Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-09 / 134. szám

Szocializmust építeni, szívességből? 0 tömegtájékoztatási eszközök számának és hatásának növekedésével — például a televízió segítségé­vel — szinte naponta bele­nézhet az ember más népek életébe, és egy az egyben láthatja, milyen is az adott országban élők sorsa. Az egyre növekvő idegenforga­lom — ugyancsak közvetlen hatás, élmény ahhoz, hogy a turisták viszonyítsanak: hol élnek jobban az emberek? Aztán itt száguldoznak cso­dálatos cirkálóikon, vagy éppen elöregedett márkájú batárjaikon a Nyugatról jött vendégek, köztük hazánk né­ha bizony nagyokat mondó, távolba szakadt fiai is —, akik áradoznak az ö életfor­májukról, a nyugati Kána­ánról. S ha még hozzátesszük a Nyugatról írásban és a hullámhosszakról érkező propagandát — amely úgy­szintén csak a nyugati világ napos oldalát mutatja — nem nagyon lepődik meg az ember, ha egyesek minimá­lis benyomás, légből kapott információ, vagy éppen egy külföldivel jól eltöltött este után maguk is áradozva di­csőítik a nyugati életet, ahol minden csillog, ahol az élet csupa derű, ahol nincs gond, ahol minden oké! És ugye, itt vagyunk mi, magyarok, akiknél ma sikk, a legnagyobb divat az együtt panaszkodás, az egymásra li­citált kesergés. Panaszkodik, aki házat épít, mert nem kap anyagot, sír az autótulajdo­nos, mert nincs alkatrész, felháborodik a dolgozó, mert neki nem jutott a Balaton­hoz beutaló, csak Visegrád- ra, vagy a Mátrába kínálják a két hetet. Panaszkodunk, panaszkodik, és van, akinek eszébe sem jut, honnét in­dult, hogy mennyire mások a mostani gondok és pana­szok, mint volt ez akár húsz évvel ezelőtt is, nem is szólva a 45 előtti évekről. Hogy nem értük még el mindenben a fejlett tőkés or­szágokat? Hogy vannak or­szágok, ahol jobban élnek az emberek? Ki tagadja ezt! Nem tagadjuk, csak éppen a túlzásokat, a nagyzolásokat nem fogadhatjuk el. Mert nem árt jobban odafigyel­ni és nem árt emlékezni sem! Azért, hogy egyes or­szágokban több jut a dolgo­zó embernek, nagyon-nagyon meg kell érte dolgozni, nem egy esetben szenvedni, és előfordul, hogy sok .vért ál­dozni is. Nem szabad nem tudomásul venni azt sem, hogy nálunk szép számmal akadnak olyanok, akik sze­retnének olyan jól élni, mint a legfejlettebb tőkés orszá­gok dolgozói. S ez nem is volna baj! A baj „csupán” az, hogy csak élni akarnak úgy —, de dolgozni azt nem. Pedig a kettő összetartozik ott is, nálunk is. Csak a munka, a jobb, eredményes munka hozhat jobb életet. És e?t ott, a nagyobb, a több munkát sokszor embertelenül megkövetelik. Nem egy olyan ember tudna erről me­sélni, aki megjárta Svájcot, Nyugat-Németországot és visszajött Magyarországra. Csak élni, csak jól élni? De hát miből? Olyan társa­dalomban élünk, ahol a lét, a jobblét alapja és feltétele a munka, a jobb munka. Igaz, akadnak nálunk is ügyeskedők, olyan aranycsi- nálók, akik mások hátán ka­paszkodva, másokat félretol­va, vagy letaposva akarják elérni — és sajnos nemegy­szer el is érik — a mézes- bödönt. Van kényelmeske­dés, a fogjuk meg és vigyé­tek elvet valló lustaság, van pazarlás H pocsékolás is akad még. Az egyik kapita­lista országból hazatérő, kint sokat próbáló magyar mond­ta: a kapitalista országok régen belepusztultak volna az olyan munkatempóba, amilyen nálunk van! S hogy mindezek ellenére előremegyünk, gyarapodunk, gazdagodik életünk — az ter­mészetes. A szocialista or­szág jellegéből, társadalmi berendezkedéséből, a dolgo­zók többségének munkasze­retetéből, szorgalmából fa­kad a fejlődés gyökere. Ká­dár elvtárs mondta a X. kongresszuson, vitazáró be­szédében: „A szocializmust szívességből nem építheti senki. Társadalmunkban a munka minden jog alapja. A szocializmus a munka társa­dalma, amelyben a munka­képes embernek dolgoznia kell, hogy jogai legyenek, így tartja ezt a szocializmus minden tudatos híve, min­den tisztességes ember.” B munka tehát minden jog alapja, a jólét, a jobban élés alapja is. Ügy kell tehát dolgozni, és nem dolgozgatni—, hofey ez a jo­ga mindenkinek meglegyen, hogy ez a jog mindenhol ér­vényesüljön. S akkor senki­nek nem lesz sem oka, sem joga panaszkodni — és más országok népének életével példálózni. Papp János Teljesül a régi kívánság Füzesabony nagyközség egyik legforgalmasabb utcá­ja a Baross utca. Naponta itt haladnak el a vasútállo­más elől induló autóbuszjá­ratok, a MÁV-raktár és a gabonaraktár közúti szállító járművei, és ezeken felül még nagyon sok más jár­mű .. A nagy forgalmú ut­cában ráadásul nincs járda a gyalogosok részére, ezért az úttesten kell közleked­niük. A vasútállomás felől erről közelíthető meg a já­rási pártbizottság, a MÁV fogorvosi rendelő, a járásbí­róság, a ktsz, a járási tűz­oltó-parancsnokság épülete, stb. „ A nagyközségi tanács most orvosolja a füzesabo­nyiak régi óhaját azzal, hogy a gyalogosok részére járdát építenek a Baross ut­cában, a vízlevezető árkot pedig betonlapokkal bélelik ki A községi tanács költség- vetési üzemének dolgozói a közeli napokban készülnek el az említett munkálatok­kal. * (—váry) Dolgozik mér az új autójavító üzem Egerben Finommechanikai Vállalat autójavító üzemét korszerű körülményeket biztosító épületben nyitották meg. Az új létesítményben műszakonként 20 gépkocsi szervizét végzik el. Az autójavító részlegben kisebb javítások mellett fődarabcserés „generál”-javításokat is végeznek. (MTI foto Érczi K. Gyula felvétele) Több gyermekorvos kellene Ülésezett Eger Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága Csütörtökön délelőtt — dr. Varga János elnökletével — ülést tartott Eger Város Ta­nácsának Végrehajtó Bizott­sága. Egyik lényeges napi­rendi pontként megvitatták az Eger város gyermekorvo­si ellátásának helyzetéről készíteti beszámolót. A je­lentés ismerteti a gyermek- orvosi hálózat fejlődésének főbb állomásait, majd kitér a legégetőbb gondokra. Je­lenleg hat gyermekorvosi körzet van Egerben, ám ah­hoz, hogy az ellátás minden jogos igényt kielégítsen, nyolcra lenne szükség. Prob­lémát jelent — sajnos még Egerben is — az állások be­töltése. A szakorvosok csak akkor vállalják az egri munkálkodást, ha megfelelő lakást biztosítanak számuk­ra. Erre pillanatnyilag nincs lehetőség, épp ezért keve­sebb gyermekorvosnak kell ellátnia minden munkát. A beszámoló kiemeli, hogy Eger város gyermekorvosai az elmúlt évek során képes­ségeiknek megfelelően arra törekedtek, hogy megbirkóz­zanak a rájuk bízott sokré­tű feladattal. Az lenne ideá­lis, ha egy-egy orvosra át­lagosan ezer-ezerkétszáz gyermek jutna, s mintegy hatvan-hetven csecsemővel kellene törődnie. A meglévő nehézségeket érzékelteti az is, hogy pillanatnyilag egy orvosnak ezarhatszáz-ezer- hétszáz gyermek és közel 120 csecsemő ellátásával keld tö­rődnie. Ez a túlzott elfog­laltság magyarázza azt, hogy az óvodai, illetve iskolaor­vosi teendőket minden igye­kezetük ellenére sem képe­sek maradéktalanul ellátni, holott e téren is akad bőven tennivaló. A hozzászóló vb-tagok egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a lehetőségekhez mér­ten minél hamarabb javíta­ni kell a gyermekorvosi el­látás tárgyi és személyi adottságain, s arra kell töre­kedni, hogy idővel feltétle­nül lakást biztosítsanak az Egerben megtelepülni kívá­nó szakorvosoknak. Többen kiemelték az egészségügyi felvilágosítás fontosságát. Ezután a vb-tagok mind a jelentést mind a legfonto­sabb feladatokat tömören összegező határozati javas­latot — a szóbeli kiegészí­tésekkel együtt — egyhan­gúlag elfogadták. Megtárgyaltak még a jú­nius 23-i városi tanácsülés elé kerülő anya-gokat is. (P. i.) A gyöngyösi tanács-vb tárgyalta: Az ellátás kérdése és a társadalmi ünnepségek színvonala HIÁBA terül el Gyöngyös a Mátra lábánál, sajátosságát, egyéni ízét, varázsát, mondjuk úgy: karakterét a Sárhegy adja. Az a behemót, kúp alakú hegy, amely olyan, mintha a teve púpja lenne. Valamikor ez volt a gyön­gyösi borok bölcsője. Ez a hegy. Aztán jött a filoxéra, amely elvitte a szőlőket, majd a háború, amely elvet­te az emberek termelési ked­vét. Ma a Sárhegy tekinté­lyes része parlag. Tetejéről a természet pusztító erői leta­rolták a termőföldet. Olda­lában megtelepedett néhány cserje, bokor, gyom, hogy is­mét megkösse a talajt, életle­hetőséget teremtsen. Bajlódik a gyöngyösi és az abasári tsz is a heggyel: szőlőt, gyümöl­csöst alakítgatva rajta, de a város üzemeinek munkásai közül is jó néhányan vettek már ásót, kapát a kezükbe, hogy megkíséreljenek szőlős- és almáskerteket elővarázsol­ni a tarackkal fedett földön. A Sárhegy azonban még mindig nyitott kérdés. Zöme még mindig a művelésre len­dülő kézre vár. Kérdés: le­het-e ezzel a heggyel valami értelmes dolgot kezdeni? Egyáltalán érdemes-e valamit is kezdeni vele? Megéri-e? Az utolsó kérdésre mind­járt egy jelentős összeggel le­het válaszolni. Több mint öt­venmilliót kell előteremteni valahonnan ahhoz, hogy a Sárhegy egy részén erdőt tudjanak telepíteni. Azzal is számolni kell, hogy ez a munka legalább két évtize­det vesz igénybe, ha évente legalább húsz hektárnyi terü­leten jut földbe a csemete. Megfiatalodik a Sárhegy? Ha mindez rendeződne is, még mindig nem lehetne a munkákhoz hozzálátni. Azt is el kell dönteni végre: ki, vagy melyik szerv intézze a Sárhegy ügyeit? A tulajdon­jog több gazdához is köti a hegyet. A gyöngyösi tsz ugyan már lemondott az ál­lam javára a részére nyűgnek számító sárhegyi parlagokról. De még ott van az abasári tsz és figyelembe kell venni az erdőgazdaságot is. Minden ésszerű gyakorlati­asság azt diktálja, hogy a Gyöngyösi Városi Tanács ve­gye kézbe az ügyet. Szervez­zen, mozgósítson, képvisel­jen’ tárgyaljon, irányítson és egyeztessen. Az erdőgazdaság pedig a tényleges munkák elvégzését tartsa magára néz­ve kötelezőnek. KÉSZÜLT már program is a Sárhegy megfiatalítására. Ezt a MÉM Erdőrendezősé­gek Fásítást Tervező Osztá­lya állította össze. Átgondolt, korszerű javaslatokat tartal­maz. Alaptétele az, hogy Gyön­gyös körül összefüggő zöld­övezetet kell kialakítani. Ép­pen a városiasodás, a további üzemek letelepítése miatt. Ezért kell a Sárhegyet bele­helyezni a természetes kör- ' nyezetbe, a Mátra-régióba, amihez a hegység talpánál el­terülő községek is hozzátar­toznak. Számol azzal a javaslat, hogy a városi ember egyre jobban igényli a természeti környezetbe való kirucca­nást. A kis kertecskét, aben­ne felállított hétvégi házacs­kával. Ahol nemcsak mozgás­igényét biztosíthatja, hanem nyűtt idegeinek lazítására is alkalmat talál. Hogy friss erővel láthasson-gz újabb hét kezdetén a munkához. Most jön viszont az ellen­vetés, amit a tanács szak- igazgatási szerve hangoztat: a kertecskékbe telepített hét­végi házak elronthatják az építkezés városi színvonalát. Emiatt csak esztétikailag is kifogástalan épületeket le­hetne felhúzni, ha a tulajdo­nos győzné pénzzel a villa­szerű házat. De ha van már ház, akikor kell hozzá út, kell hozzá víz és csatorna. Micsoda horribi­lis összegeket nyelnek el ezek a feladatok, temetnek be a földbe a szó igazi értelmé­ben! Honnan lesz a pénz? Ki vállalja a felelősséget a köz­művesítésért, ha ezzel az igényel előállnáik az új telek- tulajdonosok? Mert a sárhegyi erdőtelepí­tést a kiszolgáló utak meg­építésével szabad csak meg­kezdeni. Ott vannak a kert­szövetkezeti parcellák. Ker­tek, utak. Sugallják a követ­kező lépést: víkendházat a telek egyik sarkába, a kerí­tés mellé, az úthoz. SOKBAN igazuk van az ag­godalmaskodóknak. De egy­ben nincs. Korunknak visz­sza nem szorítható igénye a hétvégi felüdülés. Nem szí­vesen emlegetek külföldi pél­dát, mert valami vagy igaz, és akkor nem kell megtámo­gatni tekintélyelvekkel, vágy nem igaz, és akkor minek kardoskodni mellette, ideoló­giát gyártani hozzá? A dácsákra gondoltam. Persze, hogy mindent jól meg kell fontolni, mielőtt be­lekezdünk valamibe. Viszont az is igaz, hogy a Sárhegy megfiatalítása alig tűr továb­bi halogatást. így érveltek azok is, akik a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén a program-tervezetet támogatták, annak elveit el­fogadták. Az első hivatalos lépés te­hát megtörtént. Már van gazdája a rekonstrukciónak. A megalakult Sárhegy Intéző Bizottság a társadalmi erők összefogását szorgalmazza a hivatalos szerv támogatására. Ha minden jól megy, ne­gyedszázad múltával szép parkerdőben töltheti szabad óráit a gyöngyösi üzemek fá­radt munkása, mérnöke, ad­minisztrátora. Sétálhat a parkerdő útjain, leülhet a hangulatos pihenőknél, a zá­por elől behúzódhat az eső­kunyhókba, és akinek kedve úgy hozta, kis nyaralója kert­jében kapálgathat, permetez- gethet, olthatja kedvenc ró­zsáit, gyümölcsfáit. SZINTE idilli a kép, pe­dig csak reális. G. Molnár Ferenc Időszerű témát tűzött na­pirendjére a Gyöngyösi Vá­rosi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága akkor, amikor el­határozta, hogy megvizsgál­ja a lakosság zöldséggel és gyümölccsel való ellátását. Ezt a jelentést vitatta meg tegnapi ülésén a testület, amelyet Keresztesi Lajos el­nökhelyettes vezetett le. A vb munkájában részt vett dr. Fonyó Gyula, a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatala , képviseletében és dr. Pápay Gyula, a megyei tanács vb- titkára is. Megállapították a tanács­kozás során, hogy a lakosság ellátásának színvonala az utóbbi évben javult. Van még tennivaló a választék bővítésére, esetenként pedig az elégtelen mennyiség ki­egyensúlyozására is. Kérte a vb az állami és szövetkezeti szerveket, hogy ennek a fon­tos feladatnak a teljesítésé­ben nyújtsanak segítséget. Azt is helyesnek tartja a testület, hogy a még parla­gon fekvő volt mezőgazda- sági területeket mielőbb ad­ják művelésbe, bérleti szer­ződés útján. Meghallgatta a testület a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iro­da vezetőjének, Gács László­nak a tájékoztató jelentését is. Megállapította a vb, hagy az iroda rövid fennállása alatt jó eredménnyel -műkö­dött. Kezdeményező kedve az irodának felkeltette a csalá­di ■ ünnepségek társadalmi megrendelése iránt szélesebb körben is az érdeklődést. Dr. Fonyó Gyula, a taná­csi hivatal véleményét tol­mácsolta amikor megállapí­totta, hogy a város vezető testületé hatékonyan dolgo­zik a lakosság érdekében. Célratörő munkáját ipég eredményesebbé tenné, ha adott esetben, mint az ellá­tás kérdésedben is, meghív­ná a járás érintett szervei­nek vezetőit a tanácskozás­ra. Csongrádi állattenyésztési nap Állattenyésztési napot ren­deztek csütörtökön Csongrád megyében. Központi esemé­nyén a Hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Házban több mint 300 dél-alföldi mezőgazdasági szakember és tudományos kutató részvéte­lével megtartott tanácskozá­son a legfontosabb ágazati té­mát, a szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztését vitatták meg. Dr. Magas László a mező- gazdasági és élelmezésügyi minisztérium főosztályvezető- helyettese bevezető előadásán 1972. június 9., péntek ban hangsúlyozta, hogy az utóbbi években csökkent a szaivasmarha-állomány és a tejtermelés is, ezért orszá­gos fejlesztési programot ké­szítettek. Ezt rövidesen kor­mányhatározat követi, s ez megszabja majd az elkövet­kező esztendők feladatait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom