Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-19 / 298. szám

A hevesi járás árnyékai A hevesi járásban bárki­nek. aki égj- kissé is szív­ügyének tekinti a kérdést, elfelhősödik a homloka, ha a közbiztonságról esik szó. A dolognál? még az sem ve­szi el az élét, ha a tavalyi statisztikai adatokat az idei­hez mérve, a különböző bűncselekmények szamának emelkedéséhez a ..viszonyla­gos" jelzőt függesztjük... Négy község — egy községi megbízott Heves és Erdőtelek neve hallatszik a legtöbbször, de Tarnazsadanyét. vagy Tisza- nánáet sem a leghalkabban mondják. Hevesen az év első kilenc hónapjában esetben indult eljárás testi sértés miatt, azóta is négy újabb ügyön dolgoznak. Er­dőtelken nyolc ízben indult szeptember 30-ig vizsgálat testi sértés miatt. Ez az összehasonlítás saj­nos önmagáért beszél: a ta­valyihoz képest 14-röl 33-ra emelkedett a garázdaság, és a súlyos testi sértések szá­ma a járásban. Komlón tavaly júniustól nincs körzeti megbízott. A rendőr Átányböl jár ide, de hozzátartózik Erdőtelek és Tenk is. Erdőtelekről már volt szó. Komlón két ízben kellett tavaly nyomozást el­rendelni. Az idén, szeptem­ber 30-ig, már tíz esetben. A helyzet hasonló Tarnaőrsön, Erken és Zaránkon is: ezek­nek a községeknek a közbiz­tonságára is mindössze egy kör/.eti megbízott ügyel. Igaz. e háiom falu az arány­lag nyugodtabb települések közé tartozik a jársában, de ahogy mondani szokás, az ördög nem alszik... S va­jon mit tud tenni a rendőr, : miután elvégezte a kötelező látogatást a község vezetői­nél. elintézte a ..papírügye­ket’ ? Motorra ül és már száguld a következő falu­ba. .. Ha nem lennének az önkéntes rendőrök — Köm- lőn például 22 fős csoport tevekenykedig és a hírek szerint igen jól — talán még sötétebb képet kaphatnám?. Viszont csak rájuk nem le­het bízni ezt a munkát, bár­milyen lelkesek és aktívak is. A „szereplők" A bűncselekmények elkö- , vetői, ezt a járás sajátos > hei.yzet<> is magával hozza, s 42 százalékban a cigányok > kó/.ül kerülnek ki. do > > mértékben a garázdaságban j és a testi sertésben. (A járás lakosságának 10—11 száza­léka cigány.). Emberölés saj­nos szinte minden esztendő­ben előfordul, de ebben nem ők „vezetnek’'. Igaz. az idén júniusban Tarnazsadanyban a cigányok közötti verekedés végződött tragikusan. A sors véres iróniája, hogy aki elkövette, rendesen dolgozó, kulturáltabb körülmények pálinka és egy öt esfctendö- vel azelőtti igazi, vagy vélt sérelem kerül megtorlásra. Garázdaság? Kizárólag az italozás terméke. Hiába a tiltó rendelkezések, akkor is kiszolgálják az ittas embere­ket. Előfordul, hogy valame­lyik „jószívű’’ vendég vállal­kozik a csapos, és a berúgott ember közötti közvetítésre. Ma már ez is szabálysértés, de ige^n nehéz lefülelni az el­követőt. A ?ssapos rendszerint „nem emlékezik”, hogy ki volt... És vándorol a pénz az illuminált gazda zsebéből a söntéspult fiókjába. És — rövidesen kész a tömegjele­net, a hangoskodás, a ran- dalírozás... Igen,' valahol az alapoknál kell elkezdeni, vasszigorral. Van eredmény is! A hevesi járás közbizton­ságára természetesen nem­csak az árnyékos oldal a jellemző; a kép így nem lenne teljes és félreértések­re is okot adna. A járásban politikai, államellenes bűn- cselekmény például már hosszú évek óta nem történt. Erősen csökkent a hivatalos személyek elleni bűnesetek száma is. Ez is fontos:.a já­rásban galeribűnőzés nines. Tavalyelőtt Tarnazsadányban kezdődött ugyan egy ilyen jellegű szervezkedés, de a csoportot még idejében fel­számolták, \ hasonlóképpen, mint Kiskörén. Itt egyébként lassan megoldódik a kiskörei vízlépcső „problémája”, kü­lönösen ami a lopásokat ille­ti. A vándorló egzisztenciák a munka befejezésével egy­más után mennek el más tájakat boldogítani, s az itt.­maradottakból már stabil, megbízható gárda alakul ki. Nemi jellegű bűncselekmé­nyekről is egyre ritkábban lehet hallani a hevesi já­rásban. A községi tanácsok rend­szeresen napirendre tűzik a közrend és közbiztonság helyzetét, s fontos határoza­tokat hoznak. Fokozzák az italboltok ellenőrzését, mint például Hevesvezekényben. A helyi tsz presszójában it­tas személyekkel már szóba sem állnak. (Bár mindenütt így lenne. . . !) A közbizton­ság ügyét szívükön viselő szervek keresik egymással a kapcsolatot. A rendőrség igyekszik — indokolt ese­tekben — szigorítani az őri­zetbevételt, amelynek hatá­sa már most is megmutatko­zik. Az önkéntes rendőrök­nek van tekintélyük, társa­dalmi munkájukat elismerik, sőt, ösztönző jutalomban is részesítik gyakorta őket. Kü­lönösen a társadalmi tulaja dón védelmében végeznek dicséretes munkát. Ahol szükséges, fokozottan ellen­őrzik az idegen, kóborló sze­mélyeket is. A helyi sajátosságoknak megfelelően, a lakosság egyes rétegeinek alapos ismereté­ben, valamennyi községiben igyekeznek a helyi vezettek megteremteni a biztonságos légkört. Egyedül végezve ezt a munkát, persze nem lenne kilátás valami nagy ered­ményre, mint ahogy a rend­őrség sem csinálhat egyedül nyarat. A feladat Közös, a cél pedig az, hogy a hevesi járásban ne emelkedjen a bűncselekmények száma — még viszonylagosan sem. .. Hanem csökkenjen — ala­posan. Kátai Gábor Ok: hárman része van bizony a megle­hetősen hevenyészettnék tű­nő díszletezésnek is. A LEGNAGYOBB KÖL­TŐVEL is megesik, hogy nincs pénze. Megesett ez Ady Endrével is. A legna­gyobb költő ilyenkor éppen úgy, mint a legkisebb költő, megpróbál pénzt szerezni, kérni, írni, előleget felven­ni. Az ilyenkor és így szüle­tett írások — tisztelet a ki-, vételnek —, áltálában nem tartoznak a költői életmű is­kolákban is oktatandó darab­jai közé, elkapkodott, heve­nyészett, alkalmi írások, amelyeket csak a név íém- ' jelez inkább, mintsem a tar­talom., Az természetesen a nagy gondolkodók, a koruk­ra ráérző egyéniségek saját­ja. hogy még így, még ilyen­kor sem akarnak és tudnak elszakadni társadalmuk va­lóságától. saját egyéniségük­től. világnézetüktől, hitval­lásuktól. Az a talán négyoldalnyi terjedelmű, s egykor a Bü- dapesti Naplóban megje­lent hasonnevű — Tóth Gaszton rúg — című tárca- novella. amely jobbára vá­zat adott csak Springer Má­riának, hogy képernyőre al­kalmazza, aligha nevezhető értékes adaptációnak. Első­sorban azért nem, mert Adynak ezt a bizony gyen­gén és gondolom elsősor­ban anyagi gondjait enyhí- tendőn papírra vetett novel- lácskáját aligha olvasta bár­ki, akitől a televízió kérdez­te. Másrészt neves színészek, teljes műfaji zűrzavarban hol .komédiát, sőt burleszket. hol melodrámát, vaav éppen társadalmi „ihletésű” tragé­diát játszottak, persze egy­mástól teljesen függetlenül. Mint egy olyan labdarúgó­csapat, amelyben a jobbszél­ső mondjuk kézilabdás, de kulcspozíciót kapott egy-egy kosárlabdázó, sőt vízilabda- játékos is. Ady Endre, vagy más nagyja irodalomtörténetünk- nenk, írt bizony gyengécske, sőt nagyon gyenge dolgot is. Való igaz. ha tetszik, ha nem, az irodalomtörténet ke­gyetlenül batyujukba köti a nem remekműveket is. Ám ez az irodalomtörténet dol­ga és kötelessége is. És nem a televízióé, amikor magyar elbeszélések tv-változatából indít — egvébként igen tisz­teletre rrjéltó szándékkal —, sorozatot1 a több millió né­zője számára. NEM VOLT NEHÉZ az életrajz gazdag és megkapó elemeit felfedezné a hatvan­éves Boldizsár Iván műsorá­ban. És nem volt. nehéz megérteni és megérezni gon­dolatiságának tendenciáját, alkotó munkájának felelős­ségtudatát sem a kissé talán egysíkúbbra és szűkre sike­rült egyórás adásban. A szer­zőt. e program tulajdonkép­peni főszereplőiét aligha kell bemutatni nézőnek, olvasó­nak. ö az, aki író létére büszkén vállalja, hogy új­ságíró és újságíró mivoltá­ban sem felejti el soha, hogy az irodalom jelesei között tartjuk számon. Horváth Z. Gergely ren­dezése — úgy érzem —, kis­sé szürkébbre, ritmustala- nabbra sikerült, de ebben WWWWWWNAAAZűVWWSA/ * 34. . Az öreg vért buborékol ijedtében. De még megvagyunk. Első — a tűz. Ahogy nyú­lok érte, megcsúszom, majd­nem beleesek a vízbe, kí­nomban a kabátujjal söp­rőm közelebb a parazsat, megperzselődik. Mivel tüzel­jek? Ha mással nem, . ró- hányjuk a göncünket, de a tűznek égnie kell. A kémény tövében kuko­rica, morzsolom bolondmód­ra. hogy a csutkával fenn­tartsam a tüzet. Derekamra hurkolom a kötelet, valami felelőtlenség van rajtam, nem érdekel, mi lesz velem, között élő, csendes fiatalem- $ de ennek meg kell marad bér. akinek Öedig a zsebkés kióltotta az életét, hírhedt verekedője volt a községnek. Az eset óta mintha elcsen­desedett volna Tarnazsa- dány. Bár ehhez az is hozzá­járul. hogy a rendőrség fi­zetésnapokon megerősített járőrrel védi a közrendet és a közbiztonságot. Ami a fia­talkorúakat illeti — termé­szetesen nemcsak a cigá­nyokról van szó! —, itt sem , valami rózsás a kép. Tavaly, az első háromnegyed évben 17 különböző ügyben 29 fia­talkorút kellett a járásban felelősségre vonni. 1972. ha­sonló időszakában pedig 26 ügyben 44-et nyilvánítottak terheltté. A számok elgondolkozta­tóak, akár ügyekről akár szereplőkről van szó. A kép- ; hez azonban más is hozza-; tártozik; aZ okozati összefüg-; gések legalább annyira el-; gondolkodtatóak. mint a! számok. Súlyos testi sértés, garázdaság... Nehány pohár 1872, december 19., kedd nia! Ég az arcom, ég a tes­tem, melegem van. Megijed­tem. Lécet is találok.' Néhány cserep maradt a fejünk lö- lött és odalenn locsog, nyel­vel a láthatatlan víz, mi meg itt tábortűznél ülünk. Vidám műsort kellene adni. Víz ellen tűz. Kis tűz. Fü­lemüle is kicsi ember. Az öreg nyöszörög. Eakó a szeme. — Iszik? Megitatom. Az lenne jó, ha berúgna érzéketlenebb lenne a tájdalomra, el is aludna. Nekem is kellene innom, de akkor nem marad neki, s ki tudja, meddig . . . . Űjabb lökés. Belezökke­nünk. Hull a cserép a vízbe. Egy égő lécdarabbal kiha­jolok. Mint valami szűri? bálna, most csúszik el a fal-mellett egy jégtábla. Na­gyobb, mint a mi szigetünk. — Takarodj! -— és utána­vágom a lécet. ’ A hidegség, a víz látvá- v'a kijózanít. Ami ebbő; 'értelmes: ki óizei a tetőre! Hátha meg­látják valahonnét,! Ahogy megint babrálok a tűzzel, elkap a köhögés. Ka­par a torkom. Meg is szé­dülök. iSeszívtam a füstöt. Vagy úgy egyébként szív­tam be. Nem számít. Amíg a kéz mozog — jut eszem­be valami könyveim. Fura, hogy ebben a ház­ban én mindig beszívok. Csak éppen most már nincs kutyaól, ahová betegyenek. Szegény blöki, az is meg­fulladt. Hogy hallgatta a fütyülésemet. Csak akkor húzta az ínyét, ha lélegze­tet vettem. Mikor volt ez? Évszáza­dokkal ezelőtt. Fáj, ha lélegzetet veszek. Lángra kap valami bútor­darab, amit idehúztam, fel- lobog, hátra kell hőkölni tő­le. Nem baj, ez most zászló. Kitűztük -a vörös zászlót, mint a laktanyában az ün­nepnapokon ! Hülye vagyok. Zavaros a fejem. Inni kellene. — Iszik, öreg? Nem válaszol. Nézem a palackot, lehet benne két- három deci. Jut még ne­kem! Kell, hogy igyák, kü­lönben végem. Fölmondom a szolgálatot. Haha. mit csinál most az öreg — Parázs elvtárs! Ahogy én ismerem, nem ká­romkodik a stikli miatt, tü­relemre inti Tönköly vörös fejét, „meg kell hallgatni a másik felet is” mondja la­tinul, hallottam már tőle. Lehet, hogy kitüntetés! kapok Lehet, hogy bevág­nál? a slittkóra, hogy öreg­ember leszek, mire újra meglátom a napot. Ahogy kinézek a sötét' vízre, megint inog minden. Szédülök. De nem az ital, mert nagyon gyengének ér­em magam s ha én isz. mindig teli vagyok erővel. Odakötöm az öreget az öreget a kéményhez. Ha le is dől a padlás, az megma­rad. Magamat is odakötöm. Előbb azonban még rakok a tűzre. Az kell, hogy lás­sák! Föl nem gyújtok semmit, mert nincs mit, Pedig van az oltáshoz víz’elég, nem? Köhögnöm kell. Ahogy erőltetem, fáj a mellem meg a torkom. A füst. Biz­tosan a. füst. Sebaj, ahol füst van, ott meleg is van. A büdösre szokták mondani, de erre is jó. Mert nem lehet minden csupa jó. s a legrosszabban is' van valami más, ami nem rossz. No lám, milyen nagy igaz­ság. kát, aztán kitüntetéseket tűz, a zubbonyokra. Egy kézfo­gás, egy-egy előírásos mon­dat: — A dolgozó népet szolgálom! Az utolsó — legalacso­nyabb termetű — katona következik: széles vállú, ke­ménykötésű fiú, bajuszt vi­sel. Tiszteleg, jelent, meg­kapja a kitüntetést. A tábornok továbblép. A sor véget ért, s egy hang mégis jelent: —Füle Mihály honvéd! Keskeny asztalka all a : sor végén, rajta egy katona fotója. Vékonyka gyerek­arc, hegyes orr, csucsort száj. A vonásokon a fényké- pezkedés zavart ünnepélyes-; sége. A képkereten fekete sza­lag. — Az árvízvédelem so- ; rán tanúsított hősies maga-; tartása közben megbetege­dett és elhunyt — hallik. A tábornok kis bársony-j tokban a fénykép elé, az 1 asztalkára helyezi a kitün­tetést és fészesen tiszteleg.; — A dolgozó népet szol- gálta — mondja a hang. Aztán vezényszavak har­Nagy tüzet csinálunk, öreg. Aztán meghúzzuk a hurkot derékban. Ha el is alszunk, megtart. Epilógus Kürt szava száll. Laktanyaépületek amfi­teátrumának közepén, mér­tani csoportozatokban, ka­tonai egység Előttük. külön sorban, , :.tek, tó (helyet! ’■ hon­védek. A parancsnok kísé­retében egy főtiszt halad végig előttük, fogadja tisz­telgésüket, bemutatkozásu­sannak. Megszólal a zene­kar. Az egység díszmenet­ben vonul ei a lisztek. a kitüntetettek és a halott bajtárs képe előtt. Lassan kiürül a tér. Két katona közeleg. Egyi­kük elviszi az asztalkát, má­sikuk — a szőke bajuszú — felemeli a képet, s a kis bársonyfokot. ; Egyedül van. ; Nézi a képet. — Nem ismertünk, Füle-', müle — mondja. ; V£G S ANEKDOTA! megköriy­nyeztetnek, könnyes történem tei mögül felmosolyog az emberbe vetett hit, az opti- , mizmus szivárványa. Tuda-1 tos, műveiben, is nyíltan ki­mondott forradalmár Illés Béla. Olyan író, aki nem res­tell marxista tételeket el­mondani, illetőleg elmondat­ni főhősein keresztül, s ezek a tételek soha nem tűntek szajkós dogmának, mert hit­tel mondták és emberek mondták, embert szituációk­ban. Meghökkentő megfigye­lései. bölcs ítéletei és hihe­tetlenül gazdag életútja, amelyből fölényes bizto"- ságaal és bátorsággal merí­ti témái izgalmas. érdekes hadseregét, élő irodalmunk egvil? legsajátosabb egyéni­ségévé avatta Illés Bélát. Az Aranyliba nem más, mint az emigráció, a bécsi „kolónia” életének egy kis mozaikkockája. A novellá­ban tragikus végű, itt a kép­ernyőn „oldottabb” befeje- zésű egyik története. Aki ol­vasta Illés Béla számtalan regényét, elbeszélését, vagy anekdota-gyűjteményét, az tudja, hogy száznyi — ha nem ezernyi —, ilyen, vagy ehhez hasonló történet van még az író tarsolyában. És mind igaz történet. Megtör­tént. Így, vagy majdnem így. Nos, ez a kis mozaikda­rab, ha gondolatban hozzá­képzeljük a többi kockát is, megközelítő képet ad a Ta­nácsköztársaság bukása utá­ni emigráció helyzetéről. Meghunyászkodott gyávák, a forradalom véréből hamis tőkét kovácsoló gazemberek, egymást maró csüggedtek, a mozgalomhoz törvényszerű­en csapódó fél- és teljes őrültek, árulók és megalku­vók és a megingathatatlanok is, akik a vállukon hordják a jelen és a jövő minden re­ményét és gondját. A kis történetke, amelvet Esztergályos Károly minden erőltetettpég nélkül, hagyván a dolgokat a maguk rendjén élni, rendezett, s amelyet so­pánkodó drámai felhangok, összevont szemöldökű mora- lizálás és sziruposan szen­velgő szerelmi tragizálás nél­kül játszottak el a színészek —. jó ízt adott a nézőnek Illés Béla írói világából. Es a húszas évek elejének való­ságából! , Gyurkó Géza Kétezerűj gömbakác, halezer sövéuveserje a halvam tiicakoii, i ereken Nem lesz többé parkíró­zóhely a hatvani Dózsa tér és környéke. Akik erre jár­tak a napokban, láthatták, hogy a Városgazdálkodási Vállalat kertészei kétsoro­sán fával ültették körül a , gépkocsik, vontattuk által felszántott területet, a város­központ „szégyenfoltját”, örülünk az akciónak, mint ahogyan a most megvalósuló egyéb városszépítés! munká­kat is szívesen fogadja a város lakossága. Miről beszélünk? Néhány hét alatt kétezer gömbakác került a város utcáiba, to­vábbá hatezer sövényeden ét és hétszáz vegyes díszcserjét raktak földbe a vállalat dol­gozói. Amint értesültünk, az ültetésből kivették részűn két a lakók is, akiket a kör­zeti tanácstagok mozgósított tak munkára. Így Molnár Gyula, Kovács Károly, a ke­rekharaszti Vass Lajosné, a gombosi Schrei Ferenc szer­vezőkészségének köszönhető, hogy a Kisfaludy, Csapajev, Zrínyi, Tompa. Rákóczi, Mé­száros Lázár és Mező Imre utcák dolgozói megmozdul­tak. s összefogásuk eredmé­nyeként most már minden főútra. terekre befutó utcát fa és sövény szegélyez. A fásítással, parkosítással egy időben háromszáz köb­méter gyöngykavicsot is a közterekre, parkokba fuva­rozott a vállalat. Ennek a szétterítésére azonban csak tavasszal kerül sor, nehogy addig a laza talajba sül­lyedjen a zúzalek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom