Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 214. szám
fl technika a bűnüldözés szolgálatában A gyilkos cipője — gipszből Az ujjlenyomatoktól az ultralámpáig Mit „tud" a helyszínelő kocsi? Uj iparnegyed — közétkeztetési gondokkal A követelmények másutt is megoldást sürgetnek A magnéziumpisztoly hatalmas fénye bevilágítja az egész helyszínt A tárgyak körös-körül édesen kirajzolódnak, abban a helyzetben, ahogy a gyilkos elhagyta bűncselekményének színhelyét. Felfordulás, kinyitott szekrények, vérfoltok a szőnyegen és a padlón. Az áldozat ott fekszik az ágy lábánál... Kint az udvaron is villan á fény, majd a kertben is A kép rögzít minden láthatót: gyűlnek egyre jobban, egyre módszeresebben a bűncselekmény elkövetésének nyomai. A technikai csoport dolgozik a helyszínen. Megérkezésük előtt mar megkapták a szükséges felvilágosításokat a bűncselekmény jellegéről, tudják honnan és hogyan kell a vizsgálatot segítő apróbb, áruló nyomokat összegyűjteni. Rutinmunka? — A módszerekre talán rá lehetne fogni, s maguk az eszközök is „élettelenek” mondja a bűnügyi technikusok csoportvezetője —, de... mi sem vagyunk mentesek attól az érzéstől, amely ilyen, vagy más bűncselekmények láttán eifogja az embert. Fel kell deríteni minden nyomot, segíteni minden eszközzel a vizsgálatot, hogy az elkövető mihamarabb kézre kerüljön, s elnyerje méltó büntetését. A laboratórium egyik szekrényében cipők és gipsszel kiöntött lábnyomok. Az annak idején megtörtént gyöngyösi, gyilkosság nyomai. Sár- foltos női cipő — Godó Margité, aki Nagy Józseffel követte ed a bűncselekményt. (Annak idején a Legfelső Bíróság halálra ítélte Nagy Józsefet, de az Elnöki Tan ács kegyelemben részesítette.) A cipő mellett a lábbeli vona: lát hajszálpontosan követő gipsznyom, amelyet a technikusok az udvaron találtak és azonosítottak. Ez a munka rengeteget segített a gyilkosok kézre kerítésében. Az árulkodó ujjnyomok Munkájukat Így lehetne megfogalmazni: a helyszínen talált nyomok rögzítése egy- egy .bűncselekmény felderítéséhez, vagy bűncselekmény-sorozat megszakításához, illetve az elkövetések megelőzéséhez. Milyen nyomok? Az ujjlenyomatok, a lábnyomok, járműnyomok. A Szovjetunióban, az NDK-ban, az NSZK-ban foglalkoztak orr- és fülnyomokkal is, nálunk éppen a karácsondi gyilkosság idején, a nyomarzenál szaporodott a homloklenyomattal. _ Egy ideig támadták a s zakemberek az utóbbinak a létjogosultságát, aztán megszületett az állásfoglalás: a homloklenyomat is lehet per- döntő. De más jellegű, a nyomozást segítő nyomokat lehet találni a ruházaton, a cipő szennyeződésével (talajminták is szükségesek), vagy akár a fal lehorzsolásával. Ma már olyan eszközeink vannak, amelyekkel tudnak rögzíteni ujjlenyomatot papírról is, vagy történetesen a falról. (Az azonosítást Budapesten végzik el.) Megfogtam a szekrény üvegét. A technikus vékony szőrű ecsettel finom fémoxid- port vezetett a „gyanús” felületre, aztán egy tapadó -e- ■lületű papírt terített a megjelent nyomra, és egy átlátszó fóliával „preparálta”. Tagadásról szó sem lehet, az ujjlenyomatom leleplezett... (Itt kell még megjegyezni, hogy a régebbi tizujjas módszer helyett ma már viszont elegendő egyetlen ujjnak a lenyomata is. így lepleződött le 1065-ben a gyöngyösi Mátra Gyöngye presszó betörője is, aki egv likőrösüvegen felejtette kisujjának a nyomát.)- ■ Szakértői munka i? Bélapátfalván nagyfeszültségű villanyoszlopot festett egy fiatalember. Áramütést kapott, de szerencsére nem zuhant le, így sikerült megmenteni. Mi okozta a balesetet? Egy speciálisan éles fényképfelvételről megállapították, hogy az oszlop veszélyes zónáját a felszállás előtt nem festették be, a fiatalembernek kellett ezt később pótolnia. Majdnem az életébe került. A vizsgálat megállapítása szerint a balesetért nem ő volt felelős, írás- és nyomszakértői feladatot is ellátnak a technikusok, amely okmányok és más írott — s természetesen gyanús — dolgok megállapításához szükséges. De ugyanúgy kell olvasni a járművek, vagy éppen az állatok nyomaiból is. Nem egy esetben ők állapítják meg a közlekedési balesetek vizsgálatakor a nyomokból, hogy az ütközés miképpen zajlott le, s a megfelelő véleményezéssel nagy segítséget adnak a bizonyítás munkájához. Egy helyszínelőkoest áll mbevetésre készen” az udvaron. Mozgó laboratórium, négy hatalmas bőröndjében a helyszíni szemléhez szükséges technikai felszereléssel: a földmdnták vételezéséhez alkalmazható eszközöktől az -1000 Wattos jódlámpáig, a védőeszközöktől az — írógépig. Nem is beszélve az URH-készülékről, amellyel nemcsak az ügyelettel, hanem egymás között is tartják a kapcsolatot a helyszínelő technikusok. Benn a laboratóriumban áll egy igen értékes összehasonlító mikroszkóp is, más, pénzzel alig megfizethető eszközök mellett. A bűnügyi technikusok ezzel a felszereléssel nagy pontossággal meg tudják állapítani, hogy példáiul egy betörésnél használt eszköz nyoma és a lefoglalt, „gyanús” eszköz nyoma megegyezik-e? Miért világított a takarítónő köpenye? Érdekes, bár a bűncselekmények elkövetői már kevésbé látják annak, az úgynevezett vegyi csapda alkalmazása. Két példát erre. Az egyik: feltűnt, hogy a visotn- tai munkásszállás egyik barakkjában egymás után tűnik el kinek-kinek a pénze a ruhájából. A bejelentés nyomán megindult a vizsgálat, de erről beszéljen a bűnügyi technikai csoport vezetője: — A csapda jelen estben ugyancsak pénz volt. Preparált pénz, amelyet lumdnesz- káió anyaggal „kezeltünk”. Erre az jellemző, hogy nappali vagy más világításban nem látszik, viszont jelenlétét az ultralámpa kimutatja... A csapda elhelyezése után néhány nappal jött a jelzés; eltűnt a pénz. Este, majdnem éjjel volt ekkor, a lámpával végigpásztáztunk valamennyi szobát, berendezést és ruhát A folyosó végén levő, utolsó szoba maradt utoljára. Bezörgettünk. Ahogy nyílt az ajtó, már bekapcsoltuk a lámpát, és — a fogason a takarítónő ruhája itt-ott „világítani kezdett” a lumineszkáló anyagtól. Már nem volt nagy feladat a beismerő vallomás jegyzőkönyvbe vétele... Egy másik: a honvédség egyik alakulatában a katonák nem mindig kapták meg a hazulról küldött pénzt Borítékba tették — egyébként így szabálytalan — a húszasakat, ötveneseket a szülők, de a küldemény nem érkezett meg Egy káli postásra terelődött a gyanú. Próbáljuk ki vegyi csapdával. Preparáltuk a pénzt, aztán vártunk. Az egyik ilyen „'küldemény” aztán nem érkezett meg a címzetthez. Elő a lámpával, bezörgettünk a postáshoz otthon. Pénzt ugyan nem találtunk, de a lumineszkáló por felvillanása a pénztárcában és a ruházaton mindennél többet mondott. ★ A technika — egyre korszerűbb és korszerűbb formában — igen nagy segítséget nyújt a bűncselekmények felderítésében, az adalékok szolgáltatásával. A bűügyi technikusok munkája nem látványos tevékenység, viszont igen nagy felkészültséget, tudást igényel. Egy-egy aprónak látszó nyom, amelyet sikerül felderíteniük és azonosítaniuk, igen sokat jelent az elkövetett bűncselekmények felgöngyölítésében. Rátái Gábor NÉHÁNY ÉVVEL ezelőtt született a határozat, miszerint a belterületek zsúfoltságának enyhítésére, a levegő tisztaságának növelése, a környezet ideálisabbá tétele érdekében — több vállalat, üzem kiköltöztetésre „ítéltetett”, s letelepedésüket, az újabb létesítmények építését csak a város külső részein engedélyezték. A tervekből aztán időközben valóság lett. Mind többet mutat magából, sőt maholnap teljesen kialakul Eger déli iparnegyede, amely — a korábbi vállalatokat, üzemeket nem számítva — több mint tíz cég kisebb vagy nagyobb munkahelyének biztosít otthont. így ezen az ipartelepen napjainkban már a dolgozók ezreit foglalkoztatják: a városrész gazdasági életünkben jelentős bázist jelent Kétségkívül örvendetes tények ezek! Jólesik tanúja lenni a nagyszerű változásoknak. Amilyen öröm azonban önmagában az iparnegyed születése, fejlődése — olyan aggasztóak másfelől az elképzelések valóra váltásával egyidejűleg jelentkező gon- dofc. Azok a kívánságok, elvárások, amelyek napjainkban természetes igények — ám teljesítésük mégis elmarad. Legalábbis: húzódozik. Lehet, hogy csak amolyan „gyermekbetegségek” ezek, ám feltétlenül említést érdemelnek, beszélni kell róluk. MINDENEKELŐTT; a köz- étkeztetésről.. Arról, amiről menetközben valahogy megfeledkeztek a költözködő, építkező vállalatok, s — mint tapasztalataink igazolják —, mások sem vették túlságosan komolyan. Így aztán most az új létesítmények egyikében sincs üzemi konyha, sőt néhol még étkezőhelyiség sem — jóllehet, az építési engedélyek kérésekor, más előírások teljesítésével együtt hatóságainknak mindenki megígérte. (?!) Később azonban változtak az álláspontok — az anyagi lehetőségekből nem futott mindenre — s kevésbé tartották fontosnak az ígéretek valóra váltását. Ügy gondolták, hogy majd csak segít az „öreg szomszéd”, a Vörös Csillag Traktorgyár gyáregysége, amely éppen az elmúlt években korszerűsítette a konyháját. A számítások pedig — egyelőre — igazolódni is látszanak, hiszen az említett üzem jó szándékához, segítökészségéhez valóban nem fér kétség: ennek is, annak is megpróbálja teljesíteni a kívánságát. Így étkezik jelenleg a KAEV Kistályai úti gárdája, s — többi között — az a félszáz dolgozó, aki az Agria Bútorgyár új otthonából igényli a mindennapi meleg ételt, sőt néhány távolabbi üzembe is hasonlóan jut el a koszt. IGEN ÄM, csak hogy a VÖCSI konyhájának munkája már így is túlfeszített, s még inkább az lesz, ha például az új tejüzem, a kenyérgyár is megkezdi termelőmunkáját, vagy néhány év múlva a KAEV teljesen a Kistályai útra költözteti gyáregységét Mint 1fóth Lászlótól, a konyhát működtető'Felsőmagyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat igazgatójától megtudtuk: legalább 300 adaggal több étel készül itt máris, mint sem erre valójában lehetőségek vannak. Túlzás ez a nagy erőltetés, semmiképpen sem szabad állandósítani! Egyszerűen nem lehet rá építeni, hiszen tényleg csak szívességből történik, s mihelyt a gyári dolgozók létszáma emelkedni kezd, csak természetes, hogy ők élveznek elsőbbséget az ellátásban, a kívülállók étkeztetését pedig korlátozni fogják. S ez esetben az sem jelenthet megoldást, ha mindenekelőtt a távolabbi üzemektől vonják meg az ételszállítást, mert sajnos a város más részén sem jobb a helyzet. Nincsenek fölösleges kapacitások Eger többi üzemi konyháján sem, sőt — több belvárosi üzemj étkezőhely megszüntetésével, s emiatt napi 2500 adag étel „kiesésével” — már évek óta „szőrit a cipő” itt is. A helyzet javítása nemcsak a jövő érdekében, hanem a jelenlegi állapotok megszüntetése miatt is sürgős intézkedéseket kövétel. S tekintve, hogy egy új, korszerű, nagy üzemi konyha létesítéséhez legalább nyolcmillió forint kellene, a legkézenfekvőbb megoldásnak a VÖCSI konyhájának további bővítése kínálkozna. S a VÖCSI konyhájának nagyobbításához — mint a gyáregység főkönyvelőjétől, Masa Sándortól megtudtuk —: lenne is kellő terület. Csupán pénz nem... Azaz, hogy előkerülne talán az Is, ha az érdekelt üzemek ösz- szefognának, s arányosan egyik is, másik is biztosítaná a pénzt E MEGOLDÁST helyesli a déli ipartelep koordinációs bizottságában munkálkodó Zámbori Ferenc, a városi tanács műszaki osztályának vezetője is. S mint — néhány üzem vezetőjével folytatott beszélgetésünkből kiderült —: nem zárkóznának el előle a közétkeztetést, az étel- szállítást igénylő cégek sem. Nos, ezek után tehát a mielőbbi összefogáson a sor! Ki-ki segítsen a jelenlegi, még inkább a jövőben várható gondok enyhítésén, vállalataink, üzemeink teremtsék elő a szükséges pénzt, hogy a kétségkívül előnyös, praktikus közétkeztetésnek ne legyen semmi akadálya. Gyónt Gyula A PÉNZÜGYI VIZSGALATOK nagyrészt befejeződtek a gyóngyösoroszi Február 24 Termelőszövetkezetben. A kép elszomorító: a közös gazdaság közel 3 millió forintos vesztességgel zárja majd az idei esztendőt. A szövetkezet hitelképtelenné vált, nagyösszegű óvadékkal képes csupán a gazdálkodás folytatásához. Hogy miből és miért keletkezett ez a 3 millió forintos veszteség? A kérdésre nem könnyű egyértelmű választ adni, hiszen az ügynek nagyon sok összetevője van. Kezdjük talán azzal, hogy 1967 elején új elnök került a szövetkezet élére Juhász Imre személyében. Reá és a vezetőségre várt az a feladat, hogy a korábban is gondokkal küszködő gazdaságot rendbe hozza, biztos megélhetést teremtsen a tagságnak. Gyöngyösorosziban azonban nem könnyű biztos megélhetést teremteni, hiszen a szövetkezet adottságai rendkívül gyengék. A földek aranykorona értéke minimális, kevés és gyenge a szántó, az 1300 holdnyi erdő faállománya meglehetősén elértéktelenedett, egyedül talán a szőlő jelent nagyobb jövedelmi forrást. Ilyen körülmények között nem véletlenül jutott a szövetkezet vezetőinek eszébe, hogy melléküzemági tevékenységgel is próbálkozzanak. Az évek folyamán ex- portcsomagolót, faüzemet, műanyagüzemet. zsákvanró üzemet hoztak létre és több borkóstolót is nyitottat Közel 3 millió forintos veszteség a gyöngyösoroszi tsz-ben II rosszul értelmezett jószívűség ára A törekvés, hogy a melléküzemágak bevételével Is növeljék a szövetkezet jövedelmét — nem volt helytelen, hiszen pusztán a mezőgazda- sági tevékenységből nem tudott volna a közös gazdaság boldogulni. A vizsgálatok azonban leszögezik, hogy az egyes melléküzemek létrehozása előtt a szövetkezet vezetői nem végeztek körültekintő, alapos gazdasági elemző munkát s ez a későbbiekben alaposan megbosszulta magát. Ezért fordult elő, hogy a közös gazdaság hat borkóstolója közül néhány nemhogy nyereséget hozott volna, de ráfizetésesnek bizonyult. A felületességet és a felelőtlenséget jelzi az is, hogy vá- mosgyörki borkóstolójukban a pálinka literjét kilencven forintért adták, holott a szövetkezetnek ez a pálinka közel kilencvenegy forintba került. A KELLŐ KÖRÜLTEKINTÉS hiánya miatt fel kellett számolniuk az exportcsomagoló részleget is s baj keletkezett a fa- és a műanyagüzemnél is. A műanyagüzembe például 170 ezer forintért vettek egy kisiparostól egy fröccsöntő gépet, de nem vették figyelembe, hogy a kisiparosnak ugyanilyen összegű adóhátraléka is volt. Ezért aztán, a vásárlás után a kisiparos adóhátraXékát is a szövetkezetnek kellett kifizetnie. Cikkünk elején már utaltunk rá, hogy a szövetkezet 1300 holdas erdejének faállománya meglehetősen gyenge. Emiatt fordult elő, hogy a nyers parkettléc gyártásához nem csupán a saját anyagukat használták, fel, hanem máshonnan is kellett rönkíát vásárolni. A gyártás így már nem volt kifizetődő, különösen ha azt is hozzátesszük, hogy a faüzem irányítása is ötletszerű, szervezetlen volt s nem is volt kellő szakember, aki ezt felelősséggel tudta volna végezni. A melléküzemágaknak emellett még egy nagyon kedvezőtlen hatása volt. A különböző üzemekben jelentősen megemelkedett az alkalmazóiak száma s az alkalmazottak keresete is magas szintre ugrott. Érthető, hogy a , szövetkezeti tagok nem nézték ezt jó szemmel, s igényelték, hogy az ő keresetük is egyre több legyen. A szövetkezet vezetői, engedve a nyomásnak, emelték a tagság részesedését is. A korábbi években képződött tartalék- alap engedte is ezt egy bizonyos határig — addig, amíg tartott. A gondok az 1971-es zárszámadás előtt kezdtek sokasodni, amikor a szövetkezet pénzügyi lehetőségei jóformán teljesen kimerültek. A szövetkezet vezetői előtt ekkor két választási lehetőség nyílt: vagy megmondani a tagságnak, hogy az alaprészesedésen kívül nem tudnak többet fizetni — vagy pedig pénzt kellett szerezni. A vezetők az utóbbi utat választották. Részben kölcsönt vettek fel, részben pedig üzletfeleiktől előre elkérték azoknak a faipari termékeknek az árát, melyet csak a zárszámadás után szállítottak le. A ZÁRSZÁMADÁSNÁL így MÉG nem jöttek ki a problémák, de később már igen. A szövetkezet vezetői nem tehettek mást — ez év júniusában önrevízión feltárták az elszomorító helyzetet s megkezdődtek a pénzügyi vizsgálatok. S kiderült a veszteség összege is: közel 3 millió forint. Nem az újságíró dolga, hogy kivezető utat kérésén, avagy elhamarkodott ítéletet mondjon ezek vagy azok fölött. Az ügy azonban mégis arra készteti, hogy bizonyos tanulságokat levonjon. Elsősorban azt, hogy a felelősséget vagy előbb vagy utóbb, de vállalni szükséges. Mert, ha a szövetkezet vezetői a zárszámadásnál szembp mertek volna nézni a tagsággal s meg merték volna mondani, hogy az indokolatlanul magas jövedelemeket nem lehet kifizetni tovább, mert a gazdaság csődbe jut —akkor, ma sokkal könnyebb lenne a helyzet még ha nem is problémamentes. Azt is el lehet mondani, hogy a melléküzemágak létesítése komoly beruházásokat igényel s éppen ezért előtte nagyon alaposan ki kell kutatni és mutatni, hogy a vállalkozás haszonnal, vagy veszteséggel jár. A jelenlegi vizsgálatok szerint a szövetkezet vezetőinek nem származott anyagi előnyük a fentebb vázoltakból. Ügy lehet summázni, hogy a rosszul értelmezett jószívűségre fizettek rá. Csakhogy jószívűséggel óvodát lehet vezetni, de gazdaságot nem. Komoly ára van — s ezt az árat a szövetkezetnek kell kifizetnie. AZ ÉLET TERMÉSZETESEN nem áll meg s nem is állhat meg Gyöngyösorosziban sem. Az óvadék lehetővé teszi, hogy a szövetkezet tovább folytathassa tevékenységét. A gazdálkodásinak azonban nem csupán arra kell irányulnia a jövőben, hogy a tagság megélhessen, hanem arra is, hogy az óvadékot fokozatosan visszafizessék. Nem könnyű feladat vár tehát a szövetkezet tagjaira, vezetőire. Szorgalommal, helytállással azonban úrrá lehet lenni a nehézségeken is. Kaposl Levente MßiäMQ September 1A» muánu# \
