Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-09 / 160. szám
Irodalmi emlékhelyek Szülőház Szűcsiben iZ'.'.ki e helyt észrevételeit elmondja, az a legbé- keszeretőbb emberek egyikének vallja magát; ... nem azért szólal jel tehát itt ts, mintha ... viadalra volna kedve, hanem egyedül azért, hogy egy hasznos szándékot észrevételeivel támogatva elő- segéljen. Ennélfogva reményű, hogy barátságos s jó szívből eredt szavai, ha talán akaratja ellen s emberi gyarlóságból néhol élesebbek vo.nának is, nem fognak epét fakasztani.” . Bajza József E rdőkendős, búbos hegyek rejtik Szűcsit, körülölelik teljesen a Mátra oldalából kibuggyanó dombok. Takaros, szép kis falu Szűcsi, városba kívánkozó remek villalakásokkal, magas homlokú, szuterénos házakkal. örömmel szemlélem a táj mai pannóját, aztán Pata irányába fordít az emlékező gondolat, s együtt kapaszkodom a kanyargó úttal a meredek szurdoktetőig. Valaha erre hajtott át Oroszi- ba kátyús, zötyögős, tengelytörő úton Bajza Mihály uram, több vármegye tábla- bírája, a • Földváry-birtok gazdatisztje, majd ura, sze- kérderéknyi könyvvel meg három fiával — Mihállyal, Antallal és Józseffel. A három kisebb Bajza gyerek — Lőrinc, János meg Zsófia — maradtak édesanyjukkal, Bornemissza Johannával, Szűcsiben. Az idő kegyetlen S tiszteletlen, megkoptatja, elmossa a fejfákra, sírkövekre vésett bétűket, a feledés porát hinti hajdan élt emberek nevére, tetteire. Bajza Józsefnek azonban nem árthatott a múló idő, az enyészet semmit, neve s élete keményen-szoro- san összeforrott literatúránk történetével. Bajza József nevével kapott méltó helyet irodalmunkban a szépséges Mátravidék, s ugyanígy a dombok-ölelte falui Szűcsi. Hogy- felnyíló szeme itt látta meg a napvilágot, s innen indult el útja az irodalmi halhatatlanságba, hogy sokszor tért meg ide pihenni szenvedései után, támadások elől, erőt gyűjteni az irodalom respublikájának védelmezéséhez, a tehetségtelenek, úri dilettánsok, címzetes-rang ozott antitalentu- mok elleni harchoz — ezt sok minden jelzi a mai faluban. Utca, úttörőcsapat, iskola, KISZ-szervezet, termelőszövetkezet viseli a nevét. Mindezek azonban csak külsőségek. A költő-író igazi megbecsülése munkásságának szellemi ápolásával kezdődik. Hosszú évekkel ezelőtt már végigjártam itt a nyomozó utat; mennyire ismerik a mai szűcsiek Bajza Józsefet, mennyire őrzik rájuk is testált műveinek értékeit? Akkor csalódottan és elszomorodva, hűtlenségük miatt protestáltam. Most újra a nyomozói kíváncsiság hajtott ide, felmérni' a változást, s elmondani az, észrevételeket. Noteszomba feljegyzett Bajza-versek sorait morzsoj- gatom: Egy ember mi csekély, de ezer tud róla beszélni, Mint hata, mennyit tett, élete mi hasznú vala ... „Ezer tud róla beszélni?” Ez lenne csak méltó megbecsülés. Ez lehetne... A községházán együtt " találom csendes beszélgetésben Patinszki Alajos tanácselnököt és Kovács János párttitkárt, a termelő- szövetkezet elnökhelyettesét. — Keveset tudunk falunk írószülöttének személyéről, életéről, munkásságáról — mondja Kovács János. — Csak mendemondák foszlányai azok, ami a régi öregek emlékezetéből felbukkant. A nehéz élet, az írni- olvasni nem tudás fosztotta meg elődeinket, hogy azt a szellemi kincset, ami Bajzától való, értéke szerint érezni és érteni tudja. Énmagam csak annyit hallottam az itteni öregektől, hogy arrpkor a szabadságharc elbukott, Bajza hazajött ide, Szűcsibe. Ahogy állították, idegileg teljesen összeroppant ember volt akkor, szinte az őrülés határán. Pihent kevés ideig, azután Gyöngyösoro- sziba ment, ahová családjuk korábban elköltözött. Patinszki Alajos a falu felszabadulásának 25. évfordulójára összeállított dokumentumkötetet , lapozza fel, abban megörökítve áll Bajza emléke. Fénykép mutatja a szülői házat, s külön nagyításban az emléktájpla: „Ebben a házban született Bajza József 1804. január 31.” — Két esztendeig magam is lakója voltam a Bajza- háznak, a negyvenes évek végén — mondja az elnök. — Ott született a kislányom is, 1949-ben. A Bajza-ház- ban most pedagógusok laknak. Egy időben, jó tíz éive felvetődött a gondolat, hogy műemlékké nyilváníttatjuk az épületet. Sokat talpalt, fáradozott ez ügyben Uracs István, akkori iskolaigazgatónk, aki életre támasztója volt Bajza- emlékének, ám a közöny falát nem sikerült áttörnie. A Hazafias Népfront javasolta, hogy állítsunk szobrot falunk szülöttjének, de ennek a kezdeményezésnek a szekere is elakadt valahol. Szép könyv- ** tárunkban több Bajza-köteí van, sajnos kevesen forgatják. Olykor diákcsoportok lá-i togatnak falunkba. Legutóbbi gyöngyösiek jártak itt, élményanyagot gyűjteni, dolgozatíráshoz. Nagy ápolója volt Bajza emlékének a róla elnevezett hatzani gimnázium, rendszeresen jártak Szűcsibe, ám jó ideje már semmi jele a korábbi lelkesedésnek. érzelmes almanach-líra megteremtője — Bajza József ma is érdemtelenül elfeledett. És szomorú, hogy szülőfalujában mennyire keveset áldoznak emlékének, szellemi értékének gondosabb megbecsülésére! A szülőházhoz könnyű ” odatalálni. A gondosság nyomát fedezhetni fel mindenütt, a virágoskertben, belül a kerítésen, s a házban is. Csak a szomszédságban levő tsz gépműhelye rontja meg a szép környezetet, ennek az irodalmi szenthelynek a hangulatát. Forrási Etelka, iskolaigazgató, sovány vendégkönyvet mutat. Az utolsó bejegyzés dátuma 1969. X. 22., a megyei művelődésügyi osztály két vezető munkatársának aláírásával. Azután semmi. — Felvetődött annak a gondolata, hogy az egyik szobában emlékszobát rendeznek be. A gondolat megvalósítás nélkül maradt... Pedig összegyűjthető lenne ide mindaz az emlékanyag, amely Bajza Józseffel kapcsolatos: megjelent művei, kéziratai, levelei, s mindaz a könyv, újságcikk, tanulmány, amit eddig a falu szülöttéről írtak. S ez nemcsak egy nagy-nagy mulasztás pótlása volna, de köny- nyítés a lelkiismeretünkön.' Pataky Dezső Hivatal voltam egy napra Egy idősebb néni nyitott be az ajtón bizonytalankodva. Név szerint engem keresett. A szomszédja miatt. — Ki akarom íratni az újságba — közölte nagyon határozottan a szándékát. — Nézze, fiacskám, én idős nyugdíjas vagyok, sok pénzem nincs, de azért hoztam magammal eleget. Annyit, amennyibe kerül egy ilyen újságcikk. Alig tudtam megmagyarázni, hogy azért nem kell fizetnie senkinek, ha valamit megír az újság. — Akkor miből él maga, kedvesem? Üjabb magyarázat. A fizetésemből. Csóválja a fejét. — Kiírná ingyen is a szomszédomat ? Percek alatt kiderül, hogy nem írnám ki. Sem ingyen, sem pénzért. Mert az ok tulajdonképpen nem tartozik senkire, csak kettőjükre. Valamiért összevesztek. A tanácsnál már járt bent a néni, ott sem tudtak mit kezdeni a. panaszával. Akkor jutott eszébe az újság. — Mert valamikor volt ilyen, hogy pénzért ki lehetett íratni az ember panaszát. De az már nagyon régen volt. Amikor elment csalódottan, még mindig csóválta a fejét. o o o o Fiatal, vékony asszonyka nyújtotta felém a papírt. Jelentkezési lap, amelyen a vállalatnak kellett volna kinyilvánítania, hogy az esti iskolára az asszonykának szüksége volna a beosztása miatt. — Nem írta alá a személyzetis. Es most nem jelentkezhetek iskolára? Hát nem jobb az a vállalatnak, ha a dolgozói magasabb képzettséggel rendelkeznek? Olyan beosztásiba dolgozott, derült ki néhány kérdés után, amihez a nyolc általános teljesen elegendő. Ha elvégzi a technikumot, már nem illik ugyanabban a munkaköriben hagyni. — De én nem kérnék más beosztást az oklevél megszerzése után sem — erőskö- dött az asszonyka. — Akkor voltam szamár, amikor az első osztályt abbahagytam néhány évvel ezelőtt. Nem ízlett a tanulás. Most meg tanulnék, és nem kapok hozzájárulást. Érti ezt valaki? Néhány jó tanácsot tudtam adni: kihez menjen, mit mondjon, ha csakugyan tanulni akar. De hát a ' ál- lalatnak joga van a dolgozóját nem javasolni esti iskolára. Ez az igazság, ami ellentmondani látszik sok egyébb törekvésünknek. o o o o — Elázik a bútor, tessék elhinni — nézett a szemembe nagyon határozottan a középkorú férfi. — Eddig még csak megcsináltattuk a tetőt, de most már nem győzzük. A házigazda pedig a füle botját sem mozdítja. Ha nem tetszik így, ahogy van, akkor keressünk rmis lakást. Ö szeretne a helyünkre beköltözni. Kérése csak annyi volt, hogy menjek el a lakására, nézzem meg, csakugyan be. ázik-e a tető, és írjam is meg, amit láttam. De úgy, hogy attól rögtön megjavíttassa a tetőt a házigazda. * El kellett oszlatnom a téves nézetét. Attól, hogy az újság megír valamit, még nem biztos, hogy meg is változik az a helytelen állapot. Sőt. Nem egy példát lehetne elsorolni, amikor senki sem csinált semmit, hiába írta meg az újság. Még sokkal komolyabb ügyekben sem. De a tanácsnak a panasz- szal foglalkoznia kell. Felszólíthatja a háztulajdonost, hogy javíttassa meg a rossz tetőt. Ha nem tesz eleget a felhívásnak, akkor még mindig sokféle eszköz áll a tanácsi hivatal rendelkezésére, amelyek közül valamelyik csak eredményesnek bizonyul. Beázás ellen nem újságcikket kell „használni”. o © o o Nagyon gyorsan kibugy- gyant a könny a szeméből. Rekedt lett a hangja is. . . —, Most már negyedik hónapja nem küldi , a tartásdíját a gyerekek után hüp- pögte elkeseredetten. • — Mert elment azzal a ... nem is tudom, hogy mondjam kivel. Az a bolond nem vette észre, hogy csak a jó keresete miatt akaszkodÜk rá a nő. Ha legalább csinos lenne, rendes lenne, de tessék elhinni, az a nő még hetenként sem mossa ki a fehérneműjét. Én tudom, ott lakott a szomszédunkban. Ele© im július a, vasárnap Egy új Olympián Ne kívánj pályabért: A legszebb koszorút Nyerted küzdésidért. > Koszorút Bajza utoljára 1954-ben kapott, születésének 150. évfordulóján. Nagy ünnepséget rendeztek akkor Szűcsiben, vásárnyi soka- dalommal, versekkel, virágokkal, szép beszédekkel. Azután minden elcsendesedett. Seiben János bácsi is, aki jóízű körtepálinkája mellett, sokat beszélt nekem évekkel ezelőtt a Bajza-em- lékkönyv nyomaveszésének, Arany, Vörösmarty, Széchenyi beírásaival, szépen kiköltözött az öregfaluba, a temetőbe. S nem találkozhattam Garas Ferkó bácsival se, kinek apja még Baj- záéknál szolgált. Az utcán hiába állítok meg bárkit, igen keveset tudnak — és nagyobbrészt semmit nem tudnak — Bajza Józsefről. Első_ magyar kritikusunk, az első rendszeres kritikai közlönyünk, a Kritikai Lapok megindítója, az Athenaeum kritikai melléklapjának, a Figyelmező- nek szerkesztője, Kossuth Hírlapjának vezetője, a Nemzeti Színház legelső igazgatója, a költőnek is jelentékeny, az idilli _ hangú, Az volt ám a vidám világ Amikor az alispán borát mérte a porkoláb — a raboknak Túl a nyolcvanon, poroszkáló öreg bácsik szokták mondogatni: az volt ám a jó világ! Es ebben semmi lebecsülése sincs a szocialista fejlődésnek, mindössze arról van szó, hogy akkor még — fiatalok voltak. Persze, csak. azok mondják ezt, akiknek jó fiatalságuk volt. A vármegyei tisztségviselőknek biztosan. Ugyan a száz év előtti vármegyei életben is akadtak fegyelmi ügyek, dq ezekből anekdota lett, mert az érdekeltek olyan vakmerő jogászi érveléssel vágták ki magukat, hogy kacagott azon az egész pipás-dolmányos-zsi- nóros magyar vidék. Nahát ilyet! Egy ilyen közigazgatási botrányról emlékezik meg■ az Eger újság száz év előtti száma. Akkor még a vármegye kettős várrhegye volt, Heves és Külső-Szolnok területét foglalta magába, de a megyegyűléseket az egri megyeházán tartották. Száz éve, 1872. elején igen érdekes ügyet tárgyaltak, Zabolay szolnoki tiszti alügyész ügyét. — „Az illető ellen kelt iratokban előfordult az a vád, hogy a rabok a megye székházán a porkoláb — tömlöctartó — áltál árult bort vették és itták. Egy hang felszólalt a tömegből: ki volt a korcsmáros? — Minden tekintet F. J. alispán felé fordult, ki is felállt, hogy a homályra fényt derítsen. Felkelt, beszélt sok aprót és széleset, végre elmondotta, hogy a hideglelés és hasfájás ellen sokan vörösbort kívántak, s ő, az alispán aztán hozatott Egerből s felszámította azt, mennyibe van neki s lepecsételt butéliákban áruitatta azt — azt kell hinnünk — tisztán humanitási célból, nehogy ama derék hazafiak áldozatul essenek ama cholerikus szimptómáknák, tudniillik a hideglelésnek és hasfájásnak, amelyek ez idő szerint a szolnoki börtönben kétségkívül aggályos mértékben uralkodhattak, amennyiben a felolvasott ügyiratok szerint némely rab egy hó alatt 9?« mondd küencvenkét itce bort is elfogyasztott a tömlöctartó révén, ami per 50 kr. számítva itcéjét az egri vörösért, mint preventív gyógyszerért nem is drága (46 pengő forint).” Megállapították, hogy az alispán magatartása rosszallást érdemel, sőt, jegyzőkönyvi rosszallást. Ez volt a közigazgatási ejnyeejnye. A hírlapi beszámolóból kitűnik, hogy egynémely rabok igen komoly hasfájásban szenvedhettek, mert ha az itcét háromnegyed literben számítjuk, mint ahogyan kell is, az a 92 itce majdnem 69 liter. Figyelmet érdemel az újság tapintatos magatartása, mert az alispán nevének csupán kezdőbetűit írja ki, holott minden feltevés amellett szól, hogy nem volt kiskorú. S hogy ez így van, a felnőtteket is meglepi az a védekezés, ahogyan a kisbetűs alispán visszautasította a közgyűlés és a közvélemény megrovását. Mert az EGER legközelebbi számában ez olvasható: Tisztelt Szerkesztő Úr! A Pesti Naplóba írt cáfolatomból .olvashatta ön, hogy'én többek kívánságára Szolnokra saját termésű egri bőrömből hozattam és azt butéliákba zárva a törvényszéki pincébe lerakattam a kezelés és árusítás céljára a tömlőctaróra bíztam. Hogy a rabok is ittak belőle, nem csupán egészségügyi, hanem magasabb törvénykezési szempontból is történt, mert tudhatná ön, hogy in vino veritas (borban az igazság), s hogy éppen azért hívnak némely borfélét „rabvaltatónak”. S hogy ez okból a tömlöc- tartót találtam legalkalmasabb csaposnak, ebben a legkorrektebb törvénykezési intézkedést csak a vak nem látja. Különös és sajnálatos, hogy ez a magasabb törvénykezési szempont nem érvényesült országos viszonylatban. Azóta sem. Ami nem a soron következő összes igazságügy- miniszterek rövidlátására vall. , ______ Dr. Kapor Elemér g et járt hozzánk. Ki gondolta volna, hogy elszereiti az emberemet. Még vacsorával is megkínáltam nem egyszer. Olyan mézes-mázos volt, hogy azt hittem, kettőt sem tud szólni. És akkor itt van, tessék! Sehogysem akarta megérteni, hogy a volt szomszédasszonyról nem lehet megírni sem azt, hogy elcsábította a férfit, sem azt, hogy piszkos, főzni sem tud, és a takarítást utálja. Meg általában semmi mocskolódó kifejezést. Még azt sem, hogy a férj nem* küldi hónapok óta a tartásdíjat. A munkáltató a kezes ilyen esetben. Ha nem gondoskodik a tartásdíj elküldetésé- ről, akkor a vállalatnak kell az apa helyett fizetnie. Ezt pedig a bíróság hajtathatja be. Nem könnyű az ügy, de elintézési módja ismert. O O 0 o Szerényen, csendesen beszélt. Mintha bocsánatot akart volna' kérni a létezéséért is. — Ne tessék kiírni, • nem azért jöttem. De tetszik látni, másodszor is rosszul küldték ki az előfizetési csekket. Megkapta a kislányom is, akinek a folyóiratot előfizettem, pedig én rendeltem meg helyette. Hát ilyen rendetlenség van a központban? ■ Amikor a múltkor megírta az újság, hogy összekavarták az előfizetést, nem sokkal utána rendbe hozták. Még elnézést is kértek. És most megint. Tetszik látni? A másik férfi sokkal öntudatosáéban viselkedett. — Meg kellett írni. Már korábban is meg kellett volna írnia, szerkesztő úr! — közölte nagyon határozottan. — Én is sok példát tudok elmondani arra, hogyan, bánnak egyik-másik irodában az emberrel. És az üzletekben is. Igaz, az emberséges, kultúrált viselkedésre is sorolhatok példát. De ha nem foglalkozunk a hiányosságokkal is, mi lesz akkor? Nem esik jól a bírálat, az biztos. De anélkül nem megy. Csak tessék ezután is megírni a dolgokat. o o o o Olykor egy telefonnal is el lehet intézni a sérelmek orvdslását. Például, ha rossz cipőt kell kicseréltetni, ha az üveget nem akarják visz- szavenni, ha a kedves olvasó nem tudja, hová kell fordulnia a panaszával. Olykor írni kell a hivatalnak, és kérni arra: az intézkedéséről tájékoztassa a szerkesztőséget is. Minden esetben ilyenkor is nagyon korrekt magatartást tapasztalunk. Olykor hiábavaló minden: az egyik szívességből megengedte a szomszédjának, hogy oda építtessen a kerítés mellé, és utána a szomszéd szívességből, hálából lebontatta az engedékeny telektárs régi épületét. Évekig tartó hercehurca után, mert mindenki csak a paragrafusokat nézte. A szerkesztőségbe különböző ügyes-bajos dolgaikkal jönnek. Mindig szinte az utolsó szalmaszálként kapaszkodva az újság nyilvánosságának mentőövébe. Amikor tudunk, segítünk is. De az újság nem csodaszer. Ha valami meghaladja a lehetőségeinket, azt is bevalljuk. Ilyenkor keserű csalódást vagyunk kénytelenek okozni. De hát nem tehetünk mást. o o o o A példák mutatják, hányféle ügyben keresnek bennünket olvasóink. Mi ezentúl is szívesen állunk a rendelkezésükre, mert ez is a kötelességünk; A gyöngyösi szerkesztőségünk címe továbbra is: Rózsa u. 1. Tessék csak benyitni bát-. ran! G. Molnár Ferenc "
