Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-17 / 297. szám
... hogy van-e hatása a placebanak? Van! Azok, akik a gyógyszertannal és a lélektannal és e két tan egymással való kapcsolatával kísérleteznek, tudják és tanúsíthatják: a placebo nagyon hatásos gyógyszer. Olyan hatásos az esetek nem is elhanyagolható számát tekintve, mint a Dorlotín, vagy az Andaxin, az Antineuralgica, avagy a Noxiron. Sőt, egészen szavahihető tanúk igazolhatják, mint e gyógyszerkísérlet boldog alanyai, hogy egy-egy jó és kellemes formájú placebo egyszerre stimulál és nyugtat, altat, vagy ébren tárt, — egyszóval: úgy hat ugyanaz a gyógyszer, ahogyan azt más és más beteg a maga számára hasznosnak és szükségesnek véli. Megvan az új világcsodasaer! A mindenre, vagy legalábbis majdnem mindenre ható gyógyír, amit nem is kenni kell, mint az írt, hanem szájon át szedheti az ideges, hogy megnyugodjék, az aluszékony, hopr ébren maradjon és az álmatlan, hogy aludni tudjon. Egyetlen gyógyszer száznyi bajra! Ha ezért nem adnak Nóbel-díjat, akkor semmiért Márpedig a placeboért bizony nem adnak. Lévén, hegy ez a csodaszer, a lélektan és a gyógyszertan ravasz tudósainak csalafinta összefogásából készült *— például — porcukorból és nullás lisztből pirulácskának, amely így önmagában aztán olyan hatóerejű, mint egy izgató csők a halottnak. Placebo: latin szó. Kicsit „rugalmasan” magyarítva...: hogy fessem neked ... Még rugalmasabban fordítva a latin „tetszeni” igét:... hogy becsapjalak... Mert bizony itt nemes szándékú becsapásról van szó. A „placebo”, ez a természetesen soha nem volt gyógyszer, azzal „tetszik” a betegének, hogy elhiszi róla, miszerint ez a nullás lisztből kevert valami, mondjuk — Andaxin. Ég meg is nyug- szik tóle. Mintha valóban Andaxini szedeti-volna • Wea, peasae a világért sem az volt a tudós férfiak dolga, hogy kigúnyolják általában a betegeket, a gyógyszerszedőiket, hiszen akkor az embert és a tudományt és a betegséget gúnyolták volna meg. Szó &in/y ilyesmiről. Tették egyrészt bizonyítandó, hogy számos nyavalya voltaképpen pszichikai eredetű és elég; ha a beteg elhiszi a „tetszik” gyógyszerről, hogy az valóban az is — máris megkönnyebbül. Mintha valóban azt szedett volna. Másrészt azt is kívánták azért bizonyítani az érdeke* kísérletek sorozatában, hogy a gyógy- samnánia is betegség, a kor és nem mindig a kór be- tegtégn. Más szóval, ha nem olyan lenne hazánkban a támadalombiztoeítás rendje, mint amilyen, ha nem olyan lesük; korunk a tudományok titkainak feltárásában, mint amilyen, és ha sokszor objektív okok miatt Bem ügy írja fel ezeket á gyógyszereket a* qrvos,**o- .gyass felírja lényegesen csökkenne Magyarországáé äs ass értelmetlen gyógyszerfogyasztás, »» Sehogy vitatkozom én a beteggé! «űyaa gyó©- ssjsrsk felírásában, amelyek nem veszélyesek, s amelyek megnyugtatnak engem.,. rgen, engem, az orvosi Hogy elme©' végre, s idáfc hagy a valóban beteg ember számára — így az ceves, aki sokszor a beteg és a társa- daleeabiztóeítá&! lehetőségek jóvoltából vényíró automatává szűkül és szürkül. Való Igaz. hogy aaelótt soha nem veit és még évekkel ezelőtt is tamáskodva jósolt remek hatású gyógyszerek egész sora áll ma a valóban beteg ember rendelkezésére. Való igaz, hogy év mint év, sőt hónap, mint hónap új és új „csodaszerek” váltak és válnak a hétköznapok házi patikájának — amely a kellő mértékben valóban szükséges — nélkülözhetetlen és ismert tagjaivá. Es az is igaz, hogy egykor csodaszernek kitalált patikacikkek — lásd csak a Penicillint — váltak a „gyógyszerínyencek” és bizony gyakran a szakemberek számára is túlhaladottakká. Ám mindez együtt mégsem lehet oka annak, hogy hovatovább már félelmetes arányban uralkodott él a gyógyszerfogyasztás hazánkban is. Kicsit fáradtabbnak érzem magam? Gyógyszert! Nehezebben alszom el? Gyógyszert! Valaki felbosszantott? Gyógyszert! És ha a gyógyszertől nem jó a gyomrom, megint gyógyszert és ha az élénk!tőtől túl friss vagyok, vagy az altatótól túl álmos, ismét és megint gyógyszert! A tudományos kísérletek, amelyek megállapítják, hogy egy-egy gyógyszerféleség hogyan hat és veszélyes-e az emberre, azt megállapíthatják, hogy normális szedés esetén — ártalmatlan. De hogyan lehet azt megjósolni, mit roncsol az idegrendszerben, vagy a szervekben az állandóan és minden ok nélkül szedett tranquúiánsok, a különböző szalicílszármazé- kok? Alig, vagy sehogyan sem! Valamikor a smukkos-doboz, az ékszeres kazetta tartozott a „jobb” úri családok háztartásához. Most az a fiók, vagy skaiulva tartozik ehhez, amely tele van tömve már romlott^ még nem romlott, de már hatástalan, vaev éppen szükséges gyógyszerekkel, kenőcsökkel, sőt injekciós fiolákkal, szérumokkal. Egy ország mérgezi magát SZTK-vényre? Túlzás ez - persze, hogv az. Csak. attól félek, .hogy nem ke!1.sók idő és nem ’esz túlzás. S ettől a félelemtől máris egy Andaxinért kell nyúlnom <^XAAAAAAMAAAAMAAAA^W>MAW>ftflihWA/>M^WiAAAAAAAAAAA Ez a fénykép SO éves ko rábait, 1962-ben készült. Emlékezés Kodély Zoltánra K ilencven évvel ezelőtt, december 16-án született Kodály Zoltán. Szülővárosa, Kecskemét, jogosan tekinti fiának a mestert, aki ugyan korán elkerült onnan, mégis büszkén vallotta magat Kecskemét szülöttjének. A város mindig sokat tett Kodály eszméinek terjesztéséért, munkásságának elismeréséért. Elsőként rendezett hangversenyt Kodály Gyermekkan tá tálból, itt került később bemutatásra hatalmas kórusmüve, a Jézus és a kuíárok, és itt jött létre húsz évvel ezelőtt Kodály útmutatása nyomán az első énekzenei általános iskola. Kodály az énekléssel nemcsak a zenei ízlést akarta fejleszteni, hanem rajta keresztül a gyermeki lélek egészének formálását, a harmonikus személyiség teljes kialakítását tűzte ki célul. „Zene nélkül nincsen teljes ember. így tehát magától értetődő volt, hogy a zenét be kell kapcsolni az iskolai tárgyak közé. Nélkülözhetetlen. S kiderült,.., • hogy ' azokban az 'kskolákr ban, ahol a zene mindennapos tárgy, mindén egyéb tantárgyat könnyebben tanulnak a gyerekek. Ez nem valami titokzatos varázs, hanem egyszerűen az a mindennapos kis zenével foglalkozás annyira föl- éiénltíti az elmét, hogy fogékonyabb less minden .«Masai szemben is”. A pedagógus, « aesse- “ szerző és a zenetudós Kodály minden gondolatával és minden tettével, szinte ugyanazt a célt szolgálta; a magyar népet kiemelni évszázados szellemi elmaradottságából. Megteremtette az új szellemű, népzenén alapuló magyar műzenét, és útnak indította a jövő zeneszerető, zeneértő közönségét Felismerte, hogy a zenére nevelést a gyerekkorban kell elkezdeni, éspedig „... a mindenki számára hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszerrel”: az énekkel. Gyermekkarai különösen jelentősek, mert rajtuk azóta szinte egy éneklő nemzedék nőtt fel. „Akinek nem mindegy mi lesz itt a zenében egy-két emberöltő múlva, nem mehet el közömbösen az iskola mellett, amikor énekszó hállik ki belőle”. De Kodály nem felülről beszél a gyermekekhez, hanem egyenrangú társként kezeli őket ezért nőttek túl gyermekkarai az iskola falain és váltak a koncért- termek állandó műsorszámaivá. N épzenegyűjtésével Kodály a nép évszázados kincseit mentette meg és műveivel európai rangra emelte a magyar parasztok dalait. Két daljátékában, a Háry Jánosban és a Székelyfonóban első ízben szólalt meg a magyar népdal az operaszínpadon. A népdalgyűjtéshez erőt, útmutatást Petőfi és Arany munkássága adta Kodálynak. „A nép- költészet az igazi költészet —- írja Petőfi Aranynak »— legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá. Ha a nép uralkodni fog a költészetben közel áll ahhoz, hogy a politikában is ura! kod - jék”. „Nemzeti költészetet csak azontúl remélek, ha előbb népköltészet virágzott;’ — válaszolta Arany. Népének felernelese, szellemi megújulása nemcsák népdalfeldolgozásainak, jág egész zeneszerzői, pedagógusi és tudományos munkásságának vezérlő elve volt.. Érthető, hogy' a 'tanácsköztársaság leverése után a zenei direktóriumban betöltött tisztsége miatt megalázó fegyelmi viza- gálatat indítottak ellene. Kodályt a támadások nem törték meg, „bűneit” emelt fővel vállalta. „ ... mindezt a munkát az állam támogatása nélkül végeztem. Ez különben egyáltalán nem fizethető meg. Vajon honnan merítettem erőt mindehhez? Kétségtelen azon hazaellenes lelkűiéiből, melyet rám akarnak bizonyítani. A napi politikával nem foglalkozom. Átvitt értelemben azonban politikai minden taktus, minden népdal, amit feljegyeztem.- Szerintem ez a helyes nemzeti politika. A tetteké és nem a frázisoké. És ezt üldözik bennem”. Elszánt hite hatalmas ■ műveltséggel társult. A klasszikus és modern művészet szinte minden ágában egyforma otthonossággal mozgott Sokkal több volt, mint zenész. A zenén keresztül az egész emberiség haladását akarta szolgálni, népét jobbá, boldogabbá tenni. „Mert az igaz művészet a legnagyobb lendítőerő egy magasabb rendű emberség, az emberhez valóban méltó élet felé”. Korda Agnes Kodály névze nei feldolgoz sai csodálat:, ihletói nép tAnckultúránk fejlődésének.
