Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

\ Moldvay Győző; £ms fújíun idqht Szerelmes Június, ki életre csókoltál minket, s rubin fürtökkel kényeskedő meggyfák alól utunkat máig derékul egyengetted, most milyen lugas árnyékos mélyén bujdosol ? Lépj elő, clgánybőrü, lángszemű szép suhanc, ostoroddal cserdíts a fellegnyáj sürűjibe, ritkuljon, fusson szét égi legelőkön, és a föld karimájáról lássa csak, hogyan újul örömünk, s emeli föl fejét az ázott gabona! Bolond fiú, tülköd is megvan-e még? A sip, amelynek szava átrezeg alkonyi nádason, felcirren száradó, lenge szénák halmaiban, hogy édes, teli dalfonálra fűzze szíveinket? Mit művelsz? Felelj, ha szólítalak, legény! Életem, színed nélkül, tóba hullt madáré, merül. S nézd kedvesem, a márnatestü nőt is. hogyan keresi bársony vízpartokon iramló lépteid nyomát... ! Orsovai Err’l’ Tükör Tükröm vagy. Néha magamat nézem bennec " ként jövőbe vetlek > kit, s mint l hagyu.nl máskor reflektor-sugár vagy visszapillantok veled Ha komor vagyok, te is elborulsz. Ha fázom, finom páraként fátyoloz be a borzongás, mígcsak szerelmem nem töröl le Élő tükör. Nem tudlak nem. látni, megkerülni, sem elfordulni tőled tompaszögbe. Ha nem volnál, tér s idő összetörne És fordítva: mikor rádtekintek, egy egész világ körém a díszlet és váltamra szállnak a csillagok. 9» 99 könyv Jugoszláv mérnökök különleges könyvet találtak fel. A könyv lapjain minden sor alatt vastag vonal húzódik. Ha ezen a vonalon végigvezetünk egy töltőtoll nagyságú kis készüléket, akkor hangok szólalnak meg. A feltalálók ezeket a könyveket főleg a.zoknak szánják, akik Idegen nyelveket tanulnak, ugyanis a tanuló így egyszerre olvas­hatja a szöveget és hallhatja minden egyes szó helyes ki­ejtését. Hosszú hajból rövid haj EGY ÜJ FELVÉTEL KOVÁCS KATIRÓL.;.' Ötszáz évvel ezelőtt létesült az első magyarországi könyvnyomda KEREKEN ÖTSZÁZ ÉVES hazánkban a könyvnyomta­tás. Erre a dátumra méltán lehetünk büszkék, mert a nyomdászat feltalálása után már húsz évvel későbben, 1472-ben Budán nyomda volt. Ezzel hazánk a könyv­nyomtatás meghonosításában — Német-, Francia- és Olasz­országot kivéve — minden európai államot megelőzött. A nyomda vezetőjének, Hess Andrásnak emlékét a róla elnevezett tér idézi a budai Várnegyedben: a főváros minden bizonnyal egyik leg­látogatottabb idegenforgalmi gócpontján vajon hány kül­földinek, de hazai látogató­nak is jutna eszébe érdek­lődni, milyen művelődéstör­téneti adat fűződik e névhez. Hess András, az első ma­gyarországi könyvnyomtató — ma már bebizonyítottan tudjuk — Karai László bu­dai prépostnak Mátyás ki­rály alkancellárjának hívá­sára jött hazánkba. A bu­dai prépost valószínűleg a Swejnheim és Pannasz ró­mai könyv nyomtató cégtől hozta magával Hess And­rást, midőn pápai követsé­géből hazatért. Az első ma­gyarországi nyomtatvány, amely Hess András budai nyomdájában készült, a la­tin nyelven írt úgynevezett Budai Krónika: Chronica Hungarorum Budáé, amely­nek kolofonja 1473. január 5-ről van keltezve. A Ma­gyarok Krónikája elé Hess András latin nyelvű előszót irt „László tisztelendő úr­nak”, a budai egyház pré­postjának apostoli protono- táriusnak és a felséges Má­tyás király alkancellárjának. Ebben az előszobán elmond­ja, hogy midőn Latiumban volt — az ókori közép-itáliai tartományt, a latinok ősha­záját, átvitt értelemben Ró­mát nevezték igy — s ott megtanulta a könyvnyomta­tás mesterségét, László tisz­telendő ur hívására Ma­gyarországra jött és a ma- gyaroK Krónikájának nyom­tatásába fogott, olyan mun­kába, amely „minden ma­gyarnak kedves, örömére lesz, mert amint szülőföld­jét mindenki úgy szereti, ahogyan mást nem és mesz- sze a földkerekség többi or­szágai elé helyezi, akként minden ember szívtől tud­ni vágyja, hogy övéi, hon­fitársai miként éltek: hogy­ha jeles és emlékezetes dol­got lát, azt kövesse, ha pe­dig valami balul történtet lát, attól bölcsen óvakodjék.” Hess András meleg sza­vakkal ajánlotta művét párt­fogójának, aki „e munká­nak leghathatósabb kezde­ményezője volt”. BUDAI NYOMDÁJÁNAK létezéséről kézzel fogható bi- zonyiték tulajdonképpen csak két nyomtatványon van. El­ső nyomtatványa az emlí­tett Chronica Hungarorum. A másik nyomtatványban, a Basiliusban már nevének kezdőbetűje mögé rejtőzik. A XVI. és XVII. században semmit se tudtak róla. Csak a XVIII. századi könyvtár­leltározás során fedezték fel a maga szolgáltatott adato­kat. Később Fraknói Vil­mosnak sikerült új adattal gazdagítani a Hess Andrásra vonatkozó tudást, amennyi­ben a vatikáni levéltár ok­levélmásolataiból megálla­pította Hess pártfogójának, „László tisztelendő úrnak” nevét Karai László budai prépost, egyúttal Mátyás ki­rály alkancellárjának sze­mélyében. Karai László 1470 —1471 telén Rómában tar­tózkodott és elég gazdag volt, hogy a nyomdaalapítás költségeit viselje. HESS ANDRÁS budai mű­helye csakhamar megszűnt, mert azoknak, akiknek ab­ban az időben Magyarorszá­gon szükségük volt nyoYn- dára, inkább a külföldön jól felszerelt officinákhoz for­dultak és külföldön dolgoz­tattak a legrégibb magyar- országi könyvkereskedők is, akik ez idő tájt kezdtek fel­lépni. 1’34-től 1526-ig, a mohácsi vészig Budán már tizenhárom könyvkereskedő működött. Hess András bu­dai próbálkozása után öt- ven-száz éven belül azonban már jó néhány virágzó könyvnyomtató műhely mű­ködött az országban. „1 boldog­apák fasora" Gdansk régi városrészé­nek terein olyan fák fognak nőni, amelyeket boldog édesapák ültetnek. A jövő­ben minden új gdanski lakos világrajöttét egy új facse­metével fogják megörökí­teni. Minden fácslsára táb­lát függesztenek, amelyen feltüntetik, hogy kinek a születése alkalmából és mi­kor ültették. Száz boldog gdanski édesapa máris kö­zölte, hogy meg akarja örökiteni ilyen módon is gyermeke születését. A Buenos Alres-i vámőrség nemrég „testületi" haj­nyírást rendelt el azon „hosszú hajúak” között, akik nem­zetközi hippitalálkozóra érkeztek az argentin \fóvárosba Latin-Amerika különböző országaiból. „Argentínában csak a szerzetesek és a kecskék viselhetnek hosszú szőrzetet” — jelentették ki a vámőrök, akiket minden eshetőségre készen védelme alá helyezett a helyi rendőrség. det. Majd én beszé­lek vele és vissza­hívlak. ■ Csokmányi lelke­sen elvállalta az első találkozó rendezé­sét. — Ez nagyszerű, — mondta —, végre újra együtt! Folyta­tódnak a szép bala- tonrékási napok. — De várjál csak egy pillanatra ... Kedd, kedd ... Hopp, ked­den este szerelik fel az új csillárunkat. Sötétben mégsem ül­hetünk. Talán Kis- sékhez menjünk. Kis- sék boldogok lesznek. Majd én telefonálok nekik. Kiss nagyon örült, — Rendben van! Szeretettel várunk benneteket. — Szóval, semmi akadály . .. — Már miért len­ne? — Autógejzír-fel- szerelés, vagy padló- beeresztés ... Vil­lany ■.. — Semmi, semmi, este hétkor várunk benneteket. Maradj a telefonnál! Köz­löm a jó hírt Rózsi­val is! Csakhamar vissza­jött és lelkendezve mondta: — Rózsival mada­rat lehetne fogatni örömében. Szóval, szerdán hétkor! Pon­tosak legyetek! — De hiszen ked­den beszéltük meg! Szerdán nekünk tíz év óta mindig bridzs- partink van! — Tévedsz, öre­gem! Keddről szó sem volt. Sajnos, kedden mi sohasem érünk rá. Nagyon sajnáljuk ... Majd egyszer hívjál fel... Csokmányi közölte a hírt a többiekkel is. Amikor Boglárl- né tudomására jutott a legfrissebb lemon­dás, elismerően mondta a férjének: — Le a kalappal a Kiss-féle trükk előtt! A szerda jobb, mint az autógejzír! Palásti László Seivita utca, vagy Szeivita utca? Eger utcaneveinek össze­gyűjtése során két ejtésvál­tozatban is hallottuk a cím­ben idézett utca nevét. Az idősebb egri emberek követ­kezetesen s-ező formában ej­tik az elnevezést, de az sz- ező ejtésváltozat is gyakran hallható. A régi írásokban, okleve­lekben csak ezek a formák olvashatók: Serviták köze, Servita tér. Serviták utcája. Servita utca. A Serviták köze név ma már nem a de egy 1802-ből származó összeírásból kitűnik, hogy a mai Szaícz Leo utcát nevez­ték meg vele. Ugyancsak „kihalt” név a Servita tér megnevezés is. Az 1800-as évekből való írások még gyakran emlegetik ezt a ne­vet, az s-ező ejtésformának megfelelően mindig Servita tér formában. A Servita utca elnevezés ma is ismert helynév Eger­ben. Az öregebbek a mai Május 1. utca neve mellett ezzel a névvel is élnek, Az utca a Servita kolostorról és templomról kapta nevét. A Dobó utca végpontjából ki­induló és északi irányban a Cifrakapu térig haladó utca nevét az 1800-as évek végé­ig következetesen s-ező for­mában írták le. Az 1900-as évektől kezdve, elsősorban a tudományos igényű cikkek­ben, tanulmányokban már a Szervita utca írásmód vált gyakoribbá. Most röviden arról írunk, mi a magyarázata az eltérő ejtésváltozatnak. Egerben ma is gyakran hallott Servita utca, Servita búcsú. Servita templom a magyarországi latinban szokásos s-ezést tükrözi. Ez az ejtés jelent­kezik következetesen ezek­ben a latin eredetű szavak­ban is: iskola, sors, juss, fis­kális, protestáns, virtus, rig­mus, textus, kázus, stúdium, árkus stb Az egri Servita utca elnevezésben tehát a magyarországi középkori la­tin nyelvre jellemző ejtési sajátság maradt meg mind­máig, ezért az egri helyne­veket feldolgozó gyűjte­ményben is ez az ejtésvál­tozat fog szerepelni. Itt kell arról is szólnunk, hogy nemcsak a címben idé­zett utcanév ejtésében van bizonytalanság, hanem né­hány köznyelvi szóvá vált idegen megnevezés ejtésében is. Elég gyakran tapasztal­juk, hogy sokan, elsősorban latinos műveltségüket is fi- togtatóan a klasszikus latin nyelv sz-ező formájában ej­tik ezeket a neveket is: spe­kuláció, stabil, steril, stré­ber. státus, metropolis stb. Ezek a szavak ma már olyan jövevények, amelyek­nek ejtésében nem indokolt az eredeti idegen, latinos kijetés követése. Ejtsük te­hát a felsorolt szavakat is s-ező formában. Di. Bakos József A világ legdrágább esernyőtartója Egy XIV. századból való kínai kőváza rekordáron (220 500 font értékben) cserélt gazdát egy londoni árveré­sen. Az új tulajdonos Szakomoto japán régiségkereskedő, Ez a legmagasabb ár, amit — a festményeket leszámít­va — valaha is fizettek árverésen műalkotásért. Az eladás­ra a 33 &00 fontos kikiáltási ár közlése után 80 másodperc­cel került sor. A kővázát, amelyből mindössze két ismert példány van a világon, előző tulajdonosa éveken át esernyőtartónak használta. a szerelést. Nem le­hetne először nála­tok? — Na hallod, miért ne lehetne? Úgyis haragudtam, hogy ti kaparintottátok el az első összejövetelt. Várj, beszélek Irén­nel. Egy pillanat! A pillanat két per­cig tartott. Irén dü­hös lett: — Pont nálunk? Amikor most eresz­tették be a padlót? Olyan, mint a tükör. Képzelheted, milyen lenne utána! Ez a Bogiári mindent te- lehamuzna a lakás­ban. Menjünk inkább Csokmányiékhoz: Szepezdí erre kö­zölte Boglárival, hogy Csokmányit nem sza­bad megfosztani az első együttlét rende­zésének jogától. — Már az üdülő­ben is morgott, ami­kor te gyorsan el­vállaltad az első ked­A z üdülő ebéd­“ tőjében négy házaspár ült az asz­talnál. Két hét alatt reggelinél, ebédnél, vacsoránál negyven- kétszer étkeztek együtt, ezenkívül ki­ránduláson, kártyá­nál, a vízben, a ping­pongnál mindig együtt voltak. Ha valamelyikük nem volt közöttük, már hiányérzetük tá­madt. A kéthetes együttlét lelkileg is összehozta őket. Az utolsó napon Szepezdi pezsgőt bon- tatott és javaslatára megfogadták, hogy ezentúl minden hó­nap első keddjén ta­lálkoznak, mindig va­lamelyikük lakásán. — Ilyen nagy ba­rátságot, amely itt az üdülőben született, ápolni kell — fejez­te be tósztját Sze­pezdi. — Nemcsak ápolni, hanem elmélyíteni is! — harsogta a lel­kes Bogiári. — Elő­ször hozzánk jöttök el! Szóval, hat hét múlva, kedden hét­kor nálunk, Strucc utca 8/c. Nem egészen hat hét múlva, szomba­ton Bogiári telefo­nált Szepezdinek: — Nagyon elszomo­rít, de pont kedden szerelik fel nálunk a fürdőszobába az autó­gejzírt. Rettentő rumli lesz a lakás­ban. Vígasztalhatat­lan vagyok. Nem tudtuk elhalasztani

Next

/
Oldalképek
Tartalom