Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

Sertéskaraj vesevelfivel és tartárral A felelőtlenség számlái Csendestársként szegőd­tem Fejér Zsuzsanna, a KÖ­JÁL közegészségügyi ellen­őre mellé Kőrútunk során azt vizsgáltuk, hogy ezek­ben a meleg napokban ho­gyan tartják be a közegész­ségügyi szabályokat, hogyan védik a kedves vendég egészségét. HÁROM SZABÁLY­TALANSÁG EGY HŰTŐBEN A reggeli órákban a Pa­noráma Vendéglátóipari Vál­lalat egri cukrászüzemében kezdtük az ellenőrzést. Naponta közel kétezer to­jást használnak fel a cuk­rászüzemben. S a tojás bi­zony elég veszélyes portéka, gyakran kiindulópontja az ételmérgezésnek. Ezért le­pődtünk meg, amikor be­nyitottunk a tojásraktárba: törött tojások, kibírhatatlan bűz és rendetlenség joga­dott. A tojások fertőtlenítése sem megnyugtató. Az előírt fertőtlenítő oldatot használ­ják ugyan, de bent a mű­helyben és nem egy külön helyiségben. És még egy meglepetés: az üzemben nem találtunk mosdószappant. Azt mond­ják, rendeltek a FÜSZÉRT- től, de az csak kenőszappant szállított. Most ez van... Rövid megbeszélés a veze­tővel, s máris továbbme­gyünk. A halmaji Béke Tsz birkacsárdája jó forgalmá­ról és ízletes ételeiről híres. Most megnéztük mi van a konyhában és a raktárban. Igaz, nem a legjobbkor érkeztünk, előző napon ugyanis leltár volt, s reggel­től új vezetője van a csár­dának, ahol most, sajnos, a szabálytalanságok . sorozatát találtuk. Amikor kinyitottuk a hűtőket, itt találtuk meg a címben szereplő sertéska­rajt, mégpedig vesevelővel és tartárral. A sertéskaraj nyers állapotban volt, a ve­sevelő és a tartár pedig az előző napról maradt. Há­rom szabálytalanság egy hű­tőben! A nyers húst külön kell tárolni, belsőséget és tartárt nem szabad eltenni másnapra. Tésztát sem, ri­zsát sem és a tüdővagdalék levest sem! A tejféleséget pedig külön hűtőben kell tá­rolni és nem a hallal együtt. Az ellenőr kihúz egy fió­kot, kíváncsi, hogyan moso­gatnak. Az evőeszközök tisz­ták, de a fiók az bizony piszkos. És a konyha is! Me­szelni kellene. A személyzeti öltözőt nem lehet öltözőnek nevezni: piszkos, rendetlen, nem beszélve arról, hogy az előtérben moslékos edények sorakoznak. A tojásfertőt­lenítő „éppen” elfogyott. De ha van, akkor egy vederben fertőtlenítenek. S ebbe a vederbe moslék is kerül. A kenyér friss, jó illatú, csak 2éppen a műanyag kosár ta­pad a piszoktól. Amelyik­ben a kenyér van! Ételmin­tát nem tettek el, az új fő­nöknek nincs rendben az egészségügyi könyve. Tulaj­donképpen nem is dolgoz­hatna ... Nem sorolom to­vább. Inkább azon meditá­lok félhangosan, hogy mit segít itt egy néhány száz- forintos büntetés... A ven­dég pedig — aki szereti a birkahúst — jóízűen meg­eszi mindazt, amit eléje tesz a pincér. Nekem elment az étvágyam... SENKI NEM TUD SEMMIT Nem valami étvágyger- jesztőek azok az állapotok gern, amelyekkel a hatvani I. sz. Bisztróban találkoz­tunk. Az étterem, a konyha, a raktár, a mellékhelyiség piszkos, rendetlen, mindenütt sok a légy. Az ételmintákat „véletlenül” kiöntötték, a levesbe való kifőtt tésztát „véletlenül” előző napról el­tették. De hogy ki, azt nem sikerült kideríteni. A kér­désre senki nem válaszolt. Nem tudott senki semmit. A bisztró konyhájában hurkát, kolbászt és vagdaltat is ké­szítenek, s ezeket a sön­téspulton árusítják. Csak úgy kirakva, hűtés nélkül. Sza­bálytalan! A friss kenyér társaságában főzni való ku­koricát találtunk, a sze­mélyzeti öltöző minősíthetet­len .., Egy ilyen olcsó bisztróra nagyon nagy szükség van Hatvanban. De a szabályok itt is kötelezőek. Utunk következő állomá­sa az Aranyfácán vendéglő. A gazda itt is az ÁFÉSZ, ugyanúgy, mint a bisztrónál. Itt mégis más a világ.. Az ellenőrzés felüdülést jelen­tett: mindent rendben talál­tunk, pontosan betartják a közegészségügyi szabályokat. Ugyanilyen tapasztalatokat szereztünk Gyöngyösön az építők üzemi éttermében és konyhájában is, A Gyöngyös étteremmel már nem dicsekedhetünk ilyen mértékben. Általános volt a rendetlenség, piszkos a konyha, szabálytalan a raktározás. A hűtőben együtt tárolják a nyers húst és a töltelékárut- A kötelezően előírt háromfázisos mosoga­tást nem tudják biztosítani^ A FAGYLALT „ELFOGYOTT’* 'A Mackó büfé előtt fagyr laltra várva sorakoznak ar gyerekek. S akik már meg­kapták, jóízűen nyalogatják a hideg csokit. Bent a pult mögött azon­ban már nem ilyen vidám a kép. A hűtőben öt üveg fagylaltlét találtunk. A szál­lítólevél tanúsága szerint öt kilogramm meggy fagylalt jú­lius 30-án érkezett, 10 kilo­gramm málnafagylalt 31- én, 10 kilogramm csokifagy­lalt pedig augusztus 1-én. Szigorú szabály: hűtőben plusz négy-hat C fokos hő­mérsékleten maximum hat óra hosszáig szabad a fagy­laltlét tárolni. Az idő rég túlhaladt ezen: augusztus 2- án délután 3 órakor történt az ellenőrzés. Rövid vita a büfé vezetőjével, de az el­lenőr határozott: kiönteti a 25 kilogramm fagylaltlét. A kis ablak előtt még áll a gyereksor, de már nem kapnak fagylaltot. Lehet, hogy keseregnek egy kicsit, mégis jobb és biztosabb ez így... A mátrafüredi Éva presz- szó előtt is fagylaltért áll­tak a gyerekek. A fagylalt friss volt, a tárolás és hű­tés szabályos. A lehetőségekhez képest pozitív eredménnyel végző­dött az ellenőrzés a Benevár Étteremben is. A hűtés, a tárolás, a mosogatás rend­ben. Csak azt sajnáljuk, hogy az ételmintákat „vé­letlenül” kiöntötték. Pedig 48 óráig még „véletlenül” sem szabad kiönteni, hiszen egy esetleges mérgezés ese­tén a szakács ezzel igazol­hatja önmagát, azt, hogy milyen ételt főzött. Jártunk a Vörösmarty Turistaházban és a sástói Camping Étteremben is. Min­den szabályos, minden rend­ben, betartják az előírásokat. A parádi Kakukk Étte­remben már más a helyzet. Az ízléses és tiszta étterem és presszó mögött a kony­hában és a raktárban elég nagy a rendetlenség. A fagylaltgépük elromlott, így nem tudnak fagyasztani. Ezért furcsának tartottuk, hogy a presszó hűtőjében fagylaltlé várakozik. Még furcsább, hogy az üzletve­zető készítette. Engedély nélkül! A Kakukk Étterem­nek ugyanis nincs külön fagylaltfőző helyisége, s ezért nincs engedélye sem arra, hogy ott fagylaltot ké­szítsenek. Csak a fagyasz­tásra és az árusításra van engedélye. Az pedig egye­nesen érthetetlen amit az üzletvezető mond: „Nem tu­dok arról, hogy külön enge­dély kellene a fagylaltkészí­téshez. Én itt rendszeresen csinálom a fagylaltot.” Vita, jegyzőkönyv, s már­is megyünk tovább... Kőrútunk jó tapasztala­tokkal fejeződött be az eg­ri Szépasszony-völgy Kert­vendéglőben. ★ Az ellenőrzés általánosít­ható tapasztalata: az egész­ségünket védő szabályok megszegése, a f elelőtlenség és a hanyagság számlájára írandó'. (márkusz) Hat fél milliárd darab cigaretta Az Egri Dohánygyárban jelenleg 25 fajta filteres és filter nélküli cigarettát és 9 féle szivart gyártanak. Au­gusztusban kezdik meg az osztrák licenc alapján készü­lő Golden Smart cigarettának a próbagyártását és még eb­ben az évben Tabán né­ven új cigarettával jelentke­zik a gyár. Képünkön: fis- cosa anyagból készül a ciga­retta füstszűrője. (MTl-foto — Balassa Ferenc) Egy tömény hétköznapjai Abban a szerencsés hely­zetben voltam, hogy jelen le­hettem az ifjúsági törvény megszavazásánál a Parla­mentben. Emlékszem arra a nagy lelkesedésre, amely megelőzte a törvény előkészí­tését, és amely magasba emeltette képviselőink sza­vazásra lendülő kezét. Persze, mindjárt megjegyezték, hogy a törvény csak keret, és az azt követő kormány-, illetve más szintű rendeletek töltik meg tartalommal a hétköz­napokba forduló tennivaló­kat. Szóval: úgynevezett vég­rehajtási utasításokra is szük­ség van. Alig telt el néhány hét, amikor a kezembe került az üvegipari művek vezérigaz­gatójának kézjegyével ellá­tott utasítás, hogy mi min­dent kell végrehajtani a törvény szellemében az üveg­gyárakban, például a parád- sasvári üveggyárban, a fiata­lok érdekében. Annak idején erről írtunk is, mint olyan utasításról, amely dicsérete­sen megelőzte a magasabb szintű rendeleteket, vagyis: nem várt a kényelmesebb megoldásra. A még felsőbb utasításokra. És azóta? Szép volt a szö­veg, amennyire szép volt a szándék is. Ezen túlvagyunk, kérdezhetjük immár az ered­ményt is. Erről Angyal Lászlónál, a parádsasvári üveggyár KlSZ-vezetőségé- nek gazdasági felelősénél ér­deklődtem. — Természetesen az érdek kettős — mondta. — A gyár­nak érdeke, hogy segítsen minket, nekünk érdekünk, hogy apait-anyait beleadjunk a munkába. Mindjárt elmon­dom, hogy mit kaptunk a száz százalékot meghaladó munkateljesítményért. Elő­ször az „apróság”: a nyereség terhére bizonyos összegeket kap a KISZ-szervezet. Hu­szonhatezer forintba került például a tavalyi csehszlová­kiai kőrútunk, ezt a gyár adta. És most fejest a „nagy­ba”: tizenhatan részesültünk a gyártól pénzbeni támoga­tásban — lakást építünk. Az összeg százezer forint, ka­matmentesen, és fejenként. 1912. augusztus vasárnap A TORNYOS nagy polco­kon a sütmények sokarcú né­pe mosolyog. Ropogós kiflik, perecek, dúcos cipók kínál- gatják magukat. Fénylő ke­nyér-hátak gömibölyded hal­ma vonzza a szemet és kö­rüliéiig, mindent betölt a friss kenyérillat. Mindannyi- unk számára megszokott a kenyérüzleteknek ez a békés, oly megejtően derűs miliője, Mindannyiunk számára meg­szokott a kép, de vajon há­nyán gondolnak azokra, akik a polcokon, a falakon túl szűk üzemekben, műhelyek­ben dolgoznak azért, hogy a polcokról sose fogyjon el a friss sütésű áru. Hányán gondolnak azokra, akik a liszt finom porától fehéren, hosszú-hosszú órákon át helytállnak a forró kemen­cék mellett? Ki gondol a pé­kekre? — Embereink átlagosan. 9— 10 órát dolgoznak erős, meg­feszített ütemben. A munka nehézségi foka olyan, hogy csakis a bányászokéhoz ha­sonlítható — magyarázza Kiss Imre, az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat termelési főnöke. S hogy mi­lyen körülmények között dol­goznak az emberek? A sza­vak mellé mindjárt konkrét illusztrációt szolgáltat, csak be kell lépnünk az egri Za­lán utcai 4-es üzembe. Egy­szerűi sütöde, szűkös kis mű­hely ez az „üzem”. Hat em­ber* dolgozik a délutános műszakban. Alig férnek a nagy zsúfoltságban. Csak a forróságot okádó kemencék előtt van némi terület a sza­badabb mozgáshoz, ám való­jában itt is nagy üggyel-baj- jal boldogulhatnak a hosszú- nyelű sütőlapátokkal a ke­nyértészta berakásánál, s a kisült kenyerek kiszedésekor. A hajlongó lisztes testeket verejtékpatakok árkolják. A pekek, akár a martinászok, szinte kibírhatatlan hőségben dolgoznák. Égy-egy műszak alatt küókat.i*.. feszítenek, Ki gondol a pékekre? Literszám isszák a védőitalt, a tejet és a szódavizet, hogy így pótolják azt a több liter verítéket, amit a hőség kipré­sel a testükből. — öt üzemegységünk gon­doskodik Eger ellátásáról. Eb­ből három kimondottan csak kenyérsütéssel foglalkozik, kettő pedig vegyes profilú, ahol a kenyér mellett süte­ményeket is előállítunk. Napi termelésünk kenyérből 300— 320 mázsa, süteményből 70— 80 000 darab. Aid ismeri el­avult és korszerűtlen körül­ményeinket, csak az tudja ér­tékelni, hogy milyen nehéz munkát kell végeznünk. AZ EGRI sütőipari „üze­mekben” — kivéve az egyet­len korszerű üzemet, a Ker­tész utcait —, igen nagyfokú elmaradottság tapasztalható. Kevés mesterség őrizte meg — a XX. század félén is túl —, ennyire érintetlenül a kö­zépkori manufaktúra-jellegét. Volt olyan időszak, amikor nem a munkafolyamatok könnyítése jelentette a mo­dernizálást, hanem csupán az, hogy a süteményeket kihordó sátortetős lovaskocsikat le­festették. — Egernek friss kenyeret adunk. Este 9-kor kezdődik a kenyeres műszak, éjfél után 1—2 óra között sül ki az el­ső adag, s ettől kezdődően egész nap friss, meleg ke­nyeret szállítunk a boltokba. Egerben 6 gépkocsink szál­lítja higiénikus körülmények között a pékárut. A szállítók hajnali fél 4-kor kezdenek, s pontosan kell indulniuk, mint a menetrendszerű autóbu­szoknak, vonatoknak. — Nagyon sokszor panasz­kodnak az egriek a kenyér minőségére. Mi ennek az okát — .A minőségnek igen sok összetevője van. Említettem már üzemeink: elavultsását, amelyekben hagyományosan, kézműves módra készül a ke­nyér. Nagyon túlfeszített a termelés. És mindenekelőtt függ a kenyér minősége at­tól, hogy milyen a liszt, mi­lyen alapanyagot kapunk. Sokban befolyásolja például a kenyér minőségét a kániku­lai időszakban az élesztő. Budapestről kapjuk az élesz­tő-szállítmányokat, s bizony igen sokszor késedelmesen, sőt, előfordult, hogy romlot­tan, nyúlósan, használhatat- lanul érkezett hozzánk. — Most már 20—50 száza­lékban új lisztből sütik a kenyeret. Mi a véleménye az új lisztről? — Eddig csak jót mondha­tunk. Az új lisztek jobban pirulnak a kemencékben, magasabb a cukortartalmuk is, ami nagyobb gondosságot és figyelmet kíván szakem­bereinktől. — Sokan esküsznek arra, hogy a tsz-sütödék jobb ke­nyeret adnak. — A szövetkezeti sütödék és mi nem ugyanabból a nyersanyagból dolgozunk. Nálunk például a nullás lisz­tet csak. a süteményekre sza­bad felhasználni, máshoz nem. A tsz-üzemeknél pedig 15—20 százalék nullás lisztet keverhetnek a kenyértésztá­hoz. Ezt nem tartom tisztes­séges versenynek. Azután az is előnyt ad a szövetkezeti sütödéknek, hogy ők nem foglalkoznak sütemények előállításával, mert ez igen munkaigényes termék. A csehszlovák határtól a Tiszá­ig nekünk kell gondoskodni a sütemények termeléséről. S olykor tonnás kocsikkal kell szállítanunk a mázsanyi pékárut is. Végül ugyancsak helytelen dolognak tartom azt, hogy a tsz-sűtSdék nem felélnek egyes területek ellá­tásáért. Kirívó példának em­lítem Hevest, ahol nem rit­kán 20 mázsa kenyér kell vá­ratlanul, mert a szövetkezeti sütöde valami ok miatt nem termel, nem szállít kenyeret. Különösen ünnepek táján fordulnak elő ilyen esetek. — Mikorra várható az eg­ri kenyér minőségének stabi­lizációja? — Változásra, egységes minőségű kenyérre csakis az új kenyérgyárunk elkészülté- val számíthatunk. A gyár át­adását 1973. március 31-re ígérték, s ha ezt betartják, április a próbaüzem hónapja lehet. Azután garantálhat­juk. hogy minden termékünk egyforma minőségű lesz. A kenyér nem lesz savas túlon­túl, nem maradhat nyers, ha­ja vékonyabb és fényesebb lesz, s főként: tiszta, hiszen alig érinti kéz. Kakukk Lajos, terv- és munkaügyi osztályvezetőt a szakember-ellátottság, az utánpótlás helyzetéről kér­deztük meg. \ — Végre most már el­mondhatjuk — válaszolta —, hogy kialakult vállalataik szakember törzsgárdája. Olyan emberekről van szó, akik 5 évtől egészen 20 évig dolgoznak a szakmában, s akikre minden esetben szá­míthatunk. Vándorlás csak a segédmunkásoknál van. Sokat javult üzemeinkben a mun­kahelyi légkör, jobb a mun­kakedv, mint korábban bár­mikor. A nagy gondokon csak az utánpótlás és az új ke­nyérgyár segít majd. Ez év­ben 17 tanuló szabadult fel, s jelenleg összesen 60 fiatal ta­nulja a sütőipari szakmát. HA ÖK MUNKÁBAÁLL- NAR, vállalatunk végre biz­tosítani tudja majd dolgo­zóinak a törvényben megsza­bott 42 órás munkahetet. Pataky Dezső Vagyis, egymillió hatszázezer forint! Különösebben nem kell kifejtenem, mit jelent egy fiatal házasnak ez a se­gítség. .. Szó esett az anyagi meg­becsülésről is a vezérigazga­tói utasításban. Végrehajtot­ták? Kár is feltenni ezt a kérdést. Hétszázalékos bér­emelésre került sor a gyár­ban, s ebből nem maradtak ki a fiatalok. (Természete­sen az egyéni teljesítmény után differenciáltak is.) Kép­zeljük csak el: a hutaüzem­ben az új szakmunkás kettő- kettőezer-ötszáz forintot keres, egy idős szakmunkásnak — az idős idézőjelben értendő — a havi fixe négyezer kö­rül van! A fiatalok a festő- részlegben is megkeresik a magukét: kétezer-ötszáz forint körül. A beszélgetésben szó esett az úgynevezett üzemi négy­szögről, vagyis arról, hogy a fiatalokat érintő kérdésekben ott van-e a-.hátatok képvise­lője? .Igen, „ott,„van. Kell is, hiszen a fiatalok aránya negyvenszázalékos a parád­sasvári üveggyárban. — A titkárunk kinyitja a száját, ha kell — szögezte le Angyal László. — De — tette hozzá gyorsan — mun­ka is van az igények mögött. Hogy mondjam . .. várha- tunk-e valamit, ha nem te­szünk érte semmit? Vezető­ink állandóan figyelnek minket, egyik szemük min­dig rajtunk van, s ha ezek után megkapjuk a kedvez­ményeket, ez csak azt jelent­heti, hogy valamiképpen meg is érdemeljük. A vezetésben is megtalál­juk a fiatalokat ebben a gyárban. A csiszolóüzemben például három fiatal műve­zető dolgozik, a hutaüze-ii- ben meg kettő. A hatás? Csak úgy általá­ban: pozitív. Néhány évvel ezelőtt sok fiatal otthagyta a gyárat, és most — vissza­kívánkoznak. A hatás másik oldala: emelkedik a gyár ter­melési értéke, a kikerült ter­mékek minősége külföldi és hazai piacokon is örömet okoz. Gondoltam, hogy ezek után csak elégedettek teliéi­nek az itt dolgozó fiatalok. Kiderült, hogy mégsem azok... — Ügy érzem — jelentet­te ki Angyal László —, hogy valamiképpen a KISZ szer­vezeti életén kellene sokat javítanunk a gyárban/ Szó se róla, dolgozunk, szeretnek bennünket, segítenek, egyen­getik az utunkat, de ebben a hirtelen —és jól jött — hul­lámban mozgalmi kötelezett­ségeinkről kissé megfeled­keztünk. Hatszázan dolgoz­nak a gyárban, ebből négy­száz körüli a harminc éven aluliak száma, a KlSZ-szer- vezet viszont csak nyolcvan­hét tagot számlál. így fogal­mazhatnám meg: a gyár el­érte, hogy jó nálunk fiatal­nak lenni, most már nekünk kellene elérni, hogy a gyár­ban KISZ-tagnak is jó len­ni... Kátai Gäbet

Next

/
Oldalképek
Tartalom