Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

Fejes Erika két verse: Szomjúság Sütkérezem. Torkom száraz. Méretet veszek az égről. Ott fent meg boti. k S idepottyan Egy bogár a jegenyéről. Poros hátú, as® tt-máliott Barátja is ides állott Lomb-Ládika tetejéről. Sütkéreznek. Naptól lusták. A sós vizet fixálón isszák A megizzadt ienyerekről. 'WMWWWAWIVWIVVVWAWAWAW, flgancsim'Iató v ad&lma-kóbakod erdész-tenyeremben vadóc karmod vére őzbak-szerelemben vadalmafa-gallyon feltekert agancsok őzgida-testemen gerinc tépő mancsok pattogó patáddal dobbants kettót-hármat avarral altatom szeder-szempilládat DUETT (Foto; Zeit und Bild) Idegenforgalmi íiHtrtlrrn? ipán l "] Példamutató apapuma U IXiSkUaUl Mu XO O Az állatkertekben rendszerint elkülönítik a raga- ~ f Most, az egri idegenfor­galom java idejében, bízvást érdeklődésre tarthat számot egy értékes kis kötet, mely ugyan 1839-ben hagyta el az egri érseki líceumi nyomdát, de az első, kifejezetten ide­genforgalmi céiok szolgála­tában készült egri útikala­uz. — Fejes Mihály uram, megyei főorvos, s egyben az egri gyógyfürdő első hivatá­sos fürdőorvosa a kis kötet szerzője. A sárgakötésű kis mű homlokán ez a cím olvasha­tó: AZ EGRI FÜRDŐK. Miután az egri természetes hőforrások fölé, a mai kül­sőben megépíttette Pyrker érsek, ez az Európát beuta­zott, nagy műveltségű fér­fiú a fürdőházat, egyik el­ső dolga volt hogy annak élére egyetemet végzett „or- vosdoktor”-t nevezett ki, Fe­jes Mihály személyében. Rö­videsen elkészült egy tudo­mányos orvosi munka kéz­irata, mely a kor balneoló­giái színvonalán mindent elmond az egri meleg^ vizű gyógyfürdőre) és vizéről, be­leértve annak gyógyhatásút is. A kötetet az érsek saját költségén kinyomtatni ren­delte — sőt egy 31 oldal­nyi, a munka 36 százalékát kitevő idegenforgalmi úti­kalauzzal egészül ki a mun­ka. Lapozzunk csak bátran bele ebbe a részbe. Megéri. Az első fejezet — akár­csak manapság! — az „egri vidék” földrajzi leírását, klí­máját és közlekedésbéli ösz- ízeköttetését nyújtja. „Eger­be csinált jó út vezet Bécs- ből Pesten, Lembergből Kas­sán keresztül, úgy Nógrád- ból és GömörbőL” ,Ji város leírásáéban rö­vid áttekintést kapott a XIX. század elején Egerbe érkező vendég városunk tör­ténetéről Majd színesen be­szél a szerző a híres-neves egri hóstyákról, a hajdani városkapukról. „Van 3 ezer­nél több háza, számos ut­cái, melyek a kaszínóegye- sület által legújabban elne- vezvék... elég tágasak,több­nyire kövezettek... a kaszi- n óegyesület ... az utcai vi­lágítást is megkezdé.” Rövid áttekintést nyerünk a korabeli nevezetesebb in­tézményekről, iskolákról, a királyi só-, posta- és maga­zinhivatalról, a két kaszár­nyáról. a kórházról — s a kor értelmiségi igényének megfelelő kaszinóról, „hol minden magyar, s többféle német hír- s szépliteraturai (azaz szépirodalmi) lapok ol­vashatók ...” Kedvező ké­pet adott a szerző a városba érkezett idegennek Fejes Mi­hály uram Eger városias jel­legéről, kihangsúlyozva, hogy „a házak általában kö­bül építvék... a középüle­tek általában emeletesek, de a privát házak között, is sok találtatik emeletesnek, úgy- annyira, hogy épületeire nézve jeles városnak mond­hatjuk.” Útikalauzhoz híven, rész­letesen ismerteti a látoga­tóval az éppen akkoriban befejezett , székesegyházat, Hild József nagy építészeti remekét. Majd pedig a nap­jainkban is egyik legjelen­tékenyebb látnivalót veszi sorra: a Líceumot, a maita- mfa-képző főiskolát, küÄin is kiemelve a csodálni» szép ségű freskókat, s a könyv tár gazdag állományát Meg tudjuk, hogy az érseki pa lota emeleti részén alakítót ta ki az érsek az ún. „Nem zeti Képtár”-at, melyből ké­sőbb a Szépművészeti Mú­zeum alakult ki! Majd í többi nevezetesebb épülete veszi sorra, közte a várme­gyeházát A harmadik fejezet a „la- ko6ok”-ról szól, elmesélve hogy akkoriban Egerben 1£ —20 ezer volt a lakosok száma. Tárgyilagosan leírja hogy a lakosok zöme „sző­lőműves”, és hogy a „kevés németajkú polgárt kivéve, mindnyájan a magyar nyel­vet beszélik.” Sőt hű leírását olvashat­juk e lapokon az egri benn­szülött, tősgyökeres lakos­ságnak is, imigyen: „Testal­kotásuk általában izmos, erős és tartós, úgyannyira, hogy itt 100 éves egyéneket találni nem újság. Külsejük ajánlkozó, csinos, sőt annyi szép nőalakot, mint vannak a vitéz egri hölgyek unokái között, ritkaság együtt ta­lálni. Hanem a fényűzésre hajlandók, s e vonás, hi­szem, eleget mond e kisvá­rosi természetű közönség ka­rakteréről." A negyedik fejezet az eg­ri iparról fest körképet. Megemlíti, az e korban or­szágos hírű, török eredetű bulyavászonkészítést, s min­denekelőtt a szőlőtermelést, illetve kereskedelmet. Abban az időben már kezdett leál­dozni a hatalmasra duzzadt borkereskedelem, és sirán­kozik is felette a tudós szerző. No, de lássuk, hogy mit is ír az egri borról? „... kellemes íze, egészséges itala, szép színe, és azon sa­játsága miatt, mert az átvitelt szárazon, vízen megállja, s e tulajdonait nem vegyí­tés, zagyválás, s mit tudom én, mi más kezelések által szokják a borokat elkészíte­ni, hanem közvetlenül a ter­mészettől nyeri, honunk leghíresebbjei közé tarto­zik .. Megtudjuk, hogy három vendégfogadó, mai nyelven: szálloda, a Magyar Korona (a mai Park helyén), az Oroszlán (a munkásőrség pa­rancsnokságának mai épüle­te) és a Szarvas, a mai Szarvas téren. „A polgárok a tisztességes idegent né­hány hónapra szívesen haj­lékukban látják, (akárcsak a mai fizetővendég-szolgálat­ban) s egy pár szobáért sem kell 10 váltóforintnál többet fizetni.” Az Egerbe üdülni, fíirdő- kúrázásra érkezők könnyen elintézhetik mosási gondjai­kat, s könnyen fogadható arra időre szolgáló is, vagy istálló is bérelhető, a kocsi­val, hintóval, határral érke­zők számára. Az ellátásról szóló fejezet­ből arról értesülhetett a ven­dég, hogy „Egerben általá­ban nem drágán él az em­ber, de kivált nyáron annyi a mindenféle zöldség, hogy majdnem ingyen kaphatni, azonkívül aprómarha (azaz baromfi), tej, vaj stb. a leg­nagyobb bőségben találta- tik ... Egyébiránt az Orosz­lánban, a Kaszinóban 10—12 pengő forintért asztalhoz ül­het egy személy hónapon- fcfflt.” _______________ A vendégek szórakoztatá­sáról a nyáron itt időző szí­nészek gondoskodnak (!), de segít az üdülés gondtalanná tételében Michalovics ke­reskedő úr „kölcsönző könyvtára” is, hol 25 garas volt csupán a havi olvasási díjtéteL Értékes része a kis kötet­nek a séták, „a gyaloglások a városban” c. fejezet is. Az érsekkertbeli (a mai népkert) és a várbeli séta történeti forrásértékű ada­tokkal szolgál még a ma kutatójának is! Javasolja Fejes Mihály uram a város körüli gyalog­sétákat is, sőt az Eged he­gyére, Felsőtárkányba és Párádra való „kikocsikázás­ban is érdekes látnivalók­ról nyújt tájékoztatási S ha még mindehhez hoz­zászámítjuk, hogy az érté­kes kis kötet a magyar nyel­vű kiadás mellett, figye­lemmel a külföldiek érdek­lődésére is (!) német fordí­tásban is megjelent —, nem kis büszkeséggel vehetjük tudomásul, hogy Eger váro­sa idegenforgalmi értékét és jelentőségét már 1839-ben felismerték, és az illetéke­sek tudatosan is iparkodtak ennek a becses kötetnek a megjelentetésével is fokozni az Egerbe érkező üdülő- és íürdővendágek szárnál s részükre a hazai viszonyok között is példamutató úti­kalauzzal maradandóbbá, teljesebb értékűvé tenni az egri szép napokat... Az állatkertekben rendszerint elkülönítik a raga­dozó macskafélékhez tartozó „házastársakat”, ha az anyaállatnak kicsinye születik. A pozsonyi állatkertben a ragadozók helyiségeinek hibás tervezése miatt egy pumapárt nem lehetett kü­lönválasztani. Az áliatkert tudományos munkatársai és dolgozói izgatottan várták, hogyan viselkedik majd az apa, ha a kicsinyek napvilágot látnak. Az anyaállat egy kis pumát szült és általános meg­lepetésre az apa még gyengédebben bánt a kis utóddal, mint az anya, és egyáltalán nem bizonyult „vérszom­jasnak”. Orraxarvúak és orvvadánxok Az indiai természetvédelmi parkok büszkeségei az orrszarvú csordák. E ritka állatok sorsa az utóbbi idő­ben azonban jogos aggodalomra ad okot. Ennek okát pedig az orv vadászok fokozódó tevékenységében keres­hetjük, akik 9000 rúpiát is megkapnak egy-egy jól fejlett szarvért. Csupán a Nyugat-Bengália államban le­vő két védett .parkban 76 darabról 44 darabra csökkent az orrsízarvúállomány. Egyedül az utolsó négy hónap­ban 8 állat esett az orvvadászok áldozatául. Az orrszarvúak végleges kipusztulásának veszélye arra indította a hatóságokat, hogy fokozzák a védett területek őrzését és szigorúbban büntessék a ritka ál­latok pusztítóit. Sugár István Ásás — robbantással Thomas Hodan ameri­kai mérnök olyan gépet szerkesztett, amely mi­ni-robbantásokkal vé­gez ásást. A gép műkö­dő részének legfonto­sabb eleme a robbantó­kamra, amelyben a fo­lyékony üzemanyag le­vegővel keveredik. A keverék villamos szikra által lobban lángra. A készülék kezelői a rob­bantásnál képződött ga­zokat úgy irányítják, hogy porhanyóssá te­gyék és két oldalra szórják a talajt. Á zuhanyozás világrekordja A hosszú távú zuha­nyozás új világrekordját állította fel Hal Hallo- way 20 éves terzasi diák, aki 169 órán át tartózko­dott a zuhany alatt. Az előző világrekordot a 36 éves müncheni Peter Schell tartotta, aki 1963- ban 168 órán át zuha­nyozott A közelgő ollmpiászra való tekintettel, izgatot­tan várjuk az újabb vi­lágrekordot. Nem érne hidegzuhanyként ben­nünket. Pop­art farmer­ban „4 tudományos jövőkutatáshoz kutyuloi...” (?!) A címben idézett nyelvi képletet a következő mon­datból emeltük ki: „Ami a jóslások történelmét illeti, azt aligha lehet a tudomá­nyos jövőkutatáshoz kutyul- ni." (Üj írás 1972. 7. sz. 126. 1.) Bennünket elsősor­ban a kutyul igének hasz­nálata érdekel, elsősorban azért, mert egy igényes fo­lyóiratban, vitatkozó, tudo­mányos jellegű szövegben nagyon ritkán vállal szere­pet ez a szó. Vajon, van-e külön stílusértéke, saját nyelvi szerepe az idézett mondatban, illetőleg szö­vegösszefüggésben a kutyul- ni főnévi igenévnek? Hogy a kérdésre helyes választ adhassunk, abból kell kiindulnunk, hogy az idézett mondat olyan meg­fogalmazásban jelent meg, amelyben nemcsak a vitat-, kozó cél hanem a gúnyo­lódó és az elítélő szándék. is‘ szerepet kapott. Ilyen össze­függésben nem teljesen „stí­lustalan” a kutyul ige hasz­nálata, mert a szerző tuda­tosan olyan jelentéstartal­mat és használati értéket bízott erre az igére, amely­ben vitapartnerének szánt rosszalló kritikája nem ép­pen tapintatos- gunyorosko- dásba csapott át. Miért hökkentett meg ben­nünket mégis a kutyul igé­nek használata, éppen egy olyan folyóirat szövegében, amelynek cikkeit általában a nyelvi igényességre való törekvés is jellemzi. Elsősor­ban azért, mert a kutyul szó inkább a kötetlenebb, a közvetlenebb fogalmazások­ba illik bele. Akkor sem szoktunk viszolyogni a hasz­nálatától, ha bizalmas be­szédhelyzetekben közöljük a mondanivalót. Sokan ma még olyan tájszónak is ér­zik ezt az igét, amely véle­ményük szerint még nem il­lik bele seih a köznyelvbe, sem az irodalmi nyelvbe, meg kevésbé a tudományos nyelvbe. Ezzel kapcsolatban az a véleményünk, hogy ez az igealak éppen napjainkban kezd divatos szóvá válni, és oly gyakran kap nyelvi sze­repet a társalgási nyelvben, hogy a gyakori nyelv- használat révén igen válto­zatos jelentéstartalmak kap­csolódnak hozzá. Az idézett és elemzett folyóiratbeli mondat meg arra példa, hogy még az igényesebb nyelvi formálásban is alkal­mas a szándékolt elítélő, gunyoroskodó mondanivaló kifejezésére. Ebben az ösz- szetüggésben tehát, bár szo­katlan a kutyul ige haszná­lata, felmentést adhatunk a szerzőnek mert külön nyelvi szerepet bízott erre az ige­alakra. Dr. Bakos József Miután ötödször is elolvastam a rövid, nyúlfarknyi hírt, reménytele­nül engedtem le az újságot a ke­zemből. Nem ér­tettem. Nem a hirt nem értet­tem, ami még egymagában ért­hető volna, hiszen' fordult már elő a magyar sajtóban, hogy egy hírt nem lehetett meg­érteni. Sőt, már az is előfordult, hogy egy vezér­cikket sem. Jelen esetben azonban azt nem értettem, amiről a hír úgy számolt be, mint valami korszakal­kotó újról, mint valami hatásos csodáról, valami utolérhetetlen példáról. Nos, azt nem értettem, hogy mi a jó eb­ben a hír által ■feltálalt jóban. Dick Levynek ■hívják a Brook­lyn Múzeum igaz­gatóját. Ebben a múzeumban. _jp amely voltakép­pen festőiskola, érdekes újítást vezetett be a fent nevezett igazgató: a festőmodell — pompás kis nőcs- ke — farmernad­rágban és blúz­ban ült a dobo­gón. Szemben ve­le a festőmüvész- tanulúcskák tal- vig meztelenül. Talpig aktban! Tehát az akt fel­öltözve a festők­nek, a festők le­vetkőzve az akt­nak, aktként for­gatják az ecsetet. Nos: azt meg tudom érteni, hogy néhány ecsetvonás után, — nője és ecsetje válogatja —, a fiatal vagy az ípr művész-tanuló csömört és stresszt is kap az akttól. Az ember soha nem tudhat­ja, mire képes egy levetkezett nő. Mégha akt is. Sőt akkor még in­kább. így tehát felöltöztetik a drá­gát farmerbe, mert a farmer ol­csó és divatos is. Korunk emanci­pált nőinek ked­venc ruhadarabja lett, amit fénye­sen igazol, a női farmerokon fellel­hető slicc is. Nem az oldalukon! Blúzt is adnak rá. Ez is rendben van. Ha betakar­tuk egy nőn azt, ami lentebb, ta­karjuk be azt is, borul, a csömör utóvégre a rész és az- egész dialek­tikájából táplál­kozik. Az akt te­hát, amelyik im­máron nem akt csak egy felöltöz­tetett modell, ott ül a dobogón. S lent — most fi­gyeljenek! — bütykös lábú fér­fiak üldögélnek meztelenül és fes­tenek. Le vannak vetkőzve! A no felöltözve! Tehát amikor a nő le volt vetkőzve, ak­kor a férfiak nyil­ván fel voltak öl­tözve. De ha fel voltak öltözve, akkor semmi oka nem volt annak, hogy ilyen ideges gyorsasággal fel­öltöztessék a nőt... Ha nem volt okuk, akkor meg miért vetkőztek le ők? Teljesen bele­bonyolódtam a dolgok rendjébe és miértjébe. Lehet, hogy ezért kell a férfiaknak mezte­lenre vetkőzniük, mert pop-artot festenek? De már megbocsássanak, egy nő pop-artja — legalábbis sze­rintem — messzej artikusabb, mint', egy férfié. Ki a', fene kíváncsi egy', férfi pop-artjára ? \ Milyen férfiak le-', hetnek ezek ’ a' festöncök ott a\ Brooklyn Múze-', urn ban? Megeső-', mörlött, lankadt', lelkű ecsetkeze-', lök, akik önvéde-', lemből felöltöztet-', nek egy nőt, és', hogy port hintse-', nek a kaján világ', szemébe, levetkezA nek ők ... ! Ide jutottál,' gazdag Amerika! í Büszke vagyok,', hogy egy kis or A szág magyarja vaA gyök. Nálunk ilyen< elképzelhetetlen. < Nálunk: egy moA deli, egy festőtaA nulói Semmiféle1 sanda erkölcsteA lenség. Aztán} hogy kin van} vagy kin nincs< közülük farmer —^ az már a festő és; a modell közös: műhelytitka. Mi> az alkotó folya-> matokba nem szó-j lünk bele. Nálunk! az eredmény aj fontos, kedvesj Dick Levy. í (egri) í

Next

/
Oldalképek
Tartalom