Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

Egri nyár 972 Salgótarjáni művészek tárlata az egri színházban ' Eger torok szemmel Beszélgetés Dogan Kubán isztambuli A Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában láthatja az egri közönség annak a ta­vaszi tárlatnak az anyagát, amely ebben az évben is a salgótarjáni képzőművészek reprezentatív jelentkezése volt képzőművészeti életünk­ben. Az idei kiállítás anyaga jelentős részben kötődik az ötvenesztendős északi-ma­gyarországi bányászváros történetéhez, jelenéhez. Akik csak látogatóként ismerték és szerették meg a nógrádi várost, nem kis csodálko­zással vették tudomásul, hogy az egykori kormos­füstös bányászváros hogyan és mekkora gyorsasággal igyekezett modern várossá, igazi otthonná válni. Ma már számunkra sem vélet­len, hogy jubileum évében országos rangot és nevet birtokló bűvészeket vall lakóinak ez a város, olyano­kat, akik e táj és a fejlődé­si varázslat bűvöletében élik e város mai életét. Ez a tavaszi tárlat tehát a várost, az otthont, a té­mát, a lelkületet adó-alakító világot tárja nézője elé. Ne­mes pátoszi szerény líra, szabad lendület, emlékező pillanatok, itt-ott bölcselke- , dően elmélyedni kívánó meggondolások, eszmék, hit­vallások válnak itt egységes folyamattá — és ezért hat ez a kiállítás bensőségesen. Nem mernénk azt állítani, hogy minden alkotás egyen­értékű és a legmagasabb szinten képviseli a mai ma­gyar piktúrát — nincs is 1 jelen itt a tavaszi tárlat egész anyaga, meg vannak olyanok is, akik vendégként, baráti tisztelgésként küldték el erre a tárlatra műveiket —, dé annyi bizonyos, hogy ez a tárlat méltón reprezen­tálja ennek a lüktető életű, új utakat kereső magyar vá­rosnak a jelenét, törekvése­it. A festők közül elsőként említenénk Iványi Ödönt. A régi Tarján, a Zűrös sakk­tábla és a Salgótarján ’72 vallomásnak is, művészi tel­jesítménynek is szép és ro­konszenves. Nagy formátu­mú, gondolatilag aszkétiku­san leegyszerűsített közlései a valóságot igyekeznek fel­tárni sajátos jelzésekkel. Bakallár József és Bertha Zoltán absztrakciói inkább a színekkel közelítenek a né­zőkhöz. A formák játéka in­kább Bertha Üvegvilágánál található. Lóránt János Emlékezése, Mazsaroff Miklós Visegrádi hegyek télen-je, Máger And­rás Árvíz-e, Farkas András ősz a Galiba-pusztán-ja, Fábián Gyöngyvér Kukori­cás csendélete, Pataki József Ütőn című műve jelzik az élményadó környezetet, azt a látványt, amelybe az'* ér­zelmek, emlékek az alkotás kényszeréig belesűrűsödhet­nek. Mészáros Erzsébet Salgó­tarján köszöntése című mű­ve nemcsak tisztelgés a vá­ros előtt, de eleven hatású kompozíció is. Jánossy ■ Fe­renc Évája és a Hazafelé az iskolából című képe — az utóbbi akvarell — érezteti, mennyire egyéni nyelven szólal tneg a művész. Molnár Bélánál egy palóc láda a kitűnő téma, Orosz István­nál a mozdulatlan táj, Héti Zoltánnál a Csend, Somos- kóy Ödönnél a Tél, mert né­ha úgy tűnik, hogy a perc és a tér időtelen hangulatot áraszt. A kiállítás legerőteljesebb anyaga a grafika. Mindjárt Czinke Ferencnek. A város gyökerei címet viselő soro­zatával kezdenénk* mert itt a szilárd kompozíciós elv és forma gondolatokat ébreszt és eleven tartalmat fed. Pe­tő János Házalója, Esti el- szélgetése és Fináléja sok­sok lírai elemmel átszőtt fi­nom elbeszélés. Szujó Zoltán Abszurd története és Ágról szakadt-ja figyelemre méltó alkotások. Hibó Tamás hat tagból ál­ló sorozata a városról hat dátumot élénkít fel, s bár formátuma kicsiny, hatásos. Csohány Kálmán grafikái, az Arckép és az özönvíz di­csérik itt mesterüket. Lu- kovszky László Kepler-e az olvasmányélmény érdekes­sége. Szathmári Béla anyaga meghökkent, bonyolult és el­vont geometriájával, Tóth Imre rézkarcai meghittsé­gükkel hatnak. Szabó Gás­pár Egyedül-je figyelmet ér­demel. A szobrászok rangos mű­veket sorakoztattak fel. Va­sas Károly Forradalom és Bányászok című alkotásai már messziről magukra hív­ják a néző tekintetét. Ligeti Erika érmei és portréja lí- raisággal telítettek, Kákonyi István Indonéz lánya érzel­mekről beszél. Dabóczy Mi­hály pátosszal formálja mű­veit és azok lendületesen agitálnak. Gazdag anyaggal jelentkezik id. Szabó István. Dagasztó asszonya, Üttörő- kislánya és női aktja isme­rősként köszöntének ránk. Pató Róza Vájár portréja sikerült alkotás. E kiállítás tanulság és ma­gyarázat: hogyan lehet és kell egy kisvárosban — egyetemek, főiskolák fiatal­sága és közrehatása nélkül is — művészi életet élni és kapcsolatot teremteni az al­kotásokra mindig kíváncsi Tíz napot töltött Magyaror­szágon Dogan Kuban pro­fesszor, az isztambuli mű­egyetem tanszékvezető taná­ra, s ebből egy jutott Eger­nek. Látogatása során, Bakó Ferenc múzeumigazgató ka­lauzolásával megtekintette a minaretet, majd hosszan el­időzött a török fürdő rom­jainál. Alkalmunk volt be­szélgetni a professzorral út­jának céljáról, tapasztalatai­ról, s ezeket Aost röviden összegezzük. — A magyar kormány meghívására jöttem hazájuk­ba, hogy az itt található tö­rök eredetű műemlékek épí­tészeti, megóvási munkála­taihoz segítséget nyújtsak. Sok helyen megfordultam viszonylag rövid idő alatt. Láttam Pécs két dzsámiját, voltam a siklósi Málkocs bej-dzsámiban, Szigetvárott az Ali-pasa és a Szulejmán dzsámit szemrevételeztem. Meglepően szép műemlék­megóvó munkáról szereztem tapasztalatokat Székesfehér­várott, ahol egy fürdő ma­radványai vallanak régmúlt századokról. Budapesten Gül baba türbéje, valamint a most használatban levő török fürdő szolgált hasznos lát­vánnyal. Művészettörténeti, műemléki szempontból ha­sonlóan nagy jelentőségű romterület Eger török fürdő­je, amelynek egy részét ti­zenkét évvel ezelőtt szaksze­rűen feltárták. Érdemes len­ne a megkezdett munkát to­vább folytatni, mert a fürdő a maga nemében ritkaság- számba megy, s klasszikus példája a mediterrán építé­szetnek. Teljes feltárása, rom- kertszerű tálalásban, kiváló­an alkalmassá tenné arra, hogy alaprajz és szerkezet dolgában hasznos ismeretter­jesztő szerepet töltsön be ez a műemlék. • Merényi Ferenc, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség igazgatója véleményt kért Eger vendégeitől az itteni minaret restaurálási tervé­ről is. E kérdésben követke­ző a neves professzor állás­pontja: — Elsőrendű feladatnak tartom egy ilyen rekonstruk­ció alkalmával az épület alapjainak és a környező ta­lajnak a szondázását. Tehát gyakorlatilag» annak felderí­tését, ho_gy statikailag milyen az építmény, valamint a ta­laj minősége. Továbbiakban én elegendőnek vélném a földfelszín közelébe eső né­hány méternyi falrész vas­beton gyűrűzését, s a talaj szintjének ^megemelését. Még egy dolog, amit eímondanék! Helyreállítás után nem en­gedném a turisták rohamait. Jövő hét péntekjén, július 14-én. nyit az Egri Nyári Egyetem általános tagozata, amelyen túlnyomórészt ame­rikai pedagógusok vesznek részt. Délután 5 órakor a Technika Házában zajlik le á megnyitó ünnepség, amelyen dr. Varga János, Egei- város tanácselnöke tart Előadást. A későbbi előadások és konzul­tációk során szó lesz hazánk gazdasági, társadalmi fejlő­déséről, a gazdaságirányítás új módszeréről, társadalmi szervezeteinkről, a magyaror­szági kultúra jellemző voná­sairól, alsó- és középfokú, professzorral Mi Törökországban ezt a kérdést úgy oldjuk meg, hogy a hétnek csak egy nap­ján mehetnek fel kirándulók a minaretekbe. Ugyanis eze­ket az épületeket hajdan egyetlen személy, a müezzin forgalmára tervezték, így törvényszerű a korai, gyors károsodás, a veszély, ha szer­felett igénybeveszik őket. Az egri terepszemlén részt vett Gerő Győző, a Történe­ti Múzeum munkatársa is, áld korábban az egri török fürdő részleges feltárásában közreműködött. Véleménye szakmai szempontból tökéle­tesen egyezett azzal, amit Dogan Kuban professzor, az UNESCO építészeti szerveze­tének elnöke mondott. A tö­tök vendég szavait csupán a következőkkel egészítette ki; — Pillanatnyilag kétszáz négyzetméterre tehető a fel­tárt' fürdőterület. Föld alatt, kisajátítandó házak alatt van még száz négyzetméter­nyi terület, jobbára 2—3 mé­ter magas felmenő falakkal. Ha ezeket is kibontanánk, s a török kolléga elmondásá­nak megfelelően romkertsze- rűen bocsátanánk a nagy- közönség elé, igen jelentős idegenforgalmi vonzerővel gazdagodna Eger városa. A török fürdő későbbi fenntar­tása nem is kerülne pénzbe. A szükséges fedezetet meg­teremtenék a néhány forintos belépődíjak, amelyet nem sajnálnának egy-egy várossé­ta során az ide látogató ki­rándulók, turisták, de az itt lakók sem. (moldvay) majd felsőfokú oktatásunk helyzetéről, továbbá hazánk és a nagyvilág kapcsolatáról. A nyári egyetem általános tagozatának előadói között olyan kiváló szakembereket találunk majd, mint dr. Von- sik Gyula, a TIT főtitkára, dr. Csikós Nagy Béla állam­titkár, dr. Márta Ferenc, a szegedi egyetem rektora és dr. Halász Zoltán, a New Hungarian Quarterly -című fo­lyóirat szerkesztője. Vala­mennyi előadás angol nyel­ven hangzik el, s színhelyük az egészségügyi {szakiskola tesz. közönséggel. (farkas) Angol nyelven startol az Egri Nyári Egyetem SZÜTS DÉNES: XIX. Posta Rozália megjelenik a vizsgálóbíró előtt. Félénken, alaposan begyulladva. — Üljön le — s a vizsgá­lóbíró sétálni kezd a szőnye­gen. — Mióta Van dr. Váriék szolgálatában? Figyelmezte­tem, csak az igazat vallja, mert úgyis mindent megtu­dunk. Hazugság esetén bör­tönbe kerülhet. — Jaj, jaj — sír fel a lány, s beszél. A vizsgálóbíró néha meg­áll. s a lányra néz. — Három éve szolgálok az úréknál. Igazán rendes, fi­nom emberek. Jó bért ad­nak, szobát és ellátást. A nagysága... — Balátai Jenőt ismerték már régebben? Járt ide fel magukhoz? , — Nem, kérem! A mérnök úr hat hónappal ezelőtt én- kezeit. De arról nem tudok, hogy előtte is... Vári dok­tor úr csak úgy szólítja: Je­nő. Balátai úr is tegezi... tegezte, az ügyvéd urat. — Amikor idejött? Rögtön így szólították egymást? • — Igen. # — Kik látogatták Balátai Jenőt, amíg itt volt? — Senki. Még az ügyvéd úrék társaságát is kerülte. Nagyon magának való ember volt. — Mikor szokott hazajár­ni Balátai úr? — Reggel korán elment, a szobáját délelőtt szoktam rendbe rakni. Este meg ké­sőn jött haza. De volt; ami­kor egy héflg se maaduit M a szobájából. — Hány kulcs van ehhez a házhoz? A lakáshoz? — Hát a nagyságos asz- szonynak és az úrnak, ne­kem, meg Balátai úrnak is volt — Szóval, négy kulcs volt? — Igen, — Dr. Váriék elvitték a kulcsaikat? — Miért vitték volna el? Nálam hagyták. Én tudom, mikor jönnek meg, mert előt­te mindig írnak, vagy telefo­nálnak, táviratot küldenek, és én várom őket az állo­máson. — Mutassa meg a három kulcsot. A lány a szobájába sietés a kulcsokkal tér vissza. A vizsgálóbíró Balátai kulcsá­val hasonlítja össze a házia­két és a lányét. Mind ánégy kulcs egyforma. A vizsgáló- bíró tovább folytatja a lány kihallgatását. — Ma mikor hagyta el a lakást? — Négy óra körül. Éppen a mérnök úr ingeit vasaltam ki, aztán elment... Gondol­tam, moziba megyek, de itthon felejtettem a pénze­met. A Magdát kicsapják cí­mű filmet akartam megnéz­ni. Már a sort is kiálltam, amikor észrevettem, hogy nincs nálam pénz. Ügy. el­szégyelltem magamat. — Gyalogosan jött haza? — Igen. t — És a moziba menve? Hogy mehetett villamoson, ha nem volt magánál pénz? — Nem ültem fel, sétál­tam« A lány igazat beszél — gondolja a vizsgálóbíró. , — Mennyi pénze van? — A háztartásra hagytak itt az ügyvéd úrék. De arról, ha a nagyságos asszony meg­jön, el kell számolnom. Tet­szik tudni, azt a pengőt, amin moziba akartam men­ni, éppen Balátai . úrtól kap­tam ... Szegény... Tegnap korán hazajött, fütyörészett, ilyen jókedvűnek még nem láttam... „Hej, Rozika” — ennyit mondott és bement a szobájába. Az ajtón keresztül is hallottam, dudorászik, les föl járkál, pedig máskor ko­moran jött-ment, alig lehe­tett szavát hallani. — Volt-e valaki a lakás­ban, mióta az ügyvéd úrék nincsenek itthon? — Nem volt senki. Akik vendégségbe jönnek, azok tudják, hogy az úrék nincse­nek itthon. — Hivatalos személyek se keresték az úrékat, vagy Ba­látai Jenőt? —i Nem. A postás jött, a gázórás... Ja, meg egyszer az ügynök. — Kicsoda? Miféle ügy­nök? — A képügynök. Képeket, festményeket kínált. — Beeresztette a lakásba? — Először nem akartam, de nagyon erősködött, hogy megnézi, milyen festm#iyei vannak az úréknak, mert ő vesz Is, nemcsak elad. Végig­nézte a festményeket, és meg is mondta, melyik mennyit ér. — Volt nála kép? Vagy csak.n — Egy füzet volt nála, ab­ból mutogatta a képiéit. — Meddig időzött ez az ember a teásban? — Talán egy félórát. — Más nem járt itt? Em­lékezzen! Ez nagyon fontos! — Nem volt itt más! — Amikor ma hazajött, mit csinált? Részletesen mondja el! — Feljöttem a lépcsőn, ke­restem a retikülömben a kulcsomat. Megtaláltam, ki­nyitottam az ajtót. Már az előszobában éreztem az édes­kés szagot. Jézusom — ki­áltottam —, mert féltem, hogy én hagytam nyitva, az­tán megjönnek az úrék és megszidnak. „Magában na­gyon megbízom” — ezt- mondta a nagyságos asszony. Aztán, ha most valami baj történik ... Látom, a fürdő­szobából fény szűrődüí ki. Onnan árad a gáz is... Be­nyitottam. A mérnök úr! El­ájultam ... — Tudom, ezt vallotta a rendőrnyomozó úrnak is. Ké­rem, biztos abban, hogy a fürdőszobában égett a vil­lany? * — Maga négy órakor ment * el hazulról. Balátai Jenővel nem találkozott délután? — Nem. A mérnök úr biz­tos később jöhetett meg. — Szóval, a villany égett? — Égett. * — Maga kapcsolta el a gáz­kályhát? — Nem. Én, kérem, elájul­tam, de akkorát estem, attól észhez tértem. Srkcgtgattam és szaladtam a házmesterhez, ö is megnézte a halottat, az­tán telefonáltunk a házmes- temétől a rendőrségre. Juci néni kapcsolta el a gázcsa­pot a fürdőszobában. — A lakást bezárták, ami­kor kijöttek telefonálni? — Nem. Miért zártuk vol­na be. Ezen a folyosón csak két lakás van. Nincs több. A házmesterék a szomszédok. Illetve ugye ők lakják az al­sórészt, felettük meg mi va­gyunk. — De ennék a háznak eme­lete is van. Ott kik laknak? — Senki. Egy lakosztály van ott, kérem, de üresen áll. Nem lakik benne senki. — És ki lakott benne, amíg nem volt üres? — Egy dúsgazdag bárónő­nek a titkára. De sokszor jött ide a bárónő is. Olyan kiránduló, megpihenő helye volt neki, amikor a Várba jött. Ha dolga volt a Vár­ban, beugrott ide . — A nevét nem tudja? — De igen. Rössler Andor­né. A vizsgálóbíró felírja a nevet. Aztán a lánytól kérd, mutassa meg Balátai szobá­ját ..: 1872. július a, vasárnap (Folytatjuk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom