Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-09 / 186. szám

Kedd esti külpolitikai kommentárunk Az ötszázadik halott után NAGYON SZOMORÚ jubileum: illetlen is talán, profán ez a szó az eseményhez. Hétfőn ugyanis, a késő esti órákban, ismeretlen fegyveresek lelőtték az északír rendőrség egyik tagját: ő volt Észak-Írországban folyó belháború ötszázadik halottja. Félezer halott három esztendő alatt, plasztikbombák és pokolgépek robbanása, gépfegyverek kattogása követ­keztében egy olyan országban, ahol éppen ezek az ese­mények állandóan a polgárháború veszélyét idézik elő —, ez bizony nem csekély dolog. Szerdán, augusztus kilencedikén, egy újabb jubileum, azaz évforduló: Egy esztendeje, hogy megkezdték Észak- írországban az internálásokat. Jóllehet március 24-e, azaz azóta, hogy London felfüggesztette az északír parlamen­tet, a stormontot és maga vette kezébe az ügyek intézését, sok internáltat szabadon bocsátottak, de még mindig so­kan vannak a Long Kesh-i internáló táboron belül. És nem kell pythiának lenni ahhoz, sajnos, hogy bárki meg­jósolja: az illegális ír Köztársasági Hadsereg jobboldali ideiglenes szárnya bizonyára újabb terrorcselekmények­kel fogja emlékezetessé tenni ezt a szerdai internálási évfordulót. ES MIT CSINÁL az északír ügyekkel megbízott miniszter, William Whitelaw? Ugyanazon a hétfői na­pon, amikor Ulsterban meggyászolták a konfliktus öt­századik halottját, Belfastban Whitelaw — hivatalba lé­pése óta először — tárgyalt az SDLP (szociális, demok­rata és munkáspárt) képviselőivel. Ez a katolikus, vagy pontosabban szólva polgárjogi irányzatú ellenzéki párt, amely sokáig nem akart tárgyalni az angolokkal. Hogy most mégis leültek egy asztalhoz Whitelaw-val: ez mind­két fél számára eredmény, még akkor is, ha esetleg huza­mosabb ideig nem lesz folytatása. Ez a Bernadette Devlinhez közelálló párt — miként a kommunisták — elsősorban az elnyomott és szegény északír állampolgárok (akiknek többsége katolikus val- lású) emberi, társadalmi és politikai jogaiért harcol. Te­hát az internálás ellen van, amely megsértése az emberi jogoknak. NEM TUDHATJUK, mi bontakozik ki az SDLP és Whitelaw kapcsolatfelvételéből. Csak az látszik bizonyos­nak: ha London valóban békésen, pártatlanul, politikai rendezés útján és az ulsteri tartományt csakugyan paci- fikálva kívánja megoldani az északír problémákat, ak­kor a polgárjogi mozgalommal kell együttműködnie. üongfressziisi vita a §ALT>meg;álIap«ilájsról Jackson szenátor átfogal­mazta módosító indítványát és a Fehér Ház hivatalos egyetértését fejezte ki ezzel — jelentik nyugati hírügy­nökségek a stratégiai táma­dói egy verek korlátozására megkötött szovjet-amerikai ideiglenes megállapodás wa­shingtoni kongresszusi vitá­jának alakulásáról. A hét végén fehér házi szakértők és Jackson szená­tor, valamint álláspontjának támogatói felülvizsgálták a módosító indítványt, amely szerint az Egyesült Államok-- nak fel kellene mondaríia az ideiglenes SALT-megállapo- dást abban az esetben, ha a Szovjetunió a megállapodás hatálya alá nem tartozó fegyverfajtákat továbbfej­lesztené. Mint beszámol­tunk róla, a tervezett módo­sító indítvány az amerikai szenátus külügyi bizottságá­nak éles ellenállását váltotta Egyiptom és Líbia fúziójáról Egyiptom és Líbia teljes egyesítése nincs ellentétben az Egyiptomot, Líbiát és Szí­riát magában foglaló arab államszövetség létével — mondotta Hasszán El-Zajjat. az EAK tájékoztatási állam- (“ minisztere, az egyiptomi új­ságíróknak tartott sajtóérte­kezletén. Ez a kérdés az egyesítés bejelentése óta élén­ken foglalkoztatta a külföl­di kommentátorokat, de mindeddig nem hangzott el hivatalos nyilatkozat a meg­levő arab államszövetség jö­vőjéről. El-Zajjat most kifejtette, hogy az Arab Köztársaságok Szövetsége a jövőben is fennmarad, s a szövetégi al­kotmány értelmében bármely arab állam csatlakozhat hoz­zá. A hármas föderációt ugyanis kezdettől fogva egy szélesebb arab egység mag­jának és keretének tekintik. A tájékoztatási államminisz­ter annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy a két ország teljes egyesítése nem érinti Egyiptom vezető szerepét az arab világban. ki. Az átfogalmazott módosító indítvány, amelyet Jackson és 13 szenátor társa hétfőn terjesztett hivatalosan elő az amerikai törvényhozás felső­házában, már nem beszél a SALT-megállapodások fel­mondásának lehetőségéről, csupán azt kívánja, hogy az öt évre kötött ideiglenes megállapodás lejárta előtt kösse meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok a má­sodik SALT-megállapodást és törvényes lehetőséget próbál biztosítani az Egyesült Ál­lamoknak arra, hogy a stra­tégiai fegyverzetkorlátozás egész kérdésében felülvizs­gálja álláspontját, amennyi­ben a támadófegyverekről szóló végleges szerződés hiá­nyában helyzetét és „érde­keit” fenyegetve érezné. Az ötszázadik halott Észak- Írországban, a konfliktus há­rom éve alatt: William Henry Creighton rendőr, akit hétfőn este a lakása előtt lőttek le terroristák. Szovjet fizikusok felfedezése MOSZKVA: Moszkvában kedden re­gisztrálták a szovjet tudó­sok új felfedezését, a Héli­um—8-at, amelynek létezését elméletileg már 1959—1960- ban kimutatták A Hélium—8 magját re­kordernek lehet nevezni Men- gyelejev periódusos rendsze­rezésében. Az izotópban két proton tart hat neutront, ami háromszorosan haladja meg a „normát”. A tudósok most különös érdeklődést tanúsítanak az iránt a probléma iránt, hogy szerepel-e a Hélium—8 a HOSSZÜ ESZTENDŐK kö­vetkezetes külpolitikai har­cainak gyümölcsei kezdenek beérni. Európában, ahol évtizedek óta a saját katonai tömbjé­vel. körülbástyázott két ál­lamcsoport szembenállása határozta meg a politikai vi­szonyokat^“ új; fejlődési sza- „ kasz vette kezdetét. Érvény­be lépték; a szovjet—nyugat­német és á~ lengyel—nyugat­német szerződések, amelyek­ben az NSZK lemond a re- vansista politika irányvona­láról, az erőszak alkalmazá­sáról a nemzetközi kapcso­latokban, tudomásul veszi a második világháború nyo­mán kialakult határokat, és elismeri az NDK önálló ál­lam létét. Mindezzel meg­nyílt az út, hogy kontinen­sünkből, a világtörténelem­nek e legtöbb háborút látott színteréből a béke és a biz­tonság földrésze legyen. A világpolitika legkiélezet- tebb pontján, az indokínai félszigeten Nixon kénytelen volt visszavonni szárazföldi alakulatainak jelentős részét, ám megkísérelte azokat ha­ditechnikával és az indokí­nai bábkormányok csapatai­val helyettesíteni. A felsza­badító erők hősi harca azon­ban a Szovjetunió és a szo­cialista országok segítségére, a népek szolidaritására tá­maszkodva kudarcra kárhoz­tatta a vietnamizálási stra­tégiát is. Az imperialistáknak a Kö­zel-Keleten sem sikerült térdre kényszeríteniük a ha­ladás útjára lépett arab or­szágokat. A szocialista álla­mok szolidaritása ebben is döntő tényezőnek bizonyult. Mindez közrejátszott ab­ban, hogy a legnagyobb im­perialista hatalom, amely a tőkésvilág osztálycéljai ér­dekében a „nemzetközi csendőr” szerepét vállalta magára, a mai világ reali­tásainak részleges felismeré­séhez közeledik. Az Egyesült Államok elnöke aláírta azt az okmányt, amelyben kije­lenti, hogy a jövőben a Szovjetunióval folytatott kapcsolátok egyetlen alap­jául a békés egymás mellett élés elveit ismeri el. Ma még teljességgel fel sem mérhe­tő armak jelentősége, hogy az atomfegyver létezése óta Reálisan, illúziók nélkül 1,8 <2. augusztus 9., szerda a legjelentősebb korlátozó lépésre került- sor a rakéta­elhárító rendszerek kiépíté­sének és a hadászati táma­dófegyverek fejlesztésének útjába gátat emelő szerző­dések aláírásával. E szerző­désekkel az Egyesült Álla­mok nem kevesebbet ismer el, mint hogy nem rendelke­zik erőfölénnyel a Szovjet­unióval szemben. A NEMZETKÖZI KOM­MUNISTA mozgalom követ­kezetes harca a munkásosz­tály egységének helyreállí­tásáért, a munkásmozgalom pártjai akcióegységének meg­teremtéséért több országban jelentős részleteredménnyel is járt. Tartósabb együttmű­ködés kezd kialakulni a kommunista- és szociálde­mokrata, illetve szocialista pártok között Finnország­ban, Franciaországban, Olaszországban, Japánban és Chilében. A felsorolt tények az ál­talános nemzetközi helyzet enyhülésének bizonyítékai még akkor is, ha egyidejűleg sok nyugtalanító jelenség­nek vagyunk tanúi. Nem fe­ledhetjük, az NSZK-ban még nagyon is jelentős a re- vansizmus bázisa, és az egyezmények szellemében megteendő minden egyes lé­pésért kemény harcot kell folytatni. Egy pillanatra sem békélhetünk meg azzal, hogy az Egyesült Államok még mindig folytatja a gyilkos és pusztító bombázást Vietnam­ban. Nem téveszthetjük szem elől azt sem, hogy mennyire ingatag a fegyverszünet a Közel-Keleten. ' Az enyhülés és a kiélező­dés ellentétes tendenciái lát­tán kétféle veszéllyel is meg kell küzdeni. Egyrészt azok­kal a nézetekkel, amelyek alábecsülik és kétségbe von­ják az elért eredményeket, másrészt azokkal, amelyek illúziókat táplálnak és azt hiszik, hogy a kedvező fej­lődés Irányzata most már „sínen van”. Az előbbi nézeteket vallók elsősorban azt teszik szóvá, hogy a Szovjetuniónak nem kellett volna tárgyalóasztal­hoz ülnie az amerikai impe­rialisták vezetőivel, amíg az Egyesült Államok bombázza a VDK-t és blokádot alkal­maz ellene. Csakhogy a tár­gyalások az imperializmus képviselőivel nem ellentéte­sek a vietnami nép iránti szolidaritással, mint ahogy a békés egymás mellett élés politikája sem áll szemben az imperializmus elleni harc­cal. A fegyveres konfrontá­ció ugyanis — amelyet a szocialista országok soha­sem kerestek, csak rájuk kényszerítették — nem az egyetlen formája a nemzet­közi osztályharcnak. A bé­kés egymás mellett élés el­veinek alkalmazása a tár­gyalások, egyezmények, meg­állapodások, ha a béke meg­erősítését, a szocializmus vi­lágpozícióinak; megszilárdí­tását, az imperializmus ag­resszív köreinek Vereségét és visszaszorítását segítik elő, a nemzetközi osztályharcnak ugyancsak szerves részét ké­pezik. A politikai döntés ki­kényszerítésében elért siker nem igényel kevesebb bátor­ságot, és következetességet, mint a harc mezején vívott küzdelem. Csak kevesebb ál­dozattal jár. És ha elvi en­gedmény nélkül lehetséges, a kommunisták mindig Is a céljaiknak kisebb áldozattal történő megvalósítása mel­lett vannak. A SZOVJET—AMERIKAI tárgyalások eredményei csak újabb bizonyítékot szolgál­tatnak a Szovjetunió inter­nacionalista elvhűségére. Mert miközben kölcsönösen előnyös és a béke szempont­jából is fontos egyezmények megkötésére került sor, a Szovjetunió mind több ta­nújelét adja annak, hogy tántoríthatatlanul az indo­kínai hazafiak oldalán áll. A szavaknál is többet mon­danak azok a szovjet fegy­verek, amelyekkel oly siker­rel vívják hősies küzdelmü­ket vietnami elvtársaink. És amikor a Szovjetunió nagy áldozatokat vállalva katonai és egyéb támogatást nyújt a testvéri vietnami népnek, miért kellene lemondania ar­ról, hogy egyidejűk^ politi­kai és diplomáciai eszközök­kel is harcoljon az esetleges újabb konfliktusok elhárítá­sáért és fellépjen a most fo­lyó háborúk tárgyalásos megoldásáért az érdekelt né­pek törvényes jogai kielégí­tése alapján. De nincs helye illúziónak sem. Erre éppen úgy bizo­nyítékot szolgáltattak a viet­nami és a közel-keleti ese­mények, mint a nyugatné­met revansisták, akik na­gyon is jól éi-tik, hogy csak a nemzetközi feszültség fel­szítása teremtene számukra új lehetőségeket Nem táp­lálhatunk illúziókat még a szocialista országokkal való közeledés politikájára építő szociáldemokrata Brandttal szemben sem. Hiszen az ő ingadozása is hozzájárult, hogy szilárd többsége le­morzsolódott, hogy az NSZK kormánya újabb és újabb akadályokat gördít az NDK tényleges nemzetközi elisme­rése útjába, vagy hogy a csehszlovákokkal • folytatott tárgyalásokon ma sem akar­ják elismerni a müncheni szerződés kezdettől váló érvénytelenségét. Brandt egyébként maga hangsúlyoz­ta, hogy a szocialista orszá­gokkal kötött megállapodá­sok nem szüntetik meg a szocialista és a tőkés világ világnézeti és gazdasági kü­lönbségeit. Az SPD — tette hozzá a kancellár — nem hajlandó semmiféle együtt­működésre a kommunisták­kal, semmiféle népfrontpoli­tikára, semmiféle akcióegy- sógre. MINDEZ AZT BIZONYÍT­JA, hogy az imperializmus természete és alapvető tö­rekvései nem változtak, csak lehetőségei csökkentek. A két ellentétes rendszer és leghatalmasabb képviselői között a jövőben Is folyta­tódni fog a harc. De nem mindegy, hogy ez a küzde­lem katonai összecsapások­ban valósul-e meg, vagy pe­dig az ideológia és a gazda­ság versengésében. Yárnál Ferenc „csillagreakciókban”. A je­lenlegi elképzelések szerint a csillagokban szakadatlanul megy végbe a hidrogénnek „kapcsolódott neutronokká való” átalakulása. Éppen ilyen közegben, egyebek kö­zött a Napban, nagy meny- nyiségben lehet Hélium—8, amelynek bomlása során óri­ási mennyiségű energia sza­badul fel. A tudósok véle­ménye szerint éppen ezért a Hélium—8 nagy szerepet tölthet be a világmindenség­ben végbemenő, mindenfajta „robbanásos” asztrofizikai je­lenségben. A szovjet találmányi bi­zottság oklevéllel tüntetett ki egy másik fizikuscsopor- tot is, amelynek tagjai a nuk­leáris bomlás új jelenségét fedezték fel:. az úgynevezett vektor-mezonok fotonokká való átalakulását. Ezek ■ az elemi részecskék pillanatok alatt alakulnak elektronokká és pozitronokká. (TASZSZ) HÍRÜGYNÖKSÉGEK .......JELENTIK............. A török belpolitika figye­lemreméltó fejleménye: az ország vezetői elhallgattak a reformokról. Melen minisz­terelnök Elazig városában el­hangzott beszédében a kor­mánya előtt álló feladatokról szólva első helyen az „új anarchista tevékenység” ve­szélyét emlegette, ezzel in­dokolva a már alaposan meg­változtatott alkotmány to­vábbi módosítására irányuló szándékát.” A reformokról Melen sem­mit sem mondott. Ez már csak azért is nagyon meglep­te a megfigyelőket, mert ed­dig a parlamenti választások megtartását is a reformok végrehajtásától tették függő­vé, fontosságban és sorrend­ben egyaránt ennek biztosít­va elsőbbséget. Most az a kérdés: vajon a hadsereg be­ismerése-e . ez, hogy nem tudja végrehajtatni elképze­léseit a parlamenttel, és ezért le is mond azokról, vagy pe­dig azoknak a nyugati új­ságíróknak lesz igazuk, akik a legutóbbi hónapok esemé­nyei alapján a hadsereg újabb, athéni típusú beavat­kozását jósolják. KARACHI A pakisztáni kormány úgy döntött, hogy szabadon enge­di azt a 6850 indiai állam­polgárt, akik az 1971. de­cemberi indiai—pakisztáni háború idején estek pakisz­táni fogságba —, jelentette be kedden a pakisztáni kül­ügyminisztérium szóvivője. Nyilatkozatéiban a szóvivő hangsúlyozta, hogy kormá­nya az intézkedést „egyolda­lúnak tekinti, és semmiféle viszontakciót nem vár el az indiai kormánytól.” A pa­kisztáni kormány döntése összhangban áll a Szimlá’ban aláírt pakisztáni—indiai meg­állapodással —, tette hozzá végezetül a szóvivő. MOSZKVA Jehia Abdel Kader, Egyip­tom moszkvai nagykövete kedden hazarepült, hogy kormányával tanácskozzék. A moszkvai nagykövetség köz­lése szerint Kader egy hetet tölt Kairóban. LONDON, NAIROBI Nagy-Rritannía utasította Richard Slatert, kampalai Idi Amin elnöknél a brit út- nagykövetét, hogy járjon el levéllel rendelkező „ázsiai­ak” kiutasítását elrendelő döntés megváltoztatása vé­gett. Amin, mint ismeretes, be­jelentette: három hónapot ad a főiként indiai—pakisztáni" származású „ázsiai” ugandai- aknak, hogy elhagyják az or­szágot. Douglas-Home brit külügy­miniszter hétfőn az alsóház­ban „rendkívül felelőtlennek" mondta az intézkedést és sej­tetni engedte, hogy a kény­szer-exodus menetrendszerű lebonyolítása az Ugandának nyújtott brit segély megvo­násával járhat együtt. Amin, ugyancsak hétfőn, megjegyezte, hogy „egyálta­lán nem aggódik” az esemé­nyek ilyetén fordulata miatt. Kedden — a nairobi hír­ügynökség közlése szerint —, Daniel Arap Moi kenyai al- elnök bejelentette, hogy az ország határát a kiűzetéssel fenyegetet ázsiaiak előtt le­zárják; nem adnak nekik módot arra, hogy Ugandá­ból Kenyába költözzenek át. LONDON William Whitelawnak még­is sikerült magához édesget­nie a legjelentősebb Észak-lr ellenzéki párt, a katolikus irányvonalú szociális demok­rata és munkáspárt (SDLP) vezetőségét. A párt hattagú képviselői delegációja hétfőn este három órát töltött a Stormont kastélyban, az Észak-lr ügyek angol mi­niszterének rezidenciáján. Ér­tesülések szerint „átfogó megbeszélés” zajlott le közöt­tük, és ez kedden hivatalos keretek között folytatódott. Az internálások augusztus 9-i első évfordulójának köze­ledtével a Long Kessh-i tá­borban fogvatartott 237 in­ternált és 65 „őrizetes” fogoly üzenetet juttatott el a külvi­lághoz. Nem értenek egyet azokkal — írták —, akik tár­gyalnak Whitelawval, miköz­ben a miniszter korlátlan ha-^ talommal rendelkezik, való­ságos diktátor. A tárgyalá­sok csak akkor vezetnek eredményhez, ha azokat erő­szaktól, terrortól mentes lég­körben tartják, a foglyok kö­vetelték az internálások meg­szüntetését

Next

/
Oldalképek
Tartalom