Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-19 / 298. szám
Először az NB l-ben Egri finommechanika ,érfi kosárlabdacsapatának sikeréről Az NB II. keleti csoportjának 1972. évi bajnokcsapata. Állnak (balról jobbra): Kiss Jenő, szakosztályvezető, Markó Géza sportköri elnök, Sipeki József, Busák István, Madarász Béla, if j. Csányi Barna edző, Kiss András, Zahár Tamás, Jenes Pál vállalati igazgató, Gál János, elnökhelyettes. Guggolnak: Merezel András, Korepta József, Le- zsák Sándor, Horváth Béla, Kovács Gyula, Cseh Kálmán, Sípos József, Nemeth István. Holtversenyben a tizenhatodik...? Beszélgetés az A hír gyorsan terjed nemcsak egy országon belül, de sokszor a határokon túl is. Az Egri Finommechanika kosarasa' nemrég harcolták ki az NB I-be jutást, s máris három külföldi egyesület kereste velük a kapcsolatot csereutazás szervezésűre mérkőzések játszására. Bizonyára Heves megyében sihes olyan sportrajon- t,o. aki ne tudna 'erről az örömteli hírről. Azt viszont kevesebben tud iák, hogy milyen ót megtételével, milyen munka árán jutott el eddig a pontig az együttes. — 1963-ban váltottam apámat az edzői poszton — mondja ifj. Csányi Barna, a Finommechanika kosarasai- nats szakmai vezetője. — Azóta hol fent', hol lent, néha nagyobb, máskor kevesebb sikert hoztak az évek. Három esztendeje annak, hogy változtattunk az edzésmunkán, az edzésmódszereken. Ez nemcsak az edzésszám, de az intenzitás növekedését is jelentette. Első évben negyedik lett a csapat, tavaly nagy balszerencsével kerültünk a dobogó második fokára a SZEOL mögé. Azzal a szemlélettel indultunk az új bajnoki évnek, hogy az első hely kivételével számunkra minden egyéb balsiker. Ez kicsit nyomasztóan nehezedett néha a játékosok vállára, de hajtotta is őket, lendületet és erőt is adott nekik sokszor. Teljes mértékben amatőr körülmények között a mindennapos edzés, sőt alkalmanként ennél több is, komoly terhelést jelentett. De sikerült meggyőzni a fiúkat arról, hogy megfeszített munka, sokszoros igyekezet, lelkesedés nélkül nem juthatunk előbbre. A sikernek, s az ebből fakadó örömnek egyaránt aktív, tevékeny részese Kiss Jenő szakosztályvezető. A sportkör fennállása óta végez hatékony, áldozatkész társadalmi munkát minden területen, ö veszi át a szót az edzőtől. — Idén ünnepelte az egyesületünk megalakulásának huszadik évfordulóját. Őszintén kívántuk, hogy kosárlabdacsapatunk jó bajnoki szereplésével tegye még emlékezetesebbé a jubileumot, reménykedtünk abban, hogy megszerzi az NB II. bajnoki címét, de ebben a legmélyebben maga az edző hitt. A tavaszi idény pontvesztés nélküli végigjátszása aztán igazolta a terv megalapozottságát. Ekkor már nyilvánvaló volt az is, hogy rgnagyobb vetélytársunk az OSC, de ellenük ősszel hazai pályán kellett mérkőznünk. Baján dőlt el végleg javunkra a küzdelem. A ba- jaiak nagyon igyekeztek, hiszen két éve voltak veretlenek otthonukban. Együttesünknek azonban talán ott ment legjobban a játék, így a két idényben mindössze a TFSE-től szenvedtünk el egyetlen vereséget, úgy is mondhatnám végig élen állva, fölényesen és megérdemelten lett bajnok a csapatunk, a sportkör legrangosabb eddigi eredményét elérve. Én a siker okai között fontosnak tartom, hogy valamennyi játékosunk saját nevelésű. A kosárlabdaszakosztály 1961 óta működik, s az eltelt idő alatt sok tehetség nőtt itt fel. Igaz, sokan el is mentek tőlünk, főként továbbtanulásuk miatt, de ha erősíteni kívánjuk az együttest, ami természetes is az NB I-be jutás utáni akkor főként ilyen já- visszaigazolására ti .'"i-’ ’i mk .Jelenleg egy befejezett ilyen erősítésről — Komenczy Lajos visszatéréséről — számolhatok be, de mások is szóba kerültek már. — A képességeket és a teljesítményt egybevetve elégedett-e csapatával, játékosaival? — kérdezzük Csányi Barnát. 1*72. december 19.» kedd — Határozott elképzelésem az volt — válaszol —, hogy a csapat védekezésén kell javítanunk. Ősszel át is tértünk egy erőszakosabb védekezési formára, az egész pályás letámadásra- Ez azonban csak akkor igazán eredményes, ha valamennyi játékosnak vérében van, értve ezalatt a cseréket is. Az edzéseken megszokták, kellően begyakorolták a fiúk a letámadást, és ez szerintem küzdőszellemükre is kedvezően hatott. Mert rosszul játszani lehet, de lélek nélkül nem. Mérkőzéseink többségén nem játszottunk közepesnél gyengébben. Az OSC elleni utolsó találkozón volt leggyengébb a teljesítmény, de az igyekezet, a lelkesedés itt is sikert hozott. — Egyénileg Korepta József csapatkapitány egész idényben a támadásban válogatott szinten játszott. Kiss András játékszemléletében jelentős változás mutatkozott, ősszel a csapat egyik kulcsembere lett. Zahár is sokat. javult, de benne még több tartalék van, elsősorban fizikailag kell erősödnie. Sipos József, ha egy idényt rendszeresen végig tudna edzeni, a legkiválóbb védő lehetne. Sajnos, munkahelyi elfoglaltsága erősen korlátozza idejét. Cseh Kálmán kitűnő labdaérzékkel rendelkezik, ő a csapat irányító embere. Feltétlenül szükségünk lenne továbbra is játékára, azonban vissza akar vonulni. Remélem, hogy legalább még a tavaszi idényben számíthatunk rá. Fizikailag kell erősödnie Merednek, Lé- zsáknak pedig a dobásokra kell bátrabban vállalkoznia, idén mindketten hullámzó teljesítményt nyújtottak. A fiatalok közül Busák István kivételes fizikai képességekkel rendelkezik. Augusztus óta kedvező változás jelentkezett igyekezetében. A lepattanó labdák megszerzésekor szinte korlátlan úr volt. Sipeki ebben az évben nemcsak a Finommechanikának, de az ifjúsági válogatottnak is stabil tagja lett. Kovács mint irányító játékos, nagy ígéret. Madarász munkahelyi élfoglaltsága miatt kevesebbet edzett, így nem nyújtotta azt, amire képes. Ugyancsak a kevesebb edzésmunka miatt szerepelt gyengébben Horváth, valamint Németh. Szóhoz jutott még és használható’, játékosnak bizonyult Tartsányi Péter. Nagyon kedvező, hogy a csapat átlagéletkora 21,5 év, a legjobb 12 játékós átlagmagassága viszont csak 190 centiméter és ez az NB I-ben komoly hátrányt jelenthet.- 0 — Milyen elképzelésekkel indulnak az 1 osztályban? — vetjük közbe. — Természetesen az a célunk, hogy az NB I-ben játszhasson egy év múltával is a csapat — válaszol Csányi Barna. — Nagyon rövid idő áll rendelkezésünkre a felkészüléshez, hiszen a bajnokság január 14-én kezdődik. Ezért december 18-tól napi két edzéssel szeretnénk készülni, majd az első forduló előtt áttérünk a heti hét edzésre. A játékosok idejének biztosításában számítunk az érintett vállalatok megértésére, segítségére. — Az idő nagyon szorít bennünket — kapcsolódik a beszélgetésbe Markó Géza sportköri elnök. — Az NB I-ben szereples feltételeit ugyanis még ezután kell megteremtenünk. A Szilágyi Gimnázium tornatermén sok javítanivaló akad. Ezenkívül egy üvegpalánkot és egy elektromos időmérő berendezést is be kell szereznünk, mert ezek hiányában nem rendezhetünk mérkőzést. Vállalatunk egyik szocialista brigádja hamarosan elkészíti a tornaterem ablakainak védőrácsozatát. A szervezésben a feljutás színvonalasabb, igényesebb munkát Hanti-Manszijszikiba utaztam, hogy riportot írjak a nemzetiségi körzet megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére rendezett hagyományos népi sportversenyekről. ... Hanti-Manszijszkban a lakóházaik, a szálloda, az étterem, a nagy halikonzer- váló üzem, az üzletek mindmind fából épülteik. A kőépületeket az ujján elszámolhatja az ember. Persze egy ilyen favárosnak is megvan a maga varázsa: este, mikor kilépsz az utcára, érzed a fenyők kellemes illatát... A versenyek napján az első szám a pányvavetés volt. A laikus számára meglehetősen egyszerűnek tűnik ez a sport: egy földbeszúrt ötméteres botra legalább tizenöt méter távolságból pányvát kell ráhurkolni. Minden versenyző három kísérletet tehet. Az északi népi sportok a hétköznapok gyakorlatában gyökereznek. Amikor a rénszarvas elkódorog a csordától, a pásztornak nem marad más hátra, mint hogy a rénszarvasbőrből font pányvá- hoz folyamodjon. A hosszú bot szintén hozzátartozik a rénpáüztar felszerelésséhez. A szarvas- vagy kutyaszánon ülve ezzel tereli az állatokat. Ezen a napon Borisz Mar- csenko, a Jamai-Nyenyec Nemzetiségi Körzet válogatottjának tagja érte el a legjobb eredményt, aki 36 és fél méterről hurkolta a Ú tra a pányvát. Borisz az omszki orvostudományi egyetem elvégzése után került Szalehardba. Egyszer a stadionban meglátta a pányvavetők edzését, és aznap a futócipőt mar elő sem vette a sportkövetei a sportkör és a szakosztály vezetőitől. Munkánk ezen a téren nem növekszik, sőt talán csökken, mert az ificsapat a juniorba jnaksagban a felnőttekkel párhuzamosa« szerepel. Költségvetési keretünk nem a legnagyobb, de reméljük, hogy különösebb probléma nélkül sikerül ebből a legszükségesebbeket előteremtenünk. A feladataik sorolása közben egyre inkább a következő napok terveire, időbeosztására terelődik a szó. Mindegyikük nagyon elfoglalt ember, az idő rövidsége pedig sürgeti őket. Azon fáradoznak, hogy ne csak egyéves legyen az Egri Finommechanika férfi kosárlabdacsapatának látogatása az NB I-ben. Tudják azt is, hogy nagyon nehéz lesz tervüket megvalósítani, de megkísérlik, és biztos, hogy nem egykönnyen mondanak le erről. szatyrából. Első látásira beleszeretett ebbe a sportba. Már ötödik esztendeje űzi. — Vannak ennél még jobb eredmények is — világosít fel a nyenyec csapat kapitánya, Szemjon Okotetto, és elmondja, hogy 1962-ben egy Teszida nevezetű rénpásztor 43 méterről taláta el a célt. Szalehardban Borisz az északi népi hármasugrást is kitűnően elsajátította. — Az északi hármasugrást általában kis réten, egyenletes terepen hajtják végre — magyarázza Marcsenko. — Elugrógerenda nincs. A nekifutás nem tilos, ám így nem lehet elvégezni a gyakorlatot, mivel itt nem lábról lábra kell ugrani, minta klasszikus hármasugrásnál, hanem egyszerre két lábbal elrugaszkodva. Kívülről nézve nem olyan bonyolult, de próbálja csak meg... Kísérőim, egy kosárlabdázó megkísérelte: hat .métert sikerült ugrania. Marcsenko kilenc méter 23 cm-es eredménnyel győzött!, ... A versenybírók egymás után szólítják a fejsze- hájítás résztvevőit. A fejszehajításnál a versenyző nekifutás után a feje fölött megpörgeti a fejszét, az eldobás előtti pillanatban megdönti törzsét — ilyenkor kifeszített íjra hasonlít —, vagyis éppen úgy, mint a gerelyhajításnál. A hanti-manszijszki , tanítóképző tanára, Mihail Sala- mov 92 méterre hajítja a fejszét. Az első nagy tapsot Alekszej Tajbarej, egy rén- tenyesztö kolhoz tagja kap* A napokban bejárta a világot egy sporthír, ami mellett úgy érzem, nem mehetünk el szó nélkül. A hír szerint a világ 34 országának vezető sportsajtója, szavazás alapján megválasztotta az 1972-es év legjobb sportolóit, a férfiaknál a hét aranyérmet nyert Mark Spitzet, a nőknél az ugyancsak úszó ausztrál Shane Gouldot. Érdemes megnézni, kik követik Spitzet a sorban. A második a belga kerékpáros Merck, a harmadik a finn futó, Viren, a hetedik a sakvilágbajnok Fischer, a nyolcadik a brazil autóversenyző világbajnok Fittipaldi, a tizedik a góllövőcsoda Gerd Müller. A sorban a tizenhatodik, hármas holtversenyben, két szavazati ponttal — Balczó András, az öttusa 1972. évi olimpiai bajnoka... és itt van, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül! Egyáltalán a szóban forgó nevekhez lehet néhány szavunk, meg az újságíró kollégáink sportszemi életéhez. Megkérdezzük például tőlük, hogy egy kerékpáros, egy sakkozó, egy focista, egy autóversenyző hogyan előzhet meg egy ilyen rangsorban egy olyan embert, áld ötször nyert világbajnokságot abban a sportban, amelyben világszínvonalon kell tudni lovagolni, vívni, óKTi-n, pisztollyal lőni ég futni? Hogyan előzheti ennek a rendkívül összetett sportágnak az olimpiai bajnokát egy olyan ember, aki technikai sportot űz —* autónk, bicikli Titr — vagy éppen egy csapatsportban — labdarúgásban _ kiválóság? Aztán akad még e dolog kapcsán egy-két kérdés. Hyenefe: mit csinálna Merckx, ha el kellene indulnia a magyar párbajtőrvívó bajnokságon — Baleaó rendszeresen indul — és le kellene győznie — Balczo már legyőzte őket — Fenyvesi dr.-t, B. Nagy Pált vagy Kulcsár Győzőt? Hogyan állana a sportpisztoly Emerson jta 114 méter 38 cm-es eredményért. Ám ez a rekord sem hosszú életű... Fjodor Hatanzejsakáj áll a rajthoz. Megforgatja kezében a fejszét, mintha a súlyát méregetné, aztán öszevomja a szemöldökét és előrelendül. Egy szemvillanás és a fejsze máris a levegőben bukfencezik. Csak a feje szikrázik a napfényben. Röppályája legfelső pontján egy pillanatra megáll a levegőben... A stadion elnémul. Lefelé- süllyedtében, a földtől úgy tíz méternyi távolságban silklórepülésbe megy át — úgy száll, akár egy száraz falevél. Felzúg a taps. A becsapódás helyén sürgés-forgás, méricskélés... Megszólal a hangosbeszélő: — Fejszehajításban első Fjodor Hatanzejszkij 139 méter 96 cm-red. Üj összorosz- országi csúcs! Fjodort a levegőbe dobálják, szoronga*ják a kezét. Hát hogyisne: a hasonló ge- relyhajítás szovjet rekordja 38 méter 2 cm, a kalapácsvetésé 75 méter 4crn! — Tudja — magyarázza este Fjodor a szállodai szobában —, a legfontosabb, hogy az emoer minden erejét beleadja a dobásba. Ez az eredmény szempontjából- lényeges. Másodszor: ki kell választani a megfe'elő repülési szöget, tudni kell helyesen megpörgetni a fejszét és figyelembe venni a szél irányát. Fjodort az édesapja tanította meg a fejszehajításrá. Az öreg rénpásztor ma mar vajon Bobby Fischer, hogy hogyan kell felszállni egy lóra? Balczó Andrásról az egykori nagy ellenfél, Novikov mondotta, hogy ő az öttusá- zás történetének legnagyobb alakja, olyan sportoló, amilyen egy században egy .szer születik. Azóta idő telt el, Balczó szaporította világbajnokságainak a számát, elérte, megvalósította élete nagy álmát, olimpiai bainok lett. Hogyan szorulhat ő háttérbe technikai sportot űzőkkel szemben, ő, aki versenyzés közben ki van szolgáltatva egy ismeretlen állat szeszélyeinek, akinek ismeretlen terepen, esetleg havas esőben, vagy negyven fokos hőségben kell futnia négyezer métert? A sportoló és sportoló közötti különbséget ne határozza meg a nemzeti hovatartozás, a sport látványossága, s a nézőszámból eredő anyagi haszon! Legyen az a rangsor objektív, ítéljünk annak alapján, hogy milyen, fizikai- idegi teljesítmény szükséges ahhoz, hogy valaki sportágában világelső legyen. S ha így ítélünk — Balczó Andrásé az első hely, de legalább a második hely, aki nemcsak ez öttusának, hanem — ma már Így is mondhatjuk — as emberi sporttörténetnek is egyik legnagyobb alakja. Ojoárosy PL Záttto, t. Bote««»—KapdK SS 4 2. Cagliari—SampdoeS* i» J 3. Lanerossi—Juvemne 03 í 4. Mila»—Lázié Oösöiwé 5. Palermo—Fiortasüaa 1* S 6. RAma—IrrtemazionaSn töröSVe J_ Ternaaa—Ataiante oa> m S. Torino—Verona Sas S 9. Catajüir—Cesena S3» S 10. Como—Varese *3 a 11. Foggia—Bari »* a 12. Genoa—Cataraaass .13. a 13. Mantova— Reggiana 03 a 11. AS Reggina—Anezao ZM 1 15. Taranto—Brindiat in a 16. Ascoli—Brescia &ZB i nyugdíjba van, de tsnáesekkal látja el Fjodort és nem* egyszer maga lát neki a fej- szenyél gyalulásának, miközben zsembesen korholja a fiatalokat, hogy elfelejtettek ezt a fantoé mesterségei. — Az is megesik, hogy apam kiáll versenyezni a vele egyidősekkel. Közben hecceinek minket, fiatalokat: erőtök az van, mondják, de hogy szépen hajítsátok a fejszét, arra nem vagytok képesek. Az öregek azt a dobást becsülik, amikor a fejsze különbözőképpen mozog a pálya küilrtöböző szakaszain. .. Fjodor a kolhozban a kisfiúkat is megtanította erre a sportra. — Képzeljétek el — mondta nekik —, hogy a folyón felborul a csónakotok..,. A társatok kiúszik az egyik partra, ti a másikra. Csak egy fejszétek maradt, a másik elsüllyedt. Hogyan, segítsetek egymáson? -Gyorsan ágat vágtok, tüzet raktok, aztán áthajítjátok a fejszét a társatoknak a túlsó partra. Az utolsó versenyszám a szánugrás volt. A tribünről nézve ez is roppant egyszerű. A versenyzőnek páros lábbal kell átugrani a sorha állított szánokat. Ha megérinti valamelyiket, vagy' a két lába nincs egy vonalban, ugrása szabálytalan. A szánok magassága fél méter, szélessége 60 cm, az egyik fél méterre áll a másiktól. Koma -a.s ba.átom mindössze négyet tudott átugrani. Genna- gyij Rugin, az egyik cnanti falucska mternáti Kának ne velője 150 szánt ugrott át! Kolosszális! Bizony, nem először ás nem utoljára használtan Hanti-Manszijszkban ezt a szót! („Uralszkij szledopit” — Szverdlovszk.) (Ford.: Zahemszky László.) Firagh Tibor Fittipaldi kezében? Tudja-e Mihail Azerrrj: Repül a fej sze