Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-15 / 295. szám

Meddő közművelési forintok

A szenvtelen, tehát hangulatokkal nem befolyásolható pénzügyi elszámolás ismét bebizonyította Gyöngyösön,

hogy közművelődésben fára tlozni — kész ráfizetés. Fából vaskarika azt követelni a város művelődési házától, hogy nyereségesen működjék.

Vajon most olyan következtekést Kell levonnunk, hogy csukjuk be a boltot mindenütt, mert ez a népgazdaság pénzügyi érdeke? Hiszen ráíizetéiboW nem lehet megélni. Nagy hiba lenne. ha ilyen messzire szaladna el velünk a ló. De néhány megjegyzést talán mégsem árt fűzni a tényékhez, éppen a jobbítás igényével.

MEGBUKOTT A KÖNNYŰ MŰFAJ?

Mi keLl a népnek? Szokták feltenni a drámai feszültségű kérdést olyankor, ha színházról, moziról, j zenéről. egyszóval: kulturált szórakozásról, szórakoztatásról esik szó. Az emberek csak nevetni akarnak. Nem érdekli őket a komoly dolog. Így hangzik az elhamarkodott valasz, amivel olykor még vitázni sem szabad, de most néhány adatot csak felemlegetünk a gyöngyösi példák sorából.

Többek között azt, hogy a sokak által annyira kívánt magyamótaestre a rendező szerv több mint ötezer forintot fizetett rá. Miért nem csinált inkább beat-hang- versenyt, jegyezheti meg valaki hozzáértőn. Ezt is csináltak, és a ráfizetés a Nonstop-koncertnél elérte a megtetézett ezer forintot. Ha viszont egy operettet kínáltak volna...! Ezt is kínálták, adtak is, méghozzá két esetben és a ráfizetés több mint húszezer forint volt összesen.

Folytassuk? Ráfizettek a néptáncra, Straussra, tehát mindenre, ami a közhiedelem szerint kasszasiker szokott lenni. De hogy a valóságnak a legkisebb elemét se sértsük meg: két rendezvény eredményezett nyereséget. Az egyik a Neoton együttes előadása, amely két és fél ezret hozott, a másik Juventus—Sirius-koncert, ahol a nyereség a kétszáz forintot érte el.

A nyári szezon összesen 34 ezer forintot vitt el Gyöngyösön.

MÉGIS — A FIATALOK

Ha van közönség, akkor az a fiatalok köréből Kerül ki nagyobb számmal, ez a tény. Meglepődni lehet ezen a jelenségen, hitetlenkedni is szabad, de a helyzeten mindez semmit sem változtat.

Okát keresve a jelenségnek, könnyű a magyarázatot is megadni. A tizen- és huszonévesek unják a tv-t. Micsoda? Igen: unják, ha nem Angyal verekszik a képernyőn, ha nem valamelyik kedvenc táncdalénekesük erőlteti nyakizmait a bömbölő hangszerek erejével versenyezve. Még a foci is azok közé tartozik, amik oda tudják szögezni őket egy vagy két órára a készülék elé.

Ezeknek a fiataloknak viszont az operett nem izgalmas. Ahogy a magyar nóta hallatan sem rándul meg a válluk, csípőjük, de egyetlen arcizmuk sem Ezért is lehetett azt tapasztalni, hogy a jobb nevű két beat- együttes odacsalta őket a pódium elé.

Az a korosztály, amelyik még Lehár vagy Dankó Pista dallamain nőtt fel. tanult meg szomorkodni. sóhajtozni, avagy kurjongatni, viszont már nehezen adja fel otthoni összkomfortját. Kényelmesebb pizsamában, két pohár bor társaságában, papucsban szuggerálni a kékes fényben vibráló képernyőt, mint díszbe öltözötten (mivel ők így szokták meg), ott kenyelmetlenkedni annyi más ember társaságában, kéretlen megjegyzéseiket hallgatva, kitéve a tömeg zavaró megnyilatkozásainak magát: fegyelmezetten ülni a kemény széken. Közben felállni sem lehet, hogy elgémberedett tagjait megmozgassa.

Nem beszélve arról, hogy az otthoni tv-s/.ínház, -pódium még az előadás minosé- 1 gében is sokkal színvonalasabbat tud nyújtani, mint egy vidéki kisváros helybéli produkciója.

Ez a korosztály sem töri tehát magát a szórakoztató műsorokra sem. /

ÉS AZ ÉRTELMISÉG ÉS A VEZETŐK?

Fogasabb kérdés. De ha őszinték akarunk lenni, akkor a tényleges okokat most is fel tudjuk' tárni, ha nem is mindenben hízelgő azok az érdekeltekre nézve.

A vezetők, akikre annyira oda szokott figyelni egy kisváros lakossága, legtöbbször már fáradtabb annál, hogy estére beüljenek a nézőtér első sorába. Olykor még az estéjüket is valamiféle kötelező eszmecsere tölti ki, esetenként magasabb beosztásban levők társaságában. Diplomáciai eszközök ezek: városi és közügyek intézéséhez adnak kulcsot. Mértéktartóan, kulturáltan, szolidan csinálva isv Dáridókról senki sem tud sem Gyöngyösön, sem környékén. Nem is volt ez divat errefelé soha.

Az értelmiségiek? Orvosok, tanárok, mérnökök, köz- és mezőgazdászok: hogy a legáltalánosabb kategóriákat soroljuk — szokás mondani: hullafáradtan zuhannak be munka után az ajtón. őket ugyan sem Stra- uss-szal, sem Lehárral nem lehet kicsalogatni a négy fal közüt. Ha valaminek értelmét látják: aki teheti, rohan ki az erdőbe, a Sárhegyre közülük. Még Pestre járni sem „sikk”. Legfeljebb a Balaton, de sokkal inkább a külföldi utazás az igazi — többségüknél.

Ne mosolyogjunk gunyorosan : a mai értelmiség döntő része olyan mélyebb társadalmi régiókból emelkedett fel, amelyekben annak idején nem' volt módja világlátó vágyát kielégíteni. Most habzsolja ezeket az élményeket kezdetben, amíg

rá nem jön, hogy ,a Duna kanyar, a Bükk, vagy Göcsej is tartogat ámulni való szépségeket. Még a fáradság is keveseob » / ■ • i az élményeknél

ök tehát a v -uugatósak. Humán alapműveltségük miatt is. De idohiányuK miatt is. Nekik az elmenv a gondolati mélységgel is összefüggő produkció. Ilyen pedig kevés akad.

KAMARAESTEK

Szűkebb körű, meghittebb hangulatú, mélyebb tartalmú. úgynevezett kamaraestek vonzzák azokat, akiknek a larmásabb előadás inkább riasztó. Ilyenkor ugyan a teremben még száz néző, hallgató sem számolható össze, de ök a figyelmesebbek, a csendesebbek, az „itatóslelkúek”. Nem kiváltságosok kasztja az övék, csak mások, mint a Lehár- vagy beat-rajongók nagy többsége. Félreértés nélkül: nem vájtfülűek, nem előke- lősködők.

Talán éppen zaklatottabb, hajszoltabb világunk erőteljes ingerei miatt nő a számuk azoknak, akik a csendet, a csendesebb, elmélyültebb előadásokat, koncerteket, pódiumdarabokat kedvelik. Velük is törődik a művelődési központ Gyöngyösön, s mint a tények bizonyítják, egyre bővül a kör, a vonzáskörzet.

Jövedelmező ágazata talán ez a népművelésnek ? Rávágni a határozott igent, könnyelműség lenne.

MÉGSEM SÁRBA SZÓRT PÉNZ

Ki tudja, meddig lese ráfizetéses a közművelődés ellátása? Belátható ideig még bizonyosan az lesz. Abbahagyni mégsem lehet. Az emberek értelmi, érzelmi életének ápolása, szórakoztatása a kikapcsolódásra vágyóknak: közügy, társadalmi kötelezettség. Ehhez a pénzt elő kell teremteni. Máshonnan, egyelőre.

A változó élet megváltoztatja a körülményeinket. A tegnapi érdekesség mára már megkopott, hogy újabb dolgoknak adják át a helyüket. Ezt a folytonos változást kell bekalkulálniuk a művelődés szakembereinek is, ha nem akarják, hogy fölös erőfeszítéseik kárba, vesszenek.

G. Molnár Ferenc

Az egri

főiskolások

KodályJ

hangversenyéről

Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola női kórusa szerdán este ünnepi hangversenyt adott a főiskola dísztermében, Kodály Zoltán születésének 90. évfordulója alkalmából.

A műsor — lehetőségeihez képest — azt a Kodály Zoltánt mutatta be, aki teremtő géniuszával, a magyar népzenekincs megmentése közben modern, a , XX. századhoz illő magyarság-tudatot fogalmazott meg és ezzel együtt tette egyetemes értékké múltunk népzenei hagyományait. Kelemen Tibor főiskolai adjunktus ünnepi megemlékezése, hacsak vázlatosan is, utalt Kodály életművének legfontosabb értékeire, a zeneszerző életének sarkalatos pontjait kutatva hívta fel a figyelmet működésének, zenei és emberi nagyságának tanulmányozására. Kodályt fogalmazta meg Illyés Gyula is abban a versben, amelyet Szüle Rita adott elő.

A műsort az 1962-ben keletkezett és az éneklő ifjúsághoz szóló kompozíció vezette be. Itt inkább a nevelő Kodály szólal meg, aki mindig kapcsolatban akart maradni az éneklő ifjúsággal. A Hajnövesztő művészi hangfestése, az Egyedem-be- gyedem játékossága, a Túrót eszik a cigány pajkos vidámsága után azt a Kodályt kaptuk, aki stílusta- nulmányaiban, elmúlt korok lelkivilágának megvallatásá- ért is komponál. A középkori gregorián dallamvilágot megidéző, az isten-anyai méltóságot áhitattal megval- ló fohászkodást, az Ave Máriát nem véletlenül tűzik műsorra a kórusok.

A Volly István gyűjtését feldolgozó Angyalok és pásztorok módot adtak arra, hogy a díszterem erkélyét felhasználhassák a kettéosztott kar hatásos megszólaltatásához. A Fancy, a Katalinka, a Vejnemöjnen muzsikál cimű művek mellett kétségkívül a legnagyobb élményt a Hegyi éjszakák első darabja jelentette. A mű 1923-ban keletkezett és mondanivalója a Psalmusra utal, a nagy-nagy magyar zsoltárra. \ A szövegtelenség egy kórusműnél mindig — mint itt is — bizonyos érzelmi bizonytalanságot ébreszt a hallgatóban, főként ha azt a szerző a mű elején alkalmazza. A középső részen aztán feltörnek a kavargó drámai indulatok, mint valami reveláció. Nagy pillanatai voltak itt a hangversenynek.

Tar Lärme együttese országosan is számon tartott, kitűnő, fegyelmezett énekkar. Aranykoszorú-diplomás női együttes ez, méltó a főiskolai oktatás rangjához. Csak azt sajnáljuk, hogy nyilvános szerepléseiket nem szorgalmazzák jobban, sem Egerben, sem a megyében.

A hangversenyen Hencz Irén néhány népdalfeldolgozást adott elő Ary Tibor zongorakísérete mellett ZX Mag Stefánia zongorán az Allegro giocosót és a Székely nótát szólaltatta meg. Hencz Irén a líra bensősé- gességével, Mag Stefánia dinamikus játékával hatott

A műsor zárószámánál a zongorakiséretet Korepta Katalin látta eL

Külön kell szólnunk arról hogy hosszú évek után ismét hangversenyt rendeztek a Líceum dísztermében. Akusztikailag még nincs minden rendben, de a terem, Franz Sigrist monumentális freskójával, a kitűnő megvilágításban önmaga is ünnepi élményt jelentett.

(farkas)

(Foto: Tóth Gizella.)

C, mm

1912. december 15,. péntek

31.

!

Vízben fekszem. Kaprázó szemem elölt víz fut, jéghideg, szennyes víz. Ez a halál?

Tagolatlan ordítást hallok. Az öreg Bibok. Futni akar. Fröcsköl a lépése nyomán. Épp akkor nyitja meg az ajtót, amikor megpróbálok .föltapászkodni. A beömlő víz mindkettőnket leüt a lábunkról.

Az udvar helyén, a völgy helyén egybefüggő, mozgó szürkeség. Térdig vízben állok fel, s még mindig nem jut el az agyamig, hogy ez. ..

Rettenetes, jajgató álla: üvöltés. Bele kell rázkódni.

Az öreg megint kifele rohan, akkor éri a házat a következő lökés, hogy belenyögnek a falak, s a tornác előtt összeroskad az < óriási tüzelőmaglya. Az öreg -'.esik a tornácon, kiabálása borék ,isua iúi. Ahogy i rávetem magam. az i ágyékomat úgy éri a jeghi- | deg víz, mintha bárddal mel- * szenének belé. Alig érem el

Bibokot, tépi magát a kezemből: — Az átlátok!

Harsog körülöttünk minden, én ezt nem képzelhettem, hogy ilyen zaj lehet, süvítés, sziszegés, igen, az állatok is, rémületes hangokat adnak, az istálló valamivel lejjebb van, ott már ■torkig érhet, de nem lehet odamenni, rohan a víz mindenfelé, már derékon felül ér nekem is, most ébred az életösztönöm: — A padlásra! Hallja? A padlásra!

A kamrában, ahogy nyitom az ajtót, a vízzel együtt ismét elesek, minden csuromvizes rajtam, de el tudom kapni a fakorlátot, s végre kivergődök, Bibok bácsival együtt. Felkecmer- günk, lihegve roskadok le a kukoricára, érzem por- és egérszagát.

Künnről mindem, a víz süketítő bömbölését i túljajgatják a jászolhoz an- colt állatok, nem-em ;. , fájdalom- és félelemkónis. Mellettem csapzott szürke fejet öklei közt gyúrva zokog az öregember.

Mielőtt elh'tózhatnék önmagunktól. akik talán megmenthettük volna a jószágot, olyan ütést kap a ház, hogy meginog bele, oldalt, a tetőnél, egy reccsenő gerenda mellett törik a cserép, s megjelennek előttem a jégtáblák a folyamban, ahogy egymásra torlódtak, igen ezek most jönnek, úsznak az árral, mint a torpedó, vágódnak abba, ami előttük áll.

— A jég! — ordítom az öreg fülébe.

Kábán emeli a fejét, ekkor megint kapunk egyet, ismét ropogva hullanak le a cserepek, a résen besüvít az árvíz hangja, mint a szélvihar. s csikorgó hangok hallatszanak.

— A kéményhez! — rántom föl a vénembert.

Oda vonszolódunk. Ha a ház nem is. tán ez kitart.

Tudatéra -br • -.nnal hog- nagyon fázom.

— Nem tudunk tüzet csinálni'! — Tűz kellene, hogy megszáiítkozzunk, jelnek se

rossz. Lám, fog már az agyam. Az öreg szeme most kezd tisztulni, furcsák könnybe ázott pillái.

A gyufám elázott, nyilván az övé is. Honnan lehetne szerezni?

Lepillantok a padlást él járón: jó- fele-magasságig áll benn a víz, felszínén mindenféle kamraszemét, hagyma, krumpli, üvegek, ide- oda utazik, itt már nem lehet lemenni, csak úszni, lehetne.

— L érnék — mondja az öreg, de megtorpan a látványtól. Mégis lehajol, kihalászik valamit.

— Mi az, petróleum?

— Pájinka.

Állunk egymás mellett, s most ébredünk rá, mi is történt köztünk. Hogy kije- mije vagyunk egymásnak. De ez már nem számít.

— No, igyon — mondom neki. Az övé, meg idősebb is:

Iszik, aztán átadja a palackot. Meghúzom, tetőtől talpig megráz, de jó tüzes, égeti a torkomat meg a gyomromat.

— Le kéne vetni a göncöt — mondom.

— Híjába, minden elázott — feleli.

— Nem. Én sok mindent f elhordtám.

Gyorsan sötétedik. Mialatt ide od !>■• -kálunk a padláson testemben ráz

a hid- Találunk ruhaneműt.1 öltözködünk. Ahogy meglátom szijas, vén testét, elfordulok.

Még nem is végeztünk, megérkezik az újabb árhullám, s vele a jégtáblák, kettő egymás után, a cserepek ismét ropognak, az egyik gerenda ívben meghajlik, s olyan csat tanússal törik él, mintha ágyú szólna. Elvetem magam a kéménynél, az öreg a sarokban köt ki — de még bírja a ház. Meddig?

— Valamit kéne csinálni!

■— kiabálom.

Fekszik az oromfalnál, de

nem válaszol, nem mozduL Odarohanok. A feje félre- fittyenve, de lélegzik.

— Mi baja?

Nem tud szólni, ■ teáéi alig tudja emelni, nincs ereje. Megüthette magát, tán csontja is törött. Ahogy próbálom felölelni, töredezetten jajgat, s egy kiis vér jöa ki a szája szélén.

Állok egy percig tehetetlenül. Aztán meglátom a kettétörött gerendát S ugrok az ötletem után.

Le kell szórni a tetőről a cserepet, kitömi a léceket, a gerendát kitaszítani. Ha sikerül, olyan lesz, mint a hidak lábánál a sarkantyú, féb-etereli a nagyja jégtáblákat.

De az öreg... nyöszörögni tud csupán.

Pálinkát adok neki. Szesz, még fertőtlenít is.

Töltök a szájába, kínlódva nyeli.

Én is erősítem magam egy korttyal, mielőtt nekivágok a melónak.

(Folytatjuk,}