Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-08 / 212. szám

Oldaltáska helyett... ... kerékpárra szerelt újságtartóban szállítják a napi- és hetilapokat a postások.' Az új szállítóeszköz nemcsak meg­gyorsítja, de megkönnyíti is az újságkézbesítők munkáját. Felvételünk Kocsis János atkári kézbesítőről készült. (Kiss Béla felvétele) „Megsértett beteg’’ jel­igére: Szerkesztőségünk a megyei rendelőintézettel együtt min­den névvel beérkező beje­lentést megvizsgál és a jogos panaszokat a rendelőintézet főorvosa orvosolja is. Névte­lenül beérkező bejelentése­ket, adatok híján, nem tu­dunk kivizsgálni, ha még olyan nagy sértés esett is valakin. Ügy véljük, a hibák kijavítását jobbna szolgálta volna, ha levelét teljes név­vel és címmel küldi be, így esetleg egyéni problémáján is segíthettünk volna. K. Imre, Egér: Mint más szerkesztőségek, mi sem vállalkozhatunk ar­ra, hogy a. beküldött kézira­tokat megőrizzük, sőt visz- sza is juttassuk. Beküldött novellája sajnos nem üti meg a közölhetőség mérté­két, és e novella alapján újabbak megírására sem bíz­tatjuk. „Nyugdíjas bányász” jel­igére:■ Hasonló esetekkel már többször is foglalkoztunk szerkesztői üzeneteinkben. A régi munkaviszenyt, — mi­után nyugdíját 1970 előtt ál­lapították meg, az akkor ér­vényben lévő rendelkezések szerint — nem számíthatták be a nyugdíjra jogosító idő­be, mert a két munkavi­szony között több mint öt­esztendő megszakítás volt. Visszamenőleg alkalmazni ezt a törvényt sajnos sem az ön, sem más esetében nem lehet. A megszakítást csak az 1970 után megállapított nyugdíjaknál hagyták figyel­men kívül. így alakult két­féleképpen kettőjük nyug­díja. Ez ellen fellebbezési lehetőség nincs. Sz. Jánosné, Hatvan: Kérjük keresse fel szer- kesztőségünket személyesen, ; s hozza magával a kérdés­hez kapcsolódó ügyiratokat is. Csak azok ismertében tu- dunk megfelelő tanácsot ad-,; ni. A személyes beszélgetés ; során megvitathatjuk másik problémájának megoldási le­hetőségeit is. ismeretlenül ; ilyen magánügyekben nem ; vállalkozhatunk jó lelkiis­merettel tanácsadásra. ..Tanácstalan” jeligére: Kérésének megfelelően, csak a beküldőit jeligét tűn- ; |#72. szeptember«., pen lek tétjük fel, bár úgy véljük ilyen esetekben nevét is nyu­godtan kiírhatná. A vállalat nem járt el szabálytalanul, mivel meghatározott időre szólt a munkaviszonya. A meghatározott időre szóló munkaviszony csak akkor változik át meghatározatlan időre szóló (végleges) mun­kaviszonnyá, ha az utolsó munkanap után tovább dol­gozik, vezetőjével egyetér­tésben. Mivel önt a szerző­dés lejárta után nem foglal­koztatták, nem is léphet fel ilyen igénnyel. Építőtábor - az intézetért A fiatalok fürdőruhás cso­portja olyannak tűnik ebben az őszi napfényben, mintha nyári képeslap; elevenedett volna meg: főiskolások az építőtáborban aláírással. A gyöngyösi mezőgazdasági fő­iskola új épületcsoportja előtt szorgoskodott a kis cso­port, a parkrészt gyomlálták, tisztítgatták, csinosították. De a Mátrába vezető út mentén máshol is hasonló csoportot lehet találni. A faj­tabemutatónál szintén segéd­keznek néhányan, ahogy a sportpályán, a géptani tan­széken, az Egri úti sávsző* lökben, a szőlőkísérleti tele­pen és Hatvanban a zöldség­termesztési tanszéken. Ha összeszámoljuk őket, akkor túljutunk a nyolcadik tíze­sen. Legfőbb irányítójuk Egyed Antal, a kollégium igazgató­ja. Tőle tudtuk meg, hogy az intézet a most első évre fel­vett hallgatóinak körében szervezte meg ezt a szeptem­ber eleji építőtábort. Négy éve nyújtanak segítséget a fiatalok az építkezéshez, te­hát a mostani, ,,kései utódok” már meglevő hagyományt ápolnak cselekedeteikkel. A munkák zömét a Heves me­gyei Állami Építőipari Vál­lalatnak végzik, amiért a megfelelő munkabért meg­kapják. Ezt a KISZ-szervezet használja fel, szokás szerint. Juttatnak ebből — ugyancsak szokás szerint —, a vietnami szolidaritási alapnak is. A jövendő elsőévesek kö­zül csak egyetlen egy volt kénytelen a mostani építő­tábor életétől távol maradni a betegsége miatt. Öten pedig azért nincsenek itt, mert ők már Martonvásárán tevé­kenykedtek a közérdekű épít­kezésen az idén nyáron. A tábor lakói a délután* jaikat szervezett foglalko­zással töltik el: ismerkednek a vái’ossal és a környékével, előadásokat hallgatnak és más programokon szórakoz­nak. Ellátásukról és kényel­mükről a kollégium gondos­kodik. Akik Hatvanban dol­goznak, azokat autóbusz vi­szi és hozza naponta. Az utolsó munkanapjuk szeptember 13-a lesz. Egy hét a tv-ben Üj ifjúsági sorozat a „Papírsárkány* Ismeretterjesztés „Gondolatok az agyról* címmel Szeptember 12-én, kedden új Ifjúsági sorozat indult 10 éven aluliaknak „Papírsár­kány” címmel. „Ének a végekről” címmel Vértessy Sándor most bevo­nult határőrökről készít do- kumentumfilm-sorozatot. A további folytatásokban két éven át nyomon követhetjük majd az újoncok sorsát. Ezen a napon kezdődik dr. Szent- ágothal János professzor „Gondolatok az agyról” cí­mű hatrészes biológiai isme­retterjesztő sorozata. Az első rész címe: Amíg a gondolat megszületik ... Este szovjet krimifilmet mutatnak be „Harc a sátánnal” címmel. Szeptember 13-án, szerdán az Ü. Dózsa—FC Basel baj­nokcsapatok Európa Kupa labdarúgó-mérkőzést közve­títik. Peter Weiss: „A luzi* tán szörny” című dokumen­tumjátéka a Katona József Színház előadásában kerül képernyőre. Szeptember 14-én csütörtö­kön délután a „Téka”, majd a „Gondolatok az agyról” második része: „A gondolat­nál sebesebben” jelentkezik. Este dokumentumfilm számol be egy pécsi kesztyűgyári munkás életének megmenté­séről és megmentéiről „Élet mentés” címmel. Szeptember 15-én, pénte­ken délután a „Muzsikus fia­talok” című vetélkedő döntő­jének első részére kerül sor. A műsorban Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyet­tese a külkereskedelem, il­letve hazánk műszaki gazda­sági együttműködésével kap­csolatos kérdésekre válaszol. A „fórum” színhelye ezúttal az Egyesült Izzó kultúrter* Szeptember 16-án, szom­baton délután a „Muzsikus fiatalok.” döntőjének második részét sugározzák, majd „Szülőföldem arca” címmel vietnami verseket, Kállai Ist­ván vigjátékának címe: „A cseregyerek”. vor Új módszerekkel 4 megyeszékhely tisztaságáért Konténerek, szemétszállításra A fejlődő város nagy gondja: a szemét. A szakem­berek mindenütt egyre töb­bet kísérleteznek új eljárá­sokkal, módszerekkel, a fel­halmozódó hulladék gyors elszállítása, megsemmisítése érdekében, s egyre sürgetőbb feladatokat kell megoldani­uk a megyeszékhely illetéke­seinek is, hiszen Eger külső területein, az épülő lakótele­pen mind nagyobb erőket igényel ez a fontos szolgálta­tás. Korábban már írtunk ar­ról, hogy a városi tanács nagy összegek ráfordítását terve­zi, hogy a munkát korsze­rűbbé tegye; azóta már vá­sároltak egy nagy teljesítmé­nyű seprőgépet, s mint azt Rozsnoki Istvántól, a Mély­építő Üzem vezetőjétől meg­tudtuk, elküldték megrende­léseiket új szeméttároló tar­tályok szállítására is. Egy te­hergépkocsit alakítanak át, amely a szociális létesítmé­nyeknél, közterületeken elhe­lyezett öt köbméteres tartá­lyokat rendszeresen cseréli majd. Egyelőre húsz ilyen konténer gfkezik a városba, de sokat javítana a helyze­ten, ha az üzemek, vállala­tok is vásárolnának belőlük, amivel nagyban elősegíthet­nék környezetük tisztán tar­tását. Az üzem fejlesztési tervei­ben egyébként 1975-ig hét új zárt szemétszállító kocsi vá­sárlása szerepel, s előrelát­hatóan egy már az idén meg is érkezik ezekből, amely a szállítási körzet bővítését je­lenti. A kiegészítő tevékeny­ségek — például belső útépí­tés —. korszerűsítésére szin­tén több gépet vásárolnak. E téren az idei kapacitásuk még kitöltetlen, mivel sa vártnál kevesebb megrende­lést küldtek a közületek. (h.) il múzeum „diák-invázióra Az egri nyár vége szerény idegenfor­galmi mérlege A néhány napja beköszön­tött jobb idő bizonyos emel­kedést produkált Eger láto­gatottságának statisztikájá­ban, de a számok egyelőre még így is szerények. A vár­múzeumot. például szerdán 1320-an látogatták meg. csü­törtökön délig pedig 780-an váltottak belépőjegyet. Ez a létszám, bár némi emelkedés tapasztalható, bizony keve­sebb a szokásosnál. A vár­múzeum illetékesei elmon­dották, hogy csupán napok kérdése a forgalom-növeke­dés: , .diákinvázióra” várnak, az őszi tanulmányi kirándu­lások fiatal résztvevőire. Az idegenforgalmi hivatal jelzé­se szerint az elmúlt napon csupán öt csoport érkezett Egerbe, akik a hivatal szer­vezésében látogatják a me­gyeszékhely nevezetességeit. Persze- mindez nem mérv­adó : szeptember hónapban a későbbiek során számos, nagylétszámú, előre bejelen­tett túristacsoportot várnak. Ami a strandot illeti, au­gusztusban elsősorban a kül­földiek száma emelte magas­ra a íürdőzők statisztikáját. A rossz idő kezdetével le­csökkent a létszám, bár rit­kán esett az ezer fő alá. Ezekben a napokban átlag hétszáz fürdőin keresi fel az egri strandok,-Ez bizony ke­vés, de remenitőleg néhány nap múlva, ha az idő is en­gedi, még többen keresik fel a híres egri fürdőt. «VV\AAAAA/\A/V>A/VVVVVVV\AAAAA/VS/VVVVV'iA/V/SAAAAAAAAAAAA/^AAA/N^^^«/VSAA^A/V^^^VS^A^^AAAAAAAAAAAAAAA/VVVNAAAAAA/*< V^^^^^MM^^WWWW^AA^^^^^^^M^'VVVVVVVV' 'W\AAAAAA/vV 4. Fél tizenegy volt, amikor Cirkusz Berci előkerült és az asztalhoz telepedett. Éppen azt énekelték, hogy „A ka­nyargós Dráva mentén tüzé­rek tanyáznak ...” Cirkusz Berci mindenkit — külön rátekintve — bizal­mas mosollyal és udvarias főbólintássai üdvözölt. Vidá­man szóltak hozzá, kezet hyújtottak neki, aki a köze­lében ült, barátságosan meg- lökdöste. Csak Dull János főmérnök nem köszönt visz- sza Cirkusz Bercinek. Még csak nem is biccentett felé. Cirkusz Berci ezt észre­vette es idegesen felnevetett. A főmérnök valamivel gyor­sabban hintáztatta magát a székén. Az emberek tovább éne­kelték A kanyargós Dráva mentén-t azu­tán azt, hogy Rendes a do­boza, fúró szá­ra forog, fúrós legény vígan éli a világát. A pincér kér­dezés nélkül kihozott egy fél deci barac­kot. Cirkusz Berci felemel­te a poharát, udvariasan kö­rülmosolyogta a társaságot és magasra lendít­ve, mindenki egészségére kí­vánta. A jobbján ülő szőke fia­talember, Tóth Sándor meg­kérdezte: — Hol voltál, Berci? — Vadkerten. — Mit csi­náltál Vadker­ten? — Síposék nagyobbik fiá­nak, Lacinak most volt az eljegyzése. — Amelyik most jött ki a börtönből? — Már két hónapja is van, hogy kieresztették. A társaság minden tagja józan volt még, éppen, hogy átmelegítette őket a pálinka és kicsit jobban érezték ma­gukat. Csupán Krebmann Gyulának szállt a fejébe az alkohol. Ha maga elé nézett, ha szólt valakihez — egy­formán vigyorgott. Mélyen az asztal fölé hajolva, hal­kan közölte: — Azt mondják, nem is ő sikkasztott, hanem a főnö­ke, de szagot kapott és át­helyeztette magát. Szegény Laci gyereket kapták el, pe­dig jó fiú... Tudom... én jól ismerem, majdnem én lettem a keresztapja..: — Te mindent jól tudsz — mondta indulat nélkül Tóth Sándor. Krebmann Gyula, bár jó tíz évvel idősebb volt a sző­ke fiatalembernél, nem sér­tődött meg. Cirkusz Berci­hez fordult. — A nagyobbik Lőrinc lányt veszi el? — Azt. — Nagy vacsora volt? — kérdezte Krebmann. — Disznótoros. — Akkor nem maradtál éhen. — Nem. — De azért tudnál most is enni valamit — nevetett Krebmann Gyula. Cirkusz Berci körülnézett és hangosan felelte: — öt kilométert gyalogol­tam. Hallottam, hogy vízki­törés volt a 411-esnél, gon­doltam, este itt leszek ... — Hát mit tudnál megen­ni? — kérdezte hangosan Krebmann Gyula. — Á... — Na, mit tudnál egy to­ros vacsora után? — Hát... — mosolygott szégyenlősen Cirkusz Berci. — Csak ki vele, Berci — kiáltott harsányan Kreb­mann. Mindenki rájuk figyelt. Cirkusz Berci hallgatott. — öt pörköltet azért biz­tosan lenyelnél, Berci... — csapott az asztalra Kreb­mann Gyula. Cirkusz Berci kihúzta ma­gát. — Tízet legalább ,.. — Tízet? Együltödben? — Annyit. Krebmann Gyula körülné­zett és ismét az asztalra csa­pott. — Na, ki száll be& w Az emberek nevette© — Mehet — mondta Kapor Éliás túrómester. — Mi is rendelünk egyet-egyet. Ha megeszed a tízet, mi fizetjük, ha nem, 1 Cirkusz Berci komolyan rábólintott. Józsi, a pincér, azi asztal mellett állva hallgatta az alkut. Előbb azt mondta, hogy késő van már. A sza­kács hazakészül. A fúrómes- ter székén hátrahajolva fel­nézett rá. Józsi pincér könnyedén meghajolt, összedörzsölte a tenyerét. — Megpróbáljuk — mond­ta gondterhelten. Kapor Éliás fúrómester hátrament a konyhához. Meg kellett mondani, hogy vi­gyázzanak a lépésre, mert ve­lük van Dull János. És kü­lönben is, ne sajnálják se magukat, se « belevalót, ők se sajnálták magukat. A sertéspörkölt puha volt és a szaftja jó paprikás, ahogy a fúrömester rendel­te. Jóízűen evett mindenki. A zsíros ételhez kitűnőnek ta­lálták a könnyű, savanykás asztali fehér bort. — Az elején azt hittem, hogy elviszi az egész tornyot — mondta teli szájjal a fú­rómester Dull János főmér­nöknek. Az rábólintott. Krebmann Gyula meghal­lotta a kezdődő beszélgetést. Gyorsan bekapta a villájára szúrt húst. Keze fejével le­törölte az elcseppent szaftot. — Nem vagyok mai gye­rek a fúrásnál, de ilyet én még nem láttam. — Alig fi­gyeltek rá, mivel szavainak nem volt különösebb értelme, hiszen nyilvánvaló, hogy ő maga és a többiek is megér­tek már ilyen vízkitörést. Nem volt ez olyan különös. Mert nem érte el a hatást, amit várt, Cirkusz Bercihez fordult: — Nem láttál te még olyat, de jobb is... azt hiszem megdöntötted volna a száz­méteres futás világrekord­ját. Ezen a bemondáson a töb­biek is nevetlek. Dull János is. Cirkusz Berci mélyen a tá. nyérja fölé hajolva befejezte az első adagot. A pincér fi­gyelte és már hozta neki a következőt. — Igaz is, mit csináltál volna, Berci, ha ott vagy ve­lünk — kérdezte hangosan Krebmann Gyula és körülné­zett a többieken. Berci nem szólt. Még ha akar se válaszolhatott volna, mert egészen teli volt a szája. Az első adag meghoz­ta az étvágyát. Krebmann Gyula harsá­nyan felnevetett és hatos vágta Cirkusz Bercit. — Ha ott vagy, biztos oda- állsz a toronyhoz... ö maga fel is állt, hogy az asztal szélébe kapaszkodva megmutassa, mit tenne Cir­kusz Beixi. — ... szépen meghajolsz a vízsugár felé és azt mon­dod : „Bocsánat, elvtársaim, ha szabadna egy polgári szó­ra ...” Harsány nevetés robbant ki. Krebmann Gyula végre elégedetten leült. Hogy Cir­kusz Berci se haragudjon meg, átnyalábolta a vállát és barátságosan megrázta. Cirkusz Berci engedéke­nyen mosolygott és amikor elült a nevetés, gyorsan meg. kérdezte: — Hallották a Tornyos gyerek esetét? Felé fordultak. — Melyik az? — kérdezte Tóth Sándor. — Az apja a szerszámrak­tárban dolgozik. — Mi történt vele? — kér­dezte Krebmann Gyula. — Igazán nem hallották” — Nem, na — mórgutt Tóth Sándor. Sápadt ar -a már vörösre gyűlt. (Folylaljvkj

Next

/
Oldalképek
Tartalom