Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-17 / 245. szám

SaUvrtl. o:v1: ft " po Megyei megnyitó a* egei Gárdonyi Géza Szín házban Megjelenik előttünk egy ember aki mint az imama- lcm, folyton és újra magya­rázza az ő igazságát. Hegy van hat gyereke, akiket sze­ret, akiket fel kell nevelnie. Van felesége, aki nagyon sze­reti őt és ő is nagyon szere- :i a feleségét, mert nála ez a legtermészetesebb dolog a vi­lágon. ö mindig csak azért koplalt, azért volt gars sós. szürke, megalázott önmaga és az emberek előtt, bogy a családért betölthesse hivatá­sát. Az ő térképén nincsenek görbe vonalak, minden olyan egyenes, hogy azt már vi­tatni sem lehet. Ez az ember nem érti. hogy őt miért nem értik meg. Ma­gyarázza a fiatal tisztnek, magyarázza a cellatársnak, magyarázná az ezredesnek, s jobb híján magyarázná a fa­laknak, amíg időt ék módot adnak rá, hogy annál na­gyobb és csodálatosabb dolog nincs a világon, mint amitő tesz. Vak hit, a szeretetnek olyan aláz,atos és szelíd ön­zése ez, amely már-már az őrület határán mozog. Ez az ember kényszerül betévedni a hatalom által el­lenőrzött szférába. Amikor már ő is, a nagyon kicsiny és nagyon szerény írnokocska is látja, átlátja a hatalom utol­só fázisát, vonaglását, nem­csak tenni mer, hanem ten­ni kényszerül is — a család érdekében. Gondolnia lehet és kell a jövőre, mert a gyer­mekekért ő a felelős. Nem szabad senkinek éhen halnia, elpusztulnia, és mindnek aző szándéka és elképzelése sze­rint kell élnie, kiteljesednie. Itt, ezen a ponton találja ma­gát szembe a hatalommal. Nem a célban, hanem azzal, hogy a holnapra gondol, amely már nem a fasiszta hatalomé. El kell buknia? Nem kovetkezhetik más, mert a 'hatalom képviselői még a huszonnegyedik órá­ban, sőt még azután sem hi­szik, nem hihetik, hogy az ő A MÉSZÖV, valamint a Kisz Heves megyei bizo:t íásáuax uozjs rendezessen sz.uEisit meg 3' megyei szö- ve:icita'.i KÍSÍ-napox nag>- szaoású programja, melynek ünnepélyes megnyitójára va­sárnap délelőtt került sor Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. Az ünnepség diszetnöksegeben többek kö­zött heiyet foglalt Bőié De­zső, a SZÖVOSZ osztályveze­tője, Csepelyi Károly, a megyei párt-végrehajtóbizott­ságának tagja, a megyei NEB elnöke, dr. Varga Jó­sáét. a megyei tanács elnök- helyettese és Sebestény Lász­ló, az Egri Városi Tanács megbízott elnökhelyettese is. A részvevőket Kónya Lajos, nyelt, s a szövetkezeti KISZ- napok kéthetes, gazdag prog­ram jártak jelentőségét. Az ünnepség műsorában fellépett az egri szövetke­zeti MSZBT kamarakórus Moskovszky Vince karnagy vezetésével, valamint a fü­zesabonyi, a káli és a szolnoki szövetkezeti kórus. Szép s kerrel szerepelt a heves, ÁFÉSZ népi zenekara, a fü­zesabonyi és a parádi szö­vetkezeti néptáncegyüttes Is. Bóta Sandorné népdalénekes műsora ugyancsak nagy tap­sot aratott. Ma tovább ■ folytatódik ä szövetkezeti KISZ-napok programsorozata. Hevesen többek között a cukrász­lakáskultúrával kapcsolatos bemutatókat és szakmai ta­nácsadásokat rendeznek, az iparcikk áruházakban pedig a legújabb háztartási gépeket ismertetik meg a látogatók­kal. A budapesti művészeti he­tek keretében pénteken mu­tatta be a tv a Müller család halálát. Nemcsak a hétnek, de a tv-nek és az irodalom­nak is ünnepi eseménye ez a film. A káli szövetkezeti kórus népdalcsokorja meghozta a várt sikert. (Kiss Béla felvétele) • megyei KISZ-bizottság el­ső titkára köszöntötte, majd dr. Havellant Ferenc, a MÉ­SZÖV elnöke mondott beszé­det, méltatva a fogyasztási szövetkezetekben dolgozó fi­atalok politikai, kulturális és sporttevékenységét, a na­pi munkában elért eredmé­szakmunkástanulók reme­keiből rendeznek bemutatót, Horton a község kereskedel­mi és vendéglátóipari kér­déseiről szerveznek ankétot. Detken pedig ifjúsági ngpra kerül sor. Mindezek mellett a két hét alatt a szövetke­zeti bútorboltokban a modern Cikkünk nyomán Még egyszer a hatvani „szagos” egy száza A Népújság 1972. augusz­tus 17-i számában cikk je­lent meg „Egy stzázalék, ami­nek szaga van” címmel. Eb­ben a hatvani fodrászszövet­kezettel foglalkoztunk, s több dologban elmarasztaltuk a vezetőséget. A tagok például joggal méltatlankodtak, ami­ért előzetes értesítés nélkül csökkentették munkabérüket. Kifogásoltuk, hogy a vezetők —, elnökök és főkönyvelők — egyszerre mentek nyaral­ni, így napokig felelős irá­nyító nélkül maradt a szö­vetkezet. Az elnök Kopa La­josáéval kapcsolatban ma­gatartásbeli kifogásuk is volt a fodrászoknak. Cikkünk nyomán előbb a városi tanács termelésellátá­si osztálya vizsgálja meg a helyzetet, majd ezzel szinte egy időben — az MSZMP Központi Bizottságához el­juttatott panaszra! — a Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsának munkajogi bizottsága is ellenőrizte a hatvani fodrászszövetkezet vezetőinek eljárását. Megkaptuk az SZMT 114/1972. számú hivatalos ér­tesítését a lefolytatott vizs­gálatról, s idézzük a Mud- riczki János vezető titkár és dr. Gyulai László jogtaná­csos által aláírt jegyzőkönyv­kivonatot, amely megerősíti jelzett cikkünk állítását. „Az ipari szövetkezetek tagjai­ra vonatkozó munkajogi ( szabá­lyok értelmében a muiikknornia megváltoztatását alkalmazás előtt írásban az érintett tagok tudo­mására kell hozni — mondja a víz - Uati értesítés, — Levélíró­ink-'esetében a teljesítménynor­ma megváltoztatását nem a szö­vetkezet közgyűlése, hanem a vezetőség határozta el, s erről a tagokat írásban nem értesítette. Az 1972. szeptember 11-én tartott munkaértekezlet igyekezett az elkövetett hibát pótolni, azonban ezen nem minden tag vett részt, továbbá nem sikerült az egy szá­zalékos normaváltoztatás szüksé­géről a tagokat meggyőzni. . ★ Ilyen előzmények után. s az MSZMP városi bizottsága, valamint a helyi tanács ja­vaslatára tegnap délelőtt rendkívüli közgyűlésre jöt­tek össze a hatvani fodrász- szövetkezet dolgozói, igyekez­vén a problémát megnyugta­tóan rendezni. Ügy véljük, a hozott dön­tés messzemenően a szövet­kezeti demokratizmus szelle­mében fogant és orvosolja a tagság baját, az elkövetett hibákat. Októbertől vissza­kapják a szövetkezeti fodrá­szok az elvesztett egy száza­lékos jövedelmet, s amennyi­ben a negyedik negyedév termelési eredménye lehetővé teszi, jövő év januárjában megtérül nekik a hónapok óta jogtalanul levont fizetés­különbözet is. (moldvay) iónfa Ferenc féuldnála törvényeik, az ő parancsaik nem lehelnek érvényesek. Sánta Ferenc írásaiban és világszemléletében nagy er­kölcsi erők érvényesülnek, régről hordott és öröklött er­kölcsi normák és ő szembesí­ti az emberi tartásokat, ame­lyek a pillanat erői szerint méretnek meg. A dráma pil­lanata mindenki előtt vilá­gos, történelmi ítélet döntött az előtárt erkölcsi kérdések­ben. , Kállai Ferenc, a mai ma­gyar színjátszás egyik kivá­lósága, most megint reme­kelt. Belülről formálja meg ezt az embert, az önmagába vetett szilárd hitet, azt a biztonságérzetet, hogy az ő erkölcsi normái nem lehet­nek tévesek, hiszen így örü- köite őket az évszázados csa­ládi hagyományokból. Ügy gondolja, nerp lehet a hata­lom olyan ostoba, hogy saját testének, erejének legegész­ségesebb sejtjeit teszi tönk­re. Fél a haláltól ez a Mid­ier? Tudja-e igazán, hogy a gyermekei már mennyire nem értik, nem érthetik őt? A másik kitűnő alakítás Bánffy Györgyé, ő az ellen­pólus, a hatalom vak embe­re, akinek még az utolsó órában is azt kell teljesíte­nie, amit a felsőbb parancs elrendel. Nem .gondolkozhat, nem lehetnek érzései, s ha vannak, azokat el kell fedni. Az ő nagy térképe a halá­lomé. az egész országé, amelynek nevében és aka­ratából cselekszik. Vagy csak azt hiszi. De ez a cselekvés módját és célját tekintve egyre megy és ez a mindegy. Ezt látjuk a jellemszínész ar­cán, aki felesleges mozdula­tok nélkül érzékelteti az ér­zéketlenséget. Bulla El ma, Törőcsik Ma­ri és 1 Kozák András is .ma­radéktalanul szolgálatába áll­tak az írónak és az írói Szándékot, jól megvalósító rendezőnek, Mihályfi Imré­nek. (farkas) V7,.WA/ÚVVW/vV\'\AVvVv'AVW/VV a/vaaaA<V/>1 Amíg kiérnek a köves út­ra, Zoli elmondja: — Te szállsz ki, azt mondod, hogy állami kocsival vagyunk, Or- goványról jövünk egy üzene­tet hozunk. Azt, hogy meg­halt az Aranka nagymamája. Es hogy vigyük el őt, de ha akar, az anyja is vele jöhet. Ha Béla bácsi beleegyezik, oké. Ha nem, meg kell kö­tözni és be a pincébe. Róbert bólogat: nem rossz, nem rossz. Zbli lehunyja a szemét, álmodozik. Mert ez a terv nem más, mint egy álom. Légvár. De ő valósá­gosnak hiszi. Persze, Izsák után kiderül, hogy másfelé mennek. Tiltakoznak majd. . Akkor majd „előveszi” a bandát. Jönnek mögöttük kocsival. Me^ előttük is ha­lad egy csapat... De ebbe már Robit nem avatja be. Hadd legyen 6 is meglepődve. Kiss Béláékhoz akkor es­te szállítottak tüzelőt, elég­gé elfáradtak a cipekedés- ben, majdnem 11 óra volt, mire ágyba kerültek, mind­járt, el is aludtak. így nelp- hallhatják. hogy autó áll meg a tanya ablaka alatt, azt sem, hogy bögetik a mo­tort. Zoli azt mondja: — Men­jünk el Ujszásziékho:', hátha ott vannak, tévét nézni. — Visszamennék a faluba, meg­állnak az Ujszásziék háza előtt. Robi zörget, íiatalasz- *7onV jön elő. — Kissékel keressük, akik ott a vasúton túl laknak. — Az asszony, kis gúnnyal a hangjában: — Ha tudja, hogy hol laknak, mi az ördögnek zavarnak bennünket éjnek idején! — Robi mentegetőzik, hogy üzenet Orgoványról, satöb­bi, meg hogy Kissék egyik is­merőse ül a kocsiba. Az asz- szony kíváncsi lesz. benéz a kocsi ablakán, megismeri a 1972. október 17., kedd HATVANI már minden fillérre szükség van. Az „utas” a két ülés kö­zött kotorászik. Felveszi a kinyitott bicskát. — Ez mi­nek? — kérdi. — Szükség lehetett volna rá. — De „vezető” nem mondja, hogy miért. Arra gondol, jó hogy nem kellett használni, csupa vér lenne itt minden. Majd, amikor Izsákon befordul az utcájukba, ezt mondja: —■ Te mégy be az öcsémért. En kint várok addig. — Kral, hogy anyjávai most nem sza­bad találkoznia. „Megkérde­né, hová megyek, esetleg hisztizne. és én még beválta­nám. .. Rábeszélné, hogy ne menjek sehová.” Két házzal előbb áll meg, leoltja a lámpát. A sötétben feldereng a házuk kerítése, előtte Zoli oicikliié’»I. Király Zoltán csak fél ti­zenkettő felé ért haza. Egész nap a haverjaival csatangolt, délután és még este is egy taluszéli kricsmiben piált — tizenhatodik születésnapját ünnepelte. Eszébe sem jutott, hogy esetleg kereshetik. Amikor hazaért, feje szórtéit. »* ELORe jtfEG ^NTOLT ^ÁNBmKAh fiút. — Te vagy az Zoli? — kérdi, de az csak hümrnög valamit. Ujszásziné aztán megmondja, hogy Arankáéit nem jártak itt, biztos, hogy odahaza alusznak. Visszamennek. Robi a csu­kott veranda mellé áll, tú­ráztatja a motort, kürtői egy-két rövidet. Vére az ab­lakban kis világosság tá­mad, megnyílik a bejárati ajtón az apró ablak, s a nyí­lásban megjelenik Béla bá­csi feje. Robi mondja a szöve­get, de Kiss Béla arcára ki­ül a gyanakvás. — Ki volt az. aki átadta az üzenetet? — Robi nem jön zavarba. — Siittöli Imre. — Csakugyan van egy ilyen nevű orgová- nyi ismerőse. De Béla bácsi kijelenti, hogy ő nem isme­ri. „Csak kinyitná már az aj­tót végre” — türelmetlenke­dik Robi magában, s először mpccan benne a gyanú, hogy semmi sincs előkészítve és ő belemászobt. De amikor az öreg mögött megjelenik az asszony feje, új remény lob­ban tudatában, s kezdi elöl­ről a mesét. — De az asszony még jobban kételkedik, és még szemrehányást is lesz, hogy miért zavarják őket ilyesmivel, mikor tegnap járt Orgoványon, és semmi baja nem volt az édesanyjának. — Róbert nyeli a nyálak de egyúttal a torka is kiszárad, s indulatosan odaszól a kocsi felé: — Gyere már elő, Zoli, mondj te is valamit. — Kis- séknek pedig: — Van egy utasom, maguk is . biztosan jól ismerik. Az öreg, aid. to­vábbra is elöl áll, oldalvást kipillant, de csak egy bi­zonytalan árnyékot lát elóle- bogr>i.a.,íaJ. mellett. Zoli nem szól, csak nagyon halkan köszön, de a bentiek meg sem hallják. Kiss Béla ráförmed Ro­bira: — Mutassanak igazol­ványt, ha tényleg azok, akik­nek mondják magukat! — Robi a kocsi felé ugrik: — Hozom máris. — Keresné a sofőr igazolványait, de az asszony haragosan kiszól: — Nem kell ide semmi igazolás, hagyjanak minket magunk­ra. Ha igaz a dolog, majd kapunk reggel hivatalos ér­tesítést. — Az öreg elhátrál, félig már be is hajtják az ablakot. ;Robi elnézést kér, köszön és a kocsihoz somfor- dál. 14. A Dunántúl felé A légvár összeomlott. Pénz nincs, de már van egy halott. A csomagtartóban. A vasúti átjáró előtt meg­állnak. Robi pocsék hangu­latban van, arcánál: vonásai megmerevednek. Megvetéssel pillant társára... Kis kótya- gos sumákberci — de ezt csak magában mondja. És 5 mindent készpénznek vett. Most saját magát is meg tudná fojtani. De csak fá­radtan ennyit kérdez: — Mit jelentsen ez az egész? — Zo­li" vállat vont. Csak ilyesmit dadog: — Én sem tudtam, hogy mi van. — Mondhatom, ezt jól megbeszélted. Most már, ha tetszik, ha nem men­nünk kell. Még mielőtt el­kapnak bennünket... Feleletképpen 'Zoli az *d~ tózsebből előveszi az orszá­gos autótérképét és szétnyit­ja. — Menjünk Dunaföldvár felé. Izsákon pedig felvesz- szük az öcsédet. Várja, hogy megkérdje Ro­bi: miért kell felvenni ezek után az öccsét. De nem kér­dezi, beleegyezően bólint. Olyasmit válaszolt volna, hogy hármasban jobb átmen­ni a határon, mim Kettes­ben. .. Fene sem tudja, hogy mi történhet még ott. Amikor a köves útra ér­nek, Róbert kikapcsolja a ta­xiórát. 130-nál áll meg az, összeg. A padlózaton szana­szét hevernek az egy- és két­forintosok, Robi, amikor a lapátért küldte Zolit, nem ’törődött ezekkel. De mos! mozdulatainak nem volt egé­szen ura. Azonnal mély álomba zuhant, hogy lefe­küdt. ... Arra ébred, hogy anyja megrázza a vállát. Nyögve felig csukott szemmel ül fel, félórája, hogy hazaérhetett. — Keres egy fiú, menj már ki. De el ne próbálj szökni... — mondja az asszony. — Ki­csit Robi miatt is nyugtalan, hogy nem jött haza, de hát talpraesett gyerek, biztosan talált munkát és már beun is maradt valami szálláson. A fiú tántorogva megy ki, az ital most dolgozik benne a legjobban. A kapunál nagy nehezen felismeri Horváth Zolit. — Mi van? — Van ko­csi, gyere németbe. — Homá­lyos foszlányokban rémlik fel benne a három nap előt­ti beszélgetés... Hogy majd vasárnap, meg majd taxit lopnak... Különben is, hü­lye duma az egész, úgy sem merné megcsinálni. Meg nincs is kocsi a kapu előtt, Horváth csak linkel. Aztán csak annyit mond: — Ne marháskodj, itthon vannak anyáméit. Gyere át reggel, majd beszélünk a dologról... Horváth Zoltán egyedül megy vissza a kocsihoz. El­mondja, mi van. A másik le­gyint, megfordul. Átmennek Izsák központján. Ekkor Zo­li váratlanul megszólal: — Te, Robi, mennyi idő alatt érnénk vissza Ágasra? — Miért? — kérdi amaz meg­ütközve. — Megpróbálnánk még egyszer... Arankáékal. — Robi lassít, Tehúzódik az út szélére... — Itt a kocsij menj át, ha akarsz. — Ide-j adnád? »— Ne hülyéskedj^ öregem — gyorsít, majd új-j ra direktbe kapcsol —, így] is kimentünk az időből Máfl valahol a Dunántúlon kelle­ne járnunk. Horváth Zoltánra iszonyú súllyal nehezedik a tudat ködéből kibontakozó falisme-. rés: nincs Aranka, nincd pénz. nincs banda, csak egy] halott van, meg ez a'kocsáj (Folytatjuk i

Next

/
Oldalképek
Tartalom