Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-05 / 183. szám
Közönségsiker a szegedi Cigánybáró Szaffi: Házy Erzsébet (Foto; Enyedi Zoltán) Az idén' Szegeden Kétségtelenül a Cigánybáró a szabadtéri közönségdarabja. Nem mintha a játékok igazgatóságán panaszkodhatnának az eddigi látogatottságról: Erkel Hunyadija és az Otelló mondhatni telt házakkal ment, a néptáncfesz- tivál gáláját zsúfolt lelátó tapsolta végig — a Cigánybáró előadásai azonban előreláthatóan túltesznek rajtuk: jegyei már hónapok óta elfogytak. S ha az időjárással továbbra is szerencséje lesz a szegedi játékoknak, valószínűleg rekordközönséggel zárja majd az idei szezonját. Hét végén a szabadtéri történetében harmadszor mu. tatták be a keringőkirály, Johann Strauss népszerű operettjét. Eredetileg SzeEcuadori vőlegény A hatvani TÜSZSZI egyéves mérlege A vőlegény: Jósé Garda Navia. Ecuadorból jött. Szegedi orvosegyetemen doktorál majd Menyasszonya: hatvani leány. Kiss Juditnak hívják. Mikor a t házasság- kötő teremben az anyakönyv fölé hajolnak, ismeretlen szép dallam búg az elektromos orgonán. Ecuadori nász- induló, amit lemezről, hallás után tanult meg Balázs Ferenc, a fiatal orgonista. Majd gratulációk, könnyek, csókok. Ahogyan lenni szokott a világ minden táján ... Az emlékezetes eseményről, s még annyi hasonló ünnepi aktusról beszélgetünk Chikán Melithonnéval, a társadalmi ünnepeket szervező iroda vezetőjével. Éppen egy esztendős a TÜSZ- SZli de mindinkább népszerűvé-válik. Nem csak környező falvakból veszik igénybe szolgáltatásait, jöttek már a szomszédos Pest megyéből házasulandók. — Felkészültünk arra is, hogy egy-egy esküvő, névadó ünnepség alkalmával fogadást adhassanak megrendelőink — mondja. — A tanácsháza klubhelyiségét bocsátjuk rendelkezésükre. Öli ilyenkor ételt, italt tehet szervírozni! Kollár Ferenc, az iroda másik munkatársa ízléses meghívót ad a kezembe. Nem is meghívó ez. Inkább köszöntő. Apró figyelmesség. Juhász Gyula-strófák az egyik oldalán. Másikon néhány kedves sor. Minden hatvani. Hatvan környéki újszülött édesanyja megkapja kevéssel a nagy esemény után. Mit kívánnak a családnak? Felnövekvő gyér-, mekük majdan legyen boldog ember, aki szülei örömére, embertársai javára munkálkodik egész életén át. Előkerül az év mérlege is! Ötvenhárom szocialista házasságkötés. Utóbb egyetlen szombaton öt. Mint megbolygatott méhkas, olyan volt a tanácsháza környéke. Volt továbbá hatvan névadó ünnepség. Ebből ötös kétszer is! Előbb a munkásőrség. majd a honvédség kötelékéből kerültek ki a boldog papák. S lebonyolították tizennyolc társadalmi temetést, mindenkor a legnagyobb tapintattal, a lehetőségekhez igazodó gyászpompával. Általános iskolások, gimnazisták közreműködnek egy-egy . műsorban, egy-egy szertartáson. Jövőben pedig _ számítani lehet a petőfibá- nyai fúvószenekarra, amely alkalomhoz 1 illő repertoárt állít össze a hatvani társadalmi ünnepeket rendező iroda részére. 1972. augusztus 5., szombat ■— Különleges igénnyel fordultak-e az irodához? — Nem is egyszer! Most szombaton megint végig üzemben lesznek az anyakönyvvezetők, öt fiatal pór kíván házasságot kötni szocialista keretekben, s akik például Lőrinciből jönnek, azt kívánták, hogy énekesnő szerepeljen esküvőjükön. Egy másik pár, amelyik szintén szombaton járul Békés Györgyné anyakönyvezetö elé, az Egri Vonósnégyest hívatta meg az ünnepi aktusra. Követelményben tehát nincs hiány. És mi arra törekszünk, hogy ezeknek maximálisan eleget tegyünk — mondotta a TÜSZSZI vezetője. (moldvay) gedre várták vezényelni Willy Boskovskyt, a bécsi filharmonikusok koncertmesterét, akit a hírneves újévi hangversenvmatinék dirigenseként világszerte ismernek, s aki néhány éve már bemutatkozott a szabadtérin, éopen a Cigánybáró előadásait irányította. Az osztrák hegedűművész-karmester azonban megbetegedett. kórházból táviratozott, nem jöhet. Helyét az a Szalatsy István, Liszt-díjas szegedi karmester vette át, akit egyébként baráti szálak fűznek Boskovsky- hoz, s korábban maga is segédkezett a Cigánybáró zenei előkészítéseben. A rendező Félix László elmondta, míg az 19ö7-es premier túlságosan a cigánytáborra épült az idei inkább Strauss muzsikájára. Igen sok népszerű Slrauss-kompozíció hangzik el a darabban, csupán ezek tiszta játékideje két teljes óra. Mirabelle szerepében Szi'.vássy Margittal egy kupié és duett került az operettbe. Kun Zsuzsa — Si- peki Levente a Déli rózsák keringőre táncolt, Barinkay: Palcsó Sándor lóháton érkezett a színre, a nagykeringőt pedig az egész színpad „tán- -colta”— a forgószerkezet segítségével. A főbb szerepekben nagy sikert aratott még Házy Erzsébet, Melis György, Jablonkay Éva és Berdál Valéria. Nikolényi István Félév alatt 173 film, 37 millió 800 ezer néző Mintegy nyolcvan játékfilmet és kilencvenhárom rövidfilmet mutattak be á mozik az első félévben. A 363 ezer előadást 37 millió 700 ezer néző tekintette meg — tanúsítja a MOKÉP felmérése. A magyar alkotások közül elsőként kell említeni a Jelenidőt: félév alatt majd félmillióan látták. A „Hekus lettem” negyedmillió érdeklődőt vonzott. Másfélszázezernél több látogatója volt a „Még kér a nép”- nek, az úgy látszik örökéletű — Hyppolit a lakáj” nem egészen egy hónap alatt negyedmilliós film lett. A külföldi alkotások közül elsősorban két haladó film ért el átütő sikert. A Jane Fonda főszereplésével készült „A lovakat lelövik ugye?” című amerikai film félmillió nézővel vezeti a listát. Rekordot ígér az „Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek", fél hónap alatt 130 ezren voltak kíváncsiak rá. Ugyancsak széles körű érdeklődés kísérte „A jégsziget foglyai” és a „Felszabadítás” című szovjet filmeket. Szeptemberben színvonalas filmek várják a mozilátogatókat. A „Fuss, hogy SZÜTS DÉNES: ifclLKOÍÍÁG? KASZINÓ ÚTIBBAK XL1I. Szász, amíg Balátai ügyét elemezte és kutatta, sok mindenre felkészült. A megoldások közül mégis a legváratlanabb következett be, személyesen találkozhatott a gyilkossal. Erre a különös fordulatra viszont nem számított. — Egy szót se az ügyről — mondta magyarul az asz- szonynak. — Tedd, amit ő tanácsol ! Szásznak nem volt elképzelése, csak .egyet tudott; nem marad más hátra, mint egyedül, a ^világ segítsége nélkül — ahogyan egyébként eddig is tette —, meg kell keresnie Alfred FÍessburgert. Hogy esetleg mit mond néki, mit tesz vele, halvány sejtelme sem volt, csak érezte, hogy a férfit meg kell találnia. Nem rohant, nem sietett, mindössze konok elhatározással elindult a férfi után. Feleségének pénzt adott, intézze el, amit kell, és jelentse be, akinek kell, az esetet, aztán lesietett a portáshoz. — Alfréd Flessburger úr? — Az előbb fizette ki a szállodai számláját és távozott. Hová?... Azt, uram, nem tudjuk, sőt nem is tartjuk nyilván — mondta a portás, és furcsán méregette Szászt. A piros Mercedes látszólag érintetlenül állt a délutáni utolérjenek” és a „Forróvi- zet a kopaszra!” című magyar filmek közül az első Keleti Márton, a második Bacsó Péter alkotása. A „Sacco és Vanzetti” című kiemelkedő olasz film Gian- maria Volonte főszereplésével; a Bulgakov írásaiból készült kétrészes szovjet „Menekülés” olyan szereplőkkel, mint Szaveljeva, Batalov, Uljanov; a világsikerű „A huszonkettes csapdája” című regény amerikai filmváltozata Alan Arkin, Anthony Perkins, Orson Welles főszereplésével. , (MTI) napsütésben. Szász a kocsihoz sietett, ajtajai le voltak zárva. Talán mégsem ment el?... Mivel mehetett el? Ha itt hagyta az autót, az csak félelmét bizonyítja, mert akkor azt hihette. Szász bejelenti majd a hatóságoknál a bűntettet. Szászban villámként hasított a felismerés. Frisch a tengeren keres egérutat. És, ahogy ez az egyetlen lehetséges megoldás felmerült benne, már futott ,is a kikötő felé. — Nincs szerencsém, Frisch már talán a határon is túl van. Legalább egy negyedórát vesztettem. Még egy gyenge, középszerű nyomozó se lenne belőlem, agyam túlságosan lassan jár. Elrohant a benzinkút meP lett, az éppen tankoló gépkocsi vezetője, a kocsiban levő utasok, egy piros nyakkendős lány és a mamája, valamint a kút kezelője hosszan bámultak utána. A kikötőben hajók horgonyoztak, utasok szálltak le róluk. Matrózok, táskarádiót cipelő, hosszú hajú fiúk hancúroztak a parkban. Szász megkerülte a kikötőnek ezt a részét, és a betonjárdán szaladt tovább a halászmóló felé. A veszteglő bárkák, csónakok és vitorlások között már messziről felfedezte a köteleivel bajlódó FÍessburgert. — Nem lehet, nem igaz, nincs nekem ilyen szerencsém. Miért késett? Talán ő is elkövette azt a hibát, amit minden bűnöző elkövet? Valami miatt A csodagyerek Tízezren vannak a strandon. A felfújt tarka-barka gumimatracon ismerősök. — Jé! Ti is itt vagytok? Gyertek, telepedjetek mellénk, napozzunk, beszélgessünk egv kicsit. A férfi cigarettával kínál, az asszony éppen valami újfajta habbal keni a bőrét. Zsoltika a hétéves eleven apróság ezúttal meglepően halk és csendes. — Zsoltika, hol vagy? Köszönj szépen a bácsiéknák ... Á pillanatnyi napsütésben hullámzó emberáradat az egész strand. Fürödnek, napoznak, fagylaltot nyalnak az emberek. — Mit szóltok ehhez az időhöz? Azt mondják, a Balatonnál még rosszabb. Folyton esik. fáznak a kempingekben. No, ,és az aratás. Arról jobb nem beszélni. Éppen mondani készülök valamit, amikor óriási sívítás és az ismerős hölgy egy másodperc alatt „összemegy". Zsoltika ugyanis észrevétlenül kihúzta a matrac gumidugóját, amelyből sípolva, sikítva tűnik el a levegő. — Zsoltika, a teremtésedet. Mit csináltál? És tulajdonképpen ebből az apropóból kerül szóba Zsoltika. — Nagyon tehetséges. Tiszta kitűnő volt a bizonyítványa ... A papa fiához fordul: — Ide figyelj Zsoltika! Hogy hívják azt a szakállas bácsit, aki nemrég Magyarországon járt? A kisfiú gondolkodás nélkül vágja: Fidel Castro. — És ki énekli az Adj uram esőt? A gyerek sziporkázik. — Tudsz-e úszni, Zsoltika? A kis srác végigmér és válasz helyett fejest ugrik a vízbe. — Korcsolyázik és nyelveket is tanul... Halk reccsenés. Zsoltika visszaérkezik és ráugrik az apja napszemüvegére. — Ejnye Sándor! Miért teszed a szemüvegedet a gyerek lába alá? — Anyu, éhes vagyok! Előkerül az ételes doboz. Zsoltika vajaskenyeret tízóraizik zöldpaprikával. Egyszer élénk kiabálás, mérges morgás. Nem történik különösebb, minthogy Zsoltika á két paprikacsutkát nagy ívben bevágta a medencébe. — Vigyázzon arra a kölyökre! Adjon neki egy pofont! A paprikacsutkák visszakerülnek és lassan elcsitul a vihar. — Sakkozni is tud! Öregem, úgy sakkozik mint egy nagymester... Félcigaretta-szívásnyi idő sem telik el, egészen közel éktelen dörömbölés. Valaki kegyetlenül veri a kabinajtót. ' — Rosszul lett talán? Ketten is odaugrunk. Egy idős bácsi az öklét rázza, amikor kiengedjük a kabinból. — Ez a haszontalan kölyök. .0 fordította rám kívülről a kulcsot. Láttam, amikor itt ólálkodott. A papa elnézést kér, Zsoltika pedig — a kék vizet szelve — fülig érő szájjal nevet. Még beszélgetünk egy kis ideig. Amikor indulni készülök, akkor veszem észre, hogy Zsoltika, a „csodagyerek” szétszerelte a stranÓpapucsomat. Szalay István nem . tudott elindulni? Talán nem vett fel annyi üzemanyagot, hogy Olaszországig kifussa, vagy nem indult be a motorja?... Mindegy, itt van, megvan. De a hatalmas, katonai rohamcsónakra emlékeztető jármű motorja már járt, kékes felhőt eresztett magából. Flessburger éppen a kikötésre szolgáló kötél eloldozásán fáradozott, amikor Szósz odaért. — Öreg már, nem mozognak az izmai úgy, mint régen. Amikor Dániel ugrott, Flessburger már a kormánynál ült, gázt adott, és a csónak „kilőtte” magát a kikötő betonpárkánya mellől. Szász nem a csónak belsejébe, hanem szerencsétlenül a párkányába esett, kis híja, hogy mindjárt a tengerbe nem fordult. Egyik lába a combhajlatától a lábfejéig így is a vízbe merült. Kezével görcsösen kapaszkodott a csónak peremébe, de azt vékony falemezből készítették, félő volt, hogy letörik. Szósz kitűnő úszó volt. Egyetemista korában a válogatott csapatban is szerepelt, később azonban lemondott a gyorsúszásról és ugróvá képezte át magát. Szeretett magas emelvényekről ugrani, és utána víz alatt úszni. Nem félt attól, hogy a tengerből hogyan kerül ki. Flessburger későn vette észre a feléje futó férfit, mert á motorja túlszívta magát és jó tíz percig elbabrált rajta, mire rájött, miért nem indul. Most már késő, hiába rohan teljes gázzal a tenger felé, az a bamba képű fir- kász ott lóg a csónak végén. Majd megtáncoltatja egy kicsit, és úgy lerázza, mintha sose látta volna. Ha kiér a nyílt vízre, két fordulatot csinál, élesen veszi a kanyart, és ez az ostoba barom úgy vágódik a tengerbe, mint egy szigony. Frisch szeme felcsillant, mohón szívta magába a színjátékot. A ragyogóan sütő nap rövid időre eltűnt, majd újra áttört a feliegeken. A kéklő hegyek, a fehéren izzó város egyre messzebbről látszott, egyre kisebbedéit a hátuk mögött. Az erdők már folttá olvadtak össze, a kikötőben levő két hajó makettnak tűnt. — Frischt — ordította Szász, hogy túlharsogja a motor ugató zaját. — Álljon meg! Úgyis vége mindennek! — Szásznak sikerült jobban megkapaszkodnia a motorcsónak belső peremének az ülések felé eső részén, de a teste még mindig félig feküdt csak a csónakon. Arra gondolt, mi lesz itt vele? Így fog órákon át repülni? A karja elfárad, s előbb-utóbb lebukik a vízbe. Olyan mesz- szire lesz már a parttól, hogy nem tud kiúszni. És ha a menekülőnél fegyver van? Lelövi, és ő belefordul a tengerbe. Soha, senki meg nem tudja, hogyan ért csúfos véget Szász Dániel újságíró. (Folytatjuk,J
