Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-30 / 152. szám
1 a í Ot lány és az íróasztal — Merre tovább érettségi •itár.? — Adminisztrátor leszek r. MEZŐGÉPNÉL. — Már megegyezett? — Biztosi tiák a helyem, hissen már az elmúlt nyáron is ott dolgoztam. — Mennyit keres majd? — Havi lli)0-at. — Kiég lesz ennyi? — Augusztusban férjhez megyek. Vőlegényem autószerelő Kálban. Ö sokkal jobban keres. — Miért nem tanul tovább? — Tudom, mire vagyok képes. 3,4-es átlaggal dőreség lenne egyetemre vagy főiskolára jelentkezni. Esetleg később megszerzem a gyors- és gépírói képesítést. Egyelőre elég az íróasztal. gimnáziumba. Én a közgazdasági szakközépiskolát választottam, de a felvételi beszélgetés időpontjában kórházban voltam, s az igazgató egyszerűen ..átirányított", tudtom nélkül. — Nem vettek fel a köz- gazdaságiba, noha jeles tanuló voltam. Nem maradt más választás számomra, csak a gimnázium. S hogyan látják, miként értékelik a korábbi döntést négy év után most, az elhelyezkedés előtt? — Ügy érzem, megérte ... — Inkább valamelyik tagozatos osztályba jelentkeznék. Akkor lenne kedvem tanulni, hiszen eljuthatnék vagy főiskolára vagy egyetemre. Egyébként is több Az egri Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban száz, általános gimnáziumi osztálypan végzett tanuló érettségizett. Közülük viszonylag kevesen jelentkeztek egyetemre vagy főiskolára; a többség —majd mindannyian lányok — az íróasztalt választaná élethivatásul. Az megnyugtató, hogy józanul értékelik képességeiket, s nem kopogtatnak feleslegesen, az egyetemek, a főiskolák kapuin. Egyre azonban nem gondolnak: több a pályázó, mint a szabad íróasztal. Pedig köny- nyen meggyőződhetnének erről, hiszen egy gyors fejszámolás is igazolja, hogy me- gyeszerte több száz társuk dédelget hasonló vágyakat. Nyilvánvaló, hogy többségük alaptalanul. Épp, emiatt lesz az öt lány és az íróasztal Száz éves a magyar műemlékvédetem Jrl ÄS Történeti Múzeumban. Képünkön: látogatók a kiállításon. (MTI foto — Molnár Edit) Miniszteri rendelet az egészségügyi törvény járványügyi rendelkezéseinek végrehajtásáról Adminisztrátori beosztás, íróasztal, lehetőleg városon. Nemcsak a kerecsendi Mustál Ilona, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium volt. IV. c-s tanulója tervez így, hanem sok más hasonkorú lány, akik négy évet töltöttek el az általános gimnáziumban, s szakképesítés nélkül, legfeljebb általános műveltséggel felvértezve indulnak az eletbe szerencsét próbálni. Fortuna számukra minimum az íróasztalt jelenti. Vajon miért döntöttek így? Lájer Judit: az optikusi szakmát szerettem volna elsajátítani érettségi után, sajnos ebből egyelőre semmi sem lesz, mert kell a pénz. Anyám adminisztrátor, így hát én is az leszek. Az a havi 1100—1200 is sokat je-; lent a családi pénztárban. Nagy Éva: Az én anyámé is adminisztrátorként dolgo-: zik, ő , is javasolta, hogy így döntsék. Ha szakmát tanul- • nék. akkor két évig jó/or-l mán semmit sem keresnék.< Szeptembertől beiratkozom < a műszaki rajzolói tanfo- < lyamra így keresek is, s két; ev múltán mégis szakkép-, zettséget szerzek. J Nagy Margit: Eredetileg! gyógyszerész-asszisztens < akartam lenni, de Egerben; sajnos nem indul ilyen kép-; zés, szüleim viszont nem; egyeznek bele, hogy Sop-; ronba menjek. így hát várok; egy évet, s azután jelentke- j zem. Persze, ha megtetszik; az adminisztrátori munka,', akkor végleg maradok az', íróasztalnál. ; Szeremi Zsuzsanna anyja! szintén adminisztrátor, ö! gyors- és gépíró szeretne« lenni: ; — A munka mellett elvég-í zem a tanfolyamot is. aztán í majd meglátom, hogy mi < lesz. ! Most nézzük meg, hogy z négy évvel ezelőtt miért vá-z lasztották az általános gim-Z náziumot, amely semmilyen < szakképzettséget nem nyújt. < — Azt terveztem, hogy ? fényképész leszek. Eleinte z volt is kedvem a tanuláshoz, z később már csak úgy ím-z mel-ámma! forgattam a z könyveket. Rájöttem ugyan- z is. hogy sosem vesznek feli fényképésztanulónak, mert z annyi a jelentkező. Z — Csak jó az érettségi, anélkül fél embernek tekintik ’ sok helyen a fiatalt. Egyéb ; ként is ma már senkit sémi vesznek fel irodai munkáról nyolc általánossal. i — Több ismerősöm, barát-> nőm járt a Szilágyiban, óks javasolták, hogy jöjjek ide. \ — Véletlenül kerültemS ZíMwsM M>72. június 30,; petitek «1 kártyához juttat a tagozatos osztály. — Feltétlenül a szakközép- iskolát választanám. A szak- képesítés rendkívül sokat jelent, megkönnyíti az elhelyezkedést, s ráadásul pénzesebb állások közt lehet választani. — Gyógyszerész-asszisztens csak érettségivel lehet az ember. — Minden más lenne, ha felvettek volna a közgazda- ságiba ... öt lány az íróasztalt választotta. Esetük nem egyedi. története olyan problémává, amelyre érdemes felfigyelni. Mennyi csalódástól szabadulnának meg a most érettségizett fiatalok, ha vágyaikat a lehetőségekhez mérnék. s szakmát, képzettségei nyújtó elfoglaltságot keresnének, választanának. Nemcsak pénzük lenne majdan több, hanem — és ez legalább ilyen lényeges — alkotómunkát végeznének nap mint nap. Olyan élménnyel gazdagodnának, amit igen ritkán nyújt az a bűvös íróasztal. A Magyar Közlönyben megjelent az egészségügyi miniszter rendelete, amely az új egészségügyi törvény járványügyre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtását szabályozza. A rendelet értelmében az egészségügyi miniszter a fertőző betegségek megelőzésének és leküzdésének irányításával, illetőleg felügyeletével kapcsolatos jogkörét az állami közegészségügyi-járványügyi főfelügyelő útján látja el. A főfelügyelő az egészségügyi ellátás biztosítása érdekében közvetlenül intézkedhet, ha azt rendkívüli körülmény (járvány, árvíz, stb.) indokolja. Sürgős esetben a körzeti orvos, illetőleg körzeti gyermekorvos intézkedik. Erről az, elsőfokú közegészségügyi-járványügyi hatóságot köteles haladéktalanul értesíteni, A végrehajtási rendelet kimondja, hogy a gyerekeket életkorhoz kötötten diftéria, szamárköhögés, tetanusz, himlő, gyermekbénulás, kanyaró és gümőkór ellen védőoltásban kell részesíteni. A továbbiakban kitér a végrehajtási rendelet egyebek között a külföldre utazásokkal kapcsolatos rendelkezésekre. Eszerint azok a magyar állampolgárok, akik olyan európai állam területére utaznak, ahol a kiutazás időpontjában himlőmegbetegedés van, vagy akik — a Szovjetunió ázsiai területe, az Amérikai Egyesült Államok, Kanada, Törökország és Mongólia kivételével — Európán kívüli állam területére utaznak, kötelesek magukat himlő ellen beoltafni, ha a kiutazás időpontját megelőző három éven belül himlő ellen eredményes oltást vagy újraoltást nem kaptak. Helyet kaptak a miniszteri ( végrehajtási rendeletben a közegészségügyi- járványügyi érdekből életbe léptethető foglalkoztatási tilalomra, a fertőtlenítésre, a rovarok és egyéb ízeltlábúak, valamint a rágcsálók irtására vonatkozó tennivalók. Ugyancsak tartalmazza a végrehajtási rendelet a fertőző betegségek megelőzésére és a fertőző betegek gyógykezelésére használatos egyes biológiai készítményekkel kapcsolatos rendelkezéseket. Az egészségügyi miniszter végrehajtási rendelete július 1-én lép hatályba. Pécsi István SZUTS DENES: Menuegte? A mmmB XI. Alfred Flessburger előtt szabadon, fényesen nyújtózott az út de most nem sietett. A nap már alacsonyan járt, nyugat felől éles sugárkévék csaptak a fák közé. A tenger, ahol a sziklákkal találkozott, lilás ködben derengett beljebb egyre kékült, majd a távolban ismét világos színben ragyogott. — Velem teljes biztonságban érezheti magát — mondta az asszonynak, lassan tagolva a német szavakat, hogy Éva jobban megértse. Kesztyűjével magasra akart mutatni de egy szállítókocsi feltartóztatta, kerülnie kellett Kapcsolt, gázt adott. A három nap alatt, amióta Éva a bárónő nélkül is eljött vele kocsi kázni, az autóval végrehajtható összes trükköt bemutatta neki. Elvitte Cetinjéig, és a szerpentinen, amelynek szélessége nem haladta meg egy bajor paraszt magánútjáát, a hajtűkanyarokban a sírhűvös szakadék és a kocsi gumija között alig tert volna el egy skatulya gyufa. Évának imponál) a férti biztos kezű merészsége Ezeken a kirándulásokon beszélni csak egészen egyszerű dolgokról tudtak, de a háromnapi együtt- létük alatt valamiféle jel- képrendszei ti kifejlődött közöttük, aminek segítségével könnyön meg értették egymást. — Olaszországban lehet igazán szép — sóhajtotta az asszony. — Milánó, Genova, Firenze, Perugia, Róma, Ná'- poly. — Helységneveket sorolt fel, a valóságos • úttól független útvonalat, ahol képzeletében végighajtott ezzel a kocsival — Jawohl — nevetett a ferde szájával a férfi —, Róma, Nápoly kitűnő... Cuore-dolore-amore. — Most élhetne még igazán jól — gondolta. Hatvanéves, és bár tíz évet letagadhatna, mert szerencséjére vigyázott az alakjára, mégis már csak a fiatal nők tudták izgalomba hozni. Például ez a Szászné. Nem szép ez a nő, a feje túlságosan keleties. nagy barna szemével, erős arccsontjaival, tüske hajával, magas és széles homlokával, de az alakja tökéletes. Amikor először meglátta a vízből kijönni... amíg a homokos parton megtette azt a húsz-harminc métert, minden lépéséné1 egyre jobban erősödött benne a vágy. Pár napja voltak itt és már csokoládészínűre bámulták azok a kicsit vastag és mégis formás, hosszú combjai. Döntésre kell már vinnie a kettőjük ügyét. Ezzel a típussal különben is a hatalmat kell érzékeltetni. Ultimátumot intéz hozzá. Az idő rohan. Még két nap és elutaznak, ö ugyan maradhatna még, de elege van ebből az országból. N»m fog tétovázni, megmondja neki: Kell! Fizet érte. Alfred B'lessburger elmosolyodott Vaskos csekkönyve van Minő előrelátás . . . 1940-ben Gladbach- ból, amikor a csapatok elindultak Franciaország meghódítására, minden német katonának kiosztottak három Salvarsan-fiolát. Fs minden tiszt tudott előre minden utat, lőszerraktárt, vízfelvé- teli lehetőséget, hajszálpontosan megbecsülték még az ellenállás erejét is. Csak németek képesek erre. Flessburger gúnyos vigyorra húzta a száját. Az előrelátás méretei és fogalmai a mai németek számára azt jelentik, hogy női karórát hozzanak magukkal a nyaraláshoz. Elajándékozható gyöngyöket a bennszülötteknek... — Jó, de túl gyors —szólalt meg Éva, mert Flessburger egyre vadabbul hajtott. — Nincs kedvem meghalni, de féllábbal, vagy összetört tagokkal élni még kevésbé. — Szavait széles gesztusokkal kísérte. A férfi lassított, majd gyakorlott mozdulattal tette jobbját az asszony vállára. — Jawohl! — nevetett és kacsintott hozzá. Óvatos mozdulattal lassan engedte el Éva vállát, és lenyúlt a nő térde felett levő szerelvényfal gombjáig. Megnyomta, a doboz fedele lecsapódott. Philip Moriss és Pali Mail cigarettával kínálta útitársát. A másik rézsúto- san megdöntött fiókból egy palack Hennessy került elő. Alfred Flessburger leállította a kocsit és töltött. — Prosit — mondta és biccentett a fejével, de ő maga nem ivott. — Gyűlölöm az alkoholt — tette hozzá. — Magának semmi szenvedélye sincs? — kérdezte az asszony. — Mióta itt van, mást sem csinál, mint motorcsónakázik, sétál, autózik, horgászik, s bennünket szórakoztat. Talán öt-hat cigarettát ha elszív naponta ... Jéghideg tejet iszik, láttam, az ételeket is megválogatja, csak a könnyűeket fogyasztja. Mire jó ez? Éva kétszer töltetett magának, mire mindezt elmagyarázta a férfinek. Flessburger rejtélyesen mosolygott. — Hölgyem, a legszebb férfié" «ny az önmegtartóztatás. Túl keli élnünk. Egyetlen igaz német sem rendelkezhet szabadon a saját erejével. Nem pazarolhatja el. Várnunk kell : de ezt maga úgysem érti És ebben a korban már nagyon meg kell fontolni az élvezeteket... csak egy esetben tennék szívesen kivételt... — Nos? — az asszony felhúzta a szemöldökét. — A maga kedvéért! — Flessburger merően és meg nem rebbenve nézett az asz- szony szemébe. Megismételte: — A maga kedvéért. Az asszony tagadólag rázta a fejét. — Nem! Ahhoz még ez is kevés — s kezével félkört írt le a levegőben. Mozdulatába belefoglalta a kocsit, a tengert, a hegyeket és a fákat, a pezsgőzéseket, a túrákat, a szállodát, mindent. — Ahhoz több kell! — Mi kell, mondja meg. s egy szavával boldoggá tehet. — A férfi suttogva, mintha valaki is a magányos úton, a néma fák között meghallhatta volna, árasztotta el ajánlataival az asszonyt. Kérte, hogy valamivel megajándékozhassa ... Arany, dollár? Férje újságíró, bármikor kijöhetnek. Kölnben is rendelkezésükre áll... Később könyörgőre fogta a dolgot, s azt magyarázta. hogy Éva az ő számára valamiféle személyes szükségszerűség alapján minden vágyának a csúcsát jelenti. Ravasz fordulatokkal teletűzdelt beszédét azonban az asszony nem értette meg, csak érezte a mondanivaló lényegét, hogy ő jobb és szebb életre ízületeit, ragyogásra, fényűzésre, nem pedig arra, hogy Szász mellett nyomorogjon, — Mit képzel? — érvelt az asszony. — Fel fogok kötni a karomra egy aranyórát és felteszek még egy-két ékszert? Bár a férjem szegény eléggé sajátos módon szórakozott és nagyvonalú, de annyira nem buta, hogy ne tudná rögtön, mi van közöttünk. Flessburger erre is tudott magyarázatot, módjában van Pestre is eljuttatni, amit kíván, sőt szerinte Éva innen is magával viheti, ha nagyanyjával megbeszéli a dolgot. Múltak a pillanatok, Flessburger várt, de sem az asz- szony hangjából, sem mozdulatából nem kapott jelt, beleegyezést. Ez az ellenkezés, amire a többszöri együtl- lét, f a túlságosan barátságos közeledés után egyáltalán nem számított, felingerelte. Megnyomta az . önindítót, kapcsolt, s a kocsi szilaj tempóban nekilendült. Flessburger fagyos arccal, mereven az úttestet nézve hajtott tovább. Arra gondolt, mi lenne, ha közölné vele, hogy már 1934-ben kapcsolatba került Ehren- burgi Bayer Olga bárónővel, a nagyanyjával? És ha a továbbiakban közölné vele ennek a kapcsolatnak a lényegét, sőt eredményét? ... Mindjárt nem lenne ilyen fölényes nyugodt és pökhendi ez a taknyos. Boldog lenne, ha drága nagyanyját kimenthetné a pácból és tisztára moshatná Szász előtt. Nem vitás, az a férfi a bolsevik rendszer híve. Talán még kommunista párttag is ráadásul.. . Szép malőr lenne. A mamlasz állandóan a teraszon üldögél és ócska iratokat böngészget, olvas, járkál, mint egy megszállott. Talán azért a felesége hajlana a jó szóra, talán sikerülne pénzért megkapnia, de több idő kellene hozzá. Az kellene, hogy mellette még jobban beleszokjon ebbe az életbe, hiányozzon neki. De erre nincs idő... Kockáztasson ? Kétszeresen kockáztasson? Hát nem eleg neki, hogy ez az öreg no egyből felismerte? ... — Nagyon szótlan lett, Flessburger úr!? — mondta Éva gúnyos mosollyal. — Azt hiszem, kissé belefáradtam a beszédbe, ennyi az egész — válaszolta a férfi és fordított egyet a kormányon. — Nemsoiiára elérjük azt a kis vendéglőt, amit meg akartam mutatni magának. Majdnem olyan, mint a mi Gasthausaink az Alpokban. Az úton tábla. Flessburger egy pillanatra megállt és az útjelzőt vizsgálta. A tábla mellett, kis márványtömb állt, rajta felírás, szöveg és sok név Éva tanult oroszul, betűzgetrii kezdte a szöveget: >É . . Inn^ri indult ki a nagy partizántámadas. . Nem kis éllel mutatta Fless- burgernek a táblát és magyarázta a szöveget. (Folytakig
