Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

Megjelent az egri i!o Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményeinek legújabb kötete Egy élet hatvani gyerekek között. , , Búcsú, fehér asztalnál AZ ELMÚLT napokban hagyta el a sajtót az egri ta­nárképző főiskola Tudomá­nyos Közleményeinek X. kö­tete. A kiadványban 30 tu­dományt és közleményt ol­vashatunk. Ezek közül négy dolgozat az . egri főiskola testvérintézménye, az Erfucti Pedagógiai Főiskola tanárai tollából származnak. Az er­furti szerzők tanulmányait német nyelven közölték. A közlemények X. kötetének szerkezeti felépítése hasonló a korábbiakéhoz. A kiad­vány élén az oktatás és ne­velés kérdéseiről írott- dol­gozatok találhatók. Ebben a fejezetben Béky Lóránd, Broslchauser Sándomé, Cili­kén Zoltánná, Mák Mihály, Mikas László, Nagy Andor, Sárik Tibor, He limit Stolz, Vajda Lászlóné és Friedrich Sándomé e sorok írójával közösen készített dolgozatai kaptak helyet. A tanulmá­nyokban a szerzők a didak­tika, neveléselmélet, nevelés- történet és a szakmódszertan egy-egy területét dolgozták fel. A pedagógiai tárgyú dolgozatok száma összesen tíz. Ez több a korábbi évek­ben közölt ilyen jellegű mun­káktól. Ez a. tény azt mutat­ja, hogy a főiskolán élénkül­nek a pedagógiai kutatások. A második részben a nyelv, irodalom es történelemtudo­mány köréből, olvashatunk tanulmányokat Bakos József a legújabb Comónius-iroda- lom bibliográfiái adatait re­gisztrálta, Pásztor Emil Arany János nyelv- és iro­dalomtanárt pályáját mél­tatta. Bihari József H. Tóth Imrével közösen írt dolgoza­tukban a nagy orosz nyelvé­szek közül M. N. Petersont méltatják. Hekli József, Va- szüij Akszjamov szovjet író elbeszéléseit elemezte. Szabó István a nyelvlélektan törté­netéhez nyújt adatokat. Kavássy Sándor az 1919-es proletárforradalom nagysze­rű somogyi mártírja, Latinka Sándor fogságáról és halálá­ról írt. A TÁRSADALOMTUDO­MÁNYI dolgozatok után a természettudományok köré­ből készült közlemények kö­vetkeznek. Ebben a részben Heincz Böhland, Mátrai Ti­bor, Milkovits István, Patkó György, Perge Imre, Szom- bathy Miklós, Szűcs László közöl egy-egy tanulmányt. Míg Károlyi Árpád, Pócs Tamás, Balogh Márton, va­lamint Zétényi Endre és Strbák István közösen készí­tett munkáikat tették közzé. A dolgozatok zöme fizikai, matematikai és kémiai té­májú. A növénytant két dol­gozat, a földrajzot pedig egy dolgozat képviseli. A Miscellanea-ban az elektromosságtan néhány ideológiai problémáját, a fő­iskola barokk freskóiról és az orosz nyelv kauzatív igéi­ről olvashatunk. Végül az 508 oldalnyi terjedelmű tudo­mányos közleményeket a rajz tanszék tanárainak (Blaskó János, Seres János, Nagy Ernő) művészi munkái­ról készített reprodukciók zárják be. A szakkritíka bizonyára majd behatóan elemzi az is­mertetett kötet tanulmá­nyait. Néhány megjegyzés azonban már most idekíván­kozik. Ebben a kötetben is kevés, mindössze három a megyei témájú dolgozatok száma. Pedig a. főiskola adottságai lehetővé tennék a helyi témákkal való intenzi­vebb foglalkozást. NAGY SZÜKSÉG volna a közlemények példányszáma növelésére is. A 350 példány rendkívül kevés. A kevés példányszám akadályozza a főiskola tanárai tudományos eredményeinek széles körű megismerését. Szccskó Károly ; Vöröskereszt­kongresszus A Magyar Vöröskereszt országos vezetőségének leg­utóbbi ülésén megvitatták a 800 ezres, — illetve az ifjú­sági vöröskereszteseket is hozzáértve, több mint egy­milliós — taglétszámú szer­vezet jövő évi kongresszusá­nak előkészítésére vonatkozó irányelveket'. Ezt követően országosan mintegy 10 ezer Vöröskereszt-szervezet kezdte meg előkészületeit a beszá­moló, tisztújító és program­adó taggyűlésekre. A Vöröskereszt az elmúlt három évben szervezeti mun­kájának középpontjában a társadalmi-testületi vezetés kibontakoztatását, a helyi szervezeti önállóság erősíté­sét helyezte. Ennek megfele­lően rugalmasan követte azo­kat a változásokat, amelyek a helyi önkormányzat széle­sítésével, a területi fejlesztési tervek kialakításával bekö­vetkeztek. Sok tekintetben kiemelkedő eredményekről számolhatna!?; be a kongresz- szusra készülő Vöröskereszt­szervezetek. Ezt részben an­nak köszönhetik, hogy a mű­ködési területükön felmerülő igényeknek megfelelően, a többi társadalmi és tömeg­szervezettel, valamint a poli­tikai és igazgatási apparátus­sal elmélyítették együttmű­ködésüket! Ezt bizonyítja néhány fi­gyelemre méltó megyei adat is. Pest megyeben például a harmadik kongresszus óta 1290 tanfolyamon 31 ezer hallgatót képeztek ki a leg­szükségesebb egészségügyi teendők ellátására a Vörös­kereszt-szervezetek. Baranyában az utóbbi há­rom esztendőben 28 ezer li­ter, Pest megyében 26 ezer liter vért adtak a donorok térítésmentesen. Említésre érdemes az is, hogy Pest me­gyében 1500 egyedülálló idős embert gondoznak a Vörös­kereszt-aktívái?. Közreműkö­désükkel az 1970-es tiszai ár­víz idején 43,5 millió forintot gyűjtöttek a megyében a ká­rosultak megsegítésére. Nem igaz. Nem is a terí­tett, fehér asztalnál kezdő­dött. Hanem már délután, az egyik osztályteremben, ahol ünneplőbe öltözött kis­diákok búcsúztatták nyelvta­nárukat, a mindig kedves és megértő Erzsiké nénit. Vers, dal köszöntötte a tá­vozót. Piros és fehér virág­csokrok gyűltek halomba karjai között. S mikor a fal mellett álldogáló kollega­nőkre, hivatalos férfiakra néztem, mind a padlót ke­reste tekintetével, vagy az utcára pillantott, ahol eső szitált és sárga levelet sodort az őszi szél. Mert nehéz a meghatott­ságot leplezni. Nagyon nehéz elválni attól, aki nem csu­pán a gyermekek barátja volt, hanem valahány kar­társé. ★ Iloncal Apró kárpátalji falu esi ?a a két háború között. Onnan, s akkor indult Szi- tovszky Lászlóné tanári pá­lyája. A kis faluból, a meleg családi otthonból, ahol a szü­lők is pedagóguskenyéren éltek. — Apám nem lelkesedett a dologért. Hogy én folytas­sam megkezdett útjukat! Azt mondta, sok törődés és ke­vés megbecsülés a tanítóság ára. Én azonban nem. tágítot­tam. S ha most visszatekin­tek a gyerekek: között eltöl­tött negyven esztendőre, csak szépre és jóra emlékezem. Megannyi örömre, ami az eredménnyel végzett nevelő- nmnkaból táplálkozik és egy-egy elmosódó gyermek- archoz tapad. Úgy érzem, a lányok, fiúk nem mumust láttak, bennem. Még a rosz- szabbak sem. Hanem azt az embert, aki ki akarja bon­tani képességüket. Akihez bátran fordulhatnak taná­csért. A kollegák? Szakfel­ügyelőként hosszú évekig ugyanebben a szellemben dolgoztam... Az első három évet Szőllős- egresen tanította Szitovszky Lászlóné. Ott ment férjhez. S együtt kerültek Hatvanba 1939 nyarán. A 2-es iskolá­ban kezdett, ahol később Rozmaring István lett az igazgató. — Erzsi a tantestület lelke volt! Nemcsak az oroszórá­kon állta meg a helyét, ha­nem azért is sokat tett, hogy jó közösségi szellem alakul­jon ki iskolánkban. Tudta, s hangoztatta mindig, hogy a kettő összefügg. Egy tan­testület akkor végezhet iga­zán eredményes oktató-neve­lő tevékenységet, ha tagjai emberileg közel állanak egy­máshoz. Hányszor megcsinál­tuk, hogy napi feladataink végeztével a hivatalsegédet borért szalasztottuk, egyik kollega hazament szalon­náért, másik kenyérért, ve­reshagymáért, aztán ki a zöldbe. Milyen kellemes es­ték voltak azok! Tűz mellett, nó tázva! — emlékezi]? az együtt töltött évekre Pista bácsi., ★ Itt, a Mező Imre úton, ahonnan most nyugalomba vonul Erzsiké néni, tíz esz­tendeig tanított. Vagyis amióta, felavatták a szép, új iskolát, a 3-ast. Sándor And­rás igazgató, amikor pohár- köszöntőt mond, így jellem­zi a távozó kolléganőt: — Nem szorítkozott csu­pán eredeti hivatására! Isko­lai munkáján túl a felnőtt társadalom kovásza is volt. Hogy most tiszta, virágos az intézet udvara, neki köszön­hető. ö szervezte a szülőket, hogy ebben segítségükre le­gyenek. Tevékenyen részt vállalt a napközi otthon megszervezéséből. Szakszer­vezetünk az ő keze nyomán vált önállóvá. S mint titkár, bélefolyt a bérrendezésbe is. Vagy mondjam azt, hogy egy esztendeig társadalmi mun­kában töltötte be városunk­ban az orosz nyelvtanítás szakfelügyelői tisztét? Talán kissé későn vettül? mindezt észre. Mert csendben, dobve­rés nélkül munkálkodott. így kitüntetése, a Művelő­désügy kiváló dolgozója cím is az utolsó pillanatban ju­tott birtokába. Hamarabb rá­szolgált! ★ Most már valóban fehér asztalnál, pohár bor mellett beszélgetünk. Vajon mi lesz ezután? Mi tölti l?i a min­dig nyugtalan, tettre kész asszony életét? — Még néhány hét, s Bu­dapestre költözöm, tanár gyermekeimhez. Várnak az unokák! Persze, teljesen nem hagyom el a várost, ahol éle­tem igazán értelmet nyert, U i terebélyesedett. Vissza­visszajárok majd ide, kollé­gákhoz és jó barátokhoz, akik mellettem álltak jóban- rosszban. Visszajárok egyko­ri iskoláimba, amelyek fede­let adtai? edképzeléseinmek, álmaimnak. V isszaj árok, hogy amíg telik erőmből, ké­pességemből: segítsél? utódoknak. Ezt azért is szí­vesem teszem, mert közöttük van négy egykori, 'tanítvá­nyom Bukta Ilonka, Gárdo- si Marika, Sánta Ilona, Csa­nádi Klári! Ök most végleg átveszik a stafétabotot... Hogy hasonló eredmény­nyel, hasonló sikerrel fussa­nak, erre koccintottunk. Moldvay Győző Még éber tudata azt diktál­ja: szabadulni... Jobb lába eléri a gázpedált:, a motor vijjogva feibőg, de ballábá­nak csal? a hegyével éri cl a kuplongbt, megpróbál sebes­ségbe kapcsolni, egy-másfél méternyit ugrik a kocsi és lefulladt motorral megáll. Mindkét kezével a fojtogató ujjakat próbálja lefejteni, de a mögötte ülő a másik kezé­vel is: kapdos a torka felé. Robert, tudatának felüle­tén bár, de megérzi, szá­mukra veszélyessé valhat a helyzet, ha ujjai nem képe­sek megkapaszkodni... Egy vastag, lihegő figurát lat maga előtt, aki kapálódzik, miitt valami nagy bogár. — Zoli, fogd le a kezét! — kiáltja a másiknál? fojtott hangon. Az máris a sofőr jobb kezébe kapaszkodik, mi­közben lába szüntelenül jár, mint a cséphadaró, a sofőr ágyékától a fejéig.. A foj­togató! már nem érdekli, hogy a zakó elejének hátra- húzásával alkalmazza a csel­gáncs fogást, annál is in­kább, mert arra kell kon­centrálnia, nehogy hatra csússzon a sofőr, már szinte felemelkedett a támlára, es akkor a puszta súlyával is fölénybe kerülhet. Egv pilla­natra arra gondolj ha így lesz, kiugrik, de ezt most véghez kell vinni, a pénzért mindent, és térdét nekitá­masztja a sofőr hátának, s A’.már mindkét kezével sza­badon fojtogat. A sofőr szá­jat kiáltásnak szánt sutto­gás hagyja el: „Na elég már fiúk”, de a szorítás nem en­ged. — „Segítség” — ez már még halkabb, s nemsoká le­lankad a keze is. emyed ■minden tagja, már Zoli sem rugdossa, kiszáll vagy mit akar a hátsó ajtónál mond valamit... Igen az ágasi fiű M‘.rámegy megnézi, nvitva-e r^om rt «1 r+ó p*5 r*s-f) Vu fty3.n >va van. de Robi mé'? •.-di« fojtogat, ejszángssa! 3 c~ — Hagyd-nár abba, elernyedt! — t»Ti. október 15., vasarnap FONTOLT szándékkal ELOHe meg mondja néki, s Robi csak élekor eszmél, csakugyan, ez már ártalmatlan. Émelyegve és lihegve száll ki. Ez idáig megvolna... Zo­li serénykedik, a testet egy­maga húzza ki a jobb oldali ajtón és apró huppanással elfekteti a kocsi oldalánál. Robi szórakozottan nyúl a slusszkulcsért — a karikáról lefityeg még egy másik, biz­tosan az ajtóké —, zsebre- vágja. Keveset beszelnek, egy-két tőmondatot váltanak csak. Így is értik egymást, hiszen szövetségesek. Robi a vállá­nál fogja a testet, Zoli a lábánál. Cioekednek. Zoli a másik mellé lép, együttes erővel emelik a sofőrt a csomagtartó széléhez. Kis ’lámoa világít! a meg . a cso­magtér belsejét:, oldalt pót­kerék. táska, szerszámok, szerel őlámna. narancssárga mű an v?-vödör. A sofőr fel­sőtestét beemelik, utána a lábai* is Az embert arcával betel é fordítják. Lábakkal felhúzva is csak nehezen fér. Robi a sofőr zakójának bel­ső zsebéből vastag bői-táreát vesz elő. megtalálja benne a jogost tványt, meg a többi igazolványt. Ez a lényeg. Nagvkabát.iát leveti, hiszen ha bárhol megállnak, ava­rt ite iahet ho-v a taxis nagy­f-T-jart V3.T). Swr6,l>é’^'*0,n VotHí p-jn crnf fo-pl S €*fa­v>r>i f^rrv r>!"Pnn~ ^rVk­k°nti ki társa, aki a sofőr hasát fapogette, s közben ezt mond’a: — Te. ez mór nem MenhA.lt volvn? — Robi nem válaszol. Idegesen tatvoeatía a zsebeit. többször benéz előre, a műszerfalra is. Eri. morogja: — Hol a francban lehet a sluszkulcs? — Zoli tanácstalan NvúUtál­nak az ajtózsebben, előkerül egy zseblámpa m, ennek fé­nyénél keresik a füvön az inditökulcsot. Nincs... Vé­gül Robi a nagykabátja után kap, tényleg, annak a zsebé­be tette... Rácsapja a cso­magtartó fedelét — Gye­rünk innen mielőbb! — Be­ülnek, Robi indít, mennél? tovább a dülőúton, fordulót keresnék. 13. A taxi elakad Fél kilométer után. az út derékszögben ágazik kétfelé. Annak az útnak az egyenes folytatása, amelyen ők jöt­téik, már a Hajagos-tanya bejáró útja. De ezt csak ak­kor veszik észre, miután rá­hajtottak. — Engedj oda, — mondja Zoli, majd én meg­fordulok. — Robi átadja a helyet, amaz hátramenetbe kapcsol, de túl hamar veszi a fordulót, a hátsó kerekéi? lecsúsznál? a krumplitok! homokjába, s a motor nyom­ban le is fullad. Zoli kiszáll, káromkodik. Most Robi próbálkozik, jó­kora gázt ad, de csak a ke­rekek kaparjál? el magukat, a kipufogóból áramló gáz fodrokat rajzol a homokba. A kocsi már az alvázon fek­szik, amikor Robi is kiszáll. — Ez így nem megy. Lapát kell. En vagyok a sofőr, te az utas. Menj be a tanyába, kérj lapátot... De Zoli nem a tanya, ha­nem a csomagtartó felé in- • dúl. Felhajtja a tetőt, tenye­rét a sofőr orrlika elé teszi. Ránéz Robira, ezt mondja: — Te, ez már nem él. — A másik nem válaszol, beül a volán mögé. Rágyújt. Zoli újból megnézi a sofőrt. Ke­ze hozzáér a bőréhez. Hi­deg... Megborzong. Megpró­bál a fejéhez hajdún, meg­hallgatni, hogy lélagzik-e. De nem fér oda... Most már meggyőződött róla, hogy a sofőr nem él. Halott. Zűrt nem csinál, ha idejön vala­ki. .. — Menj már, ne nézegesd? — türelmetlenkedik Robi. — Zoli elmegy a tanya felé, ez­alatt társa megtalálja a sofőr naptáros óráját, megörül ne­ki, akkor niég nem tudja, hogy olcsó, öfcköves, pár száz forintos tómegáruoikk, zakó­ja zsebéből összeszedi a tíz- húsz forintosokat. Közöny- nyél állapítja meg, nincs még kétszáz sem, de ha ezer volna, az sem tétel ahhoz képest, ami rövidesen a bir­tokukban lesz. Csal? ezt a tragacsot kell innen kiránci- gálni... Lecsapja a fedelet és rázárja. Eltelik jó öt P«rc, amikor Zoli feltűnik a tompított fényben egy magas, szikár öregemberrel. Mindkettő­jüknél egy-egy lapát. Az óreg akkurátusán magyarázza, hogy ki kell ásni a kerekek előtt is, meg mögött Is. Ügy is csinálják... Amikor ez megvan, Robi indít, de a kerekek megint csak kapar­nak, s úgy látszik, a fene­ketlen homokban a kocsi mindenestül el tudná ásni magát. — Ez traktor nélkül nem megy — mondja Robi. — Az öreg magyarázza, hogy két kilométernél nincs roesz- szebb a Platter-telep, ott éjszakai műszak is van, de traktorai vannak a szákszö­vetkezetnek is. Robi türel­metlenül legyint: messze van. S hozzáteszi, jobb lenne a ló. — Van itt a Bódog Ist­vánnak két jó lova — mondja az öreg. — Milyen messze van a tanyája'/ — Nem több az, mint egy kilométer. — De a fiú erre is csak legyint. Ekkor az öreg paraszt meg­köszörüli a torkát. — Hát éppen nekem is van egy lo­vam, megpróbálhatjuk. — Vezesse ki, bátyám! Elmegy, nemsoká jön vissza a lóval. Hoz kötelet és hámrfát is. Rá­kötözik az első lökhárítóra, az öreg bíztatja a lovat, az erőlködik, Robi gázzal segí­tené, de csak pár centit rán- dul a kocsi, s nem mozidul tovább. — Ide figyeljenek a fiatal­urak! — így az öreg Haja- gos János. — Azt mondom én, nevi kéne ide, csak pár erős ember. Megfogná és volt és télen hordozta őt is, meg a többi tanyasi lurkót is az iskolába. Kellemetlen volna, ha felismerné és kér­dezgetné, mit keresnek erre­felé. Robi elöl, a vezetőülésben, a gázzal dolgozik, a kocsi meglódul és kiugrik az út­ra. Robi kiszáll, a nagyob­bik Hajagos fiúnak is ad 40 forintot. Zoli beül, elmennek a tanyaudvarig, ott fordul­nak meg Azt már nem hall­ják, amikor az ifjabb Haja- gos János ezt mondja az apjának: — Nem , lopták ezek ezt a kocsit? — Taxit? kitenné. — Jó, de ‘ hol van­nak az emberek? — Van nekem is két erős fiam. Az egyik most szerelt le a ka­tonaságtól. De a másik is meg tudja fogni... — Hívja ■ őket. — Az öreg vezeti a lovat, menet közben Robi a kezébe nyom két húszast. Eltelik negyedóra is, mi re az öreg Hajagos két fiá- val visszatér. Dorongoka: hoznak meg rőzsekévéket. Há­tul, a csomagtartónál alátá­masztanak, a nagyobbik Ha- jagos fiú, oldalt a keréknél fogja meg Zoli ekkor ál­megy a túlsó oldalra, a fiút ismeri, amikor még kocsis Kockás vöt az ódala. -» Tudja a fene... Másfél óra biztosan élteit a kiemeléssel. Robi ideges, várjál? őket a nők, már az is lehet, hogy lemondtak ró­luk. Zoli tűnődik, hogy ez meglehet. — Micsoda életünk ész ott kint, Nyugaton! ' — utögeti a kormányt Robi, miig Zoli külön kérésére be­hajt egy hosszú egyenes fa­sorba. Zoli kocsikázni akar, csak úgy passzióból. De Ro­bi azt mondja, sietni kell, a határ messze van, és még virradat előtt oda kell érni. (F&iyUitjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom