Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-04 / 261. szám
fimzoakétezer KlSZ-tag ügye Nem egyszerűen lagkönyvcsere — politikai esemény Minden évben sor ke- L,í rül a KlSZ-alapszer- f vezetékben az éves munka i értékelésére és a tagsági | könyvek érvényesítésére. Ez I az eseménysorozat megyénk- j ben huszonkétezer fiatalt érint, ennyien mondják el észrevételeiket, javaslataikat. bírálataikat a szervezeti munkával kapcsolatban és valamennyiüknek „színt kell vallaniuk”: továbbra is tagjai akarnak-e maradni az ifjú kommunisták szövetségének, vagy „kiöregedésük”, avagy egyéb indokok miatt megválnak a szervezettől. Mert ehhez joga van minden KISZ-tagnak és ennek a jognak érvényesítése most realizálható — hacsak fegyelmi vétséget nem követtek el, mert akkor kényszerű a távozás. A KISZ-kb titkárságának 1972. július 8-i határozata értelmében ebben az időszakban kell elvégezni a tagsági könyvek érvényesítését. Ez a munka már javában tart megyénkben is, hiszen több mint nyolcezer tanulófiatallal beszélgettek már a KISZ-vezetőségek tagjai és közös egyetértéssel ütötték be a bélyeget a KISZ-tag- sági könyvbe, hogy „érvényes”. A munka neheze persze még hátra van, mert amint Németh László, a KISZ Heves .megyei Bizottságának titkára elmondotta, a gondok akkor jelentkeznek sűrűbben, amikor az üzemi, termelőszövetkezeti, községi KISZ-szer vezetek tagjainak véleményét, döntését kérik majd ki egyrészt a személyenkénti i beszélgetéseken, másrészt az év végi értékelő taggyűléseken. Ez a tagkönyvcsere ugyanis nem egyszerű adminisztrációs munka, nem is tagrevízió — bár ennek a veszélye egynéhány KISZ- alapszervezetnél már előrevetítette árnyékát —, hanem komoly politikai esemény. Huszonkétezer fiatal mondja el véleményét a saját KISZ-szervezetéről, annak programjáról és egyben vi-, tatkozhatnak vezetőikkel arról, hogy mit tettek eddig helyesen és milyen módon lehetne hasznosabbá, érdekesebbé tenni az ifjúsági szövetség munkáját. A munka nagyságát és fontosságát jelzi, hogy három és fél ezer ifjúsági vezető keresi fel ezekben a hetekben/' hónapokban a KISZ-tagokat, kéri véleményüket, javaslatukat. Nem feledkeznek meg a szülési szabadságon levő kismamákról, a tartós kiszálláson levőkről, vagy akik tanulmányi és év végi szabadságon vannak, hogy senki se mond- hassa; nem kérdezték meg őket, nem nyilváníthattak véleményt. Tehát a KISZ-tagoknak joguk van igent és nemet mondani. Az érem másik oldala: a KISZ-vezetőségek is felülbírálják; ki érdemes arra, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja maradhasson, s ha úgy látják, hogy valamelyik fiatal ném méltó erre, úgy nem érvényesítik a , tagsági könyvét. Ez esetben a taggyűlés dönt a törlésről, illetve a kizárásról. Ezt persze jóvá kell hagyniuk a felsőbb KISZszerveknek, és ha további vita alakul ki, úgy a fellebbezésnek még helye van. Bár az eddigi gyakorlat azt bizonyította, hogy a fiatalok megfontoltan, sokoldalú vita után olyan döntéseket hoznak a kizárások ügyében, hogy ritka esetben fordul elő „reklamáció”. Ezt mutatták a tanintézményeknél lezajlott tagkönyvcserék is, ahol a több mint nyolcezer fiatal közül egy sem akadt, aki kijelentette volna, hogy nem akar tagja maradni a szövetségnek — tavaly jó néhány ilyen eset volt — és nem is kellett senkit kizárni, jf emélhetőleg az üzemi, ** termelőszövetkezeti, községi KISZ-szervezet éknél is — ha nem is ilyen biztatóan alakulnak a számarányok —, a fiatalok hűséget tesznek szervezetük mellett. K. E. Kösös összefogással cpüi az óvóé Felsöíárhányban (Tudósítónktól.) Többször is napirenden szerepelt már. hogy az üzemek, vállalatok, intézmények, termelőszövetkezetek is segítsék az óvodai elhelyezések megoldását, az óvodák építését, üzemeltetését. A társadalmi összefogásnak igen szép példája található Felsőtárkányban js, ahol a helyi tanács, az egri Firiom- szerelvénygyár és a helyi Dózsa Termelőszövetkezet jelentős anyagi támogatásával épül az új, 30 férőhelyes óvoda. A község negyedik ötéves tervében kiemelt beruházásként szerepel a kétmillió forintos költséggel épülő óvoda. Az egri Fi- nomszerelvénygyár 400 000 forinttal járul hozzá az építéshez, s felépülése után segíti üzemeltetését is. Az óvoda átadására előreláthatóan jövő év augusztusában kerül sor. Gazdag rövidfilmprogram A játékfilmek bemutatói mellett igen gazdag a novemberi rövidfilmprogram is., A „kétlaki” életét élő dolgozókról szól Nádasy László Életforma című riportfilmje. A kevés alvást engedélyező életmódról szóló film gondolatsorát a;z 1969. évi mendei vasúti szerencsétlenségről készült híradófelvétel zárja le memen- tóként. Az Egy a sok közül — Takács Gábor filmje — egy KISZ-titkárról szól: munkájáról, munkatársaival való kapcsolatáról, családi életéről, gondjairól. Kiss József alkotása a csepeli hétköznapok, amelyben egy munkáscsalád tagjai mondják el, mivé fejlődött szűkebb hazájuk az elmúlt esztendőkben, s hogy a társadalom legkisebb egysége, a család hogyan élte át a változó időket. A Pannónia Filmstúdióban készült Szoboszlay Péter mulattató, ironikus rajzfilmje, az össztánc, amelyben egy elavult ízlésvilág találkozik a gyerekek egészséges életfelfogásával. A „Kincsek a homályban” Lakatos Vince filmje, a Népliget néma épületét látogatja meg Húszéves a Heves megyei Moziüzemi Vállalat Húsz évvel ezelőtt, 1952. decemberében alakult meg a Heves megyei Moziüzemi Vállalat. A két évtizedes évfordulót ünnepelték pénteken délelőtt az egri Vörös Csillag Filmszínházban a vállalat: dolgozói. Részt vett az ünnepségen dr. Sípos István. a megyei pártbizottság titkára, Szalay István, a megyei tanács elnökhelyettese és Polgár Miklós, a megyei pártbizottság osztály- vezetője is. Pók Lajos, a vállalat igazgatója ünnepi beszédben idézte fel az elmúlt két évtized történetét, jelentősebb eredményeit. Elmondotta többek között, hogy Heves megyében a filmforgalmazás és moziüzemeltetés sajátos helyet foglal el a közművelődés intézményhálózatán belül. A film, a mozi a tudat- formálás, a kulturális nevelés elidegeníthetetlen részévé vált. így a moziüzemi vállalat munkájának fő tartalmát a közművelődés általános igénye és helyzete határozza meg. Az elmúlt évek jó munkáját számok is bizonyítják. 1971-ben a mozilátogatók száma hazánkban tízmillióval volt kevesebb, mint 1968-ban. Heves megye azonban' nem volt részese ennek a csökkenésnek: 1968- bán 2 027 000, 71-ben pedig 2 030 000 nézője volt a megye filmszínházainak. Hasonló, sőt jobb eredményt mutatnak az 1972-es éV adatai is. A látogatottsági tervet közel 106 százalékra, a jegybevétel tervét pedig 109 százalékra teljesítette a vállalat. Sokat mondanak a következő adatok is: az elmúlt kilenc hónapban 32 elóadáisal tartottak kevesebbet, mint az elmúlt év hasonló időszakában, de ugyanakkor SÍ ezerrel több nezq tekintette meg a filmeket s a többletbevétel, meghalad ja a 6^0 ezer forintot. A műsorpolitikáról szólva ugyancsak számokkal bizonyított a vállalat igazgat... -i. Az eszmei és művészi szempontból értékes, az úgynevezett „A”-kaíegóriájú filmeket 1968-ban 145 ezer néző tekintette meg, míg 1971- ben 286 ezren néztek ilyen filmeket.. Ezután a vállalat igazgatója köszönetéi mondott mindazoknak, akik segítették, támogatták a vállalat munkáját, s így a siker részesei lettek. Az ünnepi beszéd befejezéseként Pók Lajos, a vállalat vezetősége, pártcsoportja és szakszervezeti bizottsága nevében felkérte a dolgozókat, hogy csatlakozzanak az MSZMP Heves megyei Bizottságának felhívásához, s indítsanak versenyt a műsoron levő szovjet filmek széles körű propagálására, a látogatottság növelésére. Ezután került sor a kitüntetések, a törzsgárda- jelvények, s a különböző jutalmak átadására. A SZOT oklevelét Kicsi Gábor, a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének titkára adta át a vállalat három dolgozójának. A megyei tanács művelődésügyi osztályának elismerését és jókívánságait Hidy Péte<-} az osztály csoportvezetője tolmácsolta s ő adta át a jutalmakat a vállalat vezetőinek. V"«VWW'AA\VNAAAAA/WSAAAAAAAAAA * Az Aral-tó. a beléje ömlő Szir-Darja és Amu-Darja, valamint a Pamir előnyul- ványai által határolt hatalmas, majd félmillió négyzetkilométernyi területen jobbára a sivatag az úr. Legalábbis volt az úr. A Kizil- Kum és a Kara-Kum sívó földjei. a karsi sztyeppe, vagy ahogyan másként és találóan nevezik, az Éhségsztyeppe, négymagyárország- nyi területén néhány kút, még kevesebb kiszáradt vízmosás és a kutak között kanyargó ősi karavánutakon csendben és némán poroszkáló öszvérkaravanok. Felettük, a magasban keselyűk keringenek, gazdag tapasztalataikra épített mélységes optimizmussal. Az égen sehol felhő és körül sehol a horizont. A sárgásszürkés tájék észrevétlenül olvad bele a sárga párafátylú messzeségbe. Tegnap sem volt eső és tegnapelőtt sem, s nem lesz itt eső talán még évtizedekig továbbra sem ... Ott, valahol a párafátylon, a vibráló hő- , ségen túl, ahol a Pamir is kapkodja lábait a felforrósodott homoktól, igen, ott I szokott, lenni 300 millimétei; eső is egy esztendőben! Másutt sehol és semmi. A két hatalmas folyó között, elhagyván a hegyvidék alján még idegesen ide-oda rohangáló néhány folyócskát, mindenütt a pusztaság azúr. Ég a pusztulás. Ez Üzbegisztán ! A Pamir- <tól nyugatra! 0ÄÄ 4072. november 4„ szombat Dehogyis ez! Ez lenne, ha nem lenne ember az ember. Mert lehet, hogy Allah nagy és hatalmas, de Allah hiába akarta volna, ha az ember nem1 tette volna meg a maga dolgát — soha nem lett volna itt kultúra, civilizáció. Márpedig volt és micsoda magas színvonalú! Márpedig van és micsoda megkapó! Ez a vidék adta a világhírű tudóst, orvost és művészt, Avicennát és a mézes szájú költőt, Omar Khajjá- mot. Itt. ezen a tájon haladt a híres Selyemút, a későbbi Marco Polo útja Kínából Itália földjére, Velencébe, aztán fel északra, Flandriába és a britek földjére. Itt a kőkorszakban olyan nyüzsgő volt az élet a mind újabb és újabb ásatások szerint, hogy a taskenti múzeum — nemcsak a régi, az épülő új is — egész magamagát adhatná csak e vidék népe'1 kőkorszaki ..történelmének”. Itt volt a híres Kusan állam, Khorezm csodás múltja is régészeti csemege, Buhara, az ősi Bokhara, egyetemével csak a talán még híresebb szamarkand: vetekedhetett, Ulugbek, a XV. század végén talán csak két tucattal kevesebb látható csillagot jelölt meg a maga építette csillagdájában a maga készítette térképen, mint a ma tudósai. Pedig valami ezernél is több látható csillagról van ám szó. S e földön élt, innen indult a keleti reneszánsz tudósának, Ulugbeknek nagyapja, ama nevezetes Timur Lenk India meghódítására és hadat üzenvén mindenkinek e földön, mondván: „... a világ hatalmas ugyan, de nem elég nagy ahhoz, hogy két hatalmas uralkodó bírja. Az egy pedig csak én vagyok ...” Jártak e földön perzsák és arabok -W tatárok és természetes ; > ak itt magyarok, és természetesen az egyik Körösi Csorna Sándor volt, és újságíró is járt erre, aki nem is lehetett más, mint a száguldó riportéi’, Egon Erwin Kisch... Ezzel az utóbbival én büszkélkedtem a mindentudó, e föld ősi gazdagságát bemutató és elmondó Madrahinova Dil- barnak, a megkapó szépségű. keleti porcelán finom- s ; ! törékeny muzeológus-, n őnek Taskentben... .. Aki elrabolta a M- kemezt jelenti a nevel Hm: van benne valami, ahogyan a keleti táncosnők szinte kígyózó mozdulataival lépked előttünk teremről teremre és remekmívű kezével cirógatóan mutatja be a kőkorszak embereinek durván megmunkált szakócáit, miközben mélytüzű szemeivel arcunkon kutatja, értjük-e szavai értelmét, hát szívesen szabadulnék a Ilikémtől ... Hadd vigye csak! Ha jól tudom, még a húszas években, amikor a szovjet hatalom már hatalom volt, de még nem mindenhová eljutó anyagi és szellemi erő, nos, szóval, hogy még a most élők életében halomra gyilkoltak e tájakon nőket, mert le merték venni kendőjüket és meg merték mutatni arcukat a világnak. S ez a szépségénél csak tudásában lenyűgözőbb üzbég nő és a másik, a „Szerelmi amulett” című üzbég népi balett rendezőnője és primabalerinája, Galia Izmailova, a tudomány és művészetek ormain járva önmaguk sorsán is példázzák, mi minden történt itt, ezen a földön. Kétezer-ötszáz év alatt is és öt ven alatt is! A múzeumtól különben nem messze van a Taskent Szálló, közvetlenül a csipkeszépségű, hipermodern Le- nim-mauzóleum mellett. A szálló hallja, lépcsői, a hatalmas tér, közepén az Ezeregyéjszaka meséiből itt maradt szökőkúttal, kiváló alkalom és lehetőség, hogy a mintegy ötven országból itttartózkodó több száz tudós kötetlen és fesztelen formában cseréljen véleményt, mennyiben segít éppen Üzbegisztán példája a volt gyarmati országok felemelkedéséhez. Indiából és Ghánából, Ceylonból és Burmából, Egyiptomból, Tanzániából, és Latin-Amerikából, szó szerint a világ minden tájáról érkeztek ide küldöttek, akik egyébként alig keltenek különösebb feltűnést itt, az üzbég fővárosban. Néhány héttel ezelőtt a filmesek nemzetközi Viet- nam-értekezlete zajlott le a város falai között, azt megelőzően gyapottermesztési szimpózium volt, s ezután is jön egy újabb nemzetközi konferencia... Hogy azt majd egy még újabb kövesse! : Ülök a szálló éttermében/ barátkozni próbálok a mazsolás piláffá), s e sajátos, de számomra korántsem va- rázsos ízen kívül itt és most semmi sem tanúskodik, hogy a világnak ha nem is a végén, de legalábbis a széléhez lennék közel. Pedig, ha széle nem is, de a „teteje” közel van. A Pamir hcsip- kás csúcsai a tiszta levegőben messziről is idefehérlenek. A világ teteje, a vizek atyja — vagy anyja? — lényegében az Uzbég-síkság határát is jelenti, de nem a kultúra, a civilizáció határát. Pendzsikentben, harminc kilométerre az üzbég határtól, már Tádzsikisztánban, a jó fül, vagy a nyelvésztudós képes különbséget tenni a két nép között: csak a nyelv más. Közös a történelmi múlt és különösen közős a jövő. Igaz, hogy Taskentben gyűltek össze félszáz ország tudós társadalmának képviselői, de az egész szovjet Közép-Keletet tanulmányozhatják. Innen ugyanis igen messzire látni, s ezt nemcsak a felhőtlen kék ég, a tiszta levegő teszi lehetővé) ^ — Szeleukidák — mondom benfentesen, hogy közel férkőzzem Dilbar leikéhez ... — Szamanidákat akart ugye mondani a kedves vendég? — figyelmeztet nagy tapintattal fontoskodó tudatlanságomra és a történelmi dinasztia helyes nevére az üzbég muzeológusnő az ud-i variasság és a tudás fegyelmezett maga biztosságával Elhiszem, neki elhiszem^ hogy szamanidák és nem szeleukidák, s azt is, hogy, Taskent a tudósok és széJ pék városa ... És úgy lépelá ki a múzeum félhomályos csendjéből a szikrázó fényű, lüktető elevenségű város utcájára, hogy egy pillanatra tanácstalan vagyok. Eltévedtem! Hol van, merre keres-* sem a karavánutak tikkadt országát? Merre? -**w^*f ; Gyurkd Géza (Következik: Szu — a v&-> rázserejü szí) . 4. ... aki elrabolta a telkemet
