Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-30 / 204. szám

A hévízi nvar vea& £ ^ozgásszervi ^gbetfedésekben szenvedők világ.. S. hlru Gyógyhelyén, Hévízen ma már a hagyományos szabadtéri tofurdo mellett a nemregen átadott téli fürdőben is gyógyulást kaphatnak a betegek. Hevizt sok tízezer hazai és külföldi vendég keresi fel.

(MTI foto — Király Krisztina)

Augusztusi esték

A gyöngyösi nyári kulturális program tapasztalatai

MIÉLÖTT tévedéssel vádolhatna bárki, Gyöngyösön a nyári művelődési program nemcsak az augusztusi estéket foglalta magába az idén, de most csupán ehhez a szabadtéri sorozathoz fezünk néhány megjegyzést.

Egyáltalán szükségük van-e a gyöngyösieknek arra, hogy a meleg nyári napokon bármiféle előadásra invitálják őket? Ékről a kérdésről megoszlottak a vélemények, de a döntést most is a tények adták meg: a nézők átlag-létszáma. Előadásonként ötszázas átlagot lehet venni, ami már figyelemre méltó adat. Nem a csúcsa a lehetőségnek, de annak bizonyítására feltétlenül elég, hogy a város és a környéke számol a szabadtéri színpad lehetőségeivel

MINDEN álszemérem nélkül szóljunk az anyagiakról is. A város vezetősége .százezer forintot biztosított a programra. Ennek nagyobbik hányada megtérült. Hogy még nyereség is legyen rajta valaha is, azt nem tudja elképzelni a művelődési ház igazgatója. Hiszen a színvonal további emelése újabb költségeket kíván, és ennek megtérülése nem biztosított. Még akkor sem. ha néhány helybeli • üzemmel, sikerül felvenni a kapcsolatot azok közül, amelyek most kimaradtak a tudatos közönség- szervező munkából, mivel nem volt elérhető náluk a szabadságolások miatt a felelős személy. Sokan nézték meg a műsort a detkiek, a markaziak és a gyöngyöshalásziak köréből. Még Mátra- füredről is jöttek nézők az előadásokra, de Mátraházáról már nem, mert nem tudnak visszautazni az ott üdülők.

Említsük meg, hogy csupán adóba tízezer forintot kellett befizetnie a rendező szervnek. Tekintélyes summa, aminek csökkentése indokolt lenne, hogy a felszabaduló forintok helyben szolgálhassák a művészi színvonal emelését.

A város vezetősége nem sajnálta a pénzt az augusztusi esték megrendezésére, mert egy tényleges igény kielégítését segíthette ezzel. Ha a jövőben is kellő megfontolással biztosítja az anyagi fedezetet, várható, hogy a gyöngyösi szabadtéri színpad olyan kulturális fórummá válik, amit elvárnak tőle azok is, akik társadalmi munkájukkal járultak hozzá annak idején a megépítéséhez.

ENNEK a feltételezésnek

a jelenlegi szakmai vezetés a legfőbb záloga, amely az idén óvatos, de elég erőteljes kezdeményezéssel elindított egy programot, kizökkentette a tespedésből a szabadtéri színpadot,, amely - valamikor nagyon sok forró sikerű előadásnak volt a színhelye. Hogy a lendület ne fogyjon el, ehhez a hivatalos fórumok gondoskodó figyelme is szükséges a továbbiakban is.

Tanárok között Franciaországban

Kétszáznegyven francia szakos tanár vett részt a négyhetes nyári tanfolyamon, amelynek színhelye Poitiers városa volt. Tizenhat ország fiai, lányai, közöttük magyarok is, az ország minden részéről. Heves megyét Császár Ágnes gyöngyösi gimnáziumi tanár képviselte.

A résztvevők hatvan százaléka rfő volt, köztük gyakorló éves lányok is.

Poitiers ősi, a történelemből ismert város. Megcsodáltuk csaknem évezredes román stílű templomait, de láttunk mindenfelé modern, új épületeket is. Üj és modern az egyetem is. Épületei egyszerűségükben is szépek. A bölcsészek otthona a Residence Rabelais, ide szállásoltak el bennünket is. Az egy nemzethez tartozókat egymás mellett helyezték el.

A különböző hazájú, anyanyelvű, de egy hivatású résztvevők kapcsolata nagyon szívélyes és baráti volt. Kartársi kapcsolat alakult ki a hallgatók és az oktatók között az órákon is. Bárki, bármikor félbeszakíthatta az előadást, magyarázatot kérhetett, hozzászólhatott s ez nem ártott sem a tanfolyam rendjének, sem szakmai színvonalának. A magyar csoportot szerették az oktatók. Csak mi köszöntük meg a tanfolyam végén fáradozásukat, s, magyar népzenei hanglemezeket, hazánkat bemutató francia nyelvű albumokat adtunk át.

Délutánonként csoporttalálkozókat szerveztek. A magyarok a tanfolyam spanyol résztvevőivel találkoztak, s nagyon hasznos, szívélyes eszmecsere folyt a két országról.

Sajnos, csak az oktatóink voltak franciák, a hallgatóság soraiból hiányoztak a francia kartársak, így ez nyelvtudásunk csiszolásának eleve korlátot szabott. De nem korlátozta a nemzetközi pedagógusbarátságot. Magam főleg norvégekkel, finnekkel, egy izlandival és az osztrákokkal találtam — respiccelj, bánom is én. Ki nem mész.

Nagyon ideges volt anyuci. Úgy látszik, az eső frontátvonulást is jelent. Az ment az idegeire.

Egyébként igaza lett. Egész nap esett. Lámpagyújtás felé kezdett elállni. Már nem lehetett elmenni. Akkor már őrjöngtem. A fehér majmomat darabokra téptem. Aztán már megbántam. Makit nagyon szerettem. Kabalamajom volt. Vizsga előtt mindig hétszer megpusziltam. Próbáltam visszavarrni a karjait, de nem lehetett, így, darabokban, becsomagoltam egy papírba. A papírcsomagot a párnám alá dugtam.

Másnap reggel újra esett. Sírva fakadtam. Mit tehettem mást? Belefúrtam a fejemet a párnába. Úgy suttogtam a párnának.

— Dávid, Dávidom. Mi lehet most veled? Mit csinálsz vajon?

Ebéd után kisütött a nap. Percek alatt lett felhőtlen az ég. Itt a völgyben ez gyakori.

Berohantam anyucihoz. Egy halom mosatlan edény előtt állt Katival, és töprengett.

— Elmehetek? — kérdeztem.

— Hová mész? — förmedt rám. De gyorsan megbánta. Ezt már szelíden mondta: — Persze, Dávidhoz. Csak úgy mehetsz, ha esőköpenyt is viszel magaddal.

Rohanás föl a szobába az esőköpenyért. Rohanás ki az erdei útra. Rohanás felfelé, aztán kicsit lefelé, Dávidék- hoz menet.

Félúton szembejött velem David, ö is csak a napfényre várt. Egymás karjába estünk.

mélem, tartós — kapcsolatokat.

A nyári tanfolyam mindig annyit ér, amennyit hazahozunk magunkkal, amennyit szeptemberben az iskolába viszünk belőle. Poitiers-ben nemcsak nyelvészetet, módszertant, tudományos szaknyelvet tanultunk, hanem kartársi megértést, egymás kölcsönös tiszteletét is. Ha mindezt kamatoztatni tudjuk a testület, a nevelés javára, nemcsak mi tizenketten látjuk hasznát a Poitiers-ben töltött négy hétnek.

Dr. Bán Ervin Kecskemét

Elismerés

Erdőtelek

lakosságának

A Hazafias Népfront szervezésében népes csoport látogatott el a megyéből Erdőtelek községbe, hogy megismerkedjék az itt folyó községpolitikai munkával. A látogatáson részt vevő több mint száz embert Juhász Miklós, a tanács elnöke tájékoztatta arról, mi történt a községben négy esztendő alatt. Megépült az autóbusz- megálló, körülkerítették a vásárteret, felújították és újra bútorozták a tanácsházat, felújították a község villamos hálózatát. Négy esztendő alatt 4 kilométer járda- szakasz épült, rendbe hozatták a két orvosi lakást, s sor került 260 ezer forintos költséggel az óvoda bővítésére is. Sikerült a gázcseretelep létesítése, új önkiszolgáló bolt nyílt, s javult a lakosság húsellátása, s ez az ellátás a hűtőház felépítésével fokozódik. Ami még folyamatban van, a község kultúrházának építése, a gyógyszertár és gyógyszerészi lakás, amelynek átadására ez év novemberében kerül sor.

Beszámolt az elnök a résztvevőknek a községben a foglalkoztatottság, örvendetes javulásáról is. A Ramona Kötő Ktsz mintegy hárommillió forintos beruházással készült részlegében találtak munkát az asszonyok.

Napirenden van a víztársulás megalakítása is, hi— Dávid. — Nem^udtam mást mondani.

— Klót. — Ezt meg ő mondta.

Aztán nagy nehezen kibontakoztunk az ölelésből. Szótlanul egy irányban indultunk el. Föl, a mi tisztásunkra.

Most nehezebb volt az út. A sok esőtől meglazult a föld. Minden sáros volt, minden csúszott.

Újra teljes erővel kisütött a nap. A fák alatt pedig minden párás volt. A falevelekről még csöpögött az esővíz.

Dávid hamarosan levetette az ingét. Én is legszívesebben levetettem volna a blúzomat. Most megint szoknya volt rajtam meg blúz.

Végre 1 felértünk a második tisztásra. Átrepültünk a szakadék fölött. A bokrok mögött ott várt a mi rejtekhelyünk. Leterítettem a fűre az esőköpenyemet. Ráültünk.

Körülöttünk gőzölgött

minden. A nap rásütött a rétre, s az sok-sok színben pompázott. Nekidőltem Dávidnak. Hátamat a mellének támasztottam. így kémleltük az eget és a fák koronáját.

— Nézd, itt vannak a fecskék — kiáltottam föl. Ott csicsongtak egy nagy fa körül. Suhantak, lebuktak, magasba emelkedtek.

Egyszer csak valami megcsiklandozta a- bőrömet. Először megriadtam. De láttam, hogy az egyik fecske elől menekülve hullott rám egy röpdöső bogár. Vagy lehet, csak én láttam így. És valójában a földről ugrott rám egy szöcske.

— Mi van veled? — kérdezte Dávid, mert észrevette, hogy megrázom a hátam.

szén a kenyér után az egészséges, jó ivóvíz biztosítása is fontos.

A vendégek végigsétáltak a tiszta, virágos utcákon, melyek jórészt társadalmi munkában lettek csinosítva. A sok eredmény ellenére is van némi türelmetlenség a lakosokban, hiszen nagyon fontos lenne az iskolai napközi otthon létrehozása, kisvendéglő építése, útszélesítés, de mindennek megvalósítására idő és pénz kell.

A séta után — amelynek során megnézték a községben levő arborétumot is, elmondották a véleményüket a résztvevők, sok hasznos tanács js elhangzott a dicséretek mellett. A látogatás és a vita a községbelieknek is, a vendégeknek is sok hasznos tapasztalatot adott.

Caál György Erdőtelek

Köszönet a Szőlőskert vendéglő dolgozóinak

Szinte mint törzsvendég térek be minden évben már évek óta a Gyöngyös közelében levő Szölőskert vendéglőbe. Barátságos, kellemesen berendezett helyiségeiben, s teraszán felszolgált ízletes ételei miatt szinte mindig tele van vendégekkel. Most azonban nem a kiváló vendéglátásért szeretném kifejezni köszöne- tem. \

Utazás közben frissítőre tértünk be s utána ott felejtettük táskánkat, benne az igazolványainkkal és az összes pénzünkkel. Csak délután, Aggteleken vettük észre a hiányt. Este volt, amikor visszatérve bátorta-- lanul érdeklődtünk, s nagy- nagy örömünkre a fiatal üzletvezető, akinek nevét elfelejtettük megkérdezni, visszaadta a táskát érintetlenül. Az egyik felszolgáló találta meg.

— Ez a legkevesebb, amit vendégeinkért megtehetünk — hárították el a köszönetét.

Tímár Zoltán _ Budapest

— A blúzomba esett valami

— mondtam.

Dávid egyik keze a vállamon nyugodott. Most hirtelen benyúlt a blúzomba. Egy pillanatra éreztem, milyen forró a tenyere. De már el ■is szakadt a bőrömtől. Kihúzta blúzomból a szöcskét. Arcom elé tartotta.

— Ö is muzsikus, ugye?

— kérdeztem.

Dávid csak bólintott, szótlanul. Mintha nem tudott volna válaszolni. Én arra gondoltam, hogy. ez a szöcske szokott esténként cirpel- ni. Ezt hallom az ablakom alatt. A cirpelésröl a hegedűre gondolok. A hegedűről meg a klarinétra. A klarinétról meg Dávidra.

Gyorsan összecsuktam Dávid tenyerét. El ne ugorjon a' szöcske. És Dávid csukott kezét visszadugtam a blúzomba.

Dávid közben szétnyitotta a tenyerét. A szöcske elug- rott, láttam.

így ültünk ott egész délután. Karja a vállamon öielt át. Én a hátamat mellének támasztottam. Néztük a kék eget, és én rá gondoltam

Többé nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Nem is tudtam volna megszólalni. A torkom kiszáradt. S éreztem, milyen száraz a szám is. Ahogy nyelvemmel megnedvesítettem. nyelvem hegye kis cserepeket súrolt.

■ Hátammal jól éreztem, milyen hevesen ver Dávid szíve. Próbáltam számolni a szívverését. De kétszáznegyvenötnél abbahagytam, ríem tudom, mért éppen kétszáznegyvenötnél. Azt hiszem azért, mert a Borzas-hegy ' kétszáznegyvenét méter magas.

(l’űJj'tatjakj) •. ^

(G. Molnár F.)

NEMES GYÖRGY

Egyben azt is kimondhatjuk, hogy az egy hónap alatt lezajlott hat rendezvény kissé zsúfoltnak hatott. Két néptánc-műsort, három zenekari előadást és egy színművet láthattunk. A muzsika a magyar nótánál kezdődött és a beaten keresztül eljutott a Straússig. A már határesetnek számító Strauss-hang- verseny interpretálása az NDK-beli Suhrl Városi Szim- ; fonikus Zenekarának névé-1 hez fűződik. Érmek az együt- ; tesnek a nevét még nem! kapta , szárnyra a hírnév, a ; divat sem, talán ezért is Iá- I fogatták a legkevesebben az; előadásukat, bár színvonal- ! ban ők nyújtották a legtöb-< bet. ;

Lehet azon is vitatkozni,; érdemes-e a Vidróczki Együt- ; tes mellé ^éhány napos elto- ; lódással a profinak számító; Budapesti Táncegyüttest mű-; sorba venni. Akiknek ehhez; volt kedvük: most lemérhet-: ték a tízéves fennállását ün-; neplő gyöngyösi együttes tel- ; jesítményét. Ha megtették,; nem volt okuk a búslakodás-! ra. Ugyancsak kivettek ma-: gukért a Gyöngyösi Játékszín: tágjai is, akik a fővárosi yen- : dégművészek társaságában: mutatták be Lehár Cigány-, szerelem című operettjét.. Hogy ebből a nyáron több előadást is elértek, már ön-' magában is sikernek számít.

A beat-műsor inkább a fiataloknak szólt. Most is kitűnt: sok eleme csupán a divat szülötte. De az is, hogy a Pápai-Faragó együttes le- zsersége időnként visszatetszést váltott ki.

Ahogy Szívós József, a művelődési ház igazgatója értékelte: az augusztusi esték eredményeivel elégedett. De kiderült az is, hogy a kamarajellegű produkciókat is be kell tervezni legközelebb, amiknek színhelye nem a szabadtéri színpad lesz.

@JiwMM

j gjpg. augusztus 30., szerda

20.

Nem is jutott eszembe, hogy megtöröljem. A számba vettem és megmutattam, mit kell az ajkával és a nyelvével csinálnia.

Akkor visszaadtam neki, s újra ő kísérletezett. Megint nem sikerült neki. Csak torz, rekedt dudahang préselődött ki a hangszerből. Újra megmutattam neki a megszólaltatás fortélyát.

így játszottunk sokáig. Klót minden kudarc után nagyot kacagott.

— Úgy látszik, nem sikerül megszépülnöm — mondta nevetve.

— Mondom, semmi szükséged rá — feleltem.

— De én szeretnék még szebb lenni. Hogy még jobban szeress — mondta.

— En így is szeretlek — feleltem.

— Szeretnék én lenni ez a klarinét. És akkor rajtam fújnád a legszebb zenét — mondta.

— Hat azt lehet — feleltem.

Letettem magunk mellé a klarinétot. Átöleltem, es nagyon erősen csókolni kezdtem.

Elirtelen elengedtem Klót testét. Éreztem, hogy mindketten lángolunk a hőségtől.

Klót hirtelen felpattant. Láttam, arca eltorzul a sírástól. ‘ Arcomat a lába fejére tettem, és megcsókoltam.

Reggel arra ébredtem, hogy esik az eső. Kilencig vártam az ablaknál, hátha eláll. De csak esett, mint aki megőrült.

Kilenckor lementem reggelizni. Reggeli után azt mondtam anyucinak:

— Szerinted meddig fog esni, anyuci?

— Szerintem ez országos eső. Ez nem áll el' estig.

— Azért szeretnék elmenni. Fölveszem az esőkabátomat — mondtam.

— Anyuci úgy nézett rám, mintha megbolondultam volna.

— Hová akarsz te menni ebben az esőben? — kérdezte szigorúan.

— Dávidhoz ■— mondtam.

— Szó sem lehet róla! Menj fel a szobádba. Olvass, vagy rádiózz, csgy forogj,