Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-05 / 183. szám

Közönségsiker a szegedi Cigánybáró Szaffi: Házy Erzsébet (Foto; Enyedi Zoltán) Az idén' Szegeden Kétség­telenül a Cigánybáró a sza­badtéri közönségdarabja. Nem mintha a játékok igaz­gatóságán panaszkodhatná­nak az eddigi látogatottság­ról: Erkel Hunyadija és az Otelló mondhatni telt há­zakkal ment, a néptáncfesz- tivál gáláját zsúfolt lelátó tapsolta végig — a Cigány­báró előadásai azonban elő­reláthatóan túltesznek raj­tuk: jegyei már hónapok óta elfogytak. S ha az időjárás­sal továbbra is szerencséje lesz a szegedi játékoknak, valószínűleg rekordközön­séggel zárja majd az idei szezonját. Hét végén a szabadtéri történetében harmadszor mu. tatták be a keringőkirály, Johann Strauss népszerű operettjét. Eredetileg Sze­Ecuadori vőlegény A hatvani TÜSZSZI egyéves mérlege A vőlegény: Jósé Garda Navia. Ecuadorból jött. Sze­gedi orvosegyetemen dokto­rál majd Menyasszonya: hatvani leány. Kiss Juditnak hívják. Mikor a t házasság- kötő teremben az anyakönyv fölé hajolnak, ismeretlen szép dallam búg az elektro­mos orgonán. Ecuadori nász- induló, amit lemezről, hallás után tanult meg Balázs Fe­renc, a fiatal orgonista. Majd gratulációk, könnyek, csó­kok. Ahogyan lenni szokott a világ minden táján ... Az emlékezetes esemény­ről, s még annyi hasonló ünnepi aktusról beszélge­tünk Chikán Melithonnéval, a társadalmi ünnepeket szer­vező iroda vezetőjével. Ép­pen egy esztendős a TÜSZ- SZli de mindinkább népsze­rűvé-válik. Nem csak kör­nyező falvakból veszik igény­be szolgáltatásait, jöttek már a szomszédos Pest me­gyéből házasulandók. — Felkészültünk arra is, hogy egy-egy esküvő, név­adó ünnepség alkalmával fogadást adhassanak meg­rendelőink — mondja. — A tanácsháza klubhelyiségét bocsátjuk rendelkezésükre. Öli ilyenkor ételt, italt te­het szervírozni! Kollár Ferenc, az iroda másik munkatársa ízléses meghívót ad a kezembe. Nem is meghívó ez. Inkább kö­szöntő. Apró figyelmesség. Juhász Gyula-strófák az egyik oldalán. Másikon né­hány kedves sor. Minden hatvani. Hatvan környéki újszülött édesanyja megkap­ja kevéssel a nagy esemény után. Mit kívánnak a csa­ládnak? Felnövekvő gyér-, mekük majdan legyen bol­dog ember, aki szülei örö­mére, embertársai javára munkálkodik egész életén át. Előkerül az év mérlege is! Ötvenhárom szocialista házasságkötés. Utóbb egyet­len szombaton öt. Mint meg­bolygatott méhkas, olyan volt a tanácsháza környéke. Volt továbbá hatvan névadó ünnepség. Ebből ötös két­szer is! Előbb a munkásőr­ség. majd a honvédség kö­telékéből kerültek ki a bol­dog papák. S lebonyolították tizennyolc társadalmi teme­tést, mindenkor a legna­gyobb tapintattal, a lehető­ségekhez igazodó gyászpom­pával. Általános iskolások, gimnazisták közreműködnek egy-egy . műsorban, egy-egy szertartáson. Jövőben pedig _ számítani lehet a petőfibá- nyai fúvószenekarra, amely alkalomhoz 1 illő repertoárt állít össze a hatvani társa­dalmi ünnepeket rendező iroda részére. 