevomja a szemöldökét és előrelendül. Egy szemvillanás és a fejsze máris a levegőben bukfen­cezik. Csak a feje szikrázik a napfényben. Röppályája legfelső pontján egy pilla­natra megáll a levegőben... A stadion elnémul. Lefelé- süllyedtében, a földtől úgy tíz méternyi távolságban silklórepülésbe megy át — úgy száll, akár egy száraz falevél. Felzúg a taps. A becsapó­dás helyén sürgés-forgás, méricskélés... Megszólal a hangosbeszélő: — Fejszehajításban első Fjodor Hatanzejszkij 139 mé­ter 96 cm-red. Üj összorosz- országi csúcs! Fjodort a levegőbe dobál­ják, szoronga*ják a kezét. Hát hogyisne: a hasonló ge- relyhajítás szovjet rekordja 38 méter 2 cm, a kalapács­vetésé 75 méter 4crn! — Tudja — magyarázza este Fjodor a szállodai szo­bában —, a legfontosabb, hogy az emoer minden ere­jét beleadja a dobásba. Ez az eredmény szempontjából- lényeges. Másodszor: ki kell választani a megfe'elő repü­lési szöget, tudni kell helye­sen megpörgetni a fejszét és figyelembe venni a szél irá­nyát. Fjodort az édesapja taní­totta meg a fejszehajításrá. Az öreg rénpásztor ma mar vajon Bobby Fischer, hogy hogyan kell felszállni egy ló­ra? Balczó Andrásról az egyko­ri nagy ellenfél, Novikov mondotta, hogy ő az öttusá- zás történetének legnagyobb alakja, olyan sportoló, ami­lyen egy században egy .szer születik. Azóta idő telt el, Balczó szaporította világ­bajnokságainak a számát, el­érte, megvalósította élete nagy álmát, olimpiai bainok lett. Hogyan szorulhat ő hát­térbe technikai sportot űzők­kel szemben, ő, aki verseny­zés közben ki van szolgáltat­va egy ismeretlen állat sze­szélyeinek, akinek ismeret­len terepen, esetleg havas esőben, vagy negyven fokos hőségben kell futnia négy­ezer métert? A sportoló és sportoló kö­zötti különbséget ne határoz­za meg a nemzeti hovatarto­zás, a sport látványossága, s a nézőszámból eredő anyagi haszon! Legyen az a rangsor objektív, ítéljünk annak alapján, hogy milyen, fizikai- idegi teljesítmény szükséges ahhoz, hogy valaki sportágá­ban világelső legyen. S ha így ítélünk — Balczó Andrá­sé az első hely, de legalább a második hely, aki nemcsak ez öttusának, hanem — ma már Így is mondhatjuk — as emberi sporttörténetnek is egyik legnagyobb alakja. Ojoárosy PL Záttto, t. Bote««»—KapdK SS 4 2. Cagliari—SampdoeS* i» J 3. Lanerossi—Juvemne 03 í 4. Mila»—Lázié Oösöiwé 5. Palermo—Fiortasüaa 1* S 6. RAma—IrrtemazionaSn töröSVe J_ Ternaaa—Ataiante oa> m S. Torino—Verona Sas S 9. Catajüir—Cesena S3» S 10. Como—Varese *3 a 11. Foggia—Bari »* a 12. Genoa—Cataraaass .13. a 13. Mantova— Reggiana 03 a 11. AS Reggina—Anezao ZM 1 15. Taranto—Brindiat in a 16. Ascoli—Brescia &ZB i nyugdíjba van, de tsnáesek­kal látja el Fjodort és nem* egyszer maga lát neki a fej- szenyél gyalulásának, mi­közben zsembesen korholja a fiatalokat, hogy elfelejtet­tek ezt a fantoé mesterségei. — Az is megesik, hogy apam kiáll versenyezni a ve­le egyidősekkel. Közben hecceinek minket, fiatalokat: erőtök az van, mondják, de hogy szépen hajítsátok a fej­szét, arra nem vagytok ké­pesek. Az öregek azt a do­bást becsülik, amikor a fej­sze különbözőképpen mozog a pálya küilrtöböző szaka­szain. .. Fjodor a kolhozban a kis­fiúkat is megtanította erre a sportra. — Képzeljétek el — mond­ta nekik —, hogy a folyón felborul a csónakotok..,. A társatok kiúszik az egyik partra, ti a másikra. Csak egy fejszétek maradt, a má­sik elsüllyedt. Hogyan, segít­setek egymáson? -Gyorsan ágat vágtok, tüzet raktok, az­tán áthajítjátok a fejszét a társatoknak a túlsó partra. Az utolsó versenyszám a szánugrás volt. A tribünről nézve ez is roppant egyszerű. A versenyzőnek páros lábbal kell átugrani a sorha állított szánokat. Ha megérinti va­lamelyiket, vagy' a két lába nincs egy vonalban, ugrása szabálytalan. A szánok ma­gassága fél méter, szélessé­ge 60 cm, az egyik fél mé­terre áll a másiktól. Koma -a.s ba.átom mindössze né­gyet tudott átugrani. Genna- gyij Rugin, az egyik cnanti falucska mternáti Kának ne velője 150 szánt ugrott át! Kolosszális! Bizony, nem először ás nem utoljára használtan Hanti-Manszijszkban ezt a szót! („Uralszkij szledopit” — Szverdlovszk.) (Ford.: Zahemszky László.) Firagh Tibor Fittipaldi kezében? Tudja-e Mihail Azerrrj: Repül a fej sze

Next

/
Oldalképek
Tartalom