Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-10 / 239. szám
A megfiatalított nagyrédei iskolában Van valami megilletödött- tség a gyerekek arcán. Mert minden szokatlan még: alig nenány hónapja az egész iskolában mész és kőpor fedett be mindent. Az órák alatt a munka zaja keveredett ed a felelők mondataival. Egy évig tartott a felújítás és bővítés. Derekasan helytálltak az építők is, a gyöngyöshalászi tsz épitóbri- gádja, de a tantestület és a tanulók is. Megérte: akármelyik város díszére lenne ez az Iskola. Büszkék is rá valamennyien, fiatalok és felnőttek egyaránt. o o o o Az igazgatói irodában is minden a valamikor volt tiszta szobák, első házak hangulatára emlékeztet. Tisztaság mindenütt, a műanyag padlóbevonattól a deszka- burkolású mennyezetben tágig. Rend és világosság, már majdnem kínos rend, minta patikában. Ahogy otthon is a nagytakarítás után. Amíg a hétköznapok újraismétlő- dés-ei el nem nyűvik az éber gondosságot. De az iskolában a rend a nevelés eszköze és egyik célja is. Itt rendnek kell lennie. Most már könnyebb ezt megtartani, mint a tönkrenyúzott hajdani iskolában. Ott csak küszködni lehetett a vend töredékeiért. 0 © O G A tankönyvek itt is gondot okoznak, mint szerte az országban. Már jócsikán banne járunk az iskolai évben, de a VlII-osok nem kaptak új történelem- és fizikakönyvet, hiányzik a III-osoknak a nyelvtani feladatlap. Nem kaptak a Gyöngyszöv könyvesboltjától, amelynek a járás iskoláiról kellene gondoskodnia. Az sincs rendjén, hogy a könyv bizományosainak most csak két százalék jut a to-* gálám után, nem öt, mint va1 amikor, amikor még az állami könyvüzlet látta öl őket. Egyáltalán: miért kell a könyveket az iskolában árusítani? Ahogy a füzeteket és a tanszereket is meg lehet venni a kiskereskedelmi forgalomban. Nagyrédén is a földszöv boltjában, így kellene ezt a tankönyvek esetében is megszervezni. A tanító, a tanár pedig maradjon a katedránál. 0 O O O Kétmilliót fizettek ki az épületen végzett munkákért. Lett három új tantermük, megépült a nevelői szoba a mosdókkal, zsibongó várja a gyerekeket rossz idő esetén. -Teljesen kicserélték az ablakokat és az ajtókat. Minden teremben műanyagot ragasztottak a padlóra, és olajkályhákat állítottak be a fűtésre. Több mint negyven évig csak kimeszelték a régi iskolát időnként, de arra már nem futotta, hogy javítgassák, erősíthessék is. Ügy dicsérik az építőket, hogy hihetetlen. Lám, ilyen is van. Igaz, az iskola igazgatója szinte műszaki ellenőrként vigyázta minden mozdulatukat. Reggel ő köszöntötte a munkásokat, estefelé ő búcsúzott el tőlük. Azt mondja, egy év alatt hármat öregedett. De megérte, nincs hiba semmiben. 0 O 0 0 Ezer órát dolgoztak társadalmi munkában a szülők. Ezért senki sem kapott egy fillért sem az építőktől, hanem úgy számolták el a bért, hogy fejében elvégeztek plusz munkákat az épületen. A térítés nélküli fáradozás tehát meghozta a hasznát mindenképpen. Már arra nem jutott pénz, hogy a padokat, bútorokat is kicseréljék az iskolában. A helybeli tsz lakatosai, szakmunkásai fúrtak, faragtak, lebontottak és újra szereltek napokon át, hogy valósággal újjávarázsolják a régi ülőalkalmatosságokat. Kapával, gereblyével láttak hozzá mások a föld elegy engetés éhez, az udvar és az utcai rész kicsinosításához. Jöttek az emberek, mert maguk is örömüket lelték az új épület látványában. Amikor augusztus 20-án megtartották az avató ünnepséget, ötszázan akartak annak részesei lenni, hiába zuhogott a nyakukba az eső. Nagy nap volt az. © 0 o o Az iskola igazgatója, Ha- nák János itt született, itt koptatta a padokat, majd a tanári oklevél birtokában ide tért vissza. Otthon van. Próféta a saját hazájában? Lehet ez? Tiltakozik. Nem próféta, csak egy ember a községből, akinek a kötelességévé tették, hogy irányítsa az iskolások tanítását, nevelését. Mindenkit ismer, és mindenki segít mindenben, ha kell. A kollégák is készségesek, lelkiismeretesek. Szóval: jó az, ha valaki egy tőről származik a többiekkel. Akad még tennivaló továbbra is, mert megszervezték ugyan a kabinetrendszert, amelyben a tantárgyak szerint osztották el a termeket, de még nincs annyi helyiségük, hogy ne kellett volna összeházasítaniuk egy-két tantárgyat. A tornaterem is a jövő feladata. Ideiglenesen a gyakorlati oktatás két tenmét használják testnevelési célokra, de tornaszerük nincs semmi. Majd lesz az is, ahogy más tárgyakhoz is szükség volna még néhány dologra. © 0 O 0 Kívül-belül ragyog az iskola. Akik elmennek előtte, megnézegetik, az idősebbek be is nyitják a kapuját, mert látni akarják belülről is. Hadd hasonlíthassák össze azzal a régivel, az egykorival. Mondják is, itt már öröm tanulni. A mostani kisdiákoknak is nagyobb kedvük van a szép iskolába járni. (G. Molnár F.) Fráter György Egy nemzet jelenének és jövőjének „titka” a múltjában van. E megállapítás nem éppen harmatosán friss voltát csak igazsága menti: értékelni, sőt ha kell — márpedig bizony kell — sok vonatkozásban újra kell értékelni a magyar történelem nagy sorsfordulóit és egyéniségnek tűnő alakjait. S az értékelés során nemegyszer kitűnik, hogy a nagy sorsforduló voltaképpen sem nagynak, sem sorsfordulónak nem nevezhető, hogy a történelem eladdig nagy alakja szürke középszer, jobbik esetben és az álnok ellenről a marxista szemléletű, a szubjektivitástól mentes történetírás megállapítja, hogy kulcsfigurája és pozitív hőse volt történelmünk egy-egy jeles korszakának. Hogy e megállapítások mind és rendre helytállóak-e, hogy következtetésükben egyrészt magyarázatot adnak-e történelmi buktatóinkra, a haza, az ország fejlődésének törvényszerűségeire, vagy sem? — nos, az bizony ismét újabb és -további viták során dől el. A marxista történetírástól aligha lehet elvárni, hogy évtizedeknek, sőt évszázadoknak nemcsak mulasztásait, de tudatosan hamis konzekvenciáit a magyar nép eddigi egész történetét illetően korrigálja és az átlag közvélemény szintjéig lemenően a megítéléseket a helyes vágányra állítsa. Azt azonban igien, hogy módszeresen és konzekvensen erre törekedjék, hogy a tudomány új meg új megállapításait végül is az egész nép közkincsévé tegye. Nemeskürty István — nem is tudom mit mondjak róla: történész-e, vagy a filmtudomány, neves művelője, drámaíró-e, avagy esszéíró? — György barát című háromrészes televíziós filmje Fráter, avagy Martinuzzi György szerepének vizsgálata során egyszerre erre a két feladatra vállalkozott, — izgalmasan, színesen és populárisán. -Egyrészt történetileg és tör ténelm i leg me gv izsgál ni az „álnok barát” szerepét, másrészt e megállapítás konzekvenciáit népszerű formában a köz kincsévé is tenni. Nem érdektelen személyről és nem érdektelen történelmi időszakról van szói A szerző, már az „Ez történt Mohács után” című érdekes és sok vitára módot adó könyvében is világosan és egyértelműen leszögezte, Moháccsal csak elkezdődött, de lényegében utána, évekkel utána tetőzött be a magyar nép tragédiája, — a másfél száz éves török elnyomás és az azt követő Habsburg-uralom. Lett volna-e mód és lehetőség, hogy Magyarország, ügyes és rugalmas politikával megőrizze függetlenségét, egyúttal azonban egyensúlyozó szerepet is betöltsön a török és a Habsburg-biroda- lom között? Nemeskürty szerint feltétlenül. Ha Fráter György politikája megvalósulhat, úgy ez bekövetkezhetett volna és ennek nyomán nemcsak Magyarországon, de Európa jelentős részén is a békés élet keretei között indulhatott volna meg a polgári fejlődés. Ferdinánd tőre — mindegy, hogy kinek a kezében volt — a fráter meggyilkolásával azt a „kötelet” vágta el, amely feszes egyensúlyban tartotta volna az ország és a környező világ békéjét. Nemeskürty nem óhajt belebonyolódni Fráter Györgynek, Zápolya hűséges hívének cselszövéseibe, meg azt sem vizsgálja tulajdonképpen, hogy ő volt-e, vágy’ sem, aki tudatosan a töröli kezére játszotta volna Buda várát. Akkor és abban a történelmi helyzetben rajzolja meg szerepét, amikor ó maga is és a történelmi szükségszerűség is arra magasztalta fel, hogy megteremtse a három részre szakadt ország török- ellenes egységét és függetlenségét. S ebben a megvilágításban Nemeskürty szerint vitathatatlanul a magyar történelem tragikus, de nagy egyénisége volt és marad Utyeszenics György barát, Nem érdektelen talán még azt és itt megjegyezni, hogy a Ferdinándus irányította tőr szúrása nyomán kibuggyant vér — jó ürügyet adván a töröknek ezssel, mondván, hogy bosszút áll Fráter Györgyért — borította vörösbe az egész országot, s ez a tőrdöfós volt az, amely Egeiig ingerelte a törököt. Hogy végül is itt vereséget szenvedjen a várvédők hősiessége miatt. A televíziós film rendezését Hajdufy Miklós vállalta magára, értő kézzel és igen kellő és hasznos mértéktartással. Nagy Józsefjei, az operatőrrel együtt gondosan kikerültek minden felesleges látványosságot, „korhűséget”, csak annyit és úgy mutattak be, amennyi nélkülözhetetlen volt az atmoszféra megteremtéséhez. Színes, látványos tablók helyett inkább enteriőrök, a külsőségek helyett inkább a szereplők, elsősorban György barát belső átalakulásának és történelmi alakká való fejlődésének rajza került előtérbe. A rendkívül népes szereplőgárdából elsősorban és alapvetően Avar István játékát kell kiemelni, — a megfáradt, művét befejezettnek érző, immáron öreg Fráter György megformálása színészi remeklésnek tűnt. [ Gyurkő Géza HATVANI DANIEL. TrfRMEGfü^°LT *z**pÍkkaT- Dokumentumregény8. A lány apja ellenkezik Veronka asszony, Bállá Szabó Sándorné, az 50-es, évek elején a fővárosban dolgozott, a magasépítőknél. Férje öngyilkos lett, s röviddel ezután hazaköltözött szüleihez, Grgoványra. Az ottani szikivízüzembe járt el dolgozni. Itt ismerkedett meg — ez már az 50-es évek közepén volt — az akkori 55 éves és még agglegény Kiss Béla szőlősgazdával. Élettársi kapcsolatra léptek, átköltöztek Ágasegyházára — az embernek már akkor is itt volt a tanyája, szőlője —, és e kapcsolatból származott Aranka is. Béla bácsi és az asszony között kerek harminc év a korkülönbség. Nem mintha ebből különösebb baj származna ... De az öreg ösztönösen érzi, hogy 70 éves korban már maga a féltékenység is az életerő jele. Még akkor is. ha arra semmi oka nincs. Az asszonyt, ha tíz percre elszalad a boltba, percekig faggatja utána: hol volt, mit csinált annyi ideig. Veronka kijelentette: elmegy dolgozni az izsáki Aranyhomok Tsz kivarrójába. Ez megint kiváltotta az élettárs nemtetszését. — Itt van a szőlő, elég az, megélünk abból. Az a fontos, hogy kenyér legyen és meleg szoba? Vagy QdlWjMBSb \ 4872. Oktober X0„ kedd talán van valakid? Mutogatni akarod magad? Szeretné Arankát is odahaza tartani. Ha a lány moziba akar menni', ezt mondja: — Láthatod azt a filmet máskor is. Ha bálba: — Voltál már, elég az. Pedig Aranka 1970. karácsonyában volt először bálban, aztán csak húsvétkor, s akkor is csak éjféltől egyig. Este még nem engedte el őket, azt mondta, hogy részeg emberek vannak, kötöziködnek. Ö viszont elment. egyedül, majd később hazament és azt mondta: — Menjünk el a csárdába, jó hangulat van, meg intelligens társaság. Ott voltak másfél órát, hármasban, de hazafelé menet sikerült rábeszélni, hogy elmehessenek a bálba, Zoli akkor nem volt ott. Az öreg kezdettől ellenezte a lány és a fiú kapcsolatát: — Nem tetszik nekem a családja. Börtönben ül a bátyja. Meg hát nagyon fiatal... És akadhat neked másmilyen is. Még tanár is, vagy mérnök. — Ezeket mondogatta. A lány duzzogott. Nem annyira az érzelmeit, inkább az önérzetét, a szabad akaratát érezte megsértve. Egy reggel kijelentette, addig nem hajlandó enni, amíg tiltja tőle a Zolit. Édesapja úgy látszik, megenyhült: — Nem bánom, beszélgessetek. Majd kigyógyultak belőle. — Nem sokkal ezután Zoli szerzett egy magnót, beállított vele Arankáékhoz, szólt a beat-zene, még táncoltak is. Amikor .pár óra múlva „a-yfru. menni készült, ' - —tr az öreg ráförmedt: — Ne kerülgesd te az én házam! Nem szívelte a fiút azért sem, mert kevélynek tartotta. Korábban már ugyanis járt náluk. Segített az öregnek a hordókat helyre rakni a kamrában. Félórányit együtt cipekedtek. Amikor végeztek, Béla bácsi megkérdezte: — Mivel tartozom neked? — Zoli vállat vont: — Amivel eddig. Az asszonynak más volta véleménye. Mint az iskolai szülői munkaközösség tagja is, Zolit jóravaló, szolid fiúnak könyvelte el magában. Nyárra sírgondozást vállalt a temetőben, hogy egy kis külön keresethez jusson. Hetekig tartó szárazságban ez dögnehéz meló, a sírdombok töméntelen vizet beisznak. Zoli készséggel segített mindig — főleg ha Aranka is ott volt —, hordta a vizet vödrökben, locsolókannákban. Itt a temetőben, a létein túli világnak a titokzatosságot sugalló, elrévedésre csábító mesgyéjén került szóba leginkább a vallás, az istenhit. Az asszony és a lánya buzgó reformátusok, s áhitatos megnyilatkozásaikat, biblikus citátumaikat Zoli csodálkozással vegyes borzongással hallgatta. Nagyon megfogta például, amikor elmesélte a két nőnek, hogy oktatójuk kocsijába a reptérnél beleszaladt egy motoros, de egyiknek sem történt semmi baja, s err# az asszony rögtön räke*Ät#: „Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utódban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a köbe.” Majd hozzátette, hogy ez, amit mondott, a Zsoltárok Könyve 91. fejezetének 11. és 12. szakasza. A lány egy ízben levelet irt a Reformátusok Lapjának, s majdnem teljes közölték is azt. Pár hét elteltével Aranka címére csomag érkezett: valaki Hollandiából küldött részére egy bibliát. Zoli ezt később, két imád- ságos könyvvel együtt kölcsönkérte. S elkezdett járni a templomba, Arankáékkal együtt. Béla bácsitól ilyenkor nem kellett tartania, ő, mint katolikus, nem látogatta a reformátusok imaházát. Zoli egyszer azt kérdezte az asszonytól, hogy milyen ereje van a hitnek. Veronka ezt mondotta: — Segíti az embert, hogy elérje a célját az életben. Augusztus 18-án Aranka, szakiskolai osztályával együtt, kirándulásra indult Debrecenbe, hogy megtekintsék a virágkarnevált. A fiú, amikor ezt megtudta, kijelentette: — Én is el fogok menni. Anyjától kért egy kis pénzt, nem mondta, mire kell, s a náluk dolgozó kőművesmester 150 forintját is magával vitte, holott a mester azt azért adta oda neki, hogy Kecskemétről hozza el az óráját, amit javításra hagyott ott. Elkérte a család egyik debreceni ismerősének a címét, tudta, hogy azok útbaigazításával megtalálja a lányt. Az ismerősöket, bizonyos Ludmannékat, meg is találta Debrecenben. Azok, mint Aranka fiúját, szívesen fogadták, vendégül látták. Végignézték a virágos felvonulást, este pedig, szintén a családdal együtt, elmentek valami szolidabb vendéglőbe. Másnap utazott vissza az osztály, Zoli úgy tervezte, együtt jön Arankával, ám az utolsó pillanatban döbbent rá, hogj a lány nincs ott az osztálykollektívában. Megtudta, hogy egyik balmazújvárosi osztálytársával, Győr- fi Rozáliával ment el annak szülőfalujába, hogy ott töltsön néhány napot. Zoli gondolt egyet, s utánuk ment... Járkált a poros tiszántúli nagyfaluban, kereste Győrfiéket, végül sikerült rábírnia egy lányt, hogy vigye el az üzenetet Arankának: — Vedd tudomásul, hogy itt vagyok. Röviddel ezután Zoli személyesen is tiszteletét tette, meglehetősen elhanyagolt, koszos külsővel, mivel akkor két éjszaka már az állomás padján aludt, s evett is, meg nem is. Vendéglátói előtt a lány kínos magyarázkodásba kezdett, de azok legyintettek, s mondták Zolinak, maradjon ott. Amikor pár percig kettesben voltak, Aranka szemrehányóan megkérdezte: — Miért jöttél utánam? Ki hívott ide? — Zoli ezt válaszolta: — Itt van a banda is, és figyeli minden lépésedet. Pár hét múlva Zoli megtudta, hogy a balmazújvárosi lány fivére, Győrfi István levelet írt Arankának. Ekkor valósággal ráparamcsolt: — Add át a Pista levelét! — Miért? — A banda tagjai el akarják olvasni. — Nem érdekel a bandád. A levelet nekem írták. — Ekkor a fiú a nadrágzsebébe nyúlt, s kis kattanás hallatszott. A lány elsápadt és átnyújtotta a lej velet. Közönséges játékpásztoly volt a zsebében. De a lánjJ ezt akkor még nem tudta.1 Zoli válaszolt a levélről így: „Olvastuk a szegénységi bizonyítványod. Elásnám máj gam a kert hátuljába, ha húszéves koromban olyan hülye lennék, mint amilyen te vagy.” És a hangnem végig ugyanez. A levelet a Győrfi-lány visszaküldte Arankának. Az kérdőre vonta a fiút: — Mi okod voltos- re? (Folytatjuk#"