1972. augusztus 5., szombat ■— Különleges igénnyel fordultak-e az irodához? — Nem is egyszer! Most szombaton megint végig üzemben lesznek az anya­könyvvezetők, öt fiatal pór kíván házasságot kötni szo­cialista keretekben, s akik például Lőrinciből jönnek, azt kívánták, hogy énekes­nő szerepeljen esküvőjükön. Egy másik pár, amelyik szin­tén szombaton járul Békés Györgyné anyakönyvezetö elé, az Egri Vonósnégyest hívatta meg az ünnepi ak­tusra. Követelményben te­hát nincs hiány. És mi arra törekszünk, hogy ezeknek maximálisan eleget tegyünk — mondotta a TÜSZSZI ve­zetője. (moldvay) gedre várták vezényelni Willy Boskovskyt, a bécsi filharmonikusok koncert­mesterét, akit a hírneves új­évi hangversenvmatinék di­rigenseként világszerte is­mernek, s aki néhány éve már bemutatkozott a sza­badtérin, éopen a Cigánybá­ró előadásait irányította. Az osztrák hegedűművész-kar­mester azonban megbete­gedett. kórházból távirato­zott, nem jöhet. Helyét az a Szalatsy István, Liszt-dí­jas szegedi karmester vette át, akit egyébként baráti szálak fűznek Boskovsky- hoz, s korábban maga is se­gédkezett a Cigánybáró ze­nei előkészítéseben. A ren­dező Félix László elmondta, míg az 19ö7-es premier túl­ságosan a cigánytáborra épült az idei inkább Strauss muzsikájára. Igen sok nép­szerű Slrauss-kompozíció hangzik el a darabban, csu­pán ezek tiszta játékideje két teljes óra. Mirabelle sze­repében Szi'.vássy Margittal egy kupié és duett került az operettbe. Kun Zsuzsa — Si- peki Levente a Déli rózsák keringőre táncolt, Barinkay: Palcsó Sándor lóháton érke­zett a színre, a nagykeringőt pedig az egész színpad „tán- -colta”— a forgószerkezet se­gítségével. A főbb szerepek­ben nagy sikert aratott még Házy Erzsébet, Melis György, Jablonkay Éva és Berdál Valéria. Nikolényi István Félév alatt 173 film, 37 millió 800 ezer néző Mintegy nyolcvan játékfil­met és kilencvenhárom rö­vidfilmet mutattak be á mo­zik az első félévben. A 363 ezer előadást 37 millió 700 ezer néző tekintette meg — tanúsítja a MOKÉP felmé­rése. A magyar alkotások közül elsőként kell említeni a Je­lenidőt: félév alatt majd félmillióan látták. A „He­kus lettem” negyedmillió ér­deklődőt vonzott. Másfél­százezernél több látogatója volt a „Még kér a nép”- nek, az úgy látszik örökéle­tű — Hyppolit a lakáj” nem egészen egy hónap alatt ne­gyedmilliós film lett. A külföldi alkotások kö­zül elsősorban két haladó film ért el átütő sikert. A Jane Fonda főszereplésével készült „A lovakat lelövik ugye?” című amerikai film félmillió nézővel vezeti a listát. Rekordot ígér az „Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek", fél hó­nap alatt 130 ezren voltak kíváncsiak rá. Ugyancsak széles körű érdeklődés kí­sérte „A jégsziget foglyai” és a „Felszabadítás” című szov­jet filmeket. Szeptemberben színvona­las filmek várják a mozilá­togatókat. A „Fuss, hogy SZÜTS DÉNES: ifclLKOÍÍÁG? KASZINÓ ÚTIBBAK XL1I. Szász, amíg Balátai ügyét elemezte és kutatta, sok min­denre felkészült. A megoldá­sok közül mégis a legvárat­lanabb következett be, sze­mélyesen találkozhatott a gyilkossal. Erre a különös fordulatra viszont nem szá­mított. — Egy szót se az ügyről — mondta magyarul az asz- szonynak. — Tedd, amit ő ta­nácsol ! Szásznak nem volt elkép­zelése, csak .egyet tudott; nem marad más hátra, mint egyedül, a ^világ segítsége nélkül — ahogyan egyébként eddig is tette —, meg kell keresnie Alfred FÍessburgert. Hogy esetleg mit mond néki, mit tesz vele, halvány sejtel­me sem volt, csak érezte, hogy a férfit meg kell talál­nia. Nem rohant, nem sie­tett, mindössze konok elha­tározással elindult a férfi után. Feleségének pénzt adott, intézze el, amit kell, és jelentse be, akinek kell, az esetet, aztán lesietett a por­táshoz. — Alfréd Flessburger úr? — Az előbb fizette ki a szállodai számláját és távo­zott. Hová?... Azt, uram, nem tudjuk, sőt nem is tart­juk nyilván — mondta a por­tás, és furcsán méregette Szászt. A piros Mercedes látszólag érintetlenül állt a délutáni utolérjenek” és a „Forróvi- zet a kopaszra!” című ma­gyar filmek közül az első Keleti Márton, a második Bacsó Péter alkotása. A „Sacco és Vanzetti” című kiemelkedő olasz film Gian- maria Volonte főszereplésé­vel; a Bulgakov írásaiból készült kétrészes szovjet „Menekülés” olyan szerep­lőkkel, mint Szaveljeva, Ba­talov, Uljanov; a világsike­rű „A huszonkettes csapdá­ja” című regény amerikai filmváltozata Alan Arkin, Anthony Perkins, Orson Welles főszereplésével. , (MTI) napsütésben. Szász a kocsi­hoz sietett, ajtajai le voltak zárva. Talán mégsem ment el?... Mivel mehetett el? Ha itt hagyta az autót, az csak félelmét bizonyítja, mert akkor azt hihette. Szász bejelenti majd a hatóságok­nál a bűntettet. Szászban villámként hasí­tott a felismerés. Frisch a tengeren keres egérutat. És, ahogy ez az egyetlen lehet­séges megoldás felmerült benne, már futott ,is a kikötő felé. — Nincs szerencsém, Frisch már talán a határon is túl van. Legalább egy ne­gyedórát vesztettem. Még egy gyenge, középszerű nyomozó se lenne belőlem, agyam túl­ságosan lassan jár. Elrohant a benzinkút meP lett, az éppen tankoló gépko­csi vezetője, a kocsiban levő utasok, egy piros nyakkendős lány és a mamája, valamint a kút kezelője hosszan bá­multak utána. A kikötőben hajók horgonyoztak, utasok szálltak le róluk. Matrózok, táskarádiót cipelő, hosszú ha­jú fiúk hancúroztak a park­ban. Szász megkerülte a ki­kötőnek ezt a részét, és a betonjárdán szaladt tovább a halászmóló felé. A veszteglő bárkák, csónakok és vitorlá­sok között már messziről felfedezte a köteleivel bajló­dó FÍessburgert. — Nem le­het, nem igaz, nincs nekem ilyen szerencsém. Miért ké­sett? Talán ő is elkövette azt a hibát, amit minden bűnö­ző elkövet? Valami miatt A csodagyerek Tízezren vannak a strandon. A felfújt tarka-barka gumi­matracon ismerősök. — Jé! Ti is itt vagytok? Gyertek, telepedjetek mellénk, napozzunk, beszélgessünk egv kicsit. A férfi cigarettával kínál, az asszony éppen valami új­fajta habbal keni a bőrét. Zsoltika a hétéves eleven apró­ság ezúttal meglepően halk és csendes. — Zsoltika, hol vagy? Köszönj szépen a bácsiéknák ... Á pillanatnyi napsütésben hullámzó emberáradat az egész strand. Fürödnek, napoznak, fagylaltot nyalnak az emberek. — Mit szóltok ehhez az időhöz? Azt mondják, a Bala­tonnál még rosszabb. Folyton esik. fáznak a kempingek­ben. No, ,és az aratás. Arról jobb nem beszélni. Éppen mondani készülök valamit, amikor óriási sívítás és az ismerős hölgy egy másodperc alatt „összemegy". Zsol­tika ugyanis észrevétlenül kihúzta a matrac gumidugóját, amelyből sípolva, sikítva tűnik el a levegő. — Zsoltika, a teremtésedet. Mit csináltál? És tulajdonképpen ebből az apropóból kerül szóba Zsol­tika. — Nagyon tehetséges. Tiszta kitűnő volt a bizonyítvá­nya ... A papa fiához fordul: — Ide figyelj Zsoltika! Hogy hívják azt a szakállas bácsit, aki nemrég Magyarországon járt? A kisfiú gondolkodás nélkül vágja: Fidel Castro. — És ki énekli az Adj uram esőt? A gyerek sziporkázik. — Tudsz-e úszni, Zsoltika? A kis srác végigmér és válasz helyett fejest ugrik a vízbe. — Korcsolyázik és nyelveket is tanul... Halk reccsenés. Zsoltika visszaérkezik és ráugrik az apja napszemüvegére. — Ejnye Sándor! Miért teszed a szemüvegedet a gyerek lába alá? — Anyu, éhes vagyok! Előkerül az ételes doboz. Zsoltika vajaskenyeret tíz­óraizik zöldpaprikával. Egyszer élénk kiabálás, mérges mor­gás. Nem történik különösebb, minthogy Zsoltika á két pap­rikacsutkát nagy ívben bevágta a medencébe. — Vigyázzon arra a kölyökre! Adjon neki egy pofont! A paprikacsutkák visszakerülnek és lassan elcsitul a vihar. — Sakkozni is tud! Öregem, úgy sakkozik mint egy nagymester... Félcigaretta-szívásnyi idő sem telik el, egészen közel éktelen dörömbölés. Valaki kegyetlenül veri a kabinajtót. ' — Rosszul lett talán? Ketten is odaugrunk. Egy idős bácsi az öklét rázza, ami­kor kiengedjük a kabinból. — Ez a haszontalan kölyök. .0 fordította rám kívülről a kulcsot. Láttam, amikor itt ólálkodott. A papa elnézést kér, Zsoltika pedig — a kék vizet szelve — fülig érő szájjal nevet. Még beszélgetünk egy kis ideig. Amikor indulni készü­lök, akkor veszem észre, hogy Zsoltika, a „csodagyerek” szétszerelte a stranÓpapucsomat. Szalay István nem . tudott elindulni? Talán nem vett fel annyi üzem­anyagot, hogy Olaszországig kifussa, vagy nem indult be a motorja?... Mindegy, itt van, megvan. De a hatalmas, katonai rohamcsónakra em­lékeztető jármű motorja már járt, kékes felhőt eresztett magából. Flessburger éppen a kikötésre szolgáló kötél el­oldozásán fáradozott, amikor Szósz odaért. — Öreg már, nem mozog­nak az izmai úgy, mint ré­gen. Amikor Dániel ugrott, Flessburger már a kormány­nál ült, gázt adott, és a csó­nak „kilőtte” magát a kikö­tő betonpárkánya mellől. Szász nem a csónak belsejé­be, hanem szerencsétlenül a párkányába esett, kis híja, hogy mindjárt a tengerbe nem fordult. Egyik lába a combhajlatától a lábfejéig így is a vízbe merült. Kezé­vel görcsösen kapaszkodott a csónak peremébe, de azt vé­kony falemezből készítették, félő volt, hogy letörik. Szósz kitűnő úszó volt. Egyetemis­ta korában a válogatott csa­patban is szerepelt, később azonban lemondott a gyors­úszásról és ugróvá képezte át magát. Szeretett magas emelvényekről ugrani, és utána víz alatt úszni. Nem félt attól, hogy a tengerből hogyan kerül ki. Flessburger későn vette észre a feléje futó férfit, mert á motorja túlszívta ma­gát és jó tíz percig elbabrált rajta, mire rájött, miért nem indul. Most már késő, hiába rohan teljes gázzal a tenger felé, az a bamba képű fir- kász ott lóg a csónak végén. Majd megtáncoltatja egy ki­csit, és úgy lerázza, mintha sose látta volna. Ha kiér a nyílt vízre, két fordulatot csinál, élesen veszi a kanyart, és ez az ostoba barom úgy vágódik a ten­gerbe, mint egy szigony. Frisch szeme felcsillant, mo­hón szívta magába a színjá­tékot. A ragyogóan sütő nap rövid időre eltűnt, majd újra áttört a feliegeken. A kéklő hegyek, a fehéren izzó város egyre messzebbről látszott, egyre kisebbedéit a hátuk mögött. Az erdők már folt­tá olvadtak össze, a kikötő­ben levő két hajó makettnak tűnt. — Frischt — ordította Szász, hogy túlharsogja a mo­tor ugató zaját. — Álljon meg! Úgyis vége mindennek! — Szásznak sikerült jobban megkapaszkodnia a motor­csónak belső peremének az ülések felé eső részén, de a teste még mindig félig fe­küdt csak a csónakon. Arra gondolt, mi lesz itt vele? Így fog órákon át repülni? A karja elfárad, s előbb-utóbb lebukik a vízbe. Olyan mesz- szire lesz már a parttól, hogy nem tud kiúszni. És ha a menekülőnél fegyver van? Lelövi, és ő belefordul a ten­gerbe. Soha, senki meg nem tudja, hogyan ért csúfos vé­get Szász Dániel újságíró. (Folytatjuk,J

Next

/
Oldalképek
Tartalom