Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-29 / 151. szám

tm I fii/ Ácvíi Itutols Cy AffA {4 a pi -A szegedi szabadtéri játékok Erkel Hunyadi L.IUiVC3£UIClCl\ «JACgCUCff László című operájával július 21-én kez­dődnek. Augusztus 20-ig tizenhat előadást tartanak, hat különböző színpadi mű bemu­tatásával. Elővételben már 55 ezer jegy kelt el. Képünkön: középiskolás lányok is segí­tenek a kisebb munkákban. (MTI foto — Tóth Béla) SZOT-üdülők nagycsaládosoknak írott „vallomások” Megismerni az igazit, a valódit, $ megőrizni a következő nemzedék számára..* Július első napjaiban újabb Üdülővel gazdagodik a SZOT. A tíz emeletes balatonszép- laki „Ezüstpart” üdülő 190 szobáját a nagycsaládosok kapják, a három- és négy­gyermekesek, akik két szobá­ban helyezkedhetnek el. Ugyancsak szüleivel együtt tölthet két hetet sok apróság azokban a kollégiumokban, amelyeket a SZOT a nagy­családosok számára bérelt. Július 4-én foglalhatják el a beutaltak többek között a Miskolci Műszaki Egyetem kollégiumát, másnap pedig a Nyíregyházi Tanárképző Fő­iskola kollégiumának kényel­mes, kétágyas szobáit. A gye- rekk számától függően két- három szobát kap egy-egy család. A SZOT Üdültetési Főigaz­gatósága idén nyáron össze­sen 55 000 gyermeket része­sít kedvezményes üdültetés­ben. A gyerekekre pedagógu­sok vigyáznak, s gondoskod­nak arról is, hogy minél vál­tozatosabb legyen a nyaralás programja. MEGISMERNI az igazit, a valódit, s megtanítani rá másokat, hogy továbbra '« nemzedékről nemzedékre öröklődjenek népművészeti kincseink; ez volt a célja an­nak a tanfolyamnak, mely­nek a parádfürdői állami gyógyintézet adott helyet az elmúlt héten. A társalgóban, a könyvtárszobában ezeken a napokon 35 Heves megyei asszony hajolt türelmesen a kézimunkarámák fölé, s avatott kezek tanították ők^t a régi hevesi parasztasszd- nyók által kitalált, kitervelt öltésekre, mintákra. Egy kicsit talán hiányt is próbáltak pótolni, hiszen az ország majdnem minden táj­egységének népviseletéről, népi hímzéseiről, faragásá­ról, vagy fazekasművészeté­ről jelentek már meg gyűj­teményes kiadások, csak a Heves megyei kincsekről nem, S hogy egyáltalán van­nak gyűjtések, van emlék, az jórészt a Hevesi Háziipari Szövetkezet néhány lelkes tagjának köszönhető, akik közel 20 esztendővel ezelőtt tánccsoportjuk számára pró­báltak keresni régi népvise­leti ruhákat, s az eközben talált sárgult vásznak szövé- si, hímzési mintáit is össze­gyűjtötték, — megjelölve, ki készítette és mikor. Így ke­rült elő özvegy Barna And­rásáé szekrényéből az átányi parasztabrosz, amely meg­hódította szó szerint a fél világot, hiszen szövött másai Európában és Amerikában sok család házát díszítik. Ezen a tanfolyamon — melynek megszervezését a Hazafias Népfront megyei titkársága, a Megyei Műve­lődési Központ és a Népmű­velési Intézet vállalta, eze­ket a régi népművészeti em­lékeket ismertették meg azok, akik szívesen vállal­koznak arra, hogy a téli es­téken, szakkörökön megta­nítsák rá az asszonyokat, s miközben a régi szép min­tákat másolgatják, elbeszél­gessenek velük az ország-vi­lág gondjairól is. Egy lépés volt ez a szakkörvezetők képzésében. A SIKERT, azon túl, hogy remélhetően elérjük, a laká­sokat a régi cicás, kutyás párnák helyett igazi népmű­vészeti hagyományokból ere­dő munkák díszítsék, írott „vallomások” is bizonyítják. A résztvevők írásban mond­ták el véleményüket. Csak néhány: „Köszönöm, hogy megismerhettem, milyen szép dolgok vannak a md me­gyénkben is, hogy megtanul­hattam, a matyó és a kalo­csai minták mellett nem ma­rad el a mi megyénk nép­művészete sem...” „Jó volt, hogy olyan érdekes és szín­vonalas előadásokat hallhat­tunk a lakásdíszítésről, a szakiköri tagokkal való fog­lalkozásról, hiszen sokszor nem könnyű megtalálni a hangot az asszonyokhoz...” „Amit itt tanultam, azt megpróbálom átadni gyön­gyöshalászi asszonytársaim­nak, hogy megőrizhessük a hagyományokat az utókor­nak. ..” Az írásos vélemények ar­ról vallanak, hogy sikerült felfedezni a Heves megyeiek számára saját népművészeti hagyományaikat, sikerült fel­ébreszteni az érdeklődést, és nem utolsósorban sikerült megtanítani az alapokra most 35 asszonyt, s ezek se­gítségével majd százat és százat. Távlatokban jó lenne elképzelni, hogy újjászület­nek a hagyományok, s ha nem is az otthoni esztovátá- kon szövött vásznat díszítik majd a régiből újjávarázsolt minták, nagyobb, az eddigi­nél sokkal nagyobb helyet kap a lakásdíszítésben a he­vesi népi hímzés. A Hevesi Háziipari és Nép­művészeti Szövetkezet fel­becsülhetetlen értékű mun­kát végzett a hevesi népmű­vészeti hagyományok újjáte- remtésében. A szakkörveze­tői tanfolyam után remélhe­tően szélesebb körökben ter­jed majd a törekvés: meg­menteni mindent a régiből, ami szép a következő nem­zedék számára. Meglátt—tni másokkal is, mennyi szépség rejlett a régi asszonyok munkáiban. S REMÉLHETŐEN egy­szer-talán éppen ezeknek az asszonyoknak a segítségével is, napvilágot lát egy olyan kézimunkakönyv,' amely a palóc, a boldogi, a recski hímzések, a hevesi, bodonyi, átányi szőttesek mintáit rög­zíti papíron. —d.— IW/VWWVAAfV^/V^N/VVVVVVV'V'VV'VS/'^V/^/N/V/VVVV^'VVVVVVVVVNAA/VVVVVVV^ ő✓VWWW^^WWWV^AA^ÓA^WWVWVV/WW^AVóAVAWv^^^^VV^^ÓA^^W SZÜTS DÉNES: ij^6flLK0SÁG? I KASZINÓ UT6ÄBAN X. Szász Dániel a híres trösztvezér titkárát, Borkai Sándort faggatta tovább a nagy tárgyalásról. — Ki beszélt velük? ön, vagy maga a vezér? — O, kérem, persze hogy a vezérigazgató úr! Nagyon ünnepélyes volt. Bevezető­ben ismertette azt a nagy erőfeszítést, amit eddig az RT tett a gyors és eredmé­nyes kiaknázás érdekében... Aztán így folytatta: Uraim, a svájci Blancart Bankház nagy megértést tanúsít prob­lémánk iránt. Az ország ér­deke követeli, hogy a sváj­ci tőke is érdekelt legyen. A német Laüta Werkével fel­bontottuk a szerződést. Mint tudják, a svájci holdingban trieszti, romániai és svéd érdekeltségek is benne van­nak. A Bauxit RT tehát megszűnt, és svájci érdekelt­ségű trösztté alakult át. E nehéz tevékenységünkhöz maga a kormányzó úr őfel­ségének kabinetirodája is ... — Kik lettek az igazgató- tanács tagjai? — ezt kérdez­ték kiabálva az újságírók. — A tröszt elnöke Schrö­der bankár, alelnöke Vida WtZ június S8-, csütörtök Jenő, a MÁK vezérigazgató­ja. Az elnökség tagjai: Cho- rin Ferenc, Weisz Alfréd, Károlyi István grpf, herceg Montenuovo Nándor, And- rássy Mihály... Az igazgató pedig szerénységem.. Hej, ekkor látta volna ön a főnököm arcát! Levette csiptetőjét, boldogságtól pi­ros arccal hunyorgott. Mi, alkalmazottak is örültünk, hiszen egy gazdagabb gazda keze alá kei ültünk, s nyil­ván több lesz a fizetésünk. — Igen, ez természetes, de kérem, folytassa, milyen ter­mészetű bejelentéseket tet­tek még. — Ügy emlékszem, akkor jelentették ki, hogy tekintet­tel az értékesítés ideiglenes nehézségeire, a svájci tőke fedezetet vállal a nyers­anyagra. Az alumíniumérc- részvényeket pedig beváltják Bauxit Tröszt részvényekre, s ez előnyös, mert a magyar pénzértékű papírok átvedle- nek frankra. Az osztalékról nem volt szó. — Értem. De magyarázza meg nekem, hogyan csúszha­tott át Chorinék kezébe a részvénytársaság ? — Nagyon egyszerűen. A főnököm ügyes ember volt. A részvénytulajdonosokat rá­beszélte, hogy adják el rész­vényeiket, mert — bizalma­san megsúgta nekik, he, he, he — hogy a bánjak már kimerülőben vannak. A sok tudatlan pedig eladta, és a főnököm Chorin és Vida pénzén felvásárolta őket. — Érdekes. Talán még ar­ra válaszoljon Mayer úr adott-e ki valamilyen utasí­tást a felfedezővel, Balátai Jenővel kapcsolatban? — Hogyne. Nagyon rendes volt hozzá. Engem utasított, hogy utaljak ki neki ezer pengőt... ötezret pedig köl­csönkért, hogy újabb zárt- kutatmányokat tudjon kivál­tani. Azután kezdett el Ba­látai Jenő a Vértesben is ku­tatni. A főnököm szerint rá­ér visszaadni a pénzt. Ne riasszuk el. Borkai — mond­ta —, de a tűzhöz se enged­jük közel! — ön mit csinált 1938. március 6-án? — Én? De kérem, hát ho­gyan tudnék én visszaemlé­kezni. Öreg, beteg vagyok már, harminc év távlatából ki tudná megmondani, egy bizonyos napon mit csinált? De már Magyarországon vol­tam. — Köszönöm a türelmét. Bocsánat, még egy dolgot, de aztán ígérem, nem fá­rasztóm többé. Hol lakott ebben az időben a vezér- igazgató? — Mayer méltóságos úr Budán, a Városmajorban vett magának egy nagyon szép villát. Nagy tekintélye volt már a tőzsdén és az üzleti körökben ... Most már elárulhatom önnek, vagyona után mérve már akkor mil­liomos volt. Nem titok, de a harmincas évekre a Tröszt alaptőkéje már kilencmillió svájci frank körül mozgott. Tetétleni egyébként, csak azért mondom, mert szó esett róla, meghalt. Ügyes gazember volt — jegyezte meg a méltóságos úr —, ugye Borkai? De mi még ügyesebbek vagyunk. Szász visszahajtotta a sza­lagot, és a titkárral folyta­tott beszélgetésének utolsó szakaszát újból lejátszotta. Valami fontosat elfelejtet­tem megkérdezni tőle — mo­rogta dühösen maga elé. Pe­dig azt hittem, már mindent kihúztam az öregúrból, és ami ezután jön, csak fecse­gés lenne. Mindegy — von- la meg a -vállát, Hiba nél­kül nincs nyomozás. Éppen elég munkát jelentett neki Herr Borkait a nyugat-né­metországi Paderbornban megtalálni. A farkaskutyák majdnem letépték róla a nadrágot... Még meg kellett volna kérdeznie Borkaitól, járt-e a Bauxit Trösztnél és milyen ügyben egy Alfred Frisch nevű ember, a Gestapo meg­bízottja? És mikor tűnt fel, melyik évben. A Bauxit Tröszt megala­kulása — ez már világos volt előtte — új fejezetet nyitott Balátai Jenő történe­tében is. Kapott némi pénzt, valószínű, ezzel bedugta a sok lyukat, amit anyagi helyzetének pajzsán vágott az utóbbi öt esztendő. Ügy is fogalmazhatná: Balátai egálba jött. Kutatott, hallat­lan nagy szakmai tekintélyre tett szert, pénzt szerzett, de a pénz elúszott. Mire gon­dolhatott ekkor? Arra, hogy helyzete csak átmeneti. A tőkével, a bankárokkal, üz­letemberekkel való viasko- dásban elkerülhetetlen, hogy alulmaradjon. Erkölcsi fede­zete van, de anyagi jólét, tő­ke, pénz nincs. Sebaj, kezdi elölről, de már egy maga­sabb fokon, annak a tudo­mányos meggyőződésnek a fokán, ahonnan látni lehet az újabb telepeket. Mert új telepek vannak. Ha Gánton bauxitra talált, rá kell bukkannia más helye­ken is. Ezt az üzletemberek csak sejtették, ő viszont tud­ta. Ám ezeket az újabb te­rületeket nem fogja egy tál lencséért eladni. Nem bi­zony! Ha Balátai Jenő geológus eddig eljutott, mindebből csak erőt meríthetett továb­bi küzdelmekhez. A kutató — vizsgálta Szász röntgen­szemekkel a hősét — a kez­deti kudarcokból edzetten került ki. Edzettebben, mint amikor elkezdte a bauxitért vívott harcát. Ez természe­tes pszichikai folyamat. Az a sportoló, akit egy nagy versenyen a második helyre szorítanak, a következő al­kalommal jobb teljesítmény­re képes. A kis fájdalmak jók, azok ösztönöznek, a na­gyok már nem! Hogy Balá- taiban parányi szorongás is maradt, az szinte bizonyos. Az ötezer pengőt vissza kell fizetnie. Az adósság nyom­ja, szorítja, sarkallja. Nem bánná azonban, ha ebben a küzdelmében segítőtársra ta­lálna ... Valami külső erő, ami tovább lendíti... Balátai még nem tudhat­ta, hogy 1933 májusában megjelenik Berlinben, a Reichstag lépcsőjén az a ba­juszos, oldalt fésült hajú férfi, akit Adolf Hitlernek hívnak. Nem sejthette, mi indul el ezzel Európában, miként akar a Reich fegy­verkezni, hadiflottát építeni, s hozzá alumíniumot szerez­ni... Balátai ekkor még csak egyet tudott: alkotni, kutatni, óriási energiával a munkába vetni magát, hogy az eredmény emberi, egyéni sorsán is hatalmasat lendít­sen. De ehhez sem ártana a jó szellem, a jó ómen, a jó szerencse, ami jöhetne eset­leg egy házassággal is. Egy gazdag, szép lány. Szép és előkelő elsősorban, de( nem árt, ha jól szituált. Ha lenne ilyen nő, ha jönne, ha teremtődne!... Elfogadná a sorsnak ezt az átlátszó ajándékát? Nem! El! De nem! — Kár lenne — gondolta Szász — akár ezt, akár en­nek ellenkezőjét is bebizo­nyítani, de a tények arról beszélnek, Balátai elfogadta a sors (!) adta kezet, meg­ragadta, s hozzá nagy remé­nyeket fűzött. De vajon hogyan bírta ki az első árverezést a felesé­ge, Bayer Alice? ... Balátai nyilván titkolta előtte anya­gi helyzetét, és egyszer csak megjelent a végrehajtó a la­kásban ... Szász végiglapozta az előt­te fekvő egyik irattömböt, és kiemelte belőle a hártya­papírra írt jelentést: „A te­kintetes Budapesti I—III. kerületi Kir. Járásbírósághoz Donovai Rudolf I—III. kér. kir. jb. végrehajtónak, mint bírói kiküldöttnek JELEN­TÉSE Balátai Jenő és neje végrehajtást szenvedő ellen, a Pk. I. 55674/1934. sz. vég­zés alapján.. Szász a hosszúkás alakban összehajtott papírt kinyitot­ta, olvasni kezdte a tárgyak íegyzékét ______ __ M it mondhatott, szólha­tott, hogyan sikolthatott fel e végzés láttán a fiatal bá­rónő? Balátai Jenő aligha gondolta volna, hogy ilyes­mire még ebben a házasság­ban sor kerülhet, hiszen Schröder bankárnak, a Bau­xit Tröszt elnökének esté­lyén hozták eléje, mutatták be neki Alice-t. Az idős bárónő, a Dédi egyik naplórészlete erről így vallott: — „Fritz Opeléknél találkoztam össze Schrőder- rel. Nagyon szimpatikus úr. A társalgás németül folyt, és nem is tudtam, hogy ő magyar. Éppen arról mesél­tem — a férfiak még job­ban szeretik a csiklandós dolgokat, mint mi —, hogy 1930-ban Münchenben talál­koztam a Führerrel. Vagy húszán lehettünk ott, a Festhaus zum Grossen Stern nevű fogadó különtermében. (Azok a szép agancsok és zergetrófeák!...) Hitler po­litikai célkitűzéseiről tartott expozét. Szenvedélyesen és hosszan beszélt, s von Krun- ze, aki egy porosz arisztok­rata volt, azt súgta nekem: micsoda közönséges alak! Erről meséltem nevetve, hogy von Krunze vajon most is ki merné jelenteni ezeket? Schröder közbevá­gott: Méltóságos asszonyom, néha az erő és a pénz arisz­tokráciájának össze kell há­zasodni a teljes siker érde­kében. Schröder nyilván ar­ra a kapcsolatra célzott, ami Adolf Hitler és Krupp meg Thyssen között kifejlődött... A kis szalonba, amikor Cipel­né egyedül hagyott bennün­ket, kicsit tréfásan közölte velem: önnek is tudnék egy ilyen jó házasságot ajánlani. — No, no, kedves Schrö­der?... A pocakjára, vastag óraláncára és nikotintól sár­ga bajuszára néztem. Alice, a lányom nem valószínű, hogy hajlandó lenne ekkora áldozatra. Schröder nevetett, s megszorította a karomat: — Mit szóipa, bárónő, egy felfedezőhöz?... És én cso­dálkoztam, hogy honnan van ennyire jól tájékoztatva, honnan tudja, hogy eladó lá­nyom van, hiszen Alicet még nem is ismeri.. (Folytatjuk.) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom