Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-22 / 171. szám

íétszemélyes £/> N O tí ti N (/} < co S3 O oá a N Cß 3 o ti ti ti S ce O ti ti ti s CO «Ü 3 o ti ti N «3 Diogénesz görög filozófus volt szellemi atyja és mintaképe annak az elgondolásnak, amit az egyik rüdesheimi hoteltulajdonos most megvalósított. Drossel utcai házában — ami kedélyes borkóstolóiról nem­zetközi hírnévnek örvend — hat hatal­mas boroshordót állított fel, de ahelyett, hogy 70 hektó bort tárolt volna bennük, két egyszerű ágyat és egy faszekrényt helyezett mind­egyik hordóba. A hordók alatt kor­szerű zuhanyozók várnak a vendé­gekre, akik már hónapokkal előre 'löjegyeztetik magukat erre a nem Mindennapi szállásra. rh Újabb szkíta sírleletek Az ukrajnai Novaja Kamenka falu mellet, Izmailia közelében egy kurgánban öt aranylemezt találtak a régé­szek. A lemezeken a szkíta állatábrázolások ismert stílu­sában nyulak láthatók. A jeles ötvösművészettel, igen reá­lis ábrázolásban készült fémmunkák a szakértők megálla­pítása szerint az időszámításunk előtti IV. századból szár­maznak. Ugyanezen a vidéken egy előkelő szkíta nő sír­jában elefántcsontnyelű bronztükröt, nyaklánctöredéket is találtak egy festett görög váza maradványai mellett. A közelmúltig nem volt régészeti bizonyítéka annak, hogy a szkíták ezen a területen is jelen voltak: erről csu­pán írásos antik források szóltak. A Novaja Kamenka körüli szkíta sírok most tárgyszerűen igazolták az ókori szerzők közléseit. Érdekes, hogy a most talált és nyulat áb­rázoló aranylemezekhez hasonló lelet az egykori Szkítiához tartozó tamanyi félszigetről is előkerült. (BUDAPRESS—APN) Közlekedés ócskavasban Vadonatúj kocsit vásárolt a francia Julien Patou. Készakarva megrongálta a kocsi karosszériáját, külsőleg valóságos romhalmazzá változtatta a gyárból éppen csak hogy kikerült autót. „Mióta ezzel a romos kocsival köz­lekedem — mondja Monsieur Patou —, minden úgy megy, mint a karikacsapás. Senki sem akadályoz az elő­zésben, van elég mozgási terem, még a parkolóhelyen is előnyben részesítenek. Feltehető, hogy a többi autós már csak babonából sem akar egy ilyen rossz mellé beállni.” Julien Patou egyébként 15 év óta vezet, mind ez ideig baleset nélkül. Elektromos helikopter Francia szakemberek egy csoportja elektromos helikop­tert tervezett. A helikopter a földről, kábelen keresztül Írapja majd az energiát. A kábelt generátor fogja egy gép­kocsival összekapcsolni. A gépkocsi motorháza lesz a heli­kopter leszállópályája. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az ilyen mikroszkopikus hatótávolságú helikopter gyakor­latilag nem alkalmazható. A tapasztalat viszont azt mu­tatta, hogy az elektromos helikopter az építkezéseknél használt emelődaruk megbízható és komoly versenytársa lehet. Sárga fogból fehér A jövőben talán nem lesz szükség sem fogtömésre, sem fogkoronára, hanem zománcbevonat tartósítja, védi és teszi majd ismét fehérré a megsárgult vagy szuvas fogat. Igaz, ezt a zománcbevonatot két évenként meg kell majd újítani, de ezzel az USA-ban feltalált eljárással va­lószínűleg mégis új korszak kezdődik a fogkezelésben. Nincs szükség fogkoronára, az odvas fogat fúrás nélkül lehet kezelni, sőt törött fogak részei is pótolhatók az új­fajta zománccal. A kaliforniai Lee Pharmaceutics gyár „Emanelite Ena mel Coating” néven hozza a forgalomba. Segítségével a fogorvos a beteg fog kezelését 20 perc alatt is elvégezheti: rtiegtisztítják a megsárgult vagy odvas fo­gat azután megszárítja, majd bevonja sűrű folyós zománc­anyaggal. A bevonat körülbelül 10 perc alatt fogzománc- keménységűre szilárdul, színét pedig a szomszédos fogak színének megfelelően lehet árnyalni. Rövid csiszolás után olyan az így kezelt fog „mint az új”. A kicsorbult fog is helyrehozható ezzel a zománccal, ha nem hiányzik belőle túl nagy darab A hírek szerint a zománc feltalálója, dr. Lee az újfajta.- bevonat megalkotásakor egy olyan anyag­ból indult ki, amelyet az Apolló-űrhajósok hőszigetelő paj­zsának kialakításakor használnak. Mister Brown’1 kétszer telefonált Egy repülőgép-zsarolás tanulságos története sssxrőzsa szélrózsa szélrözsa..: szélrózsa::; szélrózsa::: szélrózsa::: sz£lrözsa::: szélrózsa:;: szélrózsa::: szélrózsa::: fR ■ ......... ........................................................ ,.............................. s zolgálat — Mi történt? Már nem randevúzol azzal a gyönyö­rű nővel? — Az orvos megtiltotta. — Hogyhogy? Beteg vagy? ■ — Dehogy vagyok. A fér­je az .orvos! ★ A férfi ingerült: — Nem engedem, hogy levágasd a hajad! — Te sem kérdeztél meg engem, amikor kopaszodni kezdtél! ★ — Drágám, csakugyan az első pillantásra belémsze- rettél? — Ügy van. Tudod, ezzel mindig sok időt takarít meg az ember. ir Spiritiszta szeánsz. Az öz­vegy férj szeretné megidéz-, ni feleségét, de hiába min­den: az asszony nem jelent­kezik. / — Tudom miért nem jött el — mondja az özvegyem­ber. — Nem volt mit fel­vennie ... ★ Az orvos közli a páciens férjével: — A feleségének lényegé­ben semmi szervi baja nincs. Panaszai — a korral járnak. — És nem mondhatná ezt meg ön neki, doktor úr? ★ A nőgyógyász a követke­ző szavakkal fordul pácien­séhez: — Örvendetes hírem vám a számára, asszonyom... — Kisasszony! — helyes­bít méltóságteljesen a páci­ens. — Ebben az esetben, kis­asszony — mondja az orvos —, kellemetlen hírt kell kö­zölnöm. ★ Egy idősebb úr az egyik római szállodából távozó­ban ezerlírás bankjegyet nyújt a portás felé és meg­kérdi: — Van aprópénze? — Nálunk — válaszolja fensöbbségesen a portás — az ezerlírás bankjegy apró­pénz! , ★ Egy milánói képcsarnok­ban idősebb nő áll meg egy szobor előtt és elborzadva így szól: — Micsoda szörnyűség! A világ minden kincséért nem tartanék ilyen holmit a la­kásomban! — Én sem, asszonyom — mondja a hölgy háta mö­gött váratlanul felbukkanó szobrász —, éppen ezért akarom mindenáron elad­ni. •Ar A férj hatalmas könyv­csomaggal tér haza. A fele­ség felnyitja a csomagot és megdöbbenve fordul a fér­jéhez: — Hogyhogy? „Szexuali­tás Indiában”, „A szerelmes asszony”, „Sztriptíz a csa­ládban”. Csupa pornográf könyv. Megőrültél? — De, drágám — vála­szol a férj —, hiszen éppen te mondtad, hogy vásárol­ják néhány divatos köny­vet! ★ A férj korábban tér haza és feleségét édes kettesben találja egy ismeretlen fér­fival. — Ki ez a becstelen frá­ter ... — kérdi dühösen. — Álljunk meg egy pil­lanatra! — szakítja félbe a feleség. — Majd beszélünk erről az úrról is, de előbb azt szeretném tudni, hol jár­tál már megint? Csak úgy bűzlesz a whiskytöl! PETER RASQUELE MAR- CARI, olasz szülők gyermeke, Angliában született, és két esztendeje lakott Ausztráliá­ban. . Búváriskolába járt, de hamarosan megunta. A szen- zációt hajhászó sajtóban iz­galmas dolgokat olvasott a lé­gikalózokról, és arra gondolt, miért dolgozzék keményen a tenger mélyén, amikor a „le­vegőből” is sok pénzt keres­het. Sőt: még repülőgépre sem kell ülnie és fegyvert sem kell vennie a kezébe. Mind­össze egy nagy forgalmú re­pülőtérre, hiszékeny légitár­saságra van szüksége, no és néhány rendőri hibára... Marcari 1971. májusában egy bombát fabrikált, de ki­hagyta bálőle a robbanó­szert. A bombát kofferba tette, a koffert letétbe he­lyezte Sydney repülőterén, azután felhívta a Quantas nevű légitársaságot, és beje­lentette, hogy ő, „Mister Brown” hasonló, de „meleg” bombát rejtett el a társaság egyik gépének a fedélzetén, amely 116 utassal éppen Hongkong felé repül. A bom­ba abban a pillanatban rob­ban, amikor a repülőgép 7000 méter alá ereszkedik. „Mis­ter Brown” azonban nagylel­kű, és félmillió dollárért haj­landó elárulni, hol van el­rejtve a pokolgép. MARCARI ELLOPOTT egy kis tehergépkocsit, és nyu­godtan várakozott, amíg Ritchie, a Quantas vezér- igazgatója lihegve, fulladoz­va meg nem jelent, kezében két bőrönddel, a bőröndök­ben 500 ezer dollárral. A két detektív, akiknek követniük kellett volna a félmillió' dol­lárt, útközben lemaradt, mert Ritchie gyorslifttel suhant le a földszintre, a detektívek a rendes felvonóval vánszorog­tak utána. Valamivel később Marcari cinikus udvariasság­gal telefonon elismerte az összeg vételét, és egyben ki­jelentette, hogy csak tréfált. Mert ő bizony semmiféle bombát nem rejtett el se­hol. .. „Mister Brown” te­hát mindössze kétszer tele­fonált, és úgy látszott, sike­rül eltűnnie a félmillióval. Mert a légitársaság, garázsá­ban rendőrökkel teli gépko­csi állomásozott ugyan, de nem követhette a száztizen­hat emberélettel zsaroló ban­dita autóját. A NAGY IZGALOMBAN senki sem gondolt arra, hogy a tettes autójáról „személy­leírást” adjon. Ez még nem lett volna baj, mert délután öt óra lévén, a csúcsforga­lom zsúfoltságában a rikító, sárga színű teherkocsit akár lépésben Is követni lehetett volna. De senki sem gondolt arra, hogy a belvárosban vö­rösre állítsa az összes jelző­lámpákat, és ezzel a „bom­bacsalót” valósággal ketrec­be zárja. A rendőrök arról is megfeledkeztek, hogy a főutakon, legalább 3 kilomé­teren át, a tévéberendezések segítségével kövessék a fel­tűnő, sárga kocsit. A csalót végül is fukarsá­ga jutatta rendőrkézre. A cég ugyanis, amelynek ko­csiját ellopta, száz dollárt ígért az autó megtalálójának. Ugyanakkor a légitársaság 50 ezer dollár díjat tűzött ki Marcari fejére. Amikor egy alvilági alak felismerte az autót, és erről diszkrét, de nem kevésbé határozott for­mában értesítette „kollégá­ját”, Marcari mindössze két­száz dollárt adott neki. Két­száz dollárral ötvenezer elle­nében nem lehet megvásá­rolni valakinek ^ hallgatását egy olyan alvilágban, ahol a pénznek akkora hatalma van... A pasas elvette a két­százat, azután elment a rend­őrségre. .; A légitársaság mégis el­vesztette a félmilliót, mert amikor Marcarit és cinkos­társát, Raymond Paytinget letartóztatták, egy centet sem találtak náluk. A „bombá- csináló” egy tengerparti vil­lát vásárolt, valamint nem kevesebb, mint öt gépkocsit vett magának és társának. A félmillióból, az összes „be­fektetéseket” leszámítva, még 240 ezer dollár hiány­zott. Hol volt a pénz? Mar­cari azt állította, hogy a fele pénzt bizonyos Ken nevű embernek adta át, aki az egész „műveletet” kigondol­ta. A bírák nem hittek neki, és 15 évi börtönre ítélték. Payting 7 évet kapott. „Ha visszaadja a 240 ezret — mondták a bírák —, bizo­nyos enyhítő körülmények alapján kilenc év után sza­badulhat. De előbb adja vissza a pénzt!” Az alkudo­zás nem vezetett eredmény­re. Kiderült az is, hogy a csalók a „művelet” megkez­dése előtt két vízmentes fémdobozt vásároltak. Való­színű, hogy a hiányzó összeg valahol a tengerparton vagy egyebütt, mindenesetre jó mélyre elásva várja, ki jön majd érte. A KÉRDÉS FEL IS TE­HETŐ: vajon ki jön majd érte? Tegyük fei, hogy Mar­cari leüli büntetését, és ti­zenöt, talán tizenkilenc év múlva szabadul. Ekkor azon­nal visszatoloncolják Angliá­ba. Amikor Marcarit beszál­lították a börtönbe, az alvi­lág „hősként” ünnepelte. El­sősorban azért, mert volt „valahol” negyedmillió dol­lárja. .. Azután hamarosan elmúlt az ünnepi hangulat. A maffia világában létezik egy íratlan törvény, amelyre a bűnszövetkezet könyörte­len uralma támaszkodik: „Meghal, aki nem hallgat”. Marcari számára nem lesz éppen kellemes időszak a tizenöt, vagy kilenc év, amit a börtönben, megrögzött bű­nözők között fog eltölteni, akiknek hatásosabb fizikai és pszichológiai eszközök áll­nak rendelkezésükre, mint a rendőrségnek. Elsősorban ugyancsak Íratlan törvény: „Aki hallgat, az meghal”... Marcari esetében ez azt je­lenti, hogy ha ki is bírja a fizikai kényszert és lélekta­ni nyomást, és nem adja ki az elrabolt pénz rejtekhe­lyét, egyszerűen megölik. AZ ELÍTÉLT SZÉLHÁ­MOS már bevonulásának másodnapján jelentette a börtönigazgatóságnak, hogy két „barátja” kereste fel, akiket egyébként életében nem látott, és felajánlották neki, megszöktetik a fegy- házból és kiszqktetik Auszt­ráliából, ha százezer dollárt fizet. Marcari továbbra is kitart álláspontja mellett: a pénz annál a bizonyos Ken­nél van. Az alvilág azonban már bejelentette, hogy igényt tart a zsákmányra.,, szélrózsa... szélrózsa... szélrózsa::: SZÉLRÓZSA.;; SZÉLRÓZSA.;: sze SZÉLRÓZSA... SZÉLRÓZSA... SZÉLRÓZSA... SZÉLRÓZSA..; SZÉLRÓZSA..: SZÉLRÓZSA.;; SZÉLRÓZSA.;; SZÉLRÓZSA.;! SZÉLRÓZSA..: SZÉLRÓZSA..: SZÉLRÓZSA... SZÉLRÓZSA..; SZÉLRÓZSA... SZÉLR

Next

/
Oldalképek
Tartalom