Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-01 / 153. szám

hatott, amit legjobban sze­ret: a legújabb kor történel­méből. A vizsgáztató tanár a Tanácsköztársaság törté­netéből kérdezte. Hogy ml lesz Domoszlói Sarolta sorsa, az majd né­hány hét múlva kiderül, A felvételi vizsgabizottság még néni döntött, nem is dönthet, csak a tüdőst értékeli s vé­leményét továbbítja ahhoz n csúcsbizottsághoz, amelyik a döntésre illetékes Épp ezért csak a felvételizők tudásáról kérdeztük a vizsgabizottság elnökét, aki két nap tapasz­talatait így összegezte: — Kevesen szerepeltek igazán jól. A legtöbb felvé­teliző hadilábon állt a tény- tudással és sok gondot oko­zott az anyag logikai össze­függéseinek feltárása is. Az is elszomorító, hogy a fiata­lok egy része nem Ismeri a magyar nyelvtan nélkülöz­hetetlen tudásanyagát. S hadd mondjak el még egy megfontolandó dolgot: aki szakközépiskolát végez, az nem sok eséllyel indul a ma- gyár-történ elem szakos fel­vételin. Ez érthető is, hiszen sokkal kevesebb anyagot ta­nult, mint az a kollegája, aki humán tagozaton érett­ségizett. A folyosón újabb jelöltek sorakoznak, sikerre, főisko­lai belépőre várnak, őszin­tén kívánjuk: Fortuna ne legyen szűkmarkú hozzá­juk. .. (pécsi) Mozi tizem vezet ok továbbképzése Már hagyománnyá vált, hogy minden évben nyaran­ta rendezik meg Egerben a megye moziüzem-vezetőinek szakmai továbbképzését. A június 28-án kezdődő ren­dezvénysorozat a ftlmforgal- mazás és a moziüzemeltet&s legaktuálisabb, legfontosabb kérdéseivel ismertette meg a hallgatókat- Előadást tartott — többek között — Tárnok János, a Magyar Fiimtudo- mányi Intézet igazgató-he­lyettese, aki arról beszélt, hogy a film szakemberei mi­ként ismerik a közönséget. Dr. Veres József, a debrece­ni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem adjunktusa A filmművészet ma címmel tartott referátumot. Általá­nos tetszést keltett az egész napos vita, amelyen részt vet­tek: Bors Ferenc, a M0KÉP igazgatója, valamint Juhász Arpp,d és Kiss Sándorné, a filmfőigazgatóság főelőadói. A nagy pillanat; Domoszlói Sarolta a felvételi bizottság előtt. (Foto: Tóth Gizella) Vajda János és a tizenévesei! Felvételi vizsgán az egri főiskolán Ezekben a napokban meg­fiatalodott az egri tőiskola- A folyosókon mindenütt 18 éves fiúkkal, lányokkal ta­lálkozik a látogató. A fia­talok egy-egy bűvös ajtó kö­rül csoportosulnak és idege­sen cigarettázva várják azt a pillanatot, amikor rájuk kerül a sor. amikor bizonyí­taniuk keli, hogy ott lesznek a gólyák között. A magyar-történelem szak ­ra jelenkezett. fiatalok stílu­sos környezetben, a főiskola könyvtárában felvételiztek- Hozzájuk csatlakozunk, hogy ízelítőt adjunk abból, mire is képesok. A felvételi vizsgabizottság asztalán nagy szürke karto­nok, mindegyiken egy névs a kartonokban írásba fek­tetve mindaz, amit az iskola, a KiSZ-Szervezet a fiatalok­ról el tudott mondani. A halmajugrai Domoszlói Sarolta az izgulósabb típus képviselője. Ilyenkor való­ban jól jön a megértő fe­szültséget feloldó szó, mert a vizsgázó így megfeledkezik arról, hogy a tét nem, is ke­vés. Szükség van erre, mert az izgalomfeloldó beszélgetés után mégiscsak igazi vizsga­hangulat formálódik: tételt húzni, először irodalomból. Sarolta a Urát kedvelte, s ez egyszer szerencséje is volt, hiszen Vajda János költésze­téről kellett beszélnie. Na­gyobb erőpróbát jelentett a magyar nyelvtan. A tétel el­ső olvasásra könnyűnek tűnt, hiszen azt kellett elmonda­nia, amit a középiskolában a melléknévről és a melléknévi igenévről tanult. Sarolta te­kintette tükrözte, hogy azok a részletek bizony meglehető­sen nehezen mennek. Szinte látszott, hogy megkönnyebbül, «mikor a harmadik forduló, a történelem vizsga kezdődik. Itt még tételt sem kellett húznia, mert abból vizsgái­f Fészek Térdig ér a lucerna, két rendrevágó is nekiáll a kas. lásnak. Az éles vasíogak szinte harapják a zöld takarnia Feltűnik, hogy egyik gép gyakran megáll, a traktoros pe1 jó ideig tesz-vesz a rendek között. — Nincs talán valami baj? — Azért állok meg, hogy baj ne legyen. A csíkos nylontáskába valami belekerül. — Mivel bajlódik? — Fácán-, fogolytojások, meg frissen kelt csibék. Egy fácéntyúk ijedten röppen az orrunk elől, szín! szárnyú fácánkakas magánkívüli rikácsolással húz el a k zeli akácos felé. —— Nincs szívem elgázolni őket. A szerencsétlenek n<j tehetnek róla, hogy a lucernát le kell kaszálni. Kora délután van, a levegőben száradó szénaillat t<, jeng. Valahonnan az Alföld felől két tőkés kacsa köze dik. Köröznek, lefelé sandítanak, azután, mint a villa * három emeletnyit a magasba húznak. — Vadászember ugye? Azért kíméli őket? — Ne higgye. Utoljára a katonaságnál volt a kezemb ' puska. Csak szeretem az állatokat. Jó érzés tudni, h< megmentettem az életüket. , Fogat közeleg. Két deres röpíti a dűlőúton a bricskl Olyan por kerekedik utána, mintha birkanyájat hajtanám' errefelé. A lovak letérnek a földútról, észrevehetően lassj tanak a traktoros felé. — Mi van, János? Miért marad le annyira a maii géptől? A mezőgazdász ott áll a gép mellett és fél szemm j sandítva a csíkos tarisznyát lesi. — Borul, Jánoskám, borul. Délután akár zivatar is hét. A traktoros bólogat a fejével, jelezve, hogy minden szó:j ért és elfogad. — Nézze csak, a Ferkó már háromszor lekörözte maga A csíkos tarisznya a gépre kerül, János is felkapaszle dik. Onnan kiált le. — Az ő kaszája után ám véres a lucerna. Fejetle^ fácánkotlók vergődnek az agyontaposott tojások fölött. özsuta ugrik a lovak elől. Két gidája imbolyogva b; lag a mama után. Gyakran megállnak, bambán bámulnf'J azután támolyogva újra elindulnak a szomszédos kukorir tábla felé. János látja mindezt a visszafordulás után. Közel a gi dákhoz leállítja a gépet, hóna alá kapja a két apróságot és fut velük a kukoricásba. A suta feje még kilátszik a kukoricából. Ügy les, figyel, nagy dióbarna szemével, mintha a világon csak őzek len­nének. Amikor János elengedi a gidákat, az őzmama a fiai­hoz fut. Nyaldossa, babusgatja őket. János pedig beletapos a gázba, pedig tudja, hogy este » kevesebb teljesítményért legalább harminc forintot levon­nak a keresetéből. Szalay István ‘ AAÁAVi/S/WWVVNA/WVAAi'WVWVVVVVVVV ÁÁÁAAMAi AA/vNWAAAAAAAAAWA^ 8ZÜT8 DENES: WMUOgfc? wA liTMMK XII. Alfred Flessburger meg­döbbenve nézte az asszonyt. Csak nem utálja ő is a né­meteket? Gázt adott és köz­ben a gondolatai messze jár­tak. A támadás... a támadá­sok mindig kockázattal jár­nak és a kockázatok táma­dást igényelnek. Hogyan is mondta Mussolini? Veszélye­sen élni Ez a lényeg. 0 tíz évig élt permanens veszély­ben, hozzászokott és életele­mévé vált. 1933. január 30- án reménydús fiatalember­ként ő is ott masírozott az SA-különítménnyel Berlin utcáin. Már kora reggeltől kezdve hóvihar készült, a felhőket vad iramban ker­gette a szél. Apró, száraz hó esett, olyan éles szemű, akar a gramofontű. A szél mind erősebben tombolt. Éjjel jött a bizalmas parancs, világos­kor ki az utcára. Harogke- resztes zászlókat cipeltek, énekeltek. „Die Fahne hoch, die Reihen fest geschlossen” — mellette Heinznek megfe­szültek a nyakizmai. És Heinz azóta hol van? Ott porladnak a csontjai Olasz­országban, innen talán nem több mini 400 kilométerre. QAiMteMj 1912« július 1» ägoiabat — „SA marschiert in ruhig testem Schritt.. Adolf Hitler birodalmi kancellár lett. Helyettesévé von Papent nevezték ki. Alfred Flessburger négy évet járt a közgazdasági egyetemre, de nem tudta be­fejezni, mert állandóan fon­tos külön feladatokat ka­pott. Dr. Werner Daitz az NSDAP külkereskedelmi osztályára hívta be őket, le­hettek vagy húszán. — A Führer intenciói szerint szer­vezzük meg a munkát — mondta dr. Daitz —, akár­csak a külügyben, itt is ösz- sze kell majd állítani a kar­totékokat a világ valameny- nyi befolyásos pénzemberé­ről, bankárokról, gyárosok­ról, felfedezőkről. Ez és ez vajon pénzért megkapha­tó-e? Mag lehet-e és mivel vásárolni? Vajon büszke-e? Milyen erotikus hajlamai vannak? Milyen típusú nő­ket kedvel? Nem homosze­xuális-e? ... Erre különös gondot kell fordítani! — mondta dr. Daitz —, mert ezeket könnyű megvásárol­ni, megzsarolni. Eltitkol-e valamit a múltjából? Az uralkodó osztályokat kor­rumpálni keli Aki a pénzt szereti, azt nem n föl­használni. Flessburger me szorította a kormányt, s útitársáról szinte tudomást sem véve vezetett a kanyargó* utón. A hegyek — gondolta — a hegyek mindig jó rejtekhe­lyek. Nyersanyag, nyers­anyag és nyersanyag! Dr. Werner Daitz szeme tűzben égett, amikor ezeket mond­ta; — az kell az egész világ­ról. Amit lehet, most besze­rezni, uraim, tartalékolni. Acélt Svédországból, vasér­cet Franciaországból, ónt, rezet Jugoszláviából. — Flessburgerből halk nevetést csalt ki az emlékezet... Egy év múlva csak őt hi­vatta dr. Werner Daitz: — Magyarországra kell mennie. A Ruhr-vidéki gyáraknak alumíniumra van szükségük, méghozzá óriási mennyiség­re. A repülőipar és a hajó­építés fejlesztésének sikere múlik ezen. Gőring és Hjal- , mar Schacht figyel ránk,.. Ö még Daitz íróasztala előtt állt, s elgondolkozva szívta cigarettáját. Arra gondolt, hogy nem fogja ezt a meg­bízást, s annak terhét csak meggyőződésből cipelni. Itt az alkalom, hogy megcsinál­ja a szerencséjét. Dr. Daitz közben beszélt, beszélt. — Franciaországból már nem sokáig kapunk bauxltot. Fel kell készülnünk, hogy Ma­gyarországról szerezzük be ... Flessburger átnézte a ren­delkezésre álló anyagot. Az­tán Budapestre utazott. In­formációkkal gazdagon érke­zett vissza. Magyarországon feltehetően sok, több száz­ezer tonna bauxit van. Kez­detben alakult egy Alumí­niumérc Bánya és Ipar rész­vénytársaság, s a bauxitot a Laute Werke-cég vásárolta meg ab Gánt. Utána az RT megszűnt, és megalakult svájci tőkével a Bauxit Tröszt, a svájci Blancart bankház bevonásával. Hans Grechter urat, a Laute Wer­ke igazgatóját azzal az át­látszó trükkel rázták le a nyakukról, hogy teljesen gyenge minőségű alumínium ércet tartalmazó kőzetmintá­kat küldtek ki. „A bauxit kifogyóban van”. Grechter bevette a cselt, beleegyezett a szerződés íelmonck'sóba. Milyen csodálkozó képet vá­gott, amikor a Birodalmi Kancellária gazdasági fő- cspporUonökséaére rendel­ték, szívélyes, baráti beszél­getésre .., A piros Mercedes meredek oldalú völgyben rohant. A magas fák eltakarták a kő­bányát, ahonnan hirtelen robbanás szakította meg az egyhangú csendet. Szászné a lövésszerű zajra összerez­zent. Egyedül nem volt ké­pes a világgal, sőt saját éle­tével szemben érzett fásult­ságát szétzúzni. Alfred Fiess- burger mint férfi nem gya­korolt rá különösebb hatást, nem volt ellenszenves, de ro­konszenves sem. Éva előtt nem rajzolódtak ki még az elérhető eredmények. Szeret­te Dánielt, de sokszor már unalmasnak találta, hogy a siker időpontját kitolja, mentséget keres az életükre, arra, hogy nincs rendes la­kásuk, bútoruk, szerényen és beosztóan élnek. Ez a német megcsillantott előtte vala­mit, de Évának esze ágába se jutott volna tartós kap­csolatot kezdeni vele. Petit liaison — szabta meg az en­gedékenység határát. Ha ugyan nem fedezi fel előbb Dániel az ő boldogtalansá­gának okát, és nem rabolja őt vissza. Közben megérkeztek a he­gyi vendéglőhöz, ahol há­rom-négy szobát is kiadtak a rászoruló vendégeknek. Szászné és Flessburger tölgy­fákból hasított asztalok mel­lé, tömzsi faszékekre telepe­dett. A fogadós rákiját és meleg szendvicset hozott ne­kik. Vacsorára halat aján­lott, Kora délután hozták fel — hajlongott —, friss. Ha a kedves vendégek kívánják, két szép darabot megsüt ros­ton. — Maga miatt megszegem a fogadalmat, és visszaszorí­tom utálatomat — mondta édeskésen Flessburger, és le­hajtott egy nyelésnyi italt. — Proszit... Látom, maga jól bírja. Férfiasán iszik. — Flessburger közben arra gondolt, micsoda pikantéria, hogy Balátai Jenő lányával hozta össze a sorsa. Elszánt erőfeszítéssel kényszeritette magát, hogy megfeledkezzék erről. Megvacsoráztak. Elsétál­lak a kilátóig, ahonnan jól lehetett látni a tengert is a hajókat, amelyek kicsi, fe­hér vonalaknak látszottak a távolban. Beszélgettek, és témáik minduntalan az ere­deti gondolataikhoz tértek vissza. Flessburger megkísé­relte levenni lábáról az asz- szonyt, az asszony megkísé­relte a lehető legkedvezőbb feltételeket kicsikarni, ha már beleegyezését adja. A fogadó felé haladtukban, Flessburger elvesztette türel­mét, megragadta az asszony karját, és magához húzta, — őrülten kívánom, ké­rem, akarom... Szászné nem lökte el, in­kább gyengéden eltolta, és tagadólag rázta a fejét. — Nem, ne nyúljon hoz­zám — kérte, mert nem mondhatta meg neki, hogy viszolyog tőle, és megmere­vedő teste szenvedélyesen tiltakozik. — Most nem. Mindent elrontana. Hogy miért? ... Nem is tudom, miért, de most nem. Még nem — ez menekülés volt, de ugyanakkor ígéret is. — Menjünk — mondta a férfinak —, még a férjem és a nagyanyám félreértik tá­volmaradásunkat. — Hang­ja határozott és kemény volt. Flessburger szótlanul fi­zetett és távoztak. A kocsi­ját azonban nem a szálló fe­lé, hanem a kikötőhöz kor­mányozta. — Csak egy rö­vid kerülő — magyarázta. Az öbölben megállt, leállí­totta a motort és kinyújtott karral az egyik, a móló mel­lett horgonyzó, hatalmas tes­tű motorcsónakra mutatott. — Kár lenne magának ha­zamennie Magyarországra. A tisztelt bárónőt és önt át­vinném Olaszországba, aztán én majd ide visszajövök. Ko­csival nem mehetünk, mert a jugoszlávok feltartóztatná­nak bennünket, de így fele­lek a sikerért. Nyugaton olyan életet élhetne, amilyet akar. Nem követelem, hogy hozzám jöjjön feleségül. Tel­jes szabadsága lenne, s én anyagilag támogatnám. Mi vár önre a kommunisták alatt? ... Robot, kevés pénz. Ön szép, érdekes asszony. Ha tökéletesen megtanulja a nj elvet, tőlem lüggeUenül is nagyon jó pénzért elhelyez kedhet, mint geológus. Ba látai Jenő lányának méj nálunk is ... Szászné egy pillanatra úgy; érezte, kővé fagy, megdei- * med a kocsiban. — Honnan tudja mag? i hogy én kinek a lánya val gyök? A férfi zavartan köhécse. 1 de aztán gyorsan vlsszt nyerte nyugalmát. u — Semmi, hát a beszéli i tésekből... Azt hiszen . nagyanyja említette, var Szász úr... Lényeges ez? Flessburger lassan, óva tosan tovább beszélt, egy r dei patak csörgedezésér - ütemével. Rövid idő alci , teljesen elaltatta az asszon:- gyanúját, akinek már ke 1 dett tetszeni ez a beszé. „Végre kirukkolt azzal, ami akart”. Persze, lehetetlen ' a disszidálást elképzelni, bá: a terv nem is rossz. Szász né nem engedte gondolatai’ ebben az irányban tovább ' szaladni. Mindenesetre rre ga az elképzelés már a férc fi áldozatkészségét muta . Ez a gazdag pasas nyílva teljesen beleszédült... — És mit kér ezért? — fordult feléje, kicsit mo solyogva. Ez már játék vol. 4 izgalmas mérkőzés, amely-, nek kimenetele már csak ' rajta múlott. Flessburger olyan mélyen hajolt le, hogy ősz haja, majdnem az asszony ruha- 1 ját súrolta. Megcsókolta <-> kezét. — Én nagyon türelmes ve ; gyök, és várok, amíg ön p? •' rancsolja. Flessburger agyát égés ’’ pontos képzetek töltötték be, ' s szinte megrészegítették. Látta magát, amint az asz- szony pizsamáját kigombol­ja, és előbukkan fehér, eny-, i hén párnás melle. Milyen jó. hogy ezt az olasz utat talál­ta ki, a bárónő és az ő kap­csolatának felfedése helyett. Az zsarolás lett volna, és le­tudja előre az eredményt?.. < így jobb, sokkal, sokka . jobb. Most már csak azt kei . elérnie, hogy az öregasszon ■ hallgasson. I (Folytatjuk) 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom