Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-01 / 258. szám

V R/iUi(í KOSSUTH 8.18 Vivaldi-müvek 9.00 Illyés: Petőfi. 17. folyt, 9.2ü Könnyűzene 10.05 Nyitnikék 10.40 Romantikus zene 11.30 A Szabó család 12.20 Ki nyer ma? 19.35 Tánczene 13.20 Népi zene 13.50 Válaszolunk hallgatóinknak 11.05 Kamarazene 11.24 Kantáta 14.50 Közv. labdarúgó-mérkőzések­ről (11. félidő) 15.20 liarsan a kürtszó 16.05 Közgazdaság 10.15 Beethoven: G-dúr szonáta 10.23 Bartók nyomában, III. 17.20 Kárpáti rapszódia, III. 18.19 Riport 18 34 Trombitavirtuózok 19.30 Illyés Gyula művészete, V. 19.50 Hangverseny 20.20 Kritikusok fóruma 2J.03 Nóták 21.29 Érzékenység 22.20 Kodály rádióelőadásai, n. 23.10 Könnyűzene 0.10 Kórusmüvek PETŐFI 8.05 Nótacsokor 9.03 Kiváncsiak klubja 11,55 Néhány perc tudomány 12.90 Zenekari muzsika 13.03 Házunk tája 13.23 Operarészletek 13.30 Közv. labdarúgó-mérkőzések­ről (l. félidő) 14.40 Klubrádió 17.00 ötórai tea 71.54 Orvosi tanácsok 18.20 Közv. az FTC—-Tatabánya labdarúgó-mérkőzésről 18.45 Bartók: Táncszvit 19.05 Sanzonok 19.35 Gyártsuk-e azt, ami nem gazdaságos? 20.23 Kis magyar néprajz 20.33 Irodalmi est közv. a 700 éves Özdról 21.23 Guillotine, térzenével. Zenés játék 22.47 Toronyzen# 23.15 Operarészletek MAGYAR 9.00 ITV 9.35 Della 10.05 Dreiser: A kőbirodalom. Tv-film változat il. 15 Telizsák 15.00 Eizenstein: A Patyomkin páncélos (ITV, filmesztétika) 16.05 Előkészítő a felsőfokú vizs­gákra 16.50 Hírek 16.50 Közv. az FTC—Tatabánya labdarúgó-mérkőzésről 18.50 Tv-mintabolt 19.10 Esti meso 19.30 Tv-hiradó 20.00 Antonio Gades és együttese Budapesten 20.35 Illyés Gyula szerzői estje 22.05 Tv-híradó [fttazi] EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4 órakor: A fekete farka.* Szinkronizált csehszlovák bűnügyi film. Fél 6 és este 8 órakor Tombol a Hóid Színes, szinkronizált angol film EGRI BRÓDY (Telefon: 14-07) Fél 4. fél 6 és fél 8 órakor A lovakat lelövik, ügye? Színes, amerikai film. Főszereplő: Jane Fonda. GYÖNGYÖST SZABADSÁG Délután fél 4 órakor A Szent Péter hadművelet Háromnegyed 6 és este 8 órakor Az oroszlán télen HATVANT VÖRÖS CSILLAG Lépj olajra! HATVANI KOSSUTH A halál erődje Egerben, délután " órakor: A lAMPÄS. punri- n: 19 órától csütörtök reg- ■ i , uráig, a Bjcsy-Zsilinszky :ai rendelőben (Telefon: 11-10.) H ndelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától csütörtök re (gél 7 óráig, a Jókai utca 41. jgMm aUtti rendelőben (Telefon: 0-27.) ,r . • . 'r:ok, epizódok NDK-földrol... (5.) n pilínftzi rftzsalsgasäaii \éiián> észrevétel J az első Gardouyi-fílinről szóló cikkre Nagy örömmel olvastam végig Sugár István £igyelmet érdemlő cikksorozatát az első Gárdonyi-filmről és Damó Oszkárról. Magam közel negyedszázada foglal­kozom a magyar filmművé­szettel, s nagyon sok érde­kes és értékes adatra akad­tam a cikkben. De van né­hány olyan közlés, a-mely el­lentétben áll az eddigi ku­tatásokkal. A cikksorozat első részé­ben a szerző azt állítja, hogy Damó Oszkár a fran­cia Eclair filmgyár segítsé­gével készítette el Ali ró­zsás kertje című filmjét. Az igazság az, hogy Colussi Bé­la filmvállalkozó a 10-es évek elején megalapította a francia Gaumont filmgyár budapesti fiókját és majd a szintén francia Belair film- kölcsönzőjének vezetését vet­te át. De sem az egyik, sem a másik francia cégnek nem volt köze a Gárdonyi-film forgatásához. A filmet — és a másik két Gárdonyi-fil­met is — a Damó Oszkár által alapított Zsanér Film- vállalat készítette, amely 1913- ban alakult és budapes­ti irodája a mai Népköztár­saság útja 1. szám alatt volt. Ali rózsás kertje for­galmazását valóban a Klein Sándor-féle kölcsönző válla­lat végezte. A film szereplői közül a cikkből kimaradt Nickyné Ilona és Bátori Bé­la neve. Kár, hogy a szerző kutatása nem derített fényt arra, hol és mikor került bemutatásra az első Gárdo­nyi-film. Bizonyára csak 1914- ben. Sajnálatos, hogy a film méltatásáról nem ma­radt fenn cikk. A cikksoro­zat szerint Damó három Gö­re Gábor-filmet készített, a filmtörténet azonban csak két ilyen filmet tart nyil­ván. Az első 1913-ban ké­szült, s a budapesti Mozgó­kép Otthon mutatta be 1914. április 6-án. A teljesség ked­véért megemlítem, hogy a felsorolt filmeken kívül Da­mó Oszkár még kettőt for­gatott. A Pax vobiscum cí­múvésznö tolmácsolta. A Jelen­levők több kérdést tettek fel a költőnek. A beszélgetést követő­en Baranyi-konyveket sorsoltak ki a részvevők között, mint a belyi ÁFÉSZ és a Kossuth Tsz ajándékát, s ezeket a könyveket az író dedikálta. A találkozó nagy élményt jelentett a Ka- rácsondiaknak. Dán Gyula, Karácsond Lakásszövetkezeti klub Gyöngyösön A gyöngyösi 3-as számú Lakásszövetkezel követendő kezdeményezése az ifjúsági klub megalakítása, ahol az úttörők és KISZ-korosztályú fiatalok találkozhatnak. Ter­mészetesen szívesen látják az új lakótelepen élő többi fiatalt is. A klub heti két al­kalommal úttörők, két alka­lommal KISZ-fiatalok ren­delkezésére áll. Egy szárító- helyiségből alakították ki, társadalmi munkával helyre­hozták, a szerény bútorza­tot a lakásszövetkezet veze­tősége adta. A klub vezető­sége segítséget kért a városi könyvtártól ahhoz, hogy megfelelő kulturális étet alakuljon ki. Sor kerül egy klubkönyvtár létesítésére is, amely anyagát időszakon­ként cserélik. Segítséget nyújt a könyvtár néhány iro­dalmi, művészeti társada­lompolitikai előadás megtar­tásához is. Dicséretet érde­mel a 3-as számú lakásszö­vetkezet a jó kezdeménye­zésért Baranyi Imre Gyöngyös Beszélgetés a Nők Lapja szerkesztőivel A füzesabonyi Járási könyvtár, az ÁFÉSZ nőbizottságával kar­öltve, találkozót szervezett a já­rási művelődési központban Sze­mes Piroskával és Simon Jolán­nal, a Nők Lapja munkatársai­val. Hasonló találkozóra került sor Feldebrőn is. Az úttörők vi­rágokkal köszöntötték a két új- ságírónöt. Szemes Piroska a ku­bai asszonyok életéről tartott be­számolót az asszonyoknak, Si­mon Jolán a szerkesztőség mun­kájáról tájékoztatta őket. A iel- debrői és füzesabonyi asszonyok •sok érdekes javaslatot teltek a lap munkájához. Viszonzásul be­számoltak: a. vendégeknek éLetük- : ről, társadalmi munkájukról, közéleti tevékenységükről. váradi Anna HA VALAKI DREZDÁBA téved, s alaposan meg akar ismerkedni a várossal, Otto Geistnél jobb kalauzt nem tudok neki ajánlani. Nem­csak fürge, fáradhatatlan, idős kora ellenére, hanem tudása, tájékozottsága is szer­teágazó. A Zwinger nagy mestereinek művei között ép­pen olyan otthonosan mo­zog, mint amikor a régi, ro­mos épületek rendeltetése, sorsa felől faggatom. Pontos adatai vannak a helyi állat- kert állományáról, szomorúan konstatálja az Elba vizének szennyezettségét, s a műsza­ki egyetem udvarán lehaj­tott fejjel neveket idéz, azok neveit, akiknek életét itt ol­tották ki a náci uralom ide­jén. Az 1719-ben alapított ope­raház előtt meg is szégyenít. Mert visszakérdez. Hogy Bu­dapesten hol áll ugyanilyen homokkőből emelt épület? S az első pillanatban bizony nem jut eszembe a mi Par­lamentünk. Pedig a 65 éves, ősz, hát­rafésült hajú férfi nem az idegenvezetői pályára ké­szült. Szabóságot tanult, majd pedig hivatásos pártmunkás­ként élt nyugdíjazásáig. Szervezte a Nemzeti Frontot, osztályvezető, később titkár volt a körzeti pártbizottsá­gon. — Mi késztette arra, hogy velünk, külföldiekkel bajlód­jon? Naphosszat törje ma­gúi? — Azt hiszem, ezzel is ügyünket szolgálom. Azt a célt, hogy mind több embert győzzünk meg szándékaink őszinteségéről, a német nép hovatartozásáról. Drezda már nem a régi. Sem köveiben, sem polgáraiban. Drezda ar­ra az útra lépett, amely a szocializmushoz, a békesség­ben élő Európához vezet. De ezt fel kell mutatni... OTTO GEIST MÖGÖTT nehéz évek vannak. Hasonló­an mindazokhoz, akik az egy­kori kommunista pártban szerepet vállaltak, akik va­lamit is tettek a német nép ügyéért, a német munkás jol>bl étéért. — Negyven évvel ezelőtt Freibergben álltam különbí­róság előtt! A pártsajtót ter­jesztettem. a szerkesztők ne­veit akarták megtudni tő­lem. Hallgattam. Mégis el­ítéltek. Minden tanú men­tett, egy vallott ellenem. Elegendő volt a börtönhöz. Persze, nem adtam fel az­után sem. Pomenben dolgoz­tam, s arra tettem fel az éle­temet, hogy a hozzám hason­ló, fogházból szabadult kom­munisták útját egyengessem. Nehéz volt, mert figyeltek. De megúsztam újabb lebu­kás nélkül. Aztán jött a há­ború. Büntetőszázad. Majd jöttek a szovjet csapatok. Később már könnyen ment minden. Illetve könnyebben! Mert azóta sem rózsás a né­met pártfunkcionárius élete. A mi munkásaink nagyon kritikusak. Nem engedik a porhintést. Éppen ezért ala­posan készülnünk kell a ve­lük való találkozásra. Én so­ha nem bocsátkoztam vitába, nem mentem gyűlésre úgy, hogy ne tudtam volna ponto­san, mit akarok. Ez nagyon fontos. ÜLDÖGÉLVÉN A PILL- MTZ-KASTÉLY rózsaluga­sában, ez a derűs tekintetű, mozgékony férfi sok egyéb­ről beszél még, ami mind elvhűségről, s a munkásmoz­galomban eltöltött évtizedek zaklatottságáról tudósít. Meg arról, hogy ez a munka is megajándékozza az embert örömmel. — Nem hivatalos elisme­résre, jelvényekre, érmekre gondolok! Hanem arra pél­dául, hogy rendet teremtek az egyik üzemben, s utána odajönnek hozzám a munká­sok. Más ilyenkor még a kézszorításuk is! Egyszer el­lenükre kellett valamit ten­nem, mert az akkori viszo­nyok között így kívánta a helyzet. Hosszú távú terve­zésről volt szó. Három év múlva köszönték meg. Na­gyon jólesett. Különben van egy teóriám. A pártmunkás ne féljen az emberektől, ke­resse a velük való gyakori találkozást. Még az összecsa­pásokat is! így nevelődtem én, s így nevelődött fel va­lahány jó funkcionáriusunk. MAGÁNÉLETÉRE TERE­LŐDIK a beszélgetés. A Heitefiügel Utcai családi ott­honra. — Magánélet? — kesernyé­sen elhúzza száját. — A fel­adatok annyit követelnek tő­lem, hogy magánéletre nem nagyon futotta az időmből. A feladatok, s a tanulás, klen a kettő feltételezi egymást. Aki az államigazgatási'an, szerve­zeti életben munkát vállal, annak kell is, hogy mindun­talan frissítse, feli jítsa isme­reteit. Ezért mi bíráljuk azo­kat, akik ülnek egy állam­vizsga babérjain, megelége­detten, s nem veszik észre, hogy az idő túllépett rajtuk. Soraink, sajnos, nőm mente­sek az ilyen embt rektől. Útikalauzom m tst is so­kat olvas. Szépiro Jalmat és tudományos könyveket. Min­dent, ami Drezdával, a ví"os kultúrájával és gazdasági életével összefügg. A történe­lem éppen úgy érdekli, akár a filozófia. S ha megjelenik egy tanulmány a híres kép­tár valamelyik remekéről, művészegyéniségéről, elsőnek siet érte a boltba. Mindez el­engedhetetlen ahhoz, hogy megállja helyét az idegenek előtt egy-egy városséta alkal­mával. — Hol szórakozik? Mivel tölti nyugalmas óráit? — Két esztendeje ment férjhez a lányunk. A legde­rűsebb perceket a náluk tett látogatások jelentik. Vettem aztán nemrég kétezer már­káért egy Simson-motort, az­zal kijárok Drezda környé­kére, s újra felfedezem gyer­mekkoromat. Sokáig egy El- ba-parti kis villában élt a nagy dán munkásíró Nexö! A várostól tíz kilométerre. Az épületben emlékmúzeum van. Legutóbb oda mentem ki motorral. Azelőtt Pirná- ban jártam, hogy a kétszáz esztendős barokk harangtor­nyon megnézzem a restaurált holdnaptárt, amely fekete és arany alapon mutatja az égi­test mindenkori állását. A SÉTÁNYON NÉPES TU­RISTACSOPORT halad el. Zajosak, vidámak. Fiatalok. Kettő-három egymásba karol, fényképet nézegetnek. Mások dalra gyújtanak. Ahogy kive­szem, a társaság fele ma­gyar, a másik fele lengyel. — Ja, ja! — csillan lel Otto Geist szeme. — Bizo­nyára örülnek egymásnak. A lengyelek különösen, hiszen jó fejedelmet és szép király­nékat kaptak a magyaroktól! Na tessék. így is lehet né­met honban kalauzolni. Moldvay Győző miit maga Damó írta és ké­sőbb ezt a filmet a cenzúra be is tiltotta. Végezetül az Egri csillagok 1923-as válto­zatához szeretnék némi ki­egészítési fűzni: 45 év táv­latából Angyal László zene­szerző így emlékezett vissza a film elkészítésére: Fejős Pál kért meg, hogy kompo­náljak kísérőzenét Egri csil­lagok című filmjéhez. Ez ; volt az első olyan magyar néma film, melyhez külön V^A/WVVWVvVAAAAAAAAANNVAAA'V'Vv A V V\ VV'VA VVVNAAAVvVvóAAA/>/v\AV\AAVW\AAAA^A/'AAAAAAAAAAA/VAAA/VV\AAAAAAAAŐAAAAAAAAAAAAAAAAAA\ 'WV E'a ine Hart Mess mer; Veréb iZúzok ? Ha az ember háza Wa­shingtonban éppen a minisz­tériumok és a követségek tö­vében helyezkedik el, önkén­telenül is tanakodni kezd, ■MÉM a kísérőzenét komponáltatott a f hogy vajon mi történik rendező. A várostrom felvé- <, fcerí(és túlsó oldalán, külö­telei nem Egerben készül tek, az egri várat részben a Zala megyei Csesznek vára helyettesítette. Külső felvé­telek ksézültek még a Kúria épületében Öbuda környé­kén, a Budavári bástyán, sőt, a budai hegyek legis­mertebb barlangjába, a pál- völgyi cseppkőbarlangba is „bemászott” a forgatócso­port. Ezt szó szerint kell érteni, hiszen a barlang ak­kor még nem volt feltárva. A tömegjelenetekhez Fejős a katonaság segítségét vette igénybe. A filmet két tőkés, Löllbach Károly és Ekchardt Tibor finanszírozták. Az Egri csillagokat egyébként egy Ergo nevű vállalat for­galmazta és a József körúti Imnia Filmszínház mutatta be. Sajnos, a film megbu­kott. Murai Janos Gyöngyös It.'iriiiiyi l'eruii«* | öli» liariM^oiülon Hétfőn került sor annak a/ író—olvasó találkozónak a meg­rendezésére. melyen Baranyi Fe­renc költőt és Kemény! Judit előadó-művésznőt látták vendé­gül a karácsomnak. Az n'oda- lombaralokkai. a könyvtár ol­vasóival zsúfoi-d.^ ...egtelt az if­júsági klub. Az úttörők virágok­kal köszöntötték a kedves ven­dégeket, majd Bárányt Ferenc ' költő beszélt verseinek születésé, ről, a mai magyar Irodalomról. A költő verseit Nejj‘J - «."SMTf nősen a Diplomata Sor impo­záns épületeiben. Nos, én két évtizeden át éltem e külföl­di méltóságok közelében, de sose nyílt rá alkalmam, hogy bármelyikükkel is szóba ele­gyedjen. Egy szép nap aztán betér­tem egy kínai étterembe. s ott a tányérom mellett díszes kis cédulát találtam: „Vedd el amit kapsz, és ne áhíts többet." Ez a kis papír sugallta, hogy behozzam a sokéves mulasztást — összeszedtem hát a bátorságomat, s fel­hívtam a Kínai Nagykövet­séget, hogy megkérdezzem, pontosan mit jelent. A fiatal hölgy, aki felvette a telefont, nagy kuncogások közepette kijelentette, hogy valóban van Kínában efféle közmon­dás, és körülbelül megfelel annak, hagy „jobb ma egy veréb, mint holnap egy tú­zok." Megköszöntem a segít­ségét. s hozzátettem, nagyon örülök, hogy közös vonáso­kat fedeztek fel véneink kö­zölt. A hölgy azzal búcsú­zott, hogy hívjam fel máskor is. Ekkor döntöttem el. hogy felkutatom, vajon a világ töb­bi részén is él-e ez a köz­mondás. A Spanyol Nagykö­vetségen szerencsével jur­tám. Amikor a „jobb ma egy ... stb." spanyol változa­ta után érdeklődtem, az ér­telmes ljAEUV, de vidámságai leplezni nem tudó fiatal nö azonnal közölte: „Jobb egy a kézben, mint száz röptében." Előre, meg sem állunk Nepálig! Telefonon elmagya­ráztam, hogy egy bizonyos közmondás érdekel, mire a kisasszony egy rendkívül tam a magamét; az oltani hölgy géppuska sebességgel darált valamit, de abban egy árva szó sem volt madarak­ról és közmondásokról. Ami­kor búcsút mondtunk egy­másnak, viszonyunk némi kívánnivalót hagyott maga után. A franciáknál elszenvedett kudarc után Skandinávia fe­lé fordultam, ahol tudvalevő­leg hűvösebb az emberek temperamentuma. Valameny­élénk úriemberhez kapcsolt. Az biztosított róla. hogy ter­mészetesen Nepálban is léte­zik ez a mondás, cs hogy ne­páli nyelven óhajtom-e hal­lani? Azt feleltem, hogy megteszi az angol is, mire ő Lajókzzlziott, hogy a bölcs nepáli imigyen elmélkedik: „Egy vak anyai nagybácsi is jobb, mint semmilyen’’. Kezdtem úgy találni, hogy ez a kölcsönös előzékenység a- nemzetközi kapcsolatokban, túl szép ahhoz, hogy soká tartson. A Francia Nagykö­ve^tsémel aulán. mea is igp* nyi skandináv ország hason­lóan válaszolt, egyikük sze­rint „Egy madár a kézben több mint kettő az erdő­ben", a másik szerint .,... több mint a háztetőn”, vagy „. . több mint a fa­ágon.” Lehet közülük válasz­tani. Az irakiak és a szomáliaiak nem tartoznak éppen Skan­dináviához, mégis ismerik ugyanezt a közmotidást. A Német Nagykövetségen egy rendkívül udvarias idő­sebb hölgy közölte, hogy a hét réb a kézben jobb, mint egy galamb a tetőn.” A japánok szerint: „Ne üldözd a máso­dik nyalat, ha elkaptad az elsőt, mert mindkettő elsza­lad.” Az fr Nagykövetségen egy előzékeny úriember biztosí­tott róla, hogy a gazdag ír néphagyományban természe­tesen megtalálható ez a köz­mondás is. Felírta a telefon­számomat, és másnap visz- szahívott, közölvén, hogy Ír­országban „Jobb a pisztráng a hálóban, mint a lazac a tó­ban". Igazán, nagyon sajnáltam, azt a szegény férfiút, akivel az Olasz Nagykövetségen tárgyaltam. Túl kellett kia­bálni a háttérben süvítő gőz­kalapácsot, de ez még sem­mi: először a személyzet egy, majd két. majd három tagja tárgyalta izgatottan a kér­dést. Már éppen lemondtam róla, hogy valaha is egyez­ségre jutnak, amikor embe­rem diadalmasan kiáltotta bele a kagylóba: „Jobb ma egy tojás, mint holnap egy csirke.” Az oroszokat sem szabad kihagyni, ezért felhívtam a Szovjet Nagykövetséget, és egyenesen nekiszegeztem szo­kásos kérdésemet. Az ügye­letes tisztviselő hosszan fon­tolgatta a dolgot, majd vá­laszadás előtt még a bizton­ság kedvéért megkérdezte: „Hogy mondják a kakukkot angolul?” Ezután kis időre magamra hagyott a készülék­nél, végül közölte: „A ka­kukk a kézben többet ér,, mint a darumadár az éger". Fordította: Zilahi Judit ÜH0 noMiaher U 39P4i f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom