Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

\ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIII. évfolyam, 136. szám ÁRA: 1.— FORINT A tanácskozás utolsó napján KCíST építésügyi szakemberek látogattak megyénkbe 1972. június 11-, vasárnap Egyik gontfunk: az alkatrész Bizony, ha e közhely eredetére tekintünk, akkor nem túlzott büszkeségre, hanem, egy kis történelmi visszapil­lantásra van okunk. Mert az az eredeti magyaros vendég- szeretet a hazai fejlődés elmaradottságában gyökerezett. Abban a világban, amelyben nálunk még nem bontakozott ki a tőkés iparosodás és városiasodás, valamint velejáró­jaként az áruszállítás, a kereskedelem, a piac. Nemes ura- imék saját zsírjukba fulladtak, az eladatlan termékek fölöslegét — természetesen ugyancsak nemesi, kiváltsá- gosabb rétegbeli —, vendégeikkel etették föl. A hetekig tartó zsíros-boros vendégeskedés, mulatás volt a magyaros vendégszeretet. Hát bizonyára nem erre gondolunk ma, amikor az örvendetesen növekvő idegenforgalom kapcsán magyaros vendégszeretetről beszélünk. Sőt, éppen az egy­kori magyaros vendégszeretetnek, pontosabban azoknak a körülményeknek, amelyek azt kitenyésztették, öröksége mai vendégszeretetünk több orvoslandó hiánya, gondja. Amire ma büszkén gondolunk, az számokban szépen mérhető. A kimutatások szerint tíz év alatt — 1960-tól 1970-ig —, tizenkétszeresére növekedett a hazánkban meg­forduló külföldiek száma, pontosan 524 ezerről 6 millió 320 ezerre. Közülük több mint három és fél millióan ki­fejezetten Magyarországra jöttek. Legtöbben a szomszé­dos országokból, azok közül is Csehszlovákiából —, tavaly majdnem minden második hazánkba érkező turista az északi szomszédságból érkezett. AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA WSAA/WAAAAAAAAAAAAA/NAAAAAAWAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^/WAAAA^ Magyaros í vendégszeretet V annak nyelvi közhelyek, amelyeket jeimondatsze- > rűen használunk, bár pontosan nem is tudjuk, ? i hogy mire vonatkoznak; Ilyen a , magyaros vendégszere- i C tét” is. Büszkén nyugtázzuk, hogy egyre több külföldi < I látogat hazánkba, s gyakran megjegyezzük: hadd tudják < \ meg, hogy mi az a magyaros vendégszeretet. De hát mi < > is az? s Miért nem lehet kapni hó­napok óta sehol? „Nyomo­zásunkról” írunk a 3. olda­lon levő riportban. Síkfökút Project „Belépni tilos!”, „Sugárve­szély!”, „Mérgezett terület!" — ilyen feliratú táblák in­tik óvatosságra az erdőjáró embereket az Eger—Síkfő- kiít közötti tölgyerdő szö­ges dróttal elkerített részé­ben. Hogy mi is történik tulajdonképpen ezen a te­rületen, erről szól Pataky Dezső riportja a 3. oldalon. Mit ajánl az Eger Tourist? Erre a kérdésre keres vá­laszt munkatársunk írása lapunk 4. oldalán. fl kétarcú falu Riportunk Mátraszentimre közművelődésének helyze­tével, a fejlődés lehetősé­geivel foglalkozik a 4. ol­dalon. Barátságvonattal a Szovjetunióban Az idei, Heves megyéből szovjet földön járt 300 fős barátságvonat utasainak él­ményeiről, az utazásról szóló cikksorozatunk első részét lapunk 5. oldalán kö­zöljük. Vendégek és vendégjáték A számlázásról, egy tüzes- kedő vendégről és a nyári szünetet tartó Fagylalt­kertről szól Márkusz László glosszája lapunk 6. oldalán. v flllatkérházban A Heves megyei Állategész­ségügyi Állomás egri állat­kórházába kalauzolja el ol­vasóinkat munkatársunk írásában a 6. oldalon. 100 kérdés 100 felelet Tízhetes rejtvénypályáza­tunk hetedik fordulójának kérdéseit lapunk 1L oldalán találják meg olvasóink. „A változó Tiszatáj" országos úttörőakció jutalomtábora Tiszafüreden Tiszafüreden, a kiskörei vízlépcső leendő központjá­ban szombaton ünnepélyesen megnyitották a „Változó Ti­szatáj” országos úttörőakció­ban részt vett pajtások ju­talomtáborát. Az ország hét megyéjéből úttörőcsapatonként héttagú őrsök érkeztek a községi strand területén kialakított táborba. A fiatalok tíz napot MHanek itt. Megtekintik a kiskörei vízlépcsőt, sétarepü­léseken vesznek részt, kirán­dulnak Egerbe, Debrecenbe és a Hortobágyra. A táborozó pajtások ez év áprilisában részesei voltak annak a nagy mozgalomnak, amelynek célja volt felkutat­ni és megörökíteni a Tisza mentén lakó emberek életét, munkáját, valamint a kör­nyezet nagyarányú változá­sait. Az akcióban részt vett tizenhárom megye nyolcvan úttörője albumokat, sok száz színes és fekete-fehér fény- képfelvételt készítettek a Ti­sza menti emberek, halászok, vadászok, tsz-tagok életéről, munkájáról. Megörökítették azokat a természeti érdekes­ségeket, amelyek a vízlépcső üzembe helyezése után el­tűnnek. (MTI) Bővül a magyar—lengyel vegyipari együttműködés Gór Nagy Sándor nehéz­ipari miniszterhelyettes ve­zetésével hazaéérkezett Var­sóból a magyar—lengyel gaz­dasági együttműködési állan­dó bizottság vegyipari mun­kacsoportjának ülésén részt vett magyar delegáció. A tárgyalásokon megállapodtak abban, hogy a jelenlegi terv­időszakban is tovább bővítik a két ország vegyiparának együttműködését, elsősorban növényvédőszerek, a tákar- mányadalékok, a gyógyszerek és a gumiipari termékek gyártásában, kölcsönös szállí­tásában. A megbeszéléseken nagy teret szenteltek a távlati, az 1975. utáni időszakban foly-^ tatatandó együttműködés le­hetőségei vizsgálatának. A műszálipari szakosítási meg­állapodás folytatásaként és bővítéseként a lengyel fél késznek mutatkozik, hogy ki­elégítse a Magyar Népköztár­saság távlati poliészter vá­gottszál és selyeg igényét, s ugyanakkor hazánkból fe­dezze poliakrilnitrir és polia- propilén szál szükségletét. A tervezett megállapodás módot nyújt a műszálipari és pvc- gyártó kapacitások koordiná­lására, amely mindkét fél­nek jelentős beruházási meg­takarítást eredményez. Megállapodtak továbbá, hogy a két ország együttmű­ködik a petrolkémiai ipar te­rületén is. A magyar fél etilént szállít Lengyelországba más petrolkémiai termékek elle­nében. Megegyeztek abban is, hogy a két ország vegyipari vállalatai szorosabbra fűzik kapcsolataikat és közvetlen együttműködési megállapo­dást hoznak létre a Polcki Petrolkémiai Kombinát és a Tiszai Vegyi Kombinát, vala­mint a Tamówi Nitrogénmű­vek és a Borsodi Vegyi Kom­binát kőzett. i Talán mondanunk sem kell, hogy látogatóinkból anya­gi hasznunk is van, hiszen ez közbeszéd tárgya. A leg­utóbbi Nemzetközi Statisztikai Évkönyv utolsó adata sze­rint 1968-ban — amikor több mint négymillió külföldi lépte át határunkat —, a turisztikából közel negyvenmil­lió dollár értékre tehető bevételünk volt. Azonban nem­csak a bevételre kell gondolni az idegenforgalom kapcsán, hanem egyfelől arra is, hogy a turisztika nemcsak anya­giakkal jár, hanem erkölcsi haszonnal és anyagiakban nem kifejezhető ráfordítással is. Ami az anyagi ráfordításo­kat illeti, szemmel látható a fejlődés. Nemcsak az új szál­lodák és vendéglátó helyek sorára gondolunk itt, hanem az épülő és javítás alatt levő utakra, üzemanyagtöltő állo­másokra és általában a turizmust is közvetlenül érintő létesítményekre. ! Kevesebb szó esik a turizmusnak arról az oldaláról, amely nem közvetlenül anyagi kérdéseket ölel magába. A leodégjárás erkölcsi haszna általában az, hogy az embe­rek ismeretköre gyarapszik, a népek jobban megismerik egymást, az egykori előítéletek így kölcsönösen feloldód­nak — mindez erősíti a béke légkörét. Közelebbről ez a haszon abban fejezhető ki, hogy jobban megismerik ha­zánkat, népünket. De hogyan, milyennek ismerik meg? Ez a fő kérdés. S ez nemcsak a vendéglátó helyek számán, az ellátáson stb. múlik, hanem az ott dolgozók emberi magatartásán is. S túl a vendéglátó helyeken, nemcsak azon múlik, hogy elég természeti, történelmi látványossá­got tudunk-e kínálni nekik, hanem azon is, hogy minder­re valóban felhívjuk a figyelmüket. A tárgyilagos és jól tájékozott bemutatás rokonszenvet kelt. Ta tehát a hagyományos fogalmat meg akarjuk tartani, akkor a magyaros vendégszeretetet új tartalommal kell megtöltenünk. S ez — túl az idegenfor­galom anyagi feltételein —, vendégszerető, baráti, de nem tolakodó, figyelmes magatartásunk lehet. Mindenekelőtt arra gondoljunk, hogy vendégeink hírt visznek rólunk, azokból Ítélik meg a magyarokat, akikkel itt találkoztak. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ha egy külföldivel talál­kozunk, számára mi, hazánk képviselői vagyunk. Németh Ferenc JQrfras 5—10-ig tartotta Budapesten 33. ülését a KGST Építésügyi Állandó Bizottsága, ahol mindegyik tagállamot magas szintű de­legáció képviselte: élükön építésügyi miniszterekkel, miniszterhelyettesekkel. A tanácskozás utolsó napjának programjaként szombaton megyénkbe látogattak a kül­döttségek tagjai. Először a visontai Gagarin Hőerőmű befejezés előtt álló beruhá­zását tekintették meg, külö­nösen nagy érdeklődéssel a hűtőtornyokat, ilyeneket a jövőben több KGST-ország- ban is építenek majd hazai szakemberek. Ezután Eger félé vették útjukat az autó­buszok az érkezőket a Tech­nika Házában megyénk ve- ^ zetői — Oláh György, a me­gyei pártbizottság első titká­ra, Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke, Pely­he Szilárd, a városi pártbi­zottság első titkára és dr. Varga János, a városi tanács elnöke — fogadták. A foga­dás kedves epizódjaként fel- sőtárkányi, népviseletben öl­tözött lányok virágcsokrok­kal köszöntötték a tagorszá­gok minisztereit, akik között ott volt Bondor József épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter, a bizottság magyar delegációjának vezetője is. A rövid tájékoztatón Oláh György üdvözlő szavai után Fekete Győr Endre szólt a megye gazdasági és társadal­mi fejlődéséről, jövőjéről. Az építésügy szakembereit leginkább a megye építésze­ti eredményei, gondjai érde­kelték; ezt kiemelve elmond­ta, hogy az országos átlag­nál nagyobb fejlődés sem te­remtett még elegendő kapa­citást megyénkben az építé­si igényekhez. Különösen az előregyártó üzemek esnek messze beruházásainktól, s úgy tűnik, a tervezett hat­vani házgyár építésének el­halasztása miatt ezeket a gondokat a jövőben sem si­kerül teljes mértékben meg­oldani. Az építőipari vállala­totok termelékenysége ör­vendetesen nő, ez tiztosíté­ka lesz, hogy a különösen fontos lakásépítkezések ter­vét teljesíteni tudják. A tájékoztató után a ven­dégek városnéző sétára in­dultak, megtekintették Eger nevezetességeit s azt, hogy hogyan illeszkednek a mo­dern épületek a műemléki környezetbe. Az egész napos Heves megyei program után este tértek vissza Budapest­re, s a küldöttségek vezetői aláírták a tanácskozás záró­jegyzőkönyveit, amelyek a könnyűszerkezetes építési program elterjesztéséről szó­ló megállapodásokat tartal­mazzák. (h.) k a t. Tárosnéző sétán a vendégek. Oláh György tájékoztat a nevezetességekről. Foto: Kiss B.) R 4*0 wl-A'H'a Ä + ó ■ÍÁlrA'íl'l-t 01ÓV Int-oür t/vmvt/vlAlr/winnivfA. rtr_

Next

/
Oldalképek
Tartalom