Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-09 / 264. szám
9 furfangos özvegy - zenével Goldoni komédiája az egri színházban kifejező, pantomimikus moz Í4AxiJrtifiüud<, íefeuÜIC Ma estére premiert hirdet az egri Gárdonyi Géza Színház. Ez alkalommal Goldoni híres komédiája, A furfangos özvegy kerül bemutatásra — mégpedig zenével. A premier alkalmából bemutatjuk olvasóinknak az írót: Carlo Goldoni, az itáliai színház nagy reformátora, 1707. február 25-én született Modenában. Már nagyapja is nagy kedvelője volt a színháznak és édesapja ugyancsak a színház szerete- lere nevelte. Gondtalan, vidám gyermekkora volt, már akkor játszott bábszínházát és 9 éves, amikor megírta első színdarabját. Az akkori Velence gyakorta volt nagyszabású Karneválok színhelye, amely nem kis mértékben hatással volt a fiatal Goldonira. Serdülő korában Kiminibe, a dominikánus szerzetesek iskolájába került, de ott megismerkedve a vendégszereplő velencei színészekkel, megszökött a színtársulattal, otthagyva az iskolát, a tanulmányokat Mint 24 éves fiatalember, ügyvédi oklevelet szerzett, de csakhamar törvényszéki okiratok helyett színdarabokat kezdett írni. Életműve közel 200 színmű, közte 125 vígjáték. Carlo Goldoni darabjait koráról írta, a XVIII. század Velencéjének embereiről. A hanyatló Velencében azonban egészséges, romlatlan népről beszélni, a henye arisztokráciával dolgos embert állítani szembe, a pompás Szent Márk tér helyett a polgár- házakkal köróüzárt kis tereket részesíteni előnyben, minduntalan a mellékutcákra térni el, s nem felülről, palotaerkélyről nézni le a tömegekre, hanem közéve- gyülni — mindez bűn volt Goldoni okos, arisztokrata ellenfelei előtt. Ezért a szerzőt kivetette magából a város. Itália legnagyobb vígjátékirója önként hagyta el Velencét, amikor a maradi- ság kerekedett felül az ő polgári irányán. Párizsba ment. ahol Európa szive dobogott. Itt is halt meg, 1793. január 8-án. A komédia rendezője — Orosz György .Tászai-díjas — így nyilatkozott: — Rendkívül szeretem az olasz kultúrát, művészetet, Virág Ilona és Komáromy Éva b komédia egyik jelenetében. hisz minden rendezőnek vannak kedvenc területei a drámairodalomban, nekem az olasz és francia vígjátékok a legkedvesebbek, ezeket rendezem legszívesebben. Itália kék ege alatt évszázadok során kialakult a sajátos stílusú, szellemes-játékos vígjátékforma, Gyökere a régi vásári színjáték, rögtönzött, fantáziadús színészi alakításokra, a gásra épülő, commedia deli’ arte. Goldoni komédiája a!" kai más arra, hogy szabadabb, vérbő komédiázással megújítsa a kissé elnehezedett/ merevvé vált, naturalista elemeket hordozó vígjátékjátszásunkat. Sőt, egész játékstílusunkat. Azt is mondhatnám, hogy Goldoni komédiája a játékosságot, a színjátszásnak ezt a legősibb elemét helyezi vissza jogaiba, s ezzel megadja a színésznek a legfontosabbat, a játék örömét. A zenés változattal egyben azt a célt is szolgálni kívánjuk, hogy a zenés műfajban nemes irodalmi értékű szövegkönyvekre épülő darabbal szórakoztassuk nézőinket. Bízom benne, hogy ez teljes mértékben sikerül Egerben is. Szereplők: Komáromy Éva, Várhegyi Márta, Virág Ilona, Rózsa Sándor, Ábrahám István, Hegedűs László, Pá- kozdy János, Csapó János és Varga Gyula A KISZ egri járási bizottságának kezdeményezésére, a közelgő Petőfi-évfor- duló tiszteletére, emlékestet tartanak a járásban dolgozó ifjúsági szervezetek. A hosszú téli esték unalmát szeretnék elűzni ezekkel a falusi rendezvényekkel, amelyeken a megemlékezés mellett „Mit tudsz Petőfiről?" címmel vetélkedőket tartanak és irodalmi ösz- szeállításokkal teszik még élvezetesebbé a programot. Az alapszervezetek ezeket a rendezvényeket úgy tervezik megtartani, hogy ezek az egész falu lakosságához Hatvanból A városban és a hozzátartozó községekben az elkészített tervek alapján folynak a vöröskereszt-szervezetek vezetőségválasztó taggyűlései. Egyúttal értékelik az eddig elvégzett munkát, s elkészülnek a tervek a jövő esztendőre is. Juhász Gábor, a városi Vöröskereszt-szervezet titkára elmondta, hogy igen eredményes volt a Cukor- és Konzervgyárban tartott véradónap, ahol kétszáz véradó tóob mint 60 liter vért adott a hatvani kórház részére. Egyébként a jövő évi véradási terv az idei tapasztalatok alapján szintén elkészült: összesen 1200 liter vérre számítanak az eddigi szervezések figyelembevételével 1973-ban. Szűcs Ferenc Gyöngyösről Gazdag programot ígér a szóljanak, ne esafc a fiatalokhoz. Az előkészítésben, a programok összeállításában számítunk a falun tanító pedagógusainkra, az üzemekbe, iskolákba eljáró fiatalokra egyaránt. November 15-től december közepréig tartandó falusi Petőfi-emlékesteket a körzeti bemutatók követik, Bélapátfalván, Pétervásárán, Sírokban és Makiáron rendeztek körzeti bemutatókat, ahol 10—12 KlSZ-alapszer- vezet 5—5 fős csapattal — az alapszervezeti rendezvények legjobbjaival — vesznek részt i (ács) Heves megyei műszaki hónap Gyöngyösön is. Az eseménysorozat az Izzó lakótelepén létesített klub ünnepélyes avatásával kezdődik, a további program pedig műszaki könyvbemutató és újítási ankét szervezése lesz. A városnak és környékének ipari fejlődése megkívánja, hogy az ott lakók minél jobban megismerjék az üzemeket, vállalatokat. Az úgynevezett „Nyitott kapu” megrendezésével az érdeklődők megtekinthetik november 13- án a Vas- és Fémipari Vállalat üzemrészeit, november 23-ón pedig az Izzó Gyöngyösi gyárának dióda-, tranzisztor- és gépgyártó üzemegységeit. Csefán József Párádról Műszaki konferencián értékelték a Parádi Üveggyár háromnegyedévi gazdasági eredményeit. Az eddig eltelt 9 hónap igen sok sikert hozott a gyárban: az éves tervfeladatot közel 90 százalékra teljesítették. A termelés- emelkedés 67 százaléka adódott a termelékenység növekedéséből. Az exp>ort a tavalyihoz kép>est 24 százalékkal lett nagyobb, ami nagyban növeli a nyereséget. Tovább javult a létszámgazdálkodás; a sikerek egyik biztosítéka többek között, hogy a gyár dolgozóinak 65 százaléka törzsgárdatag. Gembiczki Bél» Mátraballáról önként vállalt pénzügyi hozzájárulással és jelentős társadalmi munkával szépítik a község lakói falujukat Az 1972-es programban igen fontos szerepet kapott a járdaépítés befejezése, valamint az elavult községi tanácsi épület felújítása. Az Április 4-e utcában például a lakosok több mint 15 ezer forintos hozzájárulással és csaknem annyi társadalmi munkával járultak hozzá a vízlevezető árok, és járda építéséhez. A községi tanács épületének felújítása a költségvetés szerint közel félmillió forintba kérül, de itt is igen sok társadalmi munkára számítanak. Az új épületben egyébként helyet kap a körzeti orvosi rendelő is. Molnár Gábor Aldebrőről Aldebrő és Tófalu határában a két község összefogásával új iskolát építenek. A gyermekek jelenleg részben osztott kisiskolákban, elavult épületekben tanulnak, s a községek vezetőinek már légi törekvése az új oktatási intézmény felépítése. Mivel a két falu az állandó terjeszkedés következtében már csaknem összeépült, úgy döntöttek, hogy az azokat ösz- szekötő műút mentén építik az új, korszerű iskolát. A több mint hárommillió forintos beruházásnoz hz állami támogatás nem bizonyult elegendőnek, ezért a két község lakosságának összefogására is szükség volt A tófalui Béke Tsz 50 ezer forintot ajánlott fel, de ezenkívül társadalmi segítségképpen fuvarozást is vállalt. Aldebrő lakossága az épület környékének parkosítását, tereprendezését végezte el s odaszállították a bekötő út alapozásához szükséges anyagokat. Az építkezés egyébként jó ütemben halad; már megkezdték a külső vakolásokat, az ajtók és ablakok felszerelését. A tervek szerint az új iskolában a jövő év elején kezdődik meg az oktatás. Császár István Petőfi-emlékestek ) az egri járásban... Szaliv Ádilov tanítványai Taskent új áruházai zsúfoltak áruval. A cipődivatban néhány év lemaradás lehet, persze, a mi ízlésünkhöz képest, de a ruhafélék, a konfekciók, a selymek, szövetek vetekednek bármely nyugati üzlet színeivel és árugazdagságával. Csak persze lényegesen olcsóbbak! És csodálatosak a színek. Az iparművészeti múzeumot járva, a gyakran felhős éghez, a szolid színekhez szokott európai ember szájtátva fi gyeli a szőnyegek, szövetek, ruhák, köntösök, ingek, tejvédők és fejfedők szemkápráztató szinergiáját. Hiába, az emírek ideje! A szamaridáké! Az volt a híres idő! Aztán megnézi az atlaszanyagot mondjuk a szamar- kandi áruházban, a női se- lyemmintákat a taskentlben és nyugodtan kitáthatja a száját újfent: a modern üz- bég ipar szinte „kézműves- ségi” igénnyel és fokon menti át és mentette át a minták pompázatosságát, a Kelet kialakult színharmóniáját a gyári termékekre is. Ha az ember végigmegy az utcán, ahol olyan kemény az QJtiwwM 1972. november 9., csütörtök árnyék, mintha késpengével húzták volna meg a fény és az árnyék választóvonalát, a ruházkodásban is villog a Kelet minden színe. A kék harmonizál a zölddel és a fehérrel az ezeréves mecseteken, a hófehér arabeszkek cifrái kápráztatják a mélykék eget is a modern házakon, s köztük fekete, piros, kék, harsogó zöld, arany és narancssárga színek játszanak bújósdit az azúrral és az opállllával. így építkezni, Így gyártani, csak hozzáértő és „hazai’’ erőből lehet, így és ennyit adni a lakosságnak csak fejlett Ipari bázis alapján lehet. A szépség fogalma mögött mindig ott van az anyagi valóság. Manapság a *zép tájék is emberi beavatkozást, védelmet jelent, • az öltözködés, a lakás hogyne példázná azt, hogy mögötte fejlett és fejlődő iparnak kell lenni». — Üzbegisztánban, ahol az egzotikus keleti fényűzési cikkek előállításának évezredes hagyományai vannak, az októberi forradalomig egyetlen olyan Ipari vállalat sem volt, amely a nép számára gyártott volna árucikket... — móri fel a jelen változásait Fahmutdin Modzsajev, az Uzbég Szovjet Szocialista Köztársaság könnyűipari minisztere ■. Ma, az egész Szovjetuniót átfogó terv alapján létrehozott üzbég könnyűiparhoz 63 korszerűen felszerelt kombinát és gyár tartozik és a kilencedik, a jelenlegi ötéves terv idején további tizenöt Szadikov, az Üzbég Tudományos Akadémia elnöke szerint a könnyűipar hallatlan arányú fejlődésében, de az egész üzbég gazdaság dinamikájában felbecsülhetetlen szerepük van az üzbég tudósoknak. — Az elementáris analfabetizmustól a kibernetikáig nehéz utat tettünk meg — jegyzi meg és három nagy kérdéskomplexumban jelöli meg a tudományos élet feladatait. A gyapottermesztés szerepel természetszerűleg az Akadémia elnöke szerint is az első helyen, de rögtön hozzáteszi: — Köztársaságunk nemcsak a fehér arany, hanem a valódinak is az országa. A kutatások és az általános geológiai előrejelzések alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy igen gazdag réz-, cink-, wolframlelőhe- lyekkel rendelkezünk... A harmadik feladat a kék A még élő ősi mesterség képviselői: a piaci árus, a kovács könnyűipari vállalat jön létre Üzbegisztánban. A miniszter ezután jogos büszkeséggel állapítja meg, hogy a Szovjetunión belül ma az első helyek egyikén áll a köztársaság selyem- és pamutszövetek, valamint a bőrcipők gyártásában. Abid Miniszter, tudós, vízmérnök, egyiptomi agronómus — de a tudomány és a tapasztalat mégis a mindennapi munka gyakorlatában válik eleven valósággá. Amikor a szovjet hatalom létrejött Üzbegisztánban, szó szerint meg lehetett számolni üt a munkások számát. Ma több mint két és fél millió munkás dolgozik az üzemekben, jobbára olyanok, mint Mahkam Ernazarov, a taskenti Tas- texilmas gyár munkása. Mit mond magáról és társairól: — A gyár, ahol én már bizony évtizedek óta dolgozom, nemzetiségösszetétel szempontjából alighanem a legszemléletesebb. Amikor a gyárba kerültem, Rosztszel- más volt még a neve. A háború alatt ugyanis a roszlo- vi mezőgazdasági gépgyár ide települt munkásaival, mérnökeivel együtt. Aknákat készítettünk, a háború után aranyhoz, a földgázhoz kötődik Abid Szadikov szerint. A földgáz nemcsak az Ural, Kirgizia, Kazahsztán nagyüzemeibe jut el, de például mint értékes vegyipari anyag Navoi város vegyipari üzemében, az oly keresett nitron műszőrmévé „alakul" át. és a rézműves BuharábóL (A fotók a szerző felvételei) pedig textilipari gépeket. Aztán a rosztoviak egy része ugye visszatelepült, de sokan voltak, akik végleg itt maradtak. Nagyon sokat tanultunk tőlük. Meg a Szovjetország más részeiből jött szakemberektől is. En lakatos és esztergályos lettem, s a brigádban együtt dolgozom a két orosszal, Szergej Ladoskinnal és Va- lentyin Ivanowal, aztán a ’ koreai Tyimofej Munnal... Es mindnyájunkat a híres üzbég kovács. Szaliv Adilov tanított a szakmára. Ügy bizony ,.. — t. . de ma sem állt meg ám az élet, ami a tanulást illeti. Több száz munkásunk szerzett már közép- és felsőfokú képesítést, közülük né- hanyan vezető beosztást kaptak a termelésben, mások, s nem kell ezen csodálkozni, nem akarnak megválni választott szakmájuktól... Mondok egy példát is. Itt van Dzsuvbaj Rahma- tullajev szerelő-lakatos, aki tavaly szerzett mérnöki oklevelet. Rögtön képzettségének megfelelő beosztást ajánlottak fel, de ő inkább megvárja előbb tízéves jubileumát annak, hogy munkás lett. Mért, hogy paraszt volt ő is azelőtt és mint rakodó- munkás, véletlenül került a gyárba... És csak 1964-ben iratkozott be a főiskolára... — így vall egy kicsit az egész üzbég munkásosztályról Mahkam Ernazarov... A jó imént azt írtam, hogy névtelen hősök építették Szamarkand, Taskent, Bubára ősi mecsetjeit és azok, névtelenek a ma építői is. Be hát hogyan lehetne névtelennek tartani Mahkan* Ernazaravot, vagy » gyár*» alakító és alapító Szalih Adi^t lov híres üzbég kovácsot? Sehogyan sem. Egy ki!* túlzással: Ulugbek a csodálatos Gur-i emirt, a kékku- polájú, azsúrmetszéeű, már- ványrécsú síremléket építette fel, Szalih Adilov és társai meg a Tastextilmast. És mit érnénk a műit minden szépségével a jelen nélkül? Igene Allah nagy! Be az ember nála is hatalmasabb. Erről akartam szóink És Uzbegisz tanról, Üzbegisztán ürügyén! Mert a csodás Keleten jártam és nem csodákkal, hanem ar emberrel találkoztam. Ve-’ alejkum eez-szelám! Gyurkó Géza (Véfti
