Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-22 / 145. szám
A z országutakon már feltűntek a D és GB és USA és F és CS jelzésű autók, minden rendű és rangú márkák, az utánfutós, lakókocsis sztráda-cirkálóktól a szolid Skodákig és Trabantokig; a hotelnek tisztelt szállodák portásai már gyakorol- hatják nyelvtudásukat; a Ea. laton-parti bungalók udvarán és a sátortáborok fái közt már olasz és holland fürdőruha is szárad. De a java még ezután jön, hiszen Magyarországon. a nagy szezon tulajdonképpen július közepétől augusztus végéig tart. Néhány hete Keszthelyen már láttam olyan cédulát, amely arra figyelmeztette és emlékeztette az idegenforgalom ügyeleteseit: augusztus 5-re egy árva ágy nem sok, de annyi sincs a Helikon városában szabadon. Így hált talán még nem késő néhány futó gondolatot a szezon, az idény elé bocsátani. A sokat emlegetett egységes idegenforgalmi szemlélet érdekében. Ennek a szemléletnek kétféle végletesség is útját álljaAz első az ájult idegemma- dat. Amely legszívesebben térden imádná a kemény valutát hozó gépkocsit és utasait. Amely felsőbbrendű lénynek nézi a vendéget — ha „külföldiül” beszél, észre sem veszi, hogy magyar és kispénzű vendég is érkezik a szállodába, étterembe, strandra, presszóba, akárhová. Ennek az idegenimádatnak felső fokán olyan torzulások jelentkeznek, mint amilyet a „Jó estét nyár, jó estét szerelem” furcsa főhőse használt ki, néhány idegen szó bemagolásával; persze, nem minden eset ennyire ellenszenves. De eléggé ellenszenvesek az „alacsonyabb” fokok is. A másik errtték az ajnározó külföldi-imádatnak a visszája és ellentétpárja az ellenszenves „anti-külföldiség”, a magyarkodó, rosszízű „maradtak volna otthon” szemlé-; let. Nagyon sokféle módon jelentkezik. Fő megnyilvánulási formája az idegenforgalmon belül a közömbös udvariatlanság azzal a kiindulóponttal, hogy „örüljön a müncheni, vagy padovai pasas. ha a Balatonnál nyaralhat”. Tehát a primitív féltékenység. Amely kiirígyli a turista gyerekének szájából a szalámit és poharából a co- ca-colát, vagy a vörös bort. Mintha bizony éhen kellene maradnunk, ha vendégeinknek is jut a magyar konyha, vagy az ellátás egyéb területének világszerte elismert termékeiből. M ind a két véglet jó alapgondolatot torzít el. Az első azt a kötelező igényt, hogy vendégeinkhez, jöjjenek bármilyen világtájról, kedves hangon és udvariasan kell szólnunk, mert ez az üzleti — mondjuk ki, semmi szégyellnivaló nincsen benne —, érdeken túlmenően is hasznos. Kapcsolatunkat jelzi a világgal, hazánk és népünk megismertetését szolgálja, hozzásegíti a _ más társadalmi rendszerből érkezett embert, hogy megértsen egy új normák szerint élő közösséget. Ezt a jó igényt rohamosan eltorzította a már említett idegenimádat, nem is egy helyen. A másik véglet kiindulópontja is realitás. Az a felismerés, hogy nekünk^ miközben , szezon van”, a Veszprém, a Somogy, az akármilyen megyei magyar állampolgárral is törődnünk kell, az ő szódavíz, vagy friss kifli, vagy urambocsá szalámi-igényét se dughatjuk az alsó polcra, mert, furcsa család az, ahol a saját gyerek kevésbé drága, mint a jobban öltözött idegen. Ezt a felismerést iehet józan szinten tartani, évek óta cikkek és hozzászólások tucatja próbálkozik vele és mégis nagyon nehezen sikerül. Hallottam balatoni üdülő vidéken olyan Megjegyzést, hogy az idegenforgalmi idénykezdet előtt átadott új áruházak, éttermek stb. —. nőm a lakosságot szolgálják, tehát feleslegesek; noha teljesen biztos, hogy a lakosság egész évben helyben van, a vendégek csak néhány hétig. Van azonban a két végletnek egv különös találkozó- pontja és eiTől sem szabad hallgatni. S zocialista országok polgárait némely vendéglátóipari. üzemünkben már pontosan olyan udvariasan szolgálják ki. mint a magyarokat — ám ez sajnos, nem jó jel. Ugyanis nem „felfelé nivelláltak”, hanem „lefelé”. Bolgár, csehszlovák, lengyel barátaink az esetek túlnyomó többségében udvariasabbak annál, hogy észrevegyék •— szerencsésebb esetekben talán nem is veszik észre — ezt a „világrendszer szerinti” udvariasságot. De mi azért álljunk: reális alapon: bizony van ilyen megkülönböztetés, még a két német márka között is, hát még dollár és cseh korona között..! És gyorsan jegyezzük meg, hogy az „antikülföldi” magyarkodás is inkább a szocialista országok kispénzű turistáit, a három gyerekkel Lipcséből érkező technikust, a prágai kistisztviselőt, a varsái mérnököt veszi célba. Itt találkozik és mutatkozik be igazán a két torz szemlélet: és mutatja meg közös gyökereit. T úl kemény szavak ? Legfeljebb annak, aki szeretné behunyni a szeméta kellemetlen jelenségek előtt. Ne hunyjuk be: érdemes látni a „start” kezdetén a pálya egyenetlenségeit, gödreit, meredek, szakaszait. Érdemes? Kötelező! Buktái Ferenc Árokparti idill A zaránki termelőszövetkezet hagymakupolás épülete előtt állok. Árokparton, poros akác árnyékában. Dél van és hőség. Egyszerre, porfelhőből, főnix-madárként, öreg teherautó terem tsz úton. Az erdőtelki közás gazdaságé. Pajta c 5 cím tábla, s nagy halom üres < gyümtKcsösláda. Fékez, megáll. ? Fon/o&tzn előttem. Az egyik <) kísérő kikászálódik a forró s pl éh dob őzből, bemegy ez iro- | dóba. Ugyan minek, kérdezőm £ magamban. ElszóWdt innen > mi-.xdenki, még meg sem kon- •\ dúlt az ebédre liivó harang. Í KörüliHs slalom a jármüvet, csak úgy unalomból. Lám! Az első és hátsó kerék közöli megicpuló benzintankról hiányzik a sapka. Ezek így köz- £ leltednek? Por, szemét bele- s hull, s jön a dugulás, a benzin £ elpárolog, — drága mulatsági < Szólok a kékinges sofőrnek. { Az erre úgy mászik le paripául járói, mint a lovas, amelyik £ együltében százkilométereket <, beszáguldott nehéz hegyi tere- £ pen, fanyeregben. Körbeván- $ szórogja élete párját. hótt- nyugalommal szemrevételezi a hiányt. Aztán, mintha legjobb rendjén lenne minden, hatalmas nyújtózkodással helyrebillenti tagjait, majd visszaül a nilótafüikébe. Kisvártatva megjelenik a kocsikísérő. Morog, mert nincs aki átvegye a ládákat. Várni kell. A pilóta azonban most már határozott, acélos: Az öreganyjuk kínját! Percet se rostokolok. Megyünk Örsre. Kell ott is a láda. Ezek meg tartsák itt az orrukat, ha szükségük van valamire ... J S már adja a gázt kocsijának, amely három szelíd, tollászkodó kacsát szétrebbentve nekiiramodik a fehéren szikrázó maka- dámnak. Miért Írtam te ez idillt? Hogy ember és gép különös kapcsolatára utaljak. Az olyanféle, helytelen kapcsolatra, amelyben minden igény az egyik oldalról nyilvánul meg, s nem mutat törődést a túloldallal, ahol a masina áll. Nyárban, télben, hidegben, melegben, sárban, porban. Mégpedig azért, hogy könnyítse munkánkat, segítse boldogulásunkat. Bevallom őszintén, nem szívesen ülnék be ezek után az erdőtelki termelőszövetkezet teherkocsijának, utasfülkéjébe. Mert lehet az a vezér a világ legjózanabb, legbiztosabb kezű embere, engem mindig idegesítene a tudat, hogy miként az elhagyott tanksapka sorsa felett szemet hunyt, hiányozhat valamely alkatrész a motorból, szorítócsavar a kerékből, s akkor mi van? Örs helyett szállunk a mennybe, dicsőült benzirUovagokként, a szövetkezet kontójára. Csak aztán valamely élelmes jogász be ne hajtsa valóban a fuvardíjat hátraha- gyottaimon. Bosszantana, esküszöm! (moldvay) * áAAAAAA/vVW MMWVWVWWVW Halmajugrai örömök és gondok (Tudósitónktól.) Ha az ember örömökről és gondokról kérdez a halmajugrai Béke Tsz-ben, mind a kettőből hallhat eleget. Mert való igaz, hdgv bőven kijut a gondból ennek a gazdaságnak, de mellette ott az öröm: eddig még mindig sikerült úrrá lenni a bajokon. És nem is akárhogyan. Minthogy a termelés eredményességét a forintok bizonyítják a legékesszólóbban — sokat elmond a halmaj- ugraiakról az az egyetlen számadat, hogy az elmúlt évben 106 forint átlagkereset jutott egy tízórás munkanapra. A Béke Tsz elsősorban növénytermesztő és állattenyésztő mezőgazdasági üzem de — mint azt beszélgetésünkkor Tóth Ottó főkönyvelő elmondta — „nem egy szegre akasztják a köpenyt” a halmajugraiak. A falu sajátos fekvése, a Gagarin Hőerőmű és a Thorez külfejtés tőszomszédsága, az ebbői adódó temérdek probléma mintegy rákényszerítette a termelőszövetkezetet arra, hogy felhagyjon a monokulturális gazdálkodással és a lehetőségek reális felmérésével, ide-oda kapkodás és felelőtlen kísérletezgetések nélkül, több ágon, több'fronton folytassa a termelést. A halmajugrai tsz földjei egyre fogynak, a bánya terjeszkedése egyértelműen ezt eredményezi. Jelenleg körülbelül hatszáz holddal kisebb területen gazdálkodik a tsz-tagság, mint az indulás éveiben. Egyre több föld kerül kisajátításra, de jelentős az a terület is, amit ugyan soha nem fog megváltani a bánya, de olyan előmunkálatokat — víztelenítést — folytat, amelyek korlátozzák, sőt lehetetlenné teszik ott a nagyüzemi gazdálkodást. Nehézséget okoz a tsz- nek a bánya, és az erőmű Űj légbeyítő a ül uaai Vasműben Cj, magas üzem! apnMlsú és az eddigieknél nagyobb hő fokú (1100—1200 Celsius fok), forró levegőt adó léghevít épül a Dunai Vasműben. Az új berendezés páncéltestét, a tornyot a Kohászati Gyárépítő vállalat összeszerelte, most a csúcson, a kupola összehegesztésén, és a léghevítő belsejében dolgoznak, ahol a kemencekőművesek 2000 tonna tűzálló táblát falaznak be. • '^5'i'Ä (MTI foto — Szilágyi Pál felvétele) munkaerő-elszívó hatása is. Évente 8—10 tag lép ki a közös gazdaságból és helyezkedik el a jóllehet kisebb keresetet, de sokkal könnyebb munkát is kínáló vállalatoknál. A kilépők helyett pedig nincs utánpótlás ... Itt van tehát a halmajug- raiak nagyon nehéz feladata. Egyre kisebb területen, kevesebb emberrel úgy gazdálkodni, hogy az eredmények csakis felfelé változza- . nak. Ez a helyzet arra ösztönzi a termelőszövetkezetet, hogy minden erejével a belterjességre, a teljes gépesítésre törekedjék. A termelés javításával kapcsolatos teendők különböző adminisztratív intézkedéseket is szükségessé tettek. Ez év márciusában a tervtárgyaló közgyűlés — miután két éven át idegenkedett a gondolattól — elfogadta az új bérrendszer bevezetését. Eszerint 1972-ben a hagyományos munkaegységes módszer helyett pénzbe- ni díjazás lett a tsz-tagok munkájának mércéje. S bár Domoszlón, Nagyrédén, Aba- sáron, Kisnánán, Vécsen igen jók az új rendszer tapasztalatai — a halmajugrai tagok igen-igen vegyes érzelmekkel, aggodalommal fogadják ezt az újítást. A fejlődés útja azonban kétségtelenül ez. Az évek folyamán egész határozatlanná vált követelményekre épülő, mechanikus, elavult munkaegységes bérezéssel szemben sokkal egyszerűbb, közérthetőbb a pénzbeli munkadíjazás. A dolgozó így világosan, pénzben látja napi munkája eredményét, míg a régi módszer soha nem jelentett konkrét összeget, hiszen csak év végén derült ki: mennyit is ér egy munkaegység valójában. Az új bérezési rend — biztonsági okokból — csak nyolcvanszázalékos munkateljesítményeket vesz a bérszámfejtés alapjául, az így esedékes összeg további nyolcvan százalékát kapják meg havonta előlegként a dolgozók. A valóságos, 100 százalékos teljesítményeket természetesen pontosan nyilvántartják, s az év végén ezek alapján végzik a teljes kiegészítést. Jó ez a módszer, mert ösztönzőleg hat a dolgozókra és így segítségével a közösen kigazdálkodott jövedelemből nem valSmiféle, mások verejtékére apelláló egyen- lősdi, hanem a ténylegesen elvégzett munkájuk alapján részesednek a tsz tagjai. Nagy a vezetők felelőssége is, az új bérezési rendben is találják meg számításukat a munkájukat becsülettel elvégző gazdák. Jó tudni, hogy a halmajugrai Béke Tsz tagjainak nincs okuk a félelemre. A kilátások ugyan biztatók, gazdag, szép termést ígér ez az esztendő. Terven felüli terméshozam jeleit mutatja á búza, a tavaszi és őszi árpa. Idejében felkészültek az aratásra: három jó állapotban levő, tökéletesen üzembiztos kombájn és kellő számú szállítóeszköz feni a fogát az ezeregyszáz holdnyi termésre. A takarmányfélék már az első kaszáláskor is a vártnál jóval többet adtak. Az idén nyert komplex gépesítést a takarmány betakarítás. Modern rotációs fűkaszával vágják, Hamterféle önfel- szedős pótkocsikkal szállítják be, villás rakodógéppel rakják kazalba, hideglevegös szénaszántóval víztelenítik az értékes takarmányfélé- ket. Biztosítva van tehát a környéken híres, négyszáz tbc-negativ szarvasmarhaszálas takarmány-szükséglété. Nem lesz gond a hat- százhatvan darabos juhállomány ellátása sem. Jelentős jövedelem várható a pecse- nyebárány-exportból és szépen hoz a konyhára a tsz- nek a 8-as számú főútvonal mellett működő birkacsárda is. S jóllehet, amíg a szőlő el nem virágzik, nemigen érdemes becslésekbe bocsátkozni, az idei termés olyan szépnek, várakozáson felülinek ígérkezik, hogy nem lehet nem beszélni róla. Az idén a legmodernebb, helikopteres permetezéssel védik a szőlőt, eddig ragyogó eredménnyel. Nagy örömöt és sok-sok forintot jelent a közös gazdaság számára, hogy az idén hetven hold már termőre fordul — jó 60 százalékos hozamot mutatva — a nagy beruházással létesített magas kordo- nos művelésű 166 holdnyi új szőlőtelepítésből. Jelenleg ugyan még csak beruházás, de a közeljövőben jelentős jövedelemnövekedés forrása lesz a most készülő nagyméretű, modern szőlőfeldolgozó, bortároló pince és szeszfőzde komplexum. A különböző melléküzem- ági tevékenységek is beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Csak a szabad kapacitású gépekkel a különböző vállalatok részére végzett bérfuvarozás évi négymillió forintos termelési értéket jelent. Hasonló ősz- szeget hozó, gazdaságos vállalkozásnak bizonyult az is. hogy Vácott, Salgótarjánban és Jászárokszálláson borkóstolókat nyitottak a saját termésű borok értékesítésére. Okosan, a mát vigyázva és a biztos holnapot szolgálva gazdálkodik ez a szövetke1 zet. Célja, törekvése: a tavalyinál még többet adni a tagoknak és az egész népgazdaságnak. Erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény: a folyamatos üzemvitelhez szükséges pénz biztosítása, a jelentős építkezések finanszírozása mellett, 1972-ben már eddig —egyetlen fillér hitel nélkül — másfél millió forintot költött különböző erő- és munkagépek vásárlására. Jó helyre ment ez a pénz is, nagyon kell itt a gépesítés. Így a „munkacsúcsok” idején sem lesz annyi idegen munkásra szükség, akik tavaly még közel félmillió forintot „vittek ki” a tsz-ből. Sok hát a gond, de a kilátások biztatóak a halmajugrai közös gazdaságban. Minden jel arra mutat: ennek a 362 tsz-tagnak nem kell attól félnie, hogy elmarad munkája méltó gyümölcse. T. Mányi Judit Szabadalmazott szdlo Indiából is érdeklődnek iránta A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet kedden és szerdán szőlőnemesítési bemutatót és tanácskozást rendezett Zalaegerszegen. A tanácskozás témája a dinefct- termő szőlőfajták gyors lecserélésének lehetősége volt. A zalaegerszegi határban kialakított bemutató és szaporító telepen látható „Csabagyöngye” keresztezésével létrehozott ^Zalagyöngye” szőlő, amely már megkapta a fajtaelismerést és szabadalmat. Ezt a szőlőt elsősorban a zalai direkttermők leváltására nemesítettek, de aa ország bármely részén alkalmas termesztésre. A szőlő termése mint gyümölcs többszöri elismerést kapott, s borkészítésre is kiválóan alkalmas. A hazai érdeklődésen kívül, Csehszlovákiából, a Német Szövetségi Köztársaságból, az NDK-bői, Svájcból és a távoli Indiából is érdeklődnek iránta. JüÉifcC 193». jitohtt Z&; cbütorijifc ' l Idegenforgalmi start után