Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám

Tii kt ölti,

fükrönt,..

Horváth János, az Egri Építőipari Szövetkezet üvegcsiszoló részlegének dolgozója, 14 éve készíti a különféle formájú és nagyságú tükröket. Gondos, aprólékos munkával metszi a nagy üvegtáblákat szögletesre, kerekre, oválra, ahogyan a díszes keret diktálja. Felvételünk egy barokk tükör készítését örökítette meg.

(Foto: Tóth Gizella)

Manikűrözött vaddisznó

Az otthoni „műszak" napi 5-6 óra...

Jobb kereskedelmi ellátással tovább könnyíthető a dolgozó nők háztartási munkája

Mint a legfrissebb statisztikai adatokból kiderült, Heves megyében hozzávetőlegesen 10 ezer nő dolgozik a különböző munkahelyeken. Közülük a legtöbben a kereső foglalkozásuk mellett naponta és átlagosan 5—6 órás otthoni, háztartási műszakot is végigdolgoznak. Ennek a második műszaknak közel egynegyed részét az üzletekben töltött idő teszi ki: a sorbanállás a pultok és a pénztárgépek előtt, a szűk séges árucikkek bevásárlása, i'letve hazaszállítása. Ez pe- i lg munka után néha 2—3 órájukba is belekerül a há- úaszonyoknak, akiknek a bevásárlásra fordított idejét — ezzel a második műszakot — csak a jobb, szervezettebb kereskedelmi ellátással lehet tovább csökkenteni.

Röviden summázva ezekről a kédésekről esett szó a Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának a közelmúltban lezajlott ülésén, amelyen részt vett Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes is. A nőK háztartási munkáját megkönnyítő miniszteri intézkedésekről egyebek között elmondotta, hogy a kereskedelem fő feladatukén a jobb áruellátást, a vásárlási körülményei: javítását, a szolgáltatások szélesítését, valamint a háztartási munkát megkönnyítő tartós fogyasztási cikkek (hűtőszekrények, padlókefélők. centrifugák, mosó- és háztartási kisgépek) választékának gyors növelését jelölték meg.

A vásárlási körülmények javítása — hangsúlyozta * miniszterhelyettes — mindenképpen a korszerű, nagy alapterületű önkiszolgáló boltok, ABC-áruházak létesítésével érhető el. Ezeknek az üzletsoroknak a célja, hogy megismertessék, bemutassák az áruválasztékot, rendszeresen fogadják a korszerű technikával előállított mirelit készítményeket, s a tágas árutér ésszerű kihasználásával lehetővé tegyék a gyors vásárlást.

Heves megyében az elmúlt év során ötezer négyzetméterrel bővült az önki- szolgáló üzlettér, amely az idén még enné! is nagyobb mértekben növekszik ma;d. Kápolnán a közelmúltba: adtak át egv korszerű üzletet. s még az idén kényelmesebben. gyorsabban vásárolhatnak Ree.sk, Felsőtár- kány és MátraszenHmre lakni is, Eger központjában a

WK, augusztus -23., péntek

negyedik ötéves tervben átadásra kerül az új Centrum Aruház, valamint egy szövetkezeti vegyesáruház, a Csebokszári lakótelepen pedig egy ezer négyzetméteres ÁBC-áruház építését tervezik. Ezekben az üzleteikben már nem kell sorban állni a pénztár előtt sem, mert — mint a belkereskedelmi miniszterhelyettestől megtudtuk — ide is jut abból a többszáz nagy teljesítményű Sveda pénztárgépből, amelyet külföldről szerez be a minisztérium.

Külön szól Juhár Zoltán az üzletek hűtőkapacitásának a növeléséről, hiszen ez az előfeltétele annak, hogy a félkész, a mirelit- és hús- ; készítményekből gazdagabb választék álljon a vásárlók rendelkezésére.' Az elmúlt másfél év alatt a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat például 20 ; mélyhűtésre alkalmas pultot helyezett üzembe a bolt- ; jaiban, az ÁFÉSZ üzletek pedig 15 hűtőpulttal, 100 hűtőszekrénnyel és 22 mélyhűtővel gyarapodtak ez idő alatt. Ezzel lehetővé váll több olyan kisebb település ■ fagyasztott áruval való ellá- ■ tása, ahová ezek az áruk eddig nem juthattak el. Mint; azt a miniszterhelyettes el mondotta, a Belkereskedelmi ; Minisztérium a közeljövőben országos pályázatot hirdet ; hűtőpultok, valamint nagy \ teljesítményű mosogatógó- ; pék beszerzésére. A megfe- ; lelő indoklással ellátott pá-; lyázatokat elbírálják, s ennek megfelelően — reméljük ez megvénket is érinti majd — ötven százalékos ; vásárlási kedvezményt biztosítanak a szövetkezeteknek, kereskedelmi vállalatoknak.

Kitért a Belkereskedelmi Minisztérium képviselője arra is, hogy a dolgozó nők J otthoni munkáját segítik ele ; a már bevezetett és a terve- zett kereskedelmi szolgáltatások is. Minden nagyobb üzletben a vásárlók rendelkezésére áll ma már kávé- és diódaráló, valamint ke- nyér- és sonka-szalá miszeletelő. Egyre nagyobb teret ! hódít Heves megyében is a különféle házfarté|:i géo°l félsz*”?’ed '"/’k. vlMa- mossági cikkek, tartós fogyasztási berendezések kölcsönzés? A szövetkezeted kölcsönzők száma jelenleg j meghaladja a háromszázat, míg a Heves magyei Ipar- i cikk Kiskereskedelmi Válla- ! lat öt kelyen folytat köl-■ ! jvékenységet. Szol-j galtatásként kívánják meg-; oldani a megyében az élei-; miszerek házhoz szállítását < is. A gördülékeny háztartási gáz- és fűtőolajellátás biztosítására 18 mini-gázcsere*

telepet létesítenek a falvakban az AFÉSZ-ek, s újabb 20 földalatti olajtartályt ts tankállomást helyeznek üzembe még ebben az évben.

A kereskedelem megtette tehát megyénkben is az első lépéseket a dolgozó nők háztartási munkájának megkönnyítéséért. Az elmúlt időszakban hozott intézkedéseket azonban fokozatosán követnie kell az újabbaknak, hogy teljes mértékben megvalósuljon szűkebb hazánkban is a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány idevágó határozata.

Szilvás István

jSJEMtS GYÖRGY

A ROZSASZENTMÄRTONI

Havellant Illés ízig-vérig vadászember. Erről árulkodik már öltözéke is: vastag talpú, erdőjáró cipője, zöld színű zoknija, buggyos térdnadrágja, könnyű kis vadászzubbonya. A petőfibá- nyai osztályozómű párttitkára, kerek huszonnégy esztendeje akasztott a vállára puskát, s 12 éve vadászmestere a rózsaszentmártoni „Jószerencsét” Vadásztársaságnak. Lakása valóságos múzeum, te!; vadtrófeákkal, szarvas- és őzagancsokkal, vaddisznóagyarakkal, rókagereznával, ugyanakkor szép számmal akad gyűjteményében szalonkák lándzsa. és pamacstolla is.

— Lőttem eddig 12 szarvasbikát, 21 őzbakot, tarvadat pedig számolatlanul. Az első bikám 9 és fél kilós agancssúllyal mindjárt ezüstérmes lett. Szalonkából a 219.-nél tartok, s amit fácánból, fogolyból, nyálból, vadkacsából elejtettem, abból kitelne néhány szekérnyi rakomány. Ennyi az én zsákmányom. Őzből lőhettem volna jóval többet, de nem vitt rá az érzés, mivel magam is ne- velgettem a házamnál több darabot. Egy ízben három őzem is volt: Miska, Cili meg a Zsuzsi. Szelídek voltak és hűségesek, nagyon a szívemhez nőttek. Szabadon jártak-lceltek, nem zártam őket rabságba, kerítés mögé. Még a vadászatra, az esti lesekre is elkísértek, aztán szépen hazajöttek. Mikor már nagyok lettek és sok kárt is tettek a falu veteményeseiben, esti, éjszakai barangolásuk közben, sort kellett kerítenem az elbúcsúztatásukra. Háromszor csaltam ki őket az erdőre és háromszor szöktem meg előlük csellel, de a nyomomra mindannyiszor rátaláltak és biztos szimattal visszajöttek. Negyedszerre ketrecet esz- kábáltam nekik, s kocsira raktam a kedveseket, idegenre bízva szállításukat. Egy hétig figyeltem őket,

16.

— Klót'

örültem, hogy megijedt. Csúsztam lefelé a szakadék nedves oldalán. Mindenem csupa sár lett. A ruhám a nyakamba húzódott. Sáros lett a lábam, a combom, a hasam, a mellem, persze a ruhám is, még az arcom is. Csak a szandálom maradt tiszta. Azt előbb ugyanis levetettem, es a kezembe fogtam.

Egyébként meg se ütöttem magam. A kiálló gyökereken már kúsztam is felfelé. Dávid nyújtotta lefelé a kezét. Ügy húzott fel. Ott álltam, mint egy szerecsen gyerek a Faust-balettben.

— Nincs semmi bajod? —

kérdezte Dávid. Hangja ijedt volt. i

— Semmi, semmi — mond. tam.

— Biztos? — kérdezte.

— Biztos, hidd el. Csak szerecsen gyerek lettem. Most én is csutakolhatom ma~:.m. Mint a múltkor te.

Odamentem a csermelyhez. Ahol az előbb Dávid locsakodott. Beleálllam. Jóval bokám fölött ért a víz. Lemostam a lábamat térdig. Dávid ott állt. Nézett. Majd megszólalt:

— A ruháda' is le kell vetned. Csupa sár vagy. Majd elíoruuiok.

És már meg Is indult. Vagy tíz métert ment a réten. Lefeküdt a pázsitra. Háttal nekem.

A nyakamon át lehúztam a ruhámat. Lemostam magamról a sarat. Még az arcomat is belemártottam a vízbe. A hajamat is. Csurgóit az arcomról meg a hajamról a víz. Megmostam a combomat. Akkor két karomat kinyújtottam a nap felé. Hajamból a vállamra csurgóit a víz A homlokom is nedves volt s a szempillám is. Forrón sütött a nap, de megborzongtam. Összehúztam a szememet, és úgy néztem a napba. Szempillámon a nedvesség, mintha kristályszemüveg lett volna. Piros. zöld. sárga fények csillogtak a sz.emem előtt. Vagy inkább táncoltak.

Nem tudtam, vajon Dávid megfordult-e. De Dávid nem fordult meg. Feküdt a füvön, háttal nekem. Nem tudom, mire gondolhatott.

— Dávid — kiáltottam oda neki.

— Tessék -r de nem fordult meg. fa

— Ki kell mosnom a ruhámat.

— Jó, mosd ki — mondta, u

— Dávid —■ kiáltottam l’ még egyszer.

— Tessek — mocMUs

távcsövezve, a magaslesről, aztán soha többé nem kerültek a szemem elé, végleg elnyelte hármukat az erdő...

Havellant Illés legszívesebben disznóvadásznak

vallja magát, s minden joga, érdeme megvan erre. Eddig 88 fekete csuhást terített le fegyverével, a legutolsó — jókora süldő — éppen egy hete rogyott tűzbe. A vaddisznó-vadászatok emlékeiből a két legérdekesebb és legizgalmasabb históriát jegyeztük fel...

GYÖNGYÖSPATÄR0L jelentették, hogy sok kárt tesz a disznó a borsótáblákban. Vadászunk felkerekedett nyomban és sikerült is be- cserkelni a borsódézsmálót, a szomszédos szőlőtábla széléről. Mind közelebbről és közelebbről hallotta a vad jóízű csámcsogását, aztán egyszerre csak előtte állt. Vállához emelte a puskáját, célzott és elhúzta a ravaszt. A fegy verduri anást éktelen vísongás követte. Pergett, sergett a vad saját tengelye körül, tizenhatot-huszat, azután hang nélkül elzuhan. Boldogan ballagott hozzá, körbe nézette, aztán taszított rajta a lábával, hadd lássa: koca-e vagy kan? Az elejtett példány egv jól megtermett vadkan volt. Akkurátusán kezdett hozzá, hogy a zsige- relést és a „férfiatlanítást” elvégezze. Am hirtelen, ripsz-ropsz, a disznó felugrott fektéből, s mint akit puskából lőttek volna ki, szédült futással, nagy csör- tetéssel, berobogott az erdőbe. Azt a vádkant azóta se látta senki. Könnyen meglehet, hogy a szegény pára messzi vidékre elbújdosott rettentő szégyenében.

A MÁSIK vaddisznókalandnak tanúja is volt: mégpedig a feleség. És bár csak ne lett volna közelben az asszony, egy okkal mindjárt kevesebb volna most az ismétlődő évődéshez, élcelődéshez. Történt pedig a dolog következőképp ... Havellant Illés és felesége délutá— Nézz rám — kiáltottam.

És még mindig a nap felé fordulva álltam. Oldalt Dávidnak.

Dávid talpra ugrott. Ügy állt ott, szétvetett lábbal. És nézett.

— Klót — mondta. De nagyon halkan mondhatta. Talán nem is mondta, csak én hallottam.

Akkor szembefordultam vele. Leengedtem a kezemet,

— Most már elfordulhatsz. Te is láttál engem, ahogy én láttalak téged. Most már fordulj el — mondtam.

Dávid nem válaszolt. Csak nézett. Egyszerre éreztem, hogy, a i lábam reszketni kezd. Biztosan , hideg, a víz. De a karom is reszketni kezdett. Azt pedig sütötte a nap. Dávid végre megszólalt:

— Most már nem tudok elfordulni.

Lehajoltam, és magam elé kaptam a nedves ruhát.

— Fordulj el, kérlek — mondtam halkan. Meghallotta.

— Elfordulok. Pedig jó lenne estig nézni téged. Szép vagy, Klót.

Elpirultam. Éreztem, milyen forró lett a fejem.

— Tényleg? így is szép vagyok? — kérdeztem.

— Szép vagy. Klót. — mondta még egyszer. Aztán elfordult, és leült a fűbe.

A csermely partján leültem én is a fűre. Itt tele volt minden vadvirággal. Percek alatt egy ölre valót téptem.

Gyorsan összefűztem egy koszorút. Ilyenben mindig j nagyon ügyes voltam. A koszorút a nedves hajamra j tettem. Aztán egy vastagab-J bat is fűztem.

Dávid szótlanul ült, háttal^ nekem. Mintha megbántot-' ] tam volna.

— Dávid, mi van veled?

— szóltam oda neki. Ö

— Semmi — mondta. — Mii csinálsz? — kérdezte.

ni sugárhullásban nekivágott az erdőnek. Egyszer már szerencséje volt az asszonnyal, gondolta, most se lesz másként. Akkor a vadászháznál, jó meleg estében, jött rájuk egy konda disznó. Illés mester rájuk nyomta a reflektort, nézte-nézte a csu- hásokat, s teljesen belefeledkezett a gyönyörködésbe. Csak akkor eszmélt, mikor felesége többször is oldalba lökte a könyökevei sürgetően: „No, hát lőjjél már!’’ Illés bátyánk lőtt és fel is ravatalozott a kondából egy malacot. .. Ezúttal a Torda- tisztás felé ballagtak kettesben. Felültek a magaslesre és vártak, vártak. Hosszú órák teltek el. Háromnegyed nyolc táján járhatott az idő, amikor egy disznó kiállt a fenyves szélére. Felesége vette észre a vadat. Illés mester letámasztotta a puskáját, nyugodtan célzott. A fegyverdörrenést sokáig visszhangozták a völgyek. „Talált! A lövést jelezte a disznó ...” Odaballagtak a lövés helyére. És mi a csuda, a vad nem volt sehol, a rálövés helyén csak a disznó körmét találták meg. A „lelet” féktelen kacagásra fakasztotta az asszonyt, még a könnyei is kicsordultak a jóízű nevetéstől. „No, mehetsz már éntőlem vadászni, Illés! Hiszen te csak kimanikűrözöd a vaddisznó körmét. ..!” Mert hiszik, vagy nem hiszik, úgy történt, hogy a lövés a disznó jobb első és hátsó lábáról levitte a körmöt.

EHHEZ A HISTÓRIÁHOZ

természetesen hozzátartozik még annyi, hogy a disznónak nem veszett nyoma végleg. Havellant Illés másnap a kutyájával indult neki a sűrűnek, s Jiamarosan ráakadtak a sebágyban fekvő vadra. A második lövés most már alaposabban talált és ez végérvényesen megpecsételte sorsát — a „manikűrözött” vaddisznónak.

Pataky Dezső

— Szárítom a ruhámat —

feleltem.

— Akkor még mindig nem

fordulhatok meg — mondta. Hangja szomorú volt.

— Dehogynem — mondtam. Az én. hangom nevetős volt.

— Megfordulhatok? — kérdezte.

— Tessék, lessék. Hiszen föl vagyok öltözve — mondtam.

Dávid meglepődött, mikor meglátott. A virágkoszorúk legalább úgy eltakartak, mint a zóldpüttyös fürdőruhám.

Most még a fejemen is volt valami. A meiltartós fürdőruhához meg sose hordok fejkendőt.

— Odamehelek? — kérdezte.

— Gyere, gyere. A melltartómat úgyis meg kell igazítani. Es én nem érek oda a hátamhoz — mondtam.

Dávid odajött mellém. Leguggolt ő is a fűbe. A hátamon megfonta a virágfűzért, hogy ne essen le. Aztán az állát hátulról a vállamra tette.

— Szép vagy. Klót — suttogta a fülembe.

— Igazán? — kérdeztem.

— Szebb, mint gondoltam.

— öleld át a nyakamat. Es tarts szorosan.

És szorosan átölelt.

így vártuk meg, míg megszárad a ruhám.

Otthon vendéget találtam. Először alig ismertem fel. Az erkélyen ült anyuval, világos, virágmintás nyári ruhában, meztelen lábán magas sarkú, fehér szandálban. Lilian néni volt. Kicsit vastagabb a lába, vastagabb, mint anyunak. Lehet, hogy azért jár mindig csizmában?

De egy biztos — alig ismer Lem meg.

— Márta, szivem, a fial napról napra nyúlánkabb — mondta anyunak.

(Fotlytatjuk4