Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-15 / 244. szám
„Nem szakma — hivatás” Óvónő leszek... ,Tó fél évvel ezelőtt százhetvenegy lány még így fogalmazott: „óvónő lennék, hu felvennének.. Sokan reménykedtek, de kevesen szereztek belépőt, hiszen a felvételi bizottság csak a legalkalmasabbakat választhatta ki: azt a szerencsés harminc fiatalt, aki szeptember elsejétől az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban működő óvónőképző szakközépiskola elsős diákja lett. ök, s az a néhány fiatal, akinek fellebbezését jogosnak találták: ma már valóban így fogalmaznak: „Óvónő leszek..." Papp Sándor igazgató így összegzi a rendkívüli érdeklődés indítékait': — Eddig úgy lehetett valaki óvónő, ha érettségi után felvették az ország három képzőjének egyikébe, s kétévi tanulás után diplomát szerzett. Akik most rajtoltak, azoknak sokkal köny- uyebb, hiszen négy év után nemcsak érettségi bizonyítványt kapnak, hanem óvónőként dolgozhatnak. S még egy előny, ha kedvük tartja, két év alatt megszerezhetik — levelező hallgatóként — a felsőfokú végzettséget, Erről beszél a gyöngyös- patai Török Magdolna is: — Szüleim már túl vannak az ötvenen. A nővérem Budapestre jár főiskolára: ez bizony elég nagy megterhelés a család számára. Először úgy terveztem, hogy a hatvani közgazdasági technikumba jelentkezem, hiszen érettségi után mindjárt kereshetek. Az óvónői pályáról csak ábrándoztam, mert gondolni kellett szüléimre is. Ekkor hallottam hírét az óvónőképző szakközépiskolának. Barátnőimmel összefogtunk, s négyen döntöttünk úgy, hogy bármi is lesz, de megpróbáljuk. Sajnos, csak kettőnknek sikerült, pedig közösen készültünk, egyforma lelkesedéssel. — Nagy volt a tét, így érthető az izgalom. A jelentkezők is érezték, hogy a legjobbak nyerhetnek felvételt: csak jeles és jó átlageredmé- nyú tanulók pályázták, próbálkoztak. Ám a belépőhöz még ez sem volt elég: csak az jutott be, akinek hallása kifogástalan volt, aki jól rajzolt, ügyesen fogalmazott, szépen beszélt magyarul, — említi a követelményeket Eged János, az óvónőpalánták osztályfőnöke. Erről beszél a hatvani Kanyó Etelka, amikor felidézi elhatározásának összetevőit: — Egy évvel ezelőtt olvastam a Népszabadságban arról, hogy óvónőképző szak- középiskolákat indítanak országszerte. Akkor már a Bajza Gimnázium elsős diákja voltam, mégis lázba jöttem, s arra gondoltam: megérné újrakezdeni, még akkor is, ha vesztek egy évet. Elmondtam szüleimnek, mindketten pedagógusok, így aztán megértettek, bár először meglepődtek. Addig játszottam a gondolattal, míg végül csak döntöttem és jelentkeztem. Nem volt könnyű a felkészülés sem, sokat kellett gyakorolnom hangszeren, hogy még inkább csiszoljam hallásom. A szokásosnál többet foglalkoztam magyar irodalommal, fogalmazástanulással és biológiával. Igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor megkaptam az értesítést: felvettek. Szerencsére az öröm kettős volt: helyet kaptam a kollégiumban is. 1PJ2. október 15., vasárnap Nem mindenkinek kedvezett ennyire a Fortuna, s a harmincnyolc elsős közül jó néhányan albérletbe kerültek. Ez bizony nagy gondot jelent a szülőknek, mégis vállalták, mert lányuk négy év múltán óvónő lesz. — Ügy volt, hogy én sem jutok kollégiumba, s legalább egy fél évig albérletben kell laknom. Érdeklődtem nem egy helyen: o háziak havi négyszáz forintot kértek. Ehhez jött volna a 200 forint az ebédért és a vacsoráért, plusz a zsebpénz, a reggeli, s a rendkívüli kiadások. Otthon mégis bíztattak: „Kislányom, csak kibírjuk, az a lényeg, hogy óvónő leszel.” Végül mégis sikerült: egy lány kimaradt a kollégiumból, s helyébe felvettek. Mi az áldozatvállalás hajtómotorja? Hadd idézzük Kanyó Etelkát: — Szeretem a kis gyermekeket, mert olyan hálásak a szeretetért, a törődésért. Azt hiszem, ez a ragaszkodás vonzott bennünket, mert óvónő csak az lesz, aki érzi, hogy nem szakmát vállal, hanem hivatást. Első hallásra mindez kissé furcsának tűnik, hiszen a szabatosan fogalmazott mondatokat tizennégy éves fiatal lányok mondják. Aid azonban beszélt velük, az tudja, hogy őszintén mondA be nem- fejezett dolgok nem hagynak nyugton, különösképpen nem, ha közük van hozzám. Az a jelszavam: szemet szemért, fogat fogért. Más büntetésben nem hiszek. Es ezért vagyok állandóan Jack Hall sarkában. Egy évvel ezelőtt Hall megölte a feleségemet. Ezt azonban senki sem tudja bizonyítani, mert egyszerűen nincs rá bizonyíték. Hall gondoskodott róla. Adelaide ösz- szeszűrte vele a levet, aztán azzal fenyegette, hogy tönkreteszi a házasságát, ha nem veszi el feleségül, ö azonban anyagi okokból nem engedhette ezt meg magának. Megfojtotta hát Adelaide-ot. Hamis tanúk esküdtek rá, hogy Hall a gyilkosság pillanatában száz mérföldre volt a tetthelytől. Én azonban megtudtam, ki a gyilkos, mert aznap éjjel követtem Adelaáde-ot, láttam, hogy találkájuk volt. Adelaide megcsalt, de mégiscsak a feleségem volt, meg kell bosszúlnom. Most Denverbe követtem Hallt. Nagyon sokat utazik. Ilyen a munkája. Én azonban egy percre sem hagyom magára, még ha rá is megy minden megtakarított pénzem. A bárban olyan helyet foglalok el, hogy szemmel tarthassam. Tíjdja, hogy folyton a nyomában vagyok. Nem is bújlcálok előle, hadd tudja. Az arcán látom, hogy egyre elviselhetetlenebb számára a dolog. Valószínűleg ismét idejön hozzám, hogy — mint mondja — nyüt kártyákkal játsszunk. Már itt is van, pohár a kezében. Elismerem, azok közé a férfiak közé tartozik, akik után bolondulnak a nők. — Mikor hagyod végre abba, Brewter? —- kérdi. — Azt hittem, tudod a választ. Soha! Kanyó Etelka (Foto: Kiss Béla) jak, s azt is, hogy jelesre vizsgáztak szabatos fogalmazásból, szép magyar beszédből. Őszinteségük igazolására hallgassuk meg, hogyan idézik az első hónap élményeit. — Több az ének-,' a zene-, a rajzóra, s szerencsére kevesebb lesz évről évre a matematika. De kell-e ez egy óvónőnek? A legjobban az első gyakorlati foglalkozás tetszett. Ellátogattunk az Egri Gyermekváros óvodájába, s azt a feladatot kaptuk, hogy ismerkedjünk, beszélgessünk a gyerekekkel. Észre sem vettük, hogy eltelt a két óra, olyan jól éreztük magunkat az apróságok között — Én az első gyakorlati foglalkozáson nem voltam ott, mert KISZ-oktatásra kellett mennem. Alig varom a következő szombatot, hogy találkozhassam a gyerekekkel — mondja Török Magdolna, s hozzáfűzi: — Lehetnének sűrűbben is a gyakorlati órak..J Hiába, így van est, ha az ember fiatal, s tettvággyal telítve, mindent gyorsan szeretne elérni. Sokat azért nem kell várni az első éves óvónőjelölteknek, hiszen már a jövő tanév végén kéthetes nyári gyakorlaton vehetnek részt, s az a négy év sem hosszú idő... (P. I.) elérni azzal, hogy állandóan követsz? — Azt akarom, hogy megfizess Adelaide haláláért. — Nem én öltem meg, a bíróság is felmentett. — A bíróság igen, én azonban nem. — És most mit tehetsz ? Hogy köztünk maradjon, Adelaide így is, úgy is el akart hagyni. Miért tékozlod az idődet egy nő miatt, aki gyűlölt. — Ha megmagyaráznám, úgysem értenéd meg. — A végítélet napjáig követhetsz, és. semmi sem fog megváltozni. Ha csak a kisujjadat megmozdítod, szólok a rendőrségnek. Védelmet kérek. Börtönbe kerülsz. Ha megölsz, ráfizetsz, de alaposan. — Tudom, a levél.. Már korábban megmondta nékem, hogy levelet hagyott ügyvédjénél. Halála esetén kell felbontani. Leírta benne gyanúját, hogy meg akarom ölni, és azt is, hogy állandóan követem — Semmit sem bizonyíthatsz be. Tudod nagyon jól — tette hozzá Hall. — Igazság szerint — kortyoltam bele italomba —, villamosszékben kellene végezned, előre tudva halálod időpontját, hogy számold az órákat, perceket, másodperceket ... Döntött a EGY VIDÉKI szerelő ellen felesége válópert indított. Mint a tárgyaláson kiderült, a férj italozott, feleségét többször bántalmazta, sőt, kiskorú gyermekükkel szemben ifjúság elleni bűntettet követett el, amiért felfüggesztett hathónapi szabadságvesztésre ítélték. A megyei bíróság a házasságot felbontotta, a gyermeket az anyánál helyezte el, a lakást pedig a volt házastársak között megosztotta. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az aisó fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a volt férjet kötelezte: a laikóst 15 napon belül hagyja el. A határozat indoklása szerint házasság felbontása esetén a lakásmegosztás kérdésénél a felek személyi körülményeit is vizsgálni kell. A szerelő maga idézte elő házassága felbomlását; korábban erkölcsileg kifogásolható magatartást tanúsított és amikor ezt felesége megbocsátotta, akkor sem. viselkedett megfelelően, sőt, tettle- gességre vetemedett. Kiskorú gyermekükkel szemben elkövetett durvaságáért a megyei bíróság a járásbíróság által kiszabott tízhónapi szabad - ságveszfcés büntetést azért csökkentette fél évre, mert a szerelő maga mondta el. hogy csaladjával nem tart fenn kapcsolatot más városban lakik, amiből a büntető bíróság arra a következtetésre jutott, hogy távozásával a családit életben a „veszelyhelyzet” megszűnt. Amennyiben azonban a lakáshasználatot a volt hazas- tarsak között megosztanák, a szerelő oda visszatérhetne, tehát a veszélyhelyzet és újabb büncselekmenyek elkövetésének lehetösege ismét bekövetkezhetne. Ennek megakadályozasára elsősorban a kiskorú gyermekre kellett tekintettől lenni, akinek idegállapotát apja viselkedése nagyon, megviselte. A gyermeknek az az érdeke, hogy a laikasban anyjával zavartalanul ne- velkedhiissék. Egyébként is a szerelő, alti más Városban dolgozik, csalc hét végén járhatna haza. A házasélet alatti magatartása azonban olyan súlyosan kifogásolható, hogy — Mint mondtad, semmit nem tudok bizonyítani. — Hát akkor miért követsz? Mindig ugyanabban a szállodában szállók meg, ahol Hall. Nem mintha elszökhetne előlem. Már régen nem kísérelte meg. Tudja, hogy semmi haszna nem volna belőle. Előbb-utóbb úgyis megtalálnám. Útban a szálloda felé, a levélen gondolkoztam. Hall azt hiszi, hogy ily módon megmenekül. Valójában nem téved, csak egyet nem tud; én soha nem ölném meg. Mindent csak törvényesen! —1 ez az elvem. Denverből Chicagóba kísértem, onnan tovább Det- roitba. Várom, hogy megroggyanjon, elveszítse türelmét. Észrevettem, hogy már az idegösszeroppanás hatarán áll. Repülőgépen Miamiba tartunk. Pontosan a hata mögött ülök, leheletem a nyakát csiklandozza. A repülőtérről a szállodába megyünk. Aztán meggondolom magam,Jnvábbállok egy ház- zal, egy tengerparti panzióban szállók meg. Telefonálok Halinak, megmondom, hogy hol vagyok, csak azért, hogy még jobban felidegesítsem. Aztán ülök es várok. Még aznap éjjel felkeres. Amikor kinyi • m az ajtót, a szó szoros c ’ ! 'ben bebukik a szobába. — Hagyd abba — töröl- — Nem értem, mit akarsz gette izzadt homlokát Hali. legfelsőbb Bíróság — családvédelmi szempontokra való tekintettel — a lakás elhagyásáért kárpótlás nem illeti meg, noha annak idején megszerzésére jelentős összeget fordított. EGY KISKÖZSÉGBEN lakó házaspár között válóper indult. A férj arra hivatkozott, hogy felesége a házastársi hűséget megsértve, egy községbeli férfivel szerelmi kapcsolatot létesített, amit most is fenntart és emiatt az életközösséget nem kívánja helyreállítani, holott kiskorú gyermekük van. Kérte a bíróságot: erkölcsi magatartása miatt feleségét tiltsák el a névviseléstől. A járásbírósági tárgyaláson az asszony nem ellenezte a házasság felbontását. A járásbíróság álláspontja az volt, hogy a férjnek a felesége iránti közömbössége idézte elő a házasélet megromlását, ezért az asszony nem érdemtelen férje nevének további viselésére. Fellebbezésre a megyei bíróság az alsó fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy az asszonyt férje nevének viselésére nem jogosította fel. — Kisközségben közti! dott, házasságon kívüli sze relmi kapcsolat sérti a má sik házasfél érdekeit, jó hír nevét veszélyezteti, őt lené zésnek teszi ki — hangzót az ítélet indoklása. TÖRVÉNYESSÉGI óvásr, az ügy a Legfelsőbb Bíró ság elé került, amely a me1 gyei bíróság ítéletét, megvál toztatva, az asszonyt a férjí neve viselésére feljogosította. A törvényességi határoza indoklása szerint a férj éveken át elhanyagolta feleségét. Ez volt az előzmény« annak, hogy az asszony égj férfivel szerelmi kapcsolatot létesített. Noha kisközségről van szó, a név-különbözőségből eredő hátránj sokkal súlyosabban érintené az elvált házastársak kiskorú gyermekét, mint a férjet az, ha elvált feleségét a névviselésre feljogosítják. Egyébként is a harmadik személlyel létesített szerelmi kapcsolat önmagában a há- zastársat csak akkor teszi érdemtelenné a névviselésre, ha e kapcsolatnak botrányos és a társadalmi együttélés szabályait sértő kihatásai vannak. 11. E. A „diplomás" gépkocsivezető Bevallom őszintén: egy középkorú, kissé már pocakosodé — ahogy mondani szokták, egy minden utat megjárt — „pilótára” számítottam. A találkozáskor ért aztán a meglepetés, amikor a Visontal Gagarin Hőerőmű Vállalat egyik irodájában, egy mosolygós arcú fiatalember nyújtott kezet: — Banka Kálmán. Az ország talán egyik legfiatalabb „diplomás” gépkocsivezetője. — A közelmúltban történt, hogy a lengyel gépjármű-külkereskedelmi vállalat, a POL-MOT és az AFIT vezetői közösen egy hirdetést tettek közzé az újságokban: jelentkezzenek azok a gép- járművezetők, akik valamilyen lengyel gyártmányú autóval fődarabcsere, illetve — Minek köszönhetem ezt a megtisztelő látogatást? — kérdezem gúnyos vigyorrál. Hall körülnéz, látja, hogy az ablaktablák be vannak téve. Elővesz egy revolvert a kabátja alól. — Megöllek, Tom. Magad akartad ezt. Ez az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljak tőled. — Nem félsz attól, hogy elfognak? — Semmi sem fog megmenteni. Álnéven jöttem ide, senki nem tudja, hogy itt vagyok, mert Miami nem szerepel azoknak a városoknak a listáján — amelyeket meg kell látogatnom. — Gúnyosan mosolyog. — Túljártam az eszeden. Semmit sem kockáztatok. Detroitban megvásároltam egy embert, hogy tanúskodjon mellettem — Mint amikor Adelaide- ot megölted, és azt mondtad hogy a futtatáson voltál? — Pontosan. Még belépőjegyem sem volt. — Ravasz dolog... — Te nem volnál képes ilyesmire. Mire rád találnak, rég Detroitban leszek. A rendőrségnek semmi oka nem lesz rá, hogy engem gyanúsítson. — S egy percig sem gondoltál arra, hogy én csaltalak ide, hogy megöljelek? — kérdeztem. — Nem engedhetnéd meg magadnak ezt. Tudod jól hogy mit írtam abban a levélben ... — Mégis villamosszékre fogsz kerülői. Hall. Számolni fogod a perceket, másod perceket. Nem tudott többé uralkodni magán, meghúzta a ravaszt. És amíg a fájdalmas forróság szétterjedt * testében, elmosolyodott. Hall semmit sem tud arról, hogy magnetofont rejtettem el a szobámban, és arról sem, hogy ÉN t te küldtem levelet az ügy vé-! etemnek. . . J — Pontosan emlékszem, 19ö9. március 17-én vettem át ezt ,a Nysát, amellyel bejártam már talán az egész országot ... (Foto: Tóth Gizella) nagyjavítás nélkül több mint 100 ezer kilométert tettek meg. Az én kocsimban ekkor már 167 ezer 369 kilométer volt. A munkatársaimmal együtt írtunk egy levelet a felhívásra. Elküldtük benne a kért adatokat is, amelyekkel bizonyítottuk, hogy a kocsi valóban ennyit futott — mondta a fiatal sofőr, aki valamikor 1988 nyarán ült életében először egy héttonnás teherkocsi volánjához, mint. segédvezető. — Hogy zajlott le a diplomaosztó ünnepség? — Nem sokkal a levél feladása után jött egy díszes nyomású meghívó Budapestről. A Lengyel Kultúra fogadótermébe invitáltak, ahol velem együtt ötven gépkocsivezetőt üdvözöltek a külkereskedelmi vállalat, valamint a lengyel autógyárak vezetői. A gratuláló szavak után valamennyiünknek átadták a kiváló teleisítményt elismerő diplomát és a gyá- rak ajándékát, egy szép karórát ... —- Hozzdw't*1 ?Q»sen menynyit futhat még a Nysávrl? — SzeretőVn elérni vele a 200 ezer kilóm'tért. Anyag- beszerző’-ónt de1 wjnm, sokat megyek a kocsival, havi 5—fi ezer k’lom^terf is. Egy jó fél évig még biztos ezzel járok ... — Es utána milyen márkát választ? — Ha lehet választani, akkor újra ilyent. Megbízható járművek ezek és jól bírják a hajtást. rí szilvái -5»
