Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-16 / 270. szám
4 furfangos özvegy Go'doir bemutató a Gárdonyi Géza Színházban A Gárdonyi Géza Színház bemutatta Goldoni A furfangos özvegy című komédiáját,. 3 felvonásban és megzenésítve. Jól és igényesen cselekedte .ezt. GoldonJ annyira köznapiéra természetesnek veszi a mindennapi életet, hogy amikor ír vagy vall róla, a szavaktól az egész csetlés- botlás már ünnepivé változik. Goldoni annyira fontosnak tartja az embert, nogy újból és újból körüljárja és a .középkorhoz képest mindig harsány pajzánságra ösztökéli azt. Es mik is lehetnek ennek a magától értetődő játéknak, komédiázásnak az indítékai, mint a szerelem,, amely sorvaszt és hadba küld; mint a pénz, amely mindenhez szükséges, még talán a boldogsághoz is; mint a hiúság, amely a társadalmi rang és póz felkent és fel nem kent mestereit is nevetségessé tudja tenni olykor. Olykor, ha a finom női kezek és az egeket verő érzelmek összegabalyítják a semmi titkokat titkokká és próbára teszik- azokat, akiket már amúgy is hatalmába kerített az önzés, a szerelem és a letagadhatatlan rokon- szenv. Goldoni ennek az öntudatos, magát kiélni és felmutatni akaró játékos, könnyelmű és könnyed lelkiismeretű emberfajtának az írója. Azt mondják, kétszáznál több műve született. Bővérű ember és bővérű alkotó volt. Azt is mondják, hogy színpadain úgy folyt és folyik a játék, ■ mintha rögtönzések lennének, mintha alakjai a commedia dell'arte világából csöppentek volna elénk, a mi modern, kicsit agyonvilágított, kicsit néha túlabszt- rahált színpadunkra. Ügy gondoljuk azonban, hogy Goldoni semmit sem bízott a véletlenre, még kevésbé arra, hogy a színészek rögtönözzenek. Ha valaki végiggondolja és végigcsinálja a harmadik felvonásban azt az előkészületet, amely a párbajt megelőzi, belátja, hogy itt egyetlen felesleges, vagy még inkább a hevenyén odavetett szó elrontaná, megsemmisítené az egész felvonás és egyben a mű hatását. Goldoni tudatosan és tökéletesen szerkeszti a játékot. A színészek és a rendező dolga, hogy a szövegen belül, a szerkesztett és jól megoldott részletekben helyesen eligazodva' Igyekezzenek életerős jellemet alkotni. Komédiát! A játékot, a komédiát Orosz György Jászai-díjos rendezte. Munkájának értékét mi sem jelzi jobban, minthogy nagyon komolyan vette feladatát és igyekezett megfelelni a kettős célnak; pontosan kifejteni azt a világot a színpadon, amit Goldoni megalkotott s közben azt a könnyed látszatot keltve, mintha a hősök éppen az étterem asztalától, borozgatás után ugrálnának fel jópofáskodni, nagyokat füllenteni, érzelmeiket elleplezni, hiúságukat palástolni. Polgár Tibor zenéje kiállta az idő próbáját és a sok-sok bemutatót, de az az érzésünk, mintha a rendező a zenét ez esetben nem tartaná egyenértékű összetevőnek ebben a komédiában. (Valljuk be őszintén, nem is az, nem is lehet az, de ha már mi. manapság, ezt így szoktuk meg és ríem tudunk elképzelni egy kitűnő prózai művet színpadon zenei aláfestés nélkül — mit tegyünk?) A rendező a négy szívrabló lovagra bízza a játék forgását, irányítását és miután jól kiválogatta őket, Fogászati hónap j|& ,>t, / ' \ «> s * G Ugye hogy nem fáj? (Foto: Tóth Gizella) Dokumentumfilmek a képernyőn A repülés történetéből elevenít fel epizódokat november 21-én délután a Pozsony, Prága, Moszkva címmel képernyőre kerülő produkció. A filmet különösen érdekessé teszik az eredeti dokumentumfelvételek, amelyek a repülés hőskorának egyes fejezeteit örökítik meg. Egy másik dokumentumiilm Ideál ‘72’ címmel a mai fiatalok eszménykeresésének kérdéseivel foglalkozik, egy közvéderekasan összehangolta eggyezésüket és különbözőségüket, az együttes remek összjátékát is megteremtette. A furfangos özvegy szerepében Komáromy Éva nem könnyű feladatot oldott meg sikeresen. A férfiakat maga körül megpörgető, az egész Velencét megbolondító, rendkívüli asszonyegyéniségét el- hihetővé tenni, a széptevés és az adulehívás fortélyait rokonszenvesen végigcsinálni, nem kis munka egy ilyen komédiában. Állta a sarat! Várhegyi Márta szolidan ellenpontozott ennek a bővérű és szókimondó Rosau- rának, a húg, Eleonóra szerepében, csak azért, hogy a játék szabályai szerint segítse tovább bogozni az amúgy is kusza, bár átlátható szálakat. Virágh Hona szobalánya cserfesnyelvű, túl plebejusi- ra sikerült, mintha hangerővel akarna feljutni a társadalmi ranglétra magasabb fokára, illetve a boldogsághoz. A játék igazi hajtóerői Hegedűs László és Pákozdy János. Ök az igazi Goldoni- hősök, mert epekedésen innen és túl mindkét lábukkal úgy járnak a földön, hogy közben elegánsan és nagyvonalúan kifecsegik a közönség előtt az általuk teremtett figurák lényegét. Rózsa Sándor és Ábrahám István inkább az érzelmekre és a lírára összpontosítottak. Csapó János és Varga Gyula megbízható jellemszínészek és van annyi komi«- kai készségük, hogy mindvégig versenyben maradjanak Pantalone és Arlecchio hálás feladatában. Ha már zene akadt ehhez a komédiához, táncbetét is sikeredett: a koreográfiáért Bodrogi Zoltánt kell dicsérnünk. Wegenast Róbert díszletei mértéktartóan stilizáltak, Hruby Mária jelmezei a jellemzésekhez nyújtottak fogódzót. Herédy Éva karmester kitűnően látta el tisztét Az évad egyik igényes produkcióját nyugtázzuk a Goldoni-darab bemutatója után. Farkas András Mit kell tenni kígyómarás ellen? Hevesiek Indiában A HÉT első napján hosszú útra indult négy magyar férfi a Ferihegyi repülőtérről. Bejrutig az otthon, a haza egy darabkáját jelentő MALÉV utasai voltak, hogy onnan Bombayn át Delhiiig már az Indiái Légitársaság gépén folytassák útjukat. A tervek szerint az ilyenkor szokásos hivatalos formaságok elintézése után gépkocsin indulnak útjuk végcéljához az egyik, Rajasthan állambeli bányatelepre. Az Indiába tartó csoport tagjai valameny- nyien az Országos Földtani Kutató Fúró Vállalat miskolci üzemvezetőségének dolgozói, , mérnökei, technikusai. Az indiai színesfémkutatás új feltárásai tanulmányozására és irányítására szervezett, szakemberekből álló expedíció speciális feladatokkal, főleg tanácsadói minőségben utazik a távoli, egzotikus országba. Az ugrásszerű fejlődésnek indult ottani érckutatás nem támaszkodhat még kellő számú szakembergárdára, így összetett, nehéz munka várja honfitársainkat: a felszíni kutatásokhoz föld alatti munkák, már feltárt bányabeli fúrások is kapcsolódnak. Az expedíció tagjai közül ketten Heves megyeiek: Suba Pál és Farkas József, a vállalat recski kirendeltségének dolgozói. E sorok Írója az elutazást megelőző napon visontai otthonában. Suba Pállal beszélgetett. Körülöttünk csomagolásra váró holmik, a hosszú útra készülés hangulata, izgalma. S míg a bőlröndökben szép rendben helyére kerül az emlékeket majd megörökítő filmfelvevő, meg vetítőgép, a a sok-sok most még üres filmtekercs és a fényképezőgép, a tekintélyes mennyiségű szakkönyv, a trópusi viszonyokra „szabott” ruhanemű — egy, s más az előzményekről is káderül. MÁSFÉL ÉVTIZED kemény munkája volt a felkészülés erre a nagy útra, azé a tizenöt évé, amit ennél a vállalatnál dolgozott Suba Pál. Ezer és ezer szálból fonódott össze, sok apró részből, sikerből és sokszor hiábavalónak tűnő erőfeszítésből ötvöződött az a tapasztalat, tudás, ismeretanyag, amit most baráti szeretettel ajánl fel hindu kollégáinak, Jó iskola vol a komlói és Pécs vidéki szénvagyon felkutatásának millió nehézsége, sok hasznos gyakorlati, szakmai fogást lesett el a mezőtúri és ceglédi vízfúrásoknál, de a legtöbbet mégis a mátrai érckutatás tíz éve alatt tanult. Nemcsak saját, egyéni fejlődése. de az egész szakma számára óriási jelentősegűek voltak ezek az esztendők. A gyémántkoronával való fúrás hazai kísérletei itt, Recs- ken jutottak sikerre. Hogy is feledhetné azokat az izgalmas éjt-nappallá tevő időket, amikor éppen az ő fúrótornya kezdte meg a „gyé- mántos-fúrás” első centimétereit. Márciusban tudta meg, hogy az indiai expedícióval ő is utazik. Attól kezdve szabad idejének szinte minden perce az angol nyelvtanulásé volt. Vasszorgalommal, nagy kitartással sulykolta a számára addig teljesen ismeretlen idegen, nyelvet, s emellett temérdek más új dolgot is meg kellett tanulnia. Bújta a lexikonokat, földrajzi, történelmi forrásmunkáikat Indiáról, népéről, annak szokásairól, minél többet megismerendő. Tisztába fejlett jönnie a különböző mérték- egységek átszámításával, a font, a kiló, a gallon és a liter viszonyával. Időt vett igénybe a trópusi egészségügyi tudnivalók elsajátítása. Mert bizony, aki Indiába indul, annak a sajátos higiéniai rendszabályok mellett azt sem árt megtanulni, hogy mi a teendő kígyómarás esetén. SOK GONDOT okozott az éghajlatnak megfelelő ruhanemű beszerzése. Az 50—55 fokos kánikulával szemben a plusz 20—22 fok jeleni! a lelet Indiában. A télikabálok a Ferihegyen lekerülnek, a továbbiakban csak könnyű, nyári holmikra lesz szükségük. És bizony így szezon után meglehetősen nehéz volt beszerezni ilyen ruhadarabokat, pedig a kirakatból is bevették a szerencsére többnyire megértő, szives eladók. De hát trópusi sisakkal meg monszunesőkabáftal legjobb igyekezetük ellenére sem szolgálhattak... Nézem a gondosan összeválogatott holmikat, úgy látszik, házigazdám mindenre gondolt, mindenre felkészült. És közben sorolja, ami mégis hiányozni fog odakinn: a hazai „levegő”, a barátok, ismerősök, de még a sokat szidott tv-műsorok is —, Indiában még nincs televíziós adás — s biztosan kellő megpróbáltatás lesz megszokni az ottani kosztat is... Egyelőre egyéves szerződést írtak alá az expedíció tagjai. Még néhány hét, s új otthonaikban berendezkedve már a delhi repülőtéren várják a most még itthon maradt családot, feleséget, gyermekeket. ÉS MILYEN KÜLÖNÖS, érdekes az élet: Farkas Zsolti, a visontai fúrómester hatéves kisfia Indiában, a mesés Keleten tanulja majd meg az édesanyjától a magyar betűket... T. Mányi Judit 169 mű három és félmillió példányban — a téli könyvvásáron Százhatvankilenc mű jelenik meg három és fél millió példányban az idei téli könyvvásárra, A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg a „Hét évszázad magyar versei” háromkötetes kiadása, amely ezúttal negyedszer jelenik meg. Száz magyar kölg* Jémüt 1913. november 16., csütörtök lemény-kutatás kapcsán. A< rendező Gárdos Péter. November 22-én, szerdán Pest ódon utcáit, épületeit; mutatja be a „Régi pest-budai séták” című kisfilm, amely nemcsak képekkel, de; dallamokkal is idézi fővárosunk múltját. Balázs János vagyok címmel porlréfilna.-; ben ismerkedhetnek meg a; nézők azzal a salgótarjáni; festőművésszel,» akinek képei és híre határainkon túlra is; eljutott. November 25-én, szómba-^ tan délután az örmény Szov-< jet Szocialista Köztársaság- < ról sugároznak dokumentum- j filmet. . .._*«» Tuba úrhoz. Micsoda érzékkel szúrt ki már az első percben! Elkezdett szórakozni a rovásomra. S kiabált, hogy ő már nagyobb legényeknek is letörte a szarvát! Meg hogy ő látja, kiben mi lakik! Én aztán megmutattam neki, hogy bennem mi lakik. Máig törheti a fejét, hogy léptem olajra. Persze a szökésem őt igazolta. Szinte hallom, ahogy mondja: „Előle láttam, elég volt ránézni, egy determináltan züllött egyéniség.. Mindegy. Túl vagyunk rajta. Kár vele foglalkozni. Rég volt, tán igaz se volt. Csupa izzadság vagyok, érzem, tapad rajtam a göncöm, ez a ló meg csak törtet előttem... Ne legyünk igazságtalanok. Ö töri a havat. Neki is elege lehet. Miért nem állunk meg? Én leállók egy cigire. El nem tévedhetek, megyek a nyomában. — Miska! Hallod? Én rágyújtok! Hátranéz, rögtön meg is fordul. Verejtékes a képe. — Mindjárt otthon vagyunk. Ne állj meg, megfázol. — Akkor megfázom, bumm! Nem szól, csak áll előttem. Kerek szeme van abban a nagy képében, alatta a bajusz, olyan, mint a fóka az állatkertben. Én mindenesetre rágyújtok... .. .ezt várta. Hogy zsebbe nyúljak. Elkapja a karom és maga elé lódít: — Ha megállaz, szétverlek, darabokra, Fülemüle! Ne linkeskedj itt nekem! A pofád már fehéredik, megfagysz. Életében nem beszélt eny- nyit. S ahogy a tájszólásával azt mondja: „ne linkás- kádj”! Röhögnöm kell. Hanem ez a fehéredés ... Melegem van, de a képem valóban szabad... — Az arcom akkor is kinn van, ha megyek, nem? — De. — Hát akkor? Hogy lehet védekezni a fagyás ellen? — így — mondja röhögve és ad egy nagy pofont. S röhög, fordul, indul. — Te nagy baromállat! — mondom. A fülem belecsön- dült, akkorát adott. — Gyere, osztán add visz- sza! — röhög. — Isten bizony a kezem ,se emelem föl, visszaadhatod! Tetézve! No, annyit elért, hogy csak-csak elindultam. Tahó gyerek, durvák a viccei, de nagyon jó srác. Másfél éve a barátom. Bár- dolatlan kicsit, de én azért sokat csiszoltam rajta. Jól jött ez a kis szusszan nás. Ha megint kileszek; megint bedobok valamit, megállunk. Egész szürke már a hó. Beesteledett. Itt tipródok a hóban, ahelyett, hogy a srácok közt nyomnám a sót a műsoros esten, a jó meleg laktanyában! Egyenruha Ide, egyenruha oda, én azért csak más vagyok, mint a többi. Ott volt a gyakorlat, a háromnapos, amikor bált rendeztünk a faluban. Melles Gyuri jóképű srác, nem vitatom, Kadarabekről még az újság is írt, sportember, mások is vertek engem vállbán vagy centiben, mégis — ki körül álldogáltak a helybeli bigék? Fülemüle körül. Kinek mondogatták, hogy jópofa, meg aranyos, meg a társaság lelke? Fülemülének! Mikor bedobtam egy-két íüttyszámot, olyan csönd lett, mint a templomban, utána meg taps, akár egy taggyűlésen! Most meg itt kínlódok. Dögfáradt vagyok. Remeg az inam. — Miska! Hallod? Miska! — Mi van? — Messze vagyunk még? — Félúton. — Műi? — csak kukorékolni tudok. Hátranéz, röhög rajtam, azt mondja: — Ne izgulj. Én már látom a füstöt. Homály van körülöttünk, ő meg ... — Látod te a™ tő versét egyetlen verscsokorban közli a „Termő ékes ág” című kötet, amelyben minden vers ihletője az édesanya. A mai magyar költők sorában jelent meg Illyés Gyula összegyűjtött verseinek kötete a „Haza a magasban”. Nem folytatom. Egyrészt félárya, csak a faterja él, másrészt meg képes, megruház itt a hómezőn, tavaszra találják meg a hullámat. Megérzem a hideg szőri lá- sát a homlokomon, ahol a sapka már nem takar. Csak jó ez a fülvédős sapka, ha ez nincs, úgy töröm le a fülem, mint ebédnél a kenyeret. — Ne hülyéskedj, mi a helyzet, sokat kell még menni? — Innen a második domb. — Nem hazudsz? Válasz helyett fordul, megint nekimegy a hónak. Az ő sálja is csupa fehér, fagyott pára. Klassz srác, ha meggondoljuk, az lett volna az igazság, ha félúton ő, félúton meg én töröm a havat, s végig ö ment elöl. Ha én megyek,- akkor mi van? Itt döglök meg. így :s kivagyok teljesen. No, ha igaz, hogy a második domb... Lassan fölérünk az elsőre. Nézek, sehol semmi. Sírni tudnék. — Hazudtál, te dög!... Fújtat előttem, gőzölög és távolodik. Nem bírom. Leállók. .. ... mi volt ez? Tutulás. Vakkantósok. Olvastam, hogy a halálosan kimerült ember harangszót, meg ilyesmit hall. Ez valami más. Megint hallani. Valami vonítás.«. ... úristen, farkasak! Bolond módjára kezdek futni Miska után: — Te! Nem farkasok7 Fegyverünk sincs! AJig látok valamit Miskából, úgy meglódult a lejtőn; most, ott van, hasítja, mint az ék a fát. sose érem utol— Kifogy a lélegzetem, a köny- nyem is kicsordul, üvöltök, s már látom is a hó fényében az első állatot, jön le a szemközti oldalban nagy ugrásokkal, vonít... (Folytatjuk.)
