Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-29 / 203. szám

OLIMPIA 19:2. MÜNCHEN.

Lebet-e ennél izgalmasabb, színvonalasabb, komédiát és tragédiát, szatírát, sőt kabarét, szemre szépet, fülre megkapó!, egyszóval az ember számára a legváltozatosabb műfaiokat felsorolni, képes programot találni újabb négy esztendeig ?

Aligha!

Mexikóban az nyűgözött le, hogy a „szemem” előtt vált „relatívvá” az idő: egyszerre néztem én itt, Magyarországon este az ottani délelőtt műsorát. S az tátatta- el a szám, amit úgy hívnak: technika. Modern és lenyűgöző technika. Hogy onnan ide ért a kép. Hogy láthattam, egy időben láthattam a döntőt az Azték Stadion őrjöngő tízezreivel.

Most?

Hogy a technika „mindennapi” lett: ez az ami felett nem tudok napirendre térni. Hogy, mint valami magnóra, sőt képmagnóra felvett programot, úgy pergetik nekem világadásban és „saját” szerkesztőségem adásában, percnyi pontossággal az egyesben látható és hallható programot. Ha visszaemléksz'em majd erre — a müncheni olimpiára —, túl a remélhető nem kevés érmeken —, nekem a technika, a tudomány hétköznapivá vált nagyszerűsége lesz majd a legizgalmasabb emlékem.

AZ ERDŐ, Emanuel Rob- lesnek, ennek az algériai francia írónak nemes szándékú kisregényéből készült televíziós játékot mutatta be pénteken a televízió. Elöljáróban meg • kell mondani, hogy a valóban televízióra kívánkozó, bár szerkesztésben, elhihető erejében meglehetősen egyenetlen műjnem javult 1 meg a képernyőn. Erényei szürkébbek, hibái élesebbek lettek. Gadl Albert rendező neon nagyon tisztázta magában, térben, vagy

Belföldi és külföldi

utak az Expressz

Itjúsási és Diákutazási Irodáu

időben akarja-e eljátszatni színészeivel Robles kisregényét. Térben: azaz fontosnak tartja-e akár a natura- , lisztikus jellegű helyszínt is, mint a mondandó dramatur- giailag is fontos részét: vagy csak az idő a fontos: az éjszaka, amely alatt Macias tragédiája befejeződik.

Így aztán „realisztikus” álomképeket is kapunk, meg tocsogó, vastag sarat is nézünk borzongva a közös cellában felváltva, s ahogy haladnak előre a képsorok, úgy kapcsol ki belső ráérzésünk, s mire a katharzisnek kellene jönnie, az óránkra nézünk: még két percig tart a műsor szerint. Nem sokat tett Kozák András és Torhanek Nándor sem, hogy e nem újszerű, de újszerűén eljátszható szituáció drámai elhihető erővel hasson ránk. Koltai Jánosnak sem az író, sem a dramaturg nem adott •még lehetőséget sem, hogy

Hétfőn a Hotel Ifjúság különtermében Szocialista szerződést írt alá az oktatási és nevelési feltételek javítása érdekében az ifjúsági szövetség, illetve számos minisztérium és országos főhatóság képviselője.

— Társadalmunk fejlődésének egyik alapkérdése — húzta alá beszédében Szűcs Istvánná, a KISZ központi bizottságának titkára — a mai fiatalok, a jövendő dolgozók általános műveltségének és szakképzettségének növelése, szocialista tudatának, politikai, közéleti tevékenységének kialakítása. Ennek fontos feltétele szocialista oktatási rendszerünk fejlesztése, a sokoldalú emberformálás, a szervezett oktatási-nevelési folyamat felkapcsolatot teremthessünk ve le.

CÉZÁR ÉS CECÍLIA. Azt

szokták mondani „bennfentes” berkekben: X. Y. olyan színész, hogy még a telefonkönyv is izgalmas, ha ő olvassa fel. Márkus László és Halász Jutlca Ilyen színészek. Ám úgy tűnik, hogy Radvá- nyi Ervin televíziós komédiának nevezett szombat esti bemutatkozása gyengébb volt, mint egy telefonkönyv. Márkus László sem tudott mit kezdeni vele, Halász Jutkát — minden darabbéli tiltakozása ellenére is —, színészi végszavazásra késztette a szerző. Kárpáti György rendezése zavaros és helyenként céltalannak tűnt.

Még egy megjegyzést: alkotó házáspár családi életének komédiájáról már született egy kitűnő, s- évek után is emlékezetes alkotás: Otelló Gyulaházán!

Gyurkó Géza

tételeinek javítása, állandó korszerűsítése.

A közös teendőket rögzítő okmányt, az oktatási és nevelési feltételek javításáról szóló szocialista szerződést Ilku Pál művelődésügyi miniszter, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács tanácsi hivatalának elnöke, dr. Horváth István, a KISZ központi bizottságának első titkára, valamint a Munkaügyi, az Építésügyi és Városfejlesztési, a Mezőgazdasági • és Élelmezésügyi, a Könnyűipari, a Kohó- és Gépiari, illetve a Belkereskedelmi Minisztérium, a Pedagógus Szakszervezet, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének képviselője írta alá. (MTI)

200 ezer

szakmunkástanuló

Az ipari, a kereskedelmies a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolákban is országszerte szeptember 1-én nyitják az új tanévet. Ezekben az intézetekben ezúttal csaknem 200 ezer fiatal lát hozzá — egyre javuló feltételek mellett —, a tanuláshoz, közülük mintegy 70 ezren az I. évfolyamon, az utóbbiakat a jelentkező százezres tömegből válogatták ki; olyan általános-, illetve középiskolát végzett fiúkat, lányokat, akik valamely szakmát választották, amikor jövőjük, pályájuk alakulásáról kellett dönteniük. Az idei felvételek során kedvezően éreztette hatását az a tény, hogy 20 szakmában — a Gazdasági Bizottság határozatának megfelelően —, 200 forintos kiegészítő ösztöndíjat is kaphatnak a tanulók. Ebbenf a kedvezményben a három évfolyamon összesen mintegy 30 ezer fiatal, közöttük 12 ezer elsőéves részesül.

Napjainkban lényegében már befejeződtek a felvételek, mindössze néhány iskolában, illetve egyes szakmákban akad még férőhely.

Az új tanévben tervszerűen tovább halad a szakmunkásképzés 1970-ben megkezdődött korszerűsítési reformja. A reform alá vont szakmák köre további harminccal bővül, s így az ifjúsági képzésre kijelölt 166 szakma közül az idén már 121-ben valósul meg a korszerűsített oktatás.

Tanévnyitásra, illetve még az 1972—73. tanév folyamán további kilenc új — korszerű szertárakkal, előadótermekkel rendelkező összesen 85 tantermet magában foglaló — iskolával gazdagodik a tanintézetek hálózata. Emellett két új iskolai tanműhellyel és további hat, összesen csaknem ezer tanulónak otthont nyújtó új kollégiummal javulnak az idén a szakmunkásképzés oktatónevelő munkájának tárgyi feltételei.

Az egri

díszkovács

Az izzó vas úgy formálódik a keze alatt, ahogy azt a mester megálmodta. Szebbnél szebb kovácsolt munkái szinte a világ minden részére eljutottak. Szerencsi Kálmán egri vaskovács korábban a megyei tanács lakatosaként dolgozott, s ma már nyugdíjban a kis házikohó tüze mellett formálja, alakítja a szilárd vasat, készít belőlük különféle dísztárgyakat, gémeskutat, gyertyatartót, bográcsot, s még ki tudná felsorolni mindazokat az alkotásokat, amelyeket a hosszú évek alatt készített. E ritka tehetségű mester, mint mondotta, szívesen foglalkozna fiatalokkal is, akiket tanítana e szép mesterség fogásaira, talán akadna tehetséges is a fiatalok között, hiszen ha az ő kohója kihűl, utód nem nagyon akad, aki újra felélesztené a tüzet és hasonló szép kovácsmunkákat készíthetne.

(Foto: Kiss Béla)

Szilveszter j

Leningrádban |

Az Expressz Ifjúsági és \ Diákutazási Iroda egri kiren-j deltsége az év hátralevő ré-j szében is érdekes belföldi és 5 külföldi utakat tervez. <

Többek között négy szov-< jetunióbeli utaztatásuk is< lesz, a Moszkva—Leningrad < —Moszkva útvonalon, mint- í egy 140 személlyel. Az egyik 5 út érdekessége, hogy a fia- < talok Leningrádban szilvesz- $ tereznek. Terveznek Bulgá- < riába, Primoszkvóba és a ju-< goszláv tengerpartra is tár-< sasutazást. Indul ősszel egy < csehszlovákiai körutazás is. <

Egy-egy társasutazás költ- < ségei átlag két és' fél ezer< forintba kerülnek.

'Több belföldi túra is sze-‘ repel a tervek között, így < egy út különvonattal a Bu- * dapest—Tata—Győr ú t vona- < Ion, amelyre eddig 500-an je- í lentkeztek. <

Terveznek továbbá egy < Pécs—Szombathely—Veszp- 5 rém túrát is. S

Mint ahogy Pálinkás László'< kirendeltségvezető elmond- < ta, érdekesnek ígérkezik a; jövő évi utazási terv is. !

Az iroda például különvo- ; natot indít a berlini VIT-re, • szerepel a programban egy; oá rizs—londoni út, valamint; egy indiai társasutazás is. ;

jMwSms,

1972. augusztus 29., kedd

19.

— Nem tudom, csak gondolom. Én is azért táncolok könnyen, mert nagyobb a szívem. És azért ver gyorsan, mert sok erő kell a tánchoz.

•— Akkor meghallgatom még egyszer — mondta Dávid, és a fülét a melleirfre tapasztotta.

Aztán a hátunkra feküdtünk. Átöleltük egymás nya-* kát. Néztük az ezüstkék reggeli égboltot. Csönd volt. Csak a levelek susogtak, ahogy a gyönge szél táncoltatta őket. Ujjam hegye Dávid nyakán a nagy érhez ért. Oft éreztem szívverése lassú ritmusát. Mintha az is kopogott volna. Mintha azt is hallanám.

A villanydróton, közel a házhoz, ült a fecske-Rómeó meg a fecske-Júlia. Még mindig a fészküket építették. Az egyik hosszú szálat tartott a csőrében. A másik egy csöpp sárdarabot. Előbb az egyik röppent a fészekhez. Mikor elhelyezte, amit hozott, átadta, helyét a másiknak. Aztán hihetetlen lendülettel elröpültek. Nagy ívben fordultak meg.

— Nekik is gyorsan dobog most a szivük — mondta Dávid.

— Nekik is, mint nekem — feleltem.

Dávid elmelázott:

— Láttad, milyen elegáns ruhájuk van? Tulajdonképpen barna a fejecskéjük, nézd csak. S a hátuk sötétkék. S mégis úgy hat, mintha feketében volnának. Elöl meg kilátszik a frakkingjük. A zenészek a pódiumon mind ilyenek. Fekete, villás szárú frakk, hófehér ing.

— Te is ilyet fogsz hordani? — kérdeztem.

— Természetesen.

— Én a színpadon fogok táncolni tütüben. Mint fehér hattyú.

— Én a zenekarban játszom majd. Épp szemben a karmesterrel. Frakk lesz rajiam.

— De nem fogjuk látni egymást, Dávid.

— Majd megvárlak az előadás után. Klót.

— Az operaházi kiskapunál, igaz Dávid?

— Az operaházi kiskapunál, Klót. És akkor együtt hazamegyünk, Klót.

— Férj és feleség leszünk, Dávid?

— Férj és feleség, Klót.

— Esküszöl, Dávid?,

— Esküszöm, Klót.

— Ugye, mindig engem fogsz szeretni, Dávid?

— Mindig csak leged, Klót.

— Erre is esküdj meg, Dávid.

— Esküszöm, Klót. De te is'esküéj.

— Esküszöm, Dávid, mindig csak téged foglak szeretni.

— Soha nem nézel más fiúra, Klót.

— Soha nem nézek más fiúra, Dávid.

— Ne is kérdezd, Klót, én magamtól is esküszöm. Soha nem nézek más lányra.

Ettől az esküvéstől sírhat- nékom támadt. Sírni is kezdtem. Dávid odacsúsztatta ujját a szememhez. És eldörzsölte rajta a könnyeket.

— Miért, sírsz, Klót? — kérdezte.

— Az örömtől sírok, Dávid. Hogy ilyen szépen esküdtünk egymásnak. És hogy Ha na-, gyök leszünk, együtt fogunk élni. És én olyan híres leszek, mint Pavlova. Te meg olyan, mint... — Nem tudtam híres klarinétost mondani.

— Talán, mint Goodman — segített ki Dávid.

— Te meg olyan, mint Goodman. És én fehérben fogok táncolni. Te meg feketeben fogsz klarinélozni. A gyerekeink azért talán nem lesznek fekete-fehér csikósak.

Ezen nevetni kellett. Fel is pattantam, és ugrálni kezdtem Dávid körül.

— Képzelj el fekete-fehér csíkos gyerekeket — kiabáltam.

— Zebragyerekeket — tette hozzá Dávid.

— Ez óriási lenne — mondtam.

— De egyelőre menjünk fel a hegyre — mondta Dávid.

— Ma nagy meleg lesz —

mondtam.

— Akkor fürdönadrágot

veszek — mondta Dávid.

— Még az is sok, olyan meleg van — kiáltottam. S ahogy jöttem, a fenyőfán kúszva távoztam.

— Várj meg, mindjárt jövök — kiáltott le Dávid.

Kihajolt az erkélyről és nevetett.

Átsegítettem Klotot egy fagyökéren. A vastag gyökér az ösvényt szelte át. Ehhez

kissé felemeltem. A derekánál fogtam meg. Mint a pehely, olyan könnyű volt Klót. Már ugrott is a levegőbe. Mintha az én fogásom emelte volna föl. Pedig jóformán csak az egyik ' ke- .zem ért hozzá. A másik nem is volt szabad. A klarinétot vittem benne.

— Kár, hogy nem vagy táncos — jelentette ki.

— Mért kár? — kérdeztem.

— Akkor veled gyakorolhatnám az emeléseket tés nem Karellal — mondta.

— Ki az a Karel? — kérdeztem.

— Egy fiú az iskolából — felelte.

— Micsoda név az, hogy Karel? — kérdeztem. ,

— Mint Károly. Például Károly bácsi. De nem Károly. Ö Karel — mondta Klót.

— Jól tud emelni, igaz?

— Jól — felelte Klót, és őszinte odaadással rázta hozzá a fejét.

— Akkor mért kár, hogy én nem vagyok táncos? — kérdeztem.

Klót a nyakamba csimpaszkodott. Aztán lerántott magával a földre. Itt erősen lejtős volt a hegyoldal. Gurulni kezdtünk lefelé, egymásba kapaszkodva. Egy fa állította meg gurulósunkat.

— Drága, drága Dávid — mondta Klót, és csókolta a számat. Mikor lélegzethez jutottam, ezt mondtam:

— Legfeljebb , egy kicsit szomorú vagyok. Ez a Karel meg más fiúk is az iskolában, ugye, akkor érnek hozzád, amikor akarnak?

— Nem, Dávid, igazán nem. Csak az emeléseknél. De akkor múszáj. Magam nem emelhetem fel magam.

— Értem — feleltem.

— Ezért mondtam, milyen jó lenne, ha te is táncos lennél. Akkor mindig te emelnél. Akkor mindig te érnél hozzám.

Mentünk tovább a kapaszkodón. Akkor nekem jutott eszembe valami.

— Kór, hogy nem vagy klarinétos — mondtam.

— Mért kár? — ^kérdezte.

— Mert akkor együtt gyakorolnánk. Nádat faragnék neked. Kettőst játszanánk. A fúvókát is a szádba adnám.

Klót megállt. Rám nézett.

— Próbáljuk meg — mondta.

— Mit próbáljunk meg? Ne becsüld le a klarinétot.

— Eszem ágában sincs — mondta ijedten. — Csak megpróbálhatnánk. Hátha meg tudom fújni a klarinétot. Ebben nem vagyok biztos. De abban biztps vagyok, hogy te jó táncos lennél.

Már majdnem a második tisztáson voltunk. De még az erdőben. Leültünk egy kivágott tölgyfa tönkjére. Kivettem tokjából a klarinétot. A fúvókát a számba vettem, és nagyon halkan megszólaltattam. Gyöngéden szólt, gyöngéden akartam megszólaltatni. Úgy éreztem, hanggal mondom Klotnak: szeretlek, Kiot. És mintha ő megértette volna ezt a vallomást. Fejét kicsit félre- hajtotta, világoskék szeme mintha megsötétült volna, s úgy nézett. Mikor elvettem a számtól a klarinétot, megszólalt :

— Milyen szép vagy, Da-: vid. Biztosan attól vagy ilyen szép, hogy ilyen szépen tudsz muzsikálni. Én is szeretnék megszépülni.

— De hiszen te szép vagy, Klót.

— Szeretnék még szebb lenni — mondta, és kinyújtotta a karját, hogy adjam cda a klarinétot.

Megmutattam, hogyan tartsa. Rátettem ujjait a billentyűkre. Meg akartam törölni. a fúvókát, mielőtt a szájába vette volna.

De nem tudta megszólaltatni a klarinétot. Ujjaim- nml próbáltam alsó ajkához illeszteni a nádat. Oda, ahol fogsora az alsó ajkához ér. A szája ellenállt. Akkor kivettem szájából a hangszere

(Folytatjuk}

Ifjúsági védnökség az oktatási és nevelési feltételek javítása felett