Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-17 / 245. szám
SaUvrtl. o:v1: ft " po Megyei megnyitó a* egei Gárdonyi Géza Szín házban Megjelenik előttünk egy ember aki mint az imama- lcm, folyton és újra magyarázza az ő igazságát. Hegy van hat gyereke, akiket szeret, akiket fel kell nevelnie. Van felesége, aki nagyon szereti őt és ő is nagyon szere- :i a feleségét, mert nála ez a legtermészetesebb dolog a világon. ö mindig csak azért koplalt, azért volt gars sós. szürke, megalázott önmaga és az emberek előtt, bogy a családért betölthesse hivatását. Az ő térképén nincsenek görbe vonalak, minden olyan egyenes, hogy azt már vitatni sem lehet. Ez az ember nem érti. hogy őt miért nem értik meg. Magyarázza a fiatal tisztnek, magyarázza a cellatársnak, magyarázná az ezredesnek, s jobb híján magyarázná a falaknak, amíg időt ék módot adnak rá, hogy annál nagyobb és csodálatosabb dolog nincs a világon, mint amitő tesz. Vak hit, a szeretetnek olyan aláz,atos és szelíd önzése ez, amely már-már az őrület határán mozog. Ez az ember kényszerül betévedni a hatalom által ellenőrzött szférába. Amikor már ő is, a nagyon kicsiny és nagyon szerény írnokocska is látja, átlátja a hatalom utolsó fázisát, vonaglását, nemcsak tenni mer, hanem tenni kényszerül is — a család érdekében. Gondolnia lehet és kell a jövőre, mert a gyermekekért ő a felelős. Nem szabad senkinek éhen halnia, elpusztulnia, és mindnek aző szándéka és elképzelése szerint kell élnie, kiteljesednie. Itt, ezen a ponton találja magát szembe a hatalommal. Nem a célban, hanem azzal, hogy a holnapra gondol, amely már nem a fasiszta hatalomé. El kell buknia? Nem kovetkezhetik más, mert a 'hatalom képviselői még a huszonnegyedik órában, sőt még azután sem hiszik, nem hihetik, hogy az ő A MÉSZÖV, valamint a Kisz Heves megyei bizo:t íásáuax uozjs rendezessen sz.uEisit meg 3' megyei szö- ve:icita'.i KÍSÍ-napox nag>- szaoású programja, melynek ünnepélyes megnyitójára vasárnap délelőtt került sor Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. Az ünnepség diszetnöksegeben többek között heiyet foglalt Bőié Dezső, a SZÖVOSZ osztályvezetője, Csepelyi Károly, a megyei párt-végrehajtóbizottságának tagja, a megyei NEB elnöke, dr. Varga Jósáét. a megyei tanács elnök- helyettese és Sebestény László, az Egri Városi Tanács megbízott elnökhelyettese is. A részvevőket Kónya Lajos, nyelt, s a szövetkezeti KISZ- napok kéthetes, gazdag program jártak jelentőségét. Az ünnepség műsorában fellépett az egri szövetkezeti MSZBT kamarakórus Moskovszky Vince karnagy vezetésével, valamint a füzesabonyi, a káli és a szolnoki szövetkezeti kórus. Szép s kerrel szerepelt a heves, ÁFÉSZ népi zenekara, a füzesabonyi és a parádi szövetkezeti néptáncegyüttes Is. Bóta Sandorné népdalénekes műsora ugyancsak nagy tapsot aratott. Ma tovább ■ folytatódik ä szövetkezeti KISZ-napok programsorozata. Hevesen többek között a cukrászlakáskultúrával kapcsolatos bemutatókat és szakmai tanácsadásokat rendeznek, az iparcikk áruházakban pedig a legújabb háztartási gépeket ismertetik meg a látogatókkal. A budapesti művészeti hetek keretében pénteken mutatta be a tv a Müller család halálát. Nemcsak a hétnek, de a tv-nek és az irodalomnak is ünnepi eseménye ez a film. A káli szövetkezeti kórus népdalcsokorja meghozta a várt sikert. (Kiss Béla felvétele) • megyei KISZ-bizottság első titkára köszöntötte, majd dr. Havellant Ferenc, a MÉSZÖV elnöke mondott beszédet, méltatva a fogyasztási szövetkezetekben dolgozó fiatalok politikai, kulturális és sporttevékenységét, a napi munkában elért eredmészakmunkástanulók remekeiből rendeznek bemutatót, Horton a község kereskedelmi és vendéglátóipari kérdéseiről szerveznek ankétot. Detken pedig ifjúsági ngpra kerül sor. Mindezek mellett a két hét alatt a szövetkezeti bútorboltokban a modern Cikkünk nyomán Még egyszer a hatvani „szagos” egy száza A Népújság 1972. augusztus 17-i számában cikk jelent meg „Egy stzázalék, aminek szaga van” címmel. Ebben a hatvani fodrászszövetkezettel foglalkoztunk, s több dologban elmarasztaltuk a vezetőséget. A tagok például joggal méltatlankodtak, amiért előzetes értesítés nélkül csökkentették munkabérüket. Kifogásoltuk, hogy a vezetők —, elnökök és főkönyvelők — egyszerre mentek nyaralni, így napokig felelős irányító nélkül maradt a szövetkezet. Az elnök Kopa Lajosáéval kapcsolatban magatartásbeli kifogásuk is volt a fodrászoknak. Cikkünk nyomán előbb a városi tanács termelésellátási osztálya vizsgálja meg a helyzetet, majd ezzel szinte egy időben — az MSZMP Központi Bizottságához eljuttatott panaszra! — a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának munkajogi bizottsága is ellenőrizte a hatvani fodrászszövetkezet vezetőinek eljárását. Megkaptuk az SZMT 114/1972. számú hivatalos értesítését a lefolytatott vizsgálatról, s idézzük a Mud- riczki János vezető titkár és dr. Gyulai László jogtanácsos által aláírt jegyzőkönyvkivonatot, amely megerősíti jelzett cikkünk állítását. „Az ipari szövetkezetek tagjaira vonatkozó munkajogi ( szabályok értelmében a muiikknornia megváltoztatását alkalmazás előtt írásban az érintett tagok tudomására kell hozni — mondja a víz - Uati értesítés, — Levélíróink-'esetében a teljesítménynorma megváltoztatását nem a szövetkezet közgyűlése, hanem a vezetőség határozta el, s erről a tagokat írásban nem értesítette. Az 1972. szeptember 11-én tartott munkaértekezlet igyekezett az elkövetett hibát pótolni, azonban ezen nem minden tag vett részt, továbbá nem sikerült az egy százalékos normaváltoztatás szükségéről a tagokat meggyőzni. . ★ Ilyen előzmények után. s az MSZMP városi bizottsága, valamint a helyi tanács javaslatára tegnap délelőtt rendkívüli közgyűlésre jöttek össze a hatvani fodrász- szövetkezet dolgozói, igyekezvén a problémát megnyugtatóan rendezni. Ügy véljük, a hozott döntés messzemenően a szövetkezeti demokratizmus szellemében fogant és orvosolja a tagság baját, az elkövetett hibákat. Októbertől visszakapják a szövetkezeti fodrászok az elvesztett egy százalékos jövedelmet, s amennyiben a negyedik negyedév termelési eredménye lehetővé teszi, jövő év januárjában megtérül nekik a hónapok óta jogtalanul levont fizetéskülönbözet is. (moldvay) iónfa Ferenc féuldnála törvényeik, az ő parancsaik nem lehelnek érvényesek. Sánta Ferenc írásaiban és világszemléletében nagy erkölcsi erők érvényesülnek, régről hordott és öröklött erkölcsi normák és ő szembesíti az emberi tartásokat, amelyek a pillanat erői szerint méretnek meg. A dráma pillanata mindenki előtt világos, történelmi ítélet döntött az előtárt erkölcsi kérdésekben. , Kállai Ferenc, a mai magyar színjátszás egyik kiválósága, most megint remekelt. Belülről formálja meg ezt az embert, az önmagába vetett szilárd hitet, azt a biztonságérzetet, hogy az ő erkölcsi normái nem lehetnek tévesek, hiszen így örü- köite őket az évszázados családi hagyományokból. Ügy gondolja, nerp lehet a hatalom olyan ostoba, hogy saját testének, erejének legegészségesebb sejtjeit teszi tönkre. Fél a haláltól ez a Midier? Tudja-e igazán, hogy a gyermekei már mennyire nem értik, nem érthetik őt? A másik kitűnő alakítás Bánffy Györgyé, ő az ellenpólus, a hatalom vak embere, akinek még az utolsó órában is azt kell teljesítenie, amit a felsőbb parancs elrendel. Nem .gondolkozhat, nem lehetnek érzései, s ha vannak, azokat el kell fedni. Az ő nagy térképe a halálomé. az egész országé, amelynek nevében és akaratából cselekszik. Vagy csak azt hiszi. De ez a cselekvés módját és célját tekintve egyre megy és ez a mindegy. Ezt látjuk a jellemszínész arcán, aki felesleges mozdulatok nélkül érzékelteti az érzéketlenséget. Bulla El ma, Törőcsik Mari és 1 Kozák András is .maradéktalanul szolgálatába álltak az írónak és az írói Szándékot, jól megvalósító rendezőnek, Mihályfi Imrének. (farkas) V7,.WA/ÚVVW/vV\'\AVvVv'AVW/VV a/vaaaA<V/>1 Amíg kiérnek a köves útra, Zoli elmondja: — Te szállsz ki, azt mondod, hogy állami kocsival vagyunk, Or- goványról jövünk egy üzenetet hozunk. Azt, hogy meghalt az Aranka nagymamája. Es hogy vigyük el őt, de ha akar, az anyja is vele jöhet. Ha Béla bácsi beleegyezik, oké. Ha nem, meg kell kötözni és be a pincébe. Róbert bólogat: nem rossz, nem rossz. Zbli lehunyja a szemét, álmodozik. Mert ez a terv nem más, mint egy álom. Légvár. De ő valóságosnak hiszi. Persze, Izsák után kiderül, hogy másfelé mennek. Tiltakoznak majd. . Akkor majd „előveszi” a bandát. Jönnek mögöttük kocsival. Me^ előttük is halad egy csapat... De ebbe már Robit nem avatja be. Hadd legyen 6 is meglepődve. Kiss Béláékhoz akkor este szállítottak tüzelőt, eléggé elfáradtak a cipekedés- ben, majdnem 11 óra volt, mire ágyba kerültek, mindjárt, el is aludtak. így nelp- hallhatják. hogy autó áll meg a tanya ablaka alatt, azt sem, hogy bögetik a motort. Zoli azt mondja: — Menjünk el Ujszásziékho:', hátha ott vannak, tévét nézni. — Visszamennék a faluba, megállnak az Ujszásziék háza előtt. Robi zörget, íiatalasz- *7onV jön elő. — Kissékel keressük, akik ott a vasúton túl laknak. — Az asszony, kis gúnnyal a hangjában: — Ha tudja, hogy hol laknak, mi az ördögnek zavarnak bennünket éjnek idején! — Robi mentegetőzik, hogy üzenet Orgoványról, satöbbi, meg hogy Kissék egyik ismerőse ül a kocsiba. Az asz- szony kíváncsi lesz. benéz a kocsi ablakán, megismeri a 1972. október 17., kedd HATVANI már minden fillérre szükség van. Az „utas” a két ülés között kotorászik. Felveszi a kinyitott bicskát. — Ez minek? — kérdi. — Szükség lehetett volna rá. — De „vezető” nem mondja, hogy miért. Arra gondol, jó hogy nem kellett használni, csupa vér lenne itt minden. Majd, amikor Izsákon befordul az utcájukba, ezt mondja: —■ Te mégy be az öcsémért. En kint várok addig. — Kral, hogy anyjávai most nem szabad találkoznia. „Megkérdené, hová megyek, esetleg hisztizne. és én még beváltanám. .. Rábeszélné, hogy ne menjek sehová.” Két házzal előbb áll meg, leoltja a lámpát. A sötétben feldereng a házuk kerítése, előtte Zoli oicikliié’»I. Király Zoltán csak fél tizenkettő felé ért haza. Egész nap a haverjaival csatangolt, délután és még este is egy taluszéli kricsmiben piált — tizenhatodik születésnapját ünnepelte. Eszébe sem jutott, hogy esetleg kereshetik. Amikor hazaért, feje szórtéit. »* ELORe jtfEG ^NTOLT ^ÁNBmKAh fiút. — Te vagy az Zoli? — kérdi, de az csak hümrnög valamit. Ujszásziné aztán megmondja, hogy Arankáéit nem jártak itt, biztos, hogy odahaza alusznak. Visszamennek. Robi a csukott veranda mellé áll, túráztatja a motort, kürtői egy-két rövidet. Vére az ablakban kis világosság támad, megnyílik a bejárati ajtón az apró ablak, s a nyílásban megjelenik Béla bácsi feje. Robi mondja a szöveget, de Kiss Béla arcára kiül a gyanakvás. — Ki volt az. aki átadta az üzenetet? — Robi nem jön zavarba. — Siittöli Imre. — Csakugyan van egy ilyen nevű orgová- nyi ismerőse. De Béla bácsi kijelenti, hogy ő nem ismeri. „Csak kinyitná már az ajtót végre” — türelmetlenkedik Robi magában, s először mpccan benne a gyanú, hogy semmi sincs előkészítve és ő belemászobt. De amikor az öreg mögött megjelenik az asszony feje, új remény lobban tudatában, s kezdi elölről a mesét. — De az asszony még jobban kételkedik, és még szemrehányást is lesz, hogy miért zavarják őket ilyesmivel, mikor tegnap járt Orgoványon, és semmi baja nem volt az édesanyjának. — Róbert nyeli a nyálak de egyúttal a torka is kiszárad, s indulatosan odaszól a kocsi felé: — Gyere már elő, Zoli, mondj te is valamit. — Kis- séknek pedig: — Van egy utasom, maguk is . biztosan jól ismerik. Az öreg, aid. továbbra is elöl áll, oldalvást kipillant, de csak egy bizonytalan árnyékot lát elóle- bogr>i.a.,íaJ. mellett. Zoli nem szól, csak nagyon halkan köszön, de a bentiek meg sem hallják. Kiss Béla ráförmed Robira: — Mutassanak igazolványt, ha tényleg azok, akiknek mondják magukat! — Robi a kocsi felé ugrik: — Hozom máris. — Keresné a sofőr igazolványait, de az asszony haragosan kiszól: — Nem kell ide semmi igazolás, hagyjanak minket magunkra. Ha igaz a dolog, majd kapunk reggel hivatalos értesítést. — Az öreg elhátrál, félig már be is hajtják az ablakot. ;Robi elnézést kér, köszön és a kocsihoz somfor- dál. 14. A Dunántúl felé A légvár összeomlott. Pénz nincs, de már van egy halott. A csomagtartóban. A vasúti átjáró előtt megállnak. Robi pocsék hangulatban van, arcánál: vonásai megmerevednek. Megvetéssel pillant társára... Kis kótya- gos sumákberci — de ezt csak magában mondja. És 5 mindent készpénznek vett. Most saját magát is meg tudná fojtani. De csak fáradtan ennyit kérdez: — Mit jelentsen ez az egész? — Zoli" vállat vont. Csak ilyesmit dadog: — Én sem tudtam, hogy mi van. — Mondhatom, ezt jól megbeszélted. Most már, ha tetszik, ha nem mennünk kell. Még mielőtt elkapnak bennünket... Feleletképpen 'Zoli az *d~ tózsebből előveszi az országos autótérképét és szétnyitja. — Menjünk Dunaföldvár felé. Izsákon pedig felvesz- szük az öcsédet. Várja, hogy megkérdje Robi: miért kell felvenni ezek után az öccsét. De nem kérdezi, beleegyezően bólint. Olyasmit válaszolt volna, hogy hármasban jobb átmenni a határon, mim Kettesben. .. Fene sem tudja, hogy mi történhet még ott. Amikor a köves útra érnek, Róbert kikapcsolja a taxiórát. 130-nál áll meg az, összeg. A padlózaton szanaszét hevernek az egy- és kétforintosok, Robi, amikor a lapátért küldte Zolit, nem ’törődött ezekkel. De mos! mozdulatainak nem volt egészen ura. Azonnal mély álomba zuhant, hogy lefeküdt. ... Arra ébred, hogy anyja megrázza a vállát. Nyögve felig csukott szemmel ül fel, félórája, hogy hazaérhetett. — Keres egy fiú, menj már ki. De el ne próbálj szökni... — mondja az asszony. — Kicsit Robi miatt is nyugtalan, hogy nem jött haza, de hát talpraesett gyerek, biztosan talált munkát és már beun is maradt valami szálláson. A fiú tántorogva megy ki, az ital most dolgozik benne a legjobban. A kapunál nagy nehezen felismeri Horváth Zolit. — Mi van? — Van kocsi, gyere németbe. — Homályos foszlányokban rémlik fel benne a három nap előtti beszélgetés... Hogy majd vasárnap, meg majd taxit lopnak... Különben is, hülye duma az egész, úgy sem merné megcsinálni. Meg nincs is kocsi a kapu előtt, Horváth csak linkel. Aztán csak annyit mond: — Ne marháskodj, itthon vannak anyáméit. Gyere át reggel, majd beszélünk a dologról... Horváth Zoltán egyedül megy vissza a kocsihoz. Elmondja, mi van. A másik legyint, megfordul. Átmennek Izsák központján. Ekkor Zoli váratlanul megszólal: — Te, Robi, mennyi idő alatt érnénk vissza Ágasra? — Miért? — kérdi amaz megütközve. — Megpróbálnánk még egyszer... Arankáékal. — Robi lassít, Tehúzódik az út szélére... — Itt a kocsij menj át, ha akarsz. — Ide-j adnád? »— Ne hülyéskedj^ öregem — gyorsít, majd új-j ra direktbe kapcsol —, így] is kimentünk az időből Máfl valahol a Dunántúlon kellene járnunk. Horváth Zoltánra iszonyú súllyal nehezedik a tudat ködéből kibontakozó falisme-. rés: nincs Aranka, nincd pénz. nincs banda, csak egy] halott van, meg ez a'kocsáj (Folytatjuk i
