Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-08 / 185. szám

Mi újság labdarúgó csapatainknál? r TARNALELESZ A Vörös Meteor sportkör­nél különösen az ifjúsági csapat teljesítményével, elő­kelő helyezésével elégedet­tek, s ez azt bizonyítja, hogy az utánpótlás nevelése jó úton halad Érthető ennek alapján, hogy a bajnoki idényben több fiatal játé­kos került a felnőttek kö­zé, s az első csapat korát­laga 21 év volt. A bajnok­ság befejezése után a játé­kosok két hét pihenőt kap­tak, s a felkészülést július 16-án kezdték el. A tarna- leleszi együttes az elmúlt időszakban nehéz helyzetbe került. Az első csapat tagjai közül kilencen váltak ki, hárman más együtteshez tá­voztak, három játékosuk visszavonult, Csáki László és Ferencz László katonai, szolgálatát teljesíti. Antal Károly pedig tragikus kö­rülmények között elhunyt. Ezek után kénytelenek vol­tak a keretet fiatalítani,' il­letve újból olyan játékoso­kat kértek fel, akik már pár éve felhagytak az aktív sportolással. Ilyen körülmé­nyek között (érthető, hogy el­sődleges céljuk a II. osztály­ban maradás kiharcolása. Nehéz helyzetben veszik fel a küzdelmet a többiekkel, de bizakodnak abban, hogy a lelkesedés pótolja majd az összeszokottság hiányát. ATÁXY Az őszi jó szereplés után nagy becsvággyal készülőd­tek az átányi labdarúgók, s bíztak abban, hogy tavasz- szal még tovább léphetnek előre, ez azonban nem sike­rült. Bár a tervezett 22 baj­noki pontot elérték, ez nem volt elég a 6.—7. helyezés eléréséhez. A vezetők véle­ménye szerint sikeresebb szerepléshez a játékosok na­gyobb szorgalmára, igyeke­zetére lett volna szükség. Edzőjük Sárdndi Zoltán je­lenleg is azon fáradozik, hogy a csapatot összeková­csolja a bajnoki küzdelem kezdetére, mert a játékosok egyeni felkészültsége szerin­te megfelel a megyei II. osztály követelményeinek. A nyári időszakban benevez­tek a hevesi járási labdarú­gókupa küzdelmeibe és első két mérkőzésüket meg is nyerték. Ezzel egyben az új idényre is felkészülnek. Pi­1. MÁV dac—MVSC 2. Szol. MÁV—BVSC 3. CVSE— SZVSE 4. “szf. MÁV—PVSK 5. Esztergom—KISTEXT 6. KOMEP—III. kér. 7. Táncsics—Hákőczi 8. Körmendi—Z. Dózsa 9. Kk.-félegyh.—Sz. Dózí 10. KKFSE—Vác 11. Pápa—Gy. Dózsa 12. Gy. Elektr.—Ajka 13. MGM—BVTSK +i 14. KELTEX—Almásf. ml i 1:0 í 2:0 í 5:1 2 0:1 1 4:2 1 1:0 2 1:2 2 0:2 a 1 2:1 l 2:1 2 0:2 1 2:1 X 0:0 1 2:0 Toíóíájékoztató A 32 héti* totónyeremények az illeték ievonása után a követke­zők: 13 plusz 1 találatos szelvény nem volt. 13 találatos szelvény egy darab, nyeremény: 490 520 forint. 12 találatos szelvény 43 darab, a nyereményösszeg egyenként 7605 forint, a 11 talá­latos szelvények száma 734 da­rab, ezekre egyenként 446 forin­tot fizetnek. 10 találatos szel­vény 6623 darab volt, nyere­mény:. 74 fprint, a 33. hétre át­vitt jutalomösszeg 227 092 forint. A közölt adatok tájékoztató jellegűek. 1972. augusztus 8., kedd henőt nem tartottak, nagy igyekezettel edzenek, hogy legalább a 6.-7. helyezéstel tudják érni. Az utánpótlás nevelése jó, az ifjúsági csa­pat 30 ponttal az 5. helyet szerezte meg, s közülük né hány tehetséges játékos va­lószínűleg hamarosan helyet kap a felnőttek között. SARUD A sarudiak a füzesabonyi járási bajnokság megnyerése után 1971-ben kerültek fel a megyei II. osztály Keleti cso­portjába. Céljuk érthetően a bentmaradás kiharcolása volt, s ezt a csapat teljesí tette is. Hazai szereplésük megnyugtató, 12 mérkőzés bői hétszer győztek, két dön­tetlent értek el, s mindössze háromszor szenvedtek vere­séget. Ezeket a találkozókat átlagban 300 néző tekintet­te meg. Az idegenbeli gyen­gébb szereplésre talán a já­tékosok elfogódottsága lehet magyarázat. A múlt évben két játékost igazoltak. Egyi­kük betegsége miatt nem játszhatott, a másik, Kovács Sándor beváltotta ugyan a hozzá fűzött reményeket, azonban már átigazolt a csapattól, mert utaztatását a sportkör nem tudta megol­dani. A fiatalok közül Szá­lai, Török Z. és Csontos A. állandó tagja lett az' első csapatnak, Németh J. és Köles pedig cserejátékosként már legtöbb mérkőzésen szerepelt. A bajnoki küzdel­mek befejezése után nem tartottak pihenőt, mivel be­neveztek a Bátori Ákos nyá­ri kupába, mely egyben a felkészülést is szolgálja. A csapatnál a tavaszi mérkő­zéseken .a fegyelem már kezdett megszilárdulni. A ta­pasztalatok alapján a sport­kör vezetősége kicsit magas­ra emelte a mércét, az ide­genbeli teljesítmények javí­tását, valamint az első öt hely egyikének megszerzését tűzte ki célul. Ennek eléré­séhez segítségükre lesz Ju­hász József általános iskolai testnevelő tanár, aki egy év szünet után ismét elvállalta az edzések vezetését. Innen-onnan Az Egri Dózsa NB I-es csapatának az 1972—73. évi bajnoki labdarúgó-mérkőzé­seire már kaphatók bérle­tek. Ülőhelyre 220 forint, állóhelyre 150.- Ft, diákok­nak, katonáknak és nyugdí­jasoknak pedig 70.- Ft a bérlet ára, melyeket a sta­dion irodájában és a Nagy József utca sarkán lévő tra­fikban lehet megvásárolni. ★ Egri Dózsa—Novaj 3:0 (2:0) MNK mérkőzés, Novaj, 300 néző. V.: Koncz. Egri Dózsa: Hronyecz, Kárpáti, Mészáros, Czeczeli, Ambrus Z., Kovács (Lakatos), Tóth M., Bánkúti, Vígh (Patkós), Simon, Szűcs. G.: Bánkúti, Kovács, Patkós. Gyöngyösi Spartacus— EMTK 2:0. (0:0). Nyári To­tó Kupa labdarúgó-mérkő­zés, Gyöngyös, 800 néző. V.: Paksi. Spartacus: Kovács (Varga) — Nagy I., Forgács, László, Ács, Szonda, Adonyi, Krivanek, Bágyi, Sármány (Gáspár), Nádudvari (Barta). Edző: Pallagi Róbert. A mindvégig nagy fölényben játszó hazai csapat akár fél tucat gólt is szerezhetett vol­na. A Spartacus-támadók a két gólon kívül még ' négy kapufát is rúgtak. G.: Kri­vanek, Bágyi. Jók: Sármány (a mezőny legjobbja), Nagy I., Forgács, Krivanek. Az MTSZ elnöksége leg­utóbbi ülésén jóváhagyta a keretedzők javasolta női és férfi tekeválogatott keretet. Ennek alapján Tősi Pál, az Egri Spartacus legeredmé­nyesebb versenyzője ismét, fagja a magyar válogatott­nak. Heves megye ifjúsági labda­rúgó-válogatottja augusztus ló­én, csütörtökön 15.30 órai kezdet­tel Egerben előkészületi mérkő­zést játszik az Egri Dózsa Utánpótlás vegyes csapatával. A válogatott keret tagjai: Galó, Nagy, Patai, Czikó. Kecskés, Ju­hász, Somosköi (Hatvan, selypi medence), Tregova, Várkonyi, Mikó, Tomács, Simon, Takács, Molnár, Fcrencz, Berecz, Magda, Juhász, Tolnai, Fegyvernek, S^svári, Papp (vidék válogatott), Györfi, Kriván, Román, Dobod, Tanner (Sportiskola). A vidé­kiek 12 órakor, a helybeliek 3 órakor gyülekeznek felszerelés­sel együtt a stadionban. Prága környékén rendezett nemzetközi tájékozódási fu­tóversenyen indult a ma­gyar válogatott is. A fér­fiak versenyében Boros Zol­tán, az Egri Spartacus válo­gatottja lett. a győztes, nők­nél pedig Monspart Sarolta végzett az első helyen. Az augusztus 13-ra kisor­solt Gáspár SE—Recsk lab­darúgó-mérkőzést a Gáspár BE kérésére augusztus 23-ara, szerdára halasztotta a szövetség. Kézilabdában lassú a fejlődés Hamarosan folytatódik a küzdelem a megyei kézilab­da-bajnokságban s a csapa­tok, szakvezetők erre készü­lődve érthetően előre tekin­tenek. Az őszi idény nyitá­nya előtt azonban nem árt ha visszapillantunk a baj­nokság tavaszi mérkőzéseire is. Mindenki által ismert tény, hogy megyénk kézilab­da sportja elmaradt az or­szágos színvonaltól. A tava­szi idény alapján elmondha­tó, hogy mutatkozik fejlődés, ez azonban még mindig elég lassú ütemű. Az I. osztály­ban a korábbi éveknél lé­nyegesen kiegyensúlyozot­tabb volt a küzdelem. Fér­fiaknál az első öt helyezett alkotja az élmezőnyt, s csak a második félidőben derűi ki, hogy melyik együttes ke­rekedik felül. . Néhány talál­kozó színvonala már elérte az NB II. alsó szintjét. Ezt a formát kellene állandósí­tani a jövőben. Az éllovasok bizony még nem értek meg a magasabb osztályra. Még min­dig nem jeLlemzi a találko­zókat a rendszerjáték alkal­mazása, túl sok a spontanei­tás, az ötletszerűség. Ez alól csak néhány esetben kivétel a Sírok, az Egercsehi és az Egri Tanárképző együttese. A fejlődés egyébként főleg ezeknél a csapatoknál ta­pasztalható. A játékosok többsége technikailag és taktikailag is elég képzetlen. A tavaszi idény alapján úgy tűnik megpecsételődött a Gáspár SE és a Hatvani Szövetkezet sorsa, a két szakosztály vezetése nem tud úrrá lenni a problémákon. A két csapat alig szerzett pontot, sőt egy-egy alkalom­mal a mérkőzésre sem utaz­tak el, ezért a szövetség büntetőpontot vont le tőlük. A szakosztályok a szövetség felszólítása ellenére sem in­dokolták a távolmaradásu­kat. A női bajnokságban az Egri Spartacus áll az élen s ez a csapat a legesélyesebb a bajnoki cím megszerzésé­re, azonban a bajnokság még nem tekinthető lefutottnak. A sirokiaknak van még le­hetőségük arra, hogy az első helyre kerüljenek. A férfi ifjúsági bajnokságot ugyan­csak a kiegyensúlyozottság jellemzi, a négyes élmezőny elhúzott a többiektől, s ezek közül a csapatok közül bár­melyik bajnok lehet. A szö­vetség ebben az évben Eger­ben városi női bajnokságot indított, azonban ezt a lehe­tőséget csak nagyon keve­sen használták ki annak el­lenére, hogy igazolás nélkül is szerepelhettek volna itt a játékosok. Főleg a középis­kolás lányoknak próbáltak ezzel sportolási lehetőséget biztosítani, de egyetlen egri középiskola sem nevezte csapatát. Lassú fejlődés tapasztalha­tó a játékvezetők tevékeny­ségében is. Különösebben szélsőséges,. kirívó eset nem fordult elő, azonban a ke­mény és durva játék meg- külömböztetése még jóné- líány játékvezetőnek problé­mát jelent. Dicséretes tény, hogy a megyei NB-s játék­vezetőket sokat foglalkoztat­ta az országos szövetség s ezenkívül a megyében is vállalták a mérkőzések irá­nyítását. Mindössze egy já­tékvezető, Hortobágyi Gusz­táv küldte vissza három al­kalommal megyei küldését • és a szövetség levelére sem válaszolt. Komoly feladat vár a szö­vetségre és a rendező egye­sületekre a mérkőzések sportszerű légkörének bizto­sítása terén. Hatékonyabb, szigorúbb ellenőrzéssel és intézkedésekkel meg kell akadályozni, hogy a közön­ség sportszerűtlen viselke­dése miatt irreális eredmé­nyek szülessenek a találko­zón. Füzesabonyban például egy-két hangadó a többi szurkolót is annyira „fellel­kesítette”, hogy a végén a vendégjátékosokat megker­gették, és az öltözőbe sem akarták beengedni. Az ilyen, szurkolás mindkét csapat játékosainak teljesítményét kedvezőtlenül befolyásolja, mert egy idő után már nem a játékra, hanem csak a ve­rekedésre, birkózásra figyel­nek. Alkalmanként háború­nak tekintik a kézilabda­mérkőzéseket s ez egyáltalán nem használt a sportág fej­lődésének. Bízunk abban, hogy az őszi idény találko­zóin megszűnnek ezek a je­lenségek s a csapatok sport­szerű keretek között küzde­nek majd a győzelemért. V. T. 54 arany, 66ezüst, 81 bronz Évenként ismétlődő jelen­ség, a sportolók teljesítmé­nyének értékelése, minősíté­se. Felnőtteknél hat, ifjúsági korúaknái három kategóriá­ba sorolják az eredmények alapján a versenyzőket. Az ifjúságiak arany, ezüst és bronz jelvényt kaphatnak a minősítési fokozat szerint. A közelmúltban ezeket a jel­vényeket adták át az egri egyesületek képviselőinek az MTS Egri Városi Tanácsá­nál. Pető Miklós TS-elnök többek között elmondta a megjelenteknek, hogy elég sok még a hiányosság, a minősítések bejelentésénél. Az egyesületeknek ugyanis kérni kell ezeket s bizony, a kisebb sportköröknél néha elfeledkeznek feladatukról, csak a TS külön kérésére küldik be minősítési kérel­müket. Pedig nemcsak a fia­talabb, de a felnőtt sporto­lók is büszkék arra, ha meg­felelően értékelik tevékeny­ségüket s tudják, hogy mi­lyen minősítésű osztály kö­vetelményeinek felelnek meg. Arról nem is beszélve, hogy a legmagasabb kategóriába jutottak után az egyesület anyagi juttatásban is része­sül. Idén az ifjúságiak közül Egerben 54-en szerezték meg az arany,-, 66-an az ezüst-, 81-en a bronzjelvényt. Az elmúlt évhez viszonyítva az arany- és bronzjelvényesek száma növekedett Egerben. Néhány csomag jelvény még most is a városi TS-en vár Átigazolási Eüe'.a Barkóczi István (Detk—Vison- ta), Bálint Ferenc (Gyöngyös­tarján— Gyöngyösoroszi), Berkó Attila (Gyöngyösi Vasas Izzó- Gyöngyösi Spartacus), Dézsányi Miklós (Besenyőtelék—Dormánd). Fodor Péter (Vámosgyörk— Gyöngyösi Spartacus), Gulyás Tibor (Apci Vasas—Selypi Épí­tők), Guszti Béla (Besenyőtelek —Dormánd), Kelemen László (Abasár—Visonta), Kerekes Jó­zsef (Szűcsi—Rózsaszentmárton), Kiss Ferenc (Selypi Építők—Pe- tőfibánya), Kovács József (Bese­nyőtelek—Dormánd), Kovács Mi­hály (Gyöngyöstarján—Gyön­gyösoroszi). Kovács Pál (Bese­nyőtelek— Kormánd), Kővári László (Abasár—Karikás SE), Ku- rucz Péter (Selypi Építők—Apci Vasas), Lóié László (Besenyőte­lek—Dormánd), Misinszki Ferenc (Petófibánya—Selypi Építők), Nagy Lukács (Besenyőtelek— Dormánd), Nagy Sándor (Bese­nyőtelek—Dormánd). Pusoma Zoltán (Besenyőtelek—Dormánd), Grecskó Gergely (Besenyőtelek— Dormánd), Árvái Lajos (Eger- szólát—Egerszalók), Balogh Sán­dor (Hevesvezekény—Tarna­szentmiklós), Barna László (He­vesvezekény—1Tarnaszentmiklós), Barta László (Egri Dózsa—Bervai Vasas), Blaskovics János (MÁV HAC—Hatvani Kinizsi), Boldizsár József (Dobó SE—Egri Sparta­cus), Bordás Ferenc (MÁV HAC —Hatvani Kinizsi), Cserős.Károly (Egri Dózsa—Bervai Vasas), De- mény András (MÁV HAC—Hat­vani Spartacus), Domány László (Egri Dózsa—Egri Spartacus), Dorkó Oszkár (Egercsehi—Beköl­ce), Fehér János (Hevesvezekény 2# —Tarnaszentmiklós),' Fehér László (Zalka SE—GYESE, Géczi Imre (GYESE—Gyöngyösi Spartacus), Göböly László (Eger­csehi—Bekölce), Gulyás István (Bervai Vasas—Egri Spartacus), Kiss Demeter (Kömlő—Pély), Kiss László (Hatvani Kinizsi- Hatvani Spartacus), Koczka Fe­renc (Tarnazsadány—Tárnáméra), Kovács László (Bekölce—Éger­csehi), Laskovics László (Boco- nád—Tárnáméra), Leitner István (Bélapátfalva—Egercsehi), Lóié Lajos (Hevesvezkény—Tarna­szentmiklós) , Maksa István (Gáspár SE—Hatvani Kinizsi). Mezei Ottó (Egri Dózsa—Egri Spartacus), Mélypataki György (Bervai Vasas—Egri Dózsa), Mol­nár György (Márkáz—Domoszló), Nigrényi Tibor (GYESE—Zalka SE), Patkó Miklós (Hevesveze­kény—Tarnaszentmiklós) , Pu- ruczki Ferenc (Gyöngyösi Spar­tacus—Zalka SE), Rezsnyak László (Apci Vasas—Petőfibá- nya), Szabó Sándor (GYESE— Gyöngyösi Spartacus), Tóth Béla (Bervai Vasas—Egri Spartacus), Tóth József (Hevesvezekény— Tarnaszentmiklós), Tősi János (Szarvaskő—Bekölce), Túró Er­nő, Túró Lajos, Túró Tibor, Varga Aladár, Váradi József, Váradi László, Váradi Lőrinc, Váradi Ottó, Váradi Pál (Bese­nyőtelek—Dormánd). Várkopyi Ferenc (Bervai Vasas—Egri Sar- tacus), Veszelszki István (Hat­vani Spartacus—MÁV HAC). Vincze Ágoston (Pétervására— Varaszó), Zsoldos Károly (Egri Dózsa—Egri Spartacus), Antal István (Bervai Vasas—Karikás SE), Antal Lajos (Makiár—Szí- Vasast halom), Balogh Ferenc (Heves: vezekény—Pély), Barta László (Szarvaskő—Dobó SE), Bálint János (Kerekharaszt—Hatvani Spartacus), Benus Ferenc (Recsk —Petófibánya), Bisztri György (Bervai Vasas—Bélapátfalva), Bo­ros Lajos (Bervai Vasas—Felső- tárkány), JBóta Tibor (Finom­mechanika—Dobó SE), Bráz Jó­zsef (Bervai Vasas—Egercsehi), Erdélyi István (Slrokl Vasas- Karikás SE), Erős Ferenc (Eger- bakta—Bervai Vasas), Fenyves Harriátisz (Hevesvezekény— Pély), Fodor László (Gyöngyös­pata—GYESE) , Gubis Ferenc (Hatvani Kinizsi—Rózsaszent­márton), Hejjel Sándor (GYESE —Dobó SE), Jónás István (Apci Vasas—Siroki Vasas), Józsa Gyu­la (Gyöngyöspata—GYESE), Ju­hász László (Zalka SE—Tárná­méra), Kernács László (Eg­ri 212-es számú ITSK—Siroki Vasas), Kiss József (Egri 212. számú ITSK—Boconád), Kurinka László (Bervai Vasas—Bélapát­falva)', Magos Csaba (Makiár— Bervai Vasas), Nagy Ferenc (GYESE—Hort), Nagy Sándor (Siroki Vasas—Adács), Németh János (Petófibánya—Boldog), Oláh István (Gáspár SE—Hort), Palásthy Csaba (GYESE—Adács), Püspöki József (Hatvani Kini­zsi—Hort), Rideg József (Egri Dózsa—Heves), Sasvári János (Bervai Va.-ás—Nagytálya), Sza­bó András (Makiár—Szihalom), Szabó József (Egri Dózsa—Bese­nyőtelek), Szilágyi József (Gyön­gyöspata—GYESE), Tóth László (Vámosgyörk—Zalka SE). Urbán József (Hatvani Kinizsi--Hort), Várkonyi János (Makiár Bervai gazdájára, mert több érde­kelt egyesület — közöttük az Egri Dózsa is — nem képvi­seltette magát az átadáson. Ügy véljük, nem ártana, ha a sportköreink jobban odafi­gyelnének erre a munkára, s ezt is megfelelő komoly­sággal végeznék a jövőben. Németh Imre. Született 1917-ben Kassán. 1936-ban kezdett rend­szeresen sportolni, eleinte a diszkoszvetés vonzotta és érdekelte. Állítólag mérgében lett kalapácsvető. Egy edzésen történt, a fiatal Németh Imre közelében esett le a kalapács. Ekkor egy hatalmas termetű atléta így szólt: ..Ne nyúlj hozzá, te nyápic, veszedelmes szerszám ez’?. Ez kellett csak a fiatal diszkoszvetőnek. Nem késett a válasszal: „Ha én elhajítom a ti kalapácsotokat, olyan messzire repül, hogy meg sem találjátok”. így lett kalapácsvető. Hamar felismerte, hogy a túlzott erőlködés nem vezet kellő eredményre. Szorgalmas gyakorlással csiszolta stüusát, és még ebben az esztendőben eljütott a 46 méteres határig. 1941-ben feltű­nést keltő eredményt ért el, 49 méter 37 centiméterrel repült kezé­ből a kalapács és ezzel ő lett a magyar rekorder. Fokozatosan ju­tott előre és 1948-ban a londoni olimpia előtt Tatán kitűnő környe­zetben édzett és ott már a legnagyobb eredményekre jogosító tel­jesítményt érte el. Egy próbaversenyen 59 méter 2 centiméteres távolságra repítette el a kalapácsot és ez jobb volt két centiméter­rel, mint a német Blask 1938 óta fennálló világrekordja. így azután esélyesként utazott ki a londoni olimpiára. Ott nem okozott csalódást, bár a százkilós svéd és amerikai ellenfelei­hez képest szinte véznának látszott, de a viszonylag gyengébb fizi- 'kumát és kisebb testsúlyát kitűnő stílusával feledtette. London­ban végüLis 56,17 centiméterrel szerezte meg az aranyérmet, a má­sodik helyezett jugoszláv Gubijan előtt, aki 54,27 centiméteres tel­jesítménnyel került a második helyre. Sikereiről a londoni olimpián ezt mondta: „Eleinte egy, meg két fordulattal dobtam. 1941-ben láttam először három fordulattal dobni, amikor a német olimpiai versenyzők iít jártak. Jó megfi­gyelőnek tartom magam, s azonnal elhatároztam, hogy én is így fogok dobni. Akadt egy „jóakaróm”, aki fölényesenleintett. Azt mondta, hogy egyáltalán kár nekünk a kalapácsvetéssel foglalkoz­ni. Ez csak a németeknek való, azoknak van meg az adottságuk, a fizikumuk, meg az erős testalkat mellett is kellő mozgékonysá­guk és stílusérzékük. A három fordulat pedig, azután pláne német elképzelés, ami nekünk egyáltalán nem felel meg. Ezen elképed­tem, meg nagyon mérges lettem. Miért ne lehetnénk mi is jó ka­lapácsvetők, és miért ne felelhetne meg nekem is a három fordu- lotos stílus. Volt idő, amikor a magyar hosszútávfutókra sütötték rá, hogy reménytelen a helyzetük, mért a magyar „nem termett rá” a hosszútávfutásra és általában a kitarrtást megkívánó sport­ágakra. Alig hangzott el ez a kijelentés, bekövetkezett a magyar hosszútávfutás emlékezetes, óriási fellendülése. Nos, ez a „nekünk nem való” kalapácsvetésben is bekövetkezett hasonlóképpen vi­lágrekorddal megkoronázva”. Ellentétben a közhiedelemmel Németh Imre legnehezebb ver­senye nem a londoni olimpia, hanem egy azt követő verseny volt. Meghívták Stockholmba, még 1948 nyarán. Ott kellett igazolnia az észak-európai versenyzők, szakértők és nézők előtt, hogy megérde­melten jutott az aranyérem birtokába. Fáradtan versenyzett, és a svéd Ericcson még az ötödik dobás után is vezetett Németh előtt. „Véletlen volt csak, hogy az olimpián én győztem”*-— ezt a véleményüket szinte belém akarták szuggerálni — így emlékezett vissza az akkori hángulatára — „de nagyon összeszedtem magam, az utolsó dobásommal mintegy nyolcvan centiméterrel túlhajítot­tam a svéd bajnokot. Ez volt a legnehezebb versenyem, amely ' után másnap már egy kisebb svéd városban fölényesen öt méter­rel vertem ellenfeleimet”. Indult 1952-ben a helsinki olimpián is, ahol 57,74 centiméterrel bronzérmet szerzett. Harmincnégyszer ■ volt a magyar válogatott atléta csapat tagja. 1953 óta a Népstadion igazgatója és jelenleg a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke i* Olimpiai orcMpcsarnoli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom