Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-27 / 175. szám
AAA.*c*>AAAA_A\AAAAAAAAA>**ae«jBfc^Ä«AAAAAAAAAA.AAAAAAAAA.AAAAAAAAAA<*AAAA.^ Szerda esti külpolitikai kommentárunk Két Santiago ISKOLAI TANKÖNYVEINKBŐL jól emlékszünk arra, hogy a latin-amerikai kontinensen két Santiago nevű város Is található. Az egyik — teljesebb nevén Santiago de Chile — Chile fővárosa, a másik pedig Kuba második legnagyobb városa. Részben talán véletlen, de mégis szép szimbólumnak beillő történelmi törvényszerűségeket tükröz, hogy 1972. július 26-án mindkét Santi- agóban népes felvonulásra került sor. A két menet sokban különbözött egymástól. A kubai városban egyértelműen ünnepélyes volt a felvonulás, a shilei Santiagóban sokkal inkább harci jellege volt. Mégis elmondhatjuk, hogy a két impozáns tömegmegmozdulásra nem a különbség, hanem az alapvető hasonlóság a jellemző. A kubai Santiagoban annak az évfordulóját ünnepelték, hogy Fidel Castro és elszánt, hős fiatalokból álló csoportja ezen a napon, július 26-án ütött rajta a Batista- rezsim hírhedt fellegvárán a santiagói Moncada-lakta- nyán. Akkor az Amerika-barát hóhér még leverte a támadást, de július 26. a kubai forradalom — és a kivívott győzelem — zászlaja lett. SANTIAGO DE CHILÉBEN nem az emlékező, hanem a harcra mozgósító, transzparensek, jelszavak borították el az utcákat. Csaknem félmillió ember hömpölygőit megállíthatatlanul és a felvonulók, valamint azok, akik mozgósították ezt a tömeget, pontosan ezt akarták: barát és ellenség érezze, tudja, hogy ez a tömeg valóban megállíthatatlanul menetel nagy céljai felé. „A forradalmi átalakulások folyamata visszafordíthatatlan!” —ez volt a legtöbbet hangoztatott jelszó, a legtöbbet látható felirat a végeláthatatlan menetben. Nem véletlenül. A chilei reakció és külföldi támogatót ezt az alapvető igazságot nem hajlandók tudomásul venni és nap mint nap mesterséges akadályokat gördítenek Al- lende munkatársai, a népi egységkormány útjába. Űr. Salvador Allende, az orvosból a társadalom bajainak orvoslására vállalkozott marxista politikus nagy beszédben köszönte meg a hatalmas tömeg támogatásét és a tömegben alighanem sokat gondoltak a másik San- tlagóra is. A KÖRÜLMÉNYEK és az eszközök különböznek egymástól, de a két Santiago bizonyíték a latin-amerikai változások elkerülhetetlenségére. hírügynökségek .......JELENTIK........... M arafkó László hanoi telextudósítása: Akik Vietnam egét őrzik Látogatóban a légvédelmi rakétásoknál A bombázások felújítása óta az amerikai berepülések a VDK területe fölé szinte kivétel nélkül a pihenési időszakokra esnek. Az amerikaiak célja nyilvánvaló: a bombázások okozta rombolásokon túl, állandóan nyugtalanítani a lakosságot, szüntelen lélektani háborút folytatni. Éjszakánként néhány tíz kilométer messzeségből látni a légvédelem zárótüzét. Az égre szaladó vörös csíkok messziről úgy látszanak, mintha csak ártatlan tűzijáték lenne. Az amerikai pilóták a megmondhatói, mennyire nem ártatlan ez a tűzijáték. A magasabban repülő gépeket a légvédelmi rakéták veszélyeztetik. Egy ilyen légvédelmi rakétaegység parancsnoki sátorában éppen az első csésze teát tölti ki a gyerekarcú kiskatona, amikor sziréna süvölt. Csak nem a kedvünkért rendeltek el riadót? Ám az egység lokátora rögtön pörögve keresi a vietnami légtérbe érkező ellenséges gépeket. „Menjünk az óvóhelyre”, intenek a tisztek. Ez végképp meggyőz, hogy valódi riadóról van szó. Itt álriadókra sem idejük, sem kedvük nincs a katonáknak... A vendéglátó egység eddig szép sikerekkel büszkélkedhet: 11 amerikai gépet lőttek le — szinte minden típust, de túlsúlyban az F4-esek vannak. Két nappal korábban, éjszaka éppen egy A—31-es típusú amerikai . repülőt semmisítettek meg. A gép maradványai a kilövőállástól mintegy két kilométerre a rizsföldeken szóródtak szét. Hogyan támadnak a Phan- tomok? Az utóbbi időben egyre ravaszabban. Sokat manővereznek, hirtelen változtatják az irányukat és a magasságukat, hogy elkerüljék a rakétákat. Ezen kívül a gépek első hulláma ezüstpapírhoz hasonló csíkokat szór a levegőbe, hogy a radarirányítást zavarja. A kezelőszemélyzetnek kell kiválasztani a radarernyőn, hogy melyik az ellenséges gép. Persze, mindez gyakorlat és tapasztalat kérdése. Jó,. hogy félóra múlva lefújták a riadót, mert az esőzések miatt felázott talajú óvóhelyen elég kényelmetlen HANOI: A Vietnami Demokratikus Köztársaság Külügyminisztériumának képviselője szerdán hivatalosan bélyegezte meg az amerikai légierő július 25-én Quang Ninh, Thai Binh, Nam Ha, Ninh Binh, Than Hoa, Nghe An, Ha Tinh, Quang Binh és Vinh 1 Linh tartományokban végre- ' hajtott bombatámadásait. Ugyanezen a napon az ame- 1 rikai flotta egységei lőtték Quang Binh tartomány parti részét, B—52-es légierődök pedig Vinh Linh tartományban szórták le pusztító terhüket. ? A támadásoknak igen sok polgári személy esett áldozatául, tetemes anyagi károk keletkeztek különféle termelőberendezésekben és művelődési intézményekben. P REYKJAVIK: ’ A 47. lépés után Fischer (sokáig gondolkodott, aztán észrevette, hogy Szpasszkij úgynevezett „örökös” sakkct hozott létre, a döntetlen szinte elkerülhetetlenné vált, ek- ' kor a két sakkozó a tábla fölött egymásra nézett, mind- ! ketten elmosolyodtak, majd ! kézszorífással döntetlenben ; egyeztek meg. A közönség ezúttal Is nagy tapssal ünnepelte a nemzetközi sakk- ; yilág két nagyságát. | Ezzel a sakkvilágbajnoki idöntő páros mérkőzés 4:3-ra ! alakult, az amerikai sakkozó ) előnye a címét védő szovjet ßzpasszkijjal szemben tehát továbbra is egy pont. WASHINGTON: Az amerikai reakció nyomására az Egyesült Államok igazságügyminisztériuma megkezdte Jane Fonda, az indokínai agresszió mielőbbi befejezéséért harcoló ismert filmszínésznő társadalmi tevékenységének kivizsgálását. Mint már közölték, Fletcher Thompson, a képviselőház republikánus tagja nemrég „hazaárulással” vádolta Jane Fonda-tés bíróság elé állítását követelte, mert a színésznő felhívással fordult az amerikai pilótákhoz: tagadják meg Vietnam bombázását. Egy sajtóértekezleten Thompson kijelentette: bár hivatalosan még nem emelt vádat Fonda ellen, az igaz- ságügyminisztérium már „elkezdte a vizsgálatot”. PÁRIZS: Szerdán Borisz Ponomarjov- nak az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának a vezetésével szovjet küldöttség érkezett a francia fővárosba, hogy részt vegyen az európai kommunista és munkáspártok csütörtökön kezdődő konferenciáján. képtöv írónkon érkezeti . ___,___ minnr—irr_r ,................-T1ln.TOPS__ » • • * •• v *• * .T * Folytatódnak a harcok a romokban heverő Quang Trl délvietnami tartományi székhelyen. Képünkön: egy sebesült saigoni katona kiégett házak között. (Népújság telefoto — AP—MTI—KS) Kártyajáték — kérdőjelekkel HR. július csütörtök RAFAEL PAASIO kormányát annak idején nem fogadta bizalmatlanul a finn közvélemény, de ennek a szociáldemokrata kisebbségnek „tizenkilencre kell húznia”, a gazdaságpolitikai kártyajátékban ahhoz, hogy „kivághassa a huszonegyet ’. Így összegezte egy finn kolléga 1972, júliusában azt a beszélgetést, amelyet Helsinkiben folytattunk, késő estétől kora éjszakáig. Hűsítő italok, alkoholmentes sör mellett, kérdést kérdésre halmozva, s „talonba téve” a válaszok, a várható válaszok aduit. És Rafael Paasio kormánya másfélszáznapi ténykedés után „letette a tizenkilencet”, nem mert újabb lapos húzni. Lemondásuk közölt oka a Közös Piaccal kötendő szabadkereskedelmi társulási megállapodástól való félelem. Ennyi a hivatalos indoklás. A kávéházakban, szerkesztőségekben, hivatalokban és bankokban azonban többet vélnek tudni azokról a gondokról, amelyek Finnország gazdasági életében lassan- lassan megkövesednek, s amelyek immár kormányokat kényszerítenek meghátrálásra. Mert ott van például a japán tőke! A tőke minden sajátosságával. Élni akar, gyarapodni, s a finnek pillanatnyilag nem tudják, hogy honnan és mivel kell holnap vagy holnapután fizetniük? Pillanatnyilag és -látszólag jó, hogy az autószalonok és lassan már az autópályák is tele vannak Toyotákkal, hogy a Sanyo magnetofonok és rádiók viszonylag hozzáférhető áron és nagy tömegben megtalálhatók a piacon, Helsinkitől Roveniemiig, s > az északi sarkkörön túl is. Jó, hogy olcsó és jó minőségű japán kerékpárok között válogathatnak, hogy japán pulóverek és kilométérszámlá- lók, japán játékok és műanyagféleségek, magnószalagok és lehetne sorolni tovább, mi minden kapható még — és már —, ami Japánból származik, és jó. hogy a japán bankok megkönnyítik, meggyorsítják a pénzpiac forgalmát. De miből, mikor, mivel fognak fizetni? KERDESEK, kérdések. Válasz nélküli kérdések. S a válaszokat csak találgatásolt révén fogalmazzák még meg. Hiszen azt tudják, hogy gazdaságpolitikai stratégiát nem, vagy csak kismértékben építhetik a finn papíriparra, s a faipar sem érdemel meg olyan nagy tétet., amivel Japán, a japán tőke leült a helsinki gazdaságpolitikai asztalhoz „játszam”. És azt is tudják — aggódva mondják is —. hogy csak eladói piacnak túlságosan kis ország az „északi hölgy” Japán számára. Ám van egy terület, ahol a tőkeerős partnernek meg „tizenkilencre is érdemes húzni” s ez — mégha finn vitapartnereim képtelenségnek is tartják! — a hajóipar. Japán ma már világelső a hajógyártásban. Mind bruttóregisztertonnában kifejezve az éves termelést, mind a hajók választékában, felszereltségében, specializáltságában. Ám Japánnak ez ideig nem sikerült az egyébként nagy munka- és anyagigényes hajógyártását „áthonositania” a hazai partok mentéről égjük kontinens partjaira sem. Eddig. De mi lesz, ha egyszer Finnországnak fizetnie kell? Ha a beáramoltatott tőkét és jannak kamatait meg kell kezdeni törleszteniük? Lehet, hogy újabb „lehetőségekkel” egyenlítik ki a számlát? Például a hajóipar zsilipjeit lesznek kénytelenek felhúzni a japán tőke előtt? LEHET. Finn barátaim még a lehetőségét is tagadják. De egyben ők is biztosak: Paasio kormánya nemcsak a Közös Piactól rettent meg, amikor július 18-án benyújtotta s» lemondást. Kátay Antal a feszült várakozás. Ezúttal a vendéglátók nem bocsátkoznak harcba és újra visz- szamegyünk a parancsnoki sátorba, jöhet a gyomfot melegítő tea. amely Vietnamban annyira a megven- dégelés része, mint nálunk a feketekávé. Vietnami rakétások. Parancsnokuk 26. éve szolgál a hadseregben: végigharcolta a franciák elleni háborút. A kiskatonáknak pedig, akik ilyen egységekhez kerülnek, nagyon sokat kell tanulniuk. Három-négy hónap alatt kell elsajátítaniuk a bonyolult berendezések kezelését és alkalmazását. A sátorban lányos képű, 19 éves fiú ül szemben velem. Nhamnak hívják. Ö is tagja volt annak az egységnek, amelyik a legutóbbi gépet lelőtte. Eddig négy alkalommal vett részt akcióban. Mind a négyszer eredményes volt az akció. Falusi gyerek, elvégezte a középiskolát, s utána került a rakétásokhoz. Milliókat ér az a gép, amelyet egy-egy rakéta eltalál. Az amerikaiak szá mára viszont még többet ér a pilóta. A VDK-ban az utóbbi időszakban elfogott pilótákról kiderült, hogy sokan közülük a polgári légiforgalomból kerültek a hadirepülőkhöz. A szakemberek tudják, mit jelent ez. Egy hadirepülő kiképzése az USA-ban hat évig tart, viszont a polgári pilóták átképzése csak három év. Egyre fogynak tehát az amerikai légierő pilótái. Egy- egy katapultált pilóta megmentéséért sokszor több repülőrajt is küldenek a VDK területe fölé, s a vietnami légierőnek légi harcot kell vívnia, hogy a kiugrott pilóta ne menekülhessen meg a fogságbóL Szadatbeszéd Szadat elnök rövid záróbeszédével szerdán befejezi* munkáját az Arab Szocialista Unió hétfőn kezdődött országos tanácskozása. A kongresszus munkáját értékelve az egyiptomi elnök hangoztatta: „Az önök által tanúsított elszántság egyaránt világos barátunk és ellenségünk számára. Barátaink megértik szándékainkat és tudják, hogy ragaszkodunk barátságukhoz.” Golda Meir izraeli miniszterelnök-asszony szerdán dél* előtt elhangzott beszédére reagálva Szádat azon meggyőződésének adott hangot, hogy a jelenlegi konfliktusban az idő Egyiptomnak dolgozik, s rámutatott, hogy az egyiptomi nép küzdelme nemcsak az egyiptomi, hanem más népek függetlenségi harcát is szolgálja. A jelenlegi helyzet két fő feladatának jelölte meg a nemzeti egység és az arab nacionalizmus erősítését, s javasolta, hogy az Arab Szocialista Unió tegyen gyakorlati intézkedéseket e célkitűzések megvalósítása érdekében. Dokkmunkás* vezetik szabadon Hat órával azután, hogy * brit szakszervezeti főtanács meghirdette hétfői általános sztrájkját, az ipari viszonyok bírósága elrendelte a vita középpontjában álló dokkmunkásvezetők szabadon bocsátásét. A penton- ville-i fegyház előtt péntek óta várakozó sztrájkőrség fülsiketítő éljenzésben tört ki. A dokkmunkásokat ugyanaz a bíró — Sir John Donaldson — engedi szabadon, aki pénteken kiadta ^ ellenük a letartóztatást parancsot, 50 éve: SALGÓTARJÁNI BÁNYÁSZSZTRÁJK ú nagyon öreg tarjáni bányászok talán még emlékeznek annak a július végi időnek néhány napjára .. . ötven esztendeje történt, hogy a salgótarjáni szénmedencében leálltak a szenet vivő csillék, július 27- én felszínre jöttek a bányászok, beszüntették a munkát. Amit kértek, tulajdonképpen még követelésnek is alig volt nevezhető: az állandó, meg nem fizetett túlmunka, a tizenkét órás műszakok helyett — a nyolcórás napi munkaidőt, azt, amit akkoriban, éppen a munkásosztály és a szak- szervezetek nyomására az ország szinte valamennyi bányaüzemében már megadtak a tőkések. 1922. A Horthy-Magyaror- szágon a fehérterror régen vérbe fojtotta a Tanácsköztársaságot. A bányászok leg- öntudatosabbjai emlékeznek — de dolgoznak, hangtalanul, mert sok a gyerek és kell a kenyér. Kell a bányászkolónián a kis szobakonyha, ahol meghúzódhat 'az asszony, a gyerekekkel, amíg az ura a fekete aranyai fejti a mélyben. Csak a nyolc óra... Az meglenne ... A korhoz mért követelés volt, jele annak, högy a munkásosztály sanyargatása, ha helyi viszonylatokban is, de még ebben a csendőr- szuronyokkal „nyugtatott” időszakban is, kiváltott kisebb ellenállásokat, csendes ■munkabeszüntetéseket. Valóban csendben és roppant fegyelmezetten történt a bányászok munkabeszüntetése. Az akkori. Népi ~avu később a következőket írta ezekről aa eseményekről: „A munkások nyugodtan, békésen viselkedtek.., Ennek ellenére letartóztattak több bizalmi férfit, körülbelül öt- vénét s a balassagyarmati ügyészség fogházába szállították őket... A munkások ezután sem állottak munkába. így egy lépéssel tovább mentek az erőszakosságban, megindították a kilakoltatásokat ... Csendőrök rontottak be a kis bányászházakba. Arra sem engedtek időt, hogy a családok felöltözzenek, a férfiakat megverték, azasz- szonyokat a falhoz lökték. Egy öreg, 60 éves bányászt, aki több mint ó'5 éve dolgozott a bányában, véresre vertek. Családok tucatjai kényszerültek elhagyni szegényes otthonukat, mentek az erdőbe — oda iparkodtak a férfiak is, akik elhatározták, hogy nem állnak munkába, amíg követeléseiket nem teljesíti a bánya vezetősége. Kormánypárti lapok akkortájt szemforgatóan arról cikkeztek, „napi 400 vagon szén elveszítését jelenti az országnak a tarjáni bányászok munkamegtagadása”. A szakszervezet viszont a soron következő parlamenti ülésre interpellációt jelentett be az atrocitások miatt. Aztán, hónapok múltával elcsendeseaelt minden Tarján környékén is. Keserves nélkülözések árán harcolták ki azt a bizonyos, nyolcórás munkaidőt. » <*> tá íven esztendeje törv tént. a tarjáni szénmedencében ma SS éves korában nyugdíjba vonul a vájár. Nem szoba-konyhában lakik, hanem ősszkom• fortos lakásban, kirándulni jár szabad idejében, hegyi levegőt szív. £ a vájlviunu- lók közül sem mindegyik tudja, ml is történt ott, félszázaddal ezelőtt:.. V, &
