Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

^^/v/VNA^^%\.^v>AAA^v\AA^VVNAArV\' AAA/WNA/VVWVVVWVVVWV\.VWVvVwVVWWVWv*/A/V\AAAAAAAAAAA NA V\*v*AAAAAAAAA/NAV\AAAAAAAAAAAAAAAAA<VS/SA/WWWVVWNA» vAWWW V\^VV\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA FEJES ERIKA: Miniatúza Víztől részeg angyalok halántékán fakó-kék arcukig nyújtózó rozs­vörös drótszalagok; nem ittam vérükből — méltó vagyok megtudni múltam — a végzetüket, s pirosra paskolni zsoltáros mormotát: ajkatokat — háljatok inkább a. hitetlenségben, s éljetek hittel: itt a JELENI gASS EB VIA; A mosolygó halói szárnyain gyere csak fickó ülj fel arra a gépre aztán okádd ki a gyomrod és a tüdőd meg a lelkiismereted is nem vagy már ember csak zabálsz és szeretkezel és szórod a repeszbombákat a mosolygó halált gyere csak fickó ülj fel arra a gépre és gépfegyverezd a rizsföldeket nem a tiéd nem is a miénk az a senki földje már vérszagúak a vizek és a kutak és hullák a kilométerkövek hogy honnan meddig miért és hogyan él az ember i modern pokolban gyere csak fickó oké az egész egy lövés egy dollár tíz lövés csak kilenc dollár cs egy igazi gyönyörű bomba erkölcsi értéke felbecsülhetetlen LADÁNYI MIHÁLY: Záróra jön A vaksi alkonyat tört bottal sétál, leül mellém a parkban, mélyet szusszan. Egy asszony hozzámdől a villamosban, fűillata elszáll a megállónál. A kocsma nyűtt, varjú-taposta tarló, poharakban savanyú est, pezseg. A kövér pénztárosnő rámdereng. Az ember — mondja isten — fázik s gyarló. Záróra jön, és ködtől csepegő fák köhögve ácsorognak Utcahosszat. Tél lesz, s talán a darazsak is vacognák, •akik mézes nyaramat kirabolták,. Hájus t. utca A Cifrakapu tértől a Do­bó utcáig tartó s korábbi nevén a Servita megneve­zéssel jelölt utca a felszaba­dulás után kapta mai nevét. Nyelvi szempontból is érde­kes tanulságokat tartogat számunkra ez az új elneve­zés. A név leírásával kapcso­latban alig van probléma, az írott forma következetesen: Május 1. utca. Az utcanév kiejtésével kapcsolatban uzonban elbizonytalanodott a nyelvhasználat. Azt tapasz­taljuk ugyanis, hogy az ut­cák megnevezésében szerep­lő számnevek kiejtésében a nyelvhasználat a tőszámné- vi formát terjeszti. A leg­gyakrabban előforduló ilyen típusú elnevezések: Novem­ber 7. tér, Április 4. út, Má­jus 1. utca stb. ' Ezeknek a neveknek élő­szó-beli közlésében leggyak­rabban a töszámnévi forma ejtését halljuk, pedig a No­vember hét tér, az Április négy út, a Május egy utca helyett a November hetedike tér, az Április negyediké út és a Május elseje utca ejtés lenne helyes és logikus. Ennek az ejtési módnak elterjedése érdekében ér­demes lenne érvényre juttat­ni azt a gyakorlatot, amely szerint a sorszámneveket kiej­tésüknek megfelelően írjuk ki, így ezek a fonnák kerül­nének fel a névtáblákra: Május elseje utca, Novem­ber hetedike tér. Április ne­gyediké út. A dátumot tar­talmazó utcanevekkel kap­csolatban formailag az Áp­rilis 4-e út megoldást kevés­bé tudjuk elfogadni, bár tu­dunk olyan javaslatról, amely ezt a formát ajánlja bevezetésre. Sok probléma merül fel a birtokos jelzős szerkezetet alkotó utcanevekkel kapcso­latban is. Elsősorban azért, mert nehéz melléknévi for­mát képezni belőlük. Ezekre az elnevezésekre gondolunk elsősorban: Mártírok útja. Vörös Hadsereg útja stb. Valóban, a nyelvérzék, ille­tőleg a nyelvhasználat szá­mára nagyon szokatlanok ezek az -i képzős származé­kok: Vörös Hadsereg útjai (házalt). Mártírok útjai (par­kok) stb. Mivel nagyon ne­hézkes nyelvi formákról van szó, s mivel az -i képzős származék egybeesik az út­jai többesszámú alakkal, a nyelvhasználat körülíráshoz folyamodik. S így halljuk és olvassuk a Vörös Hadsereg útján álló házak nyelvi for­mát. Hasznos megoldás annak a gyakorlatnak a követése, hogy a nehézkesebb nyelvi forma helyett, ezt az egysze­rűbb megoldást helyezzük előtérbe: Vörös Hadsereg úti házak, lakók stb. Dr. Bakos József SPORT? NEM, EZ MAR MŰVÉSZET Ä csekkhamisító és a valószínűségszámítás A hiányos ismeretek min­dig sok bajt okozhatnak. A chicagói R. Schneider sze­mélyesen meggyőződhetett erről, mivel annak idején nem foglalkozott eléggé a valószínűségiszámítás alapté­teleinek tanulmányozásával. Schneider, miután nagy nehezen egy kitöltetlen csekkürlapot szerzett, elha­tározta, hogy a legközeleb­bi bankban „értékesíti”. Mi­vel a csekken fel kellett tün­tetnie a vezetéknevet és a címet is, ezért a csaló, aki nem dicsekedhetett valami gazdag fantáziával, elővette a telefonkönyvet és kimá­solta onnan az első szeme Eszperantó káromLoiláfiok Az egyesült államokbeli Oregonban tartott nemzet­közi konferencián mintegy harminc eszperantista össze­állította az első eszperantó ká romkodás-gy ű j teményt Mind ez ideig teljesen „meg­feledkeztek'’ az effajta sza­vakról és kifejezésekről. A tíz különböző nyelvcso­porthoz tartozó eszperantis- fcäk előbb olyan listát állí­tottak össze, amely saját nyelvükön bizonyos megha­tározott körülményék között használt káromkodásokat tartalmazott. Ezt ezután le­fordították eszperantó nyelv­re. Megegyeztek abban, hogy a káromkodásokat tartalma­zó jegyzéket a hivatalos szó­tár függelékeként jelentetik WM*. Gyűrű alakú ház Az egyik moszkvai mikro- rajoaban eredeti konstruk­ciójú ház építése folyik. Az épület kör alakban összekap­csolt, több sorozatban épült háztömbből áll, és alakra óriási, nyolcemeletes gyűrű­höz hasonlít: A ház hossza — külső kerülete mentén — majdnem 700 méter, s több mint 900 lakás van benne, A szakértők véleménye sze­rint, a gyűrű alaknak szá­mos fontos előnye van. Pél­dául lehetővé teszi, hogy a lakások összterületében az előnyös elrendezés folytán, mintegy 5000 négyzetméter pótlólagos lakóterületet „ik­tassanak” be. továbbá, hogy jelentősen csökkentsék a kül­ső és a belső közműhálózat hosszúságát. A tágas, zárt udvarban mintegy sajátos mikroklíma keletkezik — ide nem hatol be a hideg szél, és a hőmér­séklet télen néhány fokkal magasabb. Zsarátnok és vidéke Hol épült föl Zsarátnok? Sehol máshol, mint Móricz Zsigmond képzeletvilágában.. A Rokonok című Móricz-re- gényből ismert ez a városnév, s aki nem olvasta a könyvet, az is rögtön érzi róla, hogy ebben a városban hatalmas emberi Indulatok izzanak a felszín alatt. Ugyancsak teli­találat Móricz egy másik helynév-adása: a szegény napszá­mosok lakta falucskát Csugarnak nevezi az Űri muriban. Darvas József Részeg esőjének Nagyhegyese már nem olyan lapos alföldi tájon állhatna, mint Csugar. Fejes Rozsda- temetőjének Hábetler Jánosa is sokat kifejező helyről szár­mazik: a Felső-Akáctól tizenkét kilométeres gyalogúttal elérhető Brügecsiből. „Az író, költő képzelete személyeket, jellemeket alkot, akik cselekednek, éreznek, gondolkodnak, akarnak. De meg kell alkotnia azt a tájat, környezetet is, amelybe alakjait helyezi” — írja Kálmán Béla a Nevek világában. Persze el lehet helyezni a képzelt történetet valóságos városba, faluba is. Csokonai Dorottyájánál! csodás elemeket tartal­mazó története például Kaposvárott játszódik. Móricz Nyi­las Misije Debrecenben él a regény lapjain. Kosztolányi egy igazi falu, Sárszeg nevét vette kölcsön a Pacsirta szín­helyéül, noha a város leírásából Szabadkára ismerhet az ol­vasó. Vörösmarty, Eötvös, Jókai és Kemény jellegzetes név­adási stílusának érzékeltetésére a már idézett Nevek világa megemlíti a romantikus hangzású Vérthalom, Nemesha­lom, Apátvár, Dolnavár, Várkő, Keselykő és Ormoslak ne­veket. Ezeknek a történelmi hangulatú irodalmi helyne­veknek mintegy ellenpontja az olyan mosolykeltő falu és városnév, mint Piripócs, Pocsaj, Ludberek, vagy Szunyog- vár. kígyó átka elé kerülő nevet és címet. Azután kitöltötte a csekken a szükséges összeget és a legnagyobb lelki nyugalom­mal átnyújtotta, a bank pénztárosnőjének. Amikor a pénztárosnő meglátta a csekken saját férjének nevét és címét, egy pillanatra zavarba jött, az­után megnyomta a riasztó­gombot. Mr. Schneidert megbilincselve vitték a rendőrségre. Ott előzékenyen megmagyarázták neki, hogy az ilyen valószínűséget a va­lószínűségszámítás matemati­kailag 1:1 000 000 aránnyal fejezi ki. — Tessék. Vegyél. Itt az alma. Á tudás fájának gyümölcse — nyújtotta, bűvölve át a csodásán piros al­mát a kígyó Évának, aki éppen új kosz­tümjét próbálta felil­leszteni a csak a kí­gyót hidegen hagyó helyre, — Alma? — kere­kedett el Éva sze­me a csodálkozástól, hogy még ez a mini kosztüm ts lehullt róla az avarba. Ám a kígyó egy cseppet sem jött zavarba, meglehetősen hideg­vérrel szemlélte mindazt, ami Évát Évává tette, miköz­ben újból elsziszegte mondókáját a maga tökéletes nyugalmá­val .., — Igen, kedves Éva! Alma! A tudás fájának gyümölcse, Jonatán. Tessék, ve­gyél belőle! — Narancs nincs? — kérdezte Éva őszinte érdeklődés­sel a hangjában. — A tudás fájának alma a gyümölcse ... — így a kígyó, vál­tozatlan hidegvérrel, hogy a szeme sem rebbent. — Fütyülök ■ a tu­dás fájára, meg an­nak a gyümölcsére is. A jonatán csak egy paradicsomi gyü­mölcs, a narancs meg nem... Az Paradi­csomon kívüli. Ne­kem narancsot adja.' — jelentette ki most már határozottan Éva cs azt a részét fordí­totta a kígyó felé, . VAVVVA^AVA^^^^^íVVWVVWWWV/VVWVWWWV^ÖA^^VAAAAA^A^^^^^Al^^^^AAAWWWWWW^/^AA^^W^/^< ha te nem tudsz ba- ' nánt adni, akkor az j az alma is csak • svindli lehet... Ba­nán kell! — Alma van! — jelentette ki most már vészjóslóan sziszegve a kígyó, hogy kezdett felforrosodni a ' vére, de nem Éva teste lát- '• tán, hanem annak • makacsságán, — Banán! — Alma! — Banán! — Értsd már meg, te ostoba nőszemély, hogy... — Lári-fári... vagy ; banán, vagy semmi. Micsoda kígyó vagy te, ha még egy va­cak banánt sem tudsz adni egy nő- ' nek. Nem is kígyó ’ vagy te, csak lábat­lan gy ík... — Lábatlan gyík a ! te jó édes nagyné-' néd, aki Sanghájban < lenne lábatlan tán-' cosnő, ha már meg lenne teremtve Sang- háj, meg a tánc... — verte magát a • földhöz a kígyó mér- \ gében, de teljesen* reménytelenül... — Lábatlan gyík Banánt! — A jó nagynéné- ' det, te perszóna ., Almát! — sikította • már végül is a ki- \ gyó és mérgében > össze-vissza tekered- ; ve, hogy csak utána- • bámulni tudott a tá­vozó Éva ama test­részének, ahová egy ’ kígyónak harapni ér- ; dektelen, csak mér­ges dolog lenne. — Büntessen meg • ezért a sorsod ... So­ha ne legyél többé j semmivel megelége- < dett! — sziszegte az; átkot a kígyó. És úgy lön! (egri) amely a legtöbb gon­dot okoz a varrónő­nek a szabásnál. — Ide figyelj, Éva sziszegett határozot­tan, de kígyótürelem­mel a kígyó, tovább­ra is szemrebbenés nélkül... ide figyelj! Ez az alma olyan tu-- dást ad neked, hogy no ... Mindent tudni fogsz, amit csak akarsz. Még azt is, amit nem akarsz. Adám egyetlen félre­lépése sem okoz majd neked gondot, mert az majd ne ni tud hazudni neked, hiszen te ettél ebből az almából, a tudás fájának gyülmöcsé- ből... Nem beszélve arról — folytatta hi­degvérű nyugalom­mal a kígyó —, hogy ez az alma messze jobb ízű gyümölcs, mint a narancs. A Paradicsom világszer­te ismert kitűnő ter­ménye. Ize, zamata. vitaminjai, emészthe­tő volta sav-, vas- és egyéb tartalma nyomán... , ( ArttSKt-y«» — Narancsot aka­rok! — mondta ma­kacsul Éva... — Almát vegyél — hajtogatta az álmá­ban dünnyögő kofa színtelen hangján ma­kacsul, de nyugodtan a kígyó ... — Nem kell alma. De rendben van, ha nincs alma, a banán is megteszi. Adjál ba­nánt, azt elfogadom tőled! — Éva! Az ördögbe is ... azazhogy — he­lyesbített a kígyó kis­sé nyugalmát veszt­ve — .. .azazhogy a teremtésit neki, értsd meg, hogy banánt termő tudás fája sincs... — Nem akarok tudni. Banánt aka­rok ... Ha te, aki idenyújtod nekem ezt az izét, arról a tudás fája bokorról... Nos,

Next

/
Oldalképek
Tartalom