Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-04 / 155. szám
I Az étlap két oldala D rákói szigor jellemzi a belkereskedelmi mi- -iszter legújabb rendeletét, mely 1972. július 1-én lé- att életbe, s amely intézks- k a „vendéglátó üzletek ztályba sorolásáról”. A ndelet részletes ismerteté- t ezúttal mellőzzük: részen, mert rendkívül bonyo- ilt, részben, mert attól fé- ink: az olvasó úgy emlékzik, már esztendőkkel ez- lőtt olvasta. A rendelet lé- yege mindenesetre az, hogy sak olyan árakat szabad zámítani, amiért a vendég negkapja az ellenértéket. A endéglátóipar ugyanis esz- endők óta igyekszik minél sőbb osztályba lépni, s er- a legegyeszerűbb megölés, az étlapra ráírják, hogy osztály, az árakat is esze- nt számolják ki, s ezenkí- :1 minden változatlan. Iga- a van a minisztériumnak; gy tollvonással nem lehet legoldani a fejlesztést Erre z igazságra azonban már zg régen rájöttek, de ideje nne érvényesíteni. Talán most sikerül. Akár- ik az a szintén július 1-én itbe lépő intézkedés végre- jtása, amely elrendeli: az ő osztályú éttermek is kö- esek úgynevezett turista- enüt tartani, a másod- és rmadosztályú éttermekben •dig délben és este is kell enüt felszolgálni. A rendel- •zés rendkívül fino- an fogalmaz. Mert mi menü? Sokfajta menü van, Idául egy esküvői vacsorán lyan étrendet állítanak őszié, amely fejenként száz fo- .ntba is belekerül. Kor- lányfők tiszteletére adott ‘ acsorákon szintén van menü. Ha viszont a magunkfajta, a köznapi ember köznapi alkalommal menüt eszik, azért teszi, mert elviselhető áron akar jóllakni. A menü tulajdonképpen olcsó ebédet, vacsorát jelent. S hogy a magyar vendéglők nemcsak azt a célt szolgálják, hogy a vendéglátóipari vállalatoknak minél nagyobb legyen a bevételük és a nyereségű}«, nem új felfedezés. A legutóbbi tíz esztendőben elég sok utasítás látott napvilágot, amely arra kötelezte a vendéglőket, hogy ne csak a vendég böngéssze az étlapnak azt a bizonyos jobb oldalát, hanem az üzletvezető is. Vagyis: legyenek olcsó ételek is. Legyen menü. Legyen főzelék feltéttel. Legyen laktató leves. Túlzás lenne azt állítani, hogy ezeket a rendelkezéseket nem hajtották végre. Szabály az szabály, eltörölni nem lehet. De ki tehet arról, hogy ha a vendéglő üzletvezetője rosszul számolta ki a főznivalót, s már negyed egykor annyian rendeltek menüt, hogy attól kezdve már csak húsz forinton felüli étlap szerinti ételek maradtak? Meg aztán lehet nyáron lencsét adni főzelékként, s olyan zsíros oldalast feltétként, hogy jóllehet a rendelet végrehajtása tökéletes, csak éppen nincs, aki igényelné” az ilyen ebédet. Álmodozni szabad: azt reméljük, hogy végre ez a rendelet eléri a régi célt, s valahogyan megtalálja az összhangot az étlap „bal oldala” és a „jobb oldala” között, vagyis, menüárban is jó ebédet ehet a magyar ember a vendéglőkben. Bizonyára sokan lesznek, akik igyekszenek ezt a rendelkezést is megbuktatni. Ügy tűnik ugyanis, hogy egyelőre még — három és fél év múltán is — gyermekcipőben jár a nyereséges gondolkozás némely körökben. S csak úgy tudják elképzelni a nagyobb hasznot, ha nagyobb hasznuk van egy-egy ételen. A „nagy forgalom — nagy haszon” elve kevés helyen érvényesül. Márpedig ez legalább olyan régi és jól bevált módszer, mint a másik. Sajnos, a vendéglátóipari árak esztendőről esztendőre emelkednek. Ezt sokféleképpen lehet magyarázni, s azt sem szabad elfelejteni, hogy — bár ki érti az elszámolási rendszert, közülünk, egyszerű vendégek közül — a vendéglátóipar dotációban részesül. Az is igaz, hogy rendkívül sok a külföldi vendég, aki a világon szokásos áraknál még mindig jóval — mintegy harminc százalékkal — kevesebbet fizet. Az is kétségtelen azonban, hogy a magyar éttermek elsősorban a magyar vendég pénztárcájának megfelelő árakkal dolgozhatnak csak. S ki kell elégíteniük a legmagasabb igényeket is, de azokat is ki kell szolgálniuk, akik egyszerűen étkezni akarnak, jól akarnak lakni. A nyereség rendkívül fontos dolog, de legalább ennyire fontos az éttermek szerepe az ellátásban. Indokolt hát a drákói szigorral fogalmazott minisztériumi rendelkezés, s még indokoltabb, hogy annyi elődjéhez hasonlóan, ez ne jusson a feledés sorsára. P- L hol a gabonának tekintélye van Lehet-e még többet ? elmúlt esztendőben « roszlói November 7. Tér- lőszövetkezet kiugró ered- nyt ért él a gabonater- sztésben. Az 1500 hold bú- holdankénti átlaga 18,6 zsa volt, a tavaszi árpa lig több mint 22 mázsát >tt holdanként. \z eltelt másfél évtized tt a fejlődés ugrásszerűnek onyult, hiszen a kisparasz- azdálkodás idején a búlem termett többet a pólói határban 7—8 máiéi. át még ha az idén lett iá elég esőnk — sóhajta- fel a szövetkezet vezetői biztos megdőlt volna a ta- d rekord. így azonban, ha í is sokkal, de kevesebb most a holdankénti átlag, ha, a csapadék hiányát 'érezték a növények. zalay Istvánnal, a szövetet fiatal főmezőgazdászá- arról beszélgetünk, hogy ■ éppen érték el tavaly a ;yei szinten is számotte- átlagtermést. Több összetevője van — dta a főmezőgazdász. — •észt jó volt a talaj-elő- ítés, másrészt a talajerő- .pótlást már több éve tu- tnyos megalapozottsággal zzük. A Talajerő-gazdál- -si Vállalat készíti a ter- számunkra, s ennek alapadagoljuk a műtrágyát. r gondot fordítottunk a im beállítására is. Tabánt megállapítjuk aszük- s vetőmagmennyiséget — általában 4 300 ezer — M) ezer csíraképes szemet ink holdanként. Igaz, „y ilyen tőszámhoz több knag szükséges, de véle- yünk szerint megéri, ■íkívül rendszeresen vegyészük a kalászosokat és ■n feledkezünk meg arend- res vetőmag-felújításról n. Nagyjából ezeknek a yezőknek és a gyors, jól -vezett betakarításnak tu- oníthatjuk a viszonylag hs átlagokat. Természete- liba lenne kihagyni a ításból az időjárást, hi- az elsoroltakat az idén aradéktalanul elvégez- viszont a csapadékhiány • ( mégis valamivel ki- . termésre számítunk. Az elmúlt négy-öt évben x>lt az a szint, amelyet minden évben biztosítani tudtak? — A 16—18 mázsa közötti holdankénti átlagot mind a búzánál, mind az árpánál tartani tudjuk. így a tavalyi rekord sem nevezhető véletlennek. — Engedjen meg egy kérdést. Lehet-e még a tavalyi rekordnál is többet termelni a szövetkezetben? — Feltétlenül. Persze,' a kérdésnek több oldala van, s a megvalósítás korántsem egyszerű. Mert mondjuk, ha a talaj-előkészítés még jobb volna, minden esetben megfelelő előveteményt tudnánk alkalmazni, ha a talajjavításhoz lenne elég pénzünk és még sorolhatnám tovább... — akkor lehetne az átlagokat emelni. Az igazsághoz ugyanis az is hozzátartozik, hogy a szövetkezet földjeinek aranykorona értéke rendkívül alacsony, nyolc aranykorona alatt van. S a gyengébb minőségű földön nehezebb többet termelni, mint a jón. — A lehetőségeket figyelembe véve mégis mi az, ami hozzájárulhat az átlagok emeléséhez? — Most elsősorban azt említeném meg, hogy új fajtával kísérletezünk. Az idén már az új szovjet fajtából, a Kavkázból is vetünk, jövőre pedig már nagyobb területen szeretnénk termelni. Ügy látjuk, hogy a mi adottságainkhoz ez a legkedvezőbb az új fajták közül. — A reális lehetőségeket figyelembe véve milyen átlagot szeretnének a jövőben elérni? — Ügy vélem, hogy olyan húsz mázsa körüli eredményt tudnánk stabilizálni — persze, még nem az idén, vagy jövőre —, ha a termesztéshez szükséges tényezőket mind biztosítani tudjuk. Ez pei-sze, nem csupán kedv, hanem pénzkérdés is. — S ha a Tisza U. Poroszló környékén is érezteti hatását? — Ebben az ötéves tervben még nem számíthatunk a Tisza H-re. A következő ötéves tervben, ha lesz lehetőségünk az öntözésre, s a kalászosokat is öntözzük, akkor úgy érzem, elérhető a 25 mázsa körüli átlag. Persze, ez még távoli dolog. Távoli. De mégis jó és érdekes egy kicsit a jövőbe, ha nem is sokkal, de nyolc-tíz évvel előbbre látni. S ha a beszélgetés bizonyos fokig elméleti játéknak is tűnik, jó érezni a jövő perspektíváit, s nem utolsósorban azokat a mozgató erőket, amelyek hatására a valóság már nemegyszer rácáfolt a képzeletre. S Kaposl Levente KÖZHELYNEK számít ma már az az igazság, hogy manapság nem könnyű eligazodni a világ politikai eseményei, szocialista átalakulásunk tennivalói között, társadalmunk új vonásainak, fejleményeinek megítélésében. Lehet-e elvárni, hogy az átlagember — s így a kommunista párttag —, minden politikai kérdés lényegét, jelentőségét alaposan ismerje, azok gazdasági, filozófiai, társadalmi összefüggéseit elemezze, majd másoknak megmagyarázza ? Ez nyilvánvalóan nehezen elképzelhető, hiszen az emberek főképpen foglalkozásuk, képzettségük, érdeklődésük körében tudnak igazán elmélyülni. Az MSZMP X. kongresszusa mégis hangsúlyozta : „ .. Mindenütt érvényt kell szerezni annak a követelménynek, hogy a meghozott döntések után minden párttag kötelessége az aktív állásfoglalás a párt- határozatok mellett, s a végrehajtásban való részvétel a kapott pártmegbízatásoknak megfelelően”. Ez a meghatározás azonban nem a teljességet, a mindent tudást igényli. Azt a követelményt állítja a párt tagjai elé, hogy behatóan ismerjék a párt politikáját, elvi és gyakorlati állásfoglalásait, s azokat mihdenütt képviseljék, hirdessék. A párt határozatai ugyanis a legfontosabb kérdések lényegét tartalmazzák, s a maguk konkrétságában is elvimunkások” — nyáron A hatalmas üzemi csarnok tetőtartó vasszerkezetét feketére színezte az örökké go- molygó füstfelhő. A kemencék és a lemezhengerlő gépek közül tör a magasba, hogy a tető alatt megrekedve lassan kiússzon a szellőztetőréseken. Emiatt aztán a csarnokot elönti a forróság: ömlik a meleg a kemencék tüzes szájából, az egyre vékonyabbá nyúló, izzó lemezekből, de még a készre hengerelt, egymásra pakolt táblák is ontják magukból a hőséget. A gépek mellett dolgozó hengerészek, felfogók, anyagmozgatók és -előkészítők szinte percenként törlik le az arcukról a verítéket. □ □ □ Dél elmúlt, vége felé jár a műszak a Borsodnádasdi Lemezgyárban. A csarnok kitárt ajtajain át látni, hogy a felhők rászorultak a völgyre, s erősen lefelé lóg az eső lába. Idebent pedig egyre elviselhetetlenebb a hőség. — Ez az időjárás a legrosszabb nekünk — mutat az égre Kormos Kálmán balatoni duplázó —, mert ilyenkor a levegő nemhogy kihúzná, inkább lenyomja ránk a meleget. Ennél még az is jobb, ha odakint hétágra süt a nap, csak tiszta tegyen az idő. Ezt tapasztalatból tudom, tíz éve dolgozom itt, sok meleg napot megértem már. Volt úgy, hogy a kemencék között 65 fokot mértünk ilyentájban., nyáron. — Most milyen meleg lehet? — Körülbelül 30—35 fok.’ Ezt még ki is lehet bírni — mosolyodik el —, bár ilyenkor sem marad érintetlenül az örökös védőital, a sós szódavíz. — Meg az üveg sör sem — teszi hozzá valaki. Miután 'kérdően nézek körül, a hevesaranyosi Boros Endre elmagyarázza, hogy műszak után minden meleg munkahelyen dolgozó úgynevezett „tűzimuhkás” kap egy-egy üveg sört. Ezzel is pótolják a munkában kiizzadt nedveket. A nyolcórás műszak alatt mindenki csak félműszakot van a temazhengerek, a kemencék közelében. Csak úgy lehet bírni, ha óránként váltják egymást. Aki pedig éppen „pihenős”, az az anyagelőkészítésben, a legyártott lemezek továbbításában dolgozik, többnyire a friss levegőn. Ontja a meleget a henger alatt nyúló vas... Aki nem szafttá meg, már jó néhány lépésre a gépektől is kibírhatatlan- nak érzi a hőséget. (Foto: Tóth Gizella) — Az egészségünk megóvásához erre nagy szükség van — folytatja a beszélgetést Boros Endre. □ □ □ Hogy mennyire törekednek az egészségesebb munkahely és munkakörülmény megteremtésére ebben az üzemrészben is, arról a szintén Heves megyéből átjáró művezetőtől, Kormos Miklóstól hallottunk a beszélgetés közben: — Ennek a csarnoknak három évvel ezelőtt még egészen alacsony volt a teteje, emiatt elég gyakran felszökött a hőmérő higanyszála az 55—60 fokra is. Ráadásul akkoriban még úgynevezett generátorgázzal tüzeltük a kemencéket. Egyszóval nagyon egészségtelen körülmények között dolgoztunk. Az átépítés során megemeltük a tetőszerkezet magasságát, korszerűsítettük a szellőzést. A meleget azonban nem tudjuk teljesen kiküszöbölni. Van ugyanis olyan munkánk, amelyet 750—800 fokon tudunk elvégezni, de például a speciális lemez gyártásához 950—1100 fokra kell felhevítenünk az anyagot. .. Ezért is kapják a dolgozóink rendszeresen a védőitalt, s kerülnek óránkén t a könnyebb, pihentetöbb munkakörbe. De kérdezze csak meg őket, nyár ide, forráság oda, szeretik a munkájukat. Nem egy közülük ebben az üzemrészben kezdett, s végig dolgozik még néhány igazán meleg nyarat. Szilvás István Menyasszony a Elkészült a 3-as számú főútvonal Füzesabonyt elkerülő új szakasza. A járművezetők és a nagyközség telepi részének a lakosai egyaránt örülnek az ú? útvonalnak, mert Szihalom és Kerecsenéi között megrövidült a távolság, végre elkerülhetővé vált a füzesabonyi halál- kanyar”, és a község lakosai is nyugodtabban közlekedhetnek a kerecsendi és szihalmi utcákban. A Füzesabony—Makiár vasúti kereszteződésnél fénysorompó „ dirigálja” a közúti járművezetőket. Ez idáig mind jó. Sajnos azonban az örömbe üröm is került. Amikor átadásra került az új út, akkor a MÁV nyomban lezáratta a régi út sorompóját és bezárták a ,,bak- terházat”. (Kíváncsiak vagyunk, hogy j az illetékesek miért döntöttek igy?) Ezek után, ha valaki el akar jutni a község telepi részéről a szomszédos ÁFOR- telepre, akkor néhány száz méter helyett, több kilométeres kerülőt kell tennie! A lezárt sozsákutcában... rompóndl több száz füzesabonyi lakos járt át naponta a munkahelyére, az ÁFOR-teleprc, a MÁV Villamos Vonalfelügyelö- ségrq,, a Szabad Nép Termelő- szövetkezeibe', a betonüzembe, a szeszfőzdébe sib. Naponta számtalan gépjármű fut be Debrecen felől — a 33-as út posta- erősítő melleti leágazásánál — a sorompó előtt elhelyezett zsákutca-tábla elé. Szombaton délután menyasszonyt és násznépet szállító autókaraván futott a zsákutcába. Különben a szihalmi út slágere most a hátra arc! a zsákutcába tévedt járműveknek, nyomdafestéket nem tűrő szöveg kíséretében. Füzesabony nagyközség lakosainak idáig is sok gondót okozott a községet ketté szelő vasúti fővonalon való át- jutás. Most a régi 3-as út sorompójának a lezárása csak növelte a község lakosainak a közlekedési gondjait. fszigetváry) n politika képviseletében leg foglalnak állást az ügyek politikai megítélésében. Ily módon megfelelő eszmei vezérfonalat adnak, melynek birtokában kellő biztonsággal el tehet igazodni a helyi politika jelenségeiben. Magabiztosan ki lehet állni, képviselni a párt álláspontját a gazdasági és társadalmi tennivalók végrehajtása közepette. Sűrűn hallani a mindenütt fellelhető, a párt politikáját példásan magukévá tevő, öntudatos magatartású kommunistákról. Sokan vannak, akik a maguk környezetében állhatatosan hirdetik és magyarázzák a párt igazságát. TAPASZTALHATÓ azonban bizonytalanság is, egyesek félrehúzódnak a vitáktól. Milyen okok hozhatják létre az effajta magatartást? Nem utolsósorban az, hogy a párttagok egy része nem bízik önmaga ismerétéiben. Ügy véli: a modern tömegtájékoztatás eszközei, a tv, a rádió őnála színvonalasabban magyarázzák a kérdéseket. Ez a magatartás ugyanakkor kényelmes is, mert az húzódik meg a mélyén, hogy az „okosok” odafenn úgyis „helyére teszik" a dolgokat. Ök maguk viszont nem vesznek fáradságot, hogy alaposan megismerjék és elsajátítsák a párt határozatait, s ily módon megértsék az állásfoglalások lényegét. Az ilyenfajta szemléletmód és magatartás természetesen hibás, idegen a kommunista embertől. Aki az életet jól ismeri, tudja, mennyi mindenért, mennyi minden mellett és ellen kellene szót ejteni a munkahelyen, a baráti és családi körben. Igaz, a párt politikai céljai és elvei általában tiszták, világosak a nagy tömegek előtt, de a gyakorlatban, a végrehajtás során nemegyszer és nem egy helyen eltorzulnak. Igaz, a nagy kérdésekben egyetértés van társadalmunkban, de egyes részkérdésekben — némely nemzetközi probléma megítélésétől a boldogulás felfogásán át a demokrácia értelmezéséig — sokak számára kell magyarázni, megvilágítani, hirdetni álláspontunkat. Igaz az is, hogy sak a szövetségesünk, de számosán vétenek elveink ellen önhibájukból, vagy anélkül. A párt tagjainak ezekben a felvetődő mindennapi vitákban és ügyekben kell állást foglalniuk. Nem mindent kell megmagyarázni, hanem azt, amiről éppen ott és most szó van, ami a leginkább foglalkoztatja a kollektívát, a beszélgetők körét. Nem kell feltétlenül azonnal válaszolni, ha nincsenek az ismere= tek teljes birtokában. Holnap. holnapután azonban feltétlenül vissza kell térniük az ügyre, különben hézag támad kapcsolataikban, kétség marad vitapartnereikben. Természetesen nem lehet mindenki képzett politikai agitátor, de minden párttagnak a maga módján határozottan kell kiállnia a szőnyegen fekvő kérdésekben. Tőlük többnyire nem szép szavakat, nem hosszadalmas magyarázatokat várnak, hanem az igen, vagy a nem kimondását. A semlegest nem játszhatják, mert akkor — joggal, okkal — megalkuvónak látszanak, ami aláássa hitelüket, az irántuk megnyilvánuló bizalmat. A PÁRTSZERVEZETEKBEN joggal elégedetlenek azokkal a párttagokkal szemben, akik nem jeleskednek ismereteik bővítésében, s a hallgatás „bölcsességét” választják, amikor ki keltene állni. Joggal várják el, hogy mindenki legyen részese a vitás kérdések magyarázatának, hiszen a kommunisták politikai tekintetben nem lehetnek átlagemberek. Csakis egyéni és egységes kiállásukkal, szavukkal és magatartásukkal vívhatják sikeresen harcukat dolgozó társaik gondolatainak megnyeréséért, a párt politikájának megvalósításáért. Csákvári János 1972. július 1.; kedd
