Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-19 / 221. szám
RáUlv KOSSUTH 8.18 Operarészl. y.uo Marban a kürtszó! 9.31 Népi muzsika U.U3 iskolaráüió 10.30 lidcs anyanyelvűnk 10.10 Zenekari muzsika 13.20 1U uyer maV l;.3j Melóüiakoktel 11.00 a Gyermegráaió műsora H.4» línelílO Ifjúság 1 :>. 10 uádióiskola 10.03 Kórusmü 10.11 Az éld népdal 10.31 alpon 10.11 Bizet: Az arles-i lány. 1. szvit 11.03 Benjámin László versei 17.19 Xodály-müvck 17.13 Hol Járt, mit csinált? 18.00 Könnyűzenei híradó 18.30 A Szabó esalád 19.23 Mendelssohn: d-moll trió 19.57 Híres zenekarok albuma 20.10 Isii beszélgetés... 21.16 Népdalok 23.30 A könnyűzene zonsoravir- lúözal 22.13 Áriák kérdőjellel. II. 23.05 Kamarazene o.io Filmzene PETŐFI 8.05 Zenés játékokból 3.03 Ralimanyinov- és nvorzsák-müvek 11.53 Könyvek, tájak, emberek 12.00 Mezők, falvak éneke 12.20 Pueeiui-opcrákból 13.03 Törvénykönyv 13.20 Orosz muzsika Kettőtől hatig. . ■ Zenés délután 18.10 nádióegyetem: rsziehológia a büntetőeljárásban 18.33 Liszt: Prométheusz 18.50 A Malom utca. Vihar Béla rádiójátéka 20.28 Gluck: Iphigenla Taurisban. Négyfclv. opera **.15 Nóták MAGYAR S.OO A tv politikai tanfolyama a honvédség részér* 11.55 ITV 17.20 Hírek 17.35 A tsz-t^g és a háztáji jövedelemi. Kiportműsór 18.05 Tájak, városok, emberek. . Marokkó 13.30 Gondolatok az agyról. III. 19.10 Esti mese 19.30 Tv-híradó 20.00 Minden ötödik. M. b. szovjet tv-filmsorozat. I, 21.05 Operett-összeállítás 31.30 Súgó kellene. Tv-film 22.30 Tv-híradó POZSONYI 0.25 Különös humoreszk. Tv-opera 19.00 és 21.25 Tv-híradó 20.00 Záróra előtt. Tv-játék EGRI VÖRÖS CSILLAG (lelei'on. 22-33.) Délután fél 4 órakor Harc a banditákkal Kalandos szovjet film. Délután fél 6 es este 8 órakor A 22-es csapdája Színes, szinkronizált amerikai film EG Ml BRODY (Telefon: 14-07.) Kél 4. fél 6 ée fél 8 órakor l amoipas a Scotland Yard ellen Színes francia—olasz film GYÖNGYÖSI PUSKIN lennakadva a fán GYÖNGYÖSI SZABADSÁG LUelody HATVANI VÖRÖS CSILLAG A pap felesége MATV AN I KOSS UTH Ványa bácsi FÜZFXAU1 >NY Fiatalok ÜGYEIÉT ügerben: 19 ólától szerda regg'I 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky utcel rendelőben. (Telefon: u-1!" Rendelés gj’erjnekek részéve : á. Gyö g.'isön: 19 órától szerda reggel 7 ór g. a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Telefon: 17-27.) Német nyelvtanfolyam haladóknak — Lak- berendezési «őr indult — Kapcsolat egy kassai ifjúsági klubbal — Folytatódik a Fórum rendezvénysorozata — Színvonalasabb klubmunka Tallózás a Heves» Járási Művelődési Központ terveiben A hevesi kultúrház kettős feladatot lát el: egyrészt a nagyközség lakossága számára biztosítja a művelődést lehetőséget. másrészt szakmailag segíti, ellenőrzi a járás művelődési házainak népművelési tevékenységét. A nyári szünet után az ősz itt is új tervek, elképzelések valóra váltását ígéri. Közkívánatra indul haladó szinten is a német nyelvtanfolyam. Újdonsága lesz a lakberendezési kör, amely a fiatal barkácsolók számára biztosít hasznos elfoglaltságot, hiszen a szakkör tagjai megismerik azokat az ötletes módszereket, amelyekkel szebbé, otthonosabbá lehet varázsolni lakásukat. Az irq- dalmi színpad Hevesen is bemutatja a szarvasi színjátszó fesztiválon sikert aratott Dózsa-emlékmüsorát. Az előadóművészet kedvelőinek ígér kellemes meglepetést Szemes Mari előadóestje. Az eddig kimagasló eredményeket produkáló, a községben is népszerű ifjúsági klub tagjait új tervek foglalkoztatják. Szeptember elején a CSEMADOK — a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége — és a szlovákiai Nagyidai Állami Gazdaság meghívására külföldi vendégszereplésen vettek részt. Nagy sikert aratott a Hevesi Háziipari Szövetkezet tánceso- portja és a hevesi ÁFÉSZ népi zenekara. A szlovák közönség előtt bemutatkozott a művelődési központ Vox beat együttese is. A vendég- szereplés sorár. vetődött fel az az ötlet, hogy állandó kapcsolatot alakítsanak ki egy kassai ifjúsági klubbal, s cserelátogatúsuk során megismerjék egymás munkáját, kulturális eredményeit. Az év elején rendezték meg először — a televízió hasonló című műsorának hatására — a Fórum program sorozatát. A kísérlet bevált, s a művelődési ház szak<- emberei úgy látják — tekintve a rendkívüli érdeklődést — hogy ez a módszer a korszerű és a hatásos ismeretterjesztés egyik legjobb formája. A korábbinál többet, színvonalasabbat ígér a Művelődési Központ tanácsadó, ellenőrző munkája. Eddig is szép eredményeket produkált á járásban a klubmunka, ezeket szeretnék fokozni azzal, hogy keresik az új módszereket és formákat. Kedvezően alakult a Művelődési Központ pénzügyi mérlege is. Saját bevételi tervét már szeptemberre teljesítette, így előreláthatólag elég jelentős plusz bevétel jön össze az év végére, örvendetes az, hogy ezt a többletet a Művelődési Központ korszerűsítésére, szépítésére fordítják majd. (pécsi) Évente négyszer veszélytelen a véradás A betegségek megelőzésében és gyógyításában nélkülözhetetlen a szervezett vérellátás biztosítása: napja - inkban ugyanis egyre bővül a gyógyítás azon területeinek a köre, ahol nagy mennyiségű emberi vért használnak fel. Természetesein nem minden betegnek lehet szüksége vérátömlesztésre, de a vérből előállított speciális gyógyszerekre annál inkább. Az egészségügyi szervek szorgalmazzák, hogy lehetőleg minden egészséges ember évente legalább egyszer adjon vért, s egyben felhívják a donorok figyelmét az ezzel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókra: a szakorvosok szerint véradásra minden 18 es 65 év közötti ember alkalmas, s a hiedelmekkel ellentétben, 3—4 deciliter vér levétele nem befolyásolja sem a közérzetet, sem a munka- képességet, se az egészségállapotot. Sőt — mivel a véradó- hat gondos vizsgálatnak vetik alá —, lappangó betegségek felismerése is lehetőre válik. Orvosi tapasztalat szerint a véradásnál vesztett folyadékot a szervezet fél óra alatt pótolja, s a vörösvértestek három hét alatt újratermelődnek. A véradásra azonban — mint az egészségügyi szakemberek hangsúlyozzák —, csak teljesen egészséges ember jelentkezzék. A véradó számára fontos az ésszerű, rendszeres táplálkozás, a testmozgás és a szabad levegőn való tartózkodás. Aki egészséges életmódot folytat, elejét veheti hűvösebb időben a meghűlésnek, náthának, folyamatosan megőrizheti jó kondícióját és kellemes közérzetét. Ilyen körülmények között, ha szükségessé válik, kevesebb az akadálya annak, hogy vért adjon, segítsen a rászoruló embertársain. Napjainkban a vérátömlesztés modern módszereivel nagyon sok ember egészsége, élete megmenthető. (MTI) Tűi az Északi sarkköröl: i. Farmernadrágos békeharcosok Helsinki utcarészlet. Háttérben a központi pályaudvar tornyával. Még a taxiban is bennem élt a MALÉV TU 134-esé- nek sebessége, mert százötvenes tempónál is arra biztattam a Toyota pilótáját, hogy „dobjon még egy lapáttal oda’’ a gépnek. Ö azonban szerencsére a földi realitások között élt, s intett, hogy nem lehet, mivel — az autópálya mentén felállított táblákra mutatott — a megengedett maximális (■sebesség 90 kilométer. így érkeztem meg Helsinkibe, 1972. júliusában, azzal ^i titkos elhatározással, hogy .egy újabb ezer kilométeres nekifutás lendületével átug- rom az Északi sarkkört, s meglátogatom a minden turista egyik legtitkosabb vágyát: Lappföldet. Két órával a szállodába érkezésem után viszont már egy koreai szolidaritási nagygyűlés résztvevője voltam, Vilho Setala barátom és kollégám információs gyorsszolgálata jóvoltából. S hadd mondjak mindjárt az írás elején köszönetét neki, s mindazoknak a finn eszpe- rantistáknak,1 akik utamat, programomat egyengették, szervezték nyolc napon át. Mert nélkülük csak turista maradiam volna Finnországban. Olyan értelemben is, hogy a lappföldi látogatás megvalósulatlan álomként ulgzptt volna vissza velem. Egyszóval telefonüzenet várt, hogy július 6-án a Mannerheimite 3. szám ajgitt, az öreg diákok kultúrházá- ban, a Finn—Koreai Baráti Társaság szolidaritási nagygyűlést szervez abból az alkalomból, hogy napokkal előbb adták ki a két Korea közös nyilatkozatát a békés egyesítés szándékáról. A szállodától mintegy háromszáz méternyire áll a gyűlésnek otthont adó Kul- tuurikeskus. Odáig azonban járdaszélen, lépcsősoron, korláton és a puszta aszfalton farmernadrágos, pepitainges, zászlókból és reklámzsákokból készített blúzt vagy zakót viselő lányok, fiúk tömegével találkoztam. Csóko- lóztak, vagy olvastak, vagy éppen, semmit sem csináltak, csak nézték cipő nélküli lábuk bütykeit. Tizen- és huszonévesek. A koreai—finn bekegyülés plakátja. Fiatalok, akikről a felületes szemlélő az első ránézésre hajlandó súlyos elmarasztaló ítéleteket fogalmazni. Fiatalok, akikkel tiz-tizen- öt perc múlva a nagygyűlésen találkoztam. Kezükben Kim ír Szén finn nyelven megjelentetett könyvével, amelyet a velük egykorúak, a hozzájuk hasonlóak árultak öt márkáért, s amiből e sorok írója is hazahozott egy példányt. Nem kuriózumként. Inkább afféle képletes „zseb- kendőcsomó’'-nak. Hogy ha felületes ítéletalkotásra támad ingerem, ránézhessek, s elszámolhassak tízig. Mert ott, az öreg diákok kultúrházában, ennek a közel ezer embert befogadó színházteremben zengett a „Korea viva”! kiáltás, amikor Osmo Kaipainen, ez a harmincöt év körüli hirte- lenszőke, botjára támaszkodva mikrofon elé lépő „vén diák”, a két nép barátságát szervezetten ápoló szövetség titkára arról a harcról beszélt, amelyet a demokratikus Korea népe immár két évtizede vív szabadságáért. a koreai nép függetlenségéért. Korea vlva! — kiáltozták, amikor a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság helsinki nagykövete népeik egyesítéséről, ennek demokratikus úton történő megvalósításáról, s e cél érdekében kifejtett tevékenységükről beszélt, 'Mezítlábas, farmernadra- gos, vallig érő hajú bé£e- harcosok. Barátom és tolmácsom nevet ay észrevételemen. Azután lelkesen magyarázza, hogy a szivükben és a fejükben nagyobb rend van, mint amit az öltözékük elárul. Váltják egymást a szónokok a mikrofonnál, s a főként fiatalokból álló tömeg élteti Koreát, elítélő jelszavakkal bélyegzi meg az Egyesült Államok agresszios politikáját. És este tíz után ismét az utcán vannak. Ülnek a lépcsőn, a járdaszegélyen, korláton, vagy éppen csak a csupasz aszfalton. Ujjaik között pici koreai zászlót pörH. P. AECLEN: PICH Két órája dolgoztak már elmélyülten Georg Milder ékszerész páncélszekrényén. Emil volt az adogató, Heini a kivitelező és Napóleon vezette az egész ügyet — innen a csúf neve is. — Már csak egy negyedóra gyerekek — morogta Napoleon a stábjának —, aztán minden rendben. Elkapunk egy vonatot visszafelé és vége a mindennapi gondoknak egy időre. — Igen — bólintott Heine —. a lestem már a Riviérára vágyik. Ivlár erzem a tenger illatát. Az öreg ház a város közepén állt. Alapos előkészület után a három kasszafúró a kaput és a pincét is kulccsal nyitotta lei, maguk mögött bezárták és lent öl egy fúrt lyukon jutottak be az irodába. A dolog olyan egyszerűnek és rizikómentesnek. látszott, hogy Napóleon spórolási okokból a falazó feladatát is el tudta látni. Most már közeledtek a célhoz. Még egy perc és előttük a kincs. — Jó estei, uraim! .4 három tolvaj szetugrott, aztán felemelte a kezét. A bejárati ajtó nyitva állt, előtte fél tucat rendőr, áUig felfegyverkezve. Mögöttük egy kövér, civil ruhás férfi. Gyorsan kattantak a bilincsek. A felügyelő, aki a kis csoportot vezette, körülnézett, majd a páncélszekrényt kezdte fürkészni. — Me./ épp jókor jöttünk! Fél órával később már kirepültek volna a madarak! Kifizetődött volna nekik, Milder úr? — Meghiszem azt! — válaszolta nevetve az ékszerész. Négyszázötezer készpénzben és körülbelül 200 karát fog- lalatlan briliáns. Ha, ha, ha! — Ez egy szomorú történet — szólt közbe Napóleon. — Mit talál ezen nevetniva- lót, maga nagyhasú? — Épp ezt akarom nektek megmagyarázni — felelte Milder úr készségesen. — Fél órával ezelőtt felébredtem, s akkor jutott eszembe, hogy valamit elfelejtettem az irodámban. Felvettem a köpenyem, fogtam a kulcsaimat és ide jöttema Kocsimmal. Mikor az ajtó elé értem, zajt hallottam. Nos, természetesen azonnal szóltam a rendőrségnek. — Szerencsés véletlen — szólt a felügyelő. — De mit felejtett el tulajdonképpen? — Elfelejtettem — felette az ékszerész lihegve —, bezárni a trezort. Ezek a bolondok ói dk hosszat dolgoztak a nyitott páncélszekrényen! (Fordította: Steiner KataUn.) getnek. ★ A találkozó után betértem a Hungária étterembe. Felfrissülni. Meg csalódni. Az álromantikán, a „gúlái, tsikos, fokos, ihajcsuhaj” hangulatot sugárzó ablak- mázolmányokon, a sublótszerű tálalóasztalokon, s a rossz magyar slágereket játszó zenekaron. Csalódni, hogy nevünkkel, valóságunkkal, erőfeszítéseink sikereivel még a vendéglátóipar „magyaros kirakatában” sem találkozhatunk. S amint ezen töprengve róttam a finn főváros ut cáit, a főpályaudvarral fél szemmel rám kacsintott a Videoton fényreklámja. Másik szemét, azaz a ;,rádió" feliratot sajnos csukva tartotta egy hét múlva is. Kátay Antal (Következik: Éjszaka — nyolc percre).
