Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-01 / 206. szám
» f Uj tanév a szakmunkásképzőkben Rövidesen megszólalnak a csengők az iskolákban. rAz üres folyosók újra megtelnek gyermekzsivajjal s azok is elfoglalják a helyüket, akik most lépik majd át először az iskolakaput. Fényképezőgépünkkel őket látogattuk meg, hogy megnézzük, hogyan készülődnek, mit csinálnak a még hátralévő napokban. Fehér had és István mindketten elsősök. Egyikük technikumba, másikuk az Egri X-cs számú Általános Iskolába jelentkezett. István már az óvodában *s jól fajzolt, s egy-két nagybetűt is leír, de a kisbetűknél bizony még szükség van néha a segítségre! > Több tanulóra számítottak... róth Lili és Kovalkovits Jutka nemcsak kitűnő tanulók, de jó barátnők is. Bizonyára csinosak lesznek majd a fehér blúzban és a matrózgalléros egyenruhában, melyet nemrég vásároltak, s az ünnepélyes tanévnyitón öltenek fel először. Akik szakmát tanulnak majd, Kocsis István és Czeglédi István, az egri Ipari Szakmunkásképző Intézet elsős növendékei. Már könyvekkel ismerkednek, s mint azt képünk is bizonyítja, örülnek a frissen kötött barátságnak. ' 'Foto; Tóth Gizella) NEMES GYÖRGY 22. Különös csönd volt. Hallottam a fák susogását. Mintha a közelben méh is zümmögött volna. És a csermely is muzsikált. A mi csermelyünk ez. Csöndben csobogott. Mindezt felerősödve hallottam. De mintha mást is hallottam volna. Valami sírásfélét. Először nem tudtam, micsoda. A susogás, a zümmögés, a csobogás mellett mi szól? Valaki sír? Dávid sírt. Most hallottam először sírni. ★ Aput sose láttam sírni. Biztosan az ember akkor igazi férfi, ha sose sír. De azért, ha én sírtam is, nem úgy sírtam, mint Klót szokott. Nekem okom volt rá. Én féltem magamévá tenni őt. Sokáig nem szóltunk egymáshoz. Azért se, mert egy nagy, sárga szalmakalap bukkant ki az út menti bokrok közül. Károly bácsi toppant elénk. Mióta utoljára láttuk, megnőtt a szakálla. Kis fehér szakáll volt, azt dörzsölgetteí Szeme egészen kicsi volt. Alig látszott a ráhajló szemhéj mögül. — Na, szeretitek egymást, fiatalkák? — kérdezte. Megtorpantunk, pedig el akartunk szaladni. Egyikőnk se tudott válaszolni. Károly bácsi föltolta feje búbjára a szalmakalapját. És vakarni kezdte elhanyagolt üstökét. Ügy nézegetett bennünket gusztálva. Vállam megreszketett. Láttam a Kloté is. Szerettünk volna elfutni, de nem tudtunk. Károly bácsi erősen markolta a vállunkat. Ki akartam szabadítani magam a kezéből, de nem tudtam. Láttam, Klót is vergődik nagy keze között. Hogy lehet egy öreg embernek ilyen erős markolása? De végre mégis sikerült kibújnom a kezéből, Klotnak is. Futni kezdtünk a házunk felé. Károly bácsi szava utánunk szállt: — Majd fölmászok egyszer oda a magasba. Ha öreg vagyok is, fel tudok mászni. Aztán megnézem magamnak az én két kis kecskegi- daimii Levette fejéről a szalmakalapját. Azzal integetett és nevetett. Halálos félelemben estünk be a kertkapun. Honnan tudhatja vajon Károly bácsi a mi titkunkat? Kitől? Ki láthatott bennünket? Hát egyáltalán elképzelhető, hogy valaki látott benőnket? Ügy? Meztelenül? Elbújtunk a ház mögött. Szinte lezuhantunk a földre. Hátunkat a falnak támasztottuk. Klót úgy reszketett, hogy nem tudott megnyugodni. Átöleltem a vállát, de elhúzódott. Meg akartam fogni az állát, hogy elállítsam foga vacogását, de elfordította az arcát. Megcsókolni már meg se próbáltam. __ Mi lesz most? — kérdezte végül. — Nem tudom s feleltem. Borzasztó dolog történt. Anyuci eltiltott Dávidtól. Mért tiltott el? És mért éppen most tiltott el? És mit jelent az, hogy egyelőre nem találkozhatom vele? Délelőtt se, délután se. Ki árulkodott? Ez a Darkó árulkodott? Vagy Károly bácsi mondott valamit? És Károly bácsi honnan tud valamit? És mi az a valami? Látták, hogy csókoló- zunk? Hogy öleltük egymást? Vagy talán meglesték, mikor összefonódva feküdtünk? Ez borzasztó lenne. Akkor el kellene innen bujdosnom. És akkor sose látnám többé Dávidot. Akkor nem érdemes többé élni. Akkor megőrülök, mint Giselle. De anyuci egy szót sem szólt arról, hogy valaki úgy látott volna bennünket. Anyuci csak eltiltott Dávidtól. — Egy ideig ne találkozz Dáviddal — mondta. — Mért ne találkozzam, Dáviddal? — kérdeztem. — Egy ideig jobb, •ha nem találkozol Dáviddal — mondta anyuci. — De mért, anyuci? Mondd meg, miért? — Gyerekek vagytok, és kész — mondta. — De hát gyerekeknek nem szabad találkozniok? — kérdeztem. — Gyerekeknek szabad. De ti nem mindig viselkedtek úgy, mint a gyerekek mondta. És aztán többet nem mondott. Akárhogy faggattam. Akárhogy kérleltem. Valamit bizonyára' tud. Valaki bizonyára béárult neki bennünket. Ez nem vitás. Megőrülök, mint Giselle. Most már harmadik napja nem láttam Dávidot. Nem néztem a fekete színű, sötétbarna szemébe. Nem csókoltam erős száját. Nem éreztem fogammal az erős fogát. Kezét nem csúsztatta a ruhámba, hogy megsimogassa a mellemet. Nem karoltuk át egymást meztelen karokkal. Lábunkat, combunkat egész hosszában nem értettük össze, Nem vettem szájából számba klarinétja fú- vókáját. Nem táncoltam neki kecses adagiót. Se fürge allegrót. Nem mutathattam be neki se forgásokat, se pózokat. És nem láthatta karjátékomat, pedig abban vagyok a legjobb. Megszeghetném anyuci tilalmát, de nem szegem meg. Mért nem szegi meg Dávid? Vagy talán neki is szigorúan megtiltotta anyuci, hogy találkozzék velem? Vagy az ő anyukája tiltotta volna meg? A vártnál kevesebb szakmunkástanuló kezdi meg az új tanévet. Az utánpótlás helyzetét most, a beiskolázások kezdetén így lehet sommázni. S ez az összegezés, ha részleteiben nézzük, a megye fejlődő ipara, gyarapodó üzemei számára el nem hanyagolható tanulságokkal szolgál. Összefoglaló tájékoztatást Lugosi Józseftől, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetőjétől kaptunk, részletesebben pedig megyénk egyik fontos iparvidékének, a selypi medencének szakmunkás-utánpótlását biztosító vörösmajori 215-ös számú Szakmunkás- képző Intézet felkészüléséről érdeklődtünk. IRREÁLIS IGÉNY — VÁRTNÁL KEVESEBB JELENTKEZŐ A megye felvételi terve az összes szakmunkásképzőben 2300 első éves tanuló beiskolázása volt. Már ez is merésznek tűnő szám, ha figyelembe vesszük, hogy a nyolcadikban végzettek ösz- szesen 4300-an voltak, s a gimnáziumok, szakközépiskolák is várják a fiatalokat, akiknek persze egy jelentős százaléka nem tanul tovább. A szakmunkásképzők mintegy 240 érettségizett fiatal felvételét tervezték, ezenkívül természetesen a környező megyékből is sok jelentkezőre számíthattak. — A megyei igény ehhez a beiskolázási tervhez képest jóval több — mondta Lugosi József —, csak az ipar 4100 (!) tanuló felvételét kérte, természetesen ezt már eleve nem tudtuk teljesíteni. Ez a szám egyébként nem reális igény, minden üzem többet jelent be. Egyébként az augusztus közepéig rögzített adatok szerint közel 2600 a felvett tanulók száma, ebből 113 lány. — Ez több mint a terv, s akkor látszólag nincs is hiány ... — Látszólag. De ha a szakmákat részletesebben megnézzük, nem ilyen megnyugtató a helyzet. Az építőiparban a tervezett 280 ta* nulóból 73 hiányzik, gépi forgácsoló 43-mal kevesebb, lakatos és szerszámkészítő mintegy 60 hiányzik, de a műszeripar, gumiipar, szőrmeipar, ruhézatiipar, kohászat, villamos- és gépszerelő szakma, a csőhálózatszerelés általunk lecsökkenteti igényeit sem tudtuk kielégíteni. Ezekre a helyekre most is lehet jelentkezni, különösen a lányoknak van még sok hely az iskolákban. —A „férfias” szakmákban is? — Számolni kell azzal a ténnyel, hogy a fiúutánpótlás egyre kevesebb. Az üzemek, de sajnos, az iskolák sem mindneütt egyenjogúsították e téren teljes mértékben a nőket, pedig ők azok, akik például a gépi forgácsoló szakmában a növekvő létszámszükséglet jó részét biztosíthatják. Érettségizett szakmunkástanulókat pedig — természetesen az emeltszintű oktatásban — a szerszámkészítő szakmába és a műszeriparba várnak még főleg az intézeteink. AHOL SIKERÜLTEK AZ ELKÉPZELÉSEK — Hol van a tervezettnél nagyobb létszám? — Túlteljesítés volt, s ezért pótkeretet a beiskolázáshoz a kereskedelemben, a vendéglátóiparban, valamint a mezőgazdasági szakmunkásképzőkben biztosítottunk. Ide más megyékből is sokan jötték, s a lányok aránya e területeken szintén nagyon jó, így például Pétervásárán és Egerben, a mezőgazdasági szakmunkásképzőkben. — Be kell számolnunk egy nagyon jó kezdeményezésről is, ami feltétlenül követésre méltó, s bizonyítja, hogy a mostani, korábbi években nem tapasztalt nehéz helyzetben az iskolák sokat tesznek azért, hogy a feszültséget enyhítsék. Gyöngyösön a szakmunkásképző intézetben a tanárok szocialista munkaközösségeket alakítottak, elosztották egymás között a körzeteket, s az üzemek pályaválasztási megbízottjaival együttműködve segítenek az iskoláknak a tanácsadásban, a gyerekeknek a pályaválasztásban. Tegyük hozzá: sikerrel... ÉVKEZDÉS ELŐTT VÖRÖSMAJORBAN Tóth Mihállyal, a setyp-vö- rösmajori szakmunkásképző igazgatójával a tanévkezdés előtti nagy „felforduláskor” találkoztunk. A festői kör - nyezetben levő kastély-kollégium mellett két éve működik a környék vállalatai által épített korszerű iskola, ahol összesen több mint 600 leendő szakmunkás tanul. Ide nyútja be igényét a Mátraal- ji Szénbányák, a Selypi Cementgyár, a cukorgyár, az apci Qualität, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. — A felvételi tervünkben 249 elsős tanuló szerepel. Jelenleg hiányzik belőle több mint 40. Az igényeknél mi is jóval kevesebbet terveztünk, de ez a kisebb létszám sem lett teljes. Kellene még lakatos, csőhálózat, és berendezésszerelő, bánya-elektro- lakatos, villanyszerelő, forgácsoló, s a tanulóotthonunkba is lehet jelentkezni. — Mi is „táplálkozunk” más megyékből, hiszen a vállalataink munkásgárdája sem csak Hevesből tevődik ki, és az ő gyermekeik, rokonaik révén Dél-Nógrádból, a Tiszántúlról, Szabolcs-Szatmár- ból is jönnek hozzánk jelentkezők. Most érkeztünk az úgynevezett demográfiai hullámvölgybe, de mértéktartóbb létszámgazdálkodást kell az üzemeknek folytatniuk a következő években is, ha a mostani nagy hiányt csökkenteni akarják. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a képzés színvonala egyre jobb — tanárokat csak egyetemi végzettséggel veszünk fel —, de ezt nekünk nagyon nehéz tovább növelni úgy, hogy aki jön, mindenkit fel kell vennünk... A tényékhez nem kell kommentár. Csak aláhúzzák a sokat emlegetett termelékenységnövelés, jobb munka- szervezés fontosságát, hiszen nincs már munkaerő-tartalék, s nem várhatjuk a fiatalok „özönét” sem ... Hekeli Sándor (Fol§luljukJ
