Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

A hároméves terv első napja 1947. augusztus 1-én a Ganz Hajógyár­ban gyűlést tartottak, amelynek végén jel­képes kapavágással indították meg a le­égett hajóüzem újjáépítését. Ezzel az ak­tussal, 25 évvel ezelőtt, megkezdődött ha­zánkban a hároméves terv végrehajtása. A hároméves terv pontosan egy évvel a forint születése után kezdődött. A terv- készítést a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa kezdeményezte: „Iparunk, közlekedésünk és mezőgazdaságunk újjá­építésére és fejlesztésére hároméves állami tervet kell kidolgozni...” A terv nehéz politikai harcokban szüle­tett. hiszen egyeztetni kellett a kommunista párt elképzeléseit, céljait a kormányban részt vevő koalíciós partnerekkel, s ne fe­ledjük, akkor még a szélesebb körű álla­mosítások, a „fordulat éve” előtt voltunk. Idézzük e harc részleteit: Az MKP terv- javaslata készült el elsőnek, a Szociáldé- mokrata Párttal 1947 februárjában egyez­tették a tervet. A Nemzeti Parasztpárt csak agrártervet készített, hamarosan ezt is egyez­tették a két munkáspárt javaslatával. Annál hosszabb volt a huzavona a Kisgazda Párt terve körül; végül is 1947. május 11-én a koalíció pártjai megállapodtak a részletek­ben, majd ezt követőleg az országgyűlés törvénybe iktatta a hároméves tervet. Mit is irányzott elő az első népgazdasági tervünk? Azt, amit a dolgozók vártak: a háborúban elpusztult gazdaság teljes hely­reállítását, a háború előtti termelési szín­vonal elérését, a munkanélküliség felszá­molását, az ország gyors gazdasági és kul­turális felemelkedését. A törvény kimondta, hogy minden magyar állampolgár köteles „a tervet végrehajtani és a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőket a terv szol­gálatába állítani”. A célok nagyok voltak. Csak mutatóba: Az 1946—47-es költségvetési évben 14,7 milliárd forint volt a nemzeti jövedelem, az előirányzat pedig az 1949—50-es eszten­dőre 27,5 milliárd forintra nőtt. Ennek ér­dekében az 1947—-48-as 1796 millió forint­tal szemben 1949—50-re 6585 millió forintot irányoztak elő a beruházásokra. S ami a leglényegesebb, — ismét idézzük —: „A hároméves terv megvalósításának utolsó évében a dolgozók keresete a mainál 80 százalékkal magasabb szintet fog elérni.” A mur.xásosztály, a dolgozók a tervet nagy lelkesedéssel fogadták, és áldozatké­szen dolgoztak megvalósításáért. Ezért, hogy 1949 végén, — három esztendő he­lyett két év és öt hónap telt csak el —, az illetékes kormányszervek -azt jelentették, hogy a terv minden fontos előírása valóra vált. Nemcsak újjáépítettük az országot, hanem a háború előtti utolsó békeév szín­vonalánál magasabbra is emelkedett a ma­gyar népgazdaság teljesítőképessége. Hősi idők voltak. A tervezőknek és a tervek végrehajtóinak egyaránt. Az azóta el­telt évtizedekben, népgazdasági terveink teljesítése nyomán, ha nem is zökkenők nélkül, lelkesítő győzelmek és tanulságos kudarcok közepette, leraktuk a szocializmus gazdasági alapjait, megváltozott a társa­dalom és az ország arculata, szorgalmas népünk a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik. 1 - " 1 "' B. J. Nem szerepcsere - hanem joggyakorlás Az üzemi demokrácia megyei tapasztalatairól MINT ISMERETES: pártunk X. . kongresszusának egyik fontos társadalompolitikai célkitűzése a szocialista de­mokrácia fejlesztése, s ezen belül - az üzemi demokrácia erősítése. Ennélfogva érthető, ha a program végrehajtását, a tervek megvalósulását ál­landóan..- figyelemmel kísérik vezető testületeink, s tapasz­talataikat időről időre kicse­rélve. segítik a mind jobb eredmények elérését. Tavaly nyáron, illetve ősz­szel az MSZMP Heves me­gyei .Bizottságának Végrehaj­tó Bizottsága, majd a megyei pártbizottság tűzte napirend­re a,témát, az idei február­ban az SZMT elnöksége tár­gyalt róla, a napokban pedig a megyei tanács vb-ülésén foglalkoztak vele. Egyöntetű az a megállapí­tás, hogy megyénkben is fej­lődés tapasztalható a témával kapcsolatban. Különösen érezhető volt ez a kollektív szerződések és a vállalati kö­zéptávú tervek készítése ide­jén, amikor a dolgozók köz­vetlenül hallatták szavukat a véleményüket érintő kérdé­sekben. Jellemző, hogy egy- egy esetben 28—80 vélemény, javaslat hangzott el az emlí­tettekkel összefüggésben, de volt példa arra is — a Hat­vani Konzervgyárban —, hogy 311 észrevétellel segítették a munka sikerét. A megyei tanácsnál tartott legutóbbi testületi ülésen — ahol egyébként csak a tanácsi felügyelet alá tartozó vállala­tokkal foglalkoztak — az EV1LL gyakorlatát említették jő példaként. Itt ugyanis a többinél jobban érződött, hogy a IV. ötéves terv ösz- szeállífásánál az egyes mun­kafolyamatok gépesítésére, a munkaszervezésre vonatko­zóan a telephelyek dolgozói adtak tippet, elképzelést, amelyeket aztán a vállalat hasznosított is. S mi sem természetesebb lennél,' hiszen egy-egy terüle­tet azok ismernek legjobban, akik; ott dolgoznak. Miként az is nyilvánvaló, hogy a régi gyakorlatú, nagy tapasztala- tú embereknek kitűnő elkép­zeléseik lehetnek a jövőt il­letőén is. S ezek közül is csak a legjobbakat mondják el, mivel ezek gyümölcsözhetnek leggazdagabban, ezekből jut majd' később több mindenki­nek, . közöttük a javaslatte­vőknek is. Helyes, hogy például a ta­nácsi élelmiszeripari vállala­toknál általában kétheten­ként az üzemvezetők, részleg- vezetők, legfőbb vezetőikkel közöseri munkaértekezleteken vesznek részt, hogy elmond­hassák egymásnak problé­máikat, -kéréseiket, s kivá­laszthassák meghatározhassák legégetőbb feladataikat, ame. £jgfcre az erőket összpontosí­tani kell. A megbeszéléseken ott vannak minden esetben a pártszervezetek, szakszerve. zeti bizottságok, s többnyire a KISZ-szervezetek, titkárai is, hogy politikailag is segít­sék a munka eredményessé­gét. Az üzemi demokrácia érvé­nyesülésének remek fórumai a mind rendszeresebben meg­tartott negyedéves munkahe­lyi vagy féléves, éves össze­vont termelési tanácskozások, szakszervezeti taggyűlések, amelyeken, ki-ki szóhoz jut­hat, s kérdésére általában a helyszínen választ kap. Külö­nösen a szűkebb tanácskozá­sok élénkek és valóban sike­reseik. Szomorú tapasztalat, hogy mégsem élnek még min­denütt ezekkel a lehetőségek­kel, néhol nem tartják eléggé fontosnak az ilyen találkozó­kat. A Heves megyei Tanács Gyógyszertári Központjánál például tavaly: teljesen meg­feledkeztek róluk! Másutt pedig formálissá válnak, mi­után valamilyen más válla­lati, üzemi rendezvénnyel kö­tik össze, s ilyenkor minden másnak mondhatóak, csak éppen termelési tanácskozás­nak nem... JÓ TAPASZTALAT, hogy több helyütt a vezetők meg­lehetősen gyakran megfordul­nak a különböző munkahe­lyeken, s a beosztottakkal va­ló találkozások nem egysze­rűsödnek leereszkedő kézfo­gássá, hanem — ha néhány percre is, de — módot terem­tenek a közvetlen eszmecse­rére, a jobb tájékozódásra. Jó a viszhangjuk az ilyenféle beszélgetéseknek, s érthetően: mind szélesebb körben igény­lik ezeket az emberek. Dicséretes, hogy igényt tar­tanak az emberek egymás véleményére, a vezetők ki­váncsiak beosztottaik elkép­zeléseire, tanácsaira, kivált­képpen a törzsgárdistákéra. Sajnos mégis, még mindig elég kevés helyen tapasztal­ható, hogy rendszeresen kí­váncsiak — egyes döntések előtt — a szocialista brigádok vezetőinek, az újítóknak, vagy akár a hajdan egyéb­ként kitűnő szakembereknek tartott nyugdíjasok szavaira, jóllehet bőségesen meríthet­nének belőlük mindenütt. Megyei tapasztalat, hogy több helyütt: egyenesen ir­tóznak a „túlzott demokratiz­mustól”. Nem tudni, hogy mit értenek az idézőjelbe tett ki­fejezésen, egyik-másik helyen mit neveznek túlzásnak. Azt semmi esetre sem, hogy ha a közösség érdeklődik a közös­séget érintő kérdések iránt, s ha az egyes emberek rend­szeresen véleményt akarnak mondani saját maguk, de ki­váltképpen a közösség érde­kével, ügyével kapcsolatban. Mert eközben, nyilvánvalóan elismerik az egyszemélyi ve­zetést, felelősséget. S ha oly­kor bírálják is a vezetőt, jó szándékkal teszik. Sohasem erélyeségét, határozottságát kifogásolják, hanem legfel­jebb sértő, rideg utasításait, formális meghallgatásait, a javaslatokkal való nemtörő­dömségét. Amikor fórumai­kon számon kérik például a tavalyi kollektív szerződések végrehajtását, betartását, nem „szerepet aikamak cse­rélni”, hanem egyszerűen csak jogaikat gyakorolják. S ez így van rendjén. A TAPASZTALATOK — mint kitűnik — meglehetősen vegyesek. A párt célkitűzései­nek megvalósításáért, sikeré­ért megyénkben is akad még tennivaló. Gyónl Gyula A haja ősz. Talán ennek is, de inkább az Iránta megnyil­vánuló bizalomnak köszön­heti, hogy a faluban minden­ki Gyuri bácsinak hívja. ,.. Nincs elég alkatrész... a gyereket gimnáziumba szeretnénk küldeni... ezen az utcán is kellene már jár­da... mi lesz a pártoktatás témája?... Molnár György, az atkán Üj Élet Termelőszövetkezet párttitkára és egyben elnök- helyettese, nagyon nehezen tudná szétválasztani, hogy a különböző problémákkal a párttitkárhoz, az elnökhe­lyetteshez, vagy éppen a köz­ségi tanácstaghoz fordulnak az emberek. — Nem is ez a lényeges. Hanem az, hogy minden gond és probléma időben megoldást nyerjen — mondja. — Én, ha a termelésről van szó, akkor is politikai mun­kásnak érzem magam, de fordítva is. Egy vezető egy személyben politikai és gaz­dasági vezető is, nem lehet a kettőt különválasztani. 1964 óta dolgozik a ter­melőszövetkezetben. Azelőtt volt vállalatvezető, gépállo­mási vezető^ dolgozott a ^árá­Készül a statisztikai számvetés Hogyan fejlődött megyénk gazdasága ? A Központi Statisztikai Hivatal Heves megyei Igaz­gatósága a napokban kez­dett az első félév eredmé­nyeiről beérkezett adatok fel­dolgozásához. Még nem ké­szült ugyan el a minden részletet felölelő, átfogó je­lentés, de fejlődésünk fon­tosabb tényezői, összetevői ismertek. Mint az a hivatal megyei igazgatójának tájé­koztatásából kitűnt, a beruházások mind számban, mind érték­ben csökkentek az idén. Ed­dig 4—5 milliárd forintot tett ki az évi beruházás, ebben az esztendőben ez várható­an jóval kevesebb lesz, ugyanakkor sokkal kedve­zőbb az építéssel szemben a gépi beruházások aránya. Igaz, ebben nagy szerepe van a visontai Gagarin Hő­erőmű és a Kiskörei Vízlépcső beruházásnak; a Gagarinban már az utolsó gépek beszere­lését végzik, szeptemberben megkezdi működését az 5. blokk is, Kiskörén pedig az idén már ugyancsak a gépek beszerelésénél tartanak. Az építőipar termelése 11— 12 százalékkal növekedett ed­dig, azonban ez a növekedés kisebb ütemű, mint a koráb­bi esztendőkben, különösen, ha figyelembe vesszük az árak emelkedését is. Lakást kevesebbet adtak át, mint a tavalyi első félévben, s ha Gyuri sí tanácsnál és ki tudná fel­sorolni még hol és mit. Régi mozgalmi ember,, még 1924- ben kapcsolódott a munkás- mozgalomba. Mindig ott volt, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Így került az atká- ri termelőszövetkezetbe is. Akkoriban nagyon gyengén mentek a szövetkezet dol­gai. Űj, szívósabb és kemé­nyebb kezű vezetőkre volt szükség, akik képesek vol­tak a gazdálkodás megszilár­dítására. — Együtt kezdtünk a mos­tani elnökkel, Babus Zoltán­nal. Mit mondhatnék? Akko­riban 21 millió forint volt a szövetkezet vagyona, de an­nak nyolcvan százaléka vol­taképpen adáság volt. Most 41 millió a vagyonuk és nyolcvan százalékát nem ter­heli semmi. A kereseti lehe­tőség pedig az évi 12 ezer fo­rintról 27 ezerre emelkedett. A számok mögött szívós, nehéz munka húzódik meg. S ebből a munkából Molnár György is jelentős részt vál­lalt. 1964 óta egyfolytában párttitkár, négy éve pedig a műszaki vezetői tisztséget felcserélte az elnökhelyette­sivel. — Vasesztergályos voltam, korán megszerettem a gépe­ket. Mint elnökhelyetteshez, most is hozzám tartozik a gépműhely. Reggel öt óra felé kelek, kimegyek a mű­helybe, megnézem a géppar­kot, felmérem a problémá­kat. Aztán bemegyek az iro­dába, megnézem a napi pos­tát, s utána megint kimegyek a munkahelyekre. Az irodá­ból ugyanis nem lehet irá- nyítani. Este pedig? Olvasok. . nagyobb erőfeszítésekkel az idei terv sikerül is, jövőre visszaesés várható. Különö­sen az építőipar és a szere­lőipar összhangjának hiánya miatt; az utóbbiban ugyanis jóval kisebb a termelékeny­ség. A megye építőipari vál­lalatai egyébként 440 lakást adtak át eddig s közel ugyanennyi áll építés alatt. Természetesen a szövetkeze­tek által épített lakások ezt a számot növelik. Ami örvendetes az építő­iparban: sokat javult á kon­centráltsága, gépparkja, s ez­zel a termelékenysége. Bár 19 százalékkal kevesebb épít­kezésbe fogtak bele, mint ta­valy, de ugyanígy rövidülnék a határidők is. Megyénkben a legszembetűnőbb fejlődés az építőanyag-iparban mu­tatkozik, több új üzem belé­pése révén. 13 millió csere­pet gyártottak és 20 millió téglát, a termelés összességé­ben 25 százalékkal nőtt. Áz ipar össztermelése 11 százalékkal nőtt. A lignitbányászat — a Thorez Kútfej tés révén — el­érte a kétmillió tonnát. Vil­lamosenergia-termelésünk ugrásszerű növekedése pedig a Gagarin Hőerőmű fokoza­tos belépésének következmé­nye: 46 százalékkal adtunk több villamos energiát. Az ágazatok közül a gépipar fej­lődése a legdinamikusabb; a bácsi És mindig jön valaki hoz­zám. Vagy ilyen, vagy olyan üggyel. Mint párttitkár, arra a leg­büszkébb, hogy az elmúlt évek alatt gyökeresen meg­változott a szemlélet a falu­ban a termelőszövetkezettel szemben. — Amikor idekerültünk, volt olyan ember is, akt ki­költözött a faluból, nehogy be kelljen lépnie a szövet­kezetbe. Ma senki nem cse­rélné fel a közöst az egyéni gazdálkodással. — Aztán még az is na­gyon lényeges, hogy amíg ré­gebből a vagyon alapján ítélték meg a faluban az em­bereket, most ezt a munka alapján teszik. A pártszervezet taglétszá­ma meghaladja a negyven főt. Molnár György büszkén mondja, hogy a nyugdíjasok kivételével az idén vala­mennyi párttag részt vesz a politikai oktatásban. — Az emberek szemléletét állandóan formálni szüksé­ges. S a párttagok hatalmas szerepet töltenek be a köz­ség közvéleményének alakí­tásában. Ezért tartjuk hasz­nosnak a politikai képzést, oktatást. Molnár György haja meg­őszült az évek során, de energiája, munkabírása, munkaszeretete töretlen. Azért, mert hisz az emberek­ben, hisz abban, amit csinál, tudja, hogy munkája haszná­ra válik a közösségnek. Párttitkár? Elnökhelyet­tes? Tanácstag? Pártmunkás! ' ' Kaaosi Levente termelés növekedése 88 szá­zalékban a termelékenység javulásából ered. Az iparban foglalkoztatottak számának csekély emelkedése — két százalék — egyébként mu­tatja, hogy megyénkben egy­re kevesebb a munkaerő-tar­talék, s üzemeink a jövőben már jobbára csak intenzív fejlesztésre gondolhatnak. A létszámgazdálkodás is óvato­sabb lett az idén, amit a munkaerő-vándorlás fokoza­tos csökkenése mutat. A mezőgazdaságban az idei várható jó termés­eredmények a fellendülés biztosítékai. Ha a gabona­betakarítás zökkenőmentes lesz, rekordtermés várható: jobb még a csúcsnak számí­tó 1969-es évinél is. Nem ilyen örvendetes a kép a me­zőgazdasági beruházások te­rén. Sok az áthúzódó építke­zés, kevés a hitelfedezet. Egyébként 16 százalékkal ke­vesebb műtrágyát használtak fel, mint tavaly ilyenkorra, s egy másik figyelmeztető szám: a növényvédő szerek ára 30 százalékkal emelke­dett. A cukorrépa vetésterülete — 2255 hektár — öt és fél százalékkal kisebb a tavalyi­nál. (Meg kell jegyezni, hogy vetettek már a megyében 8000 holdon is cukorrépát!) A zöldségfélék ebben az év­ben valamivel nagyobb terű* letet kaptak, mint tavaly. Életszínvonalunk mérésénél rendkívül sokösz- szetevő módosítja az értéke­ket, ezért teljes képet a je­lentést megelőzően nehéz lenne adni. Néhány jellemző adat: a Nemzeti Bank kész­pénzkifizetése 13 százalékkal nőtt, ugyanakkor furcsa el­lentmondás, hogy — míg a korábbi években a kiskeres­kedelmi boltok forgalma 8— 10 százalékkal emelkedett, most csak öt százalékkal; úgy tűnik, takarékosabbak az emberek, s ugyanakkor la­kásra is többen gyűjtenek. Az OTP megyei betétállomá­nya 1,2 milliárd forint, 18 százalékkal több a tavalyi­nál, de közel egymilliárd a hitelállomány is. Iparcikkek­ből gyakran volt hiány s a forgalom növekedése szintén mérsékeltebb ütemű. Személy- gépkocsiból viszont jóval töb­bet vettek a megyeiek: ösz- szesen 802-vel gyarapodott a magánautók száma. 4 Hekeli Sándor 3—5 éves szakmai gyakor­lattal és hegesztővizsgával rendelkező géplakatost felveszünk Jelentkezés a vállalat köz­pontjában. ^ Eger, Tinódi u. 28.' ’ Heves megyei Patyolat Vállalat. (Hmm® . -JJ5SÜ ■&&&«»-fiÜL.« !!■««"-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom