Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-16 / 296. szám
Jt megye áruszállításának egyharmada a 4. sz. Voláné Háromezer fős üzemmé nőtt az egykori kis vállalat KAJANKODVA azt is lehetne mondani, hogy talán észre sem vennék, vagy legalábbis csak jó idő múltán, ha Magyarországon leállna egy háromezres létszámú gyár. De, ha egyetlen napra, sőt a nap egyetlen órájára leállna technikai okok, hófúvás miatt például a 4-es számú, egri Volán Vállalat háromezer dolgozója, több mint félezer gépkocsija, nem tartana túl soká: az egész megye élete megtorpanna. Ebből is kiviláglik, hogy a szállítást, a közúti forgalom biztosítását a vasúttal együtt nem véletlenül hasonlítják egy szervezet vérkeringéséhez. Nos. ,,ez a vérkeringés”, vagy legalábbis ennek egyik vérköre az immáron 23. esztendejét dolgozó, s ma Volán nevet viselő közlekedési vállalat, amely annak idején öt, megkopott, megviselt, Rába típusú gépkocsival kezdte el a munkáját. És meg rá egy esztendő múlva is. amikor TEFU néven szerveződött újjá és terjedt ki működési területe egészen Salgótarjánig, nos, akkor sem rendelkezett többel a vállalat mint 30 teherautóval. Ma a vállalat darabárus forgalma, autóbuszvonalai behálózzák az egész megyét, 1 sőt Egerből lehet eljutni autóbusszal Békéscsabára, Dunaújvárosba — hogy csak két távoli és közvetlen vonalat említsünk. A személyforgalmat egyébként 349 autóbusszal bonyolítja le a Volán és a városokban. nagyobb településeken rendszeres helyi járatok is biztosítják a belterületek nagyobb távolságainak áthidalását. Egészében véve a vállalat a megye összes fuvareszközeinek 11,2 százalékával rendelkezik — érdemes lenne egyszer megvizsgálni milyen hatékonysággal dolgozik a többi 39 százalék' — ám háromnegyed év alatt a megyében megmozgatott áruféleségek több mint 30 százalékát fuvarozták a 4-es számú Volán dolgozói. KÉTSÉGTELEN, sok panasz és bírálat is éri a vállalatot. Túlzsúfoltak a helyi- járatok. különösen a csúcsforgalmi időkben, amelyen csakis az üzemek lépcsőzetes munkakezdésével lehetne segíteni. Előfordul, hogy „lerobbant” autóbuszok miatt fagyoskodva méltatlan- kodnak a városba be, vagy onnan kijutni szándékozók. Ezen csak minőségileg tud javítani az a húszegynéhány autóbusz, amelyet a következő esztendőben a vállalat beszerezni tud a lehetőségei arányában. Az is igaz, hogy sok esetben az útviszonyok — mint például a Noszvaj, Novaj, ostorosi út — teszik néha lehetetlenné, hogy megfelelő autóbusz-közlekedés biztosítsa a személyforgalmat. Annak ellenére, hogy az áruszállítás alapjában véve jó, mégis a teherforgalom meggyorsítása, általában a gépkocsipark jobb kihasználása szükségessé tenné, hogy a Volán korszerű diagnosztikai berendezésekkel, a hibamegállapítások meggyorsításával is csökkentse a javításra bekerülő teherautók, autóbuszok átfutási idejét. A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülésén, ahol a vállalat nevében Balogh Tibor, igazgató számolt be a vállalat tevékenységéről, ezirányban is optimista kijelentést tett a jövőt illetően. A 4. SZ. VOLÁN szerepe rendkívül nagyjelentőségű a ■negye gazdasági és közvetve kulturális életében is. Ezért is került a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé munkájának értékelése, feladatainak további meghatározását illetően. Az a kedvező benyomás, hogy a vállalat különösen az utóbbi időben egyre jobb munkát végez, és hogy az objektív nehézségek ellenére is van ok az optimizmusra a jövőt illetően — csak tovább mélyült a végrehajtó bizottság ülésén elhangzottak alapján. Gynrkő Gésa Csúcs- forgalom a postán Az egri főposta — mint az illetékesek elmondották — idejében felkészült a karácsonyi csúcsforgalomra. Megerősített létszámmal dolgoznak, s az eddiginél több csomagszállító gépkocsival biztosítják az ünnep előtti napokban a küldemények zavartalan és gyors szállítását. Naponta 20 ezer levelet és több mint ezer csomagot továbbítanak innen. A gyors kezű Vincze István levélirányító 9 földrajzi körzetbe. 11 vonalon továbbítja az üdvözlőlapokat, a hivatalos és magánküldeményeket. Bámulatos gyorsasággal telnek meg a szortí- rozáfakkok, s talán nem is tudná megmondani, hogy hány ezredik levelet és lapot továbbította ma a címzettekhez. .. (Foto: Tóth Gizella) Nem az időjáráson múlik Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén megállapította, hogy: _ ,.A mezőgazdaság összes termelése az elmúlt két évben a tervezett évi 3,6 százalékkal szemben évi 4.6 százalékkal növekedett.” li rövid, tényközlő megállapítás mögött komoly elismerés húzódik meg, hiszen az elmúlt két év folyamán mezőgazdasági üzemeink valóban sokat teltek azért, hogy termelésüket növeljék, javítsák a lakosság áruellátását és emellett még jelentős exporttevékenységet is folytattak. Megyénk termelőszövetkezetei és állami gazdaságai is joggal lehetnek büszkék, hiszen ők is részesei a sikernek. Most mégsem az eredmények méltatására akarunk kitérni. hanem egy olyan téves nezettel szembeszállni, amely a korábbi években is, de napjainkban is főképpen az időjárásban látta az eredmények forrását. ..Ilyen idő mellett még szép, hogy rekordtermést értek el a búzából” — lehetett a nyár folyam hallani. Hasonló vélemények nyilvánultak meg az ősz folyamán is. a jó kukorica- vagy szőlőtermés hallatán. Aztán még hozzátették: „de mi lett volna, ha rossz az idő?” Korántsincs szándékunkban az időjárási tényezők szerepét lebecsülni, hiszen a mezőgazdaság nem „fedett üzem” s nyilvánvaló, hogy a csapadék mennyisége. a napfényes órák száma vagy éppen a fagy nagy mértékben befolyásolja a termelést. Mégis a«t kell mondanunk, hogy ma már a mezőgazdaságban nem az időjárás a döntő tényező. Hanem a nagyüzemi termelés. A szövetkezetekben, állami gazdaságokban ma már jól képzett szakemberek Irányítják a termelést, a munkákat korszerű eszközökkel, gépekkel végzik, felhasználják a vegyipar termékeit, új, bővebben termő fajtákat alkalmaznak. S mindez — párosulva a mezőgazdasági dolgozók szorgalmával — meghozza a kívánt eredményeket. Az időjárás lehat már nem Damoklész kardja, hanem egy a sok tényező közül. amelyet figyelembe kell venni s ki kell használni előnyös alakulását, vagy csökkenteni szükséges negatív hatásait. S. hogy mennyire nincs igazuk azoknak, akik pusztán a jó időnek tulajdonítják a jó eredményeket, arra példa az idei év. Ez az esztendő különösebben nem kedvezett a mezőgazdasági termelésnek, mégis rekordtermés született megyénkben is a búzából, jó termést takaríthattak be a gazdaságok a kukoricából, a cukorrépából, a burgonyából is. Mindez azt bizonyítja. hogy az elsődleges tényező a korszerű nagyüzemi gazdálkodás, amely évről évre jobb eredményekkel rukkol elő. S nem kell hozzá látnoknak lenni, hogy megállapítsuk: három, négy vagy öt év múlva sorra megdőlnek a mai rekordok — még ha az időjárás nem is lesz a legjobb. ___ _ íkaposi) J anuártól: munkaügyi bíróság December 9-én tették le az esküjüket a bírák; a módosított alkotmány értelmében hozott új törvény alapján velük együtt tettek esküt a megyék területi döntőbizottságainak elnökei is, akik januártól már az Igazságügyi Minisztérium hatáskörébe tartoznak. Az átszervezés az igazságszolgáltatás egységesítése jegyében történt: a munkaügyi vitákat a jövőben már bírósági feladatnak tekintik, A januártól megalakuló munkaügyi bíróságok külön szakbíróságként működnek, szervezetileg a polgári bíróságok mellett. Szalonailag pedig a Legfelsőbb Bíróság munkaügyi kollégiumának alárendeltjei. Miért volt szükség az átszervezésre? A munkaügyi viták legmagasabb megyei fórumai a termelés bonyolultabbá válásával, a . rendelkezések megszaporodásával egyre nehezebb feladatot látnak el. Nehéz, sok elemzést kívánó ügyek tömegében kell dönteniük igen gyorsan. S természetesen a jól végzett munka folytán a tekintélyük is megnőtt. A most átalakuló Heves megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság tevékenységét dr. Simon József 1969- től irányítja. Korábban ugyanitt Kohajda János elnök mellett dolgozott ugyanitt jogászként. Januártól pedig: az Egri Munkaügyi Bíróság elnöke lesz. öt kérdeztük meg az átszervezés utáni feladatokról. — Az idén a még sorra- kerülő ügyekkel együtt ösz- szesen 510 munkaügyi vitában döntünk — mondta. — Ebből mindössze 10 esetben történt ügyészségi óvás. Januártól a döntéseink még nagyobb súlyt kapnak azzal, hogy a népköztársaság nevében mór mi is ítéletet hirdetünk a munkaügyi perekben. A megyeszékhelyek munkaügyi bíróságaihoz a vállalati munkaügyi döntő- bizottságok határozata ellen keresettel élhet úgy a dolgozó, mint a vállalat képviselője. Nekünk ezt 30 napon belül tárgyalni kell, s ezután is az a legfőbb feladatunk, hogy gyorsan döntsünlc. minél előbb hozzunk ítéletet. — Ezután is népi ülnökök segítségével döntenek a perekben? — A TMDB tagok — ösz- szesen 43-an vannak a megyében — tagsági viszonyát a jövő év júniusáig meghosszabbították. Ekkora már megtörténnek a választások, s az újonnan választott népi ülnökök folytatják a munkát. Egyébként a hatáskörünkbe olyan munkaügyi viták is kerülnek, amelyeket, eddig csak a polgári bíróságok tárgyaltak. Ezt egy közeljövőben megjelenő rendelet szabályozza. — Az idén milyen arányban kellett megváltoztatni az elsőfokú határozatokat? — A vállalati munkaügyi döntőbizottságok határozatainak körülbelül 30 százalékát módosítottuk. Zömmel különféle bérkövetelési, túlórával kapcsolatos ügy került hozzánk, de még mindig sok a fegyelmi büntetésekkel és kártérítési ügyekkel kapcsolatos panasz is. A döntőbizottságok munkáját a jövőben is segíteni akarjuk az időszakonként megjelenő tájékoztatónkkal, amelyben különböző rendelkezésekről, aktuális feladatokról tájékoztatjuk őket. A helytelen állásfoglalások arányát ugyanis, munkájuk színvonalának gyors növekedése ellenére, még mindig soknak tartjuk. — Túlnyomó részt a dolgozók fellebbeztek: ezt mi a bizalom jelének is tekintjük. Szeretnénk a megnövekedett bizalmat jövőre a megsokasodó feladatok mellett is megtartani, (he keli) Selypi köszöntő Százegyedik évébe lépett Erzsiké néni Selypen, a cukorgyári lakótelep 15-ös épületében, kedves ünnepség zajlott le pénteken délután. Erzsiké nénit, özvegy Bognár Mi- hálynét köszöntötték az üzem vezetői, abból az alkalomból, hogy százegyedik' életévébe lépett. Virággal, ajándékkal lepték meg a figyelmes gyáriak, s a köszöntő szavakból kijutott két cukorgyári nyugdíjasnak. Kazár Józsefnek és feleségének, akik a szép kort megért asz- szony gondozói. Erzsiké néni jó egészségnek örvend. Minden nap kö- töget, tesz vesz a lakásban, mint aki nem akarja, hogy élete egyetlen perce is haszontalanul teljék el. Kedélyállapota ellen sem lehet kifogás, fantáziája, élénk, órákat elmesél ízesen azoknak, akik reányitják olykor az ajtót. A születésnapi jókívánságokhoz mi is csatlakozunk, S köszöntjük szíves szeretettel az újabb évszázadot kezdő Bognár Mihálynét. Folyik az ünnepség a 27. csebokszári iskolában. Nagy az izgalom, régóta készülne«: erre a fesztiválra, a Szovjetunió ötvenéves fennállásának megünneplésére. No, és külföldi vendégeik is vannak, meghívták az itteni főiskolán tanuló két magyar diákot, az egri tanárképző főiskola hallgatóit, Elek Jolit és Kántor Jutkái is, velem együtt. • A műsort úgy 'állították össze, hogy kifejezze a Szovjetunió népeinek barátságát. Sok-sok nép él itt egyetértésben. 16 köztársaság, sok autonóm köztársaság. A színpadon Csuvasta képviselői, nemzeti viseletben. Ragyog a sok hímzés pirosa, csillog a lányok fején a kerek ezüstlapokból összeállított fejdísz. Bejönnek a köztársaságok, népek képviselői, üdvözli« Csuvasiát és megkezdődik a műsor. Fekete, kissé, vágott szemű csuvas, tatár gyerekek, kék szemű, szőke orosz, ukrán kislányok — az iskola diákjai — éneklik az orosz, észt. kirgiz népdalokat, táncolják az örmény, kazah népi táncokat. Egészséges, szép gyerekek, jó rájuk nézni, gyönyörködni a hajlékony, sudár lányokban, a kamoszo- san kedves fiúkban. Szól a zene. száll az ének, de mesz- sze is van már a háború, az éhezés, az anyák könnye, akik alig idősebb fiaikat, lányaikat kísérték a katona- vonatokhoz. Nem is jó erre gondolni, az emlék csak egy pillanatra rémlik tel, ha a szülőkre néz az ember, és főként a nagymamákra, akik eljöttek, hogy gyönyörfcödje\r SO. évforduló Egy anya Csebokszáriból... nek az unokákban. Vannak itt nagymamák, kendőben, kalapban, elragadtatással néznek a színpadra, fáradt szemük újra fiatalon csillog, Vége az ünnepségnek. Az egyik tanárnő odajön hozzánk, várjunk egy pillanatig, valaki beszélni szeretne velünk. Odavezet az egyik 'asztalhoz, öreg, kendős néni ül a lányával. Csak néz ránk, szólni nem tud, folyik a szeméből a könny. Elek Joli lehajol hozzá, a néni átöleli, csókolja. „A fia „Magyarországon halt meg” — súgja az ismerős tanárnő. — Hol? — kérdezzük zavartan, valami homályos bűntudattal. Az a nya azt mond - ja, Sátoralja déli részén. Talán Sátoraljaújhely? Reszkető kézzel húz elő a táskájából egy elsárgult papírt, a halotti értesítő másolatát. A-z írás rövid és szűkszavú: „Fia, Szkokov Mihail Nyiko- lajemcs, született Szumki faluban, 1922-ben, 1944. december 2-án meghalt. Sírja Sá- toralja város (Magyarország) déli részén van, az országút jobb oldalán, szentben egy magányos ház.” — Jöjjenek él hozzám —- hív meg bennünket a néni — még soha nem beszéltem magyarokkal. Milyen lehet Magyarország? Milyenek a magyarok? Szeretnék oda elmenni, legalább megnézni a sírját, megvan-e még, gondozza-e valaki? Néhány nap múlva meglátogatjuk. Csebokszári új negyedében lakik, az egyetemen túl. Sokáig megyünk trolibusszal. , Egyforma, modem házak, négyemeletesek. A házak úgy épültek, hogy egy-egy játszótért zárnak közre, van ahol már áll a hinta, a virágágyak szélén lócák. Az út merő jég, a hó megolvadt, aztán megfagyott, a gyerekek éktelen, csörömpöléssel húzgáljáik szánkójukat, a jeges havon. Csengetésünkre kisfiú nyit ajtót, mögötte megjelenik a nagymama, Marija Jakovleva. Azt se tudja, hová ültessen, rohan feltenni a teát, halat süt. Hogy örül nekünk! Kicsi, fürge asszony, 71 éves. Öt gyereket szült, - fiút, három lányt. A férje a háború alatt egy volgai hajón szolgált, megfázott, tüdőgyulladást kapott, 1943- ban meghalt. Egyedül nevelte fel a gyerekeket. Most az egyik lányával él. Két gyereke itt lakik Csebokszári - ban, egy lánya Közép-Ázsia ban. Nincs egyedül, gyakran jönnek a gyerekelv, az unokák, de Mását, elsőszülött fiát nem tudja elfelejtem. 19 éves korában, 1941-ben elment a háborúba, aztán már csak levelek jöttek tőle, Ukrajnából, Sámánjából, Magyarországról. Nem harcba» esett el, aknára lépett. „Maradt-e belőle valami, hogy összeroncsolódhatott” — sóhajt fel az anya. — „ Legalább a sírját láthatnám.” 28 év telt el azóta, Misa 56 éves leime, ha élne. Demos: már mindörökké fiatal marad, 22 éves, komoly arcú, fiatal katona, ahogy a fakuló, régi fénykép mutat - ja. Teste régóta porrá váll', része lett a magyar földnek és mi erről a földre: jöttünk ide. Ezért örül nekünk. Valam i közünk van a fiához, maga se tudná megmagyarázni miért, de érzi. Búcsúzáskor szeretettel megcsókol bennünket, mintha anyánk lenne, szelíden, sokáig néz utánunk a lépcső» állva, mintha gyerekeit ki - sérné ki messzi útra. De jő lenne, ha meglenne még az a magányos sír ott Sátoraljaújhely déli részén, az országút jobb oldalán, a ma* gúnyos házzal szemben. & jó lenne, ha ez a kicsi öregasszony eljuthatna oda egyszer, talán megkönnyebbülne egy kicsit a lelke. 2. Hering Margit 1972, december 1«., szombati
