Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-12 / 189. szám
Országos ügy ^tenyésztési gondjainh H azánkban megszokott dolog, hogy a közfi- Syelem minduntalan különös érdeklődéssel fordul a mezőgazdaság felé. Az ok rendszerint valamiféle gond. Kevés az eső; a háziasszonyok feljajdulnak: mi lesz a zöldséggel? Sok az eső; elterjed, hogy nőm lesz elég a búza. Egy-egy névnapon túlságosan felszaladnak a virágárak. Nem megfelelő a kenyér minősége. A beavatottak azonban tudják, hogy az efféle gondok csak pillanatnyiak, vagy helyi jelentőségűek. Végeredményben nem okoz tartósan országos problémát az sem, hogy mondjuk a szükségesnél kevesebb cukorrépát termelünk, vagy egyes zöldségfélék ára olykor túlságosan ingadozik. A mi egyébként szilárd, nem is elmaradott mezőgazdaságunknak egy igazi, nyomasztó gondja van, ez pedig a szarvasmarha-tenyésztés. Ez már valóban országos ügy, mert a fogyasztásra kerülő fehérjének 40 százalékát, a mezőgazdaság egész termelési értékének 14 százalékát, a legfejlettebb országokba irányuló (úgynevezett dollárszerző) exportunknak pedig 16 százalékát adja a szarvasmarha-tenyésztés. Ha ezek a számok meginognak, akkor valóban országos probléma jelentkezik, nemcsak az ellátásban, de az ipar működtetéséhez szükséges importban is. A kormány világosan látja a probléma jelentőségét és megkülönböztetett figyelemmel igyekszik a gondokon segíteni. A szarvasmarha-tenyésztők a közelmúltban több módon tapasztalhatták ezt. A felvásárlási árakat 1970. január 1-én emelték. Hosszú ideig hetvenszázalékos, vissza nem térítendő állami támogatást kaptak a nagyüzemek a szarvasmarha-tenyésztést bővítő beruházásokhoz. A kisember pedig nyolcezer forintot kapott támogatásként, ha tehenet vásárolt. ' Sajnos azonban már legalább egy esztendeje nyilvánvaló, hogy ezek az intézkedések nem oldották meg a problémát. Minden állami és üzemi erőfeszítés ellenére az elmúlt hat esztendőben 40 ezerrel csökkent a tehénlétszám, ami ennek az üzemágnak a legérzékenyebb mutatója. Tej- és tejtermékfogyasztásunk egy főre számítva már eddig is 40 százalékkal, marhahúsfogyasztásunk 25 százalékkal alacsonyabb volt, mint a hozzánk hasonló fejlettségű országokban. Ma azonban már ezt az alacsony szintet is csak akkor tudjuk tartani, ha külföldről hozunk be vajat, sőt tejport. A marhahúsellátásra nálunk különösebben nem érzékeny a piac, hiszen „sertéshúst evő nemzet” vagyunk, de az egész gazdaságunk működtetéséhez nélkülözhetetlen exportot már nem látjuk biztosítottnak. Miért jutottunk ebbe a helyzetbe? A legfőbb — de nem egyetlen — ok, hogy a szarvasmarha-tenyésztés még az elmúlt években végrehajtott korrekciókkal együttsem jövedelmező, vagy nem eléggé jövedelmező. Az elmúlt esztendők pedig a figyelmet — az üzemek és a kisemberek figyelmét egyaránt — a gazdaságosság felé terelték. Jórészt ennek következtében a háztáji és kisegítő gazdaságokban tömegesen hagyták abba a szarvasmarha-tenyésztést. A nagyüzemekben fejlődött az üzemág, de nem annyira, hogy az említett állománycsökkenést pótolni tudta volna. Egyébként is a nagyüzemi fejlesztés sokszor olyan felemás, tessék-lássék módon történt. Mivel a tehén inkább vitte, mint hozta a hasznot, nem törődtek vele igazán, így még annyi tejet sem adott, mint ameny- nyire képes lett volna. A rét- és legelőterületek arra alkalmas részét a sokkal jövedelmezőbb gabonatermesztés szolgálatába állították. A szántóföldeken megtermett tápanyag mintegy negyed része egyszerűen elveszett, mert például a cukorrépafejet leszántották, a kukoricaszárat elégették stb. Az állam kényszerből adminisztratív intézkedéseket is alkalmazott, például megtiltotta egy bizonyos létszámon felül a tehenek levágását, intervenciós úton próbálta felvásárolni a borjakat; de igazi eredményt így sem sikerült elérni. A helyzet romlása mostanáig már odáig fokozódott, hogy nemcsak a háztájiban, de a nagyüzemekben is sok helyen üresen ásítottak egyébként drága pénzen megépített istállók, férőhelyek, vagy baromfival „népesítették” be azokat és a vezetők azon gondolkodtak, hogyan lehetne minél több szarvasmarhától megszabadulni. E helyzetnek a tovább romlását a mi országunk egyszerűen nem engedheti meg magának. Tehát „újra kellett gombolni a kabátot”, azaz módszeresen, a gyakorlati szakemberek véleményét megkérdezve és a tudomány eszközeit felhasználva feltárni a helyzetet, megkeresni a fékezés, majd a fordulat elérésének módját. Már a vizsgálatok kezdetén nyilvánvaló volt, hogy a probléma rendkívül szerteágazó, komplex. Csak az intézkedések összehangolt sorozatától remélhetünk igazi eredményt. Annyira szerteágazó a probléma, hogy nem csupán a mezőgazdaságot, de az ipart is jelentősen érinti. A Minisztertanács ezért két ütemben tárgyalta meg a kérdést. Tavaly decemberben élvben és általában, most pedig konkréten és a gyakorlat vonatko* zásában. A meghozott határozat és annak ismertetése, magyarázása egyaránt mutatja, hogy országos ügyről van szó. Sorozatunk következő részében a tennivalókat vizsgáljuk meg. Földeáki Béla Szovjet vendégek Egerben mI» M. V. Mihajlovics, az SZKP Központi Bizottsága munkatársának vezetésével 16 tagú szovjet delegáció látogatott pénteken Egerbe. A kedves vendégeket dr. Sipos István, a megyei pártbizottság titkára, valamint Holló Endre, a párt- bizottság osztályvezetője fogadták, akik a kapott tájékoztatás után városnézésen vettek részt. Képünk a megyeszékhelyen történő ismerkedés közben készült. (Foto: Kiss Béla) Félmillió forint a hatvani iskolák, óvodák felújítására Negyvenezer forint célprémiumot osztottak ki tegnap a Hatvani Költségvetési Üzemnél, amely a kedvezőtlen időjárás ellenére 10 százalékkal teljesítette túl féléves termelési tervét. Különösen a város utalnak felújítása, építése terén végzett hasznos munkát az üzem, de szakemberei befejezték a Kisfaludy utca teljesen új burkolatának építését is, ami közel egymillió forintba került. Jelenleg a hatvani iskolák, óvodák, napközik tatarozása a legfontosabb feladat a kis üzem előtt. Szakmunkásai végeztek már a Dózsa téri A napokban adtunk hírt ezeken a hasábokon arról, hogy a megye egyes vállalatai vissza nem térítendő állami támogatást kaptak szállításaik, anyagmozgatási munkáik további gépesítésére. A központi támogatás összege megközelíti a 7,5 millió forintot. Mint az érintett vállalatoknál elmondották, nem lesz nehéz elkölteni a rájuk eső részt. Ez való igaz, hiszen valameny- nyien jól tudjuk, hogy menynyire szükség van az újabb és újabb szállítójárművek, de még inkább a rakodógépek, szállítószalagok munkába állítására. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint annak az összegnek a nagysága, amelyet a megye vállalatai havonta kifizetnek a vasútállomásokon vesztegelő — áruval telt, vagy rakodásra váró — vagonokért. Óránként növekszik a tarifa A Gazdasági Bizottság a közelmúltban hozott határozata alapján a meghatározott időn túl fenntartott vagonokért úgynevezett felemelt kocsiálláspénzt kötelesek fizetni az üzemelt, vállalatok, szövetkezetek. A va- gononkénti tarifa óránként emelkedik. Az első napon 24 forintot, a következőn már 100-at, a harmadik naptól kezdve pedig 200 forintos álláspénzt kell fizetni óránként. S ez a — nyugodtan nevezhetjük így is — büntetés jókora összegre rúg például olyan esetben, amikor egyszerre egy egész kocsiBüntetés közel 400 ezer forint összegben Egy vagon pénz — az álló vagonokért sorból álló szállítmányt raknak ki késedelmesen. A júniusi helyzetkép... Utána néztünk, hogy például júniusban, mivel frissebb adatok nem álltak rendelkezésünkre, mi volt a helyzet ezen a téren. A füzesabonyi vasúti körzet forgalmát vizsgálva kiderült, hogy az említett hónapban vállalataink 619 vagont raktak ki a megadott határidőn túl. Emiatt ezek a vasúti kocsik 9205 órát vesztegeltek a különböző állomásokon, s estek ki a hasznot hozó szállítóforgalomból. A rakodásért felelős vállalatok ezért a késésért közel 400 ezer forintos álláspénzt fizettek ki. Olyan vállalatok szerepelnek az állandó fizetők között, mint például a Cement- és Mészmű Bélapátfalvi Gyára, amelyik júniusban 105 vagon. kirakásával késett. A kifizetendő álláspénz 27 ezer forint. Az Eger—Salgótarjáni TŰZ ÉP Vállalat — amelyik egyébként már kétszer is kapott nagyobb központi támogatást a szállítás gépesítéséhez — viszont 114 396 forintot fizet majd, mert 64 vagont nem tudtak kirakni, s ezek áruval tele álldogáltak összesen 1730 órát az egri állomáson. A nagyúti rakodóvágányon 35 tartálykocsi vesztegelt, s az itt töltött 788 óra több mint 50 ezer forintjába kerül a visontai Gagarin Hőerőműnek. Kisebb összegekkel, de havonta visszatérően „fizető ügyfele” a MÁV-nak a gyöngyösi Kitérőgyártó Üzem, a horti ÁFÉSZ, s a Volán 4. számú Vállalata is. Ez utóbbi az egri, a recsk—parád- íürdői, a kál-kápolnai, a füzesabonyi, valamint a gyöngyösi állomásokon kirakat- lanul álló vasúti kocsikért fizet rendszeresen álláspénzt. Gépesíteni, gépesíteni, gépesíteni! Köztudott tény, hogy a vállalatok azért kénytelenek ilyen hatalmas összegű álláspénzt kifizetni, mivel nincs elegendő emberük a rakodási, anyagmozgatási munkák elvégzésére. Pedig gyorsan csak — vallják több helyütt — a megfelelő létszámú rakodóbrigádok munkába állításával lehetne megszüntetni a késedelmes rakodást. Ez viszont ma már csak álom, hiszen egyre kevesebben vállalják ezt anehéz fizikai munkát. Ezért joggal állíthatjuk, csak egyetlen megoldás létezik: a mielőbbi gépesítés. De hogyan, miből — vetődik fel a kérdés minden alkalommal, amikor ez a téma szóba kerül. A hogyanra többféle válasz adódik. Itt van például a vásárlás. A megye több üzeme, vállalata kapta meg a rakodásfejlesztési, gépesítési hitelt. Jól mérlegelni kell tehát, piire költsék ezt az összeget,' mit vásároljanak belőle. Ott pedig, ahol ilyen összeg nem áll rendelkezésre, gépkölcsönzéssel, béreléssel lehetne segíteni a dolgokon. .Egy kisebb teljesítményű, de jól kihasználható rakodógép óránkénti bére 120 forint. Ebből adódik, hogy még így is jobban megéri a vállalatnak, vagy szövetkezetnek, mint ha kapkodva, óriási összegeket kifizetve kerít munkaerőt, s ráadásul még a jelentékeny kiadásnak számító álláspénzt is átutalja. Mindennek természetesen a jó kooperáció, s a meglevő rakodógéppark kihasználása az alapja. Ilyen módon rakhatók félre csak a megtakarított forintok, amelyekből aztán tovább fej leszthető a meglevő szállító-, anyagmozgató- és főleg a rakodógéppark, ' Szilvás István bölcsődével, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai, Mező Imre úti, Vörösmarty téri óvodák munkálataival, s felvonultak a Kossuth téri 1-es számú általános iskolához, amelyet tanévnyitásra kívül- belül újjávarázsolnak 400 ezer forintos költséggel Nem lesz gond az évnyitóval a 4-es számú iskolánál, továbbá a Rákóczi utcai 2-es számú tanintézetnél sem, ahol augusztus végéig tető- fedémcserét hajtanak végre. Mind e munkálatok értéke meghaladja a félmillió forintot. Földes volt eddig Hatvanban a Béla és az Irinyi János utca. Október végére mindkettő bitumennel itatott makadámot kap. Kivitelezéséhez az iskolák tatarozása után fognak. Újság még az üzem háza- táján, hogy feladatkörét rövidesen átszervezik. A városi tanács legközelebbi végrehajtó bizottsági ülése tárgyalja ezt a kérdést. Terv az, hogy a Költségvetési Üzemhez kerül a kertésze, a köztisztaság, temetkezés és szemétszállítás ügyintézése. A Városgazdálkodási Vállalatnál pedig az állami ingatlankezelés marad, s működni fog kötelékei között egy építőrészleg, amely az idetartozó lakások karbantartását, felújítását végzi. iz ezredik Nem hiszem, hogy fehér ruhás lányok búcsúztatták és azok is fogadták volna; azt sem hiszem, hogy zenés csi- nadratta kísérte volna útját —, csendben, szerényen kattogva gurult ki a „megyékből” az ezredik vagon. Csütörtökön — adták hírül a lapok —, küldte piacra Heves megye az ezredik vagon zöldárut, közte nem kevés görögdinnyét, paradicsomot, az országhatáron belülre, de az országhatáron túlra is. Ezer vagon! Több, mint tíz kilométer hosszú zöldség és paprika, görögdinnye és őszibarack, káposzta és karalábé sorjázott a hazai piacokra csak eddig is a Heves megyei földekről. Egyértelmű a vélemény a konzervgyárakban és most már azért a piacokon is, hogy a kormány intézkedései a zöldségtermesztés fellendítésére már érezteti jótékony hatásukat. Nem arról van szó, hogy ez az ezer vagon a termelés csúcsa lenne, hogy ez a tíz ki- lométernél is hosszabb vagonsor egymagában fémjelezné a tett intézkedések eredményességét, utóvégre az sem közömbös, hogy milyen áron keltek el és kelnek el a vagonok „utasai”, s nem kevésbé fontos az is, hogy milyen a minőség, ízre, zamatra, frissességre, külalakra. Ügy vélem azonban, hogy Heves megye termékei ez utóbbiban is kiállják az ösz- szehasonlítást és szolgálják megfelelően az igényeket, s abban is biztos vagyok, hogy a hevesi, a detki, az egri, vagy a kápolnai szövetkezetek termékeinek jó híre nem fecsegő szavakra, hanem éppen erre az ezer vagonra, illetőleg az ezer vagonnyi zöldáru megtermelésére épül. Aligha lenne helyes azt mondani, hogy most már minden rendben van a zöldségfronton — van még mit tenni, hogy jövedelmezőbb, még népszerűbb üzemág legyen az: s azt is helytelen lenne kijelenteni, hogy azok a bizonyos árak már elnyerték volna a reális háziasszonyok igényét... De talán nem kibékíthetetlen már a napról napra mégiscsak oldódó ellentét az árak és a vevők között! Hogy meg lesz-e a kétezredik vagon? — nem e sorok írójának feladata a jóslás. Ugyanis elképzelhető, hiszen a nagy „kampány” paprikából, paradicsomból, szőlőből és más őszi gyümölcsből, zöldségből voltaképpen még csak most kezdődik. Mindenesetre majd ha a kétezredik vagon is kigördül Heves megyéből az ország más piacaira, vagy a „belső” piacokra —, bízunk benne, hogy már kevesebb lesz a panasz az árak, és több az öröm az ízek és színek miatt. (gyurkó) Nemcsak nyári, őszi is Nyolcmillió forintos árukészlet a szezon végi kiárusításon Mint minden nyár végén, ebben az évben is sor került egyes ruházati cikkek leértékelésére. A tavalyitól eltérően az idén nemcsak a nyári holmi luxál van 20—40 százalékos árengedmény, hanem egyes őszi cikkeknél is. Az egri üzletek 8 millió forintos árukészlettel rendelkeztek a kiárusítás első napján. Nagy kereslet mutatkozott a szintetikus és a gyapjú pulóverek iránt, de nem hiányzott a zárt női és férfi cipő sem, amelyekre még ezután lesz szükség. A nyári méteráruban a vásárlók megtaláltak számításukat: a kereskedelem közel 2 millió forint értékben árusított ki selymet, szövetet. A konfekciós osztályokon is nagy a forgalom. Az első napokban 4—5 ezer nyári ruhában válogathattak a vevők. A cipő részlegeknél viszont már nem mutatkozott megfelelő kereslet, pedig választékban itt sem volt hiány. Sokan érdeklődnek természetesen a strandcikkek iránt is, hiszen a nyár még mindig tart. 1972. augusztus 12., szombat
