Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-07 / 158. szám
Egri nyár '72 Debreczeni Zoltán grafikái a vármúzeumban A Philce-templom megmentése ASSZUÁN, FELSÖ-EGY1PT0M: AZ UNESCO védnöksége alatt húsz állam anyagi segítségével folyik a víztároló építése miatt vízzel elárasztott Philae-templom megmentése. Az akció kb. 13,5 millió dollárba kerül és öt évig tartanak a mentési munkálatok. (Foto: MENA—MTI—KS) Túncdab Je H sutul — hatodszor is Hatodszor rendezi meg az idén a Magyar Rádió és Televízió a táncdnlíesztivált. Min1’ dr. Várhegyi Tibor, a táncda'.fesztivál titkára elmondotta, 1972-ben pályázati felhívás nyomán mintegy 81)0 jeligés pályamű érkezett a táncdal- és sanzonig 'zoltíág címére. Ebből 48 dal hangzik el a fesztiválon, s az illetékesek további négy úgynevezett tartalékot is kiválasztottak az esetleg kimaradó dalok pótlására. Az elődöntők, amelyeken egyenként 16 da: hangzik majd el — július 22-én, 29-én és augusztus 5-én lesznek a József Attila Színházban. Az elődöntőket szakmai zsűri értékeli, amelynek elnöke Lendvay Kamilló lesz. Tagjai: Galambos Erzsi, Gyi- mesi Ernő, Harsányi Gábor, Juhász István, Kiss Gyöngyi, Romhányi József, Sárosi Katalin, Sztevanovity Dusán, Tóth Erika, Török Jánosné és dr. Vilkán György. A döi^tő időpontja augusztus 19-e. ahol nemzetközi zsűri dönt a szerzői, hangszerelői és lőadói díjak odaítéléséről. A döntő mezőnyét a zsűri és a közönség alakítja ki. Döntőbe jutnak azok a dalok, amelyek a zsűritől a legtöbb pontot, illetve a közönségtől a legtöbb szavazatot kapják. Az idén a közönségnek elődöntőnként két dalra kell szavaznia, a szavazólapokat a rádió- és tv-újság, valamint a Zeneműkiadó fesztiválfüzete tartalmazza majd. A közönségszavazás eredményeiről elődöntőként július 28-án, augusztus 4-én és 11- én számolnak be a rádióban és a televízióban, ismertetve a kialakult sorrendet is. A döntőt kövétő gálaesten adják majd át a közönségdíjat, amikor a fesztivál dalait ismert külföldi előadók tolmácsolják majd anyanyelvükön. Debreczeni Zoltán grafikáiból az egri vármúzeum klubtermében rendeztek kiállítást: a huszonkét mű együttese azt bizonyítja, bogy a művész otthon érzi magát az ódon hangulatú kisvárosokban. Témái a tengerpartról, a dombokról, a lagúnák tövéből ismét és újból Szentendre, Eger vggy Sárospatak emlékképéig viszik őt. Azzal akarja érzelmeit, világszemléletét, világlátását formákba önteni, hogy ezeket az épületegyütteseket, látványokat, köveket, utcákat, házsorokat állítja a néző elé. A forma, a megjelenítés formája azonban kérdésessé válik ezeken az alkotásokon. Túl most a technikai kérdések korszerűségén és izgal- masságán, a nézőben kételyek merülnék fel: nem lét harmóniát a téma és a téma kifejezésére, megörökítésére szánt külső megoldás között. Ügy látja, hogy a művész vagy a túlzott művészi alázat okából vagy az átélés kényszere folytán túl- egyszerűsíti vallomásait a világról. Az absztrakció foka itt olyan magas, hogy a néző megkérdőjelezi az élmény lehetőségét: lehet-e bennem, a nézőben visszhang és másfajta a Ballada című alkotás láttán, mint akkor, amikor a Szentendrei feljáró címűt nézem, vagy éppen akkor, amikor a Tengerparti emlék-ről szeretném megtudni, mekkora öröm vagy bánat, elragadtatás, vagy szelíd megadás lelki tartalmával figyelhette-szemlél- hette a művész a látványt, amely őt cselekvésre ingerelte. Itt ugyanis a formák alaktalan sokasága valamilyen meggondolás folyamán jellegtelenül merevednek zárt rendbe, de ez a zárt rend nem közvetít harmóniát, érthető és felfogható alkotói szándékot minden esetben. Amikor a művész eddigi munkásságának ismeretében leírjuk ezt, kétkedni kezdünk önmagunkban is, hogy ez az útkeresésnek tűnő grafikai munka hogyan hathat olyanokra, akik az utcáról jönnek be és arra kíváncsiak, milyen élményt kapnak ebben a történelmi környezetben, ahol egy remekmívű barokk faszobor tekint le a modern müvekre és azok látogatóira. Az emlékkönyvbe lapoztunk e kutatás során, ahol ilyen tartalmú bejegyzések találhatók: A művész — az igazi — mindig előbb jár egy emberöltővel. Vagy: Jó lenne, ha valaki magyarázná ezeket a képeket, mert nem értik. Vagy egy harmadik bejegyzés: A kiállítás tetszett, van még elvont fogalom, de nagyon tetszett. (Ez az utóbbi megnyilvánulás szó szerinti hűséggel került ide!) Debreczeni Zoltán rokonszenves egyéniség munkásságával korábban a Heves megyei képzőművészek körében is találkoztunk, önkorén belül mozogva bizonyára akadnak a művésznek tépelődései, gondjai, amelyek alkotás közben kísérik munkáját. A belső elrévedés és alázat azonban — szerény véleményünk szerint — sohasem fokozódhat odáig, hogy az élmény megörökítésére használt formák és jelek végképp elszakadjanak a közérthetőségtől, illetve elkerüljék azt a lehetőséget, hogy a mindennapi ember birtok, ra vehesse a művész által adott világot s általa gazdagodva formálódjék a jövő számára. A kisvárosok és meghitt helyek által diktált élmények sokkal reálisabbak, realisztikusabbak — ha úgy tetszik —, mint ez az absztrakció, amely ha nem is sokkal, de túllépi a megközelíthetőség határát, az érzelmi megfejtés, a birtokbavétel köznapi készségét. Ez pedig elgondolkozásra késztet (farkas) A folyóirat júliusi számában több cikk számol be arról, hogy a körülbelül hatvanmillió szovjet turista hogyan tölti nyári szabadságát, milyen utazási lehetősége van a Szovjetunióban. Átveszi a Pravda egyik tudósítójának cikkét, aki azt fejtegeti, hogy a pártszervezet hogyan tudja befolyásolni a termelés menetét? A cikkíró például azt a kérdést teszi fel a kurszki Akkumulátorgyár egyik üzemegysége párttitkárának, hogy előfordul-e olyan eset, amikor a pártszervezetnek kell a döntőbíró szerepét betöltenie a dolgozó és a vezető közötti vitában ? Két újságíró szociológiai témájú könyvének egyik fejezetét közli a folyóirat. A cikk 400 fiatal válaszát summázza arra a kérdésre, hogy szeretik-e gyárukat, milyen terveik vannak az elköveti) Szputnyik júliusi száma kezö öt évre, mivel foglalkoznak szabad idejükben? A Szputnyik elkalauzolja olvasóit az Atlanti-óceánon dolgozó halászokhoz, az örök fagy birodalmába. Beszámol a kancsalság gyógyításával kapcsolatos szovjet orvosi eredményekről. „Termonukleáris szellem a mágneses palackban” címmel a termonukleáris plazmakutatásokról számol be annak kapcsán, hogy 1971- ben több szovjet fizikus Állami Díjat kapott az e téren végzett munkáért. Tudósít egy különös leningrádi tv- közvetítésről, a kulturális élet újdonságairól: az idei színházi évad kirobbanó sikerű színdarabjáról, a csukotkai eszkimók első hivatásos együtteséről, az uráli, szibériai és távol-keleti képzőművészek kiállításáról. A Könyvespolc rovatban Vlagyimir Szanyin humorista író jelentkezik útijegyzeteivel. Közli a Szolszkaja Molo- gyozs (Falusi Ifjúság) című folyóirat munkatársának beszélgetését egy falusi futballcsapat kapitányával, aki rendkívül érdekesen elemzi a falusi sport problémáit. Természetesen a júliusi szám is hoz népszerű dalszöveget, közöl ételrecepteket (ez alkalommal lett recepteket), ismertet új bélyegeket. A gyermekolvasót kazah mesével és egy, a moszkvai gyerekekről készi - tett riporttal szórakoztatja a legújabb szám. (APN—KS) SZCTS DENES: XVII. Dániel minden erőfeszítésével vissza akart hullni abba az alkotó révületbe, koncentrációba, ami munkájához szükséges volt. Egyelőre azonban feleségével párbajozott. — Semmi lényeges változtatást nem tudok kitalálni — válaszolta Évának arra a követelésére, hogy vigye el aznap este egy szerb kisvendéglőbe, mulassanak, szórakozzanak, amíg erre idejük van. — Semmi lényegeset... És te már annyit mentél, naponta együtt vagy a társasággal, Flessburgerrel, csónakáztál, fürödtél, táncoltál, kocsíkáztál... Évában lassan, de biztosan nőtt fel a düh. — Rendben van, megértem, dolgozni jöttél, de ezt a megszállottságot én nem bírom elviselni. Nem is őszintén teszed ezt, mert otthon hetekig csak a szerkesztőségi ügyekben futkosol. Otthon 1012. Julius.^.L/péntek -w nem írsz, dolgozol, csak olvasol és bámulod az ablakot. Meg tudsz őrjíteni, amikor csak ülsz és bámulsz kifelé... — Azt hittem, neked is érdeked, hogy apádról mindent a valóságnak megfelelően megtudjunk — mondta Szász. — Neked is írom ezt a könyvet, teélted is. — Nagyon 1 is szeretnék megtudpi apámról mindent, de úgy érzem, ami lényeges, tudom róla. Éva rágyújtott, aztán felkelt és a/polchoz ment. Poharak és két üveg brandy állt ott. Töltött magának és ivott. Mire visszaült, Szász már mosolygósán, a megnyert időcsata miatt hálásan pislogott feléje. — Majdnem mindent tudsz, most elégedj meg eny- nyivel. Ha élmény vacsorázni, kérlelt, mentsél ki. Nem vagyok eher,. Mire visszajössz, főzök neked egy jó hazai kávét. — Mondhatom, isteni figura vagy — és Éva idegesen verte le cigarettájának hamuját a szőnyegre. — Azt kívánom, bár inkább ne lennel itt. — Felugrott, s bement a fürdőszobába, fésűt rántott rövid kis hajába, cseppnyi púdert szórt arcára, és az ajtóból még visz- szaszólt: — Ne csodálkozz, ha későn jövök meg. — Szervusz! — Dániel üdvözlésre emelte karját. Bólintott, mosolygott is ehhez a mozdulathoz. — Szia ... Vigyázz magadra! — kimondta, és abban a pillanatban nagyon megsajnálta az asz- szonyt. Tényleg undok hozzá és elhanyagolja. Felugrott és utánarohant. A folyosó közepén érte utol. Maga felé fordította és megcsókolta az arcát, aztán a kezét is. — Éva, ne haragudj! Tudom, hogy lehetetlen alak vagyok... de rövidesen rájössz, rendkívül fontos, amit csinálok... Mindkettőnk számára fontos... — Nem tudott többet kipréselni magából. A gondolatok világában élt, és ha onnan kilépett, már bizonytalankodott. Éva kissé szomorúan húzta el a száját. — Rendben van, megbocsátok. De jövőre még könyvet sem engedek magaddal hozni, ha nyaralni megyünk. Feltéve, ha még együtt megyünk nyaralni — idegesen felnevetett. — Jól gondold meg, Dániel! Szász nem tudta mire vélni az asszony megjegyzését. Máskor sokáig töprengett volna rajta, magyarázatot kért volna, de most egyetlen vágya volt, megtalált kincsével, egy névvel, Ludger Westrickke! félrevonulni. — Csacsi! Csacsi asz- szonykám! — veregette meg Éva arcát, és visszament a szobájába. Az ajtóra ráfordította! S reteszt, és a bőröndjéhez rohant. Hol találkozott ő ezzel a névvel? ... Beletúrt az iratokba. — Hát persze! — mondta hangosan —, ez az ember volt... Most mar megvan!... ,,, Ludger Westrick 1930— 1933 között, a Vereinigte Stahlwerke délkelet-európai exportvezetője, majd lelkes náciként a hadigazdálkodás kulcsembere. Gőring meghívja a légi fegyverkezést irányító tíztagú tanácsba, az In- dustrieratba. Később vezér- igazgatója a Vereinigte Aluminiumwerke A. G,-nek, és befolyásos tagja a birodalmi Vereinigte Industrie Unter-„ nehmungen A. G.-nek, a VI- AG-nak, amely a legfontosabb hadiipari vállalkozásokat egyesítette ... Itt van egy levél, amelyet von Hanneken tábornoknak, a birodalmi gazdasági minisztérium államtitkárának küldtek: „Egy háború esetére a szükséges nyersanyag biztosítása érdekében 1933 óta évente annyival több bauxitot kell behoznunk, hogy a háború kitörésekor több mint egymillió tonna tartalékkal rendelkezzünk...” Aláírás: Ludger Westrick. Mennyi lehetett az évi kiszállítás? — Szász újabb adatokat szedett elő gyűjteményéből. — Carl von Clo- dius, a birodalmi külügyminisztérium osztályvezető-helyettese 1943. május 30-án (ennek az iratnak az eredetije az NDK-ban található, s Szász onnan kérte meg a fotókópiát) Ribbentropnak jelentette: „... Magyarország Németország bauxitel- látásának bázisa. A magyar kormány kötelezettséget vállalt évi egymillió tonna bau- xit szállítására, s ezzel a mennyiséggel túlszárnyalja az összes többi ország együttes szállítását”. Ludger Westriclcet tehát a Rajniss-féle estélyen ütötték a bauxit rablólovagjává. Raj- nlssnak pénzt, lakást adtak, hogy fogja be a száját, s ne / tárja ország-világ elé a bau- xi'.íal folyó manővereket. De hallgatásnak más ára is volt, nemcsak az a 40 ezer pengő. Be kellett a svájci társaságnak vennie az üzletbe Ludger Westricket. Vajon tudták a magyar gyárosok, bankárok, hogy kit vesznek be? Ki ez az ember? ... Aligha. Talán annyit árult el nekik Schröder, hogy ez az úr német nagyiparos, aki adni, venni, fizetni, hitelt szerezni tud, egyszóval minden tranzakciót képes lebonyolítani. Chorin, az okos Chorin azért biztosan elhúzta a száját. Szász a magukkal hozott kis turistafőzővei kávét készített magának. És miközben várta, hogy kifolyjon, összegezte eddigi ismereteit; a szándékokat és cselekedeteket. Az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. életében Chorin Ferenc megjelenése hozott döntő fordulatot, a svájci Blancart Bankház által finanszírozott Bauxit Tröszt életében pedig Ludger Westrick megjelenése. De ez a második tény radikális változások kezdetét is jelentette. A svájci csoport befolyásának elsorvasztását, csökkentését, majd teljes megszüntetését, és a német csoport előretörését, hatalmának növekedését, majd a teljes behódolást. Milyen állásponton lehetett Mayer dr., a vezérigazgató? Pénz, pénz, Pecunia non ölet... Csak jöjjön, csorogjon, minél nagyobb folyamban. Ennyire egyszerű lett volna ezexet a rafinált gyárosokat becsapni? Ennyire nem látták volna előre, hogy végül őket is felfalják a nácik? De a legfőbb szereplő, a felfedező, Balátai Jenő meggyőzése, lefizetése, megvesztegetése még hátra volt. Azaz ... Balátai Jenő, azt hitték, házasságával teljesen a hálójukba esett. Az elképzelés ragyogó volt. Nem kellett más, mint egy nagystílű, gyönyörű nó, aki lehetőleg úgy költekezzék, hogy azt ne lehessen normális pénzkeresettel bírni. Akkor majd a férfinak több és mind több pénzre lesz szüksége. Akinek pedig sok pénz kell, az mindenre kapható. Szász elismeréssel adózott távoli, nagy, részben már elhunyt ellenfeleinek, de a még élőknek is. Ezt csak azzal a germán alapossággal lehet előkészíteni, amivel az ötödik hadoszlopok szétrágták a hátországokat, amire a Wehrmacht menetelni kezdett. Von Clodius, dr. Werner Daitz, Fritz Hugenberg, Ludger Westrick s ki tudja még, hány kitűnő koponya dolgozhatott a magyar bauxit megszerzésén. Amikor aztán ez a terv megvolt, már csak végrehajtók kellettek, s belépett az üzletbe a Gestapo: Artur Frisch. Csak éppen ott hibáztak, ott szakadt meg a láncolat, ahol nem várták... Szász a falon függő képre nézett, amelyen kéken izzó ég és a tenger közé egy nyomorult lélekvesztő bárka ékelődött. A bárkán egy szakállas alak óriási igyekezettel próbálta evezőjével a csónakot gyorsabb futásra ösztönözni. A festmény egyik sarkában gomba alakú, fekete felhő ereszkedett alá az égből. Az atombombával szemben tehetetlen erőfeszítést, szimbolizálta a kép komor beállításban. Az emberek nem tudnak a vész, a végzetes sors elől menekülni, arra csak kétség- beesett kísérletet tesznek, de amikor a végzet elkerülhetetlenné válik, kétszeres düh vei és erővel állnak ellent. A hatalom — ha rövid időre is —, de megtorpan ezek előtt az emberek előtt. Balátai Jenő — mondta ki hangosan Szász apósa nevét —, ő tett ilyen kétségbeesett, utolsó kísérletet a náci gépezettel szemben ... (Folytatjuk.)
