Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-25 / 173. szám

rr * . ^!r ,r . Gyű ‘touton Napirenden i a hallgatók szociális ellátottsága Egyetemisták és minisztériumi szakemberek tanácskozása A pattintott kőkorszak leg­kiválóbb eszközanyaga az ob- ozldíán volt. Európában alig néhány lelőhelye van, de ezek közé tartozik a Zemplén- hegység is. Ide szervezett ki­rándulást a Magyarhoni Földtani Társulat most meg­alakult Asványgyüjtők Klub­ja részére. Képünkön: Encsi György gyűjteménye. (MTI-foto: Kunkovács László felvétele.) AZ EGYETEMI-FŐISKO­LAI hallgatók szociális ellá­tottsága és a pályakezdés gondjai szerepeltek egyebek között annak a tanácskozás­nak napirendjén, amely leg­utóbb a felsőoktatási intéz­mények különböző szintű ta­nácsaiba választott hallgatók és a Művelődésügyi Minisz­térium vezetői között zajlott le. A tanácskozáson, egyönte­tű volt a vélemény, hogy az 1900-ben bevezetett ösztön- díjrendszer bevált. Jobban ösztönöz a tanulásra, haté­konyabban támogatja az alacsonyabb jövedelmű csa­ládok gyermekeinek tovább­tanulását, biztosítja a hall­gatók aktívabb részvételét az anyagi juttatások odaíté­lésében. Ugyanakkor — rész­ben az ösztöndíjrendszer jel­legében, részben az ár. és bérviszonyokban bekövetke­zett változások nyomán to­vábbi finomítások is indo­koltak. A hallgatók véleménye szerint is módosításra szo­rulnak az úgynevezett jöve­delemkategóriák. Nem kielé­gítő a kedvezőtlen szociális körülmények között élő, je­lentős részben fizikai dolgo­zó származású hallgatók tá­mogatása, akik az ösztöndíj­rendszerben az első és a második kategóriát alkotják. Még hangsúlyozottabban ve­tődtek fel az oktatási intéz­mények székhelyén, java­részt albérletben lakó diá- 'kok gondjai is. Szociális tá­mogatásuk kisebb a kollégi­umban lakókénál, és nem részesülnek kedvezményes vacsorajuttatásban sem. A megbeszéléseken többen fel­vetették, hogy a diákházas­párok támogatása nem meg­oldott. Általános gondként hangsúlyozták a diákok kép­viselői az étkeztetés színvo­nalának romlását. Kérték, hogy az egyetemek-főiskolák menzái kerüljenek a felső- oktatási intézmény kezeié­3z Együtt előadása Gyöngyösön A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének új műsoráról Csak örülni lehet annak a törekvésnek, hogy a Magyar Néphadsereg Művészegyütte­se új utat keresett a katonai élet bemutatására, megszorít­va ezt a szándékot a lehető­ségeik adott eszközeivel. A produkciójuk címe: Együtt. Sokat sejtet és ígér. Igyekszik is adósság nélkül teljesíteni ezt. Valami olyan­nal álltak elő, ami teljesen szokatlan az eddigi előadá­saikhoz viszonyítva. Itt is az együttes teljes egésze a sze­replő: a tánckar. az énekkar, a zenekar betölti a feladatát, de a korszerű, a mai, a mo­dern hangszerelés, előadás­mód jegyében. A koreográfia: hordozza ezt a szándékot a: mozgásban, de a zene is a! maga eszközeivel. Vonatkozik: a summázás az énekkari h át a szándék és a megvaló­sulás két különböző dolog, főként ennél a műsornál az —, sajnos. Több hévültség, több dná- maság, több jó értelemben vett színpadiság kellett volna az előadáshoz. Olyan az egész, mintha a zene, a muzsika ha­tározott gerincére ráaggatták volna a koreográfia indáit, és a szcenírozás is ez után lép­kedne. A zenészek, az énekesek és a táncosok mindent megtet­tek, amit tehettek. Rajtuk semmi sem múlott. Amit akartak, az nagyon dicséretre méltó. Végig akar­tak vezetni bennünket a hadseregbe való bevonulástól az avatásig, idézve a nagy­szerű hősi múltat is: 1514-től napjainkig, a mai fegyver­barátságig. Ha a megvalósí­tásban is annyi erő lett vol­na. mint a szándékban, a szerzők — főiként a koreog­ráfus — többet tudott volna felmutatni, jobban magával ragadhatta volna a közönsé­get. (G. Molnár F.) vVWNAA/WAAyVWV-vNVVWVWVVVWW. v SZÜTS DÉNES: anyagra is. Arról nem kell beszélni, i hogy az együttes minden 5 részletében kiváló tulajdon- < Ságokkal rendelkezik. Zene- < kara, tánckara, énekkara a< legigényesebb feladatokat is ; 'kitünően tudja megoldani.' Ezt a mostani előadásukban' is bizonyították. Az Együtt új formákban ) akart az új kon' szellemének ) megfelelően újat adni a kő- ) zönségnek. Akart, de ez nem ) minden részletében sikerült.) Főként a kiskatonák gondo­latait. éraéseit igyekezett a < tánc és muzsika nyelvére le- < fordítani. Ebből az is követ- ) kezik, hogy általában a szim­bólumok jutottak szerephez.) Tehát áttételek, leegyszerűsí­tések olykor, stílizáltság. Nemi a közvetlen forma. Mindez < nemcsak az előadók felada­tát nehezíti meg, hanem a < közönségét is. A nézőtéren < ülők nem engedhetik el ma-; gukat, nagyon oda kell fi­gyelniük mindenre és egy ki-< csit meg is kell erőltetniük' koncentráló készségüket. Igé­nyesebb időtöltés ez, mintha' csak néptáncműsort kellene' végignézniük. Az előadás módja és szán- ) deka tehát magában hordja ) nehézségeit is — művészek) és közönség vonatkozásában) is. De ez lenne a kisebb hiba. A nagyobb az. hogy a szán-; riékot nem sikerült hiányta­lanul valóra váltani. A jel­képek olykor túl általánosak,) olykor eléggé elszürkülnek, 5 alig adják vissza a katonaié- < lek rezdüléseit. Értjük a szerzők szándékát:; emberi közelségbe hozni az < egyenruhás fiatalok életét, a < hősies pátosz r űküli hétköz­napi valóság*' feltárni. De$ ÍfeflllM»ÍÁG? ’I ' Ssssl UT6R8AII XXXII. o m [ímm 1972. július 25., kedd Flessburgert a bárónő sza­vai hozták vissza a múltból. — Némi biztosítékot azért kell kapnom, Frisch, hogy tényleg őszintén gondolta az olasz utat. — Hogyne, természetesen. Holnap megfelelő lesz, ha átadok önnek .. mondjuk mondjuk ezer dollárt? Azt hitte, hogy az összeg hallatán a. bárónő, gyanút kap, de nem. — Ezer dollár? Igen, az megfelelő összeg lesz — mondta Bayer Olga kicsit aííektálva. Sovány, ráncos arcán elégedett kifejezés su­hant át. — Abból kihúzzuk addig, amíg az Adriát.meg­kerülve hozzánk leér ... Tudja Frisch ... — Kérem, bárónő, említet­tem már, hogy a neve­met ... — Ja, ja... Flessburger, persze ... csak látja, én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy új dimenziókban gon­dolkodjam. Azért sok min­dent nem értek ám. Tulaj­donképpen honnan tudták meg az amerikaiak ... — A bárónő kegyeskedett elfeledkezni Balátai Jenő szemmeltartásáról. Otto Ver­néméi slendriánabb titkárt sébe, ez nyersanyag-megta- kurítást és kedvezőbb anya­gi feltételeket jelentene. A MŰVELŐDÉSÜGYI Mi­nisztérium megítélése sze­rint további feladatokat kell megoldani a diákszociális kérdések rendezéséhez. A mi­nisztérium — együtt az egye­temek és főiskolák vezetői­vel, KISZ-testületeivel — elemezte az ösztöndíjrend­szer tapasztalatait, ‘ és annak helyes alapelvein nem kíván változtatni. A szükséges kor­rekciók végrehajtása azon­ban még az idén szeptem­berig megtörténik és a ren­delet megjelenik. Bár az ösztöndíjak és a szociális támogatások országos össze­gét nem tudják emelni: ész­szerűbb helyi csoportosítá­sához azonban irányelveket adnak ki. A hallgatók hely­zetét kívánják javítani a jö­vedelemkategóriák módosítá­sával, a legalacsonyabb ka­tegóriába tartozók és a hely­ben lakók pénzbeli szociális támogatásának növelésével, az albérleti segély kiterjesz­tésével a második kategóriá­ba tartozó hallgatókra, . to­vábbá a diákházaspárok szá­mára nyújtandó külön pénz­beli szociális támogatással. Ügy tervezik, hogy a szociá­lis támogatást minimális ta­nulmányi eredményhez1 — 2,5-es átlaghoz kötik majd. Tervezik a népköztársasági ösztöndíjak íelemelését havi 1200 forintra. Tárgyalások folynak a társadalmi ösztön­díjra vonatkozó rendelkezés módosításáról olyan érte­lemben. hogy a tanulmányi ösztöndíjat és a szociális tá­mogatást a társadalmi ösz­töndíjasok számára az okta­tási intézmény biztosítsa és a leendő munkahely ehhez adjon kiegészítést. AZ ÉTKEZTETÉSI nor­mák felemelésére kormány- rendelet készül, ennek be­vezetése 1973 elején várható. (MTI) pedig még nem alkalmaztak a földön ... — Ne haragudjon Fff ... Flessburger, de a vöm olyan szavakat használt, amikor az egymillió márkát felaján­lottam neki... Kiabált, el­mondott mindennek. Azt hit­tem, tettleg fog inzultálni. Durva, faragatlan alak volt. És én csak maguk miatt hagytam futni a százezer pengőmet. Perelhettem vol­na, de ki beszélt le róla? Nem maguk?... Hogyan is hívták azt a kicsi kancsal ezredest? ... Von Gruber ... Na! Azt magyarázta, ne­künk még szükségünk van erre az emberre a háború után. Miénk lesz egész Uk­rajna, a Volga vidéke, s gyors ütemben ki kell ak­názni, ami a földben van. Mérhetetlen kincsek feksze­nek az orosz tartományban — így mondta Gruber —, s ha a bárónő kezéből ki is csúszott Balátai, majd tudni fogjuk a módját, hogyan ve­gyük rá a kutatásokra. — Gruber? ... Gruber azon kesergett — nevetett fel Flessburger —,. hogy nem tud kikerülni a frontra, nem szerezhet vaskeresztet, mert a Sicherheitsdienst csak kup­lerájokba ... jaj, bocsánat, Meglehetősen bárgyúcska kis mondóka jutott az eszembe: „Nyárón nagyon meleg van, télen nagyon hi­deg van, ősszel esik az eső..hogy tavasszal mi van, arra már nem is em­lékszem. E mondóka bölcs megállapításaiból is levon­ható konzekvencia, hogy mi­után jelenleg nyár van, hát meleg van, sőt miután me­leg van és nyár is, hát Táncdalfesztivál is van. S mikor lenne máskor az ideje, ha nem nyáron, ami­kor nagyon meleg van, ami­kor a könnyű múzsa lenge öltözéke csalogatja a nézőt a képernyő elé. Az idei táncdalfesztivál Is ilyen „len­ge öltözékben” jelent meg a képernyőn a sok milliós né­zőtábor előtt. Távol álljon tőlem, hogy e kedves és im­máron valóban évről évre visszatérő slágervetélkedőt komolyabban vegyem, mint amennyit ér, s kevesebbnek tekintsem, mint amennyi — mégis úgy tűnt, hogy a len­ge múzsaöltözék mögül nem telt idomok, hanem satnya karok és meddő csípők rio- . gatnak. Igaz, a biblia szerint áz Úr egyetlen igaz emberért megmentette volna Sodorna és Gomora lakóit, s ezen a táncdaLfesztlváli elődöntőn nem is egy, de két igaz szám is akadt — elsősorban is a kiemelkedően jó és még* kiemelkedőbben előadott eső- ■ könyörgő. valamint a Corvi­na együttes —, mégis kis rémület vett erőt rajtam a számokat hallgatván. Miért van az — kérdeztem ma­gamtól —, hogy neves és jó slágerszerzők év közben szá­mos színvonalas és műfaján belül igényes alkotást mu­tatnak be, s erre az elődön­tőre zömében ötlettelen, ze­neileg sivár, szövegében év­tizedekre visszasüllyedő szá­mokat nyújtottak be? szóval olyan szolgálatokra küldi, ahol megpenészed- het... Aztán Berlinnél meg­mutathatta, megkóstolhatta, milyen is a front. Egy pán­célosban lőtték ki, s benne égett. Nem. sok zsúr sülhe­tett ki Gruberből. Ha, ha, ha ... — Frisch, nekem ne le­gyen pojáca. A bárónő alaposan végig­mérte a férfit, s kényszere­detten állapította meg, sok­kal jobban tartja magát, mint ő. Mennyi pénze lehet ennek, hogy holnap ezer dol­lárt kínál... Persze, fél, reszket a leleplezéstől. Amíg ő nylonabroszokat szegett be éhesen, fázva, addig ez za­báit, utazgatott. Mercedes, motorcsónak, harminc alkal­mazott ... Dőlt hozzá a pénz ... Flessburgert baleset érhetné itt, Splitben ... Ha meglenne most neki a gyöngyház berakású piszto­lya, lelőné. Nem, nem lőné le, hanem elrontana valamit az autóján, aztán lefordulna valamelyik sziklán... Ó, miért is ilyen nyomorult, be­teg, öreg és tehetetlen. — Szóval, hogyan is volt az amerikai ügy? Flessburger azon gondol­kodott, elmondja-e hajdani üzlettársának az esetet? Ki­adja-e magát neki?... Most már miért ne? Annyi, mint­ha hangosan töprengene, em­lékezne, vagy memoárját dik­tálná. — A Gestapo — mondta suttogva, de kéjes örömmel, hogy saját magát is kigú­nyolja —, a Gestapo is té- vedhetetett néha. Még mi is követtünk el hibákat. A bárónő vidáman kunco­gott. Ez már a jól végzett munka utáni megelégedés volt. A gyomra sem kínozta, sőt, valami kellemes, lebegő érzés költözött a mellébe, s cseppet sem volt álmos. Ha még lenne itt egy jó pohár Pernod!? — Éppen Berlinbe tartot­tam, hazafelé — folytatta Flessburger —, aktatáskám­ban a Hugenbergnek készí­tett újabb anyaggal, a halim- bai, iszkaszentgyörgyi váz­latokkal, a gánti termelés számaival és még egy-két bi­zalmas értesüléssel... Közöt­tük az öntől kapott infor­mációk ... Az út eléggé fá­rasztó volt. Münchenben be­tértem a, vasúti étterembe. Ittam egy keveset, ön is tudja, hogy speciális inté­zeteinkben a manikűröslá­nyok, felszolgálók, kalauznők és prostituáltak egész légió­ját képeztük át megbízható nemzeti szocialistákká. A rendőrségnek dolgoztak, cse­rébe jó állást kaptak, biztos munkát. — Flessburger ne­vetett. — A birodalom felké­szült az idegenforgalomra. Az ügyesebb lányokat a re­pülőterekre, állomásokra, au­tóbuszvárókba helyezték el. Makacs kis némberek voltak, nemigen hagyták magukat pénzért sem elcsábítani. Azt a lányt ott Münchenben rég­óta ismertem. Még az SA egyik rendezvényén talál­koztam vele. Olyan jól állt rajta a szürke fehérgalléros ruha, amely tökéletesen kö­vette karcsú bájait, alakját. Ismeri, bárónő, azt az észa­ki német típust: szőke, piros arcú, kicsit vastag, húsos ajakkal, tengerkék szemmel, akár ez az Adria ... — Hel­ga szívem, te itt? ... — Nos, pezsgőzés lett a dologból, de a lány szolgálatban volt, és csak időnként lépett az asz­talomhoz és hajtott fel titok­ban egy-egy pohárral. Meg­beszéltük, ha visszafelé jö­vök, majd úgy érkezem, hogy összehangoljuk időnket és csinálunk egy görbe nappalt. Éjjel nem jó, akkor jobban figyeltek mindenkit. Nekem, sajnos, utaznom kellett, mert Hugenberg várt, és nála a késés aljas és megengedhe­tetlen lazaságnak számított, Helga miatt azonban úgy döntöttem, nem a 20 óra 20 perces gyorssal, hanem a Zürichből 21.10-kor érkező expresszel utazón tovább, íkssbur^er «lövette finom Miért van az, hogy tá dalénekeseink egy része r mindig azt hiszi, hogy kellemes szalonhang, am anyuka és nagymami elá az a maga jellegtelenségt alkalmas milliók megbű lésére is a képernyőn ? miért van az, hogy neme hihetik, hanem a televí; bácsik és nénik lehetővé teszik, hogy „sztár” leg; az, aki még mint néző s tudna mit kezdeni magá a kamerák előtt? S végül nem utoljára, miért van hogy évek óta, táncdalfes vál ide, „Ki mit tud?” c nem tűnik fel — zenekar ról most nem ejtek szót új és jelentős egyéni! olyan, mint a rendkívül c tudatos, igazi művésszé é: Kovács Kati például?... Túl nehéz, vagy túl kő: nyű az út a kamerák elé? Ez a Fracasse kapitá a most már kibírhatat Jean Marais-val, tizen évvel ezelőtt kis borzai lehetett minden olyan m számára, aki ugyan szei a romantikát. de nem bárgyúságot, a kalandot, nem a nevetséges kardi szörülést és a szerelmet, nem a nyafogást. Ez a fri cia—olasz „remekmű", i vélem, nem is arra készi hogy bemutassák a n£ nyilvánosság előtt. Mine bizonnyal a francia és olasz színészképzést szóig ta és szolgálja ma is: 1 játok, fiatal színésztan' cok, ezt és így nem szabi Az elrettentés eszköze csak ez lehet ez a film. Ha a magyar televízió ezért mutatta be, illetői azért, hogy ezt és ilyen í meket nem szabad a néző nek feltálalni, akkor mi den rendben van. Ha „ta film”, akkor egészen más Az ám: akkor viszont n ért mutatták be? (gyurk bőrtárcáját és kihúzott bel le egy szivart. Rágyújtott. — Hugenberg reggel nyol kor várt, gondoltam, telj sen mindegy, hogy éjjel hál órakor érek Berlinbe, legff jebb kevesebbet alszom, i expressz befutott. Mindj: beszálltam egy első osztál kocsiba. Ma is le tudnám i ni még a legapróbb bere dezési tárgyát is. Vörös 'oá sonyülések, fehér csipketei tők, minden utasnak küli olvasólámpa. A fülkében rs tam kívül senki sem utazó Az ablak mellé ültem, és táskámat a kezem ügyé helyeztem. Kabátom, kai pom, az ablak melletti ! gason. A fülkét bezárta amikor a kalauz jött, igazi tam magam, és azt mon tam, ne engedjen be senk Berlinig le sem hunytam szememet. A bárónő hangosan ka got't, még a nyelvét is dugta egy kissé a szájábó — És? Ellopták a táská — mondta kárörömmel. — Honnan tudja? — Az ész nem a Gest; privilégiuma. Ehhez n kellett nagy tudomány, táskáját ellopták, vagy cserélték. — Igen. Kicserélték, képzelje, amikor másnap F genberg asztalán kinyitotta üres papírlapok voltak b< ne. — Szegény, kicsi Helga. Flessburger' felpattant. — Bárónő, ön kezd gyár lenni. Honnan tudja, hogy — Ó, nem Helga lopta de szegény kicsikémet Gestapo azonnal lefogta Bevitték ... Nem sikerült t lőle semmit kihúzni, mert ; tatlan volt. — Pontosan így történ Én is sajnáltam, de hát birodalom érdeke ... Érthe tetlen volt előttünk. Képze heti, mit kaptam Wei Daitztól. Majdnem leszere tek, Hugenberg üvöltött v lem, elmondott mindenne ami csak a berlini állatker b«n található. (Folytatjuk I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom