Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-21 / 223. szám

* 3 Kr&ás ne legyen „Gsii somija” * Őrjárat Hatvan új lakótelepein Hatvan közel nyolcszáz ta­nácsi bérlakásában négyezer ember éli életét. Tehát a város lakosságának csaknem egyötöde. Jobbára kétszobá­sak ezek a családi otthonok, s legtöbb lépcsőházban béke, rend honol. Hogy így van, sokban a házfelügyelőké az érdem. A lakóhelyi jó köz­érzet kialakulásához hozzá­járul azonban minden eset­ben a lakásokba költözött családok rendszeretete, al­kalmazkodó készsége. De így van-e mindenütt? S ha nem, mennyiben ve­szélyezteti az új lakótelepek nyugalmát, jövendő életét az olyan családok magatartása, amelyek nem alkalmazkod­nak az együttélés legele­mibb szabályaihoz, avagy nem kímélik a sok tízmil­lióból emelt tetszetős, barát­ságos épületeket? JOGOK ÉS KÖTELMEK — Válasszuk kétfelé a jo­gokat, kötelmeket — kezdi mondanivalóját Heutschy Csaba, a városi tanács fő­előadója. — Mi tartozik pél­dául a házfelügyelőkre? Az épületek tisztasága, nyilván­tartókönyv vezetés, ’akbér- inkasszálás, a házirend be­tartatása, a panaszok, hiá­nyosságok gyors jelentése a Városgazdálkodási Vállalat­nak. Joguk ugyanakkor, hogy fizetségükön kívül élvezzék a gondnoki lakást, továbbá minden rendellenességre fi­gyelmeztessék a lakókat. A bérlők jogai, kötelességei tu­lajdonképpen ugyanezekből folynak. Talán egyetlen kö­telességgel toldanám meg a felsoroltakat, ez pedig a la­kóközösségé kovácsolódás belső parancsa. Mert hiába a legmodernebb lakás, po­kollá válik benne az élet, ha nincs harmónia egy-egy lép­csőházban. S ha egymás megértése helyett az elvá­lasztó szálakat csomózzák az egy fedél alá költözött csa­ládok. HÁZFELÜGYELŐI PANASZOK Húsz házfelügyelő a Mező Imre utcai, Tabán utcai Szövetkezet utcai, Münnich Ferenc utcai és Vörös Had­sereg utcai lakótelepek élén. Legtöbbje évek óta szolgál, s bár nincs túlzottan meg­elégedve 800 forint körüli fizetésével, mégis próbál ere­je teljéből rendet tartani portáján. Hogy mi felhőzi még életüket? Oláh Györgynének egy gépkocsi tulajdonos keserítet­te meg az életét. Mindunta­lan kertes, gondozott he­lyen állt meg az illető au­tójával, s amikor erre fi­gyelmeztette, elutasító ma­gatartást tanúsított. Másik házfelügyelő arról beszél, hogy még családon belül sincs béke a lakóknál. Van nála egy olyan bérlő házas­Mondhat bárki, amit akar, csak nem rossz érzés az, ha az ember öles léptekkel kö­rüljárja újdonsült földbirto­kát, azt a szimpatikus két­száz négyszögölet. Hobby-te- leknek is hívják. Az enyé­men van két és fél szilva­fa — „fél” azért, mert vala­ki nemcsak a gyümölcsöt szedte le korábban, hanem a pálinkafőzéshez a fél fát is letördelte, alágyújtandó az üstnek. Ezeken kívül igen sok fű, alatta művelésre alkal­mas földterülettel. — Ezen a részen — írok le széles kört a karommal, mint újdonsült földfoglaló —, konyhakertészet lesz. Első­sorban sok petrezselyemzöld­jét fogok vetni. — Meg muskátlit is —bó­logatott birtokszomszédom együttérzően. — Eddig mi is a konyhában tartottuk a muskátlit. — Ezt még meggondolom — töprengtem. — Nálunk a kaktusz a több a konyhában. Ez a két sor szőlő viszont so­kat ígér. Csak még azt nem tudom, hol béreljek pincét a bornak. ★ — Azt hiszem, nehéz dol­ga lesz — jegyezte meg ké­sőbb a szomszéd —, ha azzal a manikűr ollóval akarja met- tzeni a szőlőkarót. Amúgy pár, ahol a férj hetente ren­dez egész házra szóló cir­kuszt, amiért felesége been­gedi a lakásba rokonságát. Horváth Ferenc a betelepí­tett cigánycsaládok miatt füstölög. Azt mondja, hiába takarítanak, két óra múlva mocskos a lépcsőház. Gya­kori körzetében a trágárko­dás. S egyáltalán: a Sár­kány utcából beköltöztetett családok nem akarnak be­illeszkedni a lakóközösségbe. Tóth Imrénére két épület gondja tartozik a Mező Im­re utcában, s tud olyan fia­talasszonyról, aki hónapok óta az egyik bérlakásban él bejelentkezés nélkül, rend­szeresen veri anyósát, a fi­gyelmeztetésre pedig fenye­getőzéssel válaszol. Az ügy­ből rövidesen per lesz, talán ki is lakoltatják majd az illetőt. De addig az egész ház ki van téve a zaklatás­nak, a randalírozásnak. Akad végezetül olyan bérlő, aki hónapokig nem fizet lak­bért, a Városgazdálkodási Vállalat pedig elmulasztja, hogy a felmondás jogával éljen. Megelégszik a felszó­lító levelekkel. VASKÖÉK OTTHONÁBAN Ott van ez a Münnich Fe­renc utcában, az egyik feb­ruárban felépült új, hatvani bérházban. A lépcsőház, bi­zony, nem szívderítő. Akár a ház eleje. Ahol gyom, sze­mét az uralkodó, s egy ki­mustrált öreg „Skoda” hu­nyorog a gyenge őszi nap­sütésben. A konyhában ülünk le beszélgetni a család fe­jével, Vaskó Pállal, aki most hagyta abba a nagyobb szo­ba padlózatának tisztogatá­sát. Nyíltan, őszintén szól. Nem kerüli a kényes kérdé­seket. — Feleséggel, anyóssal, hét gyerekkel élek itt néhány hónapja, végre emberi kö­rülmények között. Tudom, sokan kinéznek innen ben­nünket, cigányokat. Egy csa­lád már el is költözött a fe­lettünk levő lakásból, mert kifogásolta a gyerekek vi­selkedését. Igaz az is, hogy a Cigányközből idejött csa­ládok nem mindegyike vi­selkedik úgy, ahogyan a többség elvárná. De higgye el, megvan bennünk a jó szándék, hogy beleilleszked­jünk az új környezetbe, s tartsuk magunkat azokhoz az előírásokhoz, amelyek az együttélést megkönnyítik. Hogy még nincsen csillogó bútorunk, s a család nem öltözik úgy, mint sokan el­várnák? Kérem, hárman vagyunk itt kenyérkeresők, de nem hozunk haza annyit, hogy mindent pótoljunk né­hány hónap alatt... AZ ÓVÓ NÉNI BIZAKODIK Ebben a lépcsőházban él Kosa Lászlóné óvó néni, aki Jó lesz a nem rossz, mert tényleg a rügy fölött kell elvágni,, de próbálkozzon azzal a gusztu­sos kis vesszővel. Jobb lesz a termés, higgye el. Nekem ta­valy több mint hét deci bo­rom lett. Egy hónapig azt it­ta a család ... — Ez nem metszés — je­gyeztem meg félvállról, mert nem szeretem, ha oktatnak. — Hanem sarabolás, ahogy ősszel a napos csibével is csi­nálják. — Mikor szüretel? — Egy kis eső kellene. As a jó a termésnek. ★ Azon vettem észre magam, hogy rohamléptekkel haladok előre a mezőgazdasági isme­retek területén; már kezdek tájszólásb«n beszélni, és meglepő káromkodások hagy­ják el irodalmi ajkaimat, amikor a konyhakert ásása közben elgörbül lányom kis- lapátja. Nagy a hőség, és az orvosom figyelmeztetett, hogy emelkedik a vérnyo­másom. Pedig igazán nem le­hetek róla, hogy a körtével beoltott szilváid nem borult viragha egy hét alatt. — Le kell tisztítani a kár­32 évi szolgálat után nem­régiben vonult nyugalomba. Hallgassuk meg véleményét. — Tapasztalom magam is a különböző problémákat, s megmondom őszintén, nem irigylem a házfelügyelőket. Itt van például egy eset. A mi felügyelőnk, aki beteg feleségét helyettesíti, még az olimpia előtt jelentette a Városgazdálkodási Vállalat­nak, hogy rossz a központi tv-antenna. Máig nem ja­vították ki. Most mindenki őt szidja. Sokan nem vigyáz­nak az épület tisztaságára sem. A gyerekek pedig sok­szor csengetik fel heccből a házfelügyelőt este tíz után. Hogy miként lehetne össze­hangolni az embereket? Én rendszeressé tenném a lakó­gyűléseket, amelyekre a Vá­rosgazdálkodási Vállalat el- küldené képviselőjét, hogy eligazítson bennünket min­den vitás kérdésben, s igye­kezzen felvilágosítani min­denkit kötelességeiről, vala­mint azokról a retorziókról, amelyekkel a hatóság élhet a rendbontókkal szemben. ABRAND ÉS VALÓSÁG Füstölgés itt, bosszanko- dás ott. Elégedett nyugalom erre, viszálykodás amarra. Feltörő új lakóházak, lassan enyésző régebbiek. A falak között emberek százai, ez­rei, akik mában és jövendő­ben élnek egyszerre, mind­inkább növekvő intenzitás­sal, de olykor megcsorbult hittél, reménnyel. Ha azt kívánjuk, hogy csökkenjen a zaklatottság, kisimuljanak a ráncok, s a „tartós jó” szállása legyen minden hatvani lakótelep, minden családi otthon, úgy véljük: Kosa óvó néni szavai­nak nyomában érdemes jár­ni. Azt keresve egymásban, ami kibékít. Azt nyomozva, ami elássa az ellentéteket. De nyújtson az ilyesféle úthoz segítséget a lakótele­peknek mind a tanács szak- igazgatási ága, mind pedig a lakótelepek gazdája, gond­viselője, a Városgazdálkodá­si Vállalat! Pontosan mire gondolunk ? Elsősorban az aktiv lakógyűlésekre. Azután rendszeresíthetnének min­den házfelügyelőnél panasz­könyvet, amely az időközi gondokat közvetítené. Ne bliccelje el továbbá a ház- kezelőség a felügyelők be­jelentéseit sem, ha ilyen­olyan kilengésekről tudósíta­nak. S ami mindezeknél fontosabb: a lakások tulaj­donosai, bérlői ne „Csáki szalmájának” tekintsék az államtól szinte ingyen ka­pott javakat, hanem olyan közvagyonnak, amiért sze­mély szerint tartoznak fele­lősséggel. Moldvay Győző termés ? tevőktől — mondta a szom­szédom, aki egész nap csak heverészett, és söröket szo­pogatott. Szereztem egy lóvakarót, s alaposan ledörzsölgettem a leveleket egyenkint. Hobby- kertem kezdett hasonlítani az őszi népkerthez, a kártevők meg annyira megrohanhat­tál?; a szilvafákat, hogy egyre kevesebb levél maradt raj­tuk. — Ezeket már nem érde­mes visszatenni — jegyezte meg a szomszéd telek tulaj­donosa. Elitkor kergettem meg először. ★ — Hozhatnál a gyereknek egy kis szilvát holnap — mondta a feleségem, akit ed­dig még a telek tájára sem engedtem. — Még korai... be kell újra oltanom mindegyiket. Azt mondják, hogy tífuszjár­vány van. — És a leveszöldség? — Vemhes. Azt hiszem, permetezni kellene. ★ Kezemben egy szákkönyv­vel, hátamon a permetezőké - szülékkel róttam a soraitól a Praktikus kisgépek Két új kisgépet kapott a Heves megyei Növényvédő Állomás egri központi tele­pe. Ezt az önjáró Steyer-puch kis permetezőgépet (fenti képünk) már az egriek is­merik, hiszen a szövőlep­kék ellen permetezi a vá­ros fáit. Természetesen használható szántóföldi és gyümölcsös permetezésére is. • A Micronet kézi permete­zőt (balra) egyelőre az ál­lomás dolgozói használják, saját vegyszerkísérleteikre. Külön előnye, hogy tö­mény vegyszer alkalmazása is lehetséges, egy hektárra mindössze tíz liter perme­tező anyag szükséges. (Kiss Béla felvételei) Ki kér szót ? KP eszél, csöpögnek, cm- *-* ragnak a szavai. Folynak, hömpölyögnek a mondatai és hangjának gur- gulázása elárasztja a szobát. Beszél, hangja bűvöletében ömlik belőle a szó. Beszél, élvezi a hangját! Játszik a szavakkal, ismétel és kihagy, mondja és hatáskeltően vár, mondja és suttogja és szavai hallatának gyönyöre mindent feloldott benne! Azt, hogy már nem figyel rá senki — nem érzi, nem is veszi tudomásul. Ó nincs itt, csak a szavai élnek. Ű a bű­völet világában jár, ahol hangja a szférák zenéje és erre a zenére táncolnak mondatai, lejtenek szavai. Hogy néha táncosai lépést tévesztenek? Mit érdekli az öt! Üjra kezdi — mint a rossz táncos, aki csak a kályhától tud elindulni — a zene szól, a szavak lejtenek, a monda­tok táncolnak, aztán vissza ismét a kályhához, a zene szól és kezdődhet minden újra és elölről. Pillanatnyi eszmélés és még a gondolattól is meg­retten: hátha valaki nem fi­gyeli. Taktikát változtat, újabb erőket vonultat fel. Felsorakoztatja a közhelyek hadseregét, mozgósítja frázis­egységeit, a tartalékosoktól a tábornokokig, felvonultatja technikai fegyverzetét is: egymás után lépeget a zilált sorokban, egységes zűrben a blábla és a frázis, a sóder, a duma, a semmitmondás és társai. Ű pedig határtalan maga- biztossággal, a művész meg­győződésével, élvezettel és gyönyörrel vezényli seregét míg csak egy pohár nem csörren. Szemrehányóan te­kint a tettesre, aki véletle­nül (!?) a kancsóhoz csapta poharát. De már hiába! A varázslat elszállt, a monda­tok szavakra hulltak, a sza­vak szótagokra, azok betűk­re, míg a betűk hebegésre, a hebegés ürességre vált. in e sebaj! Holnap ismét ** ott ül, közel az elő­adóhoz, és a vadász izgalmá­val lesi a pillanatot, amikor elhangzik: ki kér szót? (papp) Egy év alatt több mint 13 ezer donor Tanácskozás a véradó mozgalom megyei A Vöröskereszt munkájá­nak egyik igen fontos és szép területe a véradó mozgalom szervezése, az önkéntes vér­adók toborzása. Hogy miért fontos ez a munka, különö­sebben nem szükséges ecse­telni; a vér emberi életeket menthet meg. A Vöröske­reszt Heves megyei Szerve­telken, és pumpáltam szor­galmasan a levet birtokom flórájára, miközben a szom­széd fauntekintetekkel néze­getett, de csak tisztes távol­ságból. Időnként nyüallást éreztem a fejemben, és vö­rös karikák táncoltak ilyen­kor a szemem előtt. Egy pumpálás — egy lépés... egy pumpálás — egy lépés. A nö­vények lucskosan, borzasán, szemrehányó tekintettel néz­tek rám. A fa tetején azon­ban sokkal nehezebb volt a permetezés. Az a gally, ame­lyik leszakadt alattam, már eléggé száraz lehetett. — A traktor...! — nyög­tem még, amikor beemeltek a mentőfcocsiba. — Miféle traktor? — cso­dálkozott a mentőorvos. — Most kellene... szánta­ni... Ott van a hátizsákom­ban! Így hát mégsem a balese­ti sebészetre vittek, ★ Már nyugodtabb vagyok. Idebent csend van, és a fő­orvos úr megengedte, hogy az ablakrácson kívül levő virá- gosládát időnként meglocsol­jam. Ki is számítottam, hogy ha minden jól megy, és az időjárás is engedi, karácsony­ra már arathatok. — kátai — zetének vezetősége e moz­galom tapasztalatairól ta­nácskozott. Öt esztendő ada­tai alapján elégedetten nyug­tázhatták: a megyében élő emberek egyre nagyobb számban jelentkeznek a térí­tésmentes véradásra. Míg 1967-ben a donorok száma éppen, hogy megközelítette a tízezret, 1971-ben már több mint tizenháromezer véradót tartottak számon. Különösen kiemelkedő eredményt értek el Hatvanban és a városhoz tartozó . véradó-körzetben, ahol ezer liter helyett 1135 liter vért adtak, a jó szer­vező munka eredményekép­pen is, a jelentkezők. (Az emlékezetes véradó-találko­zók jó rendezése, emberi lég­köre sokat jelentett a régi véradók megtartásában, és az újabbak toborzásában). Gyön­gyös városban már kevésbé jók az eredmények, s ez ta­lán azzal is magyarázható, egyéb okok mellett — hat év alatt öt titkára volt a Vörös- kereszt városi szervezetének —, hogy az egészségügyi dol­gozók többsége nem tekinti kötelességének (?!) a mozga­lom szervezését, segítését. A megyeszékhely szép eredményeihez nagyban hoz­zájárult az a tény is (tavaly a tervezett 650 liter helyett több mint 700 liter vért ad­tak), hogy több vállalatnál a kollektív szerződésekbe bele­vették a véradásért járó ked­vezményeket is. Az egri járás is szép eredményekkel dicse­kedhetik a véradó mozgalom területén, s különösen ki­emelkedik itt a Mátravidéki Fémművekben időről időre megtartott véradások sikere. A gyár vezetősége tavaly ma­gas őöszesű j^nzjutalmat tapasztalatairól adott a három legjobb vér­adó üzemrész kollektívájá­nak. A gyár dolgozóinak 25 százaléka véradó! A beszámolóból kiderült, hogy az 1972. évre előirány­zott vérvételi terv (4600 li­ter) teljesítésében eddig biz­tató eredményt ért el a me­gye. Augusztus 31-ig közel három és fél ezer liter vért adtak a donorok. A fejlődés megkívánja a mozgalom szá­mára az egyre korszerűbb szervezést. Az eddigi kiszál- lásos-jnódszer mellett fokoza­tosan megvalósítják a behí­vásos véradást is. A véradó körök — sajnos még elég kevés, eredményesen műkö­dő véradó kör van a megyé­ben —, azt a célt szolgálják, hogy különleges és sürgős esetekben (ritka vércsoportú betegek ellátására) gyors se­gítséget tudnak nyújtani. A beszámoló leszögezte, hogy a yéradó mozgalom szervezése össztársadalmi fel­adat, nem szorítkozhat csu­pán a Vöröskereszt munkájá­ra. A különböző politikai, társadalmi és gazdasági szer­veknek az eddigieknél jobb együttműködésére van szük­ség. A szervezet megyei vezető­sége ezután a Vöröskereszt vezetőség- és küldöttválasz­tó gyűléseinek és küldöttér­tekezleteinek előkészítésével kapcsolatos feladatokról ta­nácskozott. umim © 1973. szeptember 31.» csutértSs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom